Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
Befejezte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) amire már jelenleg is van néhány példa, s remélhető, hogy a saját részlegekkel történő lakásépítési tevékenység a jö" vőben szélesedni fog. A tervezési jogosultság ki- szélesítésére vonatkozó, közeljövőben kiadásra kerülő szabályozás a műszaki tervező szervezetek közötti verseny kibontakoztatását és egyben a tervezési kapacitások bővítésének lehetőségét teremti meg. Ez — a kivitelezési jogosultság szabályozásához hasonlóan — a szakmai felkészültségtől függően lehetőséget ad a tervező szervezetek munkavállalására, illetve a beruházók házilagos tervezésére. Inokai János képviselő elvtárssal teljes mértékben egyetértve magam is azt vallom, hogy a tervezési jogosultság kiterjesztése természetesen nem jelentheti azt, hogy ugyanakkor lemondunk a szakmailag legjobban felkészült, nagy tapasztalatokkal rendelkező központi tervező szervek munkájáról. Továbbra Is súlyt helyezünk a korszerű és gazdaságos megoldást elősegítő típustervek, illetve típusszerkezetek széles körű fel- használására. Az új módszereknek megfelelően azonban e törekvéseinket a jövőben elsősorban nem adminisztratív úton, hanem valóságos gazdasági előnyök biztosításával kívánjuk érvényesíteni. — Az építőipari árreform kidolgozásánál abból az elvből indultunk ki, hogy ha a megfelelő feltételek adottak, az építmények árai' — hatósági intézkedések nélkül is — a közgazdaságilag indokolt szinten legyenek és stabilizálódjanak. Ezért az árszabályozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy a tervezési és kivitelezési munkák árait egyre szélesebb körben az építtetők és a kivitelezők megállapodásai rögzítsék. Ennek megfelelően az építőipar jelenlegi merev ár- szabályozásáról fokozatosan áttérünk a maximált, illetve irányárakkal szabályozott, megegyezéses árak rendszerére. Az építőipari áraknak tehát az építmények, valamint a bennük felhasznált építési anyagok és szerkezetek tényleges társadalmi költségeit kell kifejezniük, továbbá az építtető és kivitelező értékítéletét. A várható árváltozások az építő- és építőanyagiparban általában előnyösen fognak hatni műszaki fejlesztési céljaink megvalósítására. Az új árarányok a beruházót érdekeltté teszik a korszerű építési módok alkalmazásában, az előregyártott szerkezetek és a korszerűbb építési technológiák árszintje ugyanis kedvezőbb lesz a hagyományosénál. A távlati fejlesztés kulcskérdése változatlanul a nagyelemes lakásépítési mód mind szélesebb körű elterjesztése, a korszerű vasbeton- és acélszer- kezetek mind nagyobb mérvű alkalmazása, a közműépítés technológiai fejlesztése. Felszólalása végén a miniszter bejelentette, hogy már ebben az évben kidolgozzák a IV. ötéves tervidőszak várható építési igényeihez igazodó műszaki fejlesztési koncepciókat, körvonalazzák az építőipar kapacitásfejlesztésének követendő irányát, s kidolgozzák az építésiparosítás anyagi-műszaki bázisának továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatokat. Csikesz Józsefné budapesti képviselő részletesen elemezte, hogy a gazdaságirányítás reformja milyen változásokat jelent a tanácsok, közelebbről a budapesti tanácsok tevékenységében. Több felszólalás elhangzása után szünet következett. Szünet után az elnöklő Beresztóczy Miklós bejelentette, hogy a Minisztertanács beszámolójához Péter János külügyminiszteren kívül két képviselő kíván hozzászólni. Javasolta, hogy a hozzászólások meghallgatása után az országgyűlés a Minisztertanács beszámolója feletti vitát zárja le, s a kormány elnökének zárszava után térjen át a tárgysorozat második pontjára, a Külügyi Bizottság határozati javaslatainak megtárgyalására. Az Országgyűlés az indítványt elfogadta. Ezután Péter János külügyminiszter emelkedett szólásra. előkészítő javaslatokra, annál inkább az a meggyőződés alakul ki a nemzetközi közvéleményben, hogy az Egyesült Államok külpolitikai törekvéseinek igazi arculatát nem képviselőinek megnyilatkozásai mutatják igazában a különböző szintű diplomáciai tárgyalásokon, az ENSZ közgyűlésein, hanem az Egyesült Államok agressziói a vietnami frontokon és más területeken, valamint az Egyesült Államok katonai és politikai puccskísérletei Ázsia, Afrika és Latin- Amerika, sőt újabban Európa egyes országaiban is. A legutóbbi évek során diplomáciai, gazdasági, kulturális, politikai kapcsolataink kielégítő mértékben fejlődtek az ázsiai és afrikai országokkal. Kevésbé kielégítsek a kapcsolataink a latin-amerikai országokkal. Korántsem használtunk. ki minden kínálkozó alkalmat a kapcsolatok fejlesztésére. A jövőben kormányunk erre nagyobb figyelmet kíván fordítani. Kormányszintű dé- legáció látogatását készítjük elő ez év végére, < agy a jövő év elejére kapcsolataink bővítésére több latin-amerikai országba. A kormány külpolitikai tevékenységének hatékonysága döntő mértékben belpolitikai viszonyainktól függ. A kormány beszámolója a belpolitikai kérdések után tért át a nemzetközi kérdésekre. A dolog természeténél fogva én fordítva tettem. Itt most befejezésül különleges nyomatékkai hangsúlyozom belpolitikai viszonyaink jelentőségét a nemzetközi életben betöltött szerepünk szempontjából. Egy ország nemzetközi súlyát, sok egyéb mellett, az is meghatározza, hogy gazdaság; és szellemi termékei mennyire állják a versenyt a nemzetközi piacon. Kormányunk a Magyar Nép- köztársaság növekvő belpolitikai és .külpolitikai erejével arra törekszik, hogy ezeket az erőket, a nemzetközi viszonyok javítására irányuld folyamatok érvényesülését segítse nemzetközi kapcsolataink ápolása útján is. Ehhez kérem az országgyűlés támogatását, a Kormány beszámolóját elfogadásra ajánlom. (Taps.) Ezután szünet következett, majd az elnöklő Kállai Gyula felkérte Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét, hogy válaszoljon a kormány beszámolója feletti vitában elhangzott kérdésekre, javaslatokra. Fock Jenő záróbeszédé Péter János felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A nemzetközi élet, a váratlan események és fordulatok sorozata egyre növekvő erővel, új arányokban veti fel a háború és béke kérdését, új meg új döntéseket követel a kormányoktól, felelősségteljes állásfoglalásokat a népektől. Fock elvtárs a kormány beszámolójában felvázolta a nemzetközi helyzet fő vonásait, s kifejtette álláspontunkat a legfőbb eseményekkel kapcsolatban, ismertette kormányunk külpolitikai tevékenységének alapelveit és céljait. Az országgyűlés tagjai közül sokan szóltak hozzá a kormány beszámolójának külpolitikai szakaszaihoz és támogatásukról biztosították a kormányt külpolitikai tevékenységében is. Ennek figyelembevételével abban látom mostani feladatunkat, hogy a nemzetközi élet váratlan fordulataiban keressük, milyen mértékig változik most a háború és béke esélyeinek aránya, s milyen új utakat kell törnünk a béke megerősítése felé. A mai közlekedési lehetőség, haditechnika, interkontinentális rakéták, űrhajók világában a Föld összezsugorodott, sőt a kozmosz, a világmindenség is megkissebbedett. Minden megosztottsága ellenére, a háború és a béke kérdésében a világ eggyé és oszthatatlanná lett. Életünk, a magyar nép élete, mindennel összefügg tehát, ami ma a nemzetközi élet terén, a viszonyok rontására és a viszonyok javítására irányuló tendenciák egyre fokozódó összeütközéseiben történik. Éppen ezért tiszteletre méltó éberséggel, gyorsan és érzékenyen reagál népünk közvéleménye minden nemzetközi eseményre — a közel-keleti válságra, a vietnami agresszióra, a görögországi és ciprusi fejleményekre, a nigériai és kongói új meghasonlásokra. Koszigin elvtárs és Johnson elnök találkozójára, kormányunk itthoni és külföldi tárgyalásaira, a szocialista országok vezetőinek budapesti értekezletére. Érthető módon, mélyen foglalkoztatott bennünket a közel-keleti válság minden mozzanata. A feszültségek gyors növekedése, a meglepetésszerű agresszió és a miniatűr villám- háború. Nemcsak foglalkoztaflott, hanem ma is foglalkozhat. Ez is érthető, mert a közel-keleti válság minden kérdése ma is lényegében nyitott « kérdés. A fegyverszünet ellenére — amely a szó igazi értelmében nem egyezmény, hanem ENSZ-határozat következményeként jött létre — ma is nyitottak a fegyveres front által felvetett kérdések. Vagyis; a háborúnak nincs vége. Nyilvánvaló ez egyrészt abból, hogy a frontok — újra mondom: ezek tulajdonképpen nem fegyverszüneti vonalak — egyes szakaszain újra meg újra fellobbannak a harci cselekmények; másrészt nyilvánr való abból, hogy amíg az agresszió eredményeként elfoglalt területeket az agresszor ki nem üríti, addig az agresz- szió elvben és gyakorlatban egyaránt lényegében tovább tart. Ellene minden akció, a fegyveres is, jogosult. A közel-kelet kérdései nyitott állapotban vannak az ENSZ fórumain is. Nyitót állapotban — az eddigi sok tárgyalás, vita és sok meddő szavazás ellenére. Ezekben az órákban újra foglalkozik a javaslatokkal az ENSZ rendkívüli úton, sürgősen egybehívott közgyűlése. Az ENSZ történetében soha egyetlen napirendi ponthoz sem terjesztettek elő olyan sokféle szempontból megfogalmazott és olyan nagyszámú határozati javaslatot, mint most, a közel-keleti válság kérdésében. Az egyes megoldási javaslatok körül a támogatók és az ellenzők frontja állandó mozgásban van. Előfordult, hogy maga a javaslat- tevő tartózkodott a szavazástól akkor, amikor saját javaslatát tették fel szavazásra. Ez mutatja a kérdés bonyolultságát. Alpösszetételélben a kérdés egyszerű. Itt a kolonializmus és antikolonializmus klasszikus összeütközésének vagyunk a tanúi. Izrael állam kormányai két évtized óta száláscsi- nálói a közel-kelet volt és új gyarmatosítóinak a függetlenségük kivívásáért és megszilárdításáért küzdő arab országok ellen. Kormányunk a nemzetközi viszonyok javítására törekszik Az izraeli miniatűr villámháború agresszorait cselekményükre a vietnami háború immár kétéves eszkalációja bátorította. Nemcsak az Izraelnek nyújtott közvetlen és közvetett támogatás és bátorítás teszi felelőssé az Egyesült Államokat a közel-keleti válságért, hanem a vietnami háború is. Mint ahogyan a közel- keleti agresszió kezdeményezői is felelősek a világ más tájain növekvő feszültségekért. A nyugatnémet sajtó revan- sista stratégáinak Jeruzsálemről Berlin jut eszükbe, az arabokról a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia, az izraeli miniatűr villámháborúról Hitler álma a nagy villámháborúra vonatkozóan, s nyíltan írnak arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak követnie kellene az orvtámadással sikerekre törő izraeli példát. Tragikus vonása a jelenlegi nemzetközi helyzetnek, Izrael kormánya ezen a téren is egymásra talált. Izrael és támogatói tehát nemcsak azért a kárért felelősek, amelyet az Izraellel szomszédos arab országoknak okoztak, hanem azért is, hogy a termonukleáris háború veszélyétől az emberiséget megmenteni akarók felelősségtudatával visszaélve, felelőtlen kalandjukkal a nemzetközi zűrzavart fokozzák. Bizalommal jelentem az országgyűlésnél;, hogy a baráti országok vezetőinek budapesti értekezlete reálisan tárta fel a közel-keleti válságból adódó nemzetközi problémákat. Közös erővel, mindent megteszünk a közel-keleti agresszió következményeinek felszámo. lásáért, a békés megoldásért. Kormányunk üdvözli ,az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatát az országgyűlés állásfoglalásának kifejezésére a közel-keleti kérdésben. A közel-keleti válság és az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója között szoros összefüggés van. Ha Izrael állam vezetői nem látták volna most már szinte évek óta az Egyesült Államok vietnami háborújának állandó növekedését és ha nem érezték volna az Egyesült Államok támogatását támadó terveikben, nem merték volna elkövetni új merényletüket a szomszédos arab országok és általában a nemzetközi béke és biztonság ellen. Éppen ezért a fő feladata ma minden jóakaraté erőnek, amely a háborús veszély ellen mozgósítható, az, hogy a vietnami agresszió felszámolását segítse elő. Minél későbben hajlik az Amerikai Egyesült Államok a délkelet-ázsiai problémák politikai rendezését Fock Jenő elöljáróban örömmel nyugtázta azt az egyetértést, amely a több mint félszáz felszólalásból kicsendült a kormánybeszámolóval kapcsolatban. — örvendetes — mondta a miniszterelnök —, hogy teljes volt a képviselők egyetértése a kormány politikáján belül a gazdaságpolitikai kérdésekben, a távlati gazdaságfejlesztési elgondolásokban. A felszólalók értékes, a jövőben minden bizonnyal sokféleképpen kamatoztatható gondolatokkal, észrevételekkel, javaslatokkal egészítették ki a beszámolókban érintett témákat. Bírálatokban, kritikai megjegyzésekben sem volt hiány, és ez megint csak jó dolog. A kormány nevében köszönetét mondok valamennyi képviselőnek azért a bizalomért, amely felszólalásaikból kicsendült. — A kormány a több éves gyakorlatnak megfelelően most is összegezni fogja a felszólalásokban konkrétan megfogalmazott feladatokat, az elhangzott észrevételeket; egy hónapon belül tárgyal ezekről a kérdésekről és válaszát megküldi az országgyűlés elnökének, illetve a javaslattevő képviselőnek. A vitában érintett kérdések közül Fock Jenő válasza először a bányászok he’yzetét érintette. Még ebben az esztendőben eleget teszünk, megtárgyaljuk a bányászokkal kapcsolatos határozatok végrehajtásának menetét. Tájékozódtam a bányászok ügyében, s közölhetem, hogy az idei esztendő első felében a nehézipari minisztérium mintegy 400 000 forintot biztosított azoknak a bányászoknak a bérkorrekciójára, akik a mát- ravidéki szénbányáknál a mélyművelésű munkahelyekről a külszíni fejtésekhez kerültek. Válaszában ezután arról szólt Fock Jenő, hogy a Bala- ton-part fejlesztésére a jövőben is jelentős összegeket biztosítanak. Például a somogyi part fejlesztésére 1966. és 1970. között 1,1 milliárd forintos beruházást terveztek. A költségek 99,8 százalékát a költség- veitésből fedezik, csupán mintegy 20 millió forintot kérnek a tanácsoktól. Kitért arra Is a miniszterelnök, hogy a korábban már kidolgozott árvízvédelmi távlati tervhez hasonlóan a közeljövőben megszületik a hosszabb távlatra szóló belvízrendezési, belvízvédelmi terv is. — Nem egy képviselő szóvá- tette, hogy a mostaninál nagyobb mértékben kellene gépesíteni az őszi betakarítási munkákat. A kukorica és a fontosabb más kapások, a cukorrépa és a burgonya betakarítását, ha nem is olyan mértékben, mint a kalászosokét (90 százalék felett), jócskán gépesíteni lehet és kell. — A felvásárlással kapcsolatban is számos észrevétel hangzott el a parlament ülésszakán — mondotta továbbiakban a miniszterelnök. Megjegyezte, hogy a felvásárlást általában szidni szokták, jó szót nemigen kap, pedig ez a nagyon fontos tevékenység igen gyakran rendben bonyolódik, csak éppen olyankor senki sem veszi észre, hogy ez is létezik. Amikor azonban problémák adódnak, akkor azokat igenis vizsgáljuk meg és a legsürgősebben intézkedjünk. — De a felvásárlásnak nemcsak olyan oldala van — mutatott rá a miniszterelnök —, hogy a felvásárló szerv olcsón veszi meg és drágán adja. A múlt évben például kivételesen jó burgonyatermés volt, s a végén intézkednünk kellett, hogy a SZÖVOSZ akkor is vásárolja fel, ha ráfizet, mégpedig azért, hogy a termelési kedv megmaradjon. A parlamenti vitában többször felvetődött a lakáskérdés. — E témakörön belül felvetődik az állami lakások kérdése, mégpedig két szempontból — folytatta a kormány elnöke. — A probléma egyik oldala, hogy a tanácsok megkapták a lakásszámot és hozzá millió forintban az összeget. S mivel az állami kivitelezésű lakásoknál, a házgyári építkezéseknél többletköltség merült fel az eredetileg számítotthoz képest, joggal teszik fel a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a mérvadó: a lakásszám-e, s annak alapján több pénzt fognak kapni; vagy a pénz határozza meg, hogy mennyi lakájt tudnák építeni, és akkor kevesebb lakás készül. A mi véleményünk az — hangsúlyozta Fock Jenő —, hogy a megadott lakásszámok változatlanul érvényesek, és az ehhez szükséges anyagi eszközöket biztosítani kell a tanácsoknak ahhoz, hogy az előirányzott lakásszámot teljesíteni tudják. Részletes választ adott a miniszterelnök az építőanyagok árával kapcsolatos észrevételekre is. Felvetődött például, hogy ha az építőanyagok megdrágulnának, ez a magánlakás-építés költségeit is megnövelné. A kormány elnökének véleménye szerint az építőanyagok árában esetleg lesz némi változás, de maga az árszínvonal nem fog emelkedni az új mechanizmusban, ezért a magánlakás-építkezés általában nem lesz drágább, mint eddig volt. A forint értékálló, a fogyasztói árszínvonal pedis* szilárd lesz — Sokan szóvátették a vidék iparosításának problémáját — folytatta Fock Jenő. A felszólalásokból is kitűnt, hogy az elmúlt esztendőkben ezen a téren előreléptünk, ha nem is olyan mértékben, ahogy • az érintett megyék szerették volna. Felmerült azonban az aggály, hogy az Ilyenirányú fejlődés— az új mechanizmus élet- beléptetésével — lelassul. 1957-ben az iparban foglalkoztatottak számát tekintve a főváros részaránya 45, 1965-ben 41 százalék volt, s a harmadik ötéves terv előirányzata szerint 1970-re 39 százalék lesz. Meggyőződésem, hogy az előirányzatot az új mechanizmus keretei között is be fogjuk tartani. A másik helyes irányba ható tényező, hogy a bankhiteleknél előnyben részesítjük az iparilag elmaradott vidékek iparának fejlesztését. A Minisztertanács elnöke ezután azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek közvetlenül a gazdaságirányítás új rendszerével összefüggésben merültek fel. Egyebek közt hangoztatta: — Az országgyűlés tanácskozását a mechanizmus iránti élénk érdeklődés, széles körű, nagyfokú tájékozottság, s pozitív, bizakodó állásfoglalás jellemezte. A hozzászólásokból azonban kicsendült, hogy néhány kérdéssel kapcsolatban még mindig vannak kételyek. Nos, a harmadik ötéves terv időszakára 14—16 százalékos reáljövedelem-emelkedést tűztünk ki célul, s ebből a múlt évi, továbbá az idei várható eredmények alapján 10 százalékot megvalósítunk. Ha a következő három esztendőben az ipari és a mezőgazdasági termelés — s ezzel együtt a nemzeti jövedelem — csupán a tervnek megfelelően növekszik, (nem pedig nagyobb ütemben, mint tavaly és várhatólag az idén) a tervbe vett 14—16 százalékos emelést körülbelül 20 százalékra fogjuk megvalósítani. Ehhez kapcsolódik az a kérdés is: vajon értékálló lesz-e a forint a gazdaságirányítás új rendszerében? A kormány meggyőződése, hogy értékálló, a fogyasztói árszínvonal pedig szilárd lesz. Amikor stabil árszínvonalról beszélünk, ezt úgy értjük, hogy lehet egv-két százalékos növekedés, lehet teljes stagnálás, s lehet egykét százalékos árszínvonal csökkenés is, — hangsúlyozta a miniszterelnök nagy tetszéssel fogadott zárszavában A Minisztertanács elnökének beszéde után Kállai Gyula szavazást rendelt el a Minisztertanács beszámolóját és Fock Jenőnek a vitában elhangzott kérdésekre adott válaszát az országgyűlés egyhangúlag jóváhagyta, illetve tudomásul vette. Az országgyűlés ezután áttért a második napirendi pont, a külügyi bizottság határozati javaslatainak megtárgyalására. Bugát Jánosáé, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára, a külügyi bizottság nevében határozati javaslatot terjesztett elő az európai biztonság kérdéséről, illetve a közel-keleti kérdésről. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, szavazásra tette fel az európai biztonság kérdéséről, valamint a közel-keleti kérdésről szóló határozattervezeteket, amelyeket az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kállai Gyula ezt követően köszönetét mondott a képviselőknek az ülésszak alapos és sokrétű munkájában tanúsított aktivitásukért. Az országgyűlés ülésszaka ezzel befejezte munkáját. (MTI) 1967. július 15., szombat
