Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

Kanyargó folyók szabdalta síkságok, dombok és hegyek erdős magaslatai, különleges aiimájú szeiVédett völgyek, gyógyhatású fürdők, források, világhírű tüzes borok, monu- '»ntális műemlékek, romanta- os várromok, erdőségeink- n kiterjedt rezervátumok, ünő vadászati lehetőségek­ül. Minek is folytassam, egyáltalában nem csoda, ha ezzel a „hinterlanddai" világ­hírűvé nőtte ki magát a Mát­ra és a Bükk vidéke, élen a történelmi Egerrel Ritka ter­mészeti adottságaink, festői tájaink, néprajzi és történel­mi értékeink, érdekességeink, évről évre száz- és százezre­ket vonzanak. A Balaton és Budapest után a legnagyobb vendégjárással megyénk di­csekedhet. Vendég járás van, de... milyen a vendéglátás? Megelégedetten, vagy keserű szájízzel távoznak-e tőlünk azok, akik hős szab ban-rövidé b- ben tájainkon időznek? Tegyünk sétát idegenforgal­mi nevezetességű tájainkon, a Mátrától a Bükldg, választ keresve a feltett kérdésekre. Megállapíthatjuk — amint summázták a megyei tanács vb kereskedelmi és idegenfor­galmi állandó bizottságának legutóbbi, Gyöngyösön meg­tartott tanácskozásán is —, hogy az idegenforgalom fel­lendült. Tájaink szépsége, gyógyhelyeink, a remek borok, kitűnő vadászati lehetőségek, s az új turisztikai létesítmé­nyeink egyre több külföldit vonzanak megyénkbe. Az ide- genforglami építkezések nem képesek lépést tartani a tu­risták egyre növekvő áradatá­val. Megjegyzések az idegenforgalomról Mátrától - a Blikkig Sajnálatos tény és nem ta­gadhatjuk, hogy a mátrai kör­zetien nagyon visszaesett az idegenforgalmi beruházások lendülete. Olyan értékes üdü­lő- és idegenforgalmi terüle­tek hasznosítását, mint pél­dául Mátraháza, Kékestető, Galyatető, Mátraszentimre és környéke, Parádfürdő stb. meg­oldatlan vízellátási, útépítési és egyéb problémák gátolják. Az egész Mátrában szinte meg­oldatlan az elszállásolás! A meglévő turistaházak elhasz­nálódtak, s a fizetővendég-szol­gálat, mint elszállásolási for­ma, nem kielégítő. Az „egy éjszakás” vendég csak nehe­zen, vagy egyáltalán nem kap helyet Mátrafüreden éppúgy, mint Mátraszentimrén. vagy Párádon. A mátrai településeken nem megoldott a reggelizés, nem kielégítő az élelmiszerellátás, a vendéglátás színvonala. Időz­zünk csak Mátrafüveden... A csinos kis településnek van egy kisvendéglője, osztályos étterme, presszója, néhány fű­szerboltja. A Benevár Étterem rozzant, rég megérett a lebon­tásra. A presszó csak a kiírás szerint másodosztályú, egyéb­ként semmilyen „adottsága” nem jogosítja erre. A turisták a tejet, kakát az utcán állva fogyaszthatják; ugyanígy a sört és a szeszes italt. A stran­don egy pohár szódát nem kap az ember. Igaz, ott ékelődik a kisvendéglő, de arra még nem gondoltak, hogy a strand felé ablakot vágjanak — így a ven­dégnek fel kell öltöznie, abba­hagyni a strandolást, kisétál­ni a strandról és besétálni a kisvendéglőbe. A sástói camping sem na­gyon vonzó. Gyatra az éttermi ellátás. A vagyonbiztonság sem szavatolt; mert nincs kö­rülkerítve, szabad a bejárás a táborhelyre éjjel és nappal, boldog-boldogtalannak. Feljebb haladva a Mátrában csak a tengerszint feletti ma­gasság nő, az ellátás, a szolgál­tatási hálózat színvonala pedig „tengerszint” alatt marad. Lé­tesültek ugyan ajándékjellegű és élelmiszer-pavilonok több helyen, de ezek korántsem szolgálják az igények teljes kielégítését. A pavilonok kör­nyékén nem található semmi ülőalkalmatosság. így a szeszes italt is bent fogyasztják el, a szalonna, a kenyér és a sajt mellett. Legjobb lesz talán, ha nem pavilont választunk ki étke­zésre. Mondjuk, elfogyasztha­tunk egy frissensül tét a Vid- róczki-csárdában! De nem, ó nem — a csárda az idegenfor­galmi szezonban zavartalanul zárva tartott. Az ok; átépítés. Párádra lejutod Igen körül­ményes. Utat építenek Ponto­san úgy, ahogyan a táblára írva vagyon: lassan! Vá­laszthatunk, hová térjünk be jó hideg sörre. Választhatunk, mert söir nincs. Van üdítő ital, de az olyan, mint az egri ter­málvíz — fürödni lehetne ben­ne. Miért nem hideg? A vá­lasz, akárcsak mindenütt má­sutt: „nincs hűtőkapacitás!” És ahol van? '„Éppen most romlott el”. Ragyogó, osztá­lyos helyeken mondják el ezt a mesét, amivel érdektelensé­güket, tehetetlenségüket, mond­hatnám kényelmességüket, lus­taságukat bizonyítják. Ezeket a vendéglátó „ipari” vezető­ket, ha rajtam állna, hosszabb tanulmányútra küldeném a múltba, gyermekkorom kocs- márosaihoz. A falusi kocs­mákba bármikor beléphetett az ember, volt sör és hidegen kapta az ember. Hidegen, mert nem volt kocsma jégverem nélkül. S a verembe nem a jéggyár szállított, télen tették el a jeget, a patakról vágva, baltával. S ha a jég elfo­gyott sem volt baj, mert még mindig ott volt a mély kút, ahová hidegedni az italt ve­derbe rakva eresztették le. Nem kellett ehhez semmi be­ruházás, csak egy kis ötlet, s az nem hiányzott a falusi kocsmárosokból. letve mégis — ott van a pisz­kos vizű tó. vagy a forrás. Le­het onnét hozni vederben vagy lavórban vizet. Ez volna a kulturált szolgáltatás?! Var­iation nincs turistaház. Építik. Ügy készül, mint a Luca szé­ke. Felsőtárkány rangos hely. ízléses vendéglő, átellenben a tóparti fák között színes mű­anyag házacskák. Küföldi ven­dégekben sosincs hiány. Tardoson meg kell állni. Az új, korszerű turistaház stílu­sos építménye, dísze a tájnak. Sokba került, de a befektetés bőven megtérül.' A bélapátfalvi Telekesy- menedékházat évekkel előbb bezárták. A cementgyár vál­lalkozott a gazda szerepére, s most kis üdülővé varázsolják. Igazán megéri! Szilvásváradon csak a táj rendkívüli szépségében gyö­nyörködhetünk. Van ugyan szervezett fizetővendég-szolgá­lat. de az „egy éjszakás” tu­rista itt sem szívesen fogadott, akárcsak a Mátrában. E kitérő után már csak Egerben állunk meg... Ra­gyogó az új autós-camping, a föld alatti borozó, a Taverna, A Vadászkürtöt ráértek volna romba dönteni most is, A tu­ristaszálló. a volt Buttler-ház viszont majd magától is rom- badől, annyira elhasználódott, megöregedett az épület. Kuk­kantsunk be a Park Szálló ét­termébe: kisasztalkán repre­zentatív italok. Curvoisier és Napóleon-konyak, különböző nemzetiségű italok. De nincs Bikavér, Medoc noire és más egri italkülönlegesség, a leg­újabb márkás készítmények is mind hiányzanak. Lehet, hogy az idegének a Napóleon-ko­nyakért utaznak Egerbe?! Egerhez Síkfőkút egy ira- modás. Turistaszálló. Alpári, kultúrálatlan körülményekkel. Nincs moedási lehetőség. II­éd hif(>P4ü*vk ... A Mátrától a Bükkig tar­tott utunk. Egy-egy helyen csak annyit időztünk, hogy „pillanatfelvételt” készíthes síink. De ne álljunk meg a je­lennél, fél lépést tegyünk még — a jövő felé... A gyöngyö­si „Szépasszony völ gyben'', a Farkasmályban. reprezentatív borozót nyitnak; Mátrafüre- den, a Benevár helyén turista­szálló és étterem épül; már készítik a galyatetői kereske­delmi egységet; lejjebb. Mátra­házán, eltüntetik a Hotel Top­rongy siralmas látványát; még hangulatosabb, s^ebb lesz a VidrócZki-csárda; Egerben és Szilvásváradon is turistaszállót építenek, étteremmel; kirán­dulóközponttá fejlesztik az egri Almár-völgyet; s a végé­re hagytam, ami egyelőre hi­hetetlennek tűnik — lanovka- szerű felvonót terveznek épí­teni Mátraházáról fel, a kékesi csúcsra: Mindez hozzájárul ah- lipz, hogy mind nagyobb szá­mú bel- és külföldi turista gyönyörködjék szépségeinkben, élvezve a boldog emberi va­kációzás örömét. Pataky Dezső C</b & ... nem szégyen az, ha valaki művelt. Ha általánosan mű­velt, az meg egyenesen kitűnő, mert az általános műveltség korunk műveltsége, mert az általánosan művelt ember ko­runk embere. Aki nem általános, az nem korunk, aki nem művelt, az nem ember. E kétségtelenül izgalmas és aktuális témáról folyt a kötetlen, és éppen ezért természetesen tu­dományos csevegés egy szűkebb társaságban, amely társa­ság egyik kissé szikár, de nagyon szemüveges tagja, mesz- szemenő magabiztossággal és határozottsággal fejtette ki, — miszerint ö igenis művelt. Sőt általánosan müveit. Nem az irigység — talán az is — diktálta felbugyogni kaján kérdésemet, hogy miből gondolja, miszerint ő művelt ember, hanem inkább ama kíváncsiság: mit ért műveltség, sőt korszerű műveltség alatt. Elmagyarázta. Kiváló latinos és görögös volt a gimnáziumban és az irodalomban sem kullogott az osztály végén. Egyetemre ugyan nem járt, de eltelt élete folyása alatt nem mulasztot­ta el frissen és éberen tartani humán műveltségét, sőt ar­ról sem feledkezett meg, hogy tőle telhetőén lépést tartson e téren a fejlődéssel. Állítását bizonyítván latin és görög klasszikusokat idézett latinul és görögül, rövid és tömör információt adott Moliére-ről es Shakespeare-röl, volt sza­va Camusról és természetesen ismerte Gorkijt, Solohovol. még inkább Turgenyevet, Csehovot. Adatok, nevek, vers­sorok repkedtek ajkán, hogy egy pillanatra megbúvóit tisz­telet vette körül őt, aki im bebizonyította, hogy művelt, sőt szerinte még korszerűen is az. Valamit motyogott még a csillagászatról, egy keveset Darwinról, aztán bezsebelve a szájtáti tiszteletet, fölényes nyugalommal vonult vissza a karosszékbe, mint valami ele- fánicsont-toronyban... — Hallott valamit tem aggódva .. — Az, kérem, na jói tuaom, fizika ... Az a fizikusok dolga... a kvantummechanikáról? — kérdez- ha jól tudom, fizika... a te­Egy feleslegesen terjedő magyar ragunkról Egv nagyon tolakodó, feles­se sen terjedő ragról kívá­nunk most szót ejteni. A -női, -nél ragunk az utóbbi időben nagy pusztításba kezdett, több magyar rag helyére tolako­dott, s éppen ezzel veszélyez­teti a világos közlést, a pon­tos fogalmazást is. Az iskolában megtanultuk, hogy ez a ragunk két fontos szerepet tölt be. A hol? kér­désre felelő, s a szomszédos térre utaló helyhatározót fe­jezzük ki vele, tehát helyesen funkcionál pl. ebben a mon­datban: A hajónál várok rád. Ugyancsak jól teljesíti hiva­tását hasonlító határozóként is: A leány vörösebb lett a főtt ráknál. Több szólásszerű nyelvi képletben sem hibáztatható a jelentkezése: Több a soknál. Hajánál fogva előráncigált ügy. Ä tizediknél állj meg! Az ebédnél majd visszatérünk rá stb. Nyelvművelő szakirodal­munk nem hibáztatja ezeket a nyelvi formákat sem: A száraz avar tüzénél jól megpirult a szalonna. Még eszméleténél volt. A lámpánál olvastam el. A fogva névutóval szerkesztett nyelvi formákban való szerep­lésének is szabad utat enged­hetünk: Származásánál fogva « jogos az állásra. Nem engedhetjük meg azon­ban, hogy nyelvi szerepüket jól teljesítő több ragunk he­lyére tolakodjék. Veszedelmes pusztításának útját kell áll­ítunk. Az aratásnál!?) gyakran >sett nyelvi képletben sem he­lyeselhetjük e rag feltűnését. \jelyesebb: Az aratáskor gyak- «n etett. A napi sajtóban megjelent cikkekből szemel- gettük a következő hibás for­mákat: „A faluban egy em­bernél (!?) az évi alkohol-fo­gyasztás öt litert tesz ki.” (!?) Helyesen ezt a közlést így fo­galmazhatjuk meg: A faluban egy ember évi alkohol-fo­gyasztása öt liter. Nem pontos, nem világos a fogalmazás a következő mondatban sem: „A színház igazgatója visszatért külföldi útjáról, és azonnal megjelent a színháznál!'.?)’' Miért csak a színháznál? Va­jon miért nem ment be? Egy hivatalos jelentésben ol­vashattuk: „Az iskolánál(\?) minden rendben.” Nem a kül­ső helyviszonyra akaxt utalni a jelentés, ezért helyesen: Az iskolában minden rendben. Bi­zonytalan a mondat tartalma ebben a formában is: „Az egri színház építésénél történt.” Mire utal? A helyre? Az idő­i-e? A szövegből az derült ki, hogy a rag az időhatározó he­lyére tolakodott. A helyes mondat tehát ez lett volna: Az egri színház építésekor tör­tént... Végül azokra a hibás nyelvi képletekre hívjuk fel a figyel­mei, amelyek a mindennapi nyelvhasználatban is fel-fel- tűnnek: Ennél a cikknél!,'.?) az a probléma. Helyesen: Ebben a cikkben... Ezzel a cikkel... A legényeknél!'.?) verekedés kezdődött. Helyesen: A legé­nyek között... A búcsúzásnál (!?) megcsókolta. Helyesen: A búcsúzáskor... A szórakozóhelyek ablakai­ban is gyakran olvasható: A zongoránál(!?): X. Y. Helye­sebben Zongorázik: X. X, A -nál, nél rag felesleges használata ellen elsősorban azért kell küzdenünk, mert sok régi, s nyelvi szerepét jól teljesítő ragunkat pusztítja el, s így a nyelv szegényítésének nem kívánatos funkcióját is magára vállalja. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa. Megtalálták a vasteheneket Száz évvei ezelőtt, a mai Tanzánia területén egy feudá­lis uralkodó megrendelésére, arab kovácsmesterek elkészí­tették a 7 szent tehén öntöttvas szobrát. Henry Stanley, a hires utazó is megemlékezett a „vas- tehenekről” és azok művészi kiviteléről. Később a szobrok­nak nyoma veszett. Nemrég, csaknem száz. történelmi szem­pontból jelentős vas- és fém­tárgy mellett megtalálták a vasteheneket is. A különleges tárgyakat most a Dar es Sa- laarn-i múzeumban őrzik. — A hibridekről? — Az, kérem, ha jól tudom, a biológusoké, meg nyésztőké. — Akkor talán valamit, ha lehetne, a korszerű irodai munkaszervezésről... Ha lehetne — könyörögtem, de ezt és még néhány „gyakorlati” kérdést úgy utasította vissza, mintha valamiféle szakbarbár törne be a korszerű művelt­ség szent ligetébe. Akkor és ott, tekintettel a társaság tag­jainak viszonylag nagy számára, s ebből eredően az egy személyre jutó szólási lehetőség minimális, az oda nem fi­gyelés maximális voltára, nem volt módom, hogy töredel­mesen bevall jam: én bizony nem tartom magam még kor­szerűen művelt embernek. S elsősorban nem azért, mert Tacitust rosszul, vagy egyáltalán nem idézem, még csak azért sem, mert jó taná­raim összes erőfeszítése sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy latin tudományomat a matúra utáni első szellő el ne fújja, majdhogynem nyomtalanul. Én, kérem, azért nem tartom még korszerűen művelt embernek magam, meri éppen azokról van még kevés fogalmam, amely fogalmak ma át- meg átszövik a ma emberét, s amelyek meghatároz­zák azt a lehetőséget, hogy ama emberéből a h olna p embere legyen. ...Igaz: a polihisztorok kora lejárt, de lejárt ama humán műveltség kora is, amely megelégszik azzal, hogy egy dip­loma — legyen az egyetemi, érettségi, vagy szakmunkás — a „véget”, s ne a kezdetet, más szóval, hogy lényegében a tudás megszerzésének folyamatát lezártnak, $ ne állandó­nak tekintse. Nem arról akarok én most disputáim, hogy a közgazdász az értsen a biogenetikához, a képesített köny­veléshez, az űrhajózáshoz és a légpárnás köszörű használa­tához... Arról se. hogy az idomszerész legalább olyan jó esztergályos legyen... Hogy a szövetkezeti agronómu$ a kis- ujjábái rázza ki és magyarázza el, miért torpant francia új hullám regényben és filmben egyaránt. Baj lenne az, hogy valaki vonzódik a görög klassziku­sokhoz? Nevetséges ostobaság ilyesmit állítani. De a görög klasszikusokat olvasva — nem törődve a KRESZ-szel, amely az antik göröghonban ugyebár ismeretlen volt — át­kelni az úttesten, majdhogynem halálos dolog. A korszerű műveltség bátran selejtez a szó jó és nemes értelmében és merészen próbál mind többet felfogni, tudni és alkalmazni is a ma tudásából. Így van ez bizony, nem másképpen. És, ha most sze­rény szerénytelenséggel hozzáfűzném, hogy ez egyébként nem is csak az én véleményem, nem érezném kisebbítve magam, hogy csatlakoztam a „korszerű” véleményekhez. Mert én szeretnék korszerűen művelt lenni! meg AZ IDŐ — Mondja kedves Galagonya kartárs, nem tudná megoldani, hogy ne késsen rendszeresen félórákat? — tette fel e szerény és kétségkívül jogos kérdést Puszpáng osztályvezető kar­társ. Galagonya mélyet sóhajtott és tudományosan ostoba tekin­tetét ráemelte az osztályvezető­jére: — Hogy félórát kések és ez olyan nagy dolog? Igen... Munkafegyelem is van a világon, Galagonya kar­társ és a félóra az igenis nagy dolog — hördült fel Puszpáng méltatlankodva. — De kedves osztályvezető kartárs, tudja maga mi az a félóra? Semmi. Abszolúte sem­mi. .. Ne, ne szóljon most köz­be, egyszer s mindenkorra hadd magyarázzam már meg vég­re... A Föld keletkezése óta eltelt időt, legújabb kutatások szerint, már négymilliárd évre saccolják... Érti, osztályvezető kartárs, négymilliárd év.., Egy évben 365 nap van, s most szo­rozza ezt meg a négymilliárd- dal... Ugye, hogy szinte lehe­tetlen. .. Nos, csak ebben a 365 napban hány félóra van? Ugye. hogy szinte ezt is lehetetlen kiszámolni? Es képzelje el osz­tályvezető kartárs, hogy a nap­rendszer. .. amelynek Földünk egyik tagja, mint bizonyára tet­szik tudni... nos, szóval, hogy a naprendszer nem egyedül van a tejútrendszerben, $ a tej­éri*: pénzt számláló ujjacskáját, Mi­cike. .. Egy kis pénzmagot, ha lehetne... — köszönt be derű­sen a pénztárablakon Galago­nya. Micike, e dundi kis vén­kisasszony, elpirult és úgy sut­togta: — Egy félóra múlva... akkor hozzák ki a pénzt a bankból... — Micsoda? Félóra — hör­dült fel Galagonya... — Hát maga mit képzel, vén satrafa, hogy lopom én az időmet? Még. hogy félóra... Tudja at mennyi? Harminc perc... Egy percben van hatvan másod­perc. Ki sem tudja számolni, hogy mennyi az a félóra — csapott nagyot a pénztárfülke könyöklőjére és mélységes fel­háborodás közepette távozott. — Ezt bejelentem. Ezt be. Hogy mi folyik itt! — mormog­ta magában és nekilódult a főosztályvezetőhöz nyíló ajtó­nak. (egri) VirnwM szept. 24., vasárnap útrendszer sem egyedüli a vi­lágegyetem rendszerében, ahol négymilliárd év ezredmásod- perc az én félórámhoz képest.. . Nos, mindezt azért mondtam igy el, hogy legyen kedves, osz­tályvezető kartárs. ennek fé­nyében vizsgálni és megítélni máskor az én töredék idejű kis késésemet... Miután Puszpángot felmosták az ájulásából. Galagonya meg­elégedett léptekkel indult a pénztárhoz, hogy felvegye azt a kis prémcsit. amely a jó ég tudja, hogyan és miként de ne­ki is kiutaltatott... — Csókolom azt a puha pici.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents