Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

Nyugalomba vonult a gyöngyösi inditótárcsa ot a MÁV AUT-pályaudvcr tévékamerás inditóberendezését Anélkül, hogy a kezelőasztaltól fel kellene állnia, a kocsiállá­soknál felszerelt sárga lámpa felgyújtásával ad jelet az uta­soknak a beszállásra, majd in­dításkor a zöld lámpát kap­csolja be. Ilyen módon egyszer­re több autóbusz irányítását végezheti el, ami gyakorlatilag a menetrend idejének hiányta­lan betartását jelenti. A tévékamerák tájékoztatják arról is a forgalmistát, hogy az utasok végeztek-e már a be­szállással. Tehát senkinek sem kell attól tartania, hogy az or­ra előtt becsapódik az ajtó. A berendezés kétheti próba­idő alatt bizonyította be, hogy a működése kifogástalan. A hi­bátlan és rövid idő alatt elvég­zett szerelési munkáért a Mát- • ravidéki Építő- és Szakipari Ktsz dolgozóit illeti a dicséret. Az ország legforgalmasabb MÁVAUT-pályaudvarán teg­nap óta tévékamerás irányító- ; rendszer szolgálja az utasok kényelmét Domoszlai Gyula a MAVAUT-pályaudvar központjában a monitorok képe alapján gombnyomásra irányítja a forgalmat. Az országban először Gyön­gyösön szerelték fel azt a teljes tévékamerás indítóberendzést a MÁVAUT pályaudvaron, amelynek feladata az autóbu­szok közlekedtetésének gyorsí­tása. Ennek a rendszernek az alapján kerülhet sor a többi autóbusz-pályaudvar hasonló berendezéssel való ellátására. Tegnap a hivatalos átadáson megjelent Walter Medárd ve­zérigazgató-helyettes, Vadász József a Gyöngyösi Városi Pártbizottság titkára, dr. Holló Béla, a városi tanács vb-elnö- ke, Borsányi Lajos, a 4-es sz. AKÖV igazgatója^ Nagy József, a gyöngyösi üzemigazgatóság igazgatója ismertette a berende­zést illetve mutatta be a mű­ködését. A pályaudvar két oldalán el­helyezett két-két kocsiállást három tévékamera fogja be, amelyek közül az egyik az irá­nyítóasztalról mozgatható. A forgalmi helyiségbe a szolgá­lattevő három monitoron ellen­őrzi az autóbuszok mozgását. íme az utasforgalom lebonyolítását meggyorsító ipari té­vékamera. A körpanorámában mozgó objektív a pályaudvar minden eseményéről képet továbbít. (Foto: Kiss Béla) DOBO Z VlMRB ÚJRA IIHET KEZDENI 23. oGörnyedten ül, akkor is ilyen görbe volt a háta, mi­kor kizárták a gimnázium­ból. Vj— Mi volt abban a röpcé­dulában? — kérdezem tőle, e pillanatban oly erős az emlék, mintha ott állnánk az udva­rón, el is feledem, hogy más­ról van szó. Melyikben? •Síi— Emlékszel Madaras igaz­gatóra, betyárul megmart mi­atta. Az iskola udvarán! Nyi- ÍÓtt az orgona, csupa fehér orgona... ip— Nem tudom. Ä— Mit nem tudsz! yr-— A cédulát. — De hiszen elkaptak, ami­kor vitted! p— Igen, de én nem olvas­tam. Még akkor semmi ilyet hem olvastam. — Tehát r'-ak apádért? — Igen. De ez már rés volt... Azóta apám is meghalt, épp három éve, keservesen, mert nagyon rosszkor: úgv látszott, a német hadigépezet széttúna a világot. * AiBmirfiji 1967. július 14., péntek — Igaz is, kihűl a lecsó — mondja Gallai —, mi a fené­nek főztem, ha elpovedáljátok az időt. Deső leül. — Azt hiszem — mondja halkan — sok mindent felül kell majd vizsgálnunk. A há­borút, ami előtte történt... ta­lán az egész magyar történel­met, elejétől végéig. Legendák és mentségek nélkül. Persze, nemcsak nekem, Neked is, Fésűs Járó, vagy ha jobban tetszik, nektek. — Azt akarod mondani, hogy mindnyájan egyfor­mán... — Nem. De te is itt rohadsz, akárcsak én... miért? Erre a miértre ne egyszerűsítsük a választ. Nem szabad... Szigo­rú tárgyilagosság híján tű' sok lesz a hős, túl kevés a gazember, vagy fordítva. De még fontosabb a megmaradók felelősségének foka. Külön-kü- lön, és becsületesen, külön­ben káosszal kezdünk megint, összemosódik az egész. — Igen, ezt értem, de ad­dig is... miért ne próbálnánk meg? Van itt néhány fegyver, ha csak egyetlen ellenségei pusztítunk el, egyetlenegyet... —Nem, az ilyesmi már nem több geszti'sn ál. a háború me­netét nem befolyásolja. — Akkor is valami! Tett! — Amellyel, ne haragudj a szókimondásért, érdemeket le­het szerezni a győztes szemé­ben. — Mit akarsz ezzel monda­ni? Az oroszok, hát megáll az eszem... egyszerűen csak nagyhatalomnak nézed őket, akik megverik a másik nagy­hatalmat? Ez a Fésűs Járó, a maga módján, épp olyan fantaszta, mint Deső. Azt hiszem, túl sokat vár az oroszoktól. — Nem értem — mondom neki bosszúsan —. félelmesen okos tudsz lenni, de annyi szi­tuáció-érzéked sincs, mint egy gilisztának. Hát mi rossz van abban, rászolgálni egy kis ro- konszenvre? Ha nem tudnád, sorsunkat illetően máris sok minden függ az oroszoktól, és hamarosan még több... — Persze — mondja Deső gúnyosan —, mi heten szerez­zük be ezt a rokonszenvet, a nemzet nevében. Igen? Vagy­is csak hatan, mert Géza elá­jul. ha puskához kel nyúlnia. Géza a felét rázza. — Tengeri vihar egy pohár vízben. Ne hülyéskedjetek, és engem hagyjatok ki az egész­ből... Azért jöttünk ide. hogy amiből az egyik oldalon ki­másztunk, a mérik oldalon be- lemás'zunk? Köszönöm szé­pen. Kihozatom a civil ruhá­Útépítési tapasztalatcsere A KPM Közúti Igazgató­ság és a Közúti Üzemi Válla­lat tapasztalatcserét szervezett, amelyre meghívták a miskol­ciakat is. A cél a Heves me­gyei útépítések, a beruházási és kivitelezési munka bemuta­tása volt Utunk első állomá­sa a MÁV állomás és a benzin­kút közötti 25-ös számú út­szakasz építése volt. A példás szervezés, műszaki irányítás, a közúti közlekedés biztosítása, a társadalmi tulajdon védel­me, a szép és jó minőségű munka egyaránt látható volt itt, Egerben a beton- és az asz­faltkeverő telepek jó szerve­zettségét tapasztalhattuk. Ha­sonló, dicsérendő dolgokat ta­láltunk az eger—verpeléti út­építésnél is. Kaiban megnéztük a Betonútépítő Vállalat minta­szerű vezetősáv és útcement stabilizáció építését, a legkri­tikusabb látogató sem találha­tott kifogásolnivalót Megte­kintettük a Gyöngyös városi, a gyöngyös—hatvani 3-as szá­mú fő közlekedési út építését, Készül a nőtanács mnnkaterve A karácson di nőtanács ve­zetősége ezekben a napokban készíti a második félév mim­ika tervét. A tervben szerepel­nek a mezőgazdasági termelést segítő feladatok, a művelődé­ri munka, a gyermek- és ifjú­ságvédelem is. A vezetőség összegyűjtötte az asszonyok véleményét, kívánságait, és a munkaterv készítésénél mindig figyelembe veszik a jogos javaslatokat, kívánságokat Se­gíti a nőtanács a termelőszö­vetkezetben dolgozó asszo­nyok versenymozgalmát is, se­gítséget nyújt a két szocialista címért küzdő munkacsapatnak. Meghívják őket a nőtanács olyan vezetőségi üléseire, ahol a mezőgazdasági munkákról majd a Mátraháza—Párád— Recsk—Mátraballa és a Terpes —Sírok,—Egerbakta—Eger út­vonalat Mindenütt lehetőség volt gazdag műszaki tapaszta­latok szerzésére. Az egész ta­pasztalatcsere alatt láthattuk, hogy a két szerv lelküsmere- tes, jó kooperációja minőségi munkát eredményez. Az ered­ményhez hozzájárul a műszaki feladatok közös megoldása, az útépítő munkások, és a mű­szaki vezetők jó együttműkö­dése. Ügy éreztük, a két szerv munkáját hathatósan segítik a megyei szervek is. Gazdag ta­pasztalatokkal tértünk vissza Miskolcra, a tapasztalatcsere hasznos és jó volt. Az elisme­rés hangján kell szólnunk a látogatás megszervezőiről, akik biztosították a 210 kilométeres zavartalan utazást. Pintér Peront Miskolc A szépülő Petőiibányáról Petőfibánya laza, köves ta­laja miatt nehéz meghonosíta­ni a kultúrnövényeket. Nagy feladatot vállalt magára négy évvel ezelőtt Molnár István, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt szállító-szolgáltató és anyagellátó üzemének kerté­sze, s húsz asszonyból álló csoportja, amikor Petőfibánya szépítéséhez kezdtek. Négy esz­tendő alatt sokat szépült a te­lep képe. Parkot készítettek a kultúrotthon mellé, a Petőfi té­ren, a Lenin úton, most a busz­megállónál dolgoznak. Később sor kerül az új cukrászda és a kockaépületek tereire. Évente mintegy 30—32 ezer virágpalántát ültetnek ki és nagy szorgalommal gondozzák őket. Az általános iskola terén hatezer tő különböző virágot ültettek ki a közelmúltban. Molnár István nagy szakmai hozzáértéssel végzi munkáját, s a húsz szorgalmas asszony tevékenységéről is elimerés- sel szólnak Petőfibányán. Dobrocsi Pál Petőfibánya A Mátra védelmében A mátraszentimreiek egyik problémája elintéződött, a köz­ségi tanács nem engedélyezte a Mátraszentimre legszebb ki­látását biztosító telek beépíté­sét. Jó lenne azonban, ha nem okozna minden elintéznivaló ilyen huzavonát, ha nem kelle­ne egyes, kellően át nem gon­dolt intézkedést megváltoztat­ná. Ehhez szükség lenne egy olyan társadalmi egyesülésre, amelynek tagjai féltő gonddal őrködnének a Mátra minden természeti szépsége fölött és kellő eréllyél lépnének fel, ha ezeket a szépségeket veszé­lyeztetnék. Sőt, nemcsak meg­óvni, hanem számon tartani és jobban propagálni is kelle­ne ezeket a szépségeket. Ahogy a Balaton Egyesület a Balaton fejlesztését támogató társa­dalmi tömörülés, ugyanúgy le­hetne a Mátra Egyesület, a Mátra fejlesztéséért dolgozó társadalmi megmozdulás. Sok probléma van még, a Mátra idegenforgalma lassabban fej­lődik a kívántnál, örömrriel vennénk, ha ez a gondolat tá­mogatásra találna az illetékes szerveknél. Dr. Merényi Oszkár Mátraszentimre As olvasók panaszolják: Honnan hordjon vizet harminc gyöngyöspatai család? van szó. A község asszonyai figye­lemmel kísérik a nőtanács munkáját és szívesen vesz­nek részt egy-egy feladat vég­rehajtásában. Szalóki Lászlóné Karácsond kát, ezt még megteszem, a többihez... — De nem! — kiabál Fésűs Járó izgatottan. — Nem erről van szó! Győző, meg vesztes, ez az egész tudományotok... ne rázd a fejed, Kálmán, ele­get ráztátok a fejeteket: a há­ború után semmi se marad a régiben, semmi! Mi jövünk, munkások, és ti is, értsd meg, ennek a kifelé iszkoló, kardos mentés, disznó bagázsnak a helyébe. Hát ezért kellene nektek is... — Tessék — mondja Deső. — Ha megettétek a lecsót, mehettek. Csend. Az emberek tányé­rukra merednek, Deső nélkül egyik sem hajlandó semmire. Én sem, mit tagadjam, de most kár lenne tovább eről­ködni, ha megkötötte magát, ismerem, úgy sem enged. Az­tán Sorki dörmögi. — Menjen a nyavalya. Két gyermekem van, ha felfordu­lok, ki tartja el őket? Fésűs Járó öklére támasztja állát. — Nekem is kettő van. Ha­za sem mehettem, megnézni, mi van velük. — Hát én? — Sorki mély gödrű szeme párás. — Két év alatt egyszer engedtek ha­za a frontról, hiába fogyott a század, a keretnek maradni kell. mindig ezt ugatták. A kisebbik még beszélni se tu­dott, tizenhárom hónapos volt. Esszük a lecsót. Azon ka­nom magam, orosz olvasmá­nyaimat sorolom feiben. Há­ború és béke. Feltámadás, Karenina Anna, várjunk csak, Gogoltól is olvastam valamit, igen, a Tarasz Bulybát, meg a Köpönyeget... mit is írt még? Gogol, Gogol... hát persze, a Holt lelkek! Egy vadász fel­jegyzései, ez Turgenyevtől va­ló, ezt szerettem, pompás írás. utánozhatatlan levegőjű: de nemcsak ezt ismerem tőle, mást is... Nem jut eszembe. Menjünk tovább. Puskin, a Bronzlovas, Anyégin, párbaj­ban halt meg, nem tudom hány éves korában. Doszto­jevszkij, micsoda fülledt mély világ, és Mereskovszlcij, a Julianus Apostata nagyon tetszett, meg Bunyin is tet­szett, valami novellájára em­lékszem, egy tolvajról szólt, igen, egy ügyefogyott tolvaj­ról... Lehetetlen. Ennyi az egész? Nem, Gorkijt is isme­rem, olvastam az Anyát, lát­tam a Kispolgárokat, és el kellett volna olvasnom a Csendes Dont, azt mondták, ez már a mostani orosz világ­ra ablak, be is néztem egy­szer Cserépfalvihoz, de már elfogyott, aztán valahogy el­felejtettem az egészét. De mit is ér mindez? Leltár csak. melyet előre tapogató, ijedt reflexeim kotornak össze seb­tében. Kár az iparkodásért, katonákkal lesz dolgunk, nem irodalombarátokkal, még tán fel is dühítem őket, ha olvas­mányaimat kezdem emlegetni. Tarba leteszi villáiét, elsápad Szükölő nyögést hallat, hát persze, kétszer is vett a zsíros lecsóból, telezabálta magát. De nem, döbbenten bámul ki az ablakon, mutogat némán. (Folytatjuk) bő forrású, jó vizet adó kút volt. Tavasszal az fmsz elha­tározta, hogy szódagyárat léte­síteni, a kutat megvizsgálták, kitisztították — és bezárták. Azóta semmi sem történt. Á szódavízhez a vizet máshonnan hordják, s a 30 család is ívó­víz nélkül maradt. Körzeti fmsz-ről lévén szó, a gyöngyö­siek választ sem adtak a pana­szosoknak. Most nem tudni, mi a helyzet. A vizsgálatok so­rán megállapították, hogy rossz a víz? De akkor miért nem közölték az érdekeltek­kel? Vagy netán a víz jó, de akkor miért nem hordhatnak belőle? A harminc gyöngyös­patai család joggal vár választ panaszára. Nem baj, ha egy kicsit selejtes, a jelenleginél akkor is jobb lenne... ... így sóhajtanak fel a bükkszenterzsébeti és környé­ki utasok, amikor reggelenként fölnyomakodnak az autóbusz­ra. Sajnos, erre a vonalra meg­lehetősen rossz kocsi kerül, csörög-csattog az oldala, a te­teje, befújja a szél a port s az utasok hiába panaszkodnak, hiába kértek másik kocsit. Bosszankodva mondogatják: úgy látszik, ide nincsen jó ko­csi, pedig ez az egyetlen köz­lekedési lehetőség a megye- székhelyre. Tudják, hogy nincsen sok au-- tóbusz, hogy nagy a „kereslet”, de úgy vélik, egy kicsit jobb kocsihoz nekik joguk volna. S így született a bűkkszenterzsé- beti óhaj: talán csak jut ne­künk egy exportból visszama­radt IKARUS. Akármi a hi- Ibáia. a jelenleginél biztcr »jobb lesz. Gyöngyöspatán harminc csa­lád, a szövetkezeti áruház ud­varán levő kútból hordta a vi­zet. Meg voltak vele elégedve,

Next

/
Thumbnails
Contents