Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

Folytatja tanácskozását az országgyűlés elkészítésével is biztosítsuk az új irányítási rendszer 1968. ja­nuár 1-i bevezetését. Az előké­szítés érdekében már eddig is több jogszabály látott napvi­lágot. Ebben a félévben megszület­nek azok a törvények, amelye­ket a kormány elnöke beszá­molójában felsorolt, továbbá az olyan fontos kérdéseket ren­dező jogszabályok, mint a be­ruházások rendje, a hitel és pénzforgalom, a döntőbizottsá­gi eljárás, a gazdasági és pénz­ügyi ellenőrzés új rendszere, továbbá az újítások, a tanácsok gazdasági feladatai, az árható­sági feladatok szabályozása, szocialista szervezetek vállal­kozási szerződései, stb. A reform bevezetésével ösz- szefügésben a kormánynak számos rendeletet és határoza­tot kell kibocsátania. A Mi­nisztertanács e jogszabályok megalkotásánál biztosítja a gazdasági élet szerteágazó te­rületeinek megfelelő koordi­nációját. Gondoskodunk arról, hogy a szükséges jogszabályok idejében elkészüljenek. E munkában — miként általá­ban is — körültekintően ügye­lünk arra, hogy egyes új vagy újáalakított jogintézmények szervesen illeszkedjenek szo­cialista jogrendszerünkbe. Ahol az új mechanizmus be­vezetése törvények vagy tör­vényerejű rendeletek alkotá­sát vagy módosítását teszi szükségessé, a kormány idejé­ben az illetékes szervek elé terjeszti javallatait. Ez vo­natkozik olyan átfogó jogi rendezést igénylő kérdésekre, mint a Munkatörvénykönyv, a ter­melőszövetkezetekről, a földtulajdonról és földhasz­nálatról, a találmányokról szóló törvényjavaslatok, amelyeknek tervezete elké­szült, illetve készül. Még eb­ben az évben javaslatot ter­jesztünk elő a Polgári Tör­vénykönyv egyes rendelkezé­seinek módosítására is, ahol a mechanizmus bevezetésével összhangban nem álló, felesle­ges megkötöttségeket, továbbá egyes jogintézmények átalakí­tását tartjuk szem előtt. A jog- eszközeivel biztosítani kell a demokratizmus fejlesztését *967. július 14,, péntek Fock Jenő miniszterelnök, Darvas József író, Simon Ist­ván költő és Sándor Ernő újságíró a tanácskozás szünetében. (MTI Foto, Páifai Gábor lely^ A mechanizmussal összefüg­gő jogszabályok felülvizsgála­tánál, rendezésénél nagy fi­gyelmet fordítunk az elsőbb színtű szabályokra, ideértve a miniszteri rendeleteket és uta­sításokat is. A kormány állás­pontja szerint január 1-ig ezeket folyamatosan felül kell vizsgálni és el kell dönteni, hogy melyek maradnak ér­vényben. A kormány Gazdasági Bi­zottsága egyébként úgy hatá­rozott, hogy az új irányítási rendszerrel kapcsolatos, no­vember közepéig megjelenő jogszabályokat ez év végén egységes gyűjteményben az érdekelt gazdasági és más ve­zetőkhöz eljuttatjuk, hogy így is megkönnyítsük az áttekin­tést és eligazodást Az űj gazdasági mechaniz­mussal kapcsolatos jogi szabá­lyozás nem mennyiségi kér­dés, jelentőségét tehát nem a kiadott jogszabályok számával mérhetjük le. Természetesen a konkrét kérdések szükséges szabályozásának elmaradása vagy elhanyagolása éppen olyan hiba volna, mint a túl­szabályozás. Az előbbi bizony­talanságot, az utóbbi pedig in­dokolatlan kötöttségeket ered­ményezne, amely megtörhetné a kezdeményezést és hürokra- tikus magatartásra ösztönözne. Az új helyzetben a gazdasá­gi élettel kapcsolatos jogsza­bályok szerepe minőségileg változik. Az új mechanizmus­ban feladtuk az lesz, hogy határozottan megszabják a gazdasági tevékenység külső kereteit, ugyanakkor e határok között olyan rugalmas formá­kat teremtsenek, amelyeket a gazdasági munka tölt meg tartalommal. A reform újfajta munka­módszert és magatartást is követel minden vezetőtök Tisztába kell jönniük azzal, hogy mit jelent a gazdasági vezetőknek biztosított nagyobb önállóság, kezdeményezés és hogyan kell helyesen élniök a jogadta lehetőségekkel, figye­lembe véve az egyén, az egyes kollektívák és az egész társa­dalom érdekeit, illetve ezek összhangját Szerződési rendszerünkben az eddigi jogszabályok az irá­nyítás direkt módszereit tük­rözték. A jog előírta például, hogy a vállalatok a tervfela­datok teljesítése érdekében kötelesek egymással szerződni, de azt is előírta, hogy mikor, milyen szerződést kössenek. A szerződésben részletezett kö­telezettségek lényegében a vál­lalatra lebontott tervből ered­tek, bár azok a szerződés nél­kül is fennállottak. A * gazdaságirányítás űj rendszerében érvényesülő új­szerű központi irányítás és a szocialista piac aktív szerepe előtérbe helyezi a termelő s a felhasználó között az egyenjo­gúságon alapuló kereskedelmi jellegű kapcsolatot. Az ilyen alapon kötött szerződések a termelés és áruforgalom te­kintetében tehát nem lesznek formálisak, hanem a gazdasá­gi élet szervezésének tényleges jogi eszközei. A jognak az lesz az egyik fontos feladata, hogy a válla­latoknak széles lehetőséget ad­jon, hogy a különböző szerző­désfajták közül kiválaszthas­sák a számukra leginkább megfelelőt. Ugyanakkor vi­gyázni- kell arra. nehogy hát­térbe szoruljanak olyan szer­ződésfajták, amelyek a válla­latok gazdasági kapcsolatait tartósabban szervezik meg. A gazdálkodó egységek egy­mással való kapcsolatában, de általában is hangsúlyozzuk a gazdasági élet közgazdasági eszközű irányításának elsődle­gességét. A jog, mint admi­nisztratív eszköz, másodlagos szerepet tölt be. A két ténye­ző persze szoros kölcsönhatás­ban érvényesülhet csupán, egyik a másikat kiegészíti. Lesznek azonban olyan esetek is, amikor a közgazdasági esz­közök nem elégségesek, ilyen­kor a jogszabályoknak lehető­vé kell tenniök, hogy az irányí­tó szervek közvetlenül érvé­nyesíthessék a központi aka­rat megvalósítását. Ilyenek le­hetnek például a honvédelem érdekei, a nemzetközi kötele­zettségek teljesítéséhz fűződő államérdekek stb. Az új gazdasági mechaniz­mus nemcsak a gazdálkodó szervezeteket és ezen belül a gazdálkodó egységeket érinti, hanem közvetlenül az embere­ket is. Ebből a jogi szabályo­zás számára több következte­tés adódik. A párt következetesen hangsúlyozza és politikájá­ban messzemenően érvé­nyesíti a dolgozó ember ja­vát, boldogulását. Nem feledkezhetünk meg ez­után sem arról, hogy a mun­kát az új mechanizmus körül­ményei között is az ember vég­zi, aki a szocialista társadalom és a vállalati kollektíva egyen­jogú tagja, akinek a munka nemcsak megélhetését biztosít­ja, de mindinkább életének fontos belsB tartalmává válik. A jogi szabályozásnál e té­nyezőket messzemenően figye­lembe kell venni. A jog eszkö­zivei biztosítani kell a jövőben is a demokratizmus fejleszté­sét, az egyén és a kollektívák fokozott aktivizálódásának fel­tételeit, lehetőségeit. A jognak nagy szerepe lesz a jövőben is, hogy a dolgozók közvetlenül érdekeltek legyenek a gazdasá­gi egységek eredményes mun­kájában és abban, hogy a tár­sadalmi és egyéni érdeket a leghatékonyabban tudjuk ösz- szekapcsolni és érvényesíteni. Egész társadalmi életünkre, rendszerünkre jellemző a szo­cialista törvényesség, s ezt kö­vetkezetesen érvényesítenünk kell a jövőben is minden terü­leten. A szocialista törvényes­ség megkívánja, hogy követeljük meg és biztosít­suk is az érvényben levő jogszabályok maradékta­lan betartását és betartatását. Ez minden ál­lampolgár és kollektíva, álla- ÍFolytatás a 3. oldalont melés és a kereskedelem kap­csolata és ez nagyon jó előjel. A külkereskedelmi- és a pénz­ügyminisztériumnak erőtelje­sen ösztönöznie kell az export- és importstruktúra jártásét, az ésszerű lehetőség határáig alkalmazva az exportszubven­ciót és a kereskedelmi vámo­kat. A nemzeti önállóság áltgjá- nos politikánknak kardinális alapelve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű értelmezésébe már nem fér bele a gazdasági el­zárkózás, az autarchia növelé­se, de még az sem, hogy ne bő­vítsük erőteljesebben a nem­zetközi munkamegosztásban való részvételünket. A nemzet­közi együttműködés ma már „vastörvénye” a gazdasági életnek, egyetlen ország sem vonhatja ki magát alóla. Kedves Elvtársak! Kormányunkra nagy felada­tok várnak a következő hóna­pokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szin­te feltétele, hogy a kormány építsen az országgyűlésre, mi képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, tá­mogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesíthesse. A kormány- expozét feltétlenül olyannak tekintem, mint ami az gyüttes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és támogatásra ajánlom. A továbbiakban dr. Zsig- rrwnd László Vas megyei kép­viselő, Varga Gáborné, Borsod megyei képviselő és Klaukó Mátyás Békés megyei képvise­lő szólalt fel. Ezután szünet következett, majd Vasi Istvánná elnökleté; vei folytatódott az ülés. Felszólalt Venéczi János bu­dapesti képviselő, majd szó­lásra emelkedett dr. Novák Pálné, Heves megyei képviselő. é hozzászólása rek szívesen veszik Igénybe az öregek napközi otthonát, ezért azok hálózatának bővítése, hasznos és célravezető. Aj egyedülálló öregek gondozá» sát elősegítené fő foglalkozású gondozónők alkalmazása is, akik a rászorulókat otthonuk­ban ápolhatnák. A továbbiakban K. Papp József, Tolna megyei képviselő. Nádast József Zala megyei képviselő, és dr. Sguba Sándor Somogy megyei képviselő szó­lalt fed. Ezután szünet követ­kezett. Szünet után Kállai Gyula vette át az elnöklést Dr. Korom Mihály igazság­ügyminiszter volt a következő felszólalói. Iiszolaláia tokát és a későbbi évek teen­dőit szerves egésznek, egysé­gesnek kell tekintenünk, a mai szabályozást is úgy kell meg­oldanunk, hogy az időtálló le­gyen. Arra törekszünk, hogy a reform bevezetését szolgáló megoldások összhangban legyenek távolabbi célja­inkkal.. Fő figyelmünket most arra kell összpontosítanunk, hogy a gazdasági követelményeWcel összhangban álló jogszabályok ha féknek tekintenénk mai kül­kereskedelmünket Motor az ma is, de kissé alacsony hatás­fokú. Az évi export értéke ha­zánkban szüntelenül növekvő tendenciájú és már eléri a nem­zeti jövedelem 30 százalékát de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes oly mértékben ösz­tönözni a gazdasági növeke­dést ahogyan szeretnénk. A megoldás kulcsa termelésünk exportképességének növelése. A magyar népgazdaság fejlő­désének feltétele, hogy egyszer­re két piacon is kereskedjünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettős­ség szükségszerű ma és az lesz a jövőben is. A szocialista viszonylatú kül­kereskedelem az egésznek 70 százalékát reprezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tartanunk. A szocialista orszá­gok piaca nagy ösztönzője ter­melésünknek és gazdagodá­sunknak. Külön kiemelendő a hatalmas szovjet piac fontos­sága iparunk fejlődése szem­pontjából, s az a körülmény, hogy exportunkat mindig elő­nyös importtal tudjuk ellensú­lyozni Külkereskedelmünk a tőkés országokkal ugyancsak bővül, de nehezebben és lassabban. Ahhoz, hogy a jövőben Is nö­velhessük külkereskedelmün­ket, feltétlenül növelnünk kell külföldi versenyképességün­ket a tőkés piacokon, mű­szakilag is, jó és üzembiz­tos konstrukciókkal, de gazdaságilag is, hogy bírjuk az élesedő versenyt a tőkés piacokon. Végeredményben nincs okunk borúlátásra. Az export­ra termelő vállalatok szemmel láthatóan napról napra akti- : vabbak lesznek, erősödik a tér-. dr. Kovák Fáin A Heves megyei képviselő hozzászólásában elmondotta, hogy a dolgozó nőknek eddig nyújtott kedvezmények mel­lett jó néhány kérdés még ren­dezésre vár, köztük például a gyermekes anyák részidős fog­lalkoztatása. Javasolta, hogy az illetékesek bővítsék azok­nak a munkaigényes, nagyipa­ri gyártásban nem jövedelme­ző termékeknek a körét, ame­lyek munkát adnak az otthon dolgozó asszonyoknak. Megfelelő feltételek és kel­lő támogatás mellett, jó né­hány csökkent munkaképessé­gű dolgozó helyzetét segíthetik a szociális foglalkoztatók. A továbbiakban az öregekről való gondoskodásról beszélt. Elmondta, hogy az idős embe­í Mihály fe keressenek, hogy az illetékes szervek elé jó javaslatokat tudjunk terjeszteni. A munkálatok két irányban folynak: egyrészt kialakítottuk azokat a jogi koncepciókat, elveket, amelyeket ez évben és a későbbiek során is érvénye­sítünk a jogszabály-tervezetek kidolgozásában. Másrészt fog­lalkozunk azokkal a kérdések-» kel, amelyeket jogi vonatko­zásban — majd több gyakor­lati tapasztalat alapján is — a későbbiekben meg kell oldani. Az idén megoldandó feladar ni az előttünk álló időszakban, egészen 1970-ig. A fő arány persze társadalmi méretekben érvényes, emellett minden vállalatnál vagy szövetkezet­nél eltérő elosztási arányok szükségesek és helyesek. Eddig hazánkban az állami vállalatoknak nem volt jöve­delemelosztási funkciójuk — csak a szövetkezeteknek, — a jövőben viszont már lesz. [met a vásárlás i lehetőségének ésére nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosít sunk lehetőséget és milyen cé­lokra. Beruházási igényeink lénye­gesen nagyobbak anyagi lehe­tőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagy­nánk, bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervszerűtlenségbe, a kivitelezés lassúságába. Ezek­kel viszont nem békélhetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell n'ívelni a népgazdaság egész énítési kapacitását, a másik oldalról pedig a beruházási igényeket — a feltételek szigo­rításával — a tényleges lehe­tőségek szintjére kell csökken­teni. Az új gazdálkodási 'rendszer mindebben nagy segítséget je­lent, hiszen alaposabb meggon­dolásra készteti majd a válla­latokat Is, kedvezőtlenné teszi a gazdaságtalan beruházásokat, jobban ösztönöz viszont a gaz­daságos beruházásra. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy — hosszabb távon gondolkodva — fejlődési céljainkhoz “ké­pest viszonylag szűkös az ország mai felhalmozási alapja. Az viszont kétségtelen: a be­ruházások nem bővíthetők, ha nem biztosítjuk a fogyasztás­nak a termeléssel arányos nö­vekedését Mi következik eb­ből? Az, hogy csak egy módon, a gazdaság intenzív fejlesztésé­vel bővülhetnek jobban a be­ruházások, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, a nemzeti jövedelemből több juthat a fel­halmozás és a fogyasztás ará­nyos növelésére. Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mér­tékben függ a nemzetközi ke­reskedelemben és munkameg­osztásban játszott szerepünktől. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szükségképpen le-1 lassul, ha viszont a külkeres­kedelem erőteljesen növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen lenne, Di*. Koron — Minthogy a kormány munkájának homlokterébe^ most az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével kapcso­latos teendők állanak, ezzel összefüggésben a jogi szabá­lyozás néhány kérdéséről kí­vánok beszélni — kezdte be­szédét. — A párt IX. kongresszusa és a Központi Bizottság az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos határozatai világo­san megadják a reform kon­cepcióját. Részletes kidolgozá­sa, bevezetése és gyakorlati megvalósítása valamennyi tár­sadalmi és állami szerv össze­hangolt, céltudatos munkáját követeli meg. Ebben fontos helyet foglal el a jogi szabá­lyozás rendszere, hiszen az új gazdasági irányítás számos ele­me jogszabályok révén, jogi keretek között valósul meg és érvényesül. — A gazdasági életre vonat­kozó, ma még hatályos jogsza­bályaink természetesen a mostani gazdaságirányítási rendszert és annak módsze­reit tükrözik. Ezeknek alap­vető megváltoztatása egyes jogterületek átfogó átalakítását is megkívánja, részben most. különösen pedig a későbbi években. Ez — a közgazdászok­kal szorosan együttműködő el­méleti és gyakorlati jogászok­tól azt követeli meg, hogy a jogi rendezést kívánó kérdése­ket! gondosan tanulmányozzák, megfelelő jogi megoldásokat (Folytatás az l. oldalról) ötéves tervünk törvény- • ben szabályozta, hogy a nemzeti jövedelem 24 száza­lékát felhalmozásra, 76 szá­zalékát pedig fogyasztásra kell elosztani. A tapasztalatok szerint ha­zánkban ez a jelenlegi helyes fő aránya a társadalmi javak elosztásának, ezt helyes követ­Nag'yobb figyel és a fogyasztás bővít A lakosság pénzbevétele év- ről-évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és tavaly már 138 milliárd forint volt. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növe­kedése kellőképpen a széles dolgozó tömegek helyzetének javítását szolgálta-e? A ház­tartás-statisztikai megfigyelé- lések azt mutatják, hogy igen, a politikai elv érvénye­sült 1960-ban például az egy családra jutó pénzjövedelem a munkás-alkalmazotti ház­tartások 38,5 százalékában évi 1200 forint felett volt, 1966- ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyhar­mados kisebbségből tehát hat év alatt kétharmados többség lett A paraszti háztartások­ban is végbement ugyanez a folyamat 1960-ban még csak 19 százalékban jutott egy csa­ládtagra évi 1200 forint pénz­jövedelem, 1966-ban pedig már a családok 49 százalékában. Mi kommunisták a jövőben is mindig a munkásosztály, a ve­lünk szövetséges parasztság és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javíta­ni, mert ez számunkra ugyan­olyan erős belső parancs, mint a hivő katolikus számára a tízparancsolat. Ugyanakkor fellépünk azért, hogy a dolgo­zók közötti jövedelmi eltéré­sek sokkal jobban .megköze­lítsék a képzettségbeli, a szor­galom és lelkiismeretességbeli eltéréseket Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra kelet­kező tendenciája az egyenlős- diség, s ezt nem engedhetjük burjánzani, mert hamis gya­korlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzít­ja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes a* igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük, \ s ha ugyanezt az elvet alkal­mazzuk a műszaki, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosít­hatjuk, ha a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk a kedvezőbb, ésszerűbb vásár­lás és fogyasztás lehetőségé­nek bővítésére. Az életszínvo­nal persze mindig elsősorban a jövedelem nagyságától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jövedelmet el lehet költeni kedvezőbb és kevésbé kedve­ző hatásfokkal is. Majdnem minden családban más-más fogyasztási struktúra tekinthe­tő ésszerűnek, gazdaságosnak. Ebből következően, ha a köz­ponti tervezést a piaci mecha­nizmussal kiegészítjük, sokkal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehet­jük a tömegek fogyasztását. Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztá­si cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az áruk és szolgáltatások egyhar- madában viszont nincs stabil minőség, gyakori és nagyfokú az ingadozás. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizonyos bútorfaj­tákkal és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek mű­ködésével is, tehat helyes, hogy a kormány nagyobb fi­gyelmet fordít a minőségi biz­tosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést. A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja,_ hogy ez holnapunkat, gazdasági fej­lődésünket szolgálja. Annál

Next

/
Thumbnails
Contents