Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-09 / 186. szám
Ítélethirdetés előtt Miskolcon Az ügyész várhatóan a legsúlyosabb büntetés kiszabását kéri A miskolci utcákon perzsel a hőség, s a bíróság épületének egyik második emeleti tárgyalótermében hidegen kitervelt és hideg kegyetlenséggel végrehajtott bűnügyek tárgyalása pereg. Kilencedik napja tárgyalja a Miskolci Megyei Bíróság dr. Koharek büntetőtanácsa Lakatos Endre, Rendes Győző, a fiatalkorú L. F. és V. T. vádlottak ügyét. Jóllehet Lakatos az elsőrendűnek minősített vádlott, a tárgyalás „főszereplője” mégis a „Gyilkos” gúnynévre hallgató Rendes Győző, aki több ember sérelmére, előre kitervelt módon, nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolt. Rendes volt az, aki Lakatossal együtt megölte Köles Istvánt, az idős tiboldaróci embert, mikor utolsó munkanapja után — pár nap múlva vonult volna nyugdíjba — hazafelé tartott, fizetésével, 134-0 forinttal a zsebében. Rendes volt az, aki szóra, kpzásból rágyújtotta a kazlat a sályi Nyitrai Lajosra, halálos égési sérüléseket okozva az amúgyis beteg embernek. És Rendes Győző volt az, aki két fiatalkorú társával, L. F.-fel és V. T.-vel elvetemült módon méggyilkolta Bartók Antalt, a bálatoni italbolt vezetőjét A bíróság egyenként hallgatta ki a vádlottakat, s most már egymás mellett ülnek mind a négyen, a fegyveres őrök között Lakatos Endre mindent tagad, bolondot szimulál, olcsó módon komédiázik. Magatartása teljesen ellentmondásos, éppúgy viselkedik, mint a nyomozati eljárás során: ha a bizonyítékok beismerésre kényszerítik, később beismerését is tagadni igyekszik. Arra hivatkozik: rendőrök diktálták a jegyzőkönyvet, ő csak aláírta, azt mondja, pénzt ígértek neki a beismerő vallomásért és csalódott, mert azt a pénzt nem kapta meg. A bíró emlékezteti, hogy ügyész is jelen volt a rendőrségi kihallgatásokon, sőt voltak külön ügyészi kihallgatások is a nyomozás befejezése után, ahol hasonlóan mondta el a bűncselekmények folyamatát. Lakatos a fejét rázza: nem, őt az ügyész nem hallgatta ki soha. Aztán változtat vallomásán: lehetséges, hogy kihallgatta az ügyész, de hát ő arra nem emlékszik. A védő szünetet kér a bíróságtól, hogy a vádlottal beszélhessen; figyelmezteti, viselkedjék komolyabban a bíróság előtt és ne súlyosbítsa helyzetét színészkedéssel. Lakatos a védőnek is komédiázik: „Azt hittem, hogy csak próbálunk és ez még nem igazi tárgyalás!” Bükkábrány határában, az egyik dűlőút mellett álltak lesben Lakatos és Rendes, hogy Köles Istvánt a pénzéért megöljék. Miért pont Köles István lett az áldozat, mikor többen is elhaladtak a dűlőútön? — kérdezi a bíró. Rendes válaszol: Endre bátyám volt a vezér, ő mondta, hogy kire várunk! Lakatos tagadja, hogy előre meghatározott személy megöléséről lett volna szó. A bíróság szembesítést rendel el, de az is eredménytelen. Rendes Győző alia$ Gyilkos, a nyomozati eljárás során beismerte bűncselekményeit. A tárgyaláson, a bíróság előtt sem tagad semmit. Miért gyújtotta rá a kazalt az alvó Nyitrai Lajosra? „Viccből...” Az első tárgyalási napokon pökhendi, nyegle. Semmi megtörtsé- get sem mutat. Jó megfigyelőképességű, felfogása gyors, az emlékezőképessége is hibátlan: visszaemlékszik a legapróbb részletekre is, hol tartották a boltban a pénzt, ahová betörtek, honnét vették le a pálinkásüvegeket, honnét az órákat stb. Nem érti, miért nem látogatják meg a börtönben a rokonai. Az anyja sem jött el a tárgyalásra, nem tett tanú- vallomást, élt mentességi jogával. „Ö csalt haza a gyermeknevelő intézetből, ő küldött, hogy menjek, lopjak...!” Készségesen válaszol a feltett kérdésekre Már nem pökhendi és nem nyegle. „Nekem már úgysem sok van hátra...” — ilyeneket hallani tőle a tárgyaláson. Érzi a kiszabható legsúlyosabb büntetés közelségét. Ember lehetett volna belőle, lehetősége nyílt arra, hogy kiemelkedjen bűnt tenyésző környezetéből, de önszántából visszalépett, mélybe süllyedt. Megtaposták a súlyosan sebe-- sített balatoni italboltvezető mellkasát és az arcát is. A bíró kérdése: Miért tette? Rendes Győző válasza: .Bükkábrányiján is így csináltuk. Endre bátyámtól tanultam, hogy meg kell taposni. Mert ha valamilyen hangot ad, akkor még van benne élet...” Egyetlen módszert ismert csak, amit Endre bátyjától, az elsőrendű vádlottól megtanult: mindenképpen el kell pusztítani az áldozatot. A fiatalkorú L. F. csak azt hajtogatja: ő nem bántalmazta a balatoni italboltvezetőt, ő csak figyelt, nehogy észrevegyék, mit művelnek. L. F. gúnyneve: „Tunyus”. A bűn- cselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a 18. évét. Analfabéta. Csak a pénzt ismeri. A pénzért embert ölni volt képes. Primitív lelkületű- A nyomozás során megkérdezték tőle: „Van-e lelkiismeret- furdalása?” Azt kérdezte: „Tessék mondani, mi az?” A nyomozó főhadnagy elmagyarázta neki, mit jelent valójában a lelkiismeretfurdalás. „Tunyus” a magyarázat után csak annyit válaszolt a lelki- ismeretfurdalásra, hogy: „Nekem még ilyen nem volt, tisztelettel!” V. T. a másik fiatalkorú, ugyancsak analfabéta. Gúnyneve: „Füles”, ami jellegzetes testi alkatrészére utal. Füles kezelte a patkóvasat, amellyel kétszer sújtott le a balatoni italboltvezető homlokára, s aztán a vassal még „szólítón” halántékon is vágta többször. Rendőrségi kihallgatása során történt... Katicabogár mászott az asztalon, s a nyomozó önkéntelenül is megfricskázta a bogárvendéget. Füles védelmezőén vette tenyerébe a bogarat. Sajnálod az állatot? — kérdezte tőle a nydmozó. „Igen, sajnálom!” — mondta. És a balatoni italboltvezetőt nem sajnáltad? „Áztat nem” — mondta. Megkérdezték még tőle: Bánod-e, amit tettél? „Most már bánom” — válaszolta. Mióta bánod? „Hogy lefogtak...” A nyolcadik és kilencedik tárgyalási napon a bíróság helyszíni szemlét és tárgyalást tartott. A vádlottakat zárt rabszállító kocsin vitték Szuha- főre, Ózdra, Egercsehibe és Balatonba. A helyszíni szemle adatai a vád helyességét bizonyították. A fiatalkorú V. T. ugyan tagadni próbált Balatonban. „Ha Ferinek (a másik fiatalkorúról, L. F.-ről van szó — A szerk.) tagadni lehet, akkor nekem is!” — csak ezzel magyarázta magatartását. A bizonyítékok azonban hamarosan beismerésre kényszerítették.. A Miskolci Megyei Bíróságon befejezéshez közeledik a bizonyítási eljárás Lakatos Endre és társai ügyében. Ma, szerdán Miskolcon tárgyal a bíróság, csütörtökön pedig Sályban és Bükkábrányiján lesznek helyszíni szemlék, a vádlottak gyilkosságai helyszínén. A bizonyítási eljárást perbeszédek követik, s várhatóan a jövő hét közepén ítéletet hirdet majd a bíróság. A megerősített bizonyítékok alapján bizonyosra vehető, hogy Lakatos Endre (elsőrendű) és Rendes Győző (másodrendű) vádlottakra az ügyész a legsúlyosabb büntetés kiszabását kéri. Pataky Dezső * # A NEVÜK AZONOS Szovjet film Sokszor vagyunk úgy, hogy az idő távolságából felvillan egy-egy arc, egy név hangzik el, és hozzá kialakul bennünk a történet egy emberről vagy egy egész hősi korról. A filmbéli fizikust kihívják a koncertteremből, és míg jó barátja elmondja neki a tervezett űrrepülés egyik gondját-problé- máját, említi Borogyin nevét. Ez az a név és nem véletlenül ez az a név, amely a fizikus agyában-szívében is azonosít, összevet egykori hősöket a maiakkal. Ennek a lélektani vizsgálódásnak, ennek az újra visszaidézett epizódsorozatnak és a jelennek, a mai valóságnak összefonódása ez a film: tanulságul mindazoknak, akik esetleg feledékenyek. Nem lehet és nem szabad emlékeinkből elengedni azoknak az arcát, akik sorsdöntő pillanatokban, a veszélyben saját lelki- ismereti döntésükre hagyva, teljesítették kötelességüket. Hősi módon, teljes önfeláldozással. A filmet író és rendező Da- nyiil Hrabrovickij két életet állít egymás mellé, az egykori Borogyin páncélos őrmesterét és a mai űrrepülő Borogyin őrnagyét. Az űrrepülő sorsának csak egy csipetnyi szakaszát, azt a világraszóló napot, amelyet az űrben tölt el. Ennek a nagyon jelentős napnak apró mozzanatait bontja képpé és mondatokká. Itt sincs gond és lelki gyötrődés nélkül semmi, mert a technika félelmetes fejlődése a másodpercet és a világűrt szoros szomszédságba hozta. Az iram szédületes, a helytállásnak is ilyennek kell lennie. Mégis vannak ezzel a hősiességgel találkozópontok, azonos lelki gyötrelmek abban a sorsban is, amit a páncélos őrmester 1941-ben megélt. Az egykori Borogyin is, az indulatos fenegyerek Szergej is tudta, mi a kötelesség, s bár a szabályzattal, az emberi formaságokkal hadilábon állt, értékeit, emberi nagyságát ismerték, elismerték bajtársai is. A film éppen képi nyelven szokatlan merészséggel, nagyvonalú és találó egybekapcsolásokkal állítja egymás mellé a két hőst. Az elbeszélésszerű stílus csak használ a filmnek, mert emberi gyengeségeivel, hibáival szembesíti a hazáját védő katonát, a hőst, aki szürkén, nagy szavak nélkül, a meggyőződés hitével és erejével tud meghalni, nem várva az elismerést, s talán nem is sejtve, nem is tudva egészen pontosan, hogy helytállásával alakított egy kicsiny darabkát a világtörténelmen. Az egykori Szergej, aki értett a páncéloshoz, húszévesen szenvedélyt, szenvedést, szerelmet — mindent megélni és elveszteni kényszerült. S ebben a sorsban le nem küzdhető tanulság rejlik, az, amit Szergejnek is sugall a fogolytábor halottainak tragikus látványa: minden emberi gonoszságot meg kell torolni. Még akkor is, ha ez a megtorlás az életünkbe kerül is. Az igazságtevés nem könnyű feladat, s mire az ember a végére jut, úgy járhat, mint Szergej: testi és lelki sebektől halálra fáradtan lezuhan a földre. A mai, a második Borogyin- nak másfajta megpróbáltatásai vannak. Boldog házasságban él, de űrrepülésével a dicsőség olyan magasságába emelkedik fel, ami eleddig elképzelhetetlennek látszott. Nemcsak neki, bárkinek is. Felesége érzi ezt és ő is fogalmazza meg biztosabban ezt a veszélyt. Az űrrepülő nem mehet le a sarki boltba tejért, körülveszi a magasan szálló dicsőség, és ez a meghitt családi viszonyokat is felboríthatja: a hírnév, a szédítő magasságok magányát jelentheti. Az érdem nem kicsi, az elismerés óriási. A film nézője nem tud szabadulni azoktól az évekre visszanyúld emlékeitől, amikor az első űrrepülés hírét repítették világgá a rádiók, az újságok. Az emberi elme diadala és a hősiesség értéke itt nyilvánvaló. A film író-rendezőjének dicséretére írjuk le: bár a filmben sehol nem mondják, még csak utalás sincs rá, a néző mégis úgy érzi, hogy a páncélos őrmester hősiessége és helytállása nélkül Borogyin világhíres űrrepülése nem következhetett volna. S itt már nincs összehasonlítási alap. Csak ok és okozat van, mint ahogy a lánc szemei is egymásba fonódnak. A páncélos őrmestert Nyiki- ta Mihalkov alakítja, kitűnően, elkerülve a patetikus részletek buktatóit. Kata szerepében Marianna Vertyinszkaját láthatjuk, míg az aggódó feleséget Tatjana Doronyina személyesíti meg egy-egy komoly pillanatra. Az űrhajós Borogyint póztalan Oleg Sztrizsenoo formálja meg. Jurij Szokol képei pontosan és lényegre törően azt adják, amit a rendező-író elképzelt erről a két hősről. Nem kánikulai szórakozás ez a film, de mélyenszántó vizsgálódás egy fontos kérdésben, amiről néha megfeledkezünk. (farkas) Öten a százezerből Százezer magyar vöröskatona harcolt Szovjet-Orosz- országban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönségünknek. III. Látogatási a kozákoknál Wienermann Jenő Jászberényben bádogoslegény volt, Novouzenszkiben hadosztály- parancsnok. Egyszerű internacionalista harcosból verekedte fél magát a magas beosztásig. A jóisten a megmondhatója, hol tanult meg olyan tökéletesen lovagolni, de amikor felállt a nyeregbe, s rohamot vezényelve elkiáltotta magát „Huj, huj, hajrá, magyarok!”, úgy tűnt, mintha kora gyermekkorától kezdve arra nevelték volna, hogy lovascsapatokat vezényeljen. Futottak is egységei elől a kozákok. Mindent söpört a vöröskatona rohama, amelynek Wienermann vágtatott az élén. így lett zászlóaljpa- rancsnokból ezredparancsnok, aztán hadosztályparancsnoK s ami több: „a Wienermann”. Legendás híre volt. s páratlan bátorsága. Hóna’—k alatt iár- ta ki harcban a legmagasabb katonaiskolát. Olyannvira, hogv a fehérek mevkörnvé- keztév- á'’ion á+ hozzájuk; tábornoki címet kínáltak neki. 1 Mnűisán 1Ä67. augusztus £•. szerda Wienermann elvtárs először nagyon felháborodott, amikor hírét vette az ellenforradalmárok ajánlatának, aztán hirtelen vidám lett, mert már készen volt a terve. Ha a kozákok azt várják, hogy elmenjen a parancsnokságukra, akkor elmegy. Csakhogy egészen másképpen, mint ahogy ők gondolták. Személyesen választott ki az önként jelentkezők közül 16 embert, akiket magával vitt. Az 1918. szeptember 29-i kozákverés történetét így írta le a novouzensz- ki kommunista zászlóalj egyik derék magyar vörösvitéze, a Moszkvában megjelenő magyar nyelvű forradalmi lapban, a Szociális Forradalomban: „Wienermann elvtárs... vitt magával egy páncélos teherautót, amelyen egy gépfegyver volt a bataillonunkból és egv könnyű autót, amelyen szintén egv gébfegyver volt. Célnak volt kitűzve... a kozákok teljes ipegsemmisítése. A várostól hat versztre eső majorban voltak a kozákok éppen ebédnél ültek, és igazán nem sejtették, hogy milyen meglepetést készítettel; elő a részükre a mieink. Az autókról megkezdték a tüzelést; a kozákok fejüket vesztve rohantak az ágyúkhoz, de a lovakat befogni csak az egyikbe sikerült. Wienermann ezeket is kilőtte gépfegyverével. A kozákok, látva, hogy minden veszve van, az egyetlen szabad úton próbáltak menekülni, de ez csak kevésnek sikerült az ott lévő 600 főnyi csapatból. A többiek gépfegyvereink fűzétől nagyrészt elestek, vagy a tizenöt fogolynak kivételével, akiket elhoztunk magunkkal, a falut körülfogó vízbe szaladtak, és ott vesztek el. A hadizsákmány egy 12 cm-es tarack, sok munícióval. Azonkívül három gépfegyver, nagyon sok fegyver, kard, telefonfelszerelés és mindenféle más hadianyag... Hazatérésünk után nagy ovációban részesítették a győzteseket, különösen Wienermann elvtársat, aki ezzel a kis kalanddal még jobban öregbítette bataillonunk jó ne. vét... Amikor Wienermann mind a 16 sértetlen emberével visz- szatért a rajtaütésről — két teherautójuk magasan megrakva zsákmányolt fegyverekkel — bement a parancsnoki irodába, letette a sapkáját, amelyet ötágú vörös csillag díszített, megpödörte a bajuszát, s csak annyit mondott: — Hű, de éhes vagyok! Nem volt nap, hogy a hadosztályparancsnok személyesen ne indult volna harcba. Az a hír járta róla, hogy sebezhe- tetlen. Október 15-én maga indult egy kicsiny különítmény élén, hogy felderítse a kozákok állásait. Erről a vállalkozásról többé nem tért vissza. Tabor- ka faluban váratlanul kozák gyalogsággal találkoztak. Már majdnem kijutottak a faluból, amikor a kozák lakosság tört rájuk. Néhány kalmük harcos, aki Wienermann egységében volt, már-már megadta magát. Wienermann pisztolyt rántott, s a kalmükük mégis harcoltak. Wienermann a tokjába dugta lőfegyverét, s maga is magasra emelte a kardját. Mint mindig, most is legelői vágtatott. Sikerült is győzelemre vezetnie kicsiny csapatát a túlerő ellen. A harc hevében a katonák észre sem vették, mikor hanyatlott földre nyergéből parancsnokuk. Csak az ütközet után találták meg holtan. Egy homlokát végigszelő kardvágás végzett vele. A szomszéd faluban, Sza- vin kán ravatalozták fel, ahol zokogva búcsúztak tőle a környékbeli parasztok. Aztán Szarátovba szállították holttestét. Itt az egykori hadifogoly bolsevik harcosok búcsúztak tőle. Az utolsó végtisztességre Moszkvában, a Drezda Szálló előtt került sor. Ebben a szállodában székelt a nemzetközi hadifogoly-mozgalom magyar csoportjának vezetősége. Innen kísérték utolsó útjára a Hodinka mezején lévő forradalmi temetőbe, a vörös hősöket megillető pompával. Pintér István Megjelent az Egri Tanárképző Főiskola legújabb tudományos közleményeinek kötete Vastag tudományos kötet látott napvilágot nemrég: megjelent az Egri Tanárképző Főiskola tudományos közleményeinek ötödik kötete dr. Ben- de Sándor szerkesztésében. A komoly értékű, a főiskolán folyó tudományos munkába bepillantó kötet felöleli az oktatás és nevelés kérdéseitől a nyelv-, az irodalom- és a történettudományokon keresztül a , természettudományokig mindazokat a témákat, amelyekkel a főiskola tanárai el- mélyülten foglalkoznak. A kötet első részében — tanulmányok az oktatás és a nevelés, kérdéseiről — dr. Ko- vác$ Vendel, dr. Bihari József és dr. Sütő József, dr. Köves József, Márkus Jenő, dr. Mátrai Tibor és Patkó György, dr. Pelle Béla és Jakab Albert kutatómunkáinak eredrpényeit adták közre. Ebben a részben írt dr. Nagy Andor a televízió didaktikai és nevelési funkciójáról, Markos Tibor sportszociológiai felméréséről és Ottoman Minka, az erfurti tanárképző főiskola tanára, a CDU új „társadalomfilozófiájáról”. A második részben a „humán” tanszékek kutatóinak munkáiba nyerhetünk bepillantást, dr. Bakos József, dr. Bihari József és dr. Tóth Imre, Kocsis Károly, Lökös István, dr. Nagy Sándor, dr. Posztot Emil és dr. Soós Imre tanulmányain keresztül. Néhány munkát név szerint megemlítünk: dr. Molnár József a Heves megyei haladó pedagógusok a fehérterror idején elszenvedett üldözéseiről, dr. Nagy József a Heves megyei szocialista mezőgazdaság megteremtéséről írt dolgozatot. Az erfurti tanárképző főiskola 4 tanára — Dietrich Peuckert, Joachim Radecker, Manfred Reiser, Franz Weisser — német nyelven írt orosz nyelvtudományi munkát. A kötet harmadik részében a természettudományok köréből tájékozódhat az érdeklődő. Itt publikálta dr. Zétényi Endre dolgozatát Eger időjárásáról 1965-ben és írta le Juhász Lajos kísérleteit, amelyek arra irányultak, hogy magashegyi növényeket honosítson meg a Bükk-fennsíkon. Dr. Istók Barnabás újból egyik dolgozataként kedvenc témájával, a kukoricatermesztés fehérjehozamának növelésével, a tűzbab köztes-termesztésével jelentke. zett. Ezenkívül még dr. Perge Imre, Szűcs László, dr. Soós Imre és dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán, dr. pócs Tamás és Nguyen Dang Khoi vietnami botanikus, Suba János, Vágás Endre és dr. Bende Sándor adta közre dolgozatát. A tanulmánykötet több reprodukciót is közöl a rajztanszék tanárainak munkáiból és Rezessy László három Ady- versre írt dalának partitúráit is közreadja. BOSSZÚS SÚGÓ — Adjon neki fizetésemelést, különben tönkreteszi a» egész tragédiát! (Wochenpresse karikatúrája)
