Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
A tizedik gombostű Meg keli változtatni az egri Széchenyi utca közlekedési rendjét! főutcán. Korlátozni kellene a sebességet!... b A Széchenyi utca közlekedése nemcsak forgalmas, de gyakran még parkírozásra is használják az úttestet. A „mi lett volna, ha..." nem mindig eredményes okoskodás, most mégis azt kell mondani: ha a Moszkvics nem parkíroz a ház előtt, nem történik baleset. Érdemes emlékeztetni a tavalyi szomorú gyermek balesetre is: csaknem ugyanazon a helyen történt, mint a hétfői, s a kisfiú két parkírozó gépkocsi körül ugrott ki az úttestre... Miért parkíroznak gépkocsik a szűk és forgalmas Széchenyi utcán? Szabályos, vagy szabálytalan? Egy biztos: nagyon veszélyes! Életveszélyes! ★ A GOMBOSTŰK A TÉRKÉPEN nemcsak egyszerű statisztikai adatok. Életre szóló sebesülést, sőt halálos balesetet is jelentenek. Igaz, valameny- nyi balesetnél kimutatható a közlekedési szabályok megszegése, de ugyanakkor egy-egy útszakasz jól vagy rosszul kialakított közlekedési rendje és körülményei is előidézhetik a balesetet. A térkép Széchenyi utcai szakszára felszúrták a tizedik gombostűt... Halálos baleset történt. Érdemes kutatni az okokat, a körülményeket és utána cselekedni kell... (márkusz) Amerikai filmvígjáték Irma, te édes ÉGER TÉRKÉPÉNEK Széchenyi utcai szakaszára felsírták a tizedik gombostűt. Á közlekedési balesetek számát j«lzik ezek a piciny acéltűk, fejük színe pedig már azt Is elárulja a szakembereknek — a közlekedési rendőröknek: hogyan végződött a baleset, öt szerencsésen, — nem történt sérülés, három baleset eredménye: könnyű sérülés, egy baleset végződött súlyos sérüléssel, míg a tizedik, a hétfő reggeli, halálos volt. Tíz baleset az egri Széchenyi utcán, év elejétől július 11-ig. Egy utca és egy fél év statisztikája ez... Nem feladatunk vizsgálni, elemezni a balesetek körülményeit, kutatni, kik és hogyan szegték meg a közlekedés rendjét — elvégzi ezt a rendőrség. A mi dolgunk, hogy ismételten szót emeljünk: az egri Széchenyi utca nem bírja el a megnövekedett forgalmat, közlekedése zsúfolt és veszélyes. A tizedik baleset, a hétfő reggeli így történt: Hat óra előtt öt perccel a posta előtti megállótól indult egy csuklós autóbusz. Vezetője elengedte maga előtt a mentőautót, amely az előzés után vissza akart térni az úttest jobb oldalára. De amikor a vezető észrevette, hogy ott egy Moszkvics parkíroz, igyekezett azt balra kikerülni. A Rákóczi utca irányából 60—70 kilomér teres sebességgel* közeledő motorkerékpárost megzavarta a mentőautó manővere (azt is hihette, hogy a mentő a kórház elé akar állni), gyorsan balra kanyarodott és nekiütközött a 25—30 kilométeres sebességgel haladó mentőautó jobb első részének. A motor- kerékpár vezetője az autó ablakának vágódott, majd onnan az úttestre esett. A pótutas pedig a nagy lendülettől fejjel a 36-os számú ház ablakába zuhant. A motorkerékpár vezetője meghalt, pótutasát pedig eletveszélyes állapotban szállították a kórházba... Ez az egyetlen baleset három veszélyt okozó körülményre is figyelmeztet (De hasonlóan figyelmeztetnek a korábbi balesetek is.): Q Az egri Széchenyi utca nem alkalmas a kétirányú forgalomra. Nem alkalmas reggel nyolc óráig, de este nyolc óra után sem. A kettős közlekedési rend megzavarja a gépReggeli a marsallnál Július 23-án, vasárnap este mutatja be a televízió Turgenyev Reggeli a marsallnál című írásából készült tv-játékát. Képünk: a játék egyik érdekes pillanata, (Tv-foto) DOB O T V 1/VtPg “ Mnűis& 1»67. július 15., szombat kerekedett. A darab jelenetei jórészt belső térhez kötöttek, de Moustache bisztrójának atmoszféráját, a garniszálló üzleti sivárságát, olcsóságát és Irma tetőszobájának romantikáját túlzások nélkül építi fel a vígjáték mögé. A rendezőnek a külső világ másodlagos. Irmáról, Nestorról és Mous- tache-ról akar mindent elmondani. Irma szerény. Kivételes rangja van az utcán, nem szólít le senkit, mert neki erre nincs szüksége. Jókedvűnek is ritkán mondható, jóformán fel sem tűnik a többi között. Kétszer azonban ő a sztár a rendezőnél is: az egyik alkalommal az asztal tetején táncol, a másiknál pedig az angol lordot igyekszik gyógyítani — lelki alapon. Az igazi hőse ennek a vígjátéknak mégis Nestor, ez a romlatlan rendőr. Kívülről ismeri a paragrafusokat és kívülről, messziről sejti csak az emberi szándékokat, amik igyekeznek a paragrafus görbéin átjutni. Nestort hőstette után Irma meghívja magához. S a rendező nagyszerű képsorban érzékelteti azt a félszeg és őszinte szemérmet, amivel egy tapasztalatlan szerelmes küszködik a legtisztább pillanat előtt. Mindez a játék érzelmes és olcsó romantika maradna csupán, ha Moustache-sal az élen nem kapnánk a nagyvilági Párizs éjszakájának ezt a félreeső, de színes foltját, selyemfiúival, lányaival, külön törvényeivel. Ebben a színes, szélesvásznú amerikai filmsikerben Shirley MacLaine és Jack Lemmon mellett Lou Jacobi a harmadik kitűnő alakítás. Joseph La Shelle képei és André Prévin zenéje észrevétlenül igazodnak a rendező szándékaihoz. Farkas András természetesen nem maradt titokban, gyorsan híre ment a munkaterületen és — mondani sem kell — minden jobb érzésű dolgozót felháborított. Ez viszont feldühösítette a szóban forgó gépkezelőket, annál is inkább, mivel társaik ítéletét — a büntetésül kiszabott egyhavi prémiumelvonás mellé kapták... A 11 dühös ember váltig hangoztatja a maga igazát, tiltakozik az „igazságtalan eljárás” miatt, mivel, mivel nem követtek el olyan nagy vétséget, „csupán elaludtak a gép mellett...” Ügyükkel a minap foglalkozott az üzemi szakszervezeti bizottság. Jelen voltam a tárgyaláson, amelyre megidézték a tizenegy ember egyikét, O. J.-t. Nyoma sem volt rajta a megbánásnak, ahelvett, hogy elismerte volna mulasztását, felelőtlen kijelentéseivel még inkább tetézte hanyagságát — míg végül is megállaoították róla: alkalmatlan a fontos szállítási gócpont gépkezelői teendőinek ellátására, helyes ha más beosztásba kerül. B. J. tíz kollégája szószólójaként próbált fellépni s tiltakozása közben odáig jutott, hogy kétségbe vonta a demokrácia érvényesülését, nagyon méltánytalannak tartotta a velük kapcsolatos eljárást, szüntelenül mások nagyobb bűneire hivatkozott. Ö is, más is, mindenről beszéltek — csupán arról hallgattak valamennyien következetesen, hogy miért aludtak munkahelyeiken. Arról nem szóltak, hogy szolgálatuk alatt nemcsak „szunyókáltak”, hanem oly mély álomba merültek, hogy Zwillinger Zoltán helyettes főmérnök, és Bódi József bányamester egyeseknek — próbaképpen — még a kézilámpáját, gumikesztyűjét, sőt az óráját is elvette észrevétlenül. Ilyen körülmények közepette pedig, akár milliós károk is keletkezhettek volna a szénszállító szalagrendszeren. Vajon ki fizette volnfj meg...?! D. P. (Tudósítónktól): Nincs tévedés a címben, mivel ez alkalommal nem a „Tizenkét dühös ember” c. drámáról van szó — hanem egy köznapibb „szomorújátékról”. Nevezetesen arról, hogy az ecsédi külfejtéses bányaüzemnél a közelmúltban az éjszakai ellenőrzés 11 gépkezelőt talált alva a munkahelyén. A tény, 11 dühös ember bennem a rémület görcse, szégyenkező dühbe váltva, hogyan is tudhattam annyira begyulladni, mint egy megriasztott állat. Ha megtudom, ki jelentett fel bennünket, nem maradok adósa. Milyen köny- nyű három embert megölni? Irtózatosan egyszerű. Csak gyorsabbnak, pontosabbnak, kérlelhetetlenebbnek kell lenni, mint azok, vagyis lövés előtt létre kell hozni főben, idegekben azt az eltökélt feszültséget, mely habozás nélküli parancsot ád szemnek és kéznek. Így hát mégsem olyan egyszerű? Miért épp Deső lőtt, miért nem más? Azt mondta, már tegnap este, ma reggeltől fogva nem parancsol senkinek, mégis parancsolt, épp azzal, hogy közülünk egyedül ő nem vesztette el a fejét. Rágyújt. Kezét nézem, szeretném reszketésen kapni, legalább utólag rendítené meg a két percbe sűrített, életnyi kockázat, s maga az emberölés, mert ha jogos volt is, embert ölt, de olyan a keze mint máskor, vékony, barna, nyugodt. — Húzzátok be őket a ve- nyigemkások mögé — mondja. — Fegyvert töltényt elszedni tőlük, hátha még ió lesz. Géza, adj egy gereh'yét, földet kotrok a vérn vorn okra. Tarba, te kiállsz figyelőbe, az út mellé, ahhoz a görcsös ágú szilfához, majd aztán váltjuk egymást. Készítsetek össze ennivalót, ha menni kell, ne az utolsó pillanatban kapkodjunk. Fésűs Járó csak most teszi le a fejszét. Megindultan közeledik Desőhöz. — Kálmán, én iazt szeretném mondani... (Folytatjuk) zépütt halványzöld nyilaskereszt, a Vibaldi-ház falán láttam, szent János szobra alatt. Akarok uralkodni magamon, iszonyúan akarok, nem szabad lazítani a gyeplőt rakoncátlan idegeimen, de nem, nem... — Kifelé, főhadnagy úr! Odabent a parancsnokságon már úgyse tisztelegnek magának, az szent! — Azonnal, bajtárs. Hozom a köpenyemet, irataimat. — Eszébe ne jusson mar- háskodni! Felszólítás nélkül tüzelek! Deső befordul. Gallai hebegve könyörög. — Vágjuk ki magunkat. Ha nem sikerül... az se rosz- szabb... Deső nem felel. Sima mozdulattal fordul vissza, a kezét se láttam, hogy a fegyverért nyúlt volna, csak a sorozat ropogott az ajtóban, darabokra tördeli a csendet, mintha a fejemben ropogna, a három ember odakint egymásnak dől. Deső áll egy pillanatig, aztán bejön, az asztalra helyezi a géppisztolyt, odébb tolva a tányérokat, bal karja megleb- ben, ezzel a kis mozdulattal jelzi, nem volt más megoldás. — És most? Gallai kérdi, megbicsaklik a hangja, de már szolgálat- kész, parancsra vár, Géza felkapja a táskáját. — Megnézem őket, hátha csak megsebesültek. — Felesleges — mondja Deső. — Egyik sem él. Kilép az ajtó elé, körülnéz. Morognak az ágyúk, az öregvárosban csattog az akna, a Cseresznyés ritkás ligetei közt három német páncélos mászik Bitta felé. Most kezd lazulni kés időkben nemsokára szépen megütné őt a guta. — Ki van ott bent? Ritkás szádafüggöny lóg az ablakon, a nyilas terpeszállásban, tíz lépésre az ajtótól. — Ne szóljatok — súgja Géza, — hátha elmennek. Mindnyájan tudjuk, hogy nem mennek el. Látszik rajtuk, biztosra jöttek. A bajba jutott ember vakságánál csak ostoba csodavárása képtelenebb s dűhítőbb. Deső az ajtóhoz lép, kitárja. — Tessék — mondja, mintha a postás jött volna. — Egyenként kifele! Kezet az égre, és semmi finesz, nem teketóriázunk! Hát persze. Mindent tudnak. Deső mozdulatlan, hangját sem emeli feljebb. — Mi lesz a tisztelgéssel!? Nem látja a rendfokozatomat? A nyilas legyint, mivel azonban a két csendőr tiszteleg, ő is meglóbálja a kezét, föl-le. — Na, látja. így mindjárt más. Most már nem bírom. Ordítani ke’l. Vagy futni, durrant- sanak belém, bánom is én, de ezt nem bírom, játszadozni a vég előtt. Elrendelem, hogy a szökevények a helyszínen fel- koncolandók... Kifelé jövet is láttam a falragaszt, Beregffy vezérezredes aláírásával, felül háromszínű szalagnyomás, kölejébe. A szélső diófánál meg- 1 áll, hallgatózik, aztán int, a ] két csendőr követi, lövésre készítve fegyverét. Üristen, hát csak erre volt jó az egész? : Megfogjanak ebben a rohadt 1 présházban, akár egy ketrecben? De ki köphetett be min- : két? Csak úgy, maguktól, egyenesen ide... ez lehetetlen, i De mindegy, itt vannak, és 1 nincs egérút semerre, én mar- ; ha, Tárász Bulybán és Kare- < nina Annári töröm a fejemet, i a szemem tartottam volna ' nyitva inkább, de már előbb is kötnivaló bolond voltam, ; bebújni ebbe a lyukba, micsoda őrültség, és öt katona ; közül egynek se volt annyi esze, hogy figyelőt állítottunk volna. Csupa üres tekintet, el- fehéredé szájszél az egész társaság. Fésűs Járó a veranda ajtajához támasztott fejszét kapja fel, szerencsétlen, tele lesz golyóval a hasa, mielőtt egyet üthetne. Gallai beugrik a szomszéd szobába, géppisztolyt hoz ki, hátrarántja a fegyver zárát, ne lőj, az istenedet, a Cseresznyés tele van némettel, idecsődül mind. — Tedd le — mondja Deső. Gallai ránéz, engedelmeskedik. Amint leteszi a fegyvert, mintha Vére folyt volna el, összelottyad az egész ember, kövér arca tele kékeslila szarkalábbal. Agyon ette-itta magát huszonöt éves korára, bé24. — Mi bajod? — kérdi Deső.- Hattal ül az ablaknak, villájára szúrt kenyérdarabbal törli a lecsó levét, semmit se lát, de mi már tótjuk, hogy járőr kanyarodik be a kastély mögül a szőlőhegyi útra. A járőrpárancsnok egyenruhát visel, nyilas, német géppisztoly lóg a mellén, két társa tábori csendőr. Gallai felugrik. — Hátul is van kijárat? — Nincs — mondja Géza. Száraz a szája, nyelvével nedvesíti. — Csak ablak... de apám vasrácsot tétetett rá. — Akárhogy is, de ki innen! Deső félreáll. Zsebkendőjével gondosan megtörli, száját, mintha enélkül szembe se nézhetne azzal, ami történni fog. — Az a legrosszabb — mondja halkan, — fővesztve menekülni. A dülőút felé nem mehetünk, az oldalban leszednek bennünket, mint a nyula- kat. De talán nem is ide jönnek. De igen. A járőrvezető lelép az útról, be Bartalék szőjárművezetőket (gyalogosokat is), az egrieket is, de különösen a külföldieket vagy az ország más tájairól érkezőket. Nem először írjuk: nyolc óráig zsúfolt a gyalogosforgalom is: iskolába sietnek a gyerekek, így számukra is sok veszélyt rejt a kétirányú forgalom. Jól tudjuk, nem kis gond elterelni az utca forgalmának egyik irányát, de ha mindez megoldható nap közben, reggel 8-tól este 8-ig, miért ne lehetne ugyanígy egységesen egésznap és éjszaka is? Szólni kell arról is, hogy a váltakozó közlekedési rend jelzőtáblái nem mindenütt alkalmasak — és nem elég feltűnőek — a gépjárművezetők tájékoztatására. És nem lehetünk elégedettek a főutcai közlekedés ellenőrzésével sem_ 0 A Széchenyi utcán a kerékpártól a csuklós autóbuszig sokféle jármű közlekedik. (Gyalogosok is a zebrán, sőt gyakran azon túl is!) Az üzletek előtt tehergépkocsikról pakolnak.- És a közlekedés rendje hatvan kilométeres sebességet is engedélyez. Gyors ez, sok ez, sőt veszélyes is ezen a szűk, keskeny, forgalmas Az amerikai látogató azért jön Európába, hogy történelmet kapjon, évezredeket, múltat, amit odahaza, új hazájában alkotásokban, épületekben nem kaphat meg. Az amerikai filmrendező azért jön Európába, hogy romantikát, mesét kapjon. S hol lehet a legeredetibb meséket, a leghihetetlenebb szerelmi romantikát kapni: Párizsban, az utcasarkon. — Hinni kell a csodákban — mondja a becsületes rendőrből szerelmes selyemfiúvá vedlő Nestor az ugyancsak szerelmes Irmának —, mert csoda az, ha egy utcalányból a szerelem anyát formál. Igaz, az sem kevesebb meglepetés, ahogyan Nestor, a párizsi rendőrvilágnak ez a falusiasán üde és romlatlan példánya a Casanova utca „császára” lesz. Ezekre a vígjátéki környezetben különösebben fel sem tűnő túlzásokra nem érdemes odafigyelni. Inkább az a nevette- tően igazmondó, ahogyan ezek az emberek, az éjszakai utca és a garniszálló kokottjai, vendégei egyik óráról a másikra élnek. A lányok állnak „standjaikon”. A hatóságok szemhúnyó jóindulata mellett egy-egy órára ízlés szerint taialKOziK meg-- fizetett ianyaval a csűrnöm árus, a kiváncsi turiota vagy a gáláns, elegáns, nagypenzo Kószáló. Itt mindent a pénz dönt el. A bisztró tulajdonosa, Moustache szerint, az éjszakai lányok szükségszerűen Kitűnő intézmény, mert mint iilozo- fálgatva bebizonyítja: a lányok forgalmat csinálnak, forgatják a pénzt és így jut el a frank, a dollár, sok kézen-közön a lányok ágyától a tisztességes ember babakocsijáig. Ki is ez az Irma? Anyja „nagymenő” volt ebben az éjszakai szakmában, de beleszeretett egy szürke köznapi senkibe és miatta lett pénztáros valahol itt, „Párizs gyomra”, a nagycsarnok körül. És mivé lesz Irma? ö is anyává lesz Nestor mellett, megszüli kislányát — éppen az esküvő napján —, s elmegy pénztárosnak valahová, mert kigyógyít- hatatlanul beleszeretett a szürke Nestorba, ebbe az őszinte érzésű, a szerelemért minden kockázatot vállaló fiúba. S ki ez a Moustache? Legalább hatfajta mesét költ, amikor jelentős pillanatokban életbölcsességét, felkészültségét kell kamatoztatnia. Ügy tűnik, ebben a párizsi éjszakában ez a minden pillanatra felkészült, minden helyzetre rátaláló és alkalmazkodó szolid szélhámos a legjellemzőbb. Itt minden egy kicsit üzlet, egy kicsit szélhámosság, de elviselhető, mert minden csillog, mindenütt az öröm és a szesz mámora ad alaphangot és hangulatot az életnek. A színpadi világsiker — Alexandre Breffort és Marguerite Monnod színdarabja évekkel ezelőtt bejárta már a világot — a kitűnő amerikai rendező, Billy Wilder kezében filmmé, mozgalmas, a Casanova utca életét nyüzsgésszerűen bemutató, csillogó alkotássá
