Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
seny-méretű nagy medence megtöltése elég sokáig tart, és — bármennyire furcsa is — ennek a vize huszonnégy óra alatt megzöldül. Olyan, mintha hetek óta nem engedték volna le. Étterem, kisvendéglő nincs a strandon, tehát azok, akik egész napjukat kint töltik, önellátásra kénytelenek bérén, dezkedni. Déltájban — külösen vasárnap — a mamák egész sora viszi a meleg ételt a kosarakban a strandra. Milyen áldozatra nem képesek ők? Ügy véljük, a Vízmű Vállalat és strand dolgozói megérdemlik a dicséretet: csakugyan a vendégek érdekére figyelnek. (gmf) R British Museumban Külföldi útján gyakran kerül válságba a látogató, mit is nézzen meg a rendelkezésre álló mindig rövid idő alatt. Nincs gondja, ha hivatalos program szabályozza útját, de még ilyenkor is akad valamicske szabad idő, amelynek okos eltöltéséért ő felelős. Számomra a nehéz kérdés így vetődött fel: National Gallery vagy British Museum. Az utóbbi mellett döntöttem, és ha, érthetően fájt is a szívem a képtár mellőzése miatt, nem bántam meg választásomat. Nem kis dolog, ha az ember szinte megtapinthatja a tovatűnt századokat s a múlt varázslatait, — tudományos rendszerezésben, ugyanakkor az élet elevenségének ihletésével. Olyan korszakok és tájak kultúráját vetíti elénk ez a páratlanul gazdag múzeum, amelyekről csak halvány utalásokat szerezhettünk, így az elő-ázsiai, hettita vagy az indus műveltségről. Az egyiptomi emlékeknél órákig időzhet az ember; múmiák és épségben maradt kerámiák, mindennapos használati tárgyak s a sírboltokból előkerült ékszerek közük mondanivalójukat egy sok ezer éves világról. Szembetűnő helven látható a rosette-i kő. am»lvn»k megfejtésével az egyiptológia megalapítója, UötuiLtSfí 1967. augusztus 1.. péntek * Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor útijegyzete prózarészlet első nyomtatott kiadása, továbbá a költő portréja valamelyik művész rajzában megörökítve, és a legszükségesebb tudnivalók életéről, pályájáról. Már kavargóit bennem a szobrok, használati eszközök és művészi tárgyak sokaságának látványa, amikor döbbenetes élményként egy ezüsttálca közepén a horogkeresztet pillantottam meg. Itt, terrr.ó- szetesen, eredeti rendeltetésében, a szvasztika szimbólumaként: évezredekkel ezelőtt az indusoknál, a kínaiaknál és a japánoknál a napot jelképezte díszítőelemként. Számunkra még ilyen intim elhelyezésben is, nyomasztó képzettársítások sorozatát indítja el, hiszen ez az ezerszeresen gyűlölt rajzolat a jelképek világából a véres valóságba lépett ki. Nem tudom, vajon a British Museum hazai látogatóin át- villan-e az emlékezés a tálca megpillantásakor. Bizonyára, hiszen ők sem felejthetik Co- ventryt, vagy éppen London bombázását, amely többek között a múzeumban is károkat okozott, E jel jegyében szervezett szörnyűségek és barbárságok után, — bár egy s ugyanazon palotában láthatók — nem lehet többé köze egymáshoz a horogkeresztet mutató ezüsr- ‘-’"ának és a rosette-i kőnek. Az utóbbinál mindig többen állnak. (Folytatjuk) a jeles francia orientalista, Champollion különleges szolgálatot tett az emberi kultúrának. A kővön egymás alatt látható a képírás, az egyiptomi népi írás, s ugyanannak a szövegnek görög fordítása. A követ, mint ismeretes, Napole. on egyiptomi hadjárata alkalmával a Nílus deltájában, Rosette város közelében (arabul Rasid) találták meg 1798-ban. A tárló másik oldalán részletek olvashatók a jeles tudós művéből, aki leírja, hogyan hatolt be e háromfajta írás lenyűgözően türelmes, rendkívül fegyelmezett egybevetésével a hieroglifák rejtelmeibe, fejtette meg azt, és állította össze a képírás sajátos ábácéjét, elkészítve ennek ismeretében az ó-egyiptomi nyelv első nyelvtanát és szótárát. Azokról az elkápráztató ada. tokról, amelyekről sokat hallottunk, és olvastunk, — kezdetben tervszerűen haladva, később botorkálva-szédelegve a termekben, — legalábn nagyjából képet kap a látogató, mert arra aligha gondolhat hogy átfoghatná a hatalmas Persze Kecskemét és Hatvan között nagyon nehéz ösz- szehasonlítást tenni, különösen városias hagyományokban és erőforrásokban. De, hogy valamikor bizonyos összehasonlítást egyáltalán tehessünk, ahhoz az egyik lényeges és szép eredmény éppen ez a felsőfokú tanintézmény lehetne, amely oktatói karával eddig is gyarapította a városban olyan vékonyka rétegben élő értelmiségiek számát és erősítette a városias szellemet. Hatvan párt- és állami vezetői még reménykednek a felsőfokú megmaradásában. Ügy tűnik, hogy amit jelenleg még lehet, azt megteszik. Kilincselnek, járkálnak, beadványokat szerkesztenek oda, ahová kell, de mintha elkéstek volna. Mert a hivatalos iratok azt bizonyítják, hogy miután a város nem tudott megfelelő telket' biztosítani a felsőfokúnak és miután majdnem kétéves huza-vona és tárgyalások után végre kijelölték a jelenlegi szerény épület lebontása utáni területet, egy új, a felsőfokú igények számára megfelelő épület céljára, azonban megállt minden, és egy helyben topog három éve. Megmutatkozott Hatvan fejlődésének súlyos gátja, a közművesített telkek hiánya. A város saját erejéből nem tud megfelelő ütemben közműve- síteni is, kisajátítani is, ehhez kevés a községfejlesztési alap. Viszont az évek során mintha le is mondott volna erről, mintha kevesebb erőfeszítést tanúsított volna ezen a téren, mintha belenyugodott volna, hogy a közművesítéshez nincs ereje, mintha nem kereste volna megfelelő módon és ügyességgel a lehetőségeket. A vezetők közül sokan panaszkodnak a megyei tanácsra. amely szerintük mostohább gyerekként kezeli Hatvant, mint a másik két várost. De Egernek és Gyöngyösnek természetesen több kell. Viszont azon érdemes gondolkozni, hogy Hatvan ennyivel kevesebbet érdemel-e, mint amilyen támogatást most k*ip. A szegény város Amíg elhúzódott és szinte eltemetődött a felsőfokú hatvani fejlesztése, addigra az agrár felsőoktatásban új elvek, a felsőfokú technikumok összevonásának elvei győztek és az egyszakos képzés helyett a háromszakos képzést vezetik be. Bár még hivatalos határozat nem született és a város vezetői sem, a felsőfokú igazgatója sem kapott értesítést a Kecskemétre való áthelyezésről, összevonásról. Sőt, új első évfolyam is indul Hatvanban. De a fejlesztés, az új épület felépítése most már szinte lekerült a napirendről, mivel a Földművelésügyi és Élelmezési Minisztérium sokaljá a hatvani beruházást, illetve kevesli azt az összeget, amivel a város hozzá tudna járulni. Úgy tűnik, hogy Hatvan ugyanúgy járt, mint már néhány üzemmel eddig, amelyek nem tudtak megfelelő területet találni és nem kaphattak annyi anyagi támogatást, mint amennyit kértek. Mindez Hatvan városias fejlődésének olyan gátja, amit csupán a megyei szervekkel közösen lehet orvosolni. Annál is inkább sürgető a beavatkozás, mert a környék lakói szívesen költöznek a városba, évről-évre tekintélyesen szaporodik a város népessége, s ahogy gyarapodik, úgy vár megoldásra a városias fejlődést elősegítő közművesítés. A magyar városok közül az fejlődhet gyorsan — és a jövőben még inkább az—, amely jobb feltételeket tud nyújtani az üzemeknek, oktatási intézményeknek, amelyek helyet keresnek. Számtalan városunk capva-kapna egy felsőfokú technikumon és azon lenne, nogy minél hamarabb méltó vülsőt ^’thessen. Berkovits György De még először sorakoztassuk fel a Hatvan melletti érveket, azokat, amelyeket annak idején a Földművelésügyi Minisztériumban is bizonyára figyelembe vettek. A tudományos érvek Ti- borcz Györgynek, a felsőfokú technikum igazgatójának szájából: — Kipróbáltuk azokat a fajtákat, amelyekkel a szép eredményeket elérő Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kutató Intézet kísérletezik. Ezek a híres zöldségfajták a mi kísérleti telepünkön jobb termésátlagot hoztak. Nem csoda ez. Nálunk jobbak a talajviszonyok és 12 —16 méterre a felszíntől sok helyen rétegvíz található. Hatvan környéke, a Tama, Galya, Zagyva völgye és a még ideszámító Jászság hagyományos zöldségtermelő körzet. Innen a primőrök ugyanakkor kerülnek a piacra, mint az ország déli részéből. Nem hiába szerződik sok esetben a környékbeli tsz-ekhez többfajta zöldségre is a Nagykőrösi Konzervgyár, mert sokszor jobb minőséget kap, mint saját területén, a Duna—Tisza közén. Annak idején, amikor a zöldségtermesztési igazgatóságot vezettem a minisztériumban, akkor is azért harcoltam mindig, hogy ott szakosítsunk, ahol nagyobbak a termésátlagok. Tulajdonképpen én is javasoltam. hogy Hatvanba tegyék a zöldségtermesztési felsőfokút, jól ismerem a környéket, aszódi vagyok és voltam Gyöngyös főkertésze is. Egy ilyen hagyományos zöldség- kedvelő területen mély gyökeret ereszthet egy zöldségtermesztési felsőfokú technikum. A közművesítés hiánya S amit mindenki tud: Hatvan, 60 kilométerre a fővárostól vasúti és közúti forgalmi csomópont, amely nemcsak Budapest, hanem a Mátra és á Bükk zöldségellátásában is jelentős tényező — sok zöldségtermesztési szakembert tud foglalkoztatni és valóságos alapja lehet e szakma felsőoktatásán ak. Most mégis úgy látszik, hogy Tiborcz György elképzelései minden elfogadott tudományos érvre és bizonyítéka ellenére holtvágányra futottak egy olyan vágányra, amely egészen Kecskemétig visz. hiszen a „hírős várost” szemelték ki a technikum új gazdájának és a barackváros tárt karokkal, örömmel minden kívánság készséges teljesítésével és főleg pénzzel várja a felsőfokút. Több éves csodálkozásom annak a tanintézetnek szól, amely egy kietlen térség egyik szélén ideiglenes benyomást keltő szegényes, alacsony, magányos épületben tud tanyázni, Hatvanban a cukor- és konzervgyárral szemben. Amikor először hallottam néhány éve, hogy a korszerűtlen és kietlen volt munkásszálló egy felsőfokú intézménynek. Zöldségtermesztési Felsőfokú Technikumnak ad helyet, akkor arra gondoltam, hogy ez csupán pillanatnyi átmenet az ideiglenes hőskortól, az út kezdete, a végső kialakultság felé. Másrészt örültem — s ezzel nem voltam egyedül —, hogy Eger és Gyöngyös után Hatvan is büszkélkedhet felsőfokú oktatással, amely újabb bizonyítékát nyújtotta a város további városiasodásának, szellemi élete gazdagodásának, egyszóval „urbánus életképességének. Ha egy felsőfokú technikum alapításakor, az illetékesek elfogadták, hogy egy városban semmiféle hagyománya még csírájában sincs a felsőoktatásnak, sem szakemberben, sem épületben és felszerelésben, sem szellemben és még is kiegyeznek a mostoha körülményekkel, akkor itt olyan tényezőket vesznek figyelembe, amelyek az előbb említetteket kiegyenlítik és pótolják. És amely a hiányokat pótolja, az egy másfajta hagyomány és régi adottság: egyszerűen Hatvan közelebbi és távolabbi környéke zöldségtermesztési körzet. A tudomány érvei Igaz, van még az országban több zöldségtermelő vidék, ahova elhelyezhették volna a felsőfokút, de örüljünk, hogy Hatvan kapta — és szomor- kodjunk, mert nem biztos, hogy Hatvanban is marad. Ugyanis nemcsak én csodálkoztam több éve, ennek a felsőfokúnak a sanyarú épületén, amely általános iskolának biztosan nem felelne meg, hanem mások is, olyanok is, aikk megtehetik, hogy máshová helyezzék a technikumot. A felsőfokú alapításának ideje 1962 óta gyorsabban változtak az agrár felsőoktatás, elvei és irányzatai, mint ahogy a technikum külső megjelenése itt Hatvanban. És ezek az új irányzatok egyszeriben kétségessé tették azoknak az igazságát, akik Hatvan mellett döntöttek. Az embernek az az érzése, hogy Hatvan kijátszotta önmagát a felsőoktatásból. Kijátszotta magát Hatvan a felsőoktatásból ? anyagnak akárcsak a rendszerezését is. Számomra a régi fóliánsok, az emberi gondolat hőseinek erőfeszítéseit betűkbe záró könyvek különösen vonzóak és kedvesek; szerencsémnek tartom, hogy külön kiállításon megcsodálhattam a királyi könyvtárak néhány remekművét, amelyek egyebek között a könyvkötés művészetének fejlődését és gazdagságát is illusztrálják. A British Museum könyvállománya ma 7 millió, ezenkívül 60 ezer kéziratot és 2700 papírusztekercset őriz. A hét évi munkával elkészített katalógus tartalmazza a múzeum kiállítási tárgyainak leltárát, 263 kötetben több mint 130 ezer oldalon. (Csekélység!' Még egy alkalmi kiállítást sikerült elkapnom. Témája nem rendkívüli, de a megoldás és a szellemes elrendezés kedvéért érdemes megemlíteni. Jeles angol költők, s írók kéziratait láthattam az alkotás gvötrelmes pillar "‘•úról tanúskodó törlésekkel, áthúzásokkal, javításokkal; mindegyik mellett látható volt a vers>, vagy Ügy tűnik, hogy a gyöngyösiek az idén fedezték fel a strandjukat. A tények ezt bizonyítják. Különösen a hét végén szökik fel a strandolok száma. Ilyenkor mintha a fél város vonulna ki a medencék környékére. Mi lehet az oka? Először a külső kép. Üdezöld pázsit mindenütt, rendezett homokos területek és virág. Szerencsére csak annyi virág, amennyi nem gátolja a sírandó lókat. És itt szabad a fűre lépni, a fűre leheveredni, de általában is igaz: minden a -pihenni vágyókért van, a felfrissülést szolgálja. A kulturáltság nem csak a strand külső képére érvényes, hanem a fürdőzők magatartására is. Ez talán a legmeglepőbb, a legszokatlanabb. Pedig nem arról van szó, mintha valami szigorú dresszura ügyelne arra, hogy merev korlátok közé szorítsa a vidámságot. Aki labdázni akar, megtalálja az erre a célra kijelöli területet. Aki a vízbe akar ugrálni, mert mozgásigénye ezt követeli tőle, serdülő óra erre ösztönzi, megteheti a legkisebb medencében. Viszont a pihenni, napozni, úszkálni vágyók nagy többségének csendes pihenését sem zavarja semmi. Hogy erre a strandvezetői ügyelnek, helyesnek tartjuk. Vízügyben már megoszlanak a vélemények. Kétségtelen, a nagyobb medencék 26—27 fokos vize kellemes. A legkisebbek ettől melegebb vízben pancsolhatnak. Más dolog, hogy minden medencében nincs állandóan víz. A verA gyöngyösi strandon tek hozzányúlni? Ugyan, ugyan. Teljesen nevetséges. A vádlottak padján az aszszonyt halálra gázolt sofőr. Gyenese László. Kiváló munkás. A Mátrai Erdőgazdaság legjobb gépkocsivezetője. Szabályszegése nem volt még soha. Aznap fát szállított hattonnás gépkocsijával Mátra- balláról a recski vasútállomásra, és az utolsó forduló után a rakodókat hozta Sírokba. Bűnös? A megengedettnél gyorsabban hajtott, ötven-hatvan km-es sebességgel. Nem tudott megállni a csúszós, sima úton. Jogszerűen bűnös, s ezért büntetést szab rá a bíróság. Halálra gázolt egy asz- szonyt. Neki is van felesége, hosszú ideje súlyos beteg. És van két kiskorú gyermeke. Jogszerint bűnös Gyenese László. De bűnös akkor is, ha Gábor István nem issza le magát részegre, az öntudatlansá- gig? Bűnös akkor is, ha az a három ember nem nézi tétlenül a földön hentergő negyediket, hanem egyszerűen és természetesen félrehúzzák az útból, vagy akárcsak kikerülik és hajtanak tovább? Bűnös-e, ha nem szólítják az asszonyt, jöjjön, bámészkodjon ő is? Idézet az Egri Járásbíróság ítéletének indoklásából: „Ha Lőrinc Sándor, Mata István és Halász Balázs (ők voltak a miskolci gépkocsival a részeget bámulni — P. D.) Gábor István úttesten fekvő részeg személyt úttestről eltávolítják, a baleset nem következik be. Ahhoz, hogy az úttesten fekvő részeg személyt az úttestről az út szélére vigyék, nem volt indokolt helybeli lakos személyt hívni avégett, hogy felismeri-e az illetőt,.. Három ember csak bámulta a földön fekvő részeget, Gyenese gépkocsivezető gyorsan hajtott — Ö. Pálné meghalt. Értelmetlen áldozat. Veszteség a gyámoltalan tehetetlenség, a cselekvőképtelenség, gondatlanság listáján. Pataky Dezső menetirány szerint jobb oldalán elesett. Feje az úttest közepe felé, lábai az út jobb széle felé voltak.” Elsőnek a miskolci fmsz egyik tehergépkocsija érkezett a részeg fekvőhelyéhez. A jármű a részeghez 80 cm-re megállt. A gépkocsivezető kiszállt, „megszemlélte” a közlekedési akadályt és szólt két rakodójának, jöjjenek, húzzák félre az útról. Részlet a tárgyalótermi párbeszédből: Bíró: Hárman voltak a gépkocsival, csak el birták volna húzni az útról azt az egy részeg embert!? Egyik tanú a három közül: Nem mertünk közel menni hozzá, mert úgy rugdalt... A részeg rugdalózott, s ők hárman csak álltak felette, körülötte. Bámészkodtak, tanácstalanul. Tán még mulattatta is őket a látvány. Ahelyett, hogy lódítottak volna egy jókorát az országutat ágyának kibérelő korhelyen. Álltak és nézték, ahogyan rugdalózik, vergődik, mint a hátára fordított skarabeusz. Aztán a gépkocsivezető szólt a kútnál lévő asszonynak. Jöjjön, nézze ő is. Ismerje fel. Az asszony felismerte. És a részeg maradt az úton, a részeghez nem nyúltak volna a világért se. A „vádbeli nap” részege a tárgyalóteremben most józan. A neve: Gábor István. Tanú. Csodával határos módon életben maradt. Igaz, őt is beszállították a kórházba, mint a a miatta szerencsétlenül járt asszonyt. Gábor Istvánt alkohol mérgezésre „gyógyították”. Ivott, jóval többet a kelleténél. Jóval többet anjál, hogy ne érezze magát embernek. Ez nem bűn. Más is iszik. Más is volt berúgva, részegen. De saját ágya helyett nem választja az országutat! Hát, istenem, nem akarta, de így történt. Félrehúzhatták volna „az útból, bele az árokba; Hogy rúgdalózott és nem mer,vMi történne vajon, ha nem erényeinkkel s ártatlanságunk gondolatával közelednénk egymáshoz, hanem bűneinkkel. Bűneink felismer- hetöbbé tesznek bennünket, mert nem utólag kell másnak leleplezni őket, amikor már előidézték a katasztrófát... Ő. Pálné. Azt sem tudom hány éves volt, fiatal-e vagy öreg, milyen a szeme színe, a hajáé, voltak-e gyermekei, árvája hány maradt. Ez nem is számít semmit. Vízért járt a kútnál, onnét szólították az országúton veszteglő teher- au lóhoz. nézné meg, ki az a szesz gőzös fejű nadrágos, aki furcsán választotta éjszakai nyughelyét. Az asszony föléje hajolt a részegnek. „Ismerem” — bólintott és mondta a nevet is. Robogva jött egy másik teherautó, nem birt mindjárt megállni, a bámészkodó többiek elugrottak űtjából, s az asszony maradt csak — áldozatnak. „Súlyos agyrázkódást szenvedett, a mellkasa összeroppant, csaknem valamennyi jobboldali bordája összetörött ... megfelelő szakorvosi kezelés sem tudta biztosítani, hogy az életnek megmentsék.” Sírokban történt, „belterületen”, a házak között. De kanyarodjunk a kocsmához, mert innét kell elindulni. A kocsmában pálinkát és bort isznak szomjasan. S ha kérni tud, italt a részeg is kap még, hadd boruljon a szekér. Milliomos torkú falu ez. Egy esztendőben nyolcmillió értékű italt is lecsorgatnak a torkukon. A „vádbeli napon” a kocsmában semmi különösebb nem történt. Ittak, mint máskor. Csak egy valaki akadt, aki a pult mellől egyenesen az országúira ment, hogy ott lepihenjen. Idézünk a bíróság hivatalos iratából: „... 11,8 dl 10 százalékos bor alkohol tartalmának megfelelő súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában indult haza, lakására ... Útközben annyira az ital hatása alá került, hogy a vádlott (a gázoló gépkocsivezető — A szerk.) haladási irányát figyelembe véve az út Miért halt mes O. Pálné ?
