Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

VTLAG proletárjai, fgyesüljeteki &ta: SO fillér xvm. évfolyam, 163. szám AZ MSZMP BtVfcS MMÍV hl BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPII.AP.IA 1967. július 13., csütörtök Összeült az Napirenden: a Minisztertanács beszámolója — Ä szocialista nemzeti egység széles bázisra, a dolgozó tömegek bizalmára. öntudatára és épül — mondotta Fock Jenő Szerdán délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losoncéi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa — az országgyűlés ez év április 14-én berekesztett ülésszaka óta alkotott — törvényerejű rendeletéiről szóló jelentést az alkotmány rendelkezéseinek meg­felelően bemutatta, s azt a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács je­lentését tudomásul vette. Kállai Gyula bejelentette továbbá, az országgyűlés külügyi bizott­sága kedden ülést tartott, s úgy határozott, hogy határozati javaslatokat terjeszt az or­szággyűlés elé az európai biztonság kérdéseiről, valamint a közel-keleti helyzetről. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak napirendjét: 1. A Minisztertanács beszámolója. 2. Az országgyűlés külügyi bizottságának határozati javaslatai Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra Fock Jenő beszéde népünk szorgalmasan és ered­ményesen dolgozik e nagy nemzeti program megvalósítá­sán. Belpolitikai életünket az utóbbi hónapokban a dolgozó tömegek jelentősen megnöve­kedett közéleti tevékenysége, a szocialista demokrácia ki- szélesítése, a társadalom erő­södő egysége, a szocializmus iránti bizalom jellemzi Belpolitikai életünk nagy­fokú megélénkülését, a szo­cialista demokrácia fejlő­dését tükrözték a közel­múltban tartott országos tanácskozások is. Ezeken népünk valamennyi osztályának és rétegének kép­viselői részt vettek. Párttagok, pártonkívüliek, marxisták és más világnézetűek, hívők és nem hívők együtt vitatták az aktuális problémákat, ismer­tették építő javaslataikat A szakszervezetek XXI. kong­resszusán a munkások és al­kalmazottak, a termelőszövet­kezetek első országos kong­resszusán és a SZŐ VOSZ ta­nácskozásán a falusi lakosság, a KISZ kongresszusán az ifjú­ság, a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlésén a tu­dósok, a művészeti szövetsé­gek összejövetelein az alkotó értelmiségiek fejezték ki egyetértésüket és szimpátiáju­kat a párt és a kormány poli­tikájával. A felszólalások, a javaslatok, az új gondolatok és a segítő bírálatok a részvevők felelős­ségérzetéről és bizalmáról ta­núskodtak. Ez a kormány munkájához jelentős segítsé­get nyújt. Közös teendőink megoldásához ezután is kérjük dolgozó népünk aktív közre­működését. Hazánkban békés építőmun­ka folyik. Népköztársaságunk állami és társadalmi rendje szilárd. A szocialista nemzeti egység széles bázisra, a dol­gozó tömegek bizalmára, ön­tudatára és hazaszeretetére épüL Egész népünket egyre inkább áthatják a párt kong­resszusán megtárgyalt gondo­latok. A soron lévő teendők állami jogszabályokban is megfogalmazódnak, s folyik a végrehajtás mindennapos szor­gos munkája. Gazdasági építőmunkánkat alapvetően az jellemzi, hogy továbbra is kedvezően érvé­nyesülnek pártunk Központi Bizottságának 1964. decemberi határozatai. Ez a határozat az eredményesebb gazdálkodás feltételeit és feladatait szabta meg. 1966-ban a bonyolultabb, ne­hezebb körülmények között is megfelelő volt népgazdaságunk fejlődése. Az előző évihez vi­szonyítva a nemzeti jövedelem 8, az ipari termelés 7, a me­zőgazdasági termelés pe­dig mintegy 8 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés emelkedésé­nek mintegy 80 százalékát a termelékenység növekedése alapozta meg. A termelőmun­kában jobban figyelembe vet­tük a szükségleteket, s így a készletek kisebb mértékben növekedtek, külkereskedelmi forgalmunk bővült, különösen a szocialista országok viszony­latában. A többlet nemzeti jövede­lemből arányosan többet for­dítottunk a lakosság fogyasz­tására. A bérből és fizetésből élők, valamint a mezőgazda- sági lakosság reáljövedelme körülbelül 5 százalékkal emel­kedett. A múlt évben hozott ár-, bér- és szociális intézke­dések hatására jelentős réte­gek életszínvonala az országos átlagot meghaladó mértékben nőtt, másoké nem változott, s voltak rétegek, amelyeket az intézkedések együttes hatása hátrányosan érintett. Népgazdaságunk egészséges fejlődése és tervszerű előre­haladása mellett azonban ta­lálunk kedvezőtlen jelensége­ket is. Több árucikkből nem lehetett teljes mértékben ki­elégíteni a megnövekedett ke­resletet. Nem lehetünk még megelégedve iparunk export- képességével. A műszaki és a minőségi színvonalat tovább kell javítani és fokozni kell termékeink versenyképessé- gét. Dolgozunk ötéves tervünk fő célkitűzései alapján az 1968-tól 1970-ig terjedő évek­ben megvalósítandó feladatok meghatározásán. Számolunk azzal, hogy a jövő év elejétől kezdve már érvényesülnek az új gazdasági mechanizmusra jellemző szabályozó eszkö­zök. A továbbiakban arról kívá­nok beszámolni, hogy a kor­mány a IX. pártkongresszus határozatainak megfelelően, milyen fontosabb intézkedé­seket hozott. Megvizsgáltuk a régebbe« kidolgozott 15 éves lakásépíté­si tervet és több határozatot hoztunk a lakásépítkezések (Folytatás a 2. oldalon) Tisztelt Országgyűlés! ígéretet tettem arra, hogy az országgyűlés ma kezdődő ülésszakán beszámolunk a Mi­nisztertanács tevékenységéről és terveiről. Ehhez híven most számot adunk azokról a bel­politikai és nemzetközi kérdé­sekről, amelyek népünket, kormányunkat foglalkoztatják. A szocialista társadalom tel­jes felépítése folyamatában a mi viszonyaink között most különös fontosságúak a gaz­dasági kérdések. Ezért száma­dásunk más fontos társadalmi, politikai kérdéseknél részlete­sebben szól az ország gazda­sági helyzetéről. Pártunk IX. kongresszusára készülődve a kommunisták át­tekintették s megvitatták a megelőző évek politikai, gaz­dasági és kulturális fejlődését és gondjait. A megtett út és a jtienlegi helyzet felelősség­teljes elemzése, a politika fő vonalának stabilitása, a soron következő esztendők legfonto­sabb feladatainak körültekin­tő kijelölése, a társadalom teljes egyetértésével találko­zott. Bebizonyosodott ismét, hogy a kommunisták jól is­merik a nép egészének vágya­it, akaratát, helyesen fogal­mazzák meg a jól szervezett, fegyelmezett munkával reáli­san elérhető céljait. Ezt az egyetértést fejezte ki a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának választási felhívása és ett bizonyítja a március 19-i országgyűlési és tanácstagi vá­lasztás eredménye: több mint 7 millió állampolgár juttatta szavazatával egyértelműen ki­fejezésre, hogy magáénak vallja a pártnak, a Hazafias Népfrontnak, a kormánynak a szocializmus teljes felépítésé­re irányuló programját. Azóta TcEf@lcg52Etat«» kä^Semsny a szocialista országok testvérpárt]ai és kormányai vezetőinek budapesti tanácskozásáról A tanácskozásra az említett országok kommunista- és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek ez év június 9-én Moszkvában megtartott találkozóján történt azon meg­állapodás értelmében került sor, miszerint állandó kapcsola­tot tartanak egymással az izraeli agresszió következtében ki­alakult közel-keleti helyzet kérdéseiben. A tanácskozás részvevői eszmecserét folytattak a leg­újabb közel-keleti eseményekről. Megállapították, hogy az agresszió eredményeként Izrael által elfoglalt területek meg­szánva tartása az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jog alapvető elveinek lábbal tiprása és merénylet az arab ál­lamok szuverenitása és területi integritása ellen. Izrael ural­kodó körei, akik mögött az imperializmus, elsősorban az USA agresszív erői állnak, hódító politikájukkal kihívást intéznek a világ békeszerető erői ellen. A tanácskozás részvevői ismételten leszögezték, hogy a képviselt testvérpártok és szocialista országok határozottan támogatják és a jövőben is támogatni fogják a baráti arab ál­lamok igazságos harcát az izraeli agresszió következményei­nek felszámolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatoknak az általuk elfoglalt arab területekről való haladéktalan kivoná­sáért. Állást foglaltak az agresszió elleni harc és a közel-kele­ti béke helyreállítása érdekeinek megfelelő eszközök még tel­jesebb felhasználása mellett. A tanácskozás részvevői tájékoztatták egymást a baráti arab államoknak országaik által nyújtott politikai támogatása, ról, valamint a gazdasági segítségről, beleértve azokat az in­tézkedéseket melyek hozzájárulhatnak az imperialista ag­resszió áldozatául esett Egyesült Arab Köztársaság és más arab országok iparának és mezőgazdaságának a fejlesztésé­hez. Tájékoztatták továbbá egymást az arab államok védel­mi képességének erősítését, valamint az ezen országokkal való hosszú lejáratú gazdasági együttműködést célzó intéz­kedésekről. Egyhangúlag kifejezték sz’lárd elhatározásukat, hogy a jövőben is összehangolják erőfeszítéseiket ezen célok megvalósításában. A tanácskozás elvtársi légkörben, a teljes egység jegyé­ben zajlott le. A tanácskozás részvevői elhatározták, hogy a közel-ke­leti h^iyzet kérdéseiben a jövőben is állandó kapcsolatai tartanak egymással. (MTI) Július 11—12-én Budapesten tanácskozást tartottak a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak ve­zetői és kormányfői. A tanácskozáson részt vett: Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnö­ke, Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának első elnökhelyettese; Antonin Novotny, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Jozef Lenárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke; Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, Vlagyimir Popovics, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének főtitkára, Kiró Gligorov, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságának tagja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának al- elnöke; Wladislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke, Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnöke, Willy Stoph, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német De­mokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Miniszter- tanácsának elnöke, Borisz Nyikolajevics Ponomarjov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents