Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

Kirohanások Kuba ellen 4» az Amerikai Államok Szervezetének értekezletén A „koreai kérdés” PHENJAN (TASZSZ): A Rodona Színműn című lap határozottan fellép az ellen, hogy az ENSZ-közgyűlés ülés­szakának napirendjére tűzzék a „koreai kérdést”. A koreai nép nem egyezhet bele az amerikai imperialis­ták manővereibe, amelyekkel az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét továbbra is bűnös cél­jaikra próbálják felhasználni — írja a lap. — A koreai kér­dés, az ideiglenesen megosz­tott ország újraegyesítése, bel­ső kérdés, amelyet magának a koreai népnek kell megolda­nia. A „koreai kérdés” napi­rendre tűzése durva merénylet' a koreai nép méltósága és szu- veirenitása ellem — Az amerikai agresszorok- nak haladéktalanul táyozniok kell Dél-Koreából. Az ország egyesítése nem érhető el, ha amerikai csapatok tartózkod­nak Korea déli részében — írja befejezésül a lap. WASHINGTON (MTI): Johnson amerikai elnök ven­dégül látta az Amerikai Álla­mok Szervezetének értekezle­tén részt vevő külügyminiszte­reket és kijelentette, hogy a latin-amerikai országoknak szükség esetén határozottan kell alkalmazniok a fegyveres erőt „a felforgatás”, azaz a forradalom mozgalmak) ellen. Johnson azt állította, hogy a latin-amerikai országokban ki­bontakozó nyugtalanság és fegyveres ellenállás „Havan­nából irányított terrorizmus”. Az Amerikai Államok Szer­vezetének ülése ugyancsak a szocialista Kuba elleni vádas­kodások és kirohanások je­gyében zajlott le. G. Arze, bo­líviai külügyminiszter a többi között azt állította, hogy a Bo­líviában kibontakozott gerilla­harcot Ernesto Che Guevara, az argentin származású forra­dalmár szervezte meg, aki je­lentős szerepet játszott a ku­bai forradalom győzelmében. A Reuter értesülései sze­rint az AÁSZ-értekezleten be­nyújtandó amerikai javaslat fel fogja szólítani a szervezet tagállamait: kérjék fel a velük baráti viszonyban álló orszá­gokat, korlátozzák kereskedel­mi és közlekedési kapcsolatai­kat Kubával. Szólítsák fel a többi országokat, hogy ne tá­mogassák a trikontinentális szervezetet és annak Kairóba januárra összehívott második értekezletét. Raul Roa. kubai külügymi­niszter a havannai rádióban kommentálta az AÁSZ-érte­kezletet. Rámutatott, hogy an­nak célja, újabb összeesküvést szőni a kubai forradalom ellen. E tervekre azonban kudarc vár — fűzte hozzá. Egész Latin- Amerikában fokozódni fog a gerillaháború, amelyben el­tűnnek majd a Washington ál­tal támogatott oligarchiák. Csőmbe pilótája elmondja: „Egv Bodenan nevezetű férfi revolvert szegezett ránk . »» ALGÍR (MTI): Az algériai televízióban elő­ször jelent meg az a két angol pilóta, aki Csőmbe gépét ve­zette, amikor a volt kongói miniszterelnökölt elrabolták. David Taylor, az egyik pilóta kijelentette, hogy Algériában igen jól bánnak vele, amióta június 30-án elrabolták a gé­pet, amelyen Csőmbe is uta­zott. Taylor kifejezte remé­nyét, hogy hamarosan szaba­don bocsátják. Taylor beszámolt a gép el­rablásának körülményeiről. Eszerint Taylör június 27-én kapott Nizzában táviratot az angol légitársaságtól, amelynek szolgálatában állt. Felszólítot­ták, tegyen meg egy 14 napos utat repülőgépével. Június 29-én indult el Londonból tár­sával, a televízióban ugyan­csak megjelent Trevor Copp- lestonnal. — Június 30-án Palma Ibiza városába érkéz* tünk és itt szálltak fel uta­saink, köztük Csőmbe. Amikor visszafelé tartottunk, egy Bo- denan nevezetű férfi revolvért szegezett ránk — mondotta Taylor —, kényszerítve, hogy kövessem parancsait. Bodenan a Sedifi nevezetű légitársaság képviselője volt. Ez a társaság bérelte a külön- gépet az angol cégtől, amely­nek a két pilóta alkalmazottja volt. Bodenan a pilótákra A Pravda szombati számá­ban Vitalij Levin rámutat, hogy az AÁSZ értekezletén az amerikai vezető körök mozgó­sítani próbálják latin-amerikai partnereiket egy újabb Kuba- ellenes provokációra. A hala­dó világközvéleménnyel együtt a szovjet emberek határozot­tan elítélik a Kuba elleni újabb imperialista mesterke­déseket — mutat rá a kom­mentátor. Nem küldenek arai) katonai erőket lemenbe KAIRO (MTI): A kairói sajtó beirutí jelen­tései szerint a jemeni konf­liktus rendezésére törekvő szudáni—iraki—marokkói hár­mas bizottság a libanoni fő­városban tartott ülései során elvetette azt a gondolatot, hogy arab katonai erőiket küld Jemenbe a khartoumi egyez­mény elősegítésére. Egyes saj­tóértesülések szerint a három hatalomnak csapatokat kellet! volna küldenie Jemenbe. Újabb vizsgálat az Aszpida-ügyben ATHÉN (MTI): Az athéni katonai bíróság közölte, hogy újabb vizsgála­tot rendelt el az Aszpida-per- rel kapcsolatban. A hivatalos indoklás szerint az új vizsgá­lat kitérjed a hadsereg mind­három fegyvernemére, annak érdekében, hogy „több kato­natisztet leleplezzen”, aki eb­ben a szervezetben részt vett. Mint ismeretes, a jelenleg előkészítésben levő Aszpida- per egyik polgári fővádlottja Andreasz Papandreu, más vádlottársaival együtt a bör­tönben várja, hogy a görög katonai diktatúra bírósága elé állítsák összeesküvés és haza­árulás vádjával. Eseménvek a/ — sorokban MOSZKVA: Moszkvában „A szovjet or­szág ötven éves” címmel sta­tisztikai évkönyvet adtak ki, amely adatokat ismertet a szovjet társadalom struktúrá­jának változásáról. A Szovjet­unió lakossága ma 235 500 000 fő. Az ország lakosságából 83 millió a munkás és alkalma­zott, s mintegy húsz millió a termelőszövetkezeti tagok szá­ma. Mivel az ipari termelés 1913 óta 71-szeresére növeke­dett, a parasztság nagy része ! természetszerűleg a városokba i települt. A forradalom előtt a I lakosság négyötöde írástudat­lan volt Ma minden száz la­kos közül 36 közép- és főis­kolai végzettséggel rendelke­zik. ★ A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, amely Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével részt vesz a Guineái Demokra­ta Párt VIII. kongresszusán, Conakryban érkezett. LAGOS: Helyreállt a telefonösszeköt­tetés Lagos, a nigériai fővá­ros és Benin, a közép-nyugati tartomány fővárosa között, amelyet a szövetségi kormány csapatai visszafoglaltak a bdaf- rai szakadároktól. BECS: Különös történettel szolgált a bécsi Volksblatt: egy angol milliomos kedvenc időtöltése a mozdonyfűtés. Mr. Mayman Birminghamiból évek óta törzs­vendége a festői tiroli Ziller- talnak, amelyen keskenyvágá- nyú vonatok pöfögnek végig. A „romantikus lelkületű” az­besztgyáros önkéntes fűtőként vesz részt a turistavonat üze­meltetésében, mert' — mint mondja — ez az üzleti életben megtépázott idegei számára a legjobb nyugtató. Amikor kü­lönösen ideges, mindjárt po­tom ötezer schillingért egész vonatszerelvényt bérel, hogy vendégei előtt mozdonyvezető­ként is bemutatkozhasson. BÉCS: Nemzetközi pályázatot írtak ki a bécsi ENSZ-központ meg­tervezésére. A központ, ahol a két eddig Becsben működő ENSZ-intézmény, valamint la­kóépületek, üzletek és egy mecset kapnak helyet, az oszt­rák főváros peremén, a Duna északi partján épül fel. Költ­ségeit egy milliárd schillingre becsülik. BUDAPEST: Egyhetes látogatás után, szombaton reggel elutazott Magyarországról az olasz par­lament interparlamentáris unió csoportja olasz—magyar tago­zatának küldöttsége. A munkanap megkezdődött Csepp Hz óceánból Lenin gondolatai, tettei ma is élnek, s az idő egyre újabb és újabb oldalairól világítja meg őket. Filozófusok, művészek és írók tanulmányozzák egyé­niségét, s egyre új műveket alkotnak róla. Pavló \larkusenko szovjet író aprólékosan tanulmányozta Lenin életét. Olvasóinknak most szemelvényeket mutatunk be „A munkanap megkezdődött5’ című írásából, amely Leninről szoió könyvében., az „Egy nap”-ban jelenik meg. A zt mondják, hogy az óceán vizének ízét egy csepp- ből meg lehet állapítani. Bizonyos mértékben Vlagyimir Iljics Lenin életének egy napjából is meg lehet ismerni titáni munkáját. 1921 januárjának nagy részét Gorkijban, szabadságon töltötte Vlagyimir Iljics. Moszkvába csak a Központi Bi- ívt catanács vagy a Védelmi Tanács üléseire utazott, vagy ha elengedhetetlen szükség volt ott rá. Be­tegszabadsága és rossz közérzete ellenére Lenin megfeszí­tett iramban dolgozott Gorkijban is. Január 22-én, szabadságát megszakítva, Lenin végieg visszatért Moszkvába. Újra megkezdődött a ,,vad” munka­tempó. Ez magának Leninnek a meghatározása, aki na­ponta legalább 12 órát dolgozott. Ekkor határozták el a titkárság munkatársai, hogy pontosan feljegyzik Lenin egy munkanapját. Ez a nap 1921. február másódika volt. ...Reggel kilenc órakor lépett be Lenin kremli dol­gozószobájába. Maga elé tette óráját, amelyre a nap fo­lyamán még sokszor rátekint, leült karosszékébe, s meg­kérdezte az utána belépő Ligyia Alekszandrovna Fotyije- vát, a Szovnarkom egyik titkárát: — Na, hát mi is van mára? Lenin munkanapja szigorúan meghatározott rend sze­rint indult. Fotyijeva először azt a mappát tette elé, melyben az éjszaka folyamán érkezett táviratok voltak. A mappa mellett a folyó posta meg a reggeli lapok. ¥ enin gyorsan átnézi a táviratokat, feljegyzéseket ké- ■ szít. Egyeseken aláhúz néhány szót vagy bekere­tezi a számokat. Néhányra utasítást, javaslatot ír a nép­biztosságok számára: „Kérem, közöljék elképzeléseiket”, vagy „Nézzék át és küldjék vissza”. Lenin befejezte a táviratok olvasását, a mappát visz- szaadta Fotyijevának, aki távozott, Vlagyimir Iljics pedig folytatta a folyó posta átnézését. Egyiket elolvasta a másik után. Legtöbb figyelmet Nyikolaj Iljics Szemaskó levelé­nek szentelte, amelyben az egészségügyi népbiztos sürgős segítséget kér, hogy a kórházvonatokat a Krímbe tudja juttatni. Hol, ki, miért tartóztatja fel, s milyen vonatok ezek? ...1920-ban a polgárháború már a vége felé közele­dett, de a Krím még a vrangelista fehércsapatok kezén volt. Novemberben Frunze vezetésével a vöröskatonák felszabadították az egész Krímet. Lenin azonnal odaküldte Szemaskó népbiztost, hogy vegye át a cári palotákat és a megfutamodott urak nyaralóit. Visszatérve Moszkvába, Szemaskó elragadtatva me­sélt Vlagyimir Iljicsnek a Krím szépségéről. — Kitűnő. Készítse el a Népbiztosok Tanácsának a dekrétum tervezetét, amely a Krímet a dolgozók üdülő- és gyógyhelyévé nyilvánítja. Szemaskó kételkedett: „Ki megy manapság üdülni?” — Csak készítse el. Egyelőre sebesült vöröskatonákat fogunk ott gyógyítani. 1921 februárjában Jaltában 28 szanatórium és üdülő állt készen 2 és fél ezer sebesült gyógykezelésére. A z első beutaltaknak, akik Szibériában, az Uralná! és a Volga menti harcokban megsebesült vörös­katonák voltak, Penzába kellett utazniuk. Ott állították össze a Krímbe induló kórházvonatot. Ez eltartott néhány napig, míg végül a vonat útrakészen állt. De nem indul­hatott el, mert valahol Balasov környékén a bandák szét­szedték a síneket. Még néhány napot kellett várni, s utána is csak nagyon lassan haladtak. Ez indította Szemaskó népbiztost arra, hogy Lenint megkérje, tegyenek meg minden lehetőt azért, hogy a sebesült vöröskatonák gyorsan és biztonságosan jussanak el a Krímbe... Vlagyimir Iljics néhány szót jegyzett Szemaskó leve­lére, majd áttért a többire. Egy levelet sem hagyott vá­lasz, megfelelő intézkedés nélkül. Pedig nagyon sok, naponta 70 levelet kapott. 1921 tíz hónapja alatt több mint 9000-t. Regények, elbeszélések, ver­sek már gyakran felidézték a magyar internacionalistáknak a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban és a polgárhábo­rú csatáiban vívott harcait. Most, a nagy forradalom ötve­nedik évfordulójára egy testes, kétkötetes történelmi munka jelenik meg: összegyűjtik a magyar hadifoglyok politikai és katonai mozgalmaira vo­natkozó hiteles történelmi do­kumentumokat. A kétkötetes dokumentum-gyűjtemény — magyar és szovjet történészek közös munkájának eredménye — egy időben jelenik meg ma­gyarul és oroszul; Moszkvá­ban és Budapesten. Történészek koprodukciója — A kiadvány gondolata hat évvel ezelőtt vetődött fel — mondja Milei György, a kötet egyik szerkesztője, a Párttörté­neti Intézet tudományos fő­munkatársa, az intézet archí­vumának helyettes vezetője. — Magyar részről a Párttörténe­ti Intézet, a Hadtörténeti In­tézet, a Levéltárak Országos központja vesz részt a munká­ban, a szovjet felet pedig a 7 1967. szept. 2L, vasárnap Magyar internacionalisták Szovjel-Oroszországban Félmillió hadifogoly látta a forradalmat Minisztertanács mellett műkö­dő Levéltári Főigazgatóság, az összes párt- és állami archí­vum és a Vörös Hadsereg archívuma „képviseli”. A kétkötetes nagy kiadvány első része hadifoglyok forra­dalmi, kommunista mozgalma­it mutatja be, a második kö­tet pedig az internacionalisták katonai szervezkedését és har­cait. A kiadvány elé írt közös előszó eseménytörténeti átte­kintést ad a korszakról és be­mutatja, hogy az internaciona­listák milyen szerepet játszot­tak a polgárháború történeté­ben és a magyar nép történe" tében. Magyarok Magyarországért Sokkal komolyabb ez a sze­rep, mint amilyen jelentőséget közgondolkozásunk és történet- írásunk tulajdonít neki. Októ­ber idején és ezt követően fél­millió magyar hadifogoly látta a forradalmat és a polgárhá­borút, s legalább százezren te­vékenyen részt is vettek ab­ban. A magyar vöröskatonák tizennyolcban és tizenkilenc­ben itthon is fokozták a for- radalmi erjedést, az első világ­háború után, a Horthy-fasiz- mus éveiben pedig- kapcsolatba kerültek a kommunista párt­tal. Még a polgárháború alatt — Kijevben — szervezték azt a hadsereget, amelynek az lett volna a feladata, hogy a Kár­pátokon áttörve megsegítse a Tanácsköztársaságot. Ennek a hadseregnek az élcsapatát a magyar internacionalisták szol­gáltatták volna. Kijev egyéb­ként is kitűnő „környezet” volt ehhez a szervezkedéshez, mert a város első vörös pa­rancsnoka magyar internacio­nalista volt: Lakatos István. Annak idején ő vezényelte az ukrán partizándiviziót, amely felszabadította Kijevet. Az in­ternacionalisták forradalmi ta­pasztalata, nyelvtudása hasz­nosnak bizonyult a felszaba­dulás első óráiban: ők jelen­tették a kapcsolatot a közsé­gek vezetői és a szovjet pa­rancsnokságok között. Türr Istvánok — Mi büszkék vagyunk Türr Istvánra, aki részt vett kz olasz szabadságküzdelemben, de hány Türr István harcolt Uk­rajnában, Közép-Ázsiában, Tá­vol-Keleten, a Sarkvidéken, Moszkvában, Leningrádban, a Baltikumban, a Fekete-tenger mentén? Századokat, szaka­szokat, ezredeket, katonai is­kolákat vezettek azok, akik káplárok, vagy legfeljebb had­nagyok voltak, fogságba esésük idején. Partizán>parancsnokok- kal, anarchistákkal, elfogott tengernagyokkal, szakszerveze­tekkel, párttitkárokkal tárgyal­tak, s hoztak döntéseket — a tegnapi tanítók, a tegnapi bá­nyászok, üzemi munkások. A kötet hatalmas tényanyagával igazolja, hogy ez a mozgalo történelem- és emberformá: erő volt. fiz ellenfél is szerepel Nem volt könnyű a váloga­tás: több ezer, talán több tíz­ezer dokumentumból — sze­mélyzeti iratokból, katona­könyvekből, újságcikkekből, versekből, börtönnaplókból, hadparancsokból, táviratokból jelentésekből kellett kiválasz­tani azt a 731-et, amely ebben a monográfiában méltán rep­rezentálja, teljes bonyolultsá­gában bemutatja a magyar in­ternacionalisták tevékenységét. — Nemcsak az internaciona­listákét — mert az ellenfél is szerepel a kötetben. Az egyik dokumentum például azt mondja el, hogy magyar vö­rösgárdisták ütköztek meg, — magyar fehérekkel. Mert arra is volt példa, hogy a fehérek oldalára álltak. Az ellenforra­dalmi rendszer negyedszázada alatt Magyarországon körülbe­lül -negyven cikk, regény, kö­tet, gyűjtemény, tanulmány je­lent meg, amely ezzel a kor­szakkal foglalkozik. A legfon­tosabbak ezek közül is helyet kapnak a kötetben, amely így sokrétűen, — érzékeltetve a kor sokféle áramlását; bemu­tatja az „idők sodrását”. Gorkij gondol! rá először... 1931-ben Maxim Gorkij gon- 1 dőlt először a polgárháború történetének 15—16 kötetben történő megírására: s erről ha­tározatot hozott 36 évvel eze­lőtt az SZKP Központi Bizott­sága. A magyar kommunista emigráció már ezt megelőzően publikálni kezdte az interna­cionalisták visszaemlékezéseit: a moszkvai „Sarló és Kala­pácsában több mint száz me­moár jelent meg. Két doku­mentumkötet is megjelent az internacionalistákról tíz évvel ezelőtt: ugyancsak Budapesten az egyik, és Moszkvában a másik. „A külföldi dolgozók harci együttműködése Szovjet- Oroszország népeivel (1917— 1922)”, illetve „A magyar in­ternacionalisták a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­ban”. A két világháború között a bécsi és prágai emigráció is több cikket, visszaemlékezést publikált az internacionalisták­ról. A budapesti kiadványok közül főleg a „Magyar hadi­foglyok története” című kétkö­tetes antológia érdemel figyel­met. A Szovjetunión kívül megjelent cikkek, tanulmá­nyok szerzői nem támaszkod­hattak azokra a forrásokra, amelyeket szovjet archívumok­ban, levéltárakban őriztek. Ezek felderítését, íelh&sználá' sát, szakszerű elemzését a ké ország történészeinek együtt működése tette lehetővé. Krajcaár Imre fogta a revolvert és két lövés hallatszott. A pilóta elhatároz­ta, hogy saját maga és az utasok életének megőrzése ér­dekében engedelmeskedik Bo­denan parancsainak. A pilótát megkérdezték, igaz-e az az állítás, hogy algé­riai vadászgépek kényszerítet­ték leszállásra a gépet? Tay- így válaszolt: „Egyetlen repülőgépet sem láttam, egyet­len más gép sem volt a leve­gőben, amikor Algírba repül­tünk.” Mint ismeretes, Csőmbe jú­nius 30-a óta algériai őrizet­ben van. Kongó — ahol távol­létében halálra ítélték — hiva­talosan kérte kiadatását és ké­relmét az algériai legfelső bí­róság jogosnak találta. Ahhoz azonban, hogy átadják a kon­gói hatóságoknak, Bumedien algériai elnök jóváhagyása szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents