Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-21 / 223. szám

Fock Jenő, az MSZMP Polifilcai Bizottságának tagja, a Minisztertanács ülnöke Heres megyébe látogatott A Finomszerelvénygyár dolgozói Fock Jenő elvtárs beszédét hallgatják. Nagygyűlés a Fiiiomsxerelvéiiygvárban (Folytatás az 1. oldalról): A délelőtti műszak után zsúfolásig megtelt a Finom - szerelvénygyár kultúrterme. Pontosan fél hármat mutatott az óra mutatója, amikor az emelvényen megjelent Fock Jenő elvtárs, és a Finom­szerelvénygyár munkásai, műszaki és egyéb dolgozói tapssal köszöntötték vendé­güket. Az elnökségben helyet foglaltak: Tamás László, Ha­zai Béla. a megyei pártbi­zottság titkárai, Bíró József, a megyei tanács elnöke, Mudriczki János, az SZMT vezető titkára, Magvasi Fló­rián. Eger város pártbizottsá­gának titkára, dr. Lendvai Vilmos, Eger Város Taná­csának elnöke, Kócza Imre, a Finomszerelvénygyár igazga­tója. A gyár dolgozói és ve­zetői nevében Farkas Ottó, az üzemi pártbizottság tit­kára üdvözölte Focik Jenő elvtársat és a többi vendéget. Fock Jenő elvtárs megkö­szönte a szívélyes fogadta­tást és azt, hogy olyan so­kan jöttek el erre a talál­A nagygyűlés előadója utalt arra, hogy minden be­csületes dolgozó számára megnyugtató a tudat: nálunk az államhatalom szilárd, a munkásosztály kezében tart­ja a hatalmat és élni tud vele. A politikai légkör jó, a lakosság hangulatát nem bel­ső, hanem külpolitikai kér­dések, a nemzetközi mun­kásosztály egységét zavaró körülmények befolyásolják. Ma még sokan nem lát­ják a különbséget a párt po­litikája, a gazdaságpolitika f s a gazdaságirányítás kö- Htt, » ezeket a fogalmakat kozóra. Bevezetőül elmondta, hogy ő szerényebb összejö­vetelre, közvetlen eszmecse­rére gondolt, de mégis örül, hogy a gyár olyan sok dol­gozójával találkozhat. Fock Jenő elvtárs nem először jár a gyárban, a legrégibb mun­kások, a törzsgárda tagjai talán még emlékeznek rá, ab­ból az időből, amikor a gyár épült és Fook elvtárs a KGM miniszterhelyetteseként járt a Bervában, A Minisztertanács elnöke utalt arra, hogy a párt és a kormány vezetőinek fejében nemcsak azok a gondolatok fordulnak meg, amelyek örö­met jelentenek mindnyájunk­nak, hanem a gondokra is ügyelni kell. Kifogásolta, hogy az eredmények és gon­dok mérlegelésénél az utóbbi időben nem min­dig találjuk meg a helyes mértéket. Érzése Cs meg­győződése szerint a kel­leténél kevesebbet beszé­lünk a ma és a holnap problémáiról. egyesek összekeverik. Van-e alapvető vagy lényeges vál­tozás a párt politikájában? Ha valaki marxista—leninis­ta módon teszi fel a kérdést és így is gondolkodik, nyu­godt lelkiismerettel válaszol­hatja, hogy nálunk a párt politikája egyenes és 1956 óta töretlen. Az új mechanizmus nem jelenti a párt politikájá­nak változását, sőt a gaz­daságpolitika változását sem. A gazdaságirányítá­si rendszer, a vezetés módszerét változtatjuk. Természetesen, a gazdaság­irányítási reform lényeges változás, de nem jelenti és a jövőben sem jelentheti a párt politikájának változását. A második ötéves tervet tör­vénybe iktattuk, a törvény életben van, és lesz a követ­kező három évben is. Ez a törvény él! Nem azért, mert mereven ragaszkodunk ko­rábbi elképzeléseinkhez, ha­nem azért él, mért az előző két év tapasztalatai azt iga­zolják, hogy az ötéves ter­vet az ország, a lakosság ja­vára teljesíteni fogjuk. Szemlátomást a hallgató­ság egyetértésével találko­zott a nagygyűlés előadójá­nak a megállapítása, hogy biztos alapokról indulhatunk 1968-ban. Népgazdaságunk termelési értéke ebben az évben előreláthatóan mint­egy 8 százalékkal növekszik, és ennek legalább kétharmad része a termelékenységből származik. Ma már egyre in­kább a tényleges szükség­letre termelnek az üzemek és a gyárak. A sikerek és az eredmények mellett teljes nyíltsággal beszélt az előadó arról, hogy mezőgazdaságunk az idén nem tud olyan jó eredményeket elérni, mint tavaly. A több mint kéthó­napos aszály sok kárt oko­zott. Igaz, búza- és kenyér­gabona-termésünk olyan, Az elmúlt hónapokban sok szó esett arról, hogy mit je­lent és mit nem jelent az új mechanizmus. Fock elvtárs hangsúlyozta, hogy ő az új mechanizmus lelkes híve. Sokan azt mondják, vagy ar­ra gondolnak, hogy a gazda­ságirányítási reform talán visszakanyarodást jelent a kapitalizmushoz. Az új mechanizmus sem­miféle engedményt, nem jelent a kapitalizmus ja­vára. — Miért most vezetjük be, vagy miért csak most alkal­mazzuk az új mechanizmust? Az előadó kifejtette, hogy a termelőerők és a legfontosabb termelőerő: az ember, olyan fejlődést ért el, hogy nálunk már többé nem kell részletes utasítást adni, hogy miből, mikor és mennyit termelje­nek, a felső vezetésnek nem szükséges beavatkoznia a vállalatok és a termelőszö­vetkezetek gazdálkodásába. Az állam közvetlen utasítá­Sokan azt mondják, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelése a parasztság érdekét szolgálja. Mások fonákjára fordítják a kérdést és arra várnak fele­letet, hogy kinek a kárára emelték a felvásárlási ára­kat. A mezőgazdasági termé­kek felvásárlási árának eme­lésével a tényleges termelé­si költségekhez igazodtunk, és a parasztság életszínvonalát a munkásosztály jövedelmé­hez igazítottuk. Másrészt a nagyobb ár­bevétellel a termelőszö­vetkezeteket többterme­lésre akarjuk ösztönözni, és ez az egész ország ér­dekét szolgálja. Fook elvtárs beszélt arról, hogy a gazdaságirányítási reform kedvező hatásai in­kább 1968. második felétől kezdődően és a későbbi idő­ben fognak jelentkezni, az amilyenre nem sok példa volt még a magyar történelem­ben, de kevés kukorica és kevés takarmány termett az idén. Az ország jelentős mennyiségű kenyérgabonát tud tartalékolni, de a hiány­zó kukoricát importálni kell, részben a szocialista orszá­gokból, másrészt dollárért kell venni. A kevesebb ter­mésért nem lehet a paraszt­ságot okolni, inkább a gon­dokat kell megosztani. sok helyett közgazdasági módszerekkel irányítja a gaz­dasági életet. Az ellenséges nyugati rádió és sajtója azt sugalmazza, hogy nálunk a szocializmus csőd szélére vit­te az országot és azért tér­tünk vissza a kapitalista módszerekhez, hogy meg­mentsük a gazdasági életet. Fock elvtárs hangsúlyozta, hogy az új mechanizmussal nem a tőkés rendszert, ha­nem a szocializmust építjük. Háziasszonyok és család­apák megnyugvással hallot­ták, hogy a fogyasztói árak 1968-tól jelentős mértékben nem változnak, a kormány a legutóbbi parlamenti ülés­szakon is bejelentette, hogy az árszínvonal kiegyenlített lesz. A gazdasági reform so­rán olyan intézkedéseket tesz a párt és a kormány, hogy a keresetek és az árak egyen­súlyban maradjanak. Az új mechanizmus nem öncél, ha­nem a lakosság javát, a szo­cializmus gyorsabb és bizton­ságosabb építését szolgálja. üzemeknek, a vállalatoknak már most fel kell készülniük az új feladatokra. Rövidesen összeül az országgyűlés és tárgyalni fogja az új Munka törvénykönyvet, a földhasz­nálati törvényt és egyéb fon­tos kérdéseket. Az újabb rendelkezések bizonyára sok vitatott kérdést érthetőb­bé tesznek és az üzemek ve­zetőit hasznos cselekvésekre ösztönzik. A nagygyűlés után Fock elvtárs — a kíséretében lé­vő megyei, városi és a Fi­nomszerelvénygyár párt", gazdasági és tömegszerveze­tei vezetőinek kíséretében — megtekintette a kompresz- szorgyártást, ellátogatott a forgácsoló és az autóvilla­Befejezésü! időszerű kül" politikai kérdésekről beszélt a Minisztertanács elnöke. Többek között utalt , arra, hogy a nyugati rádió és saj­tó éket szeretne verni a szo­cialista országok közé. Hang­zatos szavakkal és körmön­font érvelésekkel azt akar­ják bizonyítni nekünk, hogy ha közeledünk hozzájuk, ha politikai engedményeket te­szünk a tőkés országoknak, akkor jobb üzleteket köthe­tünk velük. Mi „e- j tál lencséért”, se szőlői -* se zöldségért a becsületünket el nem adjuk. Azok, akik hajlandók meg­alkudni, ma talán valamit nyerhetnek, de hosszabb tá­von sokat veszíthetnek, né* pük és utódaik becsületét kockáztatják. A magyar nép elégedetten veszi tudomásul, hogy pártunk és államunk tekintélye és politikai szere­pe az utóbbi években egyre növekszik. A világ népei mindinkább szembefordul­nak a békét fenyegető impe­rialista hatalmakkal. A szo­cialista országok és az el nem kötelezett népek is tud* ják, hogy a nyugatnémet kormány szándéka nem vál­tozott. Ettől függetlenül gaz­dasági kapcsolatainkat fenn­tartjuk, sőt a kölcsönösség elvei szerint tovább fejleszt­hetjük. A kommunistákat és a szo­cializmust építő népeket jog­gal aggasztja a nemzetközi munkásosztály mai helyzete és élő problémái. A nézeteltéréseket szé­les körű tanácskozáson rendezni lehet. A magyar kommunisták azt mondják, hogy akik majd részt vesznek ezen a tanácskozáson, azok értsenek szót, akik esetleg távol ma­radnak, azokat sem szidal­mazzuk, nem bélyegezzük meg őket, mert reméljük, hogy hamarosan ők is ve­lünk lesznek. Fock Jenő elvtárs beszédét a Finomszerelvénygyár dol­gozói nagy tapssal fogadták. Kócza Imre, a gyár igazgató­ja köszönte meg a tájékozta­tást és ígérte, hogy annak tanulságait munkájuk során hasznosítani fogják. mossági üzembe, megismer­kedett a gyár kiállított ter­mékeivel, majd kötetlen be­szélgetést folytatott a Finom­szerelvénygyár párt- és gaz­dasági vezetőivel a gyár munkájáról. Tájékoztató ni egy élik életéről A késő délutáni órákban Fock elvtárs Egerben, a me­gyei pártbizottság székházé­ban találkozott a megye párt-, állami és tömegszer­vezeti vezetőivel, a járási, városi pártbizottságok titká­raival. Itt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára és többem a részvevők közül tájékoztatták a Miniszterta­nács elnökét a megye helyze­téről, terveiről, eredményei­ről és gondjairól. Fock elvtárs a késő esti órákban viszautazott a fővá­rosba. 1SS7. szept. 21., csütörtök A visontai bánya- és erőmüberubázásról a tervezők és a kivitelezők számolnak be. (Kiss Béla felvételei) Hálunk az állanilüituloni szilárd, a munkásosztály kezében tartja a butáimat A kapitalizmus javára nines engedmény A parasztság és az ország érdekében A Minisztertanács elnöke a gyár üzeiairészlegeibe is ellátogatott

Next

/
Thumbnails
Contents