Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
r ,,r ' * Magyar képzőművészeti kiállítás nyílt Moszkvában A Szovjet Képzőművész Szövetség moszkvai kíállltó- termében megnyílt magyar festészeti és szobrászati kiállie táson 130 alkotás szerepel. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Kiállítások — kánikulában T ehet, hogy az olvasó már a cím láttán ráncolja gyöngyöző homlokát is óvatosan int nemet; kánikulában senki sem jár kiállításra Ilyen forró éj fülledt nyáron, mint az idei, örül, ha strandra, evezni mehet, egy- egy hideg pohár sörre néha munka után, a legfeljebb — ha már mindenáron kultúrára, művészetre van igénye — kertmoziba, szabadtéri színpadra, egy hús előadás erejéig. Mondják; nem bolond az ember meleg múzeumokban, fülledt kiállítótermekben elaprózni a drága szabad időt strand és üdülés helyett A legújabb tapasztalatok alapján külföldi és hazai múzeumi emberek mégis arra esküsznek, hogy a nyár csak látszólag uborkaszezon a kiállítások életében. Elég egy borús nap, egyetlen viharos délután, hogy az üdülőhelyek, sőt a városok kiállításai is megteljenek. Strandolás után, vagy kirándulás részprogramjaként borús időben vagy röpke szabad percekben igénylik nyáron is az emberek a múzeumot, s sokszor — ha nem is annyiszor, mint télen — felkeresik. A munkájukat lelkesen vég- ?6 múzeumok, kiállítási intézmények ma már nemcsak tudják, hogy nyári látogatókra is számíthatnak, hanem speciális rendezvényekkel vonzzák a közönséget, olyan kiállításokkal, amelyeket sem a nyári szezon előtt sem után nem láthatnak. Jó példa lehet a tihanyi kiállítás: az ősi apátsági épületben évek óta különleges, országos jelentőségű képzőművészeti kiállítást láthatnak nyaranta — az idén a Bene Géza kitűnő emlékkiállítást — s mindig valami olyasmit, amellyel legnagyobb gyűjteményeink, fővárosi múzeumaink sem dicsekedhetnek. Van olyan nyár, hogy százezer látogatónál is több lép be a hűvös tihanyi boltívek alá. A Balaton-partl múzeumok —, hogy még mindig ott Időzzünk, ahová mindenki a legszívesebben megy nyáron —, új ötletekkel várják a közönséget Siófokon hajózástörténe. ti kiállítás. Szemesen a régi postai lóváltó állomás épületében különleges postatörténeti kiállítás nyílt, — különleges bélyegekkel — Badacsonyban — a Szegedy Róza házban — a balatoni almanach legnevesebb költőink eredeti kézirataival, eredeti illusztrációival l~he nem marad el a többi idegenforgalmi központ sem. A szegedi nyári tárlat mai magyar művészetünkkel kiséri a játékokat, Sopron a Liszt Ferenc Múzeum és a Fabricius-ház újjárendezett anyagát kínálja, Esztergom most megnyíló új történeti gyűjteményét, Patak Rákóczi" emlékeit, Siklós modem kerámiát, — mind csak kiragadott példa arra, hogy bármerre járunk, mindenütt találunk látnivalót. Kényelmes és okos dolog ez, hiszen az idegenforgalomnak végtére is két célja van. A turisták azért utaznak, hogy pihenjenek és lássanak. Tehát, — bármilyen furcsán hangzik — a művészetek, a kultúra, a népművelés szezonja is. Nagyon -sok olyan ember téved ilyenkor a kiállítások környékére, aki év közben, munkaidő után, rövid hét végeken sajnálja az ideiét de nyaralási idejéből szívesen — márcsak a változatosság kedvéért is — áldoz a múzeumra. S ha megtetszett a szórakozás, biztosan nem vár a következő nyárig: a múzeum nyáron szerez sokszor téli közönséget is magának. R. Cy. TÉNAGY SÁNDOR; Mit valaha is megtudhatok Most ez a délelőtt teljesen megzavar, elsápadok a fényben, mint fehér papírlap előtt, mint tisztaságok előtt, amit csak elfogadtam, de nem értettem meg soha. Most ez a délelőtt megbékélésem órája lehetne, a kérdezésé s a válaszé, ha kérdezni s válaszolni oly egyszerű lenne, mint ajtót nyitni egy régi ismerősnek. Nehéz az ing, nehéz a szó, nehéz rajtam a világ — s csak elfogadnom szabad, hogy így van, s megünnepelnem jöttödet, mint vasárnapot, mint szabadulásomat. Csak túlélnem szabad mindent, c rémület-fényes délelőttöt, e fehér papírlapot, a lcggyámoltalanabb hadakozást, hogy ketten vagyunk, testünk csinos mókáit, halálos csodáit, a választ, mit valaha is megtudhatok. Nemzeti önismeret és nemzeti ábránd A rról minden ember meg van győződve, hogy az életben szükség van az önismeretre. Ami az egyes embernél eléggé nyilvánvaló, nem ilyen magától értetődő egész nemzetek esetében. A nemzetek nagy tarkasága és nemzetközi egyöntetűsége mellett több oldalról is felmerülhet a kétség: szabad-« egyáltalán az önmegismerést, az egyes ember lelki életének ezt a fontos jelenségét, a legnagyobb mai társadalmi közösségen, a nemzeten is számon kérni? A kérdés annál jogosabb, mert az emberi történelem első nemzetrajzai, elragadtatott önarcképei és szatirikus ellenportréi, a nemzeteket az egyes ember tulajdonságaival ruházták fel, magasztalták és gya- lázták. így olvashatunk hős és gyáva népekről, serény és lusta nemzetekről, nyílt szívű és álnok nációkról, Jóllehet, hogy az ilyen sommás jellemzések tulajdonképpen az egyének értékelésére se alkalmasak. A nemzeti önismeretet helyettesítő jellemképfestés talán a leggyanúsabb, legrosszabb hírű művelet a politikai gondolkozás történetében. Az ártatlan romantikusoktól a sötét lelkű fasisztákig húzódik azok sora, akik egész külpolitikai rendszereket építettek valamely gyökerében hibás nemzeti „jellem tanra”. Ám éppen ez bizonyítja — ha a fonákjáról Is —, hogy milyen fontos helyet foglal el a modem politikában az az ítélet, amelyet a nemzetek alkotnak önmagukról. Mert az önismeret a nemzetek elemi szükséglete. Minden emberi társadalom alapvetően tükrözi az egyetemes történelmi fejlődés törvényszerűségeit, valamint a fejlődés helyi, egyedi sajátságait Ezek a tényezők tudományos módon megismerhetők, tanulmányozhatók. Csakhogy az ilyen vizsgálatnál szükséges, hogy hátat fordítsunk a régi, kezdetleges módszereknek. A nemzetek cselekvését nem az egyes ember hajlama, hanem a társadalmi közösségek általános és sajátos szabályai határozzák meg. A modern nemzeti önismeret tehát a nemzeti társadalmak gazdasági alapjait, társadalmi struktúrája alakulását, politikai és Jogi hagyományait, _• persze a rendkívül fontos tömegpszichológiai jelenségeket igyekszik pontosan megállapítani, hogy így minél gyorsabbá tegye a nemzeti közösségek továbbfejlődését. A nagy nemzetek, még a történelem által leginkább elkényeztetettebbek sem, lehetnek meg alapos nemzeti önvizsgálat nélkül. Az angol gyarmatbirodalom, vagy Németország újkort történelmének megrázkódtatásai, nemzedékek számára tették korparanccsá az alaposabb nemzett önismeret kimunkálását. S napjaikban a vietnami háborúba, faji torzsalkodásokba bonyolódott Egyesült Államok legjobb elméi körében is érik az elhatározás: újrafogalmazni az amerikaiak eddigi önítéletét. A kis nemzetek, ■ köztük is különösen a mostohább sor- súak számára, gyakran szinte létkérdés a nemzet tudatának, maga becsül ésének alakulása. Ha például Kelet-Európa sokat sanyargatott népeire tekintünk, rögtön szembetűnik, hogy a szüntelen készenléti állapot, az örökös résenállás a szellemi önboncolást Is mindennapos gyakorlattá tette. A nemzeti büszkeség megalapozása és ébresztése elengedhetetlen volt a nemzeti felszabadító küzdelmekhez. Azáltal, hogy Kelet-Európa népei — köztük a magyar nemzet is — a nyugatiaknál sokkal erőteljesebben voltak kénytelenek önmagukra figyelni, politikai kultúrájuk részben izmosodott, részben torzult. A polgári nemzeteszme, amely itt később kezdett kifejlődni, hétmérföldes léptekkel hozta be lemaradását Ugyanakkor a nemzeti öntudat kirívó túlzásokat is mutatott, buján kezdett tenyészni a nemzeti önzés, tragikomikus formában jelentkezett a kisállamai ágaskodás, a gazdasági- társadalmi realitások önáltató leplezése. A nemzeti egység ürügyén gyakran kapott bocsánatot az ósdiság. A nemzet misztikus történelmi elhivatottságába vetett balhit, a politikai messianizmus, az arisztokratikus kiválasztottság érzése, a történelmi szerepjátszás és pózolás jobbban kisarjadhatott ezen a talajon. Sokan hitték, hogy az a tény, hogy beleszülettek egy nemzetbe, azt jelenti: marsallbot- tal jöttek a világra. S nem kevesebben voltak, akik nemzetük kötelékét megváltoztathatatlan sorstragédia jelének fogták fel. Végeredményképpen a kelet-európai népekben különösen megerősödött valamiféle kollektív elidegenedés, a más nemzetekkel szemben táplált mélységes bizonytalanság. M indez a magyar történelemre Is érvényes. A magyar önismeretet is ilyen élesen kétarcú formában örököltük a múlttól. Komoly reális elemek, időt álló tapasztalatok fonódtak össze a nemzet tudatában, képtelen, sőt káros ábrándokkal. Az elmúlt két évtizedben szellemi életünkben óriási munka folyt annak érdekében, hogy a magyar nép történelemlátásában megerősítsük azt, ami jó, és kigyomláljuk a rosz- szat Közvetlenül a második világháború katasztrófája után jóval kevesebbet láttunk meg népünk demokratikus, nemzeti teljesítményéből, mint amit a magyar történelem felmutathatott. Nemzeti felszabadító mozgalmaink nem egy ellentmondásos életű figuráját (főleg huszadik századbelieket) a dogmatikus múltszemlélet mostohán ítélt meg. Ezzel egy időben az is előfordult, hogy a német fasizmus és revansizmug elleni jogos harcban úgy támaszkodtunk a korábbi polgári függetlenségi mozgalmiét történeti eredményeire, hogy közben engedményeket tettünk a magyar nacionalizmusnak. Ahogy akkori jelenünkre Inkább a teljes magyar autar- chia, a magyar önellátás szempontjából néztünk, úgy a történeti fejlődés megítélésében sem' szakítottunk teljesen következetesen a kuruckodó pro. vincializmussal. Azonnal nyilvánvalóvá válik ez a tény, ha arra gondolunk, hogy éveken keresztül milyen egyoldalúan tüntette fel történetírásunk és sajtónk például Ausztria ég a nyugati szomszédok szerepét népünk sorsának alakulásában. A hiba az volt, hogy csak a függés, csak a külföldi kizsákmányolás mozzanatát hangsúlyoztuk. E hibák ugyan jelentősen gyengítették a helyes magyar önismeretért vívott harc hatásfokát, de nem tették azt teljesen eredménytelenné. Sőt, népünk öntudata ebben az első szakaszban is pozitív átalakuláson ment keresztül. A z utolsó évtizedben történeti vonatkozásban is előnyösen tovább fejlődött önismeretünk. A szűkkeblű értékelési módszerrel szakítva történettudományunk a bonyolultabb sorsú hősök iránt is megértést tanúsít (például Deák Ferenc, Jász! Oszkár, Károlyi Mihály, a nyugati kulturális és technikai vívmányok, a nyugati demokratikus és munkásmozgalmak hazai hatása pedig tárgyilagosabb megvilágításban szerepel. Annak, hogy az ábrándker- getés most is előfordul, hogy napjainkban is találkozhatunk még a régi magyar sovinizmus egy-egy vaskos megnyilatkozásával, számos oka van. Hivatkozhatunk a régi politikai nevelés utóhatására, a polgári nézetek beivódottságára, a szó- cializmussal ellenséges elemek külső és belső ideológiai aknamunkájára. Gyakran vált ki bizonyos nyugtalanságot a nacionalizi- mus elleni harcnak az a kevéssé szerencsés módja, amely a magyar nacionalizmust bírálja, ami által az a benyomás keletkezhet, hogy a sovinizmus csak nálunk jelent problémát, A történészekhez például többen fordultak azzal a kérdéssel, hogy vajon a Hideg napok című film reálisan bírálja-e Horthy-Magyarország politikáját? A válasz csak az lehet, hogy a filmben ábrázolt újvidéki vérengzés kétségbevonhatatlan történelmi tény. M indenesetre a Hideg ■ * napok című film fogadtatása, amely nem volt mentes a nacionalizmus vakságát jellemző állásfoglalásoktól sem, mutatja, hogy van még bőven feladatunk a reálisabb magyar önismeret kimunkálása és a nacionalizmus elleni harc tökéletesítése terén. Más népekkel együtt a magyar nemzetnek is van sok „felejteni és tanulni valója”. Dolmányos István JOHN GALSWORTHY* Kárpótlás Ha Igaz az az állítás, hogy e világon kárpótlás jár mindenért, mondják meg nekem, hol marad a kárpótlás az alábbi kis történetben? Két évvel ezelőtt tolmács voltam egy fényűző ostendei hotelben és hosszasan időztem a rakodóparton, hajókra várva. Gyakran láttam ott egy fiatalembert, aki kis, ütött- kopott bódéjában bizsuféléket árusított. Nem tudtam a nevét — magunk között Tchuk- Tchuk-naic neveztük —, de jól ismerten, hiszen mi. tolmácsok. mindenkit ismerünk.. Dél-Olaszországból jött Értelmes fiú volt, szép fejet dús, göndör, fekete haj borította öltözéke: egy angol turistától kapott nadrág, frakk-kabát és fekete kalap. Kis növésű volt és sovány, s ez nem is csoda, hiszen egész napi kosztja fél font kenyérből állott, avagy egy *tál sajtos makaróniból és ünnepnapnak kellett jönnie, hogy egy darabka kolbászt vegyen magának. A kövér, termetes emberre szabott ruhában úgy festett, mint egy ma- dárijesztő. Egyedül élt. Dolgozott, mint a rabszolga. Kora reggeltől késő estig a bódéjában ■ üldögélt. Nem mozdult onnan, bármilyen forrón tűzött a nap, bármilyen vadul dühöngött a vihar. Néha bőrig ázott, de akkor is mosolygott az előtte elhaladókra és kínálta a kagylókból fűzött láncot, és efféléket. Leginkább a nők figyelmét próbálta felkelteni, hiszen ők voltak a legjobb vevők. Ö, hogyan tudott nézni rájuk a nagy, olajbama szemével! Mindennapi kiadásai szánalmasan alacsonyak voltak: napi 2vpenny ételre és 4 penny a szállásért Egy kávéház fölötti kis helyiségben aludt több hasonszőrűvel összezárva. Hat penny egy nap, három és fél shilling egy héten — ez volt minden. És Tchuk-Tchuk árult. Esténként gyakran megfigyeltem, hogy ülve elaludt a fáradtságtól. De fél szeme még ilyenkor is nyitva volt, mint a macskának. Az üzletnek élt: élénken figyelte a körülötte zajló életet; de valójában semmi sem foglalkoztatta, csak az, hogy eladja a csecsebecséit. Semmi nem kötötte le. sem az emberek, sem a tenger, sem a fürdőhelyi élet változatos szórakozásai. Dobozba zárt lényre hasonlított. — Nagyon nehéz volt a sorsunk odalenn — szokta mondani nekem. — Van egy lány ... vár rám, és én is szeretném már viszontlátni. De odaát éhen halnak az emberek. Madonnára mondom, kutyaélet az! Szavaiból éreztem, mennyire vágyódik az otthona, a délvidék után. hogy nélkülözi a napfényt, meg azt a lányt. De reménykedett. — Ki kell várni — mondogatta. — Ebben a szezonban összeszedek egy kis pénzt és minden rendbe jön. Egy szomorú, nyirkos őszi napon végigmentem a kihalt sétányon, az Estacade-on. Teremtett lelket sem láttam, de Tchuk-Tchuk bódéja most is nyitva volt. Tulajdonosa befedte egy darab olajos vászonnal, ő maga pedig behúzódott, s mélyeket szívott egy hosszú szivarból. — Lám, Tchuk-Tchuk — mondtam —, hát te dohányzói?! — Igen, jólesik! — felelte. — Miért nem szívsz egyet- kettőt mindennap? Ügy köny- nyebben viselnéd az éhséget. Tchuk-Tchuk a fejét rázta. — Pénzbe kerül — szólt. — Ez a szivar nem került nekem semmibe. Egy veres képű angol nyomta a kezembe, azt mondta, hogy ő nem tudja elszívni. Nem ért hozzá, a bolond! Én mondom magának, kitűnő szivar ez. Eljött a fürdőidény vége. és egy este, amikor már talán csak húsz vendég lézengett a városkában, betértem a megszokott kávéházamba. Mindössze három olasz vendégmunkás ült ott. És ekkor megjelent Tchuk- Tchuk. Életemben először találkoztam vele olyan helyen, ahol pénzt lehet költeni. Uramisten, milyen sovány Volt. Az ember azt hitte volna, hogy egy hete nem evett Egy hete? Egy éve! Leült és üveg bort rendelt. Azután beszélni kezdett, vígan ömlött belőle a szó és nevetett is hozzá. — Nézzétek Tchuk-Tchukot — szólalt meg az egyik olasz. — Micsoda vidám pintyőke lett belőle! Rajta, Tchuk-Tchuk, kínálj meg minket is a borodból, hadd lássuk, milyen jól megy a dolgod! Tchuk-Tchuk átnyújtotta nekünk a flaskáját s rendelt egy másikat. Ittunk, Tchuk-Tchuk gyorsabban és mohóbban, mint bármelyikünk. Felélénkült — hiszen egy olasz könnyen felvidul, különösképpen az. aki hónapokig kenyéren, vízen és makarónin élt. Látszott, hogy a fiúnak alapos oka van a jókedvre. Énekelt és nevetett a többi olasszal együtt. Az egyikük megjegyezte: — Ügy látszik, a mi Tchuk- Tchuk barátunknak jól bevágott az üzlet. Áruld már el, mennyit szereztél az idén? De Tchuk-Tchuk csak a fejét rázta. Erre mindegyikük elsorolta, hogyan boldogult ebben az idényben, s mennyit tudott félretenni, ám Tchuk- Tchuk kitartóan hallgatott, kisjé büszke, sokatmondó mosollyal a szája sarkában. — Ugyan már, Tchuk- Tchuk — biztatta az egyikük —r, légy egy kicsit őszinte! — Az én tiszta hasznom ezerhatszáz volt. Ennél ő sem
