Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

Emeljük a tömegpolitikai munka színvonalát Irta: dr. Földi Pál Véleményem szerint ez a nagy sikerű slá- ger> hogy „Nem várok holnapig...”, nem le­het magyar szám. Kizárt dolog. Ha magyar lenne, így kezdődne: „...elvárok én holnapig, vagy ha kell, egy hónapig...” ★ A nagypof ajú, mindenben kanál, száz lá­bon futkosó Puszpáng Adolfról mondja egy ismerőse: — Hogy megváltozott ez az ember... Nem hallom a hangját, nem látom a nyüzsgését, napok óta szinte nem is látom... — Tegnap temették... — Na és, attól ő még itt lenne... ★ Az óvatos ember: — Es mit szól, uram, a basutóföldi vi­szályhoz? — Hogy én mit szólok? Kérem, én nem szoktam beleavatkozni más nemzet bel­ügyibe... (—ó) Szlovákiai jegyzetek Yerseny a síneken Papírt találok a zsebemben. Egyszerű, kis koszos cetlit, olyant, amilyenre az ember felfirkant va­lamit, hogy azt a valamit el ne felejt­se és így aztán még a fecnit is elfelejti. Megnéztem a papírt, csak egy telefonszám volt rajta, vala­hogy így: 19 54... Telefonszám. Miért írtam fel. mikor írtam fel, kié. ez a telefonszám? Hamleti kérdések, csak én nem tudok magamnak választ adni rá. Felírtam? Fel! Mindent azért még én sem firkálok fel, tehát nyilvánva­ló, azért írtam fel ezt a telefonszámot, 19- 54, mert fontos lett volna, hogy felhív­jam, mert valaki vagy velem, vagy va­lakivel én akartam egy halaszthatatlan ügyben beszélni. Világos tehát, hogy a telefonszám mö­gött ügy. az ügy mö­gött ember húzódik meg: ergo: ez a íecni emberi sorsot mién*. De kiét, miért és aktuális-e a sorsa számomra. A leg­egyszerűbb természe­tesen, ha most felhí­vom ezt a számot és... De nem, ez nem jó. Felhívom, és mit mondok? Ha az illető akkor megmondta ne­kem, hogy mi a tele­fonszáma. nyilván azt is megmondta, hogy miért hívjam fel és mikor, sőt, meddig. Most hebegjek a te­lefon innenső oldalán a szégyentől, hogy azt se tudom miről va n szó ... 19 54! Megbolondulok. Ha összeadom az egészet, akkor 19 jön ki, annyi, mint a tele­fonszám első két tag­ja, ha az utolsó két tagot adom össze, ak­kor annyi jön ki, mint a telefonszám második tagja és, ha... Mondom, meg­bolondulok: mi a fe­nének adom itt össze ezeket a számokat, amikor igenis, szé­gyen ide, szégyen oda, fel kell venni a tele­font és tárcsázni kell... Felveszem a tele­font. tárcsázom. Fog­lalt. Ez természetes. Újból tárcsázom, jön a búgó hang, aztán egy bájos női hang: — Te vagy az, ödónké? — Nem, kérem, én nem vagyok Ödön- ke... — Akkor mit akar — vált élesre és ri- a.dtra az eddig bájos női hang ... — Hogy kinek a telefonszáma ez? csak ennyit... — Csopaki-lakás, ha tudni akarja — csattan együtt a hang és készülék .., Esküszöm, soha nem volt és most sincs Csopaki nevű ismerősöm, de még csopaki ismerősöm se. Akkor mi lehet ez a telefonszám, hogy 19 54 ... hogy 1954... hogy 1954... hogy a fene ott egye meg, hát persze, hogy tudom, hogy nem tu­dom ... Mert olyan a fejem, mint a szita, bárhol kérdik, piég a magam születési dá­tumát is eltévesztem, nemhogy a gyerekét... Persze, hogy az. Na végre! Most már csak azt kell tudnom, hogy miért volt fontos fel­írnom, hogy ne fe­lejtsem el, kinek kel­lett volna tudnia azt. hogy az én gyerme­kem mikor született és hogy miért nem mondtam be az ada­tot, ha annyira fon­tos volt, mert ha be- mondtam volna, már el is dobtam volna régen ezt a vacak fecnit, rajta ezzel a számmal, hogy 19 54... Mi is ez a szám. Ja igen, nem tele­fonszám. Az én szüle­tési évem, vagy kié is? Igen, a Csopakié! Hogy milyen fiatal ez a Csopaki, csak tudnám, miért fontos nekem az ő telefon­számai?. (egri) landóan, különös gondossággal vigyáznak a rájuk bízott áruk­ra s nem ismerik a balesete­ket. Rosszabb munkát a jövő­ben sem akarnak végezni. A hatvaniak hasonlóképpen vélekednek. Mondják, hogy az elmúlt fél év ugyan még nem tartozik az új versenyhez, de oly eredményesen zárult, hogy ha ugyanúgy fejezik be a má­sodik hat hónapot is, nem le­het vitás az elsőségük! Jobb dolgozók, jobb barátok akarnak lenni. Az emberi, test­véri közeledés kedves epizód­jait jegyezhettem füzetembe a búcsúzásnál. Az egyik szlovák asszony harminc kilométernyi távolságról cipelte különös ajándékát — két nagy doboz szilvát — az állomásra, hogy ugyancsak saját kertjéből vi­szonozhassa a nyáron. Magyar- országon kapott, akkor még új­donságnak számító paprikát, paradicsomot... Valamelyik kassai vasutas kisgyereke szlo­vák-magyar szótárt küldött magyar ismerősének, hogy ha majd újra találkoznak — job­ban megértsék egymást.,. VALÓSZÍNŰ, hogy ilyen, mostanihoz hasonló népes tár­saságként csak jövőre találkoz­nak legközelebb. Néhányan azonban jóval korábban is, mert a hatvani brigádvezető karácsonyra két családot hí­vott vendégségbe. A béke és szeretet ünnepét — együtt akarják tölteni. S ezt talán már be sem írják a „hivatalos” naplóba... Gyón! Gyula semmiképpen sem akarnak megbarátkozni avval a gondo­lattal, hogy a második, har­madik „vonalban” maradja­nak. Valamennyien előbbre vágynak s a maguk módján haladnak is szüntelenül. A fárasztó vasúti szolgálat után — ritkán mennek pihe­nőre. Egyikük a pártirodában, másikuk az MHS-nél foglalja el magát, többen egyenruhát cserélnek — tíz esztendő óta mun kás őrök — s a napi pa­rancsot teljesítik zokszó nél­kül. Tóth Pál, Ártd Feri bácsi, vagy éppen Frantisek Rákóczi, meg a hasonló keresztnevű Berkó ugyanúgy nem válogat a külön feladatokban mint a tőlük sokkal fiatalabbak. Ste- fán Kiss, a kassaiak brigádve­zetője beszélte, hogy ők mosta­nában Ruzsinba járnak „má­sodik műszakra”: üdülőt építe­nek maguknak, szebbet, jobbat, mintha kőművesek volnának. A munka ugyan egy kicsit nehéz, de maid lesz idejük ki­pihenni a fáradtságot! Miért TESZIK mindezt nap nap után? Mert hiszik is azt amiről olvasnak, amit be­szélnek. Értékesebb emberek akarnak lenni, mint voltak. A kassal, vasutasnapi ünnep­ség után megtartott közös bri­gádértekezleten határozták el, hogy azonos szempontok alap­ján félévenként értékelik majd a páros versenyt, amely egyéb­ként júliustól júliusig, egyik ünneptől a másikig tart. Már készülnek a két nemzet színeit viselő vándorzászlók, amelyekre — természetesen Hatvanban és Kassán egyaránt számítanak. Hogy hová kerül­nek először, természetesen még senki sem sejtheti. Mindene­setre itt is, ott is bizakodnak, iparkodnak. A szlovákok említették, hogy állomásuk 24 szocialista bri­gádja közül a jobbak közé tar­toznak. Szerelvényeiket, menet­rend szerint közlekedtetik ál­III. . A NÉGY NAP ALATT — vonaton, autóbuszon, fehér asztalok mellett — sokat be­szélgettünk a sok év óta meg­szokottat új, fris színekkel élénkítő munkáról. Jólesett hallani ezeknek a többségükben negyven körüli vagy még idősebb embereknek a vallomásait, melyek szerint tudatában. A tömegpolitikai munka egyik központi témája az élet- körülmények alakulásának megítélése. Teljesen világos, hogy a párt életszínvonal-po­litikája lényegét tekintve nem változik. A szocialista társada­lom teljes felépítésén munkál­kodunk. A szocializmus min­denekelőtt a társadalmi gaz­dagság és az emberi jólét tár­sadalma, és ugyanakkor a szo­cialista öntudattal rendelkező emberek új típusú közössége. A szocialista előrehaladással párhuzamosan, a lehetőségek határain belül, gondoskodni kívánunk az életkörülmények fejlesztéséről, az életszínvonal rendszeres emeléséről, a nö­vekvő szükségletek mind tel­jesebb kielégítéséről. A jobb élet feltétele az eredményes munka. Aki munkájával töb­bet nyújt a társadalomnak, az kapjon is nagyobb részt a tár­sadalmi javakból. De aki ha­nyagul, felelőtlen módon vég­zi a dolgát, érezze ennek hát­rányos következményeit az anyagi juttatások területén is. Minden vonatkozásban helyre kívánjuk állítani a hasznos munka és a hétköznapi tettek becsületét. a társadalmi szintű fog­lalkoztatottság színvo­nala tovább fejlődik az új gaz­dasági mechanizmusban. A munkához való jog biztosítása mellett figyelembe kell venni, aogy a népgazdaság szerkeze­te, a technika haladása, a piaci ■ iszonyok változása meghatá- 'ozott munka erőáram 1 ássál [ár, amely az átmeneti idő­szakban az átlagosnál nagyobb mértékűnek mutatkozik. De a munkaerőmozgás összességé­ben az elkövetkező években iem lesz lényegesen nagyobb i korábbi évek átlagánál. A foglalkoztatottsági színvonal javulásához hozzájárulnak a cözelmúltban hozott, illetve folyamatban levő egyes in­tézkedések is. A tömegek között végzett Propagandamunkában kapjon lagyobb szerepet a párt gaz­daságpolitikai irányelveiből, íz új gazdasági mechanizmus télkitűzéseiből fakadó helyi ieladatok, jelenségek tárgya- ása. A gazdasági propaganda segítse elő, hogy a vállalati nunka értékelése, a belső tar- alékok feltárása, a munkaidő- ssökkentés feltételét képező óbb munkaszervezés előkészí­tése kerüljön még inkább a politikai munka középpontjá- pa. A szocialista társadalom eljes felépítése érdekében wneljüik a tömegpolitikai mun­ta színvonalát, növeljük ha­tékonyságát. gük gyarapítását. Az élet a gazdasági vezetőktől megkö­veteli a gazdasági mechaniz­mus reformja által teremtett új gazdálkodási feltételek, kö­rülmények alapos ismeretét; a vállalat sikeres gazdálkodásá­hoz nélkülözhetetlen aktív gazdasági, kereskedelmi és mű­szaki kezdeményezést; a vál- j lalaton belüli ösztönzési és ■ ellenőrzési rendszer korszerű- i sítését; a társadalmi szervek- : kel való pártszerű együttmű- i ködést és a szocialista demok- < rácia fejlesztését; a gazdasági . ésszerűség és a szocialista er- ] kölcsiség összhangba hozata- 1 lát, együttes érvényesítését. 1 A gazdasági mechanizmus i reformja a munka szerinti el- i osztás szocialista elvének ha- 1 tékonyabb érvényesítésével az j egyes dolgozó emberek szá- ( mára a legközvetlenebbül egy- i részről a jó és szorgalmas, 1 másrészről a rossz és hanyag 1 munka közötti következete- s sebta különbségtételt eredmé- i nyezi. Ezért a tömegpolitikai 2 munkában az öntudatos mun- i kásra és a lelkiismeretes dől- í gozóra kell elsősorban támasz- I kodni. - 1 A propagandamunkában jz r anyagi érdekeltség mellett \ változatlanul nagy súlyt he­lyezünk az erkölcsi ösztönző tényezőkre, a szocialista öntu- r datra, a dolgozó osztályok ér- c dekeire, a nemzeti helytállás- r ra, a proletár internacionaliz- r musra. A propagandisták min- y lenkor tartsák szem előtt, * hogy az új gazdálkodási tend- , szerben az anyagi érdekeltség r is az' erkölcsi ösztönzés egy- j intetű érvényesítésére törek- s szünk, a kettő szerves egys* get r cépez, kedvező hatásukat r együttesen fejtik ki. fc A z árkérdésben a jelenle- s ginéi tisziázóllabb éa a •eálisabb közgondolkodást f szükséges kialakítani. Az ed- j, iiginél nagyobb figyelmet k {Ivánunk fordítani mind a f. lermelői, mind pedig a fo- t gyásztól árak területén végbe- nenő folyamatok megvilágítá- p iára a gazdasági propagandá- r nan. Ezzel párhuzamosan rend- d szeresen rá kell mutatni, me- a jyek azok az árpolitikai lehe- c ősegek és eszközök, amelyek- f {el az állam rendelkezik, s 1. imiért az állami szervek köz- s /etlen felelőssége áll fenn, és n nelyek azok az árkérdések, ti {melyekben a helyzet alakú- c ása nem közvetlenül az ál- j< am akaratán múlik, hanem a t ermészeti viszonyok, a tér- p nelési tényezők és a piaci b Kapcsolatok változásából ered- ti lek. Arra törekszünk, hogy e íz a különbségtétel minél vi- k ágosabb legyen az emberek b N éhány hónap múlva so: kerül az új gazdálko­dási rendszer bevezetésére. P gazdasági mechanizmus re­formja nagyarányú tudatfor­máló tevékenységet igényei A tömegpolitikai munka ke­retében a legfontosabb a IX pártkongresszus eszmei-politi­kai irányvonalának ismerteté­se és a párt gazdaságpolitikai vonalának egyértelmű magya­rázása. A propagandamunka világítsa meg az új gazdaság- irányítási rendszer fő törek­véseit és adjon választ a még meg nem értett vagy félreér­tett kérdésekre. A gazdasági propagandában állandóan szem előtt kell tar­tani a gazdaságirányítási rendszer reformjának néhány politikai jellegzetességét. Elő­ször is azt, hogy a reform olyan politikai kezdeményezés, amely egész gazdálkodásunk gyors ütemű fejlődését ered- ményézheti, de csak akkor, ha minden szinten sikerül kö­vetkezetesen és ingadozás nél­kül az elfogadott fő irányvo­nalat maradéktalanul érvény­re juttatni és leküzdeni az esetleges nehézségeket anélkül, hogy a reform elveiből en­gednénk. Másodszor azt; hogy a reformok a lehetőségek ha­tárain belül zökkenőmentesen, a bővített újratermelés folya­matosságát biztosítva kell be­vezetni. Harmadszor azt, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja nemcsak új jogsza­bályokat és modern gazdasági szabályozó eszközöket igényel, hanem újfajta magatartást és munkamódszert is a vezetés minden szintjén. Az új gazdasági mechaniz­mus zavartalan működésének biztosítása nem képzelhető el egyik napról a másikra. Az első időszakban minden bi­zonnyal számottevő gond­jaink és nehézségeink is lesz­nek. Számolni kell bizonyos ideig az új munkamódszerek kialakulatlanságával, szokat- lanságával és az ebből eredő hibákkal is. A tömegpolitikái munka rendeltetése, hogy ezt az átmeneti időt minél jobban lerövidítse. A helyi pártszervek és a pártszervezetek nélkülözhetet­len szerepet játszanak az új gazdasági mechanizmusra va­ló áttérés konkrét előkészíté­sében. A jelenlegi időszakban az illetékes pártszervek folya­matosan megtárgyalják a kü­lönböző termelő egységek munkájának jelenét és jövőjét, meghatározzák a vállalati te­vékenység korszerűsítésének elveit és módszereit, megszab­ják a párt- és tömegszerveze­tek politikai feladatait. Ilyen módon juttatják érvényre he­lyileg a párt vezető szerepét az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetésében. Ü jövőben az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítunk a párt káderpolitikai elveinek és módszereinek érvé­nyesítésére. A kádermunkában figyelembe vesszük az új gaz­dasági mechanizmus által tá­masztott magasabb követelmé­nyeket, abból kiindulva, hogy a politikai, szakmai és vezető­készségbeli követelmények dialektikus egységet alkotnak, egymás rovására nem helyez­hetők előtérbe. A vezetőkkel szemben tá­masztott politikai követelmény a jelenlegi körülmények kö­zött is elsősorban a rendszer­hez való hűséget, szocialista célkitűzéseink meggyőződéses szolgálatát és megfelelő mar­xista—leninista műveltséget jelent; A szakmai követelmény az adott terület kellő ismere­tét jelenti. Ennek egyik fon­tos mércéje a megfelelő isko­lai végzettség, de nem szabad csupán ezzel mérni a tudást. A vezetőkészség követelménye azt jelenti, hogy a vezető ren­delkezzék jó áttekintő készség­gel, képes legyen megérteni a bonyolult összefüggéseket is, tudjon emberekkel foglalkoz­ni és erkölcsi-politikai maga­tartásában legyen példamu­tató. A területi pártszervek és pártszérvezetek megnö- itekedett politikai felelősségük ítészének tekintik a vezető ká­derek hatásosabb nevelését., rendszeres továbbképzését, marxista—leninista műveltsé­sabb felhasználása, a korsze­rű rét- és legelőgazdálkodás, a zöldségfélék feldolgozása, tar­tósítása, értékesítése, borkeze- lés, a csemetekerti munkák gépesítése, a gépkihasználás fokozása. Persze, más problé­mákról is^íródhatnak a dolgo­zatok. A mozgalom 1967-re meg­fiatalodott, új ötletekkel. el­vekkel bővült. Ezek közül a legfontosabb' nem elvont ér­tekezéseket vár a zsűri, hanem az üzemi sajátosságok köré­ben végzett kutatómunkáról való beszámolást. 3 célt szol­gálja. hogy a pályázó először üzemének vezetőségével köt szerződést, vagyis megálla­podnak abban, hogy az üzem mely probléma megoldását várja a fiatal szakemberektől, és ennek fejében jutalmat tűznek ki. Az üzem gazdasági és társadalmi vezetőinek kettős javaslata alapján érkezik a nevezés a járási, majd a megyei KI3Z- bizottságra. A gazdaságok sze­repe tehát megnő: az első zsű­rizést is az üzemi vezetők végzik el. A nevezések szeptember vé­géig történnek meg, remél­jük, idén még több szakember határozza el, hogy mindenna­pi munkája mellett pluszfel­adatként elmélyült kutató­munkát fog végezni. Aztán már a 15 oldalas pályamunkák veszik át a szót, amelyeket előreláthatólag a jövő év első felében értékelnek. És ekkor újra fiatalok töltik majd meg a termet, hogy jogos büszke­séggel átvegyék munkájuk ju­talmát — amellyel egyenérté­kű, hogy gazdaságuk fejlődé­sét segítették. f. p. dasági értelmiséget dicsérték. A KISZ Heves megyei Bi­zottsága. a társszervekkel kar­öltve, idén útjára indítja a Kiváló ifjú mérnök, kiváló if­jú technikus mozgalmat, azaz tudományos, a gazdálkodást konkrétan segítő kutatásra szólítja fel a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatal szakembe­reket. A pályázók az állattenyész­tés, a növény-, zöldség-, a szőlő-, a gyümölcstermesztés, az erdészet és a gépesítés té­makörében vizsgálódnak és összegezik tapasztalataikat. Nagyon sok érdekes téma vár kidolgozásra, hogy csak néhányat említsünk: a takar­mányféleségek leggazdaságo­Azon a délelőttön a termet csalc fiatal oá töltötték meg A fiatalos vidámságon túl büsz­keség mosolygott az arcok­ról: munkájuk elismerését, ju­talmát várták a fiatalok. Az asztalon a díszes okleve­leken — rajtuk „Kiváló ifjú mérnök, kiváló ifjú techni­kus” — és a szimbolikus kül­földi útleveleken kívül vaskos dossziék feküdtek: a pálya­munkák. Ha belelapozott az érdeklődő nem akarta elhinni, hogy a teremben mosolygó fiatalok készítették azokat, megfontolt „idősebbeknek” is dicséretére váltak volna a pá­lyázatok. A közgazdasági, agrárérte­kezések a felnövő új mezőgaz­KiválS ifjú mérnök, technikus mozgalom Kutatás — a helyi mezőgazdasági üzem fejlesztéséért

Next

/
Thumbnails
Contents