Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
Gyermekeink, szeressétek egymást, mert különben, ki az ördög szeretve benneteket? (Voltaire) H. I. ismeretség után elvet- te a lányt. Melegedtek a szerelem tűzénél, de a baj ott kezdődött, hogy mindketten másféle tűzrevalót hoztak. Ma- gyárul és barátaik véleménye szerint: kölcsönös és alapos megismerés nélkül léptek a házasság kötelékébe, elégnek tartva az egyébként könnyen kialvó tűzet. Nem ment: a tűz pislákolni kezdett, azután parázs lett belőle, végre ha- mú. Semmiben nem tudtak megegyezni, csak egyben — a válásban. Mondhatjuk mi is: tipikus példája a meggondolatlan házasságkötésnek, amilyeneket sajnos, szép számmal produkál az élet. De nem mind ilyen. L. J. és felesége az alapos ismeretség követelményének teljesen eleget tett. Amikor megszülettek, mindenki tudta a faluban, hogy az isten is egymásnak teremtette őket Mivel azonban a házasságok a földön köttetnek, így találóbb • a szülők egymásnak szánták őket és ehhez ragaszkodtak sokáig. Még ők is, a fiatalok. Együtt gyerekeskedtek, együtt kamaszodtak, ismerték egymást jól, meg a szülői döntést L. J. elmondta, nem emlékezett arra, hogy valami hibát talált volna arájában. „Akkor miért váltatok el?” — kérdeztem. „Egyszerű — nem bírtam elviselni azt a tudatot, hogy nem én választottam, hanem nekem választották, ö is így járt.” „Nem jutott eszetekbe ez hamarabb?” „El sem képzelhettük másképp. Persze hogy pokol lett az életűn K. Egy év után válás. Szerencse, hogy nincs gyerek...” P. S. házasságát négyesztendős mátkaság előzte meg. Ügy érezték,jól választottak, s négy év után elmentek az anyakönyvvezetőhöz. Aztán nász- útra, aztán albérletbe: Itt kezdődött a baj. A háziasszony kikötötte, hogy gyerek nem lehet Az albérlet drága volt viszont az anyagi helyzetük — sokszor betegeskedett a fiatal- asszony — nem engedte meg a lakásra való gyűjtését. A szülők sem tudtak segíteni. Valahogy olyan balul ütött ki, hogy még három év után sem tudtak venni valami olyat, amit büszke mosollyal nézegethetnének. Semmi s*ím „stimmelt”. Egy szép napon az asszony összecsomagolt és elment. Az albérlet sok kellemetlenségnek lehet forrása. Sokan azt mondják, hogy akkor inkább a szülőkhöz költöznek. Mindenképpen jobb. F. ■ Z. is ezt gondolta. Nem örült lánya házasságának F. Z.-né özvegy édesanyja. De ha már így sikerült, legyenek nála a fiatalok, legalább tud valakivel törődni és ő sincs egyedül. Néhány hónap után az ifjú házasok ^azt vették észre, hogy az özvegyWariáclék ©IfY témára asszony dönt mindenről. Ha szóltak, jött a „revolver”: az én házamban éltek!... F. Z. el akart menni, de a felesége nem tudott választani. Válóper, de — kibékültek a bíró előtt. Újabb egy esztendő, újabb kálvária az anyósnál. Azzal tetőződött be, hogy rábeszélte a lányát: vétesse el a gyereket férje beleegyezése nélkül. Válóper, de — újabb békülés. Ugyanis a fiú megkapta ' a rég áhított lakást. „Még minden menthető — mondta az ítélethirdetés előtt a feleségének —, gyere velem!” És végre döntött az asszonyka. Kétszer táncollak a szakadék szélén, remélhetőleg a harmadikra már nem kerül sor, az végleg elválasztaná őket. Szerencse volt a lakáskiutalás. A lakások 20 százalékát — szól a rendelet — fiatal házasok kapják. K. M.-éknek szerencséjük volt. Kaptak lakást. De mit ért nekik a gyönyörű fészek gyermekáldás nélkül? Az évek kölcsönös szemrehányásokká váltak, majd pokollá, s eljátszották az utolsó lehetőséget is anélkül, hogy orvoshoz fordultak volna. Kihűlt a gyönyörű fészek... Ez sem tipikus. Manapság egyre több gyerek látja meg a napvilágot, egészségesek, szépek. 1 Z. L.-ék új lakásába kisfiút hozott a „gólya”. Aztán két újabb gyerek érkezett még. A lakás hangos volt a gyermekzsivajtól. Aztán... Z. L. egyre ritkábban járt haza. Ivott, kocsmázott, egy csapásra megváltozott minden. A változást a bontóper ítélete szentesítette. Sok van ilyen, sajnos, eleget hallani. De olyat is, hogy a házasságban csendben, békében értek el a hajlott korig, férj és feleség. M. R. világéletében nem ivott egy kortyot sem. Nem is dohányzott, hazaadta a pénzt, amelyből — vállalatvezető révén — szépen élték. Keresett az asszony is. Hangos szó, veszekedés nem zavarta a gyönyörű lakás békéjét. Van két lányuk, jól tanulnak, s gondolataikban a további élet példáját szüleik harmonikus, szép házasságából merítik, M. R. ősz • feje azonban egyre többször fordult húsz esztendős titkárnője felé. Mit szépítsük? Éppen „kapuzárás előtt” alaposan beleszeretett. A vállalati kocsin kirándulások, sűrű értekezletek, halaszthatatlan „ezt még ma éjjel meg kell vizsgálnom”-ok. Felesége semmit nem sejtett. Akkor világosodott meg minden, amikor így szólt egy napon a férje: „Elválunk. A lakás a tiétek, én megyek...” És ment. Elváltak, később a titkárnő férjhez ment egy boltvezetőhöz. De hát van-e ideális házasság? Talán... Mint ahogy ezek a történetek is az élet produktumai, miért ne lehetne valami tökéletesen jó? Erre sajnos nem tudok példát. Mindenesetre a házasság nemcsak a férjen és a feleségen múlik. Ezért beszélünk sokat a házasság védelméről. Hogyan is védjük a házasságot? A legbiztosabb válasz: a bíróság békítő tárgyalásán. Ez viszont egy furcsa, ellustult emberiesség jele, a kényelemé, NÖTAßZÖ... KÉKFÉHY.. AVJLAGTtmfrC rirtTT „Agria Taverna" A vendéglátóipar jóvoltából eddig is több idegen szó került nyelvünkbe. A francia származású bisztró (kiskocsma), büfé (falatozó), az angolból eredeztethető bár (mulatóhely), grill (éjjeli táncos szórakozóhely), s az olasz eredetű eszpresszó ma is igen eleven szerepet játszik nyelvünkben.^ A francia butik (kis csapszék, sötét, elhanyagolt italmérés), s a román bodega szavak lassan kiszorulóban vannak, vagy rosszalló értelem társul hozzájuk. Legújabban is egy idegen 5zó jelentkezik, isimét csak a vendéglátóipar kezdeményezésére. Az Észak-Magyarország hasábjain (1967. aug. 11.) olvashatjuk a kövekező szöveget: „Keressétek fel Tokajban a „Taverna” reprezentatív pinceborozót. A Népszabadság pedig arról ad hírt, (1967. aug. 11.), hogy elkészült Eger új föld alatti mulatója”, az „Agria Taverna”, s ezt a „pince- mulatót" . rövidesen megnyitjuk Mindkét szövegben na- . szerencsésen a taverna f, -en szót az új létesítmény egének megfelelően magyar hangsorokkal is értelmezték. Valóban föld alatti mulatóról, pincemulatóról, illetőleg pinceborozóról van szó. Az illetékeseknek előkelőbbnek tetszett az idegen taverna vagy az idegenforgalmi érdekek szempontjából tartották helyesnek ezt az új elnevezést. A szó különben nagy nemzetközi elterjedtségnek örvend. Az őse a latin taberna, deszkasátor, bódé, bolt, kocsma, csapszék jelentésekkel. Az olasz nyelvben a taverna hangsor jelentése kiskocsma, kifőzés- és borozópince jelentés- változatokkal került a szó a legkülönbözőbb európai nyelvekbe. A franciában taverne, az angolban tavern, a németben, Die Taverne a hangalak- ja. Az angolszász nyelvterületen általában a vidéki, falusi vendéglőket, borozókat nevezik meg szavunkkal- (The Endvclopedia Britannica: XXV. k. 456. 1.) Nálunk elsősorban a reprezentatív föld alatti borozó helyiségeik megnevezésére használják a taverna szót- Szerintünk mind a pinceborozó, mind a pincemulató nevek jól helyettesítenék a taverna idegen szót. Nem éppen szerencsés grammatikai szerepet kapott az Agria név az „Agria Taverna” jelzős szerkezetben. A magyar Eger—Egür—Egr hangsorból latinosítással alakult ki az Agria név. A latino- sított városnév jelzői szerepet kapott az új létesítmény nevében- Magyar fordításban tehát az „Agria Taverna” így hangzik: „Egri Taverna”, Jó magyar megfelelő szavakkal: „Egri Pinceborozó”, „Egri Pincemulató”. Az idegeneknek mindig kijáró magyar udvariasság és az idegenforgalmi érdekegyüt- tes közreműködésével született új megnevezés egy ideig még divatos lesz. Hogy nyelvünk is gazdagodott-e a taverna idegen szóval, még nem tudjuk. A jövő dönti el nő-e nagyobb szócsalád köréje, s ereszt-e mélyebb gyökeret a szélesebb körű nyelvhasználatban, vagy a vendéglátóipári szakszók szűkebb körében marad. Dr. Bakos József, a nyelvészeti tudományok kandidátusa hogy csak egyetlen szerv védi hivatalosan a házasságot, holott az egész társadalom ügye. tehát: minden egyes ember ügye! Vajon válás lett volna a vége H. I. házasságának, ha kellő felvilágosítás, kellő felkészítés előzi meg? őszinte, komoly beszélgetés a szülőkkel, és esetleg az Ifjúsági szervezet témától nem félő segítőkészsége? Hasonlóképpen az „egymásnak szánó” ósdi felfogást követte lépést nem lehetett volna megakadályozni? Hiszen más is körülöttük élt, nemcsak a család. Persze, ők maguk is sokat segíthettek volna, miként az albérletből elvált P. S. házaspár. De itt is: csak az albérlet az ok?... Az anyóstörténetek sem ritkák. Azonban a szülői önzés is megakadályozható, miként — szerencsére — példánkban ez sikerült a Véletlen segítségével. A véletlen — nem megnyugtató. Azt mondjuk, a gyermekáldás is társadalmi ügy. K. M.- éknek nem lehetett gyerekük: ők legalábbis így hitték. Hiába az orvostudomány minden vívmánya, ha nem vezeti valaki őket a rendelőbe. Iszákos- ság? Z. L.-t le lehetett volna szoktatni az italról, ha: munkatársai egyben segítő embertársak is, ha az „ittas egyéneket kiszolgálni tilos” tábla valóban jelentene valamit, ha a főnökei keményebb kézzel bánnak vele. Es M. R. alá ősz fejjel bolondult a titkárnőjéért? A főnököt nem lehet figyelmeztetni? A tekintélyfélelem rossz tanácsadó ilyenkor. Nevették volna ki, gúnyolták volna ki, hogy térjen észre és vissza a családjához, vagy tettek volna valami más, emberi segítő szándékú lépést. Nem tettek. De hát hogy lesz a házasság védelme valóban társadalmi ügy?. Kátai Gábor Rajzos tv-műsorprogram (Komádi István rajza) c</b a - ...hogy a határidőket azért találták fel, mert úgy vélték, szükség van arra, hogy az időnek határt szabjanak, és hogy a határnak is legyen ideje, amit közös szóval határidőnek neveznek. A határidőt onnan lehet felismerni, hogy a határidők megállapítására illetékesek határidőre tájékoztatják a sajtó képviselőit, hogy egy építkezésnek például mikor van a határideje, ezt rendszerint ki is írják az építkezésre, ezt a határidőt rendszerint népszerűsítik is, és rendszerint nem is tartják be. Már ennyiből is kiviláglik, hogy a határidő tehát olyan idő, amely határtalan, de miután a határtalan fogalma nehezen emészthető meg a határok közé szorított emberi elme számára, tehát határos időnek nevezik el. Volt már arra példa — kétségtelen —, hogy a határidő válóban határidő volt, sőt arra is, hogy a határidő bőnek bizonyult, de ezek a ritka példák. A gyakori példák, hogy ezek a határidők szú- kek, s úgy feszeng benne az építkezés, mint kihízott ember húsz évvel ezelőtti ruhájában. Egyesek hajlamosak arra, hogy a határidők és a Pató Pál kartárs jelszava között valamiféle azonossági jelet vonjanak. Ezt azonban messzemenően el kell ítélni és vetni. Pató Pál ugyanis nem azt mondta, hogy ejhl majd határidő-módosítást leérek, hanem csupán azt, hogy ejh! ráérünk arra még. Építkezéseink egy részénél egyáltalán nem érnek rá határidő- módosítást kérni, hanem azt rögtön a határidők megszabása után néhány perccel megkérik. És meg is kapják! A szocializmus építésének nincs határideje, nincs befejezésének napja, órája, nem is tekinthető véletlennek, hogy amíg a szocializmus számára létesülő új épületek határidőn túl készülnek el, mert van határidejük, addig a szocializmus mindennek ellenére jó és gyors ütemben épül, mert nincs ilyen határideje. Az is e témához tartozik, hogy igen sokak álláspontja szerint a szocializmusban a legnagyobb érték a dolgozó, tehát a dolgozókat nem szabad idegesíteni, még a határidőkkel sem. Tehát, ha mondjuk egy kis üzletecske bezár át- és kifestés miatt egy hétre — igen: egy hétre és nem egy napra! —, akkor éppen az ott dolgozók nyugalma és idegrendszere követeli meg. hogy a nem ott dolgozók káromkodva jósolják meg, hogy az át- és kifestés egy hónapig tart majd. Természetesen nincs igazuk, mert két hónapig 'art! Az olyan oktondiságot ma még j, ,'odtan figyelmen kívül lehet hagyni, miszerint minden egyes plusz nap a határidőn túl, mínuszt jelent a bevételben, kárt a népgazdaságnak és kárt személy szerint is a dolgozóknak. Nem egy bolt van a világon, nem úgy, mint a dalbeli kislányból, hanem több is, menjen a kedves ideges vevő akármelyikbe és ahová akar, és ne nyűgösködjék a határidők miatt, amikor o3ak arról van szó, hogy néhány utcával kell odább mennie a kiló cukorért. Nem igaz? Egyébként az a véleményem, hogy eljön és hajaj, de nem is soká eljön az idő, amikor a határidők valóban egy adott idő határait jelentik, s ezt a határt nem kitolni akarják majd agresszív, hanem összeszűkíteni regresszív módon. Eljön majd az az idő, esküdni mernék rá, hogy nem is olyan soká, amikor egyetlen építőipari vállalatnak sem lesz ideje arra, hogy határidő-módosítást kérjen, mert az pénzt fog jelenteni, de nem bevételt, hanem, kivételt a zsebből... És az sem tekinthető, úgy vélem, túlzásnak, hogy egy át- és kifestendő bolt dolgozói lesznek a legidegesebbek azért, ha netalántán mégis elhúzódna ez a munka... Sőt, még azt a megállapítást is merész vagyok megkockáztatni, hogy az ilyen szükséges kis munkák, jellegükhöz méltóan, időben is kicsit, azazhogy keveset jelentenek majd. Mindezeket a példákat csak azért kívántam felsorolni, hogy meggyőzzem magam és kedves olvasóimat is arról, hogy ha Kánaán még egy-kettőre nem is lesz ebben az országban, de határidő igen, hogyha egyik napról a másikra nem is nő meg minden munkának, alkotásnak, szónak és tettnek a becsülete, de a határidőé a leghamarabb, hogy úgy mondjam: a legzárosabb határidőn belül. Megértjük és megértetik majd velük, hogy olyan nagyon gazdagok, olyan pompás jómódúak még nem vagyunk, hogy nálunk ne számítson a határidő, ami pénzt és a pénz, ami határidőt jelent. Tudom és hiszem, hogy a határidőkért lesz,aki tanulópénzt fizet, olyan is lesz, aki tandíjmentes lesz, sőt olyan is, akinek „visszaadják az iskolapénzt”. Mindez azonban — és egyébként ez a véleményem — egyet jelent azzal, hogy határidő végre az idő határa lesz, és egy határ idejét jelenti najd, egyszóval valóban é$ szó szerint: határidő. Az elvégzi adó munka befejezésének szerződésben megállapított és betartott határideje! tárjunk m — Piszkos gazember — mondta a hosszú hajú férfi, akinek az előbb diszkréten megpróbáltam megsimogatni a csípőjét és olyan pofont adott, hogy elfogott tőle a csuklás... —Kis perverz hülye — adtam egy hatalmas pofont annak a majdnem kopasz, ferde hajlamú kamasznak, aki megsimogatta az arcom és utána percekig kellett angyali babaarcáról törölgetni a női köny- nyeket. Ebbe, kérem, bele lehet őrülni. Mert könnyű azt mondani, hogy uram, mi sem egyszerűbb annál, mint egy férfit felöltöztetve megkülönböztetni egy nőtől, ha fiatal. Ha hosszú hajú és nem slicces a farmernadrágja, -ak kor férfi... Ha rövid hajú és slicces a farmernadrágja, akkor nyilvánvaló, hogy nő az illető ... Mondom, könnyű ezt mondani, de akadnak azért férfiak is rövid hajjal és nők is hosszúval, láttam már slicces nadrágot férfin és nem sliccest nőn, sőt, láttam együtt egy hosz- szű hajú nőt és egy ugyanolyan hajú férfit, mind a kettőn slicces nadrág, s láttam egy rövid hajú nőt és egy rövid hajú férfit, mindkettőn slic.cetlen farmer- nadrág. Ebbe, kérem, bele lehet őrúini! Éppen ezért jutott eszembe a kézenfekvő ötlet, hogy járjunk meztelenül. Tudom, kissé merésznek tűnik az ötlet, pedig csak a miniszoknyák továbbfejlesztéséről felfelé és a kis blúzok csökkentéséről lefelé, mondom, csupán erről van szó... A szemérmesebb jei hordhatnak iivegru- hát, az idősebbek tejüveg-ruhát, dé járjunk meztelenül, s akkor már egy kétéves gyerek is képes arra, hogy tájékozódjék a nemek jellegét illetően,4; Mert különben, ebbe, kérem, bele lehet örülni! Járjunk tehát meztelenül... Itt tartottam soraimban, amikor a feleségem beleolvasott e, cikkbe, aztán szelíd szemével rám tekintett és csendesen arra kért, hogy csak két hét múlva adjam le ezeket a sorokat. — Miért pont két hét múlva? — Nézd, szívem, mondta nekem a szívem —, lehet, hogy elfogadják a javaslatodat és én csak két hét múlva fogyok le körülbelül annyira, hogy ne kelljen tejüveg-ruhát hordanom... (esprt)
