Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

Lakók és házigazdák A lakókat más néven bérlők­nek nevezik a házigazdák, vi­szont a bérlők a házigazdákat ezzel a gyűjtőnévvel látják el: KIK... Egerben háromezer-há­romszáznál több a „bérle- mény”-nek nevezett lakások száma. Arra voltunk kíván­csiak, hogyan vélekednek a la­kók a házigazdákról, és a há­zigazdák a lakókról. A LAKÓK Ellátogattunk néhány házba, hogy első kézből adhassuk to­vább a véleményeket. A Petőfi tér 1. szám alatt kilenc család „húzódik meg”. Ami az épületet illeti, Búza József né, az egyik lakó ezt mondta: — Tizenegy esztendeje élek már itt, de azóta is állandóan javítgatnak. A lakásomat most víztelenítették a nyáron. Elég hamar jöttek: tavasszal szól­tam, és nemsokára már ké­sben is lett. Persze arról a KIK nem tehet, hogy nem használ sokat a szigetelés — vizesek újra a falak —, mert régi a ház, a kövek szívják makacsul a nedvességet. Nem a házigazda, hanem a ház a hibás... Egyébként szépen ki is festettek nálunk, nem lehet pánaszom. Az épület nagyon régi már. Ott áll a modern, új házak szomszédságában. Most kőmű­vesszerszámok sorakoznak az udvaron: az épület homlokza­tát javítják. Az ódon ház után felüdülés volt a Hadnagy utcai lakó­telepen megfordulni. Itt lakik az egyik új, kilencemeletes épületben Szilassy Kázmér. —- Több okból sem lehet pa­naszom — mondta. — Tisztái szép az épület, ragyog a fo­lyosó és a lépcsőház: a ház­mesterünk ember a talpán. Jó érzés belépni az épületbe. A másik ok az, hogy még fiatal a ház (tavaly ősszel költöz­tünk be), s állandóan kopog­tatnak az ajtón a KIK, a ta­nács és az építőipar képvise­lői, hogy van-e valami hiba. A múltkor penészesek lettek a falak a nedvességtől a kony­hában. Egy hét múlva már meg is javították, s újabb egy hét elteltével jöttek ellenőriz­ni megint: elvégezték-e a munkát? Igaz, ez még beletar­tozik az éves garanciába, de remélhetőleg a háztulajdonos továbbra is rajtunk tartja a szemét. A Széchenyi u. 2. számú, idővel dacoló, „masszív” lakó­épületben húsz család él. Szép a portálja, a szépséget a nem­rég történt sör ta tarozásnak köszönheti. — Ha valami javítanivaló van (amit nem a lakó, hanem a vállalat köteles elvégeztetni) — mondta az itt élő Komlósi Jánosné —, általában hamar elvégzik. Ha a közvilágításban kiég az egyik villanykörte, azonnal kicserélik, ha a vihar — mint a múltkor is — be­tör egy ablakot, hamar meg­javítják. A kapuzárral is volt baj, ma már elfelejtettük. Nemrég renoválták az egész épületet, javították a lakáso­kat, s most minden nagyon szép. Mindezt még akkor is szí­vesen hallgatja az ember, ha eltekint attól: ebben az épü­letben vannak az ingatlan- kezelő vállalat irodái... A HÁZIGAZDÁK És ,a házigazdák miképpen nyilatkoznak a lakókról? Ezt megtudni a házkezelők­höz fordultunk, akik állandó jelleggel és sűrű időközök­ben járják a körzetüket. Ez a feladat négyüké, akik Szűcs Sándor irányításával végzik munkájukat: Székfi Zoltánná, Kulcsár Viktorné, Czinner Jó- zsefné és Román Sándorné. ök szedik be a lakbéreket, ők ellenőrzik a lakások épségét és a leltárt, ők igyekeznek ren­det teremteni a nyughatatlan bérlők között; Mit mondanak? — A lakbért rendesen fize­tik, csupán elvétve akad no­tórius késlekedő, akik ellen néha kénytelenek vagyunk el­járást indítani. Ez azonban nem jellemző. Az sem, hogy egy-egy lakásban nem szíve­sen néz körül az ember, a ren­detlenség miatt. Sok baj van a gyerekekkel, — de hol nincs? Miattuk többször zördülnek össze a lakók, akár ablakki­törésről, akár szemetelésről van szó. Ami a vállalat által kiadott felszerelési tárgyakat illeti: vigyáznak rájuk, óvják, rendben tartják. Az épületek­re nem mindig mondható el ugyanez, bár a Hadnagy utcá­ban például a házmesterek versenyben állnak egymással. Sáros lépcsőket* erkélyekre Irodalmi Képeskönyv Szombat, 20.20 Csákányi László, és Velencei István.,. Zsurzs Éva Csehov hat kar­colatéból forgatott filmet, melynek az Irodalmi Képes­könyv sorozatban Nyaralók címmel kerülnek képernyőre. A cselekményes, sokszor bo­hózatszerű karcolatok a nagy író új arculatával ismertetik meg a nézőket. Csehov szati­rikus hangszerelésű írásai al­kalmat adnak a népes és ran­gos szereplőgárdának a fel­szabadult komédiázásra; A főbb szerepet-et Agárdi Gá­bor, Almási Éva, Balázs Sa­mu, Básthy Lajos, Bárdi György, Kiss Manyi és Ko­vács Mária játsszák. II százegve$k szenáísr Vasárnap, 17.00 A televízió Keleti Márton megismétli a rendezte há­Ifjúsági nagygyűlés Yisontán (Tudósítónktól): zést, az eddig végzett mun­Mint már korábbi lapszá- káról tájékozódott, munkban hírül adtuk, Vison- Szabó János elvtárs dél- tán, az építkezés történetében után nagygyűlésen találkozott először, nagyszabású ünnep- a fiatalokkal — akik között ségsorozat kezdődött, a fiata- ez alkalommal megjelent Né­lök gazdag kulturális és sport- meth Tibor, a KISZ Heves műsorral köszöntik a Nagy megyei bizottságának titkára Októberi Szocialista Forrada- ;s __ s beszédet tartott. Egye­lőm 50. évfordulóját bek mellett a VII. kongresszus Szerdán kedves vendége határozataiból következő fel­volt a visontai napoknak: Sza- adatokat ismertette, a beruhá- bó János, a KISZ központi bi- zás megvalósítása felett vál- zottságának titkára látogatott lalt KISZ-védnökséget mél- a bánya- és erőmű-beruházás tatta, s kérte a részvevőket, területére, ahol a társaságban hogy vállalásaik maradékta- levő tömegszérvezeti vezetők- lan teljesítéséért becsületesen kel megszemlélte az építke- dolgozzanak nap-nap után. romrészes tévé-filmet A száz­egyedik szenátort. A háromré­szes film, amely Fromm sze­nátornak és társainak igazsá­got üldöző mesterkedéseiről szól, most egyszerre kerül a közönség elé. A film főbb sze­repeit Básthy Lajos, Somogy- vári Rudolf, Bitskey Tibor, Várkonyi Zoltán, Páger An­tal, Szegedi Erika és Márkus László játsszák. Futó kaland Kedd, 20.30 Edvard Radzinszkij az utób­bi időben tűnt fel a szovjet drámairodalomban. Több vi­déki színház mutatta be az el­múlt években Száznégy oldal szerelem című drámáját, eb­ből készítette a szegedi Nem­zeti Színház Futó Kaland címmel a most közvetítésre kerülő musicalt, Egy fiú és egy lány egymásba szeret, s a lány, aki stewardess, a repü­lőgép kényszerleszállása során, miközben az utasokat menti, az égőroncsok között leli ha­lálát. A dráma konfliktusa a fiatalok életéből meríti tár­gyát, s a cinizmusról szól, amely emberi értékek elpusz­títja lehet. Futnak a pénzem után Szerda, 20.25 Somogyi Pál nevét jól is­merik a humor kedv'elői: jó­ízű humoreszkek, vidám írá­sok, kabarétréfák szerzője, s a tv-nézők is emlékeznek még Rókafogta csuka c. csupa öt­let vígjátékéra.- Ebben a mű­sorban humoros írásaiból, karcolataiból képernyőre át­alakított jelenetek szerepel­nek, amelyek közös vonása, hogy mind a pénzről szól, amelyet így vagy úgy — de a mi zsebünkből akarnak ki­húzni. A szerzői estet Bán Róbert rendezte. Főszereplők: Kazal László, Kibédy Ervin, Márkus László, Csákányi László és még sokan mások. Elkeserítő helyset M> -(I»? Es a tévé sem közvetíti...? NYIKOIAJ AMÖSZOV: fordította» badö &yöR&v f- 11. Az út felfelé vezet. Munkába ígyék- ezem. Nézegetem az embereket, a fáikat, a gépkocsikat. Gondolataim­ban még beszélgetek is velük. De az csak a felszín. Mert belsőmben folyton csak a műtétek villognak. Gondolatfoszlányok. „Erről nem sza» bad megfeledkeznem. Talán jobb, ha amúgy csinálom. Itt várni kell. Ki­várni. Megkérdezni az érzéstelenítő orvost---” Egy kissé még gesztikulá­lok is. Ebből elég. Lám, mennyi gyönyö­rűség. Májusi reggel. Almavirágzás. Zsenge levélkék párát ontanak. Ta­vaszillat. A szavak csak vesztünkre törnek. Egyébként — a szavakra szükség van. Az írói tehetség, úgy látszik, abban rejlik, hogy valaki szóval tud érzéseket kifejez­ni... De mégsem: ezenkívül bi­zonyára az érzéshez is érteni kell. Milyen egyszerű és kellemes: kita­lálni, megérezni, leírni. ' ( Elegem van az érzésekből. Tán ezért nem is nézegetem az almafák ^virágait. Eh — minden sokkal egy­szerűbb, én vak vagyok. Ügy rémlik ózonban, valamikor én is szerettem áz alkonyatot, meg a napfelkeltét, nem? Régen. Még a háború előtt. Számomra a háború azóta sem ért véget. vt Reggel nem gondolok magára a betegre. Reggel még erősen tart •minden, fék. Csak a műtét jár az eszemben, csak a betegség, a szív, a tüdő. Sőt — a pszichikum. De arc nélkül. Szem nélkül. Ma nem tudom fékezni magamat. Különleges eset a sebészi gyakorlat­ban: mikor az embernek hozzá kö­zel álló betegen kell műtétet végez­4 Mmisäg 1967. szeptember 33., péntek nie. Mégpedig veszélyes műtétet. Az ördög hajtott rá, hogy azokat a be­szélgetéseket folytassam vele és be­hatoljak a lelkivilágába. Nem, nem igaz: a leikébe nem hatoltam be. Csak az eszébe, a gondolatvilágába. Ez sem igaz. Mégis a leikébe. Amely különös, gyengéd és ugyanakkor olyan száraz is volt, mint egy kép­let. Professzorom, te fejlődői. Állj meg! Ez veszélyes. Mélyebb légzés, nagyobb lépések. Minden érzésnek véget vetettél tegnap este, lefekvés előtt egy jókora adag lumináilal. Aztán mélyen aludtál. Hát ő? Igen fontos, hogy a beteg jól kialudja magát Az izgalom ször­nyű ellensége a szívnék. Még az egészséges szívnek is. De hát hogyan lehetne kiküszöbölni az izgalmát, amikor ő mindennel tisztában van. Mások bizakodnak, nem értik, miről van szó, azokat könnyű rászedni. Szasa matematikus, mindent számí­tásba vett: az összes lehetőségeket, a véletlen tényezők esetleges szere­pét. Én, sajnos, nem érzem megnyug­tatónak a számításait: túlságosan derűlátóak. Néhány körülményt — matematikai nyelven szólva: korrek­ciós faktort — nem közölhettem ve­le. Én magam azonban meglehető­sen jól ismerem ezeket. Még van idő. Még odamehetek és felfüggeszthetem a műtétet. Jobban megnézhetem. Nyomasztó história. Egész valóm lázadozik az ostoba bajok ellen, amelyekből az élet áll. Minek a sok betegség, veszekedés, háború, em­berüldözés? És megint buta kérdé­seket tesznek fel magúmnak, mint néhány évvel ezelőtt. Ezekre már van felelet, illetve szabatosabban: lehet rájuk feleletet kapni. És me­gint Szasa — a vele folytatott beszél­getések után sok minden megvilá­gosodott. Nem győzök lelkesedni a koponyájáért. Egészséggel és egy cseppnyi becsvággyal mennyire vi­hette volna! Ez a szó „egészség” épp a mai napon igen furcsán hangzik. Hiszen maga az élete jutott ma mezsgyéjéhez. Nagyon kívánom emlékezetemben sora venni összes találkozásainkat, minden beszélgetésünket. Nem szabad! Majd ha a műtét vé­get ért, akkor lesz rá idő, elég. A szerkezet lejár, a rúgó elernyed, már semmi sem csinálható vissza... akkor jöhet az emlék, rogyásig. Most azonban szaporázd a léptei­det! Gyorsabban! A sebész legyen szívós és aszkéta. Azt hiszem, minden előkészület már tegnap megtörtént. Még külön megbeszélést is tartottunk, mi a műtét részvevői, úgy, ahogy három évvel ezelőtt tettük, az első motoros operációk előtt. Az egész 'klinika fel van ajzva, Szasa a kedvencünk. Többen bizonyára ezt gondolják: jaj, csak a főnök ne legyen gorom­ba. Ezúttal nem a sértésektől félnek — azt mondják: rosszabbul operálok olyankor, ha gorombáskodom. Logi­kus dolog, de régebben nem így volt. Hja, a kor. Nem leszek goromba. Nem szabad gorombának lennem. Már itt is van a klinikánk. Szép épület, előtte sápadt levelű nyárfák. Ilyennek látják, nyilván, akik elha­ladnak mellette. Én nem tudom ilyennek látni. A szenvedések min­dig komorrá tették számomra. A műtét utáni helyiségnek két ab­laka van. Az egyik nyitva áll, korai virágokból kötött csokrot látok ben­ne. Mögötte azonban gondolatom­ban felmerülnek az oly sokszor lá­tott képiek. Ne! Elűzöm őket, nem fogok visszagondolni. Nem szabad. Csak minél kevesebb érzést. Padok. Már itt ülnek a betegek hozzátartozói. Mindig itt ülnek, ki­véve a leghidegebb napokat. Anyák, kis páciensei nk szülei. Némelyik boldog, mások szerencsétlenek. Ki­fürkészhetetlen arokifejezéssel hala­dok el mellettük. Hogy is mosolyog­hatnék, amikor a lelkem csupa szo­rongás. S egyáltalán — nem szere» tek a hozzátartozókkal beszélni. Nem mintha hiányoznék belőlem a türelem és a tapintat, de a hangom­ban nincs elég melegség. Ez, persze, helytelen. Valahogyan azonban vé­dekeznem kell a szomorúság ellen, amely, érzem, itt körös-körül min­dent átitatott. Nem hallgathatom végig problémáikat. Szerencsétlenek, de mégis — egészségesek. Elég ne­kem maga a beteg. Hát igen, Szasa felesége vár rám, Raisza Szergejevna, röviden: Raja. Általában véve, jó asszony. Még sincs kedvem, hogy vele találkoz­zam. Mindent megmondtam neki, nincs további közlendőm. Raja nem érti férjének súlyos állapotát és ir­tózatosan retteg a műtéttől. Más embert ilyen körülmények közt nem is operálnék meg. Hiszen a beteg, ha maga kívánja is a műtétet, meg­halhat, a hozzátartozók azonban itt maradnak. És bizonyítani semmit sem lehet. Mindig a sebész az oka a bajnak. Így van, de most ez nem izgat. Aki a beleegyezését adta, az nem fog engem hibáztatni. Csak el ne kövessek valami hibát a műtétnél. — Drága Mihail Ivanovics, meg­lesz a műtét? — Jó reggelt, Raisza Szergejevna Kérem, nyugodjék meg. Szüksége lesz minden erejére. A műtét meg­lesz, hacsak Szasa nem gondolta meg. — Nem. Nem gondolta meg. Már voltam nála. Nem hallgat rám. Ké­rem, hogy ön mondjon le a műtét­ről! — Ezt nem tehetem. Mint orvos, nem látok más menekvést. Éneikül még egy évig sem élne. — De hiszen még egészen jól ér­zi magát. Nemrég az utcán járt. Az újságok azt írják, hogy új gyógysze­rek vannak reuma ellen. Talán ezek segítenének? És ha ott marad halva a műtőasztalon? Akkor mi lesz? Értem én": akkor mi lesz? Mond­jam azt, hogy ön még fiatal, majd elfelejti és újra férjhez megy? Hogy a fiukat egymaga is felnevel­heti? És hogy a legfőbb veszteség nem is önt érné, hanem a tudo­mányt, idegen embereket? Ez, kü­lönben, nem is igaz, mert az ő szá­mára pótolhatatlan volna a veszte­ség. — Raisza Szergejevna, értse hát meg... Majd következnek a hosszú ma- gyarázgatások, hogy mi is az a reu­ma, szívrendellenesség, a máj cárró- zisa vagyis olyan megbetegedése, amely a májsejtek funkcióját meg­támadó kötőszövet-szaporodással jár. Mindezt kótszázszor elmond­tam neki! Képtelen megérteni. Csak néz rám vizenyős kék szemével. Már-már felforr bennem a méreg. — Legalább egy hétig várjon intj| Mihail Ivanovics! Könyörgök öií nek... — Nem tehetem. Kérem bocsásson meg, menem kell, (Folytatjuk) kiakasztott száradó fehérne­műt még mindig találunk. Méj. ott is, ahol a tábla áll a falon az épületet a lakók szocialista megőrzésre átvették. A házkezelőségen arról ií beszéltek, hogy nem minde­nütt vigyáznak a közvilágítás­sal: előfordul, hogy egész éj­iéi fölöslegesen ég a villany De az is, hogy túl sok víz fo lyik el a csapokon... Igaz, e Széchenyi utca 20. számú há2 Lakói nem tehettek arról, hogy i hálózatukra kapcsoltak kéí .potya” fogyasztót, közöttük a vendéglátó vállalat egyik piaci italpavilonját, s a magas víz­dijat fizette a KIK, meg fizet­te a vendéglátó vállalat. A víz­mű pedig elfogadta... — Mi a véleménye a sto- halista együttélésről? — Általában békességben élnek együtt a bérlők, csak nagy ritkán kell kimennünk aékítgetni. íme, a lakók és a házigaz­dák, amint egymásról véle­ményt mondanak. Lehet, hogy ;z a riport nem a legje’lem- :őbb. ha még jó néhány hely­be ellátogatunk, biztos, hogy találkozunk panasszal is. Az viszont igaz; minél több lakást ioz rendbe, minél több épüle- :et tesz széppé, valóban lak­hatóvá a házigazda, annál lyugodtabban, annál kevesebb panasszal élnek a lakók. Ez persze fordítva is igaz: minél lobban megbecsülik, értékelik i kiutalt „bérleményt” a lá­tók, annál több ideje és ereje esz a vállalatnak, illetve a lázigazdának a valóban ion­os munkák elvégzésére. (hátai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents