Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

Vallatóeszközök: csákány, lapát, seprfl. soakní ß közművelődés érdekében — És a színtázjegyek ára? —• Vajon kapunk-e majd tá­mogatást a könyvtárépítéshez, vagy azt mondják: magad uram, ha szolgád nincsen? — Ingyenes maradhat-e a középiskola? Ilyen és hasonló kérdések­kel naponta találkozunk. Az új gazdasági mechanizmus elő­készületei a kulturális közvé­leményt is megmozgatták s e hullámverés naponta új prob­lémákat sodor a diskurzusok középpontjába. Nem valószínű, hogy ebben a percben bárki is mindenre —- árakra, költségvetési ada­tokra, gazdálkodási részletsza­bályokra — kiterjedő tájékoz­tatást adhatna ezekkel a kér­désekkel kapcsolatban. Az alapvető elvi és gyakorlati problémák azonban már tisz­tázottak. Elsősorban is az, hogy kul­túrpolitikánk fő céljai tovább­ra is változatlanok, nem igé­nyelnek módosítást. Ami vál­tozás várható a népművelés területén az új mechanizmus keretében, az elsősorban az ésszerűsítésben, a munka haté­konyabbá tételében várható. A Művelődésügyi Minisztérium egyik vezetője így fogalma­zott: „Korszerűsíteni és a re­formokhoz igazítani kell a népművelés gazdálkodását is. Az a központi gondolat, hogy nem lehet egyaránt ráfizetéses a jó is meg a rossz is, s hogy egyszer majd el kell érni ah­hoz, amikor csak a jó a nyere­séges . . Ez egyebek között azt is je­lenti, hogy a kulturális válla­latok, intézmények munkáját módosítani kelL Bizonyos kor­szerűsítésre szorul ennek során a különféle beléptidíjak rend­szere. Ennek nem a mostani árszínvonal emelkedése, ha­nem differenciáltabbá válása lesz a következménye. Már ebből is nyilván való, hogy a művelődésügyi minisz­ter árhatósági jogkört gyako­rol. Ez a tény pedig arra jelent biztosítékot, hogy a kulturá­lis termékek és szolgáltatá­sok árképzésének alapelvei és gyakorlata elsősorban a köz- művelődés általános érdekelt szolgáltatja. Minisztertanácsi határozat is született a közelmúltban e kér­dések szabályozása érdekében. Általános megelégedést váltott ki a határozatnak az a része, mely leszögezte: a művelődés­ügyi intézmények ellátásának jelenlegi szintiét meg kell tar­tani, ugyanakkor biztosítani kell az összhangot a tervekben szereplő fejlesztési célok és a rendelkezésre álló anyagi esz­közök között Hogy változatlanul a bevált szocialista kultúrpolitikát foly­tatjuk az új gazdasági mecha­nizmus keretei között is, azt egyebek között a szóban for­gó kormányhatározat alábbi döntései példázzák: A tankönyvek és a tanszerek kivételével továbbra is válto­zatlanul ingyenes az általános iskolai, a gyógypedagógiai is­kolai, s a középfokú oktatás, a szakmunkásképzés, a dolgozók általános iskolai oktatása. Fenn kell tartani továbbra is az alsó- és középfokú oktatás­ban a szociális juttatások .diákotthon, tanulószoba, men­za, napközi otthon) jelenlegi térítési szintjét, de ennek egyénenkint jobban kell al­kalmazkodnia a szülők anyagi helyzetéhez. A felsőoktatásban olyan új tandíj-, ösztöndíj és szociális támogatási rendszert kell kidolgozni, ami a jelenle­ginél jobban serkenti tanulás­ra a diákokat, a mostaninál érzékenyebben ügyel arra, hogy a szociális szempontból jobban ráutaltak nagyobb arányban részesüljenek a tár­sadalom támogatásából. Alighanem nagy érdeklődést vált ki az a döntés is, amely szerint a művelődésügyi mi­niszter rendelkezésére álló kul­turális alap létesül. Ennek rendeltetése: a fontos kultúr­politikai célok megvalósításá­nak anyagi támogatása, a mű­velődéspolitikai szempontból értékes művek alkotásának ösztönzése, népszerűsítésüknek elősegítése. Az alap anyagi bázisát — egyebek között — a szórakoztató jellegű kultúrter- mékekre, a szolgáltatásokra ki­vethető úgynevezett kulturális járulék biztosítja; Kétségtelen, hogy az új hely­zetet az is jellemzi majd, hogy az eddiginél jobban megnézik az illetékesek minden fillér helyét. Azok a népművelési he­lyi vezetők, akik eddig minden apró-cseprő gondjuk megoldá­sát „föntről” várták — nehéz helyzetbe kerülnek. A munka továbbfejlesztésében ezentúl a mainál nagyobb mértékben kell támaszkodni a helyi kez­deményezésekre, erőforrások­ra. Persze ez — mivel a vál­lalatok, szövetkezetek is haté­konyabb gazdálkodásra törek­szenek — nem lesz könnyű. De a népművelőknek meg kell ér- tetniük a gazdasági élet helyi irányítóival, hogy a népműve­lési keretek-alapok biztosítása később mennyire gyümölcsö­zik. Ahhoz, hogy az ilyen érvek diadalmaskodjanak, a vitázó szavak egymagukban kevesek. A népművelés mindennapi gyakorlatának színesedése, ész- szerűsítése, a népművelésen belüli gazdálkodás szembeöt- lőbb fegyelme válthat a legha­tásosabb szószólójává a jó ügynek, melyet a tervezett in­tézkedések is csak szolgálni kívánnak. Bajor Nagy Ernő Orosz nyelvtanfolyamokat szervez az MSZBT megyei elnöksége Az új tanévre alap-, közép- és felsőfokon orosz nyelvtan- folyamokat szervez az MSZBT Heves megyei Elnöksége a Társaság központi nyelvisko­lája keretében. Előképzettség az alapfokú tanfolyamra nem szükséges: felvételüket kérhe­tik mindazok, akik a nyelvet tanulni, vagy nyelvtudásukat tökéletesíteni szeretnék. A tan­folyamok sikeres elvégzése után a részt vevők jelentkez­hetnek állami nyelvvizsgára is. A tanfolyam után érdeklő­dők jelentkezési lapot kapnak az üzemi, vállalati, vagy intéz­ményi szakszervezeti bizott­ságoknál, és a Hazafias Nép­front járási-városi bizottságai­nál is. Akik a közép- és felső­fokú tanfolyamra jelentkez­nek, felvételi vizsgát tesznek. A jelentkezési határidő 1967. szeptember 20. Tanfolyamokat lehet szervezni egyébként az üzemeknél, vállalatoknál, in­tézményeknél is. Itt az szüksé­ges, hogy a hallgatók száma el­érje a tizenöt-huszonöt főt. Korszerű oktatási segédesz­közök és az iskola vezetősége által önköltségi áron biztosí­tott tankönyvek segítik az orosz nyelv megfelelő elsajá­títását Beszélgetés a kilátnánk szélén Aki az öreg Berki-malomba vitt őrölni valót, vagy aki a közeli kukoricaföldön ka­pált és tört, nem sejtette, mi van a föld alatt. Erről csak a patak tudott, és talán locso­gott is róla, de senki sem fi­gyelt oda. Végső soron még­is csak a patak játszott szere­pet a dologban: ahogy erről már beszámoltunk, Nagytálya ha­tárában az Eger új medrének zés, azaz múlt szombat óta. A keveslést jelző ajkbigy- gyesztés azonban nem az ása­tásokon dolgozók sajátja. Ök mindennek örülnek. A nagy- tályaiak fantáziája persze mindezzel nem elégszik meg: a köztudatban jelenleg egy láda arany szerepel.../ Hét ember dolgozik az ása­táson. Nevüket érdemes fel­jegyezni, mert a megye egész A múltat igyekeznek szóra bírni a B er ki-malomnál. Vajon miről fog mesélni?... ásása köziben, Árpád-kori templom maradványaira buk- bantak a Berki-malom mellett. Nos, azóta a régészet meg­szállta ezt a területet, megje­lentek a muzeológusok, az ásatásokon dolgozó munká­sok, esetenkint pedig a falu egy része... Az ásatást Kovács Béla mu­zeológus vezeti. — Elkészítettük a metsze­teket — magyarázta —, de még tovább kell folytatnunk, hogy valamilyen képet kap­junk az alaprajzról. Annyi a falcsonk, hogy nemcsak a templom, hanem korábbi-ké­sőbbi építkezések nyomait is feitételeztetik az emberrel. Egyelőre semmi biztosat nem lehet tudni. Persze addig nem nyugszunk, amíg mindent nem sikerült tisztázni. Lehet, hogy meglepetéseket tartogat még ez a lelet.;.? A csontkamrában talált szíj­darabok és a felszínre buk­kan falcsonkokon íkívül nem sokat találtak a nagy felfede­területén — a múzeum alkaL mazásában — csupán ők hiva­tottak ásni, ahol a múlt ki­dugja a fejét a földből. Siro- kiak valamennyiéin: Ádám Já­nos, Borics János, Liptai Gyu­la, Török János 1. és Török János 11., Tarjányi András, és Varga Miklós. A két Török János egy árokban lapátol. Éppen falat keresnek. — Merre dolgoztak leg­utóbb? — Visontán — feleli I. — Egy 3 ezer éves település nyo­mait kutattuk. Találtam egy kis kunyhót, benne kemencé­vel meg cserépedény-marad­ványokkal. Két napig dolgoz­tam rajta, spakndval kellett ásni! Egynegyven mély, a bel­világa egyharminc. Lefelé bő­vül — szól a szakszerű magya­rázat. A további kérdésekre fe­leli: — Hogy érdekesnek tar­tom-e? Persze! Izgalmas: min­dig furdalja az embert, hogy valami érdekeset talál. Egy faldarabot mutat: — Tessék nézni: ezekre vi­jobban érdekéi —teszi hozzá Tarjányi András. Ádám Já­nosnak volt a legérdekesebb „lelete”. Itt, a templom ása­tása közben a csontkamrában — új kétforintost talált egy megkezdett alma társaságá­ban ...!!! Nem kellett hozzá régész, hogy megállapítsa: új­kori kultúra nyomai, feltehe­tően a kincskereső nagytá- lyaiak egyike ejtette ki őket... — Sajnos — mondta Kováéi Béla — nagy a forgalom. Éj­jeliőr nincs, a községbeliek pe­dig igen nagy előszeretettel keresgélnek a metszetekben. Persze, hogy rongálódik. A község vezetőinek segít­sége kellene. Elvégre nekik sem közömbös, hogy amit a falu határában találtak, épség­ben, megfelelően szolgáljon a jelen épülésére. A meglepetés még hátra van. Az a néhány mondat, amit a vallatás eszközeivel, csákánnyal, lapáttal, seprővel és spakmiva! ki tudnák csi­karni a múltból! (kátai) Abe Cirus, az UBF rádió­társaság riportere szája elé emelte a mikrofont. Kedves hallgatóim! Abe Ci­rus egyet vesz célba, kettőt talál! Itt vagyok G. M. Green- moore professzornak, a pa- lomar-hegyi csillagvizsgáló igazgatójának dolgozószobájá­ban, hogy az év, vagy talán az évszázad legnagyobb szen­zációjáról, a Bögréről beszél­gessünk. De velem szemben nemcsak az Amerikai Egye­sült Államoknak ez a híres tudósa ül! Mellette Averján úr foglal helyet, az asztronau­tikai tudományok doktora, az alma-atai obszervatórium vezetője. Ö ezekben az izgal­mas napokban Greenmoore professzor vendégeként tartóz­kodik Kaliforniában, és szin­tén hajlandó részt venni tár­salgásunkban. Felkérem házi­gazdánkat, összegezze az ed­digi tapasztalatokat a világűr­rMmmm bői elsőként Földünkre érke­zett űrhajóval kapcsolatban. Greenmoore professzor, szi­kár, ősz hajú férfi megigazí­totta szarukeretes szemüvegét, majd átvette a mikrofont. — A mi kedves Cirusunk talán nem veszi rossznéven, hogy két helyreigazítással- kezdem. Nem állíthatj uk ugyanis feltétlen bizonyosság­gal, hogy valóban ez az első mesterséges alkotmány, amely az emberiség történetében, vagy azt megelőzően a világ­űr valamely pontjáról hoz­zánk érkezett. Tény viszont, hogy ez az első olyan űrhajó, amelyről tudományosan érté­kelhető adatok állanak má­ris a rendelkezésünkre. Mű­szeres mérések, lokátor-jelzé­sek, fényképek, szemtanúk egybehangzó állításai. A má­sik helyreigazítás: a szó fi­zikai értelmében ez az űrhajó, melynek alakja valóban két- fülű bögrére emlékeztet, mind ez ideig még nem szállt le a Földre, a Föld légterében tar­tózkodik immár negyedik nap­ja, igaz, gyakran csak pár méter magasságban lebeg a talaj, a vizek felett. la eddig? Először is: helyvál­toztatásait olykor olyan se­bességgel végzi, hogy mozgá­sát a mi legprecízebb, legna­gyobb teljesítményű műszere­inkkel sem követhetjük. Is­meretes, hogy Földünkön több mint kétezer csillagvizsgáló intézet működik. Nos, egyik sem jelezte előre a Bögre ér­kezését, csak akkor vettek ró­la tudomást, amikor már lég­körünkbe érkezve nyilván erő­sen csökkentette sebességét. Hajtóenergiájára, hajtóművé­re vonatkozóan ma még fel- tételezésekbe sem bocsátkoz­hatunk. Az űrhajó magassága hét és fél méter, szélessége négy méter, szabályos henger alakú, ha eltekintünk a két bögrefültől. Színe ezüstszürke. Amikor érkezése napján, har­minchét percig mozdulatlanul lebegett Manchesterben, a Jodrell Bank parabolatük­re felett megfigyelték, nogy lassú, hossztengely körüli forgást végez. Az irányított antennával küldött rádióie- lekre nem reagált. Még ugyan­ennek a napnak délutánján országunkba látogatott, a wilsoni obszervatórium mel­lett tűnt fel, este pedig Aver­ján barátom hazájából, a Szovjetunióból jelezték, hogy a bjurakáni csillagvizsgáló in­tézet környékén kering. Azóta a Bögre megjárta Dél-Ameri- kát, Afrikát, Ausztráliát. — Elgondolkoztató — szólt közbe Averján —, hogy má­sutt is többnyire obszervató­1067. augusztus 27„ vasárnap Mit állapíthattunk meg ró* riumok szomszédságában lát­ták. Mintha valahogyan von­zódna a nagy teljesítményű rádióteleszkópokhoz és rádió- lokátorokhoz. — Valóban — bólintott Greenmoore. — Ezeket egye­lőre tisztelgő látogatásoknak kell tekintenünk, míg rá rém lelünk az igazi okra. Az ösz- szegezés kapcsán még arról is szólnom kell, hogy bár az űrhajó burkolatának minősé­gét nem sikerült optikai mód­szerekkel megállapítanunk, kétségtelenül rendkívüli szi­lárdságú anyagról van szó. A riporter odahajolt a mik­rofonhoz: — A tadvani incidensre gon­dol? — Igen. Lehetséges per­sze, hogy nem jutott el hoz­zájuk az a figyelmeztetés, amellyel az ENSZ főtitkára fordult a világ nemzeteihez, miszerint tartózkodjanak az idegen űrhajóval szembeni ka­tonai, vagy egyéb támadó jel­legű fellépéstől, hiszen a Bög­re egyáltalán nem tanúsít agresszív magatartást. A tai- vani nehéz tüzérség mégis közvetlen célzással lőtte a kaohsziungi kőolajfinomító felett megállapodó űrhajót. A lövedékek lepattantak a Bögre burkolatáról, anélkül, hogy azon a legcsekélyebb külsé- relmi nyomot hagyták volna. Abe Cirus visszavette a mikrofont. — Megköszönöm az össze­foglalást, de a tulajdonképpe­ni interjú csak most kezdődik. Honnan jött az űrhajó? Kik küldték és miért? Van-e ele­ven utasa, vagy távolról irá­nyítják? Van-e remény a kap­csolat felvételére, milyen eredménnyel jártak az eddigi kísérletek? Kedves hallgatóim, jól tudom, hogy a dolgok je­lenlegi állása mellett csak hi­potéziseket hallhatunk, de az UBF sokmilliós hallgatóságát nyilván az is érdekli, hogy milyen gondolatok foglalkoz­tatják az említett problémák­kal kapcsolatban a tudóso­kat?... Mi van?! Mi történt?! A riporter ezt a kérdést Greenmoore titkárnőjéhez in­tézte. aki e pillanatban dug­ta be platinaszőke fejét a ta- pétás ajtón. — Bocsánat, a professzor urat sürgősen kérik a telefon­hoz. Híradás a Bögréről. A házigazda felugrott, elné­zést kérőn intett társainak és kisietett a szobából. Az amúgy is formában lévő Cirust fel­villanyozta ez a sokat ígérő közjáték. — Hallották, kedves hall­gatóim? — suttogta a mikro­fonba. — Lehet, hpgy rövide­sen újabb szenzációs értesü­lésekhez jutunk. Addig is megkérem Averján urat, közölje véleményét a felme­rült kérdésekkel kapcsolat­ban. A zömök, sűrű, göndör hajú tudós mókás megadással tár­ta szét karját. — Ilyen a sors. Greenmoore barátomnak csak a tényeket kellett felsorolnia, nekem veszélyesebb feladat jutott, a feltevések, az elképzelések. Kínos dolog ez, mert a szom­szédos telexszobában kollé­gám esetleg éppen most érte­sül újabb tényekről, amelyek megcáfolják az én hipotézisei, met. Mindenesetre úgy gondo­lom, hogy a Bögre esetében kozmikus szondáról, afféle űr­laboratóriumról, robot-űrhajó­ról van szó. Alkotói különbö­ző észlelő, érzékelő, regisztrá­ló műszerekkel láthatták el, hogy sokoldalúan tájékozód­jék glóbuszunkon és informá­cióit vagy menet közben su­gározza a starthelyére, vagi' tárolja azokat visszatértéig. (Folytatjuk.) gyázni keil, mert már jelem tő­nek valantt. Vakolatdarab.. .1 A brigád tagjai tele vannak a kutatásod emlékeivel. Bo- rics János pjildáui a káli hon­foglalás-kori temetőt emlege­ti: — Ezer köbméter földet mozgattunk meg! Kovács Béla kiifia, Peti is ,se- gít”. Ö egy konófület talált. — Minél több a lelet, aanál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents