Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
mULCt PROLETÁRJAI, FO YES ÜLJETEK! Ira- 50 (mér f*v EGEI A ■A'i ,v> XVHL évfolyam, 164. szám AZ MSZMP BEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPILAPJA 1967. július 14., péntek Folytatja tanácskozását az országgyűlés Vita a Minisztertanáes expozéjáról — Az állami irányítás kelló gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével — mondotta a KIS titkára Heves megyei képviselők felszólalása Nyers Rezső beszédét tartja« Nem lehet vitás , hogy a mi viszonyaik között a gazdasági reformot csak egyszerre, az egész népgazdaságban egyidejűleg helyes bevezetni, mert a vállalati és ágazati kapcsolatok, kooperációk nagyon erősek és súlyos gazdasági diszharmóniára vezethetne, ha a különböző ágazatok és vállalatok más-más feltételek közepette lennének kénytelenek működni. A bevezetésben tehát nem helyes sem a részlegesség, sem a fokozatosság. Nagyon is szükséges azonban a fokozatosság az állam gazdaságpolitikai irányító munkájában. A termelési struktúra módosulása elkerülhetetlen, de egyik napról a másikra nem valósítható meg. Ugyanez a helyzet a termelő berendezések korszerűsítésével, a gazdaságtalan termelés kiszorításával, a külkereskedelmi struktúra javításával, a nagyobb jovedelmezóség megkövetelésével. Ezek mindegyike szinte létérdeke a népnek, a társadalomnak, de hirtelen ugrásokkal mégsem juthatnánk előre, mert ha mindent azonnal akarnánk, csak nehézségeket okoznánk magunknak. Ezzel szemben az á helyes, ha az állam kezdetben minden vállalat számára biztosítja a folyamatos működés lehetőségeit, ugyanakkor a gazdaságirányítás eszközeivel fokozódóan növekvő nyomást gyakorol a gazdaságosság érdekében rájuk, hogy jól sáfárkodjanak a gondjaikra bízott népvagyonnal. Ez a módszer talán lassúbbnak tűnhet, mégis, így előbb célhoz érhetünk. Éppen ezért csak helyeselhet-; jük a kormány erre vonatkozó szándékait. Az ötéves terv sikere, a gazdaságirányítási reform jó megvalósítása döntően a vállalatokon és a szövetkezeteken múlik. A hatáskörök decentralizálásával elkerülhetetlenül együtt jár a felelősség bizonyos fokú decentralizálása. De nem lenne helyes azt képzelni, hogy az állam a jövőben áthárítja a maga felelősségét a vállalatokra. Az állam felelőssége mint eddig, ezután is meglesz a nemzeti jövedelemért és elosztásáért A vállalati vezetők és dolgozók felelőssége azonban eddig csak formálisan — és szükségképpen eltorzítva — érvényesülhetett a vállaiati jövedelmezőséggel kapcsolatban. Eddig az állam volt egyetlen igazi felelőse a vállalatok jövedelmezőségének is. Most a vállalatok érdekeltsége révén sok felelőse lesz a jövedelmezőségnek és több lehetőséget realizálhatnak a nemzeti jövedelem emelése, a népjólét érdekében. Érdemibb ellenőrzésnek kell viszont vigyáznia arra, hogy a jövedelmezőség ne tisztességtelen úton, a törvények kijátszásával növekedjen. Fokozódik a vezetők és a dolgozók egymásrautaltsága Az állami szervek eddig is segítették, s ezután is segítik a vállalatokat és szövetkezeteket. A gazdasági munka megszervezése azonban valójában vállalati tennivaló. Csakis a vállalati emberek képesek eredményesen felkutatni és kiaknázni a meglevő tartalékokat, jobban megszervezni a termelést, felhasználni az álló- és forgóeszközöket. Ehhez pedig mindenütt módszeresen kell hozzáfogni és szakítani kell a megszokott rutinmunkával. Kétségtelen, hogy az új mechanizmusban a vállalati vezetés figyelmét jobban lekötik majd a kapun kívüli problémák, a kapcsolat a megrendelőkkel és szállítókkal, a bankokkal való együttműködés, a piaci helyzet köielesséaszerű vizsgálata. A kapun kívüli helyzet és probléma jobb ismerete segíti majd a kapun belüli rend és szervezettség fokozását. A pártnak és a kormánynak, amikor számba vette az új szisztéma előnyeit, fel kellett tételeznie, hogy a vállalati vezetés túlnyomó, nagy többsége képes lesz együtt fejlődni a követelményekkel, hogy fokozódik a vezetők és. a dolgozók egymásrautaltsága, de egyúttal fokozódik majd az egymást segítés is. Számos jópélda utal arra, hogy általában indokolt, reális volt ez a számítás. A kormánybeszámólókból kitűnik, hogy az állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyévei. Vanmk olyanok, akik nem tudják, vajon bizakodásra, vagy aggódásra van-e okuk és egyszerre gyakorolják mind- ketőt. Dehát ezen fines .cm- mi csodálni való - lassanként, ahogy közeledünk az 1968-a« évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, iiogy a személyi jövedelmek a termeiéről és a forgalommal arányosan növekedhetnek annak megfelelően, ahogy ezt a harmadik ötéves tervtörvény előírja. (Folytatás a 2. oldalon) A Közvéleményünk döntő többség-e megérti a reform céljait Tanácskozik zz országgyűlés. gondosságot igényel a kormánytól az, hogy az állami irányítók mindenkor mindkét feladatra tekintettel legyenek és megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel mind a két ügyet a cél felé vihetik. Az ötéves terv megvalósítása biztosítja a gazdasági növekedést, mentesíti a reformot a nagyobb zökkenőktől, a gazdasági reform viszont fokozza a gazdaságosságot, előmozdítja a legfontosabb tervcélok megvalósítását. Persze, nem automatikusan, hanem csak akkor, ha megfelelő politikai légkörben cselekedhetünk, ha jó lesz az irányítás. Csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az elnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy napirend szerint a Minisztertanács beszámolója feletti vitát folytatják. A csütörtöki ülésen — amelyen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a kormány elnöke, Biszku Béla, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. Az első felszólaló Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára volt üvers Rezső beszéde Tisztelt országgyűlés! A kormány elnöke széles körű, reális áttekintést adott helyzetünkről, a feladatok számbavételekor pedig erőteljes cselekvési készséget nyilvánított, s ezek fontos előfeltételei az eredményes kormányzásnak. Megállapítható* hogy a kormány mind a helyzet megítélésében, mind a tennivalók megjelölésében kellőképpen épít pártunk legutóbbi kongresszusára, a Hazafias Népfront-mozgalom széles közvéleményére. Kifejezi tehát a hatszázezernyi kommunista párttagság törekvéseit és megfelel a szocializmust igenlő pártonkívüliek igényeinek. Oly korban élnünk, amikor a nemzetközi problémák élet- bevágóak és kikerülhetetlenek, amikor állást foglalni nemcsak erkölcsi kötelességünk, de elemi érdekünk is. Nem élhetünk csupán önmagunknak, nem lehetünk kifelé tétlenek, mert ez idejétmúlt és azért sem, mert az imperializmus még virulens és nem korlátozzák országhatárok. Ahol módjában áll, ott politikai eszközökkel nyomja el a népeket, ahol ez már nincs módjában, ott katonai erővel próbálkozik. Meddig folytatódhat ez, mi lehet az imperializmus elleni hatékony ellenszer? — vetődik fel ismételten a kérdés. Tudjuk, hogy ss imperializmus ereje nem korlátlan, hogy már nem uralkodik a világ nagy részén, de változatlan nul uralomra tör,- s mindig hajlamos arra, hogy erején felüli vállalkozásokat is megkockáztasson, mint ahogy megtette ezt a német- olasz—japán fasizmus is. Szán zadunk egész történelme bizonyítja, hogy az ilyenfajta ármánynak az ellenszere csakis a sorozatos külpolitikai fellépés lehet, amelyet széles nemzetközi tömegerő támogat és megfelelő katonai erő biztosít. Ezen kell tehát munkálkodnunk. összefogva a baráti szocialista országokkal, szélesítve együttműködésünket a világ haladó erőivel, különösen szorgalmazva a nemzetközi politika baloldali erőinek egységét Ezért he!vesel jük, hogv kormányunk teljes súlyával vegyen részt a szocialista országok közös akcióiban. hoev továbbra is aktívan tevéknnvkedien az EN'aZ- ben más fontos nemzetközi fórumokon és szorgalmazza a halasa erőinek nemzetközi A belnoli+fkai felada+ók közöl a beszámoló ioggal belwr. te élőbb-be a gazdaeévl fellő- itm problémakörét E kérdései céljait, tehát támogatja is a megvalósítást. Ma már szinte mindenki előtt világos, hogy amit szorgalmazunk, az a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztése, nem pedig visszakanyarodás a múlthoz; hogy nem a szocialista vívmányok feladásáról, éppen ellenkezőleg, azok jobb anyagi megalapozásáról és jövőbeni biztosításáról van szó. A dolgozó tömegek anyagi érdekeltségét nem most találjuk fel, a kommunisták mindig elismerték, hogy létezik és létezni fog, most csak jobban összhangba hozzák az általános érdeket és az egyedi érdekeket. Bár akad még félreértés is, akad még aggodalom is bizonyos rétegekben, mégis, túlsúlyban van már az igenlés, és előtérbe került a hogyan kérdés«. Gazdasági fejlődésünk üteme egészében megfelelő. Fock elvtárs beszámolójából Is kiderült, a gyakorlati élet is bizonyítja, hogy a reform gazdasági és szervezési előkészületei megfelelő ütemben haladnak. így biztosítható lesz, hogy két-három hónappal az új tervév előtt, minden vállalat ismerje az 1968-ra szóló központi jogszabályokat és gazdasági feltételeket és zavartalanul végezhesse féladnMt.. A- eddigi előkészítő munkát jónak minősítheti az országgyűlés és ha ezután is minden a tervezett szerint folytatódik, akkor létrejön a reform bevezetésének egyik fő feltétele. A másik fő feltétel a jó politikai légkör, ami nagy feladatok megoldásakor nélkülözhetetlen. Adott-e ez a feltétel? Közvéleményünk döntő többsége ma már felismeri a reform szükségességét, megérti nagy horderejűek manapság a politikában, mert az állam egész fejlődését, s az állampolgárokat egyenként is erősen érintik. Mondanivalóm a továbbiakban a beszámolónak ehhez a részéhez kapcsolódik. A harmadik ötéves terv végrehajtása és a gazdasági mechanizmus reformja időben egybeesik és a következő két feladaton egyszerre kell munkálkodnia kormánynak, a vállalatoknak, a szövetkezeteknek és a különböző intézményeknek. Két ilyen nagy feladattal nehezebb megbirkózni, mintha csak az egyik feladat állna előttünk. Éppen ezért különös
