Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-05 / 183. szám

„Betongyör” Gyöngyösön Magyarország villanyszámlája Látogatás as Országos Energiaelosstó Központban (Vas János tudósítónktól): Az elmúlt hónapokban kü­lönös építkezést figyelhettek meg a járókelők a gyöngyösi vasútállomáson: világoszöldre festett, henger alakú tartályo­kat, majd különféle gépeket szereltek a kirakodó vágányok mellett. — Központi betonkeverő te­lepet létesítettünk 1,2 millió forintos költséggel — mondja dr. Winkelmayer József, az ÍVM Heves megyei Állami Hatalmas silók fogadják gépkocsikon az építkezésekre. Építőipari Vállalat gépészeti osztályvezetője — Ez az első lépésünk annak a célkitűzés­nek a megvalósításában, amely szerint a megye különböző te­rületein három ehhez hason­ló „kis üzemet” nyitunk. Se­gítségükkel jelentős költség­megtakarításra számítunk! Munkahelyeinken ugyanis je­lenleg több mint 50 kis telje­— Ez már tapasztalati szám — fűzi hozzá elégedet­ten a művezető — mert ki­próbáltuk, hogy mire képes a berendezés. A nagy telj esítmény ellené­re alig látni embereket a gépegységek körül. A cement adagolása teljesen automati­kus, csupán a többi adalékot biztosító vezérlőkart kezeli egy munkás. Rajta kívül pe? dig — mindössze hárman szol­gálják M a „betongyárat”. A gépcsoport legnagyobb előnye azonban az, hogy az adagolás rendkívül pontos, így jó minő­ségű betont tudnak előállíta­ni, ami viszont a kis gépekkel nem biztosítható. Teherautó gördül a tartály alá. Egyetlen gombnyomás és máris ömlik a kész építő­anyag a kocsira. Néhány perc, s már viszik is a friss betont a város déli lakótelepének építkezésére. Máskor meg az Eger—Gyöngyös vidéki Álla­mi Pincegazdaság készülő új pincéjéhez, az épülő AKÖV- telephez. vagy éppen az Izzó félvezető és gépgyárához, Egyelőre ennyi helyre .;. Bélapátfalváról szürke ce­mentszállító tartálykocsi ér­kezik, ^Tömlőjét ráakasztják a siló csövére s már Is megin­dul az ömlesztve hozott alap­anyag a tárolóba. Poriás, veszteség: úgyszólván semmi. A több tonnás szállítmányt nem is érinti emberi kéz. A „gyöngyösi betongyár” segítségével nemcsak gazdasá­gosabb hanem lényegesen könnyebb is lett a termelés— Van Budán, a Várban egy öreg műemléképület, ahonnan kilátás nyílik az egész ország­ra, sőt bepillanthatunk a kör­nyező államokba is. Ahogy be_ lépünk a kapun, lifthez vezet­nek, amely lassan ereszkedni kezd velünk lefelé. Bizonyos idő utgn kiszállunk, s kanyar­gós folyosókon egy másik lift­hez megyünk, amely ismét csak lefelé veszi útját. Ezután egy lépcsőn haladunk, ugyan­csak a mélybe, majd egy szé­les folyosóra jutunk, amelyből kétoldalt ajtók nyílnak. Az egyik nyitott ajtón mintha napfény szűrődne ki. De hiá­ba is keressük az ablakot, hi­szen csaknem ötven méter mé­lyen vagyunk a Várhegy gyomrában. Fénycsövek „ke­verik ki” a természetes világí­tás jó utánzatát. Szavazás importárammal Meglehetősen hosszú séta után eljutunk céljához, a köz­ponti kapcsolóteremhez, amelynek egyik falát teljes egészében műszertáblák fog­lalják el, s középen kapcsolók­kal, műszerekkel, telefonköz­pontokkal egybeépített díszpé. cserasztal mellett végzik mun­kájukat, azok, akik az egész ország energiaellátását irányít­ják. Kísérőnk Bozsik Ferenc, az Országos Energiaelosztó Köz­pont vezetője — A televíziónézők egy al­kalommal már beleshettek hozzánk — emlékeztet a „Ri­porter kerestetik” vetélkedőre, amelynek során a nézők lám- pagyújtással szavaztak;; s az eredményt a központi kapcso­lóterem egyik okos műszeré­nek segítségével állapították meg. Hogyan jutott el idáig a szombathelyi, pécsi, debreceni nézők lámpaoltogatással jel­zett „szavazata”? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk; meg kell ismerni az országos energiarendszer irányítását. — Ez volt az a bizonyos műszer — mutatják meg a diszpécserasztalba beépített jelzőszerkezetet. Fölötte egy számlálóberendezés látható. Ez, akár csak a lakásokban működő árammérőóra, Jlo- gyasztást mutat, mégpedig azt. hogy mennyi elektromos áram érkezik külföldről. Amikor a nagy szavazást „tartották” leg­alább félmillióan meggyújtot- ták a villanyt. Az ehhez szük­séges elektromos energiát kül­földről kellett kérni, mégpedig annyit, amennyi már látvá­nyosan kimozdította a jelző- szerkezet mutatóját. Rövidzárlat Palkonyán A szemközti falon látható az ország elektromos hálóza­tának modellje. Az egyes erő­műveket vonalak kötik összrj. Ezek a vonalak tulajdonkép­pen vezetékek, amelyek ösz- szeköttetést biztosítanak az erőművek között. Ha a szegedi ünnepi játékokon kigyúllad- nak a szabadtéri színpad ref­lektorai, nem lehet tudni, hogy nyugat-ukrajnai áram, vagy éppenséggel a kelenföldi Hő­erőműből érkező energia táp­lálja a fényforrásokat. Amikor még nem építették ki az országos rendszert, akkor egy-égy erőmű a „környező” fogyasztókat látta el árammal. S ha üzemzavar miatt leálltak a dinamók, elsötétedett min­den, és amíg a hibát kijavítot­ták, nem dolgozhattak a gyá­rak sem. Bajba jutottak akkor is, ha a fogyasztók több ára­mot kértek, mint amennyit a helyi erőmű termelni tudort. Az egységes energiahálózat mindezt kiküszöböli. Minden erőmű egy közös „kasszába” dolgozik, s onnan osztják el az áramot, az ország vidékei kö­zött. Kedden például egyik pilla­natról a másikra leállt a ti- szapalkonyai erőmű. Zárlat keletkezett az elosztósinekben, ezért a védőberendezés auto­matikusan kikapcsolta az ösz- s;cs dinamót. Ha a Fradi vesztésre áll... — Itt ültem a műszerek előtt — emlékezik az ügyele­tes diszpécser, s azonnal ész­revettem, hogy az importáram mennyisége hirtelen megnőtt Nagy erőműnek kell ehhez le­állni, gon .adtam, s végignézve az egyes "'■óművek műszere nyomban kiderült, hol történt a hiba. Azt mondtuk, hogy innen kilátás nyílik az egész ország­ra. A kapcsolóterem a föld alatt van ugyan, mégis'tudni lehet, ha a szabadban hirtelen beborul az idő. A műszerek jelzik, hogy megnőtt a fogyasz. t.ás, mivel egyik percről a má­sikra sok helyen felgyújtják a villanyt. Péntek este hatvan megawattal kevesebb a fo­gyasztás, mint átlagosan. Szü­netel a tévé-adás, az egymillió tévé készülék tehát nem Igé­nyel áramot. Ha a Fradi vesz­tésre áll, s kap egy újabb gólt, szinte látni innen, ahogy dü­hös kezek kikapcsolják a ké­szüléket. Nemzetközi energiabank A fogyasztás grafikonjaiból azt is meg lehet állapítani, mi­kor kel az ország. Legtöbben reggél hat és hét óra között indulnak munkába, s kezdik 2 termelést a gyárak. Magyaror­szágon egy nyári nap villany- számláján pedig ez a mennyi­ség olvasható: 38 millió 287 ezer 224 kilowattóra. Ebből az import csaknem ötmillió kilo­wattóra. összehasonlításul: egy család napi fogyasztása ilyen­kor nyáron, négy-öt kilowatt­óra. Benedek B. István az alapanyagot, ügyes gépek keverik a betont s küldik azt sítményű betonkeverő gép dolgozik, s ezek zsákokban kapják a cementet Ilyen szál­lításnál viszont meglehetősen nagy a pakolási veszteség. Ráadásul a kis gépegységek mind egy-egy kezelőt igényel­nek s ezenkívül tekintélyes összegű pénzt , kíván a többi anyag fuvarozása is. — A gyöngyösi, első be­tongyárat” július elsején he­lyeztük üzembe — magya­rázza Szálkái István mérnök, a telep vezetője. — A gépet Lengyelországból kaptuk, lé­nyegében két párhuzamosan működő egységből áll. Napi 10 órás műszak alatt 140 köb­méter betont tudnak megke­Csütörtökön a késő esti órák­ban hazaérkezett a Szovjet­unióból a KISZ központi bi­zottságának 13 tagú küldött­sége, amely részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója alkalmá­ból rendezett leningrádi nem­zetközi ifjúsági találkozón. Fo­gadásukra a Ferihegyi repülő­téren megjelent Molnár György és Vajó Péter, a KISZ köz­ponti bizottságának titkárai, s Csak a közgyűlés segíthet Régóta vajúdó problémával kapcsolatban kérte segítsé­günket Hajdú József feldeb- rői olvasónk. Az elmúlt év­ben háztáji tehene részére 15 mázsa takarmányt igényelt a termelőszövetkezettől, de mi­re megkapta, addigra tehene elpusztult. így tehát nem volt más hátra — mivel közben baleset is érte és más módon is nehéz anyagi körülmények közé került —, minthogy el­adja a takarmányt az egyik gazdának. A termelőszövetkezet nem helyeselte ezt, s értesítették Hajdú Józsefet, hogy fegyel­mi eljárást indítanak ellene. A tárgyalás után megkapta a közgyűlés határozatát is, miszerint 600 forint kártérí­tést, büntetést kell fizetnie a termelőszövetkezetnek, amiért a háztáji tehén részé­re kiadott takarmányt eladta egyéni gazdának. Való igaz, hogy Hajdú Jó­zsef számára most komoly nehézséget jelent ennek az összegnek a befizetése, hi­szen családi és egyéb prob­lémái miatt egész sor külön kiadása adódott. Ám nem került volna sor erre a bün­tetésre, ha miután elhullt háztáji tehene, a takarmányt a közös gazdaságnak ajánlja fel megvételre. Igaz ugyan — mint ő is írja —, hogy a termelőszövetkezetnek még az 1966-os évi takarmányból is van négy kazalnyi és a közös jószágállomány ellátá­sa biztosítva van, de gondot okoz a háztáji tehenek takar­mányellátása. Amint a termelőszövetkezet vezetői elmondották, azt vár­ták volna, hogy miután Haj­dú József nem tud újabb te­henet vásárolni, felkínálja a takarmányt a közösségnek. Ennek rögtön gazdája lett volna azok közül, akiknek van háztáji tehenük, de az idén nem tudtak elegendő takarmányt biztosítani eteté­sükhöz. Hajdú József tehát megszegte azt a megállapo­dást, hogy a közösből kapott takarmányt a háztáji jószág etetésére használja fel, hi­szen azt eladta. Hivatkozik arra, hogy azóta is becsületesen dolgozik és nem került máskor összeüt- 'közésbe sem az alapszabál­lyal, sem a törvényekkel. A megoldás útja tehát ebből in­dulhat ki rmivel a közgyűlés döntött a büntetés mértéké­ről, a közgyűlés bírálhatja felül, hogy Hajdú József szo­ciális körülményei és szor­galmas munkája nyomán ér­demes-e arra, hogy ezt a büntetést eltöröljék. Ezért kell tehát a közgyű­léshez fordulnia. K. E. rNWÜSW 3 1967. augusztus ő., szombat gyón megérezték és megérzik ezt az időkiesést, hiszen az ara­tás idején minden óra sokat számít. Különösen akkor, ha kevés a szállító jármű. A má­sik tény pedig az, hogy a vá­rakozást mindenki megpróbál­ja lerövidíteni valamilyen úton. Néha kéréssel, néha csú­nyább szavakkal. S ha valaki ilyenkor előnyt szerez, annak nyilván a többiek isszák meg a levét. Sokan gondolhatják, hogy miért keli ezeket a dolgokat szóba hozni, hiszen a csúcs­szezon már elmúlt, s most már egyre könnyebb és folyamato­sabb a gabonaátvétel. | Gondolni kell a jövőre Ez igaz, de a jövőre nézve mégsem lehet haszontalan az idei tapasztalatok összegezése. Hiszen nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezetek az elkö­vetkezendő években is arra törekszenek, hogy növeljék termésátlagaikat. Serkentően hat az is, hogy emelkedett a gabonafélék felvásárlási ára, s a szövetkezetek egyre szí­vesebben foglalkoznak a ka­lászosok termelésével. S ha több lesz a termés, hogyan le­het elhelyezni, ha már most nagy gondot okoz a tárolás. Az is figyelmeztető, hogy a ter­mést nem lehet előre ponto­san meghatározni, mint ezt az idei év is bizonyította. Éppen ezért már a tervezésnél rugal­masabb munkára van szükség. Nyilván, hogy ezeknek a gondoknak a megoldása nem­csak akarat kérdése, de pénzé is. A jobb felkészülés és a meg­felelőbb szervezés azonban már időlegesen is segíthet. Ér­demes azonban már most gon­dolkozni az újabb beruházá­sokról is, hiszen megköveteli ezt a fejlődés. Már csak azért is, mert komoly értékekről, a kenyérről van szó. Kaposi Levente. — Régebben szóba került, i hogy fedett gabonatárolót kap i Gyöngyös — mondja—, de az 1 elképzelés csak terv maradt. : Pedig a környék termelőszö­vetkezetei mind ide szállítják : a termést. í A tárolás persze nemcsak ; Gyöngyösön nehéz, hanem jó- i formán mindenhol a megyé- i ben. Az idén mintegy ötszáz vagon gabona elhelyezése okoz : gondot. Épül ugyan a hevesi ; tároló, de a szakemberek sze­rint, mire elkészül, újra hozzá lehetne fogni egy hasonló nagy- . ságú gabonasiló építéséhez. S , a gondot fokozta még az is, , hogy a felvásárló vállalat még . az ideiglenes tárolóhelyekről sem gondoskodott kellően, mert a termés több lett a várt­nál. | Sokat Kai! várni A másik gond természetsze­rűleg adódik az elsőből, a tá­rolók hiánya miatt a közös • gazdaságoknak sokat kellett várni az átvételnél. A terme­lőszövetkezetek panaszkodtak, hogy három, négy, sőt öt órát J is várni kellett, amíg átvették ■ tőlük a termést a malmokban. ; Látszólag nem olyan nagy idő ■ ez, de a közös gazdaságok na- ] Lassan vége az aratásnak, de még mindig sűrű sorokban ér­keznek a malmokba a gaboná­val megtöltött pótkocsik, te­herautók. Hozzák a termést, ami az idén a legtöbb terme­lőszövetkezetben jobban sike­rült, mint a szövetkezeti gaz­dák és a felvásárlók várták. Jobban sikerült, s így termé­szetesen több termény indul útnak a malmokba, örvende­tes ez, de az örömbe mégis vegyül egy kis üröm is. Hogy miért? | Kevés a tárolótér A gyöngyösi malomban Szá­lai Árpád igazgatóval beszél­getünk. Elmondja, hogy a leg­nagyobb gondot a tárolás okoz­za. Mintegy 130 vagon gabo­nát szabadtéren kell tárol­niuk, mert máshol nincs hely. Egyetlen szerencse, hogy az el­múlt hetekben napsütéses, me­leg idő volt, s ez könnyítette a munkájukat. Kedvező volt az is, hogy a gabona nedvesség- tartalma kicsi s így nem kel­lett annyira szigorúan betar­tani a tárolási szabályokat. Arra a kérdésre, hogy eső- sebb idő esetén mit csináltak volna, tanácstalanul tárja szét karját. Gabonatárolás — nehézségekkel ott volt V. A Konovalov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének első titkára is. Méhes Lajos, a KISZ-kb el­ső titkára, a küldöttség veze­tője. elmondotta az MTI mun­katársának, hogy a 120 ország több mint 300 ifjúsági szerve­zetének küldötteit sokrétű program várta. A mi delegá­ciónk eljutott Bratszkba, be­utazta Grúziát és meglátogatta Észtországot. — Visszatérve Leningrádba — folytatta Méhes Lajos — nemzetközi tanácskozásokon vettünk részt, s előadásokat hallgattunk meg a többi közt arról; miképpen veszi ki 'ré­szét a szovjet ifjúság a kom­munizmus építéséből, hogyan segíti a tudományos, techni­kai forradalom a társadalmi haladást, milyen nagyszerű eredményeket ért el a Szovjet­unió népe a gazdasági építés terén, a tudományokban, a kultúrában, az új generációk nevelésében. Az egész út egyet­len hatalmas élmény volt. Hazaérkezett a Szovjetunióban járt KlSZ-küIdöttség hordtuk a ház elől a Kuka-edényeket. A harmadik bérház sar­kán raktuk le szép por­ban. Megérkeztünk. Éjfél körül elkezdő­dött a magyarnóta-ve- télkedő és hajnali né­gyig tartott. Nagyon fá­rasztó volt. Kovács nyerte. Igazságtalanul. Fél hatkor szedelöz- ködtünk és hazaindul­tunk. Az utca néptelen volt. Csak két fiatallal találkoztunk. Munkába mentek. Dehogy men­tek: slattyogtak, ahogy ők mondanák, mert a mai fiatalok még ma­gyarul se tudnak be­szélni. Szalai János Barinkat lépett mel­lénk. — Csuda jó pofa ám a Kovács. A múltkor azt javasolta, hogy ala­kítsunk zenekart. Nincs hangszer — mondtuk mi. „Sebaj” — mondta ő. Összeszedtük az edé­nyeket. Nekem egy nagy alumínium fazék jutott, a Kovács két födöt vert össze, én meg a fazék fenekét ütögettem a főzőkanál­lal. így vonultunk le az udvarra. Mindenki felébredt. Az emeleten lakó tanár az öklét rázta. Nevetett. — És amikor min­denki visszafeküdt, mi nekigyürkőztünk és el­Útközben magyaráz­ták: — Nincs itthon a Ko­vács felesége. Külföl­dön van. Ilyenkor min­dig jó muri kínálkozik a Kovácséknál. — öregem, ilyet nem láttál. Még bicik­lizünk Ás a lakásban. — Micsoda? — Kisbiciklirreh Leg­utóbb szónokversenyt is tartottunk. — Szónokversenyt? — De még milyen si­kereset. A szomszédok azt mondták másnap: szerintük nem Kovács hanem Barinkat volt a győztes. Az utcán egy régi slágert énekel­tünk: „Nem adlak más­nak...’? Baráti társaságban voltunk. Szidtuk a fiatalokat: nem tisztelnek senkit, csak magukkal törőd­nek, jó módjukban • még a vendéglő falát sem kímélik, házibuli­kat tartanak... Minden porcikájukat átvizsgáltuk nagyító­val és miután levon­tuk a végkövetkezte­tést: ilyenek a mai fia­talok — borozgatni kezdtünk. A hangulat egyre magasabbra hágott. Elfeledkeztünk min­denről. — Gyertek hozzánkt — szólt valaki. , Elindultunk. Két patát sl...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents