Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-05 / 183. szám

Bosszantó apróságok Fürdőnadrág, mint nézőpont Viccelt az SA 48-56 ... Nem kap léket a dinnye! Cseles kirakatrendezés A „leleményesség” külö­nös megnyilvánulásával ta­lálkoztam a napokban Szil­vásváradon, a főutcái „nagy élelmiszerbolt■’ előtt. A ki­rakatban álldogált, dekorá­ciónak nevezte magát, — s némi pironkodó# mellett, bocsánatkérően dadogta, hogy semmiről sem tehet... Ruháját nyakatekert, rég feltépett üres borosfiaskók „díszítették’. Szánalmas volt, megesett rajta a szí­vem. S kívülem még néhány embernek, akiket minden­napi dolguk, járásuk, vagy éppen a SZOT beutalója erre hozott. Többen i# vi­gasztalni próbáltuk, de ő csak reménytelenül legyin­tett: rangosabb köntösét csupán ígérik, ám szünte­lenül megfeledkeznek róla. . Később, hogy a boltosok is panaszkodtak — már igazán nem tudtam, hogy lát sajnáljak jobban. A (sze­rencsétlen dekorációt, az üzletbelieket vagy a száraz torokkal, szomjasan táto- gó, ital után epekedő szil- vásváradiakat. Ugyanis ki­derült, hogy az üres palac­kok azért kerültek « kira­katba, mert teli üvegeket , nem tehettek a helyükbe. Borfélét, sört nem kap az áruda, így jobb híján — m i- velhogy. úgymond, valamit .csak rakni kell a kirakatba — kopott, üres üvegeket tettek a járókelők elé. Egy­szóval: a jószándék vezette a boltosokat... Én sem tehetek róla, de a magyarázat nem nyugtatott meg különösebben. A meg­lehetősen népszerű, nagy forgalmú üdülőhelyen el­fogadhatatlan a hiányos italellátás, nem különben az ízléstelen, üres üvegek­kel körített kirakatrendezés, ami — gondolom — máso­kat is megbotránkoztatott. Az idegenforgalmi évben Szilvásváradon kelleme­sebb meglepetéssel is ked­veskedhettek volna a kirán­dulóknakno és természe­tesen a falubelieknek is... (—ni) Valahol Magyarországon .. • ...Gyakorlatoznak a Magyar Néphadsereg egységei. Képünkön a 18 éves korban be­vonult légvédelmi tüzérek bemutató gyakorlata. (MTI foto) Vidám hétvége Francia filmvigjáték A filmet bosszankodva vé­gignézi az ember, mert vígjá­tékot, a vígjáték fogalmi köré­be eső, a filmen végbemenő szórakoztató emberi csetlés- botlás ígéretét kapta. Valóban azt is kaptuk, de milyent! A film őskorából, legjobb eset­ben a húszas évekből vissza­lopott ötletek, burleszkfordula- tok elevenednek meg. A néző úgy érzi, hogy valamilyen ócs­ka filmmel traktálták, pedig nem így van: ez a „műalko­tás’: nem is olyan régen ké­szült, s nyilván azzal a szán­dékkal, hogy a francia szel­lemet és a francia szellemes­séget kapja a néző. Az idétlen játék írója és 4 ypmisüg 1967. augusztus 5., szombat IV. Körkép és búcsú A világ nagy metropolisai­ban szinte megoldhatatlannak látszó küzdelmet folytatnak a régi városépítési és rendezési elvek szerint kialakított köz­pontok és a modern élet te­remtette zsúfoltság ellentétel­nek feloldására. A híres lon­doni City elegáns, de megle­hetősen szűk utcáinak mére­teit lovas hintókhoz és nem emeletes autóbuszokhoz mére­tezték. A Temzén átívelő hida­kat se az autók hömpölygő áradatához. Amíg nem jár si­kerrel valamelyik megváltó el. gondolás, — mérnökök, terve­zők törik rajta a fejüket, — csakis a fegyelem és a kultú- ráltság segíthet. A londoni, ál­talában az angol közlekedés ilyen vonatkozásban példamu­tató. Higgadt, nyugodt, udva­rias magatartás jellemzi. Azt bizonyítja, hogy 40 kilométe­res sebességgel is lehet halad­ni, sőt a csúcsforgalom órái­ban csakis így lehet. A gazdag angol nyelvből bizonyára ká­romkodásokra is fútja. Ügy tapasztaltuk, hogy az autósok ezeket nem használják. Alig­hanem rájöttek arra. hogy még oly pompásan cifrázva se gyorsíthatják meg velük a közlekedést. Párizs egységesebb, áttekint­hetőbb, könnyebben feldolgoz­Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor úti jegyzete ható a látogató számára, mint az angol főváros. Londonnak száz arca van. Különböző ne­gyedeiben évszázadokat lehet bejárni. Stílusok, történelmi emlé­kek, hagyományok kevered­nek benne. Élnek a formasá­gok, a történelmi tudat fogal­mazódik meg bennük, de az is megfigyelhető, hogy a hagyo­mányok, főleg a fiatalok kö­rében, lazulnak, oldódnak. Több mini-szoknyát látni, mint keménykalapot és eser­nyőt. A rendkívül szép Bristol város színházában egy musical előadásában volt részünk; a formabontás nemcsak a szín­padon érvényesült, hanem a nézőtéren is, már ami az öl­tözködést illeti. A Trafalgár-téren nappal is. méginkább az esti órákban összeverődnek, a „dühöngő fia talok” igen csöndes semmit­tevésre, vagy olykor gitár-ze­nével és dalolással színesítik az utca lármáját. A Picad- dillyn nappal is vilióznak a fényreklámok és körbefutnak a Coca-Colát hirdető és aján­ló órisbetűk. Itt kezdődik a Szohó: a mulatók, sztriptízek, sex mozik negyede. De a pá­rizsi Place Pigalle egzotikus nyüzsgéséhez, vastag ricsajá­hoz képest kezdőnek, unal­masnak, halvány utánzatnak tűnik. Az angolok ragaszkod­nak hagyományos építkezési stílusukhoz, amelynek elve: „Az én házam — az én vá­ram”; nem akarják utánozni a Towert; a családi jelleget, a kertet, ahol a selymes fű nyí­rásával és gondozásával tölt­hetik szabad'őrüket, — válto­zatlanul kedvelik. London zsúfoltságát enyhí­tendő, „bolvgó városokat” épí­tenek körzetében. Ezekhez tar­tozik — Stevenage, amelyet hála az értékes tájékoztatás­nak és a kellemes körsétának, alkalmunk volt megismerni, l áttuk, hogy alakítják ki az új városközpontokat, határol­ják el egymástól az üzemeket és a lakónegyedeket, s old’ák meg a közlekedési problémá­kat Itt se emeltek magas há­zakat. Az 1966-ban épített lon­doni postahivatal tornya alig­hanem alkalmi engedmény korunk építészeti divatjának. Az 580 láb magas toronyban egész Nagy-Britannia legma­gasabb épületét csodálhattuk meg. a tetején elhelyezett ét­terem kőrböi forog, hogy a tea és az üdítő italok mellé fölszolgálhassák London vál­tozatos panorámáját is. A búcsúestén ismét találkoz­tunk azokkal az angol kolle­gákkal, akik az elmúlt eszten­dőben hazánkban jártak. Jól­eső érzéssel tapasztaltuk, hogy szívesen emlékeznek vissza lá­togatásukra, és jó benyomáso­kat szereztek népünk alkotó munkájáról. Küldöttségünk vezetője kö­szöntő és búcsúzó szavaiban Bemard Shaw szellemes afo- (rizmáját idézte; eszerint az angolok és az amerikaiak egy s ugyanazon nyelvet beszélik, így hát nem értik meg egy­mást. Majd hozzáfűzte: mi más-más nyelvet beszélünk, tehát lehetőségünk van rá, hogy megértsük egymást. A szívélyes beszélgetések, természetesen, nem homályosí tották el a tényt, hogy a nem. zetközi problémákat, a világ helyzetét és alakulását sok vo­natkozásban más-máskénben ítéljük meg, de az is kitűnt, hogy a kölcsönös jószándék megteremtheti a találkozási pontokat. rendezője háromtagú családot választ megoldásként ötletei­nek hordozására. A párizsi tisztviselő, Achille, tempera­mentumos feleségével, Helene- nel és serdülő fiával, Zizivel* hosszabb szabadságra megy, mert az aktakukac idegei már nem bírják az irodai környe­zetet. A férj és feleség közötti feszültség, a tízéves Zizi bal­fogásai, kamaszos ötletei néha- néha elfeledtetik bosszanko- dásunkat, de nem tudják el­űzni unalmunkat. Az ember álmélkodik azon, hogy ehhez a nagyon lapos és filmközhe­lyeket ismételő filmhez miért is kellett két forgatókönyvíró. A rendező, Roland Quignon, nem ismerős a magyar közön­ségnek. A Filmlexikonban sem találtuk meg őt, ezért nem tudhatjuk, hány éves, milyen filmeket csinált eddig. De az nyilvánvaló, hogy szereplőgár­dájában egy sincs, aki egy-egy filmtörténeti hősre ne hason­lítana. Achille, a papa félszeg- ségében Chaplin mintára ké­szült A nicaraguai diplomata nem pózolt itt szerényebben, mint annak idején Ramon No- varro. A tanító, a csendőr, a horgász, a napozó széplány — mind-mind kopott raktári portéka, amikbe, azaz, akikbe a vígjátéki lelket nem tudja belelehelni alkotójuk. Mert ha a rendező éppen szórakoztató -burleszket szeretett volna, ak­kor lendületet, iramot kellett volna adnia ennek az esemény­telen eseménynek. Ha meg az volt a célja, hogy nevetve böl­csebbé tegyen minket — ez ebben az esetben kizárt —, akkor képben és mondatokban kellett volna mélyebbre men­nie a lélektani alapozásban, így csak bosszankodunk, hogy ez a film eljutott hozzánk. Ami ebben a nagyon gyenge és utánérzésektől hemzsegő filmben üdítően hatott: Nor­bert Gernolle zenéje és Gerard Brissaud poétikus külső felvé­teleinek harmóniája. A színészek közül Marthe Mercadiér, Francis Blanche, Michel Serrault és Maria-Rosa Rodriguez csak jelzik, hogy nagyobb feladatokra is képesek lennének. (farkai! akkor sem süllyed ed. Már amikor léket kap... Kápolna keleti bejárójárkálj az út mellett ímsz-di nnyecsár- da ütött tanyát, ami meglehe­tős élelmességre vall. Nem bajj a görögdinnyét, meg a sárgátj sokan szeretik. Az élelmesség azonban másban is megnyilvá­nul. Míg a világ: világ, a gö­rögdinnyét vásárlás előtt meg­lékelik, hogy a vevő ne zsák­bamacskát szállítson haza, ha­nem megkóstolván, érezze a tök és a dinnye közötti kü­lönbséget. Itt azonban, a szór ban forgó szerdai napon (nem érzem feljogosítva magam,- hogy kijelentsem: más napo­kon ellenkezőleg van..szó­val ezen a napon nem lékelték a dinnyét, sőt, bizonyos fel­háborodást kifejező hangok csattogtak, amikor egy fiatal­ember reklamált a minőség miatt. A lékelés csupán az áru kifizetése után történt meg...» Ez élelmesség, mert azt jelenti, hogy minden egyes görögdinnyét eladhatnak, akár tök az illető, akár zamatos, íz­letes. Az fmsz-t nem éri anya­gi károsodás. A vásárlót?... A vásárló örüljön, hogy pénzt költhet, ne kényeskedjék, ne reklamáljon. Így a léket nem a dinnye kapja, hanem a vevő pénztárcája, méllyel csupán az e hóra tervezett életszínvona­la süllyed. (kátai) dolták, hogy a lakótelepi szü­lők a kényelem szempontjából a filmre bízták a kényesnek vélt nemi felvilágosítást. ★ Ment az országúton, a 3. szá­mú útvonalon, az SA 48—56. Egyébként teherautó. Ment, és viccelt. Ez a detki elágazónál jutott eszébe. A vicc tulajdonképpen nem is vicc volt, hanem valami­lyen géperejű walzer, bécsi keringő. Talán abból adódott mindez, hogy a gépkocsi ve­zetőjének semmi kedve nem volt maga elé engedni az elő­zésre vágyó gépjárműveket. A keringő területéül igénybe vette az úttest 60—65 százalé­kát, sőt a kanyarban, a vison- tai vasútvonal viaduktjánál a felezővonalat is átlépte. Köz­vetlenül mögötte mi mentünk, mögöttünk még több jármű idegeskedett. Végre, a vasúti felüljárón túl sikerült előzni, legalábbis úgy nézett ki... Már éppen elhajthattunk vol­na mellette, amikor megint jókedve kerekedett, s kez­dett oldalazni, felénk, egy szép sasszéval... Ma sem tudom, miért nem történt baleset. Ta­lán elfelejtett bennünket az árokba lökni. Ezt a szórako­zottságot köszönöm magam, és több országúti társam nevé­ben, hogy mégis épségben ha­zajuthattunk családunkhoz. ★ A görögdinnyének az óceán- járó hajóval szemben az az előnye, hogy ha léket kap, A tizennyolc éven felüliek­nek reklámozott film óhatat­lanul nagyobb érdeklődést vált ki a — tizennyolc éven aluliakból. így volt ez a mi­nap játszott „Tegnap, ma, hol­nap” című filmmel is, az egri Kertmoziban, illetve a mozi mellett, mert bent nem'talál­tatott a tiltott korosztály. A kertmozi dróthálós kerítésé­nek egy szakasza azonban a lakótelep felőli oldalon igen alkalmas a „potya” szórakozás­ra. Ezt felismertek az illetéke­sek is. Meggátolandó az ifjú­kori lelkivilág idő eíóttj meg­rontását, egy erős fényű lám­pa sugarait bocsátották e sza­kaszra. Így nehéz lenne a fil­met nézni... Ha... Ha a kíváncsiság nem pá­rosulna a leleményességgel, öt—hatévestől körülbelül ti­zennégy éves korúakig, nagy társaság gyűlt össze a lakó­telep gyermekei közül, s már a vetítés előtt hozzáláttak... Egy fürdőnadrágot, és néhány rongydarabot erősítettek a ke­rítésre árnyékolás céljából. A réseken át így látható a film. Aztán, amíg nem kezdődött meg az előadás, boldog izga­lommal várakoztak, megittak egy üveg sört, cs bizonyítan­dó, hogy a felnőtti példa köve­tése öregbíti évszámaikat, a falhoz vágták az üres üveget, aztán végignézték, itt-ott túl hangosan is, a filmet. Meg­jegyzendő, hogy senki sem akadt, aki... de erről miéyt is beszélni? Persze, hogy nem akadt senki. Talán azt gon­héber betűk eltűntek, és he­lyettük a latin betűket arab számokkal, kis vonásokkal, pontokkal és más önkényes figurákkal helyettesítik. A mi­lánói titkosírásban például a XV. század legvégén a ma­gyar királyné titkos jelölésére egy fejtetőre állított kis m-be- tű, s mellette 22-es szám szol­gált — Ilyen körülmények kö­zött bizony nem egyszerű fel­adat a diplomáciai titkosírás szempontjából legjelentősebb korszaknak, a XVII. század „hieroglifáinak” megfejtése. Az asztalon most a korabeli császári diplomaták között legnevezetesebbnek számító Johann Ludwig Kuefstein je­lentése fekszik. Egy oldalnyi jelentésének megfejtése hosz- szú hónapok munkájába ke­rült. Pedig a szöveg egyszerű, szinte semmitmondó. Kuef­stein levelét egy főpaphoz cí­mezte, latin nyelvű bevezető sorokkal, amelyben a főpapot arra kéri, hogy a következő titkosírásé szöveghez az ábécét a haditanácstól kérje el. Kelt Konstantinápolyban, 1628. december 23-án. Hetekig csak nézegettem — Hogyan jutott a megol­dáshoz? — Hetekig csak nézegettem a papirost. összefüggések, szabályoságok után kutattam. Szemügyre vettem az ismétlő­déseket, majd próbálgatással — néha többszázzal is — be­helyettesítettem a szöveget. Az eredmény a legrövidebb szavaknál született meg elő­ször. A névelőknél, s álalá- ban a kötőszavaknál. Aztán már gyorsan haladtam. Szőke Sándor Donáth Regina. Kfrfm b jflfntfst... Mi a zűrzavaros betűtömeg értel­me? Az illesztés kulcsa, az ak­koriban roppant elterjedt megoldás: a=b, e=f, i=k, o=p, u=x rendszerű magán­hangzó helyettesítés. — Voltak ezeken kívül ter­mészetesen más titkosírás­rendszerek, amelyek a latin ábécé betűjeleinek felhaszná­lásával készültek oly módon, hogy a betűk a-tól kezdve a w-ig a helyüket megváltoz­tatták, azaz az a helyet cserél­hetett b betűvel, majd a c-vel és így tovább. Firenzei hangjegyek — Nézzük csak, mennyire áttekinthetetlen a szöveg, ha az ébécé csupán egyetlen be­tűvel „csúszik” tovább: va­gyis a=b, c=d és így folytat­va végig: „Reggel, midőn fel­keltem! ...” szövegrész ebben a rendszerben így fest: fePdffdk, lhcnm edkjdksdl..; — Az úttörők mai kedvenc titkosírás-játékában minden második, vagy harmadik be­tű jelzését veszik figyelembe. Ez a szókép hajdanában meg­bízható, kevesek által meg­fejthető rejtjelzésnek számí­tott ... — Meg kell jegyezni — mondja a kutató —, hogy Fi­renzében hangjegyeket is használtak titkosírási jegyek­ként Az eddig felsorolt rend­szerek megfejtése ma már nem okoz gondot: pillanatok alatt megtalálják a kulcsot — szakszerűen: a chiffre-jét — s az elektronikus gépek má­sodpercek alatt elvégzik a megoldást Fejtetőn a magyar királynő A XV. század közepén a korábban használt görög és — Tessür., Lcjuae meg! Értetlenül nézem a szöve­tet: T5rgy515st k6zd6tt. s« — No töprengjen, ez a leg­kezdetlegesebb diplomáciai titkos szisztéma. Kulcsa öt Számjegy: 56837, vagyis az öt magánhangzó behelyettesíté­sének jelei... Megfelelői: a5, 06, i8, o3, és u7 ... : — Tárgyalást kezdett... —- Igen, ez a megoldás — mondja dr. Donáth Regina tu­dományos osztályvezető, aki a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtárá­éban több kutatási témája mel­lett a diplomáciai titkosírás felderítésével is foglalkozik ... 1 — Kénytelen voltam . . Se­regnyi kéziratot nem értünk, ha nem találjuk meg titkos szisztémájukat. — Persze nem a kezdetleges „szöveg-rejté­tekkel” van gond — mert ijxindezek ma már a szó sző­ri» értelmében világszerte a gyermekek kedvenc játékai. Évezredekkel ezelőtt ! Hogyan fejlődött ki a dip­lomáciai titkosírás? Az írás: a gondolatközlés észköze, A titkosírás ennek éppen ellenkezője: a gondolat- ■elleplezés eszköze. — Bizonyos, hogy már több­ezer évvel ezelőtt a görögök és a rómaiak is ismertek kü­lönféle titkosírási rendszere- teöt« Az első teljes ilyen rendszer Valójában a gyorsírás. Mivel csupán a császári kancellária kevés számú írástudója is­merte: a fontosabb tisztség- viselők — legalábbis kezdet­ben — titkosírásként alkal­mazták. A fejlődés következő állo­mása: a vokális szisztéma. — Vagyis: a magánhangzó­kat a használók megegyezése szerint mássalhangzókkal he-. lyettesítették — egészíti ki dr. I Hétpecsétes titokból gyere kjáték

Next

/
Thumbnails
Contents