Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
T Világszerte nagy a zsivaj, lárma Svájci szép szokások — Tévézés csak fülhallgatóval A bérház neveli a csecsemőt — A ruha nyeli a hangot hanghatásokat, s az előadótermekben fokozni a kellemeseket. — Mitől szenvedünk a legtöbbet? — Ha minden áthallatszik a szomszédból — folytatja dr. Lohr Ferenc, aki a Középülettervező Vállalatnál akusztikus tervező mérnökként dolgozik —, nem kell vásárolnunk rádiót, megteszi a szomszédé is. Ilyenkor a bérház együtt neveli az újszülött csecsemőt, és esténként kollektív boldogság tölti el a lakókat, ha a csöppség valahára elszenderül... Pedig az „áthallásvédelemnek” nemzetközileg ismert szabályai vannak. Ingyenes megoldás — Ezeket már a tervkészítés kezdetekor figyelembe vesszük: számításokat végzünk, minden hangélményt befolyásoló tényezőt ismernünk kell. Gyakran már a tervezés során eldől: lesz-e zaj vagy sem? Az ingyenes megoldás: a lépcsőház köré tervezett úgynevezett „vizes blokk” ..: vagyis mellékhelyiségek, amelyek folyosók, előterek, vagy kamrák választanak el a lakószobáktól. Néha kettős falakat építenek. Mások megfelelő hangelnyelő falfelületeket képeznék ki, hagyományos építőanyagok és korszerű műanyagok fel- használásával: egyebek közt például: salak, gyapot-paplannal. — Drága mulatság lehet! — Legfeljebb négy-öt százalékos költségtöbbletet jelent az építkezésben. És nyugod- tabb, pihentebb, teljesitmény- képesebb embereket... A hangversenytermekben, a színházakban, a mozikban fokozottan kell ügyelni a hangzás minőségére. A szöveges előadótermekben személyenként mintegy négy légköbméter teret kell számítani egy hallgatóra, szimfonikus zenéhez kilenc-tizet is. Legkisebb térigénye a moziknak van. Ám a textilanyagok, a ruhák hangnyelő tulajdonságával is számolni kell: ezért hangzik másképp a terem ha telt ház van, és ezért „kong az ürességtől”. Az épület-akusztikusok közvetlen munkatársai a fizikusakusztikusok. A hangok utózengését mérik: előadótermekben, színházakban ez az egyik legfontosabb minőségi ismérv. A visszhang tréfája A visszhang gyakran a művészt is megtréfálja. A Víg. színház ifjú h0sszereImes.sc debütált. Nem tudta, ami pedig ott köztudott —, hogy a színpadnak két pontjáról „visszhangként” zeng a szerelmes sóhaj is.:. S a nagyjelenetben hirtelen megdermedt — azt gondolván, hogy a nézőtérről szól valaki, dadogva kérdez**: — Te... tessék? Nem..« értem! Még szerencse, hogy vígjátékban spontán rögtönzésnek tűnt a szöveg a nézők előtt ; Napjainkban az egész világon az akusztika tudományának újjászületését látjuk. Az épület- és terem-akusztika nálunk is meglette az első lépéseket. Remélhetően hamarosan követi e tudomány többi ága: a munka-, település- és élettani akusztika — és talán a mindennapi építészeti gyakorlat is. (Sz. S.) ...még néhány nap játék és kezdődik az iskola™ A Zagyva parti város Klapka utcáján, derűs kép a nyárvégi kertben: a búcsúzó, augusztusi nap simogató melegében, anyja karjai között talpra akar állni egy apró, mosolygó emberke. — Félesztendös a kisfiú — meséli a fiatalasszony — s Zoli a neve, akárcsak az apjának. Február hatodikán jöttem haza a gyárból, s tíz nap múlva már meg lett a gyerek... Eleven csöppség, nincs sok baj vele. Nem sírás, éjszaka is csöndes. Egészséges, szép legényke, ruháján is látszik, hogy törődnek vele. — Megmutatta mór a bentieknek...? — kérdem. — Ú, bevittem már a főzeléküzembe, eldicsekedtem vele az asszonyoknak, lányoknak, s látták már a gyári irodában is, mert mondhatni, minden fizetés allcalmával együtt megyünk. Gábor Zoltánná fél év óta csak a fizetéséért járt a Hatvani Konzervgyárba. Öt hónapig a teljes térét kapta onnan, augusztustól pedig azt a 600 forintot. amelyet az új rendelet biztosít számára is két éven keresztül. — A gyermeknevelésre adott hosszú szabadság és a rendszeres pénzsegély egyaránt jól jött. Gondtalanabb I bak vagyunk. KISMAMÁK 6 MmííivM 1963. augusztus 27., vasárnap — A környezetet, a körülményeket, amelyek között most dolgozunk, egyáltalán nem tartjuk kielégítőnek! Nézzen csak jobban körül — mutogatnak —, huszonnyolcán fogyasztják a levegőt ebben a kis, larátságtalan helyiségben, s egyedül azon a parányi, talán hetvenszer negyven centi- méteres ablakon kapunk szellőztetést.- Mert hát a gépház felőli nyitott ajtón legfeljebb a gáz, a füst jön be hozzánk! Persze, néha még az ablakon sem kapunk friss- levegőt, mert ha elé áll egy-egy traktor, bizony befellegzett itt mindennek! — keseregnek. — Volt már itt az üzemi orvos is, s igazat adott nekünk. No, de hát mit érünk ezzel meg a másfél év óta tartó ígérettel...?! Higgye el — magyarázzák —, hogy főleg a nagy melegben kerül-fordul, s rosz- szul lesz valaki. S ezt nem is lehet megelőzni, csak úgy, ha új helyiséget jelölnek ki legalább a terheseknek .. . ★ Példák mutatják, hogy a Hatvani Konzervgyárban igyekszenek védeni a kismamákat. Ez a segítség azonban még igazibb lenne, he mielőbb orvosolnák az asszonyok panaszát. Gyón! Gyula Miért hiánycikk Egerben délután a kenyér? A héten sokszor kifogyott a kenyér, késő délutánra, hat-hét óra felé üres kenyérpolcok mutatták magukat sok helyen Egerben. A vásárlók mérgelődtek... Megkérdeztünk néhány élelmiszerbolt vezetőjét és a sütőipari vállalatot, mi az oka, hogy nincs elég kenyér. Az üzletek vezetőinek egybehangzó véleménye túlságosan is megnyugtatóan hangzott: van kenyér, ők annyit rendeltek, amennyi kell, a sütőipar pedig minden meny- nyiségben tud szállítani. A sütőipari vállalatnál ezt megerősítették. Tehát: a boltvezetők és a sütőipar elégedett a kenyér- ellátással. A vásárlók viszont nem. Elégedettséget nem vásárolhatnak kenyér helyett. A kereskedelem sokszor fázik attól, hogy több kenyeret rendeljen, mert fél, hogy rajta szárad. De mégis úgy gondoljuk, hogy inkább maradjon meg néhány kilogramm kenyér, de a vásárlóközönség még késő délután is jusson kenyérhez mindenhol, ah<6 ezt vásárolhatják... t—vitsj A lapkagumizóknak égy alagsori helyiséget rendeztek be. Asztal körül ülnek, kényelmes tempó mellett végzik mindennapi dolgukat. Többségük fenn dolgozott korábban valamelyik üzemben, de akad közöttük olyan is, mint például Kádas Mi- hályné, aki másfél éves szünet után ebben a gyárban jutott újra álláshoz. — Terhesen is felvettek — mondja —, jólesett, hogy nem idegenkedtek az alkalmazásomtól, vállalták későbbi eltartásomat. Nemsokára én is szabadságra megyek, megszülöm a kicsit és sokáig nem jövök vissza,.. — Mennyit keres itt...? — Én csak 900—1000 forintot, mert új ember vagyok, A lapkagumizók közül a munkára, a fizetésre senki sem panaszkodik. Ám másra — már annál inkább! Sem Rozsnaki Józsefné, sem szomszédai — sőt még a „kevésbé érdekelt” idős asz- szonyok is — nem állhatják szó nélkül, nekitüzesedve csattognak: Körülnézek a portán. Gá- borék házát éppen alakítják, tatarozzák: tágasabb, szebb lesz a családi otthon. Mindenminden a kis Zolikáért van ...-! ★ — Minden a gyerekért van — mondják odabenn a gyárban, ahol az SZTK ügyintézője 16 „hatszáz forintos” mamát tart számon. — Már a várandós nőknél elkezdjük a gondoskodást: a negyedik, vagy az ötödik hónapban köny- nyebl munkára küldjük valamennyit, lehetővé tesszük számukra, hogy állandóan csak a nappali, délelőttös műszakban dolgozhassanak. — Milyen feladatokat kapnak a kismamák...? — Például címkét bélyegeznek a „milliomos raktárban”, vagy éppen lapkagumizóst végeznek: a befőttesüvegek zárólemezének peremére húzkodják a gumigyűrűket. Egyik sem okoz fáradságot, mert még a kiszolgálást is megoldottuk, hogy az asszonyoknak ne kelljen cipekedni, emelgetni. * gyón tehetséges fiatal üzemmérnök, sokat tudna erről beszélni... — Gyerekkorom óta ismerem ezt a gyárat. Idejártam napközibe, tanulószobára is. Még emlékszem a régi üzemekre, a nagy gazdasági udvarokra, a szép virágoskertekre. Hol vannak ezek már azóta? Nekem minden vágyam az volt, hogy mérnök legyek. Tanulni szerettem volna, de családunk anyagi körülményei sokáig nem tették lehetővé. Elmentem dolgozni a forgácsológyárba, s már majdnem úgy volt, hogy végleg le kell mondanom a továbbtanulásról, amikor édesanyám, aki nagyon régóta itt dolgozott, elpanaszolta a helyzetemet a gyár vezetőinek. Azonnal segítettek. Társadalmi ösztöndíjat kaptam a gyártól és 1959. szeptember 1-én megkezdtem tanulmányaimat a Budapesti Műgyetemen. Az egyetem után nagyon boldogan jöttem vissza. Ismerősökkel, jó kollégákkal, barátokkal dolgozom együtt. Ez a gyár mindig figyelemmel kíséri dolgozóinak sorsát. Én is így lettem mérnök, hogy felkaroltak.-. Az ér vize elért az óceánba. A gyárnak is megérte. Nagy szükség van Kovács László kitűnő szaktudására, lelkiismeretes munkájára. A gyár „fia”, a gyár mérnöke lett... SEMMI KÖZÜK A HETVEN ESZTENDŐHÖZ, de az éveknek mégis közük van hozzájuk; — Hogy hívnak téged? — Horváth Editke. — Hány éves vagy? — Hat múltam. — Apuka, anyuka dolgozik itt a gyárban? — Apu. — Szeretsz napközibe Járni? — Nem. — Miért? — Mert itt aludni is kell. — Mi szeretnél majd lenni? — Ami apu. De lehet, hogy orvosnő leszek... Hetven éves az Egri Dohánygyár. Nem látni rajta, úgy öregedett meg, mint a patak kövei. öregedve fiatalodott, öregedve szépült Koős József óbb toronydaruga Visontán lönleges méretű darut a Szovjetunióban gyártották és szerkezeti elemeit mintegy negyven vagon szállította Visontá- ra, ahol az Építőipari Gépesítő Vállalat négy hónapon át szerelte össze. nyozni fog a gyárnak, de a gyár is neki... HETVEN ÉV ÖTA ÍGY VAN: asszonyok, lányok birodalma ez a gyár. De itt álljunk meg egy pillanatra. Az ünneplés közben emlékezni kell az elődökre is, akik beleszóltak a történelembe is... 1917. Oroszországban kitört a forradalom. Az év szeptemberének végén a budapesti szociáldemokrata pártközpont két agitátort küldött az Egri Dohánygyárba, hogy szervezetbe tömörítsék a munkásnőket Néhány nap múlva a gyár szinte valamennyi női dolgozója belépett a pártba. — A gyár dolgozói, közöttük a lányok, asszonyok 1917. október 11-én sztrájkba léptek. A rendőrség és a katonaság brutálisan leverte a sztrájkolókat. Tóth Máriát és Pogonyi Antal- nét a sztrájk szervezőit börtönbe zárták... — Őszintén bevallom, erről nem is tudtunk, de nagyon örülünk, hogy ilyen bátor elődeink voltak. Szerencsére nekünk már más szerep jutott.— Fehér Gyuláné 1951-ben került a gyárba; Teremvezető, és a Kossuth Zsuzsa ötszörös szocialista brigád vezetője! — Ha ez az év is sikerül, akkor hatodszor is elnyerjük a szocialista brigád címet. Higyjék el, nekük senki sem mondta, hogy brigádot alapítsunk. Magunktól határoztuk el. Azt hiszem, jól csináltuk. Szeretjük, tiszteljük, segítjük egymást, még együtt mégiscsak más, mint külön-külün. Megosztjuk az örömet, a bánatot, a jót, a rosszat. Valamennyien elégedettek vagyunk. Szeretnek, megbecsülnek bennünket a gyárban. Én egy egyszerű dolgozó nő vagyok, de már kormánykitüntetést is kaptam. Nagy szó ez. Nekünk itt mindenünk megvan. Munka, kenyér, lehetőség, elismerés. A gyerekeknek bölcsödé, napközi. Nem véletlenül ragaszkodunk ehhez a gyárhoz. Mert ez nekünk több mint gyár... AZ ÉR VÍZÉ SOKARA ÉR az óceánba. A tervek, a vágyak sem teljesülnek mindig egyszerre. Kováce László, a rendkívül szimpatikus, és naFelépüSt az ország !egnag? Visontán befejezték a toronydaru építését. Ez a hatalmas vasszerkezet, amely méreteiben és teljesítményében egyedülálló hazánkban, a gyöngyösi hőerőmű óriás kazánjainak szerelésén dolgozik majd október elsejétől. A küAzt mondják, a patak kövei öregszenek a legszebben. Minél több év száll el fölöttük, minél több víz mossa, a kövek annál szebben tündökölnek, annál szebben csillognak az esztendőkkel elmenő, a csendes, vagy sokszor fodrozott víz alatt. Születésnap. Hetven éves az Egri Dohánygyár. Nem öreg, csak hetven éves. Nem látni rajta, úgy öregedett meg, mint a patak kövei. Öregedve fiatalodott, öregedve szépült— HOSSZÚ, GAZDAG krónikája van a hét évtizednek. A HÚR kuriózumnak számító példákat őriz. A példák a héttőén esztendő emlékei, a hetven esztendő története. 1938-ban a gyártmányok száma: három. Az éves cigaretta- ítermelés alig több 95 millió darabnál. 1966: a gyártmányok száma 37. Az éves cigarettatermelés: 3 milliárd 936 millió 302 ezer darab. Ha a gyár első évének gyártmányait összeraknánk, a képzeltbeli ciga- cetta-szivar-vonal Egertől Párizsig érne. Ha ugyanezt tennénk az elmúlt év gyártmányaival is, tíz gyűrűt tehetnénk belőle a föld köré. Amíg egy dohányos ma elszív egy cigarettát, az alatt az idő alatt a gyár egy gépe másik dohányosnak egész éves cigarettaszükségletét legyártja. Születésnapot ül a gyár. Hetven éves. Ünnepel a jelen. Ünnepli a múlt, s önmagát. Ki-ki a maga módján, külön- icülön, és együt is. A gyárral összefonódott sorsok, életek, emberek történelemmé tették a hét évtizedet. Igaz, őszinte, élő történelemmé... PIROSPOZSGÁSOS, szarkalábas arc. Kissé komótos mozgás, kedves, mosolygós teán tét. Ő az, a „nagy öreg”: jyimesi János. A gyár csak íz évvel öregebb nála. Megy, ■ohan az idő, fogynak a régi .nagy öregek”. Sajnos. Egy megint kivált közülük... — Hatvan esztendős vagyok, mondhatom, egész életem eb- >en a gyárban ment el. Elfá- adtam. Nem mondom, hogy lem bírnám még, de elég volt. Jöjjenek a fiatalok. Nem tagadom, kicsit nehéz a búcsú. Nincs ennek a gyárnak olyan ■esze, üzeme, gépe, padlása, nncéje, udvara, kerítése, ame- yikhez ne fűződne kapcsola- :om. Bármerre megyek, emlékeznem kell. Jó is, rossz is emlékezni. Amikor idejöttem, csak egy dohányvágó gépe volt a gyárnak. Lábbal hajtottuk az esztergapadot, a fújta- ót, kézzel tömtük a cigarettapapírt. így igaz, innen indultunk. 1934-ben kaptunk egy cigaretta-hűvelykészítő gépet. Nagy öröm volt. Közben jártam a pesti dohánygyárakban is, de a szívem mindig visszahozott Egerbe. 1945 itt ért a gyárban. Azonnal munkához láttunk. Villany nem volt, a városból hoztunk gépeket. Aztán nehéz idők következtek, de azért kibírtuk. Fejlődni kezdett a gyár, új gépeket kaptunk, nehéz erőpróbálkozások, hoszzú, hétpró- bás évek után értünk el a filteres cigaretták gyártásához... Közben elszaladt a hatvan esztendő. Egy élet nagy része. Nem csoda, hogy elfáradt a „nagy öreg”, volt mitől elfáradnia. A munkapadnál kezdte. Mindenese volt a gyárnak. Mindenhez értett, mindenhez volt szíve, tudása, akarata. Elfáradt. Hosszú volt az út az osztályvzető beosztásig, amelyet eszével, tehetségével és sok esztendőn keresztül a két keze munkájával érdemelt ki. Szeptember 1-én nyugdíjba megy. Nehéz lesz pótolni, hiáA kapualjban meglepetés: este kilenc után hazajövet papucsba bújnak az emberek — és lábujjhegyen közlekednek a lépcsőházban. Az ajtócsapkodás ismeretlen fogalom, még a kulcsot is nesztelenül forgatják a zárban. Rádiózás, tévézés? Ilyenkor már csakis fülhallgatóval. — No, nem nálunk. Svájcban terjedtek el ezek a szép szokások — mondja dr. Lohr Ferenc hangmérnök-kandidátus. Kort il siet a munkazaj A sűrűn lakott metropolisok —velejáróia a kellemetlen hangáradat. A gyárban: egész nap zúgó-dübörgő gépek, a hivatalokban: kattogó írógépek — kortünet a munka- zai. A munka után? Az utcán zakatol a villamos kereke, csi- kordul a fék. S odahaza? Visz- szahangzik a ház, mert a földszinten megindult a lift, a vékony falakon hallatszik minden nesz s a hajnalt üres tejeskannák csörömpölése jelzi. üteán, gyárban — világszerte a zsivaj, lárma... A zaj, s a káros zajok leküzdésének szándéka új tudományt szült: az énületakusztikát. Feladata röviden ennyi: csökkentem, megszüntetni a kellemetlen
