Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Miért függesztették fel a pétervásári Ezüstka ász Terittesészevet- kezet elnökéi ? Az ember legfontosabb tevékenysége a munka. De megvédhet-e valakit pusztán a munkája? Aligha. Ha a szorgalmas, lelkiismeretes tevékenység nem párosul kellő erkölcsi magatchrtással, akkor az ember már csak félember. Különben is nehéz elképzelni igazi alkotó tevékenységet erkölcsi tisztaság nélkül. Az emberek különbözőek. Van, aki nagyon magasra állítja erkölcsi mércéjét s mégis átlendül rajta. Van, aki ezt a mércét jóval alacsonyabbra teszi, s még így sem képes vele megbirkózni. Így történt ez Gulyás Gyulával, a pétervásári Ezüstkalász Termelőszövetkezet — ma már ideiglenesen felfüggesztett — elnökével is. Gulyás Gyula néhány évvel ezelőtt, 1962-ben került a körös gazdaság élére. Mindenki azt várta tőle, hogy szakmai tudásával. rátermettségével elősegíti a termelőszövetkezet megerősödését, emberségével rászolgál a tagok bizalmára. Az Ezüstkalász nem tartozott a jól gazdálkodó szövetkezetek közé, éppen ezért még többet vártak az új elnöktől. S kezdetben nem is volt különösebb baj, úgy látszott, hogy Gulyás Gyula beváltja a hozzá fűzött reményeket. Munkáját a közösség érdekébe állította, hajnaltól estig dolgozott szorgalmasan. A tagok már azt remélték, hogy ha így halad tovább a munka, néhány éven belül hatvan forintot fizetnek egy munkaegységre. S Gulyás Gyula esetének érdekessége, hogy egészen a legutolsó időkig, munkájával nem volt különösebb baj. Legalábbis látszólag. Annál Inkább jelentkeztek erkölcsi hibái, ameA közös nem magántulajdon lyeknek következtében elvesztette a tagok bizalmát. Még a tavasszal történt, hogy a közös gazdaság padlásán 195 kilogramm lucemamagot talált, amelynek értéke 7900 forint volt. A magról valahogy „mindenki elfelejtkezett”, s az elnök is véletlenül fedezte fel. A magot Szolnok megyében élő rokónai segítségével értékesítette. Az ügy a bíróság elé került s Gulyás Gyula arra hivatkozott, hogy a pénzen a termelőszövetkezet részére különböző alkatrészeket vásárolt. A bíróság bebizonyította, hogy Gulyás Gyula állítása nem felelt meg a valóságnak. Igaz. hogy vásárolt néhány alkatrészt, de ezek eredetét számlákkal nem bizonyította. A'közeg gazdaság elnökét ekkor héthónapi felfüggesztett szabadságvesztésre s 120 forint pénzbüntetésre ítélték. Megmenthet-e valakit pusztán a munkája? Időlegesen meg. A termelőszövetkezet tagsága a bírósági ítélet ellenére továbbra is bizalmat szavazott az elnöknek. Figyelembe vették érdemeit, az elmúlt években kifejtett tevékenységét s úgy döntöttek — maradjon továbbra is Gulyás Gyula a közös gazdaság élén. Az elnök fogadkozott, hogy változtat magatartásán, s újra vissza szerzi a tagok — kissé megingott — bizalmát. Sajnos, nem így történt.' Ahelyett, hogy komolyan fontolóra vette volna erkölcsi botlását — újabbakkal tetézte. A szövetkezet a tavasszal 28400 forint értékű vetőburgonyát vásárolt s tagjainak eladta. S mivel a szövetkezet pénztárosa szabadságon volt, az összeg Gulyás Gyula kezeibe folyt be. Amikor ez kiderült, a közös gazdaság főkönyvelője felszólította az elnököt, hogy azonnal fizesse be a péhzt a szövetkezet pénztárába. Guiyás Gyula erre nem volt hajlandó. Amikor a fel-, sőbb szervek tudomást szereztek az ügyről, két részletben fizette be a pénzt, először 12 ezer forintot, majd később 13 ezret. A többi pénzt írógépvásárlásra és reprezentációs költségre számolta el. Annyi tény, hogy mintegy két és fél hónap telt el, amíg a befizetés megtörtént. Szóba került még néhány más ügy is, amelynek kiderítése érdekében megindult a rendőrségi nyomozás. Éppen ezért látta szükségesnek a termelőszövetkezet közgyűlése, hogy Gulyás Gyula elnöki tevékenységét felfüggessze. A közgyűlésen egymás után álltak fel a szövetkezeti gazdák s kifejtették, hogy alkalmatlannak tartják Gulyás Gyulát a szövetkezet vezetésére. A közös nem magántulajdon s ezt a törvényt még az elnöknek sem szabad megszegni. Egyszer elnézték a botlást, de vétséget senkinek sem szabad sorozatosan elkövetni. Gulyás Gyula súlyos hibát követett el a szövetkezettel szemben, amikor magánál tartotta a közös gazdaság pénzét s csak hossza® huzavona után fizette vissza, önkényeskedésre nincs szükségünk —- ez volt a tagok véleménye. S az anyagi természetű ügyeken kívül Gulyás Gyula emberileg is követett el hibákat. Néhány esetben ittasan kötekedett, sőt össze is verekedett. Mindezek a tények alkalmatlanná tették arra, hogy továbbra Is vezető lehessen. „Ka egy kutyára ráfogják, hogy meg van veszve, altkor annak meg is kell veszni” — így fejezte ki véleményét Gulyás Gyula, amikor a szemére vetették hibáit. Aztán tovább folytatta, hogy „úgyis addig keresik a hibákat, amíg nem találnak valamit. így van ez az ő esetében is”. Hibáit nem látja be, másokat okol azért, hogy idáig jutott. S utána emberi jogaira hivatkozik, hogy őt nem hallgatta meg senki, nem bántak vele emberségesen. Legfájóbb számára az, hogy hogy az ügyészségre, került az ügye. S hiába van meg a jegyzőkönyv, hi/eßifüfvk Használjuk bátran a szólásba!! amelyet 6 is aláírt — mindig arra hivatkozik, hogy a járási vezetők meg sem hallgatták őt. Munkáját veszi védőpajzsul maga élé s arról elfeledkezik, hogy elnöki jogait nem a közösség, hanem a maga érdekében érvényesítette. Szavai arról árulkodnak, hogy teljesen ártatlannak érzi magát, az elkövetett hibákat nem tartja hibáinak s úgy vélekedik, hogy a gáncsoskodás, akadékoskodás fosztotta meg az elnökségtől. Furcsa volt, amikor arra kérte a szövetkezet közgyűlését, hogy alaposan vizsgálják meg a körülményeket s ügyében „ne elvtelenül döntsenek”. A közgyűlés az egész tagság fóruma, ahol érvek-ellen- érvek csapnak össze az igazság érdekében Mindenki elmondhatja véleményét, mint ahogy él is mondták s ilyen esetben nem lehet elvtelen döntésről beszélni. Szavaiból ítélve azonban Gulyás Gyulának valószínű minden döntés élvtelen, ami nem az ő érdekeit szolgálja. Végleges döntést Gulyás Gyula ügyében majd a bíróság hoz Ott fog véglegesen eldőlni, hogy az ellene felsorakoztatott vádakból mi bizonyul igaznak és mi nem. A termelőszövetkezet közgyűlése nem is ezekben a dolgokban akivt állást foglalni. A közgyűlés Gulyás Gyulát, mint embert, mint szövetkezeti elnököt ítélte el. Azért, mert nem a közösség erdekeit tartotta szem előtt, eljátszotta a tagság bizalmát, erkölcsileg hibákat követett éL A felkínált bizalommal visszaélt, nem okult első ügyéből S az is nyilvánvaló, hogy már az első bírósági ügynél joga lett volna a tagságnak felmenteni elnöki tisztségéből. Gulyás Gyula most úgy érzi. hogy jogtalanul jártak el vele szemben. Nem gondol arra, hogy nem a közösség, hanem 5 követett el hibákat. Erkölcsi mércéjét alacsonyra helyezte® még ezzel az alacsony mércével sem tudott boldogulni. Arra hivatkozik, hogy munkáját annak idején jól látta el s nem gondol arra, hogy egy vezetőnek napról napra, újra és újra bizonyítania kell. S nemcsak munkából, de erkölcsi tisztaságból, emberségből is naponta kell jelesre vizsgáznia. Kaposi Levente. ... hogy a legelegánsabb öltözködés a következő: mezítláb, nyolc tenyérnyi és különböző színű folttal tarkított félszárú hosszú nadrág, hozzá egy kimustrált cukroszsák, közepén lila ronggyal és végül egy cilinder, amelyet előzőleg egy úthenger tett társaságbelivé. Ha minderre nem telik — mert uram bocsá’, nem megy azért még nekünk olyan jól —, elég egy farmernadrág Is, amelyet gondos kezekkel és dörzskővel olyan kopottá teszünk, hogy egy önmagára valamit is adó pakisztáni koldus undorral vetné el magától. Öltözködj Í0V és okvetlenül elegáns leszel, egyesek szerint — nálunk. Mert bizony, kedves elvtársaim, kartársaim, öreg és ifjú barátaim, mi már olyan jól élünk, hogy rongyot is rázhatunk, amit a nálunk szegényebbek nem engedhetnek meg maguknak, mert ha ráznák a rongyaikat, bevinné őket az erkölcsrendészet: ami a kézben, ugye, az nem lehet a testen! De mi, akik mindent megteszünk, hogy szó ne érje divatiparunk háza elejét, mi már rázhatjuk is rongyainkat, azazhogy ... * Tudniillik a magyar ipar tudomásul vette, hogy a farmernadrág az divat és szükséglet és szó, ami szó, praktikus és egyáltalán nem veszélyezteti szocialista kultúránkat. Tudomásul vette, és gyártotta és gyártja és ennek ellenére kapni is lehet. Amíg nem gyártotta és amíg nem lehetett kapni, a farmernadrág volt az álmok netovábbja, ez a vacak zeig izé, ez a nadrágnak szabott, pusztáról aszfaltra került színezett gatya. Én már akkor kezdtem gyanakodni, hogy uramiitendejólisélünkmi... Ügy rémlett, hogy a kőművesek és summátok, kazánpucolók és kocsisok, egyszóval a legszegényebb és legnyomorultabb népréteg múltbani ,Angol szövete" volt a zeig, s az ebből készült nadrág, sőt kabát. De hagyjuk ezt, hagyjuk már megint a „bezzeg a mi időnkén | Zeignadrág az jő, az praktikus, a fiatalok nyári öltözete. Néha téli is. Napirendre tértem felette, éppen úgy, mint a miniszoknyán, s a férfiak hosszú hajviseletén, mondván, akit nem üt meg a guta ilyen hajjal 36 fokban, az megdolgozott ezért a hajviseletért. Am, amikor egyre-másra kezdtek feltűnni az ütött-kopott farmernadrágok, amikor ezeket az izéket úgy kezdték hordani és úgy hordják ma is, mint valami törpe király a nagy botját, elfogott a nevetőgörccsel vegyes méreg. Mert nekem is polt, bizony volt kopott ruhám, s kaptam is érte apai pofonokat, hogy kopott, mert akkor éppenséggel nem a divat, hanem a társadalmi körülményekben gyökerező anyagi valóság tette számunkra „divatossá” a kopott ruhát. Ha álmodtam, becsületszavamra vadonatúj, pompás ruhákról álmodtam, én, a kopott ruhák jóra szomjazó vándora. Most az egykori én valóságom az álom? No jó, tudom én, hogy ez csak bolondéria, eszem ágában sincs oly véleményt formálni erről a mániáról, miszerint a fiatalság jövőbe vetett reménytelenségének harci riadóját koptatja a térdére és az ülepére. Olyan mánia ez, amely — egyébként ez a véleményem — egyrészt gyarapodó életünk valóságában, másrészt a kellő izlésformálás hiányában gyökerezik. A hosszú hajat férfin két okból utálom: mert farmernadrágban mindig zavarba hoz, hogy nő-e, vagy sem; másrészt, mert koszos, mosatlan ez a haj. S ez a kosz, ez a mosatlanság, ez riasztja ízlésemet eme új divat ellen... Fiatalság, bolondság = divat. Igaz. De amikor ezeket a gondosan elrongyosított és megkoptatott nadrágokat látom, mindig eszembe jut az a kor, amikor két körömmel, ököllel harcoltam volna dühödt sírással, ha valaki nekiesett volna egyetlen használható nadrágomnak —, hogy az még kopottabb legyen. Változnak az idők, t nem változnak a nadrágok? Csak mi, akik tudunk emlékezni és néha akarunk is. A mi rongyaink teremtették meg a lehetőségét, hogy fiaink, ha akarnak, lám még rongyokban is járhatnak. Ügy ám! Ki gondolta volna ezt jó húsz évvel ezelőtt? c4. tiiét'Ltg nem minden, ez a dolgok, hogy úgy mondjam filozófiai oldala. lóm nem indítja meg szerkezetét, de egy 20 filléres grammnyi Higgyék el, kérem, sok mindent megértek én a technikából. Álmomból felkeltve is eldarálom, hogyan működik az űrhajó rakétameghajtó szerkezete, könnyed mosollyal magyarázom el bárkinek, mi a titka, s hogy nincs is titka az atomerőműnek; van néminemű fogalmam a kétütemű és a négyütemű motorok működésének lényegét illetően, sőt azt is tudom, hogy igenis lehet szél ellen... vitorlázni. A mikrokozmosz világában olyan otthonosan mozgok, mint egy vörös vérsejt, a makro- kozmosz számomra annyira közismert, mint a Halley-féle üstökös a csillagász számára ... De a mérleget, azt nem értem! Állok a mérlegen, merő kíváncsiságból, hogy sikerült-e híznom két dekát — bizony; híznom, hölgyeim és uraim! — állok és elolvasom a szöveget, miszerint mikor és hogyan kell bedobni azt a húszfillérest, amely megindítja a mérleg működését. Bedobom, és a mérleg 76 kilót mutat. A húszfilléres néhány gramm, én 76 kiló, de hogy a mérleg működjék, ahhoz az én súlyom kevés, az én súlyom az sma- fu, ahhoz a kerek, lapos, grammnyi súlyú 20 filléres kell. Hát ezt nem értem) Mert azt értem, hogy egy pohár egyetlen csepp víztől túlcsorog, azt is értem, hogy nagy dolgok megszületése szinte mikroszkopikus apróságoktól függ, sőt, azt is értem, hogy egyetlen forintocska elegendő, hogy forintokkal ugorjon az ember tisztes adója. Ezek világos; hogy úgy mondjam materiális dolgok, ahol a súly, a történelem, vagy a pénz minimális „minőségi” változása utólag forradalmi mennyiségi változást hoz létre. De könyörgöm, az én esetemben előbb jön az egy csepp víz a pohárba, s utána a két deci. előbb az egyetlen forint s utána csak az ezres, előbb a kis vacak húsz fillér és csak utána az én 76 kilóm... Ám ez még mind De mitől működik, s hogyan ez a mérleg, miszerint az én 76 kisúlya igen. Ül benne valaki, kinyújtott marokkóig S csak akkor nyom meg benne egy gombot, amitől mérhet a mérleg, ha a markában érzi a húszfillérest? Nem, ez semmiképpen sem valószínű, nálunk 20 fillérért nem kucorognak ilyen szűk helyen emberek, csak drága pénzért, például egy forró presszó mélyén... Ilyen és ehhez hasonló dolgokon töprengtem, . amikor ráálltam egy mérlegre, amely meg se moccant, aztán bedobtam a 20 fillérest, s a mérleg továbbra is mozdulatlan maradt Egy pillanatig dühös lettem, aztán boldog derű és megelégedettség öntötte el az arcomat: tudom már mit érek. Az én 76 kilóm, úgy ahogy van, gondolataimmal, töprengésemmel, ca- kompakk 20 fillért ér. Ez a mérleg megmérte és megértette kapcsolatunkat: egyformán nem működött 76 kilóért és 20 fillérért. Fütyörészve és megelégedetten távoztam, pontosan tudtam, mit érek: 20 fillért. Nem sok, de valami. Aki a húsz fillért nem becsüli. az engem sem érdemel és viszont. Dfi szép is ez az élet! (egri) vinni: a szólásoktól zsúfolt szöveg erőltetetté, modorossá válik. Raisz Rózsa főiskolai tanársegéd Gyöngédséget, kedvességet: „Az anyóka összetöpörödve, soványan, millió ránccal az arcán, csak a főkötője yakító fehér, mint a hó; a bácsi olyan fehér, mint a galamb.* (Mikszáth. Tréfás túlzást: „ _ Van nejein olyan bundám, mint a patyolat.” (Mikszáth.) Indulatot: „Hát már megint nadragulyát ettél, hogy itt akarod hagyni a csatatért, Dőryék- nek?” (Mikszáth) Rosszallást: „Terebesi Laci idős ember anélkül, hogy a feje lágya már benőtt volna.” (Mikszáth) Kárörvendő gúnyt: „— No, bezzeg a kasznár is elment már deszkát árulni Földvárra.” (Mikszáth) Azt is megtanulhatjuk íróinktól, hogy nem megy a helyesség rovására, ha a közlendő tartalomnak megfelelően változataikban használjuk a szó'á- sokat, közmondásokat. Ezzel az eszközzel Mikszáth szívesen él stílusának élénkeb. bé, színesebbé tétele érdekében: ..... azt tudom, hogy Kleopátra átlátott a - szitán, mert az asszonynak is van esze azért, hogy hosszú a haja.” Más helyen tréfásan, kedvesen, még nagyobb elismeréssel: „A z asszony hajánál csak az esze hosszabb.” A fenti szépirodalmi példák, ban és egyéb olvasmányainkban észrevehetjük, hogy íróink sokszor, változatosan, mindenféle helyzet jellemzésére, sokféle stílusban élnek az állandó szókapcsolatok adta kifejezési lehetőségekkel. Túlzásba azonban ezt sem szabad Többször mutattunk már be példákat rovatunkban arra, hogy a nyelvhasználatban a szólások és egyéb állandó szókapcsolatok is előfordulnak helytelen alakban és jelentésben. Ezek a hibák a beszélők nyelv érzékének bizonytalanságát mutat, ják. Kár volna, ha a tévesztés lehetősége miatt bárki is lemondana a szólásokról beszédében, hiszen olyan gondolati és hangulati tartalmat is kifejezhetünk velük, amely szólás helyett csak hosszabb körülírással érzékelhető. Móra*Ferenc egyik elbeszéléséből idézzünk ennek igazolására egy részletet! „Észreveszem, hogy Jani bátyámat elnyomta a buzgóság!” A mondat azt fejezi ki kissé népies, módon, hogy a szóban forgó személy nem a szokásos helyen és időben aludt el, de ezért nem elítélően, gúnynyal tekint rá az író, hanem kedves, megbocsátó humorral. É miatt a sokoldalú kifejezési lehetőség miatt fontos, hogy minél többen megismerkedjenek a magyar nyelv gazdag szóláskincsével. Egyik forrása íróink nyelve lehet. Lássunk ezért néhány példát Mikszáth Kálmán és Móra Ferenc műveiből! Mit fejez ki bennük a szólás? Elkeseredett fájdalmat: „Nem ér ez a rongyos élet egy hajítófát se Rákóczi nélkül.” (Móra) Szorongást: ,,... hiába ígért megszámlál. t atatlan sok esztendőt a ka- ukk, egyre fogyott, mint a %MQszegctt kenyér.” (Móra)
