Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-09 / 186. szám

Mezőgazdászok — akik hiányoznak, mégse kellenek A megyei tanács mezőgazda­sági osztályán dr. Egri Károly- né éppen egy jegyzőkönyvet ír alá. Ismerteti tartalmát: Hári. Jánosnak, aki a tanács ösztöndíjával felsőfokú mező- gazdasági technikumot végzett, nemrég ki kellett költöznie az' ostoros: termelőszövetkezet szolgálati lakásából, mert ott nem tartanak tovább igényt munkájára. Most feleségével együtt — aki szintén mező­gazdász — munkanélküliek. Alig kerül a kézjegy e szo­morú helyzetet rögzítő jegy­zőkönyv aljára, amikor egy másik — agráregyetemet vég­zett — fiatalember már mond­ja is panaszát: szeretne állást kapni, szakmájában dolgozni, lehetőleg Hatvan vagy Gyön­gyös környékén, hogy közelebb kerüljön szüleihez, menyasszo­nyához. A neve: Angyal Ven­del és a mátraballai közös gaz­daságnál „telt ki az eszten­deje”. Aki belép erre az alkalmi panasznapra, szokatlannak ta­lálja, hogy így egymás után jönnek a fiatal és idősebb szakemberek panaszkodni, munkáért esedezni, hiszen köz­tudomású, hogy megyénkben az országos átlagnál is keve­sebb mérnök és technikus dol­gozik a termelőszövetkezetek­ben. Olyan közös gazdaságok is akadnak — nem kis szám­mal —, ahol jóformán nincs magas képzettségű mezőgaz­dász, s Balatontól Bátorig sok termelőszövetkezetben elkelne a növénytermesztő, állatte­nyésztő, gépekhez értő agronó- mus. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a fiatal szakem­berek, akik ösztöndíjjal tanul­tak és kötelezettséget vállal­tak arra, hogy Hevesben dol­gozzák le a diákkorban kapott 30 ezer forintnyi összeget. Szí­vesen le is dolgoznák — ha tudnák hol. Az idén is 70 mér­nök és technikus várt elhe­lyezkedésre, közülük minden második termelőszövetkezet kaphatott volna szakembert, — ha igényt tartanának rá. Később valószínű, még súlyo­sabb lesz a helyzet, hiszen öt egyetem és 42 technikum ont­ja a mezőgazdasági szakembe­reket, akik nagyon hiányoznak ugyan a közös gazdaságokban, hogy megfelelő szintre emeljék a termelést, de a jelek szerint mégse nagyon kellenek. (Érde­mes lenne tehát felülvizsgálni a szakemberképzés helyzetét, buktatóit, vagy pedig a terme­lőszövetkezeteket érdekelteb­bé tenni a szakemberek alkal­mazásában.) Jellemző ugyanis, hogy sok esetben csak addig tűrik meg a fiatal szakembert, amíg a gyakornoki idő alatt az állam fizeti őket, később kü­lönböző indokokkal igyekez­nek megszabadulni tőlük. De sok esetben még a tapasztalt szakemberek felvétele is gon­dot okoz, mert helyenként, a „nadrágos ingyenélőt”, ha fia­talról van szó, „tacskót”, de általában véve olyan embert látnak bennük, akiket, úgy­mond nekik, a szövetkezeti tag­ságnak kell eltartaniuk. És ezt igen sokszor érezte­tik az egyetemet, technikumot végzett szakemberekkel, — Amikor kijöttem az egye­temről, úgy éreztem, annyi erőm és tudásom van, hogy megválthatom — ha nem is a világot —, de legalább azt a termelőszövetkezetet, ahova kerülök. Aztán láttam, hogy tanácsaimat, terveimet vagy meg se hallgatják, vagy le­intik. Néhányszor beleütköz­tem a sógorság-komaság ma­kacs falába is. Most már szé­gyellem, én is „hozzáidomul­tam” a környezethez. Később elkezdtem lazítani... erre az­tán megkaptam az ukázt; kí­vül tágasabb. Égy másik szakembertől hal­lottuk: — Hívott az elnök, hagyjam ott az előző helyemet, ahol úgy éreztem: szeretnek, becsül­nek. Itt nagyobb fantáziát lát­tam a munkában, eljöttem. Né­hány hónap múlva közölték: nincs rám szükség, mert úgy döntöttek, hogy nem fejlesztik olyan mértékben az állatállo­mányt, hogy engem is fizetni tudjanak. A tagságra hivat­koztak... s most itt vagyok munka nélkül. Hasonló véleményt, aggályt, panaszt mondhatna még fél- a*ázna! több szakember a me­gyében, akik jelenleg vagy munka nélkül vannak, vagy ezekben a napokban ragaszt­ják az útilaput a sarkukra... mehetnek. Mehetnek többek között azért is, mert néhányan pozí­ciójukat féltik e . tanult embe­rektől. Hallottunk ilyen véle­ményt is: Miért fizessük az agronómust, amikor Pista bá­csi, a brigádvezető is rászorul erre a jövedelemre? Igáz — tették hozzá —, hogy Pista bá­csi többet ül a kocsmában, mint az istálló körül. Az is tény, hogy egy teljesítmény­lapot se tud kiállítani, de... helybeli. Ráadásul megelégszik munkaegységgel is. Ilyen esetekben aztán köny- nyű az összefogás a szakember ellen — aki természetesen vét kisebb-nagyobb hibákat —, hogy mielőbb megszabadulja­nak tőle. Mire azonban erre sor kerül, olyannyira elmérgesedik a helyzet, hogy legtöbbször a szakember is hozzájárul a fel­mondáshoz, vagy éppen ő mond fel — a szövetkezeti ve­zetők sugallatára, mert látja, hogy további munkája lehetet­len az ilyen közösségben. Az egyetemen összkomfortos szállóban, kulturált életkörül­mények, magas fokú szakmai, művelődési, szórakozási lehe­tőségek között tanulnak a fia­talok. És akkor szinté min­den átmenet nélkül belecsep- pennejt a falu sok esetben pri­mitív élet- és munkakörülmé­nyeibe. — Egy nyári konyhában kaptam szállást havi kétszá­zért. Négy szál deszkából állt a dikó, s a tűzhelybe csak akkor lehetett begyújtani, ha nem északról fújt a szél. Volt a szobámban egy stelázsi, asz­tal és szék — ecseteli lakás- helyzetét a fiatalember, aki nemrég a mezőgazdasági tudo­mányokból „doktorált” és utá­na egy kieső községben kezd­te a munkát. — Amikor munkára jelent­keztem, azt mondta a főagro- nómus: No, fiú, igyunk a ki­nevezésed örömére. Hajnal háromig mulattunk. Akkor azt mondta az „öreg”: négykor ta­lálkozunk az etetésnél. Végig­dolgoztam a napot. Délután olyan munkával bízott meg, amit három nap alatt se le­hetne elvégezni. Befejeztem es­te tízre. Alig álltam a lába­mon, erre így szólt: akkor hát elkezdjük az éjszakai ellenőr­zést. Ez reggelig tartott. Aztán újból egész nap munka. Ilyen volt az én bevezetőm — em­lékezik vissza az állattenyész­tést élethivatásául-választó fia­tal mérnök az első napokra. Ahogy a szakembereket, ve­zetőket, szövetkezeti tagokat és a panaszkodó fiatalokat hall­gattuk, olyan vélemény ala­kult ki. hogy mindkét fél ma­ximális igényt támaszt egymás­sal szemben. Azt várják a kez­dő, de a tapasztalt mezőgaz­dásztól is, hogy tökéletes, hiba nélküli munkát végezzen, el­méletileg és gyakorlatilag hi­bátlanul képzett legyen, hogy a tanyasepréstől a távlati ter­vek kidolgozásáig mindenhez értsen... és mindent elvégez­zen. Fiatal mérnök mesélte: felajánlotta, hogy az állatte­nyésztés mellett kész rendbe hozni a szövetkezet gépesítési ügyeit is. Erre azt válaszol­ták neki: ha a gépekkel is akar foglalkozni, hát kiad­hatja az üzemanyagot a trak­torosoknak. Egyetemi végzett­séggel. Volt olyan hely, ahol a tanyában térdig érő sárért is a fiatal agronómust hibáz­tatták. Más ecetben azt szab­ták feladatául, hogy gondos­kodjék a csordákét lyukas vedrének kijavításáról. Maximális igény mutatkozik tehát a szövetkezet vezetői, tagjai részéről a szakemberek­kel szemben és fordítva is. Sajnos, sok esetben úgy készí­tik fel a termelőszövetkezetbe érkező mérnököket, techniku­sokat, hogy ott majd vezetők lesznek és nem úgy, hogy ve­zetők lehetnek, ha a gyakor­lati munka során bebizonyítják erre való képességüket. « Most „még” néhány tucatnyi kallódó, munkát kereső vagy nem a szakmájában dolgozó mezőgazdasági szakemberről van szó. De rövidesen százak­ra rúghat a számuk, s éppen ez sürgeti, hogy a maximális igények kívánása helyett sok­kal többet kell tenni nevelé­sükért, szembeszállva a szak­emberellenes nézetekkel, hogy emberibb munka- és életkörül­mények megteremtésével meg­tarthassuk őket a közös gazda­ságokban, ahol hiányoznak, de mégse kellenpk. Kovács Endre GELKÁ: 1,3 millió ügyfél Tartalékban: 150 millió forintnyi alkatréss A GELKA évenként egy­millió-háromszázezer ügyfél­lel dolgozik. A majd másfél millió ügyfél egy része kifogá­solja, más része dicséri mun­káját. — Mit tesznek a panaszok csökkentéséért és hogyan ké­szülnek fel az őszi, illetve té­li csúcsforgalomra? — kérdez­tük a vállalat központjában. — Üzlethálózatunk száz­negyvenhárom függetlenített szervizállomásból áll, ezer­egyszáz szerelőt alkalmaz: nagy részüket, mintegy 800 embert, 120 vidéki állomás foglalkoztatja. Jó részük ki­fogástalanul, a legnagyobb szaktudással végzi feladatát. Viszont a felek a rádió- és tv- adások ideje alatt szinte per­cek alatt kívánják meghibá­sodott készülékeiket kijavít­tatni. Bár már ott tartunk, hogy a hibás készülékek 85 százalékát a helyszínen tudjuk újra üzemképessé tenni, bizo­nyos szerelési hibák adódnak. Ezt úgy kívánjuk a minimum­ra csökkenteni, hogy szerelő­gárdánkat állandóan tovább­iképezzük. Az alkatrész-hiány már nem nagyon gátolja a munkát. Jelenleg 150 millió forint értékű alkatrészt tar­talékolunk, hogy gyors alkat­részcserével is meggyorsíthas­suk a javítást. — Miután a súlyos készü­lékeket nehezen tudjuk szál­lítani, javításra a hét bizo­nyos napjain mi szállítjuk el és mj visszük vissza a javí­tott berendezéseket, amivel sok felesleges utánjárástól mentesítjük feleinket. — Budapesten és vidéken mind több a rádióval felsze­relt gépkocsi. Ezért ezek javí­tására és karbantartására is be kell rendezkednünk. — Terjednek a pesti és vi­déki lakótelepeken a laposte­tejű házak is. A közeljövőben rendelet jelenik meg, hogy a lapos tetejű, többlakásos há­zakra egyéni tetőantennákat felszerelni nem lehet, miután az egyéni szereléseknél „ki­lyuggatott” tetők milliós ká­rokat jelentenek. Az ipar ál­tal gyártandó központi anten­nák szakszerű felszerelésére is berendezkedtünk. Egy-egy központi antennára legfeljebb 25 lakás antennáját tudjuk központilag felszerelni, arai lakásonként nem jelent a ké­szülékek tulajdonosainak na­gyobb anyagi megterhelést, mint az egyéni antennák sze­relése. Viszont kényelmesebb, mert elmarad az antennával való bajlódás, villámcsapás­veszély és egyéb életvédelmi probléma. Egyszerűen egy konnektor segítségével lehet üzemeltetni a központi an­tennát. — Nagyobb városainkban bevezettük az ünnepi szolgá­latot és ezt is fejleszteni kí­vánjuk. Noha a készülékek minősége megjavult, mégis számítunk 1968-ra nagyobb forgalomemelkedéssel. mert vidéken is óriási módon nő az igény tv, rádió és háztartási gépek fokozottabb beszerzésé­re, s ezért munkánkat jobban és gyorsabban kell elvégezni — fejezték be tájékoztatásu­kat a GELKA termelési osz­tályának vezetői. Zsolnai László Még csak az előkészítés ál­lapotában volt a gyöngyösi dé­li városrész új lakótömbje, amikor az ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői úgy beszéltek róla, hogy itt valami mást akarnak pro­dukálni, mint amit a korábbi évek során láttak tőlük. Űj munka, új elképzelések — mondhatjuk—, fogadkozások és kevés megvalósítás így szokott ez lenni. Úgy látszik, a szokástól most mégis el kell térnünk. Nézzük csak: mi történik az új, 8/A lakótömb építkezésén. Komplett — részletekben Ha már újdonságot emleget­tünk eddig kezdjük azzal, ami eltér a megszokottól. Hogy is volt eddig? Hozzá­kezdtek az építkezéshez, fel­húzták a felvonulási épületet, aztán kezdték szállítani az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 1967 II 42-féle termék Heves megyéből III ^4 dinnyétől, a szőlőtől sokat várunk i! Jnhnyírás és lovaglás a kviz-döntön anyagokat, lerakták azokat itt, ott egy-egy kupacba. Téglahal­mok, sóderdombok, idomhe­gyek — mozogni sem lehetett köztük. A kocsik ezeknek az anyagólénak egy részét a föld­be túrták, ott ment tönkre belőlük teleintélyes mennyiség. Többen úgy érveltek, hogy ezt a nagyvonalúságot nem le­het megszüntetni addig, amíg építőipar az építőipar. Persze, az ellenvélemény sem hiány­zott: egyre emelkedett azoknak a száma, akik rendét követel­tek. A Heves megyei építők is el­határozták, hogy az anyagtá­rolást fontos követelménynek fogják fel, és a jövőben csak úgy kezdenek hozzá az építke­zéshez. hogy az anyag megőr­zését biztosítani lehessen. Ezt a törekvést példázza a mostani 8/A. Kerítés övezi a területet. Az anyagok megha­tározott rendben helyezkednek el és úgy, hogy kéznél legye­nek. Mielőtt az épülethez hozzá­kezdenének. elkészítik a csa­tornázást megépítik az utat. És az átadásra a tereprendezéssel is végeznek. De hogy lehet egy egész háztömbnél mindezt megvalósítani? Szakaszosan. Valahogy úgy hogy épületről épületre haladnak. A Futó-brigád tehát a mély­építést együtt végzi a Hajdú­brigád építőipari tevékenysé­gével. Mire a szakiparosok készre jelentik a saját munká­jukat, a Futó-brigád is elké­szül a tereprendezéssel. Ennyi az egész. Milyen egy­szerű, és mégis milyen nagy­fokú szervezettség, tervszerű­ség, összehangoltság kell hoz­zá. 625 lakás Az utolsó lakóházat 1970-ben adják át a mostani tömbben. Már a negyedik szintet rak­ják fel a 31-es épületen a tég­lablokkból. Az ebben kialakí­tandó negyven lakásba még az év végéig beköltözhetnek a lakók. És a következő épület föld­szinti falazása is megkezdő­dött, de sorjában utána a töb­bi épület is mutatja már az alapjait. A folyamatos munká­nak igy biztosítják a feltéte­leit. Jövőre hat épületet kell az ütemterv szerint átadni, a rá­következő évben szintén hat lakóépületet, 1970-re már csak egy lakóépület, a hatvanöt sze­mélyes óvoda és a hatvansze­mélyes bölcsőde marad . Nem telik el három év, és újból 625 lakással gazdagodik Gyöngyös. Ezt még kimondani is sok, hát még elkészíteni. Képes lesz ennek a követel­ménynek megfelelni az állami építőipari vállalat? Minden kétkedés nélkül állíthatjuk: igen. Ezt bizonyítja minden az építkezésen már most is. de az utóbbi két év tapasztalata is eixe enged következtetni. Persze, a 625 lakás csak na­Jimüsm : 1967. augusztus 9., szerda gyon kis mértékben javít majd a gyöngyösiek meglevő nehéz lakáshelyzetén, mert az új tömb a több milliárdos iparosí­tást szolgálja lényegében. Ésszerűsítés Amíg a már elfogadott ütemterv megszületett, sokat kellett tárgyalni, vitatkozni. Ebben a vitában azonban nem­csak az érdekelt vállalatok, szakigazgatási szervek vezetői vettek részt, hanem véleményt mondhattak a brigádok vezetői is. Például! Az építkezés kezdetét, az el­ső lakóépületet is a konzultá­ció után jelölték ki. Nem lett volna helyes, ha figyelmen kívül hagyták volna a már ké­szen levő utat, a megépült csa­tornát, közműveket. Ezekre már könnyű rácsatlakoztatni az új épületet. És könnyebb folyamatosan továbbépíteni az úthálózatot, a közműveket. Azon is lehetett elmélkedni: szükséges-e egy kisforgalmú utat betonból elkészíteni. Meg­felel-e a célnak egy bitumen­nal portalanított úttest? Úgy tűnik, a célszerűség ke­rül ki győztesen ebből az el­mélkedésből. Ezen az úton Ha úgy tetszik: a 8/A. lakó­tömb egyben a vállalat törek­véseit is bizonyítja. Példázza az elhatározásukat, hogy túl­tegyék magukat azokon a kor­szerűtlen módszereken, ame­lyek anyagilag is sok kárt okoztak, ha ezt közvetlenül nem is érzékelhették a dolgo­zók. A magas anyagköltségek, a pazarlással, a nemtörődöm­séggel elvesztett tízezer forin­tok ugyanis abból a borítékból maradtak ki, amit fizetéskor kaptak kézhez a dolgozók. A szervezettség, a tervsze­rűség tehát nemcsak vállalati érdek, hanem minden dolgozó egyéni érdeke is. És ezt min­denki előtt világossá tenni — nem volt könnyű. A termelési tanácskozások azonban nem múltad el nyomtalanul. Most már egységes felfogás tapasz­talható a vállalatnál. A fegyelmezettség, a ter­melékenység, a minőségileg is kifogástalan munka tömeg­igénnyé vált. Ezt bizonyítja a most folyó széles körű jubileu­mi munkaverseny is, ami szin­te valamennyi dolgozót moz­gósította. Ha ezt a maguk által kije­lölt utat a jövőben sem tévesz­tik el az építőipariak, még to­vábbi eredményekkel dicse­kedhetnek majd. És ehhez ma már elegendő erejük is van. G. Molnár Ferenc Szándék és megvalósítás Már áll az új lakótömb első épülete Gyöngyösön várunk a dinnyétől, a szőlő­től, az almától. Hat különvonat — ötös csapat Megyénk gazdaságaiban nagy az érdeklődés a kiállítás iránt. Előreláthatóan hat kü­lönvonat indul Heves *megyé­ből Budapestre, például szep­tember 2-án a füzesabonyi já­rásból. Az eddigi jelentkezé­sek alapján megyénk minden második termelőszövetkezeti tagja megismerkedhet a ki­állítás anyagával. Augusztus 28— szeptember 16. között szakmai napokat, előadásokat, konzultációkat, tapasztalatcseréket szervez­nek. A szakmai napok rendez­vényein 900 Heves megyei szakember vesz részt. A kiállítás látogatói a szak­mai ismeretek bővítésén kívül a különböző rendezvényeken a szórakozást is megtalálják. A változatos programban ál­latfelvezetés, gépbemutató, lo­vasverseny, lovasjátékok, sza­badtéri színpadi műsor, térze­ne, filmvetítések, vetélkedők szerepelnek. Szeptember 7-én a megye’ csapatok között kviz-döntőt tartanak. Megyénket öt fiatal szakemberből álló csapat kép­viseli. A versenyen nemcsak szaktudásukról kell tanúbi­zonyságot adniuk, hanem a gyakorlati feladatok megoldá­sakor például fejest, juhnyi- rási, lovaglást képességükről is. nőkből. A híres szőlőtermesz­tő megyéből kilencféle cseme­geszőlővel pályáznak. A leg­szebb markazi, visontai, gyön- gyöstarjáni, gyöngyöspatai szőlőfürtök bizonyára szép si­kereket érnek el. Megyénk új különlegességét reprezentálja az ivádi téli al­ma. Az „almamonopolista” Szabolcs megye mellett az erfurti győztes is bemutatja gvümölcsöse legszebb termé­seit. Más növényeket is kiállít megyénk. Négy tsz-ünk ubor­kával, a Füzesabonyi Kísérle­ti Intézet például őszi árpájá­val pályázik. A karácsondi Kossuth Tsz- ből öt, Erkről nyolc sertés, Kerecsendről pedig két szarvasmarha utazik Buda­pestre. Indulás: a gyöngyösi hűtőházitól A nem romlandó terménye­ket gazdaságaink fokozatosan szállítják fel Budapestre A többi „kiállítási tárgyat" a gyöngyösi hűtőházban gyűj­tik össze. A MÉK segítségé­vel itt ízlésesen becsomagol­ják — hiszen a vásáron eset­leg jobb helyezést jelenthet a tetszetős külcsín — és együt­tesen szállítják fel a megnyitó előtt 'a kiállításra. Az idei vásáron sok érmet, oklevelet és egyéb jutalmat ítélnek oda a legeredménye­sebb kiállítóknak. Mi is sokat Augusztus 25-én háromezer vendég jelenlétében megnyit­ja kapuit a 66. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vá­sár. A kiállítás 33 hektárnyi területén a magyar növény- termesztés, kertészet, gyü­mölcstermesztés és állatte­nyésztés fejlődését reprezen­tálja a kiállító több mint hat­száz gazdaság. A külföld érdeklődése is nagy. Elsősorban a mezőgaz­dasági gépgyártó cégek — többek között német, csehszlo­vák, svájci, lengyel és jugosz­láv vállalatok — mutatják be termékeiket mintegy ötezer négyzetméteren. A legjobb hazai termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok, termékpályázatát fo­gadta el a döntőbizottság. He­ves megyéből 30 gazdaság in­dítja mezőgazdasági termé­nyeit — mintegy 42 félét — és legszebb állatait a buda­pesti vásárra. Ivádi alma és kilencféle csemegeszőlő Huszonnyolc termelőszövet­kezetünk és két állami gaz­daságunk állít ki a mezőgaz­dasági kiállításon. Országos viszonylatban is nagyon mu­tatós ez a szám. A vásár vendégeit és szak­embereit elsősorban- a hevesi specialitások érdeklik. Érthe­tő hát, hogy a hevesi dinnye — az atkári és káli tsz-ből — nem maradhat ki a pavilo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents