Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-23 / 198. szám

ü, három követelmény

kapnak a városi, járási és kerületi pártbizottságok. Megmozdul majd az állami apparátus is, hogy a személyzeti munkában mindenütt érvényre jusson a politikai, a szakmai és vezetési erények hár- ríias szabálya. Ezzel párhuzamosan kerül tető alá az új Munka Törvénykönyve, amely ledönt sok — vezetői cselekvést bénító — korlátot, ám ezzel együtt megfogalmazza a szakszervezetek érdekvédelmi és vétójogát is!

Nem lesz abszolút határvonal vagy választóvíz az 1968-as év első napja. De attól kezdve vizsgázni kezd a sokoldalúan felkészült vezető, s az őt segítő, véle egy „mechanizmusban” élő irányító szerv és termelő kollektíva. A vezető s az általa irányított, illetve helyes terveiben őt támogató közösség, az önállóságot jelentő nagykorúság küszöbére lép, hogy az egyéni és társadalmi érdekeket összehangolva gyorsítsa a gazdaság fejlődését, az emberek boldogulását. Történelmileg ismét magasabb fokon folytatódik a szocialista építés munkája. Megnyugtató és sokat mondó az a tény, hogy a kádermunkáról szóló párthatározat egyik folyamatos következménye a reformról szóló alaphatározatnak. Az előre tett lépést itt is a kommunisták kezdeményezték, elsősorban tehát a párttagság fórumain vitatják meg a gazdasági vezetés további javításának helyi feladatait is.

Jurmics László

A közelmúltban leváltottak < egy gazdasági vezetőt. Pedig < előélete becsületes, évtizedek 1 óta végez társadalmi munkát, megszerezte az egyetemi dip- 1 lomát is. Csak vezetni nem i tudott. Furcsa a képlet: poli- < tikai és szakmai felkészültsé- i ge látszólag megfelelő volt, de ! az emberek között mégis fel- i készületlennek találtatott. Bi- 1 zalmatlanság, elzárkózás jel- ■ lemezte, a segítőkész véleményeket figyelmen kívül hagy- i ta, elhamarkodott döntéseket i hozott: ez volt a mérleg ne- 1 hezebb felében. A példa tehát ! azt mutatja: politikai tisztes- 1 ség, szakmai felkészültség : adott esetben mit sem ér, ha a vezető rosszul vezet...

Szocialista módon vezetni!, — ma már ennek a fogalomnak is története van. A gazdaságirányítás reformjának első tavaszán, a jövő év márciusában lesz húsz esztendeje, hogy a bankok és vállalatok után államosítottuk a száz főnél többet foglalkoztató nagyüzemeket is, élükre pedig harcokban kipróbált, szakmájukhoz értő munkásemberek kerültek. Nem sokkal később új útra lépett a magyar mezőgazdaság, a szövetkezeti kollektívák élére becsületes, de kisüzemi vagy földmunkás tapasztalatokkal rendelkező parasztembereket választottak. Ha az újonnan elismert vezetők csak azt mondták: „Fogjuk meg, emberek, a munka nehezét”, százak és ezrek váltak hasonlóvá a népmesék hőseihez.

Később bonyolódni kezdtek a gazdasági viszonyok. A mennyiségi igény fokozatosan a választék iránti követelménnyel bővült, szükség szerintiiért nyert a csín, a használhatóság vizsgálata, s nem volt közömbös a ráfordítás mértéke, a korszerűség színvonala sem. Már kevesebbet- ért a „hó'rukk”-stílus, követelőzni kezdett az összehasonlító gazdasági elemzés, a statisztika, a korszerű üzemszervezés. Megjelent a Minisztertanács 1021-es rendelete, amely képesítéshez kötött sok vezetői munkakört.

Ezekben a hónapokban ismét sok szó esik a korszerű vezetés tudományáról. A korszerű vezető... De milyen is lesz az? Kezdjük ott, hogy a vezetők túlnyomó többsége • nem lesz új, de megedződve, mind korszerűbb ismeretek tapasztalatok birtokában várja az új feladatokat. Hiszen a két szocialista évtized zömében felkészült, rátermett, kulturált kádereket nevelt.^ Ele get tudnak tenni — az új körülmények között is — a párt Politikai Bizottsága által nem régen hozott határozatnak: hűségük, gyakorlati tapasztalatuk, áttekintő képességük és

emberismeretük együtt teszi őket alkalmassá a megnövekedett feladatokra.

Az említett párthatározat a kádermunkáról, a személyzeti munkáról, e terület politikai ellenőrzéséről és fejlesztéséről intézkedik. Azt célozza, hogy a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor, a fokozott követelményeknek kellő önállósággal cselekedve, eleget tudjanak tenni a vezetők: a reájuk bízott társadalmi vagyonnal és a vagyont gyarapító emberek munkájával, alkotó szándékával hatékonyan gazdálkodjanak. Az új gazdasági mechanizmus az imént említett hármas követelményt sürgeti az élet minden szintjén. Mert-egy'személyben dönthet és dönt is a gazdasági vezető. De az önállósággal szabad teret kapott vezető akkor dolgozik jól, intézkedéseit akkor kíséri elismerés, ha azok vállalati és népgazdasági érdekek szempontjából eredményesek, ha kivívják a párt és szakszer, vezetek helyeslését, s döntéseiben sürítve ott található a dolgozók többségének tapasztalata, igenlése.

A kádermunkáról szóló párt- határozat ilyen és hasonló gondolatokat tartalmaz. Rendelkezik a minősítésekről, az iskoláztatásról, az új káderek neveléséről is. Az előttünk álló időszakban helyi pártszervek és alapszerevzeti taggyűlések értékelik és vitatják tovább a sokrétű feladatokat. A helyi önállóság növekedésével párhuzamosan egyre több irányítási és beleszólási jogot

A házigazda: Budapest

Nemcsak mezőgazdasági kiállítás van a fővárosban

MÉG NÉHÁNY NAP és magasba kúsznak a zászlók, elhangzanak az ödvözlő szavak, megnyitja kapuit Budapesten a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, hogy tanulságos látnivalóival vonzza az érdeklődők százezreit.

A tsz-ekben, állami gazdaságokban, falvakban már készítik az autóbuszokat, rendezik a különvonatok jegyeit. Indulnak látni, tanulni, esetleg vásárolni Budapestre.

Budapestre. Erre a szóra szeretném most a hangsúlyt helyezni, mert ezt a múlt kiállítások során sokan és sokszor elfelejtették. Jöttek, beléptek a kiállítás területére, aztán visszaszálltak a buszba és siették haza. Eszükbe sem jutott, hogy a kiállítás házigazdája, kerete, környezete Budapest, hazánk fővárosa.

Kár volt pedig. Sajnos, úgy is lappang nálunk az ösztönökben egy olyan vélemény, hogy Magyarország kettő van. egyik a vidék, a másik — valahogy külön és fölötte — Budapest. E nézetek szülőanyját most ne keressük, de elfogadásukba sem nyugodjunk bele. Amint a budapesti munkások hazája a telt kalászt ringató róna is, úgy a „vidékiek” hazája az acélt izzító, a magas házakat, az ég felé nyújtózta- tó vagy belvárosi szűk utcácskákban bújkáló Budapest is. így egész az ország, így

fizetni találkozások

A TOLMACSNO

teljes a hazaszeretetünk, ha mindkettő a miénk.

De hogyan? Ügy, hogy a pestiek is járjanak vidékre, (ismerd meg hazádat!) és a másik tábor is járjon a fővárosba (ismerd meg Budapestet!). Jöjjön, nézze, élje egy kicsit ezt a világot, melynek köveit ő is segített összehordani, s amelynek normális életműködéséhez az ő termékei is nélkülözhetetlenek.

ERRE IGEN JÖ alkalom a kiállítás, a parasztemberek, a falusiak és városiak százezres budapesti látogatása. Igaz, ez idén a mezőgazdasági kiállítás is sok szórakoztató ötletet iktatott programjába, de Budapest az mégiscsak Budapest.

Autóáradat suhan a ^Nagykörúton és zöld csendbe burkolóznak a budai hegyek. Hidak gyöngyfűzére fonja át a Dunát és Európa egyik legszebb kilátását kínálja a Citadella kőmellvédje, vagy a Já- noshegy tömör torhya. Gépóriások munkája rázza a földét Csepelen, ezer kilométeres utakra indulnak repülőgépek a Ferihegyről, az Állatkertben ezernyi érdekességei ismerkedhetnek a nézők.

Sok ezer esztendő, az alkotó emberiség kincseit kínálják a múzeumok. Goya: A korsós lány című alkotását csodáljuk a Szépművészeti Múzeumban, az ember kialakulásáról vall a Nemzeti Múzeum a vértesszöllősi őslelete. A szegedi festők alkotásait tárja elénk a Nemzeti Galéria kiállítása. És múzeum maga a város is. A Parlament kecses cirádái, a Vár történelmet lehelő kövei, Aquincum híres róLeroy Clalre francia nevet viselő magyar nő, s Gyöngyös, orosziban, ahol most külföldi egyetemistákat kalauzol mesélte meglehetősen romantikus történetét.

A fiatalemberrel — akit aztán később férjül választott — Budapesten találkozott, külföldi csoportban. Megismerkedésükről nem beszélt különösebbet, hiszen kettőjük dolga az, nem tartozik a nyilvánosságra. Elég az hozzá, hogy feleségül ment a franciához, aki aztán természetesen elvitte magával Párizsba

Budapest után Párizst nyilván szoknia kellett —, de ezt valahogy sohasem tartotta nehéznek. Olyan társaságba került, amellyel már idehaza összeismerkedett, megbarátkozott — s mert a nyelvüket régóta beszélte — alig érzett mást, mint egy kis környezetváltozást, lakhely-cserét.

Két és fél éve történt mindez, s a biokémiai laborban töltött rövidke asszisztensi időt leszámítva, úgyszólván ettől kezdve tolmács Leroy Claire.

A tolmácskodás a legérdekesebb foglalkozások egyike, sokféle ember között teremt kapcsolatot, sokfelé elvisz.

Leroy Claire merre járt* kikkel beszélt?

Azt mondja, hogy Különféle utazási irodákban vállalt munkát, tanácskozásokon, értekezleteken fordította, közvetítette a szavakat.

Decemberben jött haza.

Ez idő alatt volt Kecskeméten, időzött a Balatonnál s természetesen Budapesten.

Mikor volt Budapesten?

Gondolkodik egy keveset, sokára mondja, hogy talán másfél hónapja látta a szüleit.

Mindig utazik.

Teli lehet élménnyel.

Mi az idei, legnagyobb élménye?

A KISZ VII. kongresszusán való részvétele. A francia delegáció mellett dolgozott

Régebbi emlékei?

A külföldi útak. NSZK, Belgium, Svájc...

A szakmáját nagyon szereti, el nem cserélné semmi

mással.

Jelenleg a Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda alkalmazottja. Meddig marad mostari munkaadójánál — még nem tudja. Nem is gondol rá.

Mire gondol? — Nem árulja el.

Érdekes szemeivel valamin hosszasan elmereng, a2tán za vart pillantással ébred álmodozásából.

Ruhája — idegen. Beszéde is masabb a megszokottnál. „Praktikus” francia hölgy.

Különös. Két és fél észtén dó alatt is mennyit változik az ember...

(—ni)

mai emlékei mind látogatót

várnak.

Kivételes szerencse, hogy a mezőgazdasági kiállítással csaknem párhuzamosan, Gagarin űrhajóját és a szovjet tudomány-technika ezer más csodáját láthatják a vendégek szeptember első felében a városligeti kiállítási területen* ahol ugyanakkor még egy nagy lakberendezési bemutató is lesz.

De beszéljünk az estéről, a csodás budapesti éjszakáról is. Ha ki«» ólnak a fények, új arcot ölt a város. A színházak hallgatnak még, de Kabos és Kazal már fellép esténként a Vidám Színpadon. Hangverseny a Károlyi-kertben, az Állami Népi Együttes műsora a Margitszigeten, a Kisstadionban pedig néhány napon át egy amerikai társulat jégtánc-világhírességeit vonultatja fel.

Hát szabad mindezt kihagyni?

A Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság, amelynek kirendeltsége a vásár területén is megtalálható lesz, segít nemcsak szállást, de bármilyen belépőjegyet is szerezni. Szívesen ad hivatásos idegenvezetőt. Nyitott panoráma-autóbuszai változatos programokkal állandóan járják a várost. Ha kedve és ideje engedi, a kiállítástól induló, élményekben gazdag, háromórás városnézésen vehet részt az érdeklődő.

SZÓVAL: TALÁLKOZUNK

Budapesten, de nemcsak a kiállításon, hanem a fővárosban is!

Földeáki Béla

A XngT Októberi Szocialista Forradalom

50. évfordulójának tiszteletére:

Jubileumi munkaverseny Ecséden

Jelentős vállalásaikkal az elsők között csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított szocialista munkaversenyhez az ecsédi külfejtéses bányaüzem dolgozói. a vállalások óta hét hónap telt el, aktuális volt tehát a számadás, hogy mi lett az Ígéretekkel, a vállalásokKal.

Ez a gondolat vezette a dolgozókat, amikor a napokban

A BETEG NYÖGVE, fájdalmas arccal feltápászkodott az ágyból, aztán visszaesett a párnákra Arca áttetsző volt, zöldessárga Szeme mélyen, az üregébe visszahúzódva ült. Orra elvékonyodott, füle mintha pergamenből lenne és a keze mintha már nem is élő emberi kéz volna.

Látogatója közelebb húzta a széket az ágyhoz, arcát is közelebb dugta és megszólalt.

— Ne fáraszd magad.

— Jó, akkor maradj így közei hozzám. Szeretnék valamit elmondani neked, gyónni szeretnék. Vagy hencegni, vagy mit tudom én, de beszélni. — A beteg gyorsan, lihegve beszélt. Barátja figyelmesen hallgatta.

— Jönnek; Jön a család. Nincs már sok időm ... Amúgy Sincs — mosolygott bágyadtan.

— Látom a szemedből, hogy te is tudod ezt, Jó, ezt hagyjuk. Arra már nincs időm, hogy az egész életemet elmondjam, csupán a töredékeit. Életem jellegét mondom el. És akkor talán megérted, hogy miért fáj annyira az elmúlás, az a tény, hogy rajtam senki sem tud segíteni.

— Először ezt hallgasd meg. Anyám, szegény, rendkívüli asszony volt. Akiket ismertünk, a többi asszonynak mindössze annyi gondja volt, hogy beossza férje keresetét. A mi apánk korán elhalt. így jó anyámnak először meg kellett keresnie azt a pénzt, amit beosztott. És öten voltunk gyerekek. Már gyermekkoromban

DOKTOR IMPERIAL

valamennyien indukciós hatás alatt átvettem anyám gondolkodását, idegrendszerét, erejét. Elvégeztem az egyetemet, orvos lettem. Hazajöttem és itt, ebben a kis városban, poros szülőfalumban praktizáltam. Itt alapítottam családot. És természetesen ismer az egész város. Már húszéves koromban megéreztem, hogy az emberek tudatosan, vagy tudat alatt érzik: erős ember vagyok, nem fizikailag, hanem a szó tiszta, igaz értelmében erős ember, akire lehet építeni. — Nyögött egy keveset, kapkodta a levegőt, aztán folytatta.

— Tettek is rám, mint a versenylovakra, mint az Im- periálra. És mindig befutottam, mindenki nyert rajtam. A családom, az emberek, a •.; mindenki.

— Adj, légy szíves kérlek, egy cigarettát. — Rágyújtottak. A beteg kezében remegett a cigaretta, de szívta. A szobában lévő másik beteg, a morfiumtól elbódulva, takaró nélkül lehetetlen helyzetben, összekuporogva feküdt a vaságyon. Az utolsó percekkel küzdött.

— Látod, ő is — mutatott az orvos a szomszédjára. — De nekem még van néhány napom! — Ezt kajánul, kárörömmel mondta. Aztán így folytatta;

— Hogy az emberben bíznak, hogy építenek rá, arról mindig negatív helyzetben győződik meg az ember. Egyéves házas voltam, zöldfülű ifjonc. Meglátogattuk az anyó- somékat. Este a vacsoránál nekem tettek — no persze finoman — szemrehányást, mert nem vittünk a vacsorához bort. No lám, gondoltam, miért nem a feleségemnek? Hát ki az ő lányuk, rokonuk? Aztán eszembe jutott, eddig mindig én vittem.

— Az első hibás diagnózisomnál a professzor sehogyan sem értette a dolgot. „Maga?” kérdezte és ebben benne volt az összes bizalma és csalódása. No persze, eddig sohasem tévedtem.

HARMINC ÉV ALATT egyszer nem akartam kimenni egy beteghez, s a rimánkodó hívó felesége sehogyan sem akarta ezt elhinni. „Maga, doktor úr?” Akkor eszembe jutott a professzor úr és kimentem. Pedig 39 fokos lázam volt. De eddig mindig, mindenkihez minden időben kimentem.

— És a feleségem? „Adj pénzt!” Adtam, akkor is, ha nem volt. Mert én erős vagyok, nekem adnom kell. Kölcsönkértem. „Menjünk külföldre, édes fiam!” És ezt akkor mondta, amikor még alig ke- sestem valamit a kórházban,

De azért mentünk; „Kicsi a lakásunk, alig férünk benne!” Pedig akkor még csak hárman voltunk és háromszoba- hallo® lakásunk volt. De hát miért is ne cserélnénk? Följöttünk ide a hegyoldalba, egy hatszobás villába és a bútort is kicseréltük. De ide már kocsi kellett, aztán a Moszkvicsot Wartburgra cseréltük és most a tizedik kocsink Opel Record,

— Untatlak? — kérdezte és megpróbált újból felülni. Most sem sikerült. Szeme bár mélyen ült, lázasan csillogott a morfiumtól és az újra élt emlékektől, amelyeket nemsokára végképp itt kell hagynia.

— Nem, dehogyis! Szívesen hallgatlak — mondta a másik a rajtakapott emberek zavarával.

— No jó, köszönöm — mondta a beteg elgondolkodva.

— Itt van ez a Szent-Györgyi. Nobel-díjat kapott és azóta sem állt meg. Szóval, tőle is az emberiség mindent vár, mert már eddig is sokat adott. Mindig adott. És a,rák ellen... Azt is tőle várják — köhögött, kis időre abbahagyta a beszédet.

—. Én nem fedeztem fel semmit, én csak jártam a betegekhez gyógyítani és cserélgettem a lakásomat, a kocsikat Futottam, loholtam. Futott az Imperial. Doktor Lupénál! Jó, mi? — kérdezte keserű mosollyal.

— És tudod, öregem, most eltörött a lába. És a lovak csontja nem forr össze. Kár, hogy nem tíz év múlva jött ez a lábtörés. Addigra talán felfedezik a rák elleni... — most sikerült a betegnek felkönyökölnie.

— Állva akartam meghalni, érted? Állva. A műtőasztal mellett. Vagy mindegy, hogy hol, de állva. — Nem tudta befejezni, megjött a család. A gyerekek fintorogtak az éterszagtól. De jól neveltek voltak és megcsókolták az édesapjukat. Felesége homlokon csókolta és feltette a banális kérdést:

— Hogy vagy, fiacskám? — Beszéd közben arca olyan volt, mint a kirakati babáké, mosolygott, de viaszból volt. Közben szíve majd megszakadt és emberfeletti erőfeszítésébe került, hogy férje né

. lásson az arcán semmit.

Az pedig a barátjára kacsintott, és mintha azt mondta volna: „Na látod, nem fut már az Imperiál. Nem kell senkinek, a feleségének sem.”

A barát elbúcsúzott, nem akart zavarni és kissé terhes is volt ez a látogatás.

AZ UTCÁN TALÁLKOZOTT a feleségével, belékarolt és csak annyit mondott:

— Szegény Béla... Jaj, de rossz betegek vagyunk mi, orvosok.

Suha Andor

„mérlegre tették” a vállalások teljesítését, számvetést készítettek az eddig végzett munkájukról.

Az eltelt hét hónap kitűnő eredményekkel zárult: Az 1101 360 forintos vállalásból már 673 ezer 560 forintot teljesítettek. Nagyszerűen dolgoztak a szocialista brigádok: az év elején azt Ígérték, hogy 1 069 352 forintot megtakarítanak. Az ígéreteket tettek követték: eddig már 827 ezer forintot takarítottak meg.

Közös munka, közös sikerek. A vállalások teljesítéséből mindenki kivette a részét Néhány szocialista brigád az átlagosnál is jobban.

A „Kandó Kálmán ifjúsági szocialista brigád jelentősen hozzájárult a sikerekhez, az eredményekhez. Anyagfelújí tással, anyagtakarékossággai 176 835 forint értékű anyagól takarítottak meg.

A Ho-Si Min szocialista brigád, is megtette a magáét: gépek felújításával, használt anyagok felhasználásával mintegy 154 ezer 750 forintot takarított meg. A Seinnetcz Miklós szocialista brigád anyagtakarékossági mozgalma is 135 164 forintttal zárult.

Az év eleji, a jubileumi vállalások után a III. negyedéves termelési tanácskozáson újabb vállalás született Ecséden.

A Turcsányi László szocialista brigád felajánlotta, hog> védnökséget vállalnak hároA termelő gépegység fölöfX amelynek az értéke 16 800 000 forint. Megőrzik, a hibákat azonnal kijavítják, a munkahelyeken pedáns rendet és fegyelmet tartanak.

Az eredmények mindennél jobban bizonyítják: az ecsedi bányászok kitűnően dolgoznak s nagyszerű versenyt folytatnak. Versengésük méltó a jubileumhoz.

1967. augusztus 23., szer«?*