Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

ASSZONYOK és a vidéki ipartelepítés Hallottam Lenin hangját Levelet hozott szerkesz- j tőségünkbe a posta. A le-1 vélben — díszes, szép kiál- i iítású. képekkel illusztrált,; kihajlás borítóban — piros szinti hanglemez, A lemezt1 a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jelentette meg a Nagy Októberi Szocialista j Forradalom 50. évfordulója- j ra. Meghallgattam a le- j mezt, amelyen orosz nyel­ven szólaltak meg az októ­beri forradalom magyar vo­natkozású dokumentumai.! Hallottam dr. Münnicli Fe-j renc visszaemlékezéseit, Ady Endre dinamikus mon­datait az orosz forradalom­ról, az 1917. november 25-én tartott budapesti bé­kegyűlés felhívását. S aztán megszólalt a lemezről Le­nin. Tisztán, érthetően be­szélt. Oly élményszerű ha- | fással, mintha szemtől szemben hallottam volna, amint tájékoztatja elvtár­sait, munkatársait a Ma­gyar Tanácsköztársaság ve­zérével, Kun Bélával szik­ratávírón folytatott beszél­getéséről. És felcsendült a régi orosz börtöndal, a Szlusáj, a Tedd kezembe, tovaris, a kezedet című orosz katona­dal, a népszerű Bunkócska és a Rablánc a lábon ne­héz volt kezdetű forradal­mi dalok. A lemez méltó tisztelgés az 50. évfordulóra... (kyd) Csak várni ...? Az új gazdaságirányításra való felkészülésről, a helyi előkészületekről, a tervekről az egyéni elképzelésekről szerettem volna riportot ké­szíteni megyénk egyik kisebb üzemének igazgatójával. Többszöri próbálkozás után, de végül is létrejött a talál­kozó az igazgatóval, aki ugyan nem szívesen örült érdeklődésemnek, de ettől eltekintve udvariasan foga­dott. A négyszemközti be­szélgetés szó szerint a kö­vetkezőképpen zajlott le: — Mondja már meg, mi­ért pont rólunk akar/ írni? — önökre esett a válasz­tásunk. — Véletlenül? — Szó sincs róla. — Hát nézze. Én megmon­dom őszintén, hogy miért nem beszélek szívesen erről a témáról. A mi üzemünk nagyon kis cég, nem oszt, nem szoroz. Nem rajtunk dől, vagy bukik az új mechanizmus. Nekem az a véleményem, de ne írja meg, hogy várjuk meg a tapaszta­latokat, akkor majd oda- állunk, ahol jobb lesz... Eltettem a toliamat, s pár perc múlva kívülről bezár­tam az igazgatói iroda ajta­ját. Csodálkoztam. De na­gyon. így készül egy igaz­gató az új gazdaságvezetés­re? „Várjuk meg a tapaszta­latokat”. Miért, s mit kell megvárni? Mi a biztosítéka annak, hogy ami az egyik üzemben jó, az a másikban is az lesz. Mi az hogy „oda­állunk, ahol jobb lesz?’. Más kaparja ki a gesztenyét? Nem, ez nem megy. Meg­szűnt az „egy csapatban” va­ló játék. Külön kell hajtani, küzdeni, mert a „bajnokság rostáján” könyörtelenül ki­hullnak a gyengék, a mások­ra várók, a semmittevők. Szó sincs róla. hogy a pél­da általános. Sok, nagyon sok igazgatót, gazdaságveze­tőt ismerünk — többről ír­tunk is már —, akik nagyon is alapos, elemző, alkotó munkával, közös s egyéni el­képzelése. J:el készülnek az új, a sóé irányú, a nagyon is felelősségteljes feladatok megoldásara. Mindenkinek ezt kell ten­nie. Mert néhány hónap múlva már bizonyítani kell. A vállalatoknak, a gyárak­nak, az üzemeknek — az igazgatóknak. Különrkülön. A tervek, az elképzelések egy példányban készülnek. Az indigókra ezúttal nem lesz szükség. Értelmetlen, eredménytelen lesz a kopir- munka. Önálló úton kell jár­ni. a lehetőségek, a felada­tok, a körülmények, az igé­nyek figyelembevételével. Nem, nem arról van szó, hogy ezentúl nem kell, s le­het segíteni egymást. Na­gyon is kell. De a munkából, a kockázatból, a felelősség- vállalásból, a jó, a jobb elő­teremtéséből mindenkinek részt kell vállalnia. Nem pedig közömbösen várni... —koós— Az 1600 lelket számláló kis falu, Balaton, csendesen meg­lapul a hegyek és egy ipari központ, Borsodnádasd árnyé­kában. Az emberek zöme el­jár a faluból ,a lemezgyárban vagy bányában dolgoznak, ko­rán hajnalban elindulnak, s csak délután vagy este érkez­nek haza. Olyan lakatosok, esztergályosok kerülnek ki a községből, hogy talán még egy repülőgépet is el tudnának ké­szíteni — vélekednek egy kis túlzással a balatoniak. A község lakóinak döntő része az iparban dolgozik, kis hányada pedig a faluban, a termelőszövetkezetben keresi a boldogulást. 1200 hold és 84 ember — ez a két adat a legjellemzőbb a balatoni Dózsa Termelőszö­vetkezetre. Kis termelőszövet­kezet, de a faluban mégis té­nyező, mert emberek élnek belőle. S azt szeretnék, ha jövedelmük évről évre tovább gyarapodna. Gyengék a földek A hegyek oldalán elterülő földek azonban nem kényez­vAAAAAAA^A^VNAA-VAAAA/V\A/V*vV\A.a^*v^AA^VVVVVVV vVSAAAA/VSAAAA/WVVVVVVVVVVV\AAAAAAAW/»A/^Vs/VSA/s/SAAAA/^VNA. Sokáig a nagy üzemek bűv­körében éltünk. Senki sem vonja kétségbe, joggal büszkék lehelünk Dunaújvárosra, az Egyesült Izzóra, a Finomsze­rei vénygyárra és a Mátra vidé­ki Fémművekre. Az ország és szŰKebb hazánk, Heves megye iparának alapjait a nagy üze­mekkel teremtettük meg, sok ezer ember talált munkát és biztos megélhetést. Vajon csak a több száz, vagy több ezer munkást foglalkoztató gyárak jelentik az ipart és ezek meg­oldották-e a lakosság kellő foglalkoztatását? Először Budapesten jelent­keztek a bajok. Fővárosunk túlzsúfolt, az utóbbi években egyre inkább kitűnt, tarthatat- latj. állapot az, hogy az ország nem egészen 11 millió lako­sából kétmillió a fővárosban él. Az ország ipari üzemeinek többsége Budapesten van, kö­zöttük több olyan, amelynek alapanyagát messziről szállít­ják és munkásainak többsége is távoli vidékről jött Buda­pestre, vagy naponként, he­tenként utazik munkahelyére. A füstölgő gyárkémények szin­te elveszik a levegőt, alig le­küzdhető sondot okoz Buda­pest közlekedése, energia- és vízellátása. Pár éve határozat született a vidéki ipartelepí- tésre és kijelölték azokat az üzemeket, amelyek Budapes­ten tovább nem fejleszthetők. A határozat után történtek is intézkedések, de nagvobb volt az ellenállás, mint az igyeke­zet. A kitelepítésre „ítélt” bu­dapesti üzemek túl sokat kö­veteltek (kész üzemeket és la­kásokat), a vidék pedig ke­veset adhatott és az utóbbi idő­kig a korlátozott lehetőségeket sem használták ki kellően. A vidéki ipartelepítésben fordulatot a kényszer hozott. Egyrészt a párt és a kor­mány határozata egyre inkább szorította a pesti üzemek ve­zetőit, másrészt a mélyműve­lésű szénbányák visszafejlesz­tése a felszabaduló munkaerő elhelyezésére késztette az üze­mek vezetőit és a területért felelős párt-, szakszervezeti és tanácsi vezetőket. A hatvani járás példája Elismerésre méltó. Örvende­tes jelenség, hogy a hatvani járásban nemcsak a felszaba­Munkasil Pető: (Dobrocsi Pál tudósítónktól): A korábbi tudósításokhoz hasonlóan most is számottevő eredményről adnak hírt az ÉRDÉRT petőfibányai üzem­egységének dolgozói. Az év elején megalakult négy komp­lex szocialista brigád nagy fejlődésen keresztül eljutott addig, hogy a telep tiszta, ren­des, minimálisra csökkentették a balesetveszélyt. . A szocialista munkaverseny- < mozgalom jelentőségét növeli 5 az a tény is, hogy a tavalyi; 16 fős szakmai továbbképző} tanfolyamot az idén 48 fővel) kezdik. A két utóbbi hónap-) ban együttesen közel 500 tár-) sadalmi munkaórát végeztek. < és ez minden bizonnyal a jól 5 összekovácsolt kollektíva szó < cialista gondolkodását igazol- < ja. S hogy ez mennyire így< van, ezt azzal bizonyítják, 5 hogy a Nagy Októberi Szó- < cialista Forradalom 50. évfor-< dulójának tiszteletére az éves< tervezett értéktervükből — a< 1,5 millió forintból — a fél-5 éves számítások alapján 911100> forintot törlesztettek. De je-5 lentősek a további eredmények; is. Csökkentették a vagonok ál-? lásidejét. Amíg az elmúlt év­ben vagononként 180 forintot? fizettek, a múlt hónapban 18,50) forintra sikerült csökkenteni < a vagonok állásidejének költ- < ségeit. A Nagy Októberi Szociális-? ta Forradalom 50'. évfordulójá-s nak tiszteletére indított mun-? kaversenvben kiváló ered-j ményt ért el Mátraalji Szén-5 bányák szállító, szolgáltató és\ Wiyagellátó üzemének két szó­van, ami nagyjából elegendő a a földterülethez viszonyítva A gépjavításokat a jövőben a közös gazdaság maga szeret­né megoldani, s ezért most épül a gépjavító műhelyük. S ha elkészül a műhely, ak­kor a saját javításokon kívül más közös gazdaságok gépei­nek javítását is vállalnák, sőt a háztartási gépek javítását is. Ezenkívül szívesen vállalnák a házakhoz a vaskerítések ké­szítését, s más munkákat is: Ez lenne a szövetkezet legbiz­tosabb melléküzemági tevé­kenysége, s az eddigi számí­tások szerint ez kifizetődő is lenne. Tsz-szövetsóg A közös gazdaságban ma már garantált munkaegysé­gért dolgoznak a szövetkezeti tagok. Ä garantált egység ér­téke 27 forint, s egy munka­egység után havonként 15 fo­rint előleget fizetnek. Az el­múlt évekhez képest ez igen nagy eredmény, s jó hatással van a szövetkezet tagjaira. Nyilvánvaló azonban. hogy ami ma és holnap kedvező, az holnapután talán már kevés lesz. Éppen ezért gondolkoz­nak előre a közös gazdaság vezetői, de az adottságok, a gyenge földek, a beruházási nehézségek, a drága talajmü- velés csak bizonyos fokig en­gedik tágítani a jelenlegi ke­reteket. Éppen ezért sokat várnak a termelőszövetkezeti, területi szövetségtől. Szeretnék, ha gondjaikon segítenének, ha öt­leteket adnának, felmérnék a piaci lehetőségeket. A balatoni Dózsa Termelő­szövetkezet tipikus kis hegyi közös gazdaság. Érzi a hegy­vidék és a kis terület hátrá­nyait, nehézségeit. Mégis sze­retne előbbre lépni, de ehhez mások segítsége is kell. K. L. JCét ke ft: midiről fa jelenről».. WvWWWVWWW^vVvVv'y^/AVvVVWyi vVWWWvVw- v w . v\ V V vVWWWWVWWVWVAA/yVvVvV.A/VVVvV tetik el az embereket ezen a vidéken. Az idén jól sikerült a termés, de így is.a búza csak kilenc, az árpa nyolc, a zab pedig tíz mázsát adott hol­danként. A talajművelés pedig sokba kerül, jóval többe, mint az Alföldön. A kevesebb ter­més értékét még csökkenti a magas önköltség. A szövetkezet vezetői sokat gondolkoztak azon, miképpen lehetne jövedelmezőbbé tenni a gazdálkodást. S vérül meg­találták a helyes megoldást — fejlesztik az állattenyész­tést. így leírva mindez egy­szerűnek tűnik, de egy kis ter­melőszövetkezetben a pénz is kevés, s egy üzemág fejlesz­tésénél erre van a legnagyobb szükség. Jövedelmezőbb állattenyésztés Az idén azonban elkészül a szövetkezetben egy ötven fé­rőhelyes istálló, s az lehetővé teszi a fokozatos fejlesztést. A szövetkezet a jelenlegi 160- ról 200-ra növeli a szarvas- , marhák, s 1000-ről 1500-ra a I juhok számát. Ez azt jelenti, ; hogy évente kétszázzal több j juhot, tízzel több hízómarhát ; tudnak értékesíteni, s a kor- | szerűbb tenyésztés következ- : tében 400 literrel növekedne | egy tehén évi hozama. Remé- : lik, hogy a jobb viszonyok ; közötti tenyésztői munka esök- : kentené az önköltséget, s nö- ; vélné a közös bevételét. Erre : feltétlenül szükség van, mert ;a közös gazdaság évente j ugyan mintegy 270 ezer forint : árkiegészítést kap termékei után, de ez még mindig nem : elegendő a tagok jövedelmé­nek emeléséhez. Szükség van tehát az állattenyésztés na­gyobb bevételere. IS el 1 ékttzemágak A szövetkezet gépállománya rendkívül sokat fejlődött az idén. Egy lánctalpas erőgépet. : trágyamarkolót, műtrágyaszó­rót és más gépeket vettek. : A szövetkezetnek jelenleg öt ' erőgépe és egy teherkocsija 1967. szept, 24,, vasárnap Emberek hegyek között liek ők. Otthon, a háztartás­ban és idénymunkákon üze­mekben és a tsz-ben dolgoz­nak. De sok édesanya dolgoz­ni akar, mert nőnek a gyere­kek és velük az igények ... Vagy betegeskedik a családfő, másutt a mélyművelésű bá­nyából más munkakörbe he­lyezték, kevés a táppénz, vagy a kereset, pótolni kell. Összefogással a helyi lehetőségek kihasználására Hogyan csinálták, az új munkahelyek megteremtéséhez honnan vették a pénzt? Talán kérdezzük meg Egerben a Vas és Fém Ktsz vezetőit. A Finomszerelvénygyártól kávé­főző-alkatrészek gyártását vállalták el és ezzel 53 főt, köz­tük 42 nőt foglalkoztatnak. Mindehhez csak 26 ezer forin­tos beruházás1. utánjárás és akarat kellett. A ktsz-nél egy munkahely bővítése nem egé­szen 500 forintba került. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat Pétervásárán és Bél­apátfalván létesített részleget, a két helyen 194 embert — fő­leg nőket — foglalkoztatnak. Egy munkahely 2062 forintba került. Ha a gépiparban új nagy­üzemet építenék, itt egy új munkahely átlagosan 300 ezer forintba kerül. Hogyan lehet­séges ilyen különbség? Ügy, hogy a vidéki ipartelepítésnél a felszabadult épületeket le­het igénybe venni, a gépi be­rendezés költségei elenyészőek. a bedolgozói rendszerhez nem kellenek szociális és egyéb épületek, berendezések. Az említett 22 500 munka­alkalmat kereső nő a megye három városában és több mint 100 községében él. Több nagy üzemet nem építhetünk, mert erre milliárdok kellenének, a meg nem térülő költségekkel „szánktól vonnánk el a falatot". Különben is, a családanyák csak a lakóhelyükön, többen pedig csak otthon vállalhat­nak munkát. Bélapátfalván a munkásszállás, Recsken és Bükkszenterzsébeten a ma­lom, Boconádon 1143, Tarnaör- sön 2344 négyzetméteres terü­let, Gyöngyösön műhely, fű­rés zház, üzemi iroda és volt. legényszálló áll rendelkezésre. Soroljuk tovább, vagy említ­sük a bedolgozó rendszer le­hetőségeit, előnyeit? A részle­tezés talán fölösleges. Szükséges, éppen azért sür­getni kell, hogy megszűnjenek azok a társadalombiztosítási, munkajogi és nyugdíjszabá­lyok, amelyek korlátozzák a bedolgozói foglalkoztatás bő­vítését. A Munkaügyi Minisz­térium már elkészítette az erre vonatkozó tervezetet. Most ar­ra van szükség, hogy kellő összefogással és szervezettség­gel kihasználjuk és tovább ku­tassuk a helyi lehetőségek ki­használását. Ez népgazdasági érdek, ezt diktálja a lakosság érdeke. Dr. Fazekas László dúló bányászok elhelyezését oldották meg, hanem különfé­le üzemek telepítésével mun­kaalkalmat teremtettek a fe­leségeknek és a családtagok­nak is. Eddig 1911 dolgozónak, 580 nőnek és 431 férfinek biztosítottak munkát és megél­hetést a lőrinci Gumiipari Ktsz-ben, az erőműhöz tele­pített műanyag-részlég ben. a petőfibányai Ruhaipari Ktsz bedolgozó részlegében, a gomb­termeléssel, az ERDÉRT-te- lepheilyel, faipari bérmun­kákkal, oszlopgyár lássál, a ró- zsaszentmártoni műanyagipa­ri részleggel, a Csőszerelő Ipari Vállalat vörösmajori részlegével. Hogyan sikerült ennyi új munkahelyet teremteni? A já­rási pártbizottság irányította a. munkát és ehhez nagy segít­séget nyújtottak a járási és a helyi tanácsi szervek, vala­mint a közeli üzemek párt- és gazdasági vezetői. A segítség- nyújtás kölcsönös formáját alakították ki a települni szán­dékozó és az őket fogadó szer­vek és üzemek között. Ez a segítség megmutatkozott és egyre szebb eredményeket te­remtett a politikai és a gazda­sági munkában, valamint a női munkaerő elhelyezésében. Lapunk ma egy hete be­számolt arról, hogy Hatvan vá­rosban — elsőként a megyé­ben — szociális foglalkoztatót hoztak létre, ahol főleg több- gyerekes anyáknak, csökkent munkaképességű embereknek adtak megélhetést, a bedolgo­zói rendszer lehetőségeinek kihasználásával. Hatvan város vezetői további tárgyalásokat folytatnak különféle üzemek telepítésére. Sajnos, iparvá­gánnyal és közművesítéssel ellátott területtel nem rendel­keznek. Az ipartelepítésért ma már verseny folyik a megyék és a városok között. Nagyobb és állandó jellegű üzemeket az szerezhet, aki jobb feltéte­leket tud teremteni. 500 forintért egy munkahely A hevesi járásban jelenleg 3235, a füzesabonyiban 2123, az egri járásban 6093, a me­gyében összesen 24 900 mun- kaerőfölpsleget tartanak nyil­ván. Ezek túnyomó többsége: 22 500 nő. Ennyi lenne a mun­kanélküli? Nem munkanélkü­terek Eib anyán cialista brigádja. A meddő­kötélpályán dolgozó szocialista brigád hulladékanyag-takaré- kossággal közel 18 ezer forin­tot takarított meg. Mátra Ferenc szocialista brigádja 6004 kg hulladékfém gyűjté­sével 12 008 forintot takarított meg a népgazdaságnak, s 100 óra társadalmi munkát vég­zett-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents