Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Szabó László csányi dinnyekertész emeletes házat épít a faluban, az Arany János utca 21-ben. Hat szoba, összkomfort, központi fűtés, autógarázs és belső lépcsőház. Ebben lakik majd családjával, egy évben hat-nyolc hónapig. Négy-hat hónapig valahol Tiszajenőn, földkunyhóban húzza meg magát. A luxusvilla redőnyeit leereszti, bezárja a biztonsági zárakat, felpakol egy tűzhelyet, egy konyhaszekrényt, egy asztalt, három széket, két ágyat, néhány edényt és evőeszközt, és földkunyhóba költözik. Dinnyét termeszt. A villa épül, Szabó László és felesége dinnyét termeszt, anyósa pedig otthon, Csányban vasal. — Már csak jövőre szerződnek el. Aztán nem — mondja. — Megunták? — Nehéz élet ez így. A ve- jem majd elhelyezkedik itthon valahol. — A tsz-ben? — Nem. Van szakmája. Gépkocsivezető. — És jövőre, még egyszer* utoljára ismét miért mennek ri? — Kell még nekik egy szeCsóny lakosságának 40—45 százaléka jelen pillanatban dinnyét termel. De nem Csányban, hanem Nyírludason (Szabolcs megye), Balatonkilitin (Somogy), Kisteleken (Csongrádi, Rákoscsabán (Budapest), Kőröstetétlenen (Békés), Kis- tokajon (Borsod), Dunaszent- györgyön (Tolna), Besnyőn (Fejér) és' 14 Heves megyei faluban, meg még legalább 50 más helyen. A nem sokkal több mint háromezres lélekszámú községből 650 család, mintegy 1500 fő vándorol el évről évre és termeszti a „csányi dinnyét” mindenhol az országban, ahol a tsz-ek szerződést kínálnak számukra. Az idén a legtöbben Jászberénybe, Abonyba, Kecskemétre, Nagykőrösre, Jász- karajenőre, Ullésre, Boconád- ra, Tamaörsre, Jászé góra, Farmosra, Igricibe szerződtek el. Dr. Nagy József, a Kertészeti Kutató Intézet tudományos munkatársa, tavaly felmérést végzett a csányi (a hot- ti és az ecsédi) dinnyések vándorlási irányáról. Térképen ábrázolta ezt a mozgási irányt, összehasonlítva a térképet hazánk dinnyetermesztésének területi megoszlásával, kiderül, hogy ott termesztik a legtöbb dinnyét, ahova a legtöbb csányi dinnyés is elmegy. És még mindig Heves megye vezet, de nem a csányi dinnye, hanem a csányi dinnyetermesztők révén, akik közül mégis a legtöbben a megye határain belül vándorolnak és főleg a hevesi járásban ütik fel tanyájukat. A csányi dinnyést mindenhol szívesen látják, mert régi márka. — Megunta nálunk a dinnye a talajt és rossz termést hoz. A század elejétől kezdve mindenki mindenhol csak dinnyét termelt nálunk, az alkalmas, homokos talajon. Szinte monokultúra volt. Ma már csak a termelési tapasztalatok maradtak meg. — Lett-e még valamilyen más következménye a dinnye egyeduralmának? — A dinnye munkaigényes, állandóan szemmel kell tartani, legjobb a dinnyeföld mellett lakni. Ezért alakult ki Csányban olyan óriási tanyarendszer, hogy még mindig 76 tanya tartozik a faluhoz és megmaradt a dinnyetermesztés a kisüzemi módszereknél. — Milyen múltra tekinthet vissza az időszaki elvándorlás? — Körülbelül 30 évesre. 15— 16 éve érte el a maximumot* az 1500 főt, azóta ezen a szinten van. — A csányi tsz öt év alatt megnégyszerezte az egy tagra eső évi jövedelmét Mutatkozik ennek valamilyen hatása az elvándorlásra? — Eddig még kevés. Csak 3— 4 dinnyekertész jelentette ki, hogy itthon marad a tsz-ben. — Van munkaerőhiány? — Ma már nincs, mert uborkát és tököt sokan termelnek és ez jól jövedelmez, tehát szívesen dolgoznak a tszben. — De a távoli dinnyekertészkedés még jobban jövedelmez. — Jó évben 100—150 ezer forintot. Rossz időszakban 20— 30 ezret, ilyenkor hamarabb haza is térnek. — Az idén jött már valaki hamarabb? — Egyről tudok. Meguntam a csengetést és a kopogást. 16 ház közül, ahol voltam, 11-ben senki sem volt otthon, az épületek gyomos udvarai és a szorosra húzott redőnyök már messziről jelezték, hogy gazdáik nem itt, hanem valahol távol, egy földkunyhóban laknak. Néhol még be is deszkázták az ajtót, ablakot. Elmentek a pénz után. A további öt házban, ahová bekopogtattam, a család néhány öregebb és fiatalabb hozzátartozóját, nagymamákat és gyerekeket találtam. Néhol a járókelők igazítottak útba, egy másik házhoz vezetve, hogy íme, itt lakik az apa vagy nagymama. Ugyanis Csányban a fiatal, új házaspárok hamarosan otthagyják a szülői házat, új, modern, tetszetős lakóhelyet építve a fejük fölé. Fél év dinnyekertészkedésből új házra telik. Húsz év alatt három új telep alakult ki a községben és legalább 300 korszerű, csinos ház épüt. A divat: 3 szoba, fürdőszoba, veranda, parkett, olajfűtés és garázs. 45 személygépkocsi van a faluban. Pestre járnak vásárolni jelentékenyebb dolgokat Állítólag sok a szőrmebunda, még nercbunda is akad. Az élet most csendes. A bisztró és a kocsma bevétele elenyésző téli fél évéhez képest A közbiztonság jelenleg kitűnő, a rendőrségnek mintha állandó szabadnapjai lennének. Szeptembertől kezdve azonban tevékenységük sokkal lázasabb. A dinnyekertészek egy része ilyenkor pihen, van ideje mindenre. Sokan reggeltől estig a bisztró vagy a kocsma vendéget Ez itt hagyomány, s£nki sem botránkozik meg rajta. Mint ahogy az is hagyomány, hogy a csányi dinnyések a legjobbak Magyarországon. — Tudjuk, aztán kész — és mosolyog. — Honnan tudják? — Láttuk a szüléinktől. Itt már a hatéves gyerek is jobban ért a dinnyéhez, mint másheg a felnőtt. — Az unokák is dinnyések lesznek? — Á, dehogy. Azok tanuljanak. Nagyon nehéz az. Ott aztán dolgozni kell. Hallottam egy csányi vasutasról, aki 30 esztendeig a vasútnál dolgozott, hogy egyszer meggondolta magát, elment dinnyésnek — és sikerült neki. Hát ő honnan tudta? Aztán hallottam egy fiatal csányi kőművesről, aki némely nyáron szintén elszerződik a dinnyéhez és most akar venni kocsit belőle. Hát ő honnan értett hozzá? — Nem kell ködbe burkolni a dinnyéhez való hozzáértést. Ennek ellenére szerte az országban mindenhol a csányiak- ban hisznek. A hit itt is sokat jelent. Annak is, aki termeszti, annak is, akinek termelik — emlékszem a tanácselnök néhány mondatára. De úgy látszik, hogy a pénz és a hagyomány nem minden, mert a község vezetői szerint a helyi hierarchia a közvélemény rangsora alapján a következő: 1. A tsz-tagok, mert ők nem „csavarognak”, a faluban, a faluért élnek. 2. Aki ugyan eljár dolgozni, de ha hazajön, beilleszkedik a falu életebe. 3. Akinek csupán az az életcélja, hogy a dinnyekertészkedéssel, pénzt szerezzen és mint kívülálló él a faluban. — Van valami titka a dlnynyetermesztésnek? — kérdezem Szabó László anyósát, aki még mindig vasal és azelőtt hosszú esztendőkön át vándorló dinnyés volt ő is. Szabó László luxusvillája szépen épül. Ö pedig Tiszajenőn hajnali 3 órakor kel feleségével együtt. Kijönnek a földkunyhóból a dinnyeföldre. Szakszerű utasításokat adnak a felfogadott napszámosoknak, mert 25—30 hold dinnyeföldét ketten igazán nem művelhetnek meg. Szabó László időnként este felkerekedik és városi piacra szállítja a leszedett dinnyét. Éjjel előkészítik a standot, vir- raszt a dinnye mellett, hajnalban jönnek az első vevők. Néha hazalátogatnak és megtekintik, hogyan épül a villa. Ha megkezdődik az iskola, a gyerekeket hazahozzák a nagymamához. Aztán szeptember 8-án, amikor a fecskék elmennek tőlünk, ők hazatérnek. Berkovits György f/*' — Mondd, még egyszer, hogy szeretsz— — Szeretlek... ,, — De ne így mondd— — Hát, hogy mondjam? — Szerelmesen, reezketőew— A nők nagyon szeretik hallani. Sokszor hallani. No, mondd! — Mondom... — De azt mondd, hogy szeretlek— — Azt mondom, hogy szeretlek... De már annyiszor mondtam, hogy az »sz”-nel kimar- jult a nyelvem hegye... Most meg hová rohansz? _ A, haza... Elegem volt belőled.- Olyan un almas vagy, mint a férjem— __ Te meg olyan kiállhatatlanul ny&gos, mi nt a feleségem— 1 Egy gyöngyösi gonddal kevesebb Többször beszámoltunk már arról a tevékenységről, amit a gyöngyösi Városi Művelődési Ház keretében működő Vid- róczky-együttes fejtett ki az elmúlt időkben. Szóltunk arról is, hogy a közel negyven tagot számláló tánckamak a szereplését nehezíti a zenekar hiánya. Egy-egy fellépésükre alkalmi együttesekkel kellett felkészülniük. Most rendeződött ez a kérdés a Megyei Művelődési Ház Szimfonikus Zenekarának segítségével. Bármilyen különös is, ebből a szimfonikus zenekarból kerül majd ki az a nyolctagú együttes Farkas István karnagy vezetésével, amely a jövőben a zenekíséretet adja majd a Vidrócz- ky-együttesnek. A gyöngyösi szimfonikusokkal ilyen szerződést nem sikerült kötniük. Persze, a mostani megállapodásnak a megvalósítása eléggé körülményes. Az egri zenekar megkapja a partitúrát, azt megtanulja, és csak a szereplések előtti összipró- bákon találkozik a táncosokkal. Ehhez az együttműködéshez szükséges költségek egy részét a Megyei Művelődési Ház — Mennyi dinnyét termesztenek a csányiak Csányban? — kérdezem Szeksziue Mihály községi tanácselnököt, aki szakember is, hiszen felsőfokú mezőgazdasági technikumot végzett. — Közös és részes művelésben együtt körülbelül 100 holdon van nálunk dinnye. A 25 magángazdálkodó 300 holdjából csupán 2—3 a dinnyeföld. — Mi az oka, hogy ilyen kis területet szánnak a dinnyének? «kémisőMi Kés. augusztus 13, vasárnap A kantinban berregni kezdett a telefon: — Halló, halló! Te vagy? — Én. — Minden rendben? — Rendben. — Akkor indulok. — Indulj. — Az aknánál találkozunk. — Igen. — Várj! — Várlak— Még egy utolsó „terepszemle”, aztán C. György villany- szerelő raktáros magához vette a csomagot, majd gyors léptekkel elindult a megbeszélt helyre. Pontosan érkezett. A terv már-már majdnem megvalósult, de aztán váratlan fordulat történt. C. Györgyöt nem az várta a megbeszélt helyen, akivel kitervelték az akciót. A találkahelyen fegyveres őr állt... — Az ügy részleteit Bihari Pál őrnagy, a Mátravidéki Fémművek üzemrendészeti osztályának vezetője mondja el: — C. György egy transzformátort akart kilopni a gyárból. Nem is sejtette, hogv már a telefo áláskor lebukott. Ugyanis az „embere” későn érkezett a kantinba, és a telefont egy éppen ott tartózkodó őr vette fel, aki azonnal kapcsolt, hogy miről van szó. Ugyanúgy beszélt, mintha ő várta volna C. György telefonját. C. György, amikor látta, hogy baj van, odaadta a transzformátort az egyik dolgozónak, aki a liftaknába eldugta— Akciók a „tt” ellen. Számra nézve szaporodnak. Kaliberre csökkennék. Ezt mutatja a rendészeti osztályvezető „kész. rejelzett” naplója is. — Valóban így van. A „tt”, vagyis a társadalmi tulajdon kárára elkövetett cselekmóAkciók a .. ” ellen nyék száma az elmúlt év időszakához viszonyítva ebben az évben öt-hét százalékkal növekedett. Ezzel szemben a társadalmi tulajdon kárára elkövetett cselekmények értéke 30—40 százalékkal csökkent. Jelentősebb értékű tárgyak eltulajdonítása ma már elég ritkán fordul elő— „Alagút9* a drótkerítésen Friss ügy. A polgári fegyveres őrség egyik tagja „alagutat” fedezett fel a drótkerítésen. Valaki szétvágta a drótot. Az őrség „ráállt” az „alag- útra”, türelmesen várták a pácienst. Napok, hetek teltek el, míg B. András műszerész megjelent a kivágott drótkerítés mellett. Éjszaka itt akarta elhagyni a gyárat. De nem üres kézzel. Egy porszívógépei akart kilopni— — Amikor látta, hogy meghiúsult a terve, 500 forintot Ígért az őrnek, ha megengedi, hogy a porszívó helyett selejtes vasat rakjon a zsákba. Gondolta, így simábban megússza. — Mi lett a következménye? — A társadalmi bíróság 100 forintra büntette és szigorúan megrótta. — Akkor mégiscsak simán megúszta. — Sajnos igen, a társadalmi bíróság nagyon enyhén ítélkezett. Ezek után megértjük, hogy a gyár becsületes dolgozói miért nézik humánus formaságnak a társadalmi bíróság munkáját. Mert a példa szénát az is. Nem védik kellő szigorral a társadalmi tulajdont, a nép vagyonát Nagy kár. Felelőtlenség, megalkuvás. A jutalom három kiló alma Az üzemrendészeti osztály vezetője még most is felháborodik, ha az „almás-ügyre” terelődik a beszéd. — Hát ki ne háborodna fel ilyen dolgon. S. F-né, az egyik alkalommal két doboz festéket akart illegálisan elvinni a gyárból. A motozáskor észrevettük. Eljött hozzám a lakásomra, s arra kért, hogy simítsam el az ügyet. Elutasítottam, majd kimentem a kertbe. Egyszer csak szaladt hozzám a gyerek, s mondja, hogy visszajött a nő, és szó nélkül kiöntött három kilogramm almát a székre, majd azt mondta a feleségemnek, hogy én tudom, miről van szó. Ugye, érthető a haragom. Ez a nő azt hitte, hogy ajándékért elintézem az ügyét. Hát nem felháborító? Elvitettem vele az almát, és a büntetését is megkapja— íWe «•sértődött a sikkasstó * következő eset régebben történt, de a gyárban még sokan emlékszenek rá. — A MÁV egyik dolgozója kerékpárláncot akart lopni. Az őr tetten érte. A tolvaj, úe- látszik, megsértődött, mert barátaival egyszer észrevette az őrt Verpeléten, és tettlegesen akarták bántalmazni. Bírósági ügy lett belőle. — Sajnos, elég sok kisebb ügyünk is akad: az egyik dolgozónak öt kilogramm szöget találtunk a szekrényében, a másik festéket akart lopni, a harmadik derekára tekerte a villanyvezetéket és úgy akarta kivinni, a negyedik szétesztergálta a targonca kerekeit Az esetek nagy részében mindig elkapjuk a tetteseket, bár biztosan vannak olyanok is, akik eddig még megúszták. Egyszer ők is lebuknak. Egészen biztos. Akciók a „tt39 védelmére — Egy-egy kipattant ügyről mi a véleményük a dolgozóknak? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy gyárunk dolgozóinak nagy része talpig becsültetes emberekből áll. Ezek az emberek soha, semmilyen körülmények között nem nyúlnak a társadalmi tulajdonhoz. Egy kis réteg, néhány ember méri csak potom áron saját becsületét. Ezekkel van bajunk. A gazdaságvezetés, a párt, a szakszervezet mindent elkövet, hogy megszűnjenek a legkisebb sikkasztások is gyárunkban. Az említett szervek intézkedési tervet készítettek a társadalmi tulajdon védelmére. a gyár vezetőivel, becsületes dolgozóival összefogva, egymást segítve mindennap azon fáradozunk, hogy ne csak a fegyveres őrség védje a társadalmi tulajdont, hanem a dolgozók becsülete is. Nem is lenne méltó a gyárhoz, ha a kitűnő kollektíva messze földön ismert hírét-ne- vét néhány ember bemocskolná. A rosta szerepét a közösségnek kell magára vállalnia. De ezentúl sokkal szigorúbban, mint eddig— Koós József biztosítja, ezzel is segítve a gyöngyösieket. A szerződés* augusztus 1-én kötötték meg, az első bemutatkozásra pedig már augusztus 20-án sor kerül. mivel a hoilóházi palóc- napon a Vidróczky-együttes képviseli majd megyénket. Műsorukon a Fehér liliomszál, Leánytánc és a Saentistváni páros szerepel. Jövőre Lengyelországba szándékoznak utazni. A meghívást már megkapták. Tíz napot töltenék Lengyelországban és több esetben fellépnek. Kedves kötelességüknek tettek eleget augusztus 12-én, amikor Gyöngyöshalászom az egész együttes részt vett két társuk lakodalmán: leány- és legénybúcsúztatót táncoltak a násznép előtt. Bízunk benne, hogy az egri zenekar segítségével a Vid- róczky-együttes a közeljövőben az eddigiéinél is szebo eredményekkel szerepei majd Molnár Lászlóm és Zeltner Imre avatott művészeti irányításával. (—ár) Kis mulasztás — nagy bosszúság Mátrafüreden, a Dévai Sándor és az Abasári utcák lakói panaszolták, hogy Gyöngyös város tanácsának végrehajtó bizottsága nem intézkedett, de még csak n íb i" válaszolt kérésükre. Érthetetlennek, furcsának tűnt az eset, félreértést vagy tévedést sejtettem, hiszen tanácsaink többsége közmegelégedésre szolgálja a lakosság ügyét. Mátrafüred közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozik, üdülő- és kirándulóhely•, hétről hétre sokan keresik fel. Éppen ezért joggal megkívánható a tisztaság és a rend. De hová rakják a konyhai hulladékot és a szemetet? Miért csak a fűszerüzletig jár a szemeteskocsi? Ha nincs jármű, akkor megfelelő gyűjtőhelyet jelöljenek ki, ezt kérte IS mátrafüredi lakos. A városi tanácshoz meg is érkezett a levél, április 25-én iktatták, Kozák Pál főmérnök jelentést kért a városi tanács kertészeti és köztisztasági üzemétől. Jött is a válasz, hogy a fogatolt jármüvek nem győzik, amíg szemétszállító járművet nem kapnak, a panaszosok kérelmét nem teljesíthetik. Az idézett választ bizonyára megértették, tudomásul is vettek volna a mátrafüre- diek, — ha idejében közlik velük. De az építési és közlekedési osztály vezetője az aktára csak ennyit írt: „Tudomásul, irattár. így született két akta a tanácsnál, így lett a kis mulasztásból nagy bosszúság Mátrafüreden. A tévedést, a jogos panaszt jóvá lehet tenni. Nem aktával, hanem érdemi intéZr kedéssel. vagy legalább ideif* lenes szükségmegoldássaL. SLtS
