Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-13 / 163. szám
Összeült az országgyűlés időben néhány területen bevezettük az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek s ezért az eszközlekötési járulékot most általánossá tesszük. A telekhasználati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok által igénybe vett földterület ésszerű kihasználását is. Az iparvállalatok az import nyersanyagokért általában annyit fizetnek majd, ameny- nyibe azok az államnak kerültek. Az exportért pedig a vállalatok annyi árbevételhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékekért a külföldi vevő fizet A vállalatoknak további fejlesztési terveik kidolgozásában ezt már figyelembe kell venniük. Vannak vállalatok, amelyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vállalatok, illetve a termékek bizonyos körében az exportot az állam támogatja. Ami a mezőgazdaság termelői árak problémakörét illeti: a felvásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fejlesztést. A tavalyi árintézkedések alkalmával a mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonalát mintegy kilenc százalékkal emeltük. Szükség van azonban további emelésére. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a felvásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben nagyobb, a növénytermelésben kisebb mértékben emelkednek. Ez év október hó 1-től az élő sertés átvételi árát, a nagyüzemi felárral együtt, 3 forinttal emeljük. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertéstenyésztés fejlesztésére és meg tudjuk javítani a lakosság sertéshús-ellátását. A többi felvásárlási áremelés 1968-ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meghirdetjük, hogy ennek ismeretében a mezőgazdaság üzemeket jobban orientáljuk a társadalmi érdekekről. A felvásárlási többletköltségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés és marhahús, a zsír, a tej és tejtermékek fogyasztói ára tehát 1968-ban nem emelkedik. A fogyasztási cikkek 45 százalékának rögzítik az árát A fogyasztói áraknak elvileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helyes. A munka szerinti elosztás ugyanis következetesen csak akkor érvényesíthető, ha mindenki annyit fizet az általa megvásárolt termékekért és igénybe vett szolgáltatásokért, amennyibe azok társadalmunknak a valóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása különböző okok miatt csak lassan és fokozatosan történhet. A termelői és a fogyasztói árak egységbe fogalása ugyanis a fogyasztói árak igen nagy arányú mozgásával járna. A fogyasztói árarányok alapvető megváltoztatása a jelenlegi helyzetben — és még néhány évig —■ végeredményben veszélyeztetné azt az alapvető törekvésünket, hogy a dolgozó emberek életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmiszerek egy részét, továbbá néhány Iparcikket, valamint az al an vető szolgáltatásokat továbbra is támogatjuk államilag, ezenkívül forgalmiadó- reformot hajtunk végre. Mindezek eredményeként a termékcsoportok együttes árszínvonala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek árát változatlanul hatóságilag rögzítjük, más termékeknél pedig megszabjuk az árak felső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített árak az áruforgalomnak mintegy 45 százalékára terjednek ki. A lakosság ellátása szempontjából különösen fontos elsőrendű árucikkeknek kötött ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én köz- zétesszük, és az árak — kevés kivételtől eltekintve — megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mintegy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági korlátok körött a kereslet és kínálat formáló hatására alakulhatnak, olyan termékcsoportokra alkalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai korszerűsítési folyamat rendkívül Ryors, vagy például a termék ki van téve a divat változásainak és ahol az árak kialakításának ez a módja feltétele annak, hogy az ipar gyorsan reagáljon a társadalmi keresletre. A foglalkoztatottság emelkedni fog M67. július 13., csütörtök Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk akadályozni, hogy veszélyeztessék a lakosság életszínvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tendenciák esetén az állam piacszabályozó eszközeinek alkalmazására kerül sor. A mostani 15 százalékos aránnyal szemben az áruforgalomnak mintegy 25 százalékára terjednek ki majd a szabad árak. Azokra — az életszínvonalat kevésbé érintő — termékekre vonatkozik ez, amelyeknek termelése központilag nehezen ellenőrizhető, s ha árukat rögzítenénk, eltűnnének a forgalomból, csak időnként lennének kaphatók, varv felesleges készletek képződnének. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben vázolt fogyasztói ármechanizmus jól fogja szolgálni a társadalmi érdekeket, úgy valósítja meg a fogyasztói árszínvonal stabilitását, hogy elmaradnak ennek káros hatásai. Széles körben vetődnek fel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával ösz- szefüggésben, miként alaKUl majd a foglalkoztatottság és az életszínvonal. Számolunk azzal, hogy egyes ágazatokban a jelenleginél kevesebb, illetve több dolgozót lehet foglalkoztatni. Ismeretes például, hogy megszüntetjük több bányaüzemben a nagyon költséges gyenge minőségű szén kitermelését, emiatt számottevően csökken a bányászok száma. A minisztériumok új hatáskörének rendezése során határozatokat hoztunk az év végéig végrehajtásra kerülő létszámcsökkentésekre. Várható az is, hogy ha az üzemekben és a hivatalokban javul a munka szervezettsége, szilárdabb lesz a munkafegyelem, hasznosítják a belső munkaerő-tartalékokat, akkor lehetővé és szükségessé is válik, hogy elbocsássanak olyan embereket, akikre ott már nincs szükség. A foglalkoztatottak száma végeredményben mégsem csők, kenni, hanem emelkedni fog. Jó néhány területen a jelenleginél több dolgozó foglalkoztatására lesz szükség. Számolhatunk azzal is, hogy a gyermek- gondozási segély hatásaként szép számban maradnak otthon átmeneti időre az anyák kisgyermekeik mellett, s javarészük helyett — ha időlegesen is — új dolgozókat vesznek fel. Az új mechanizmus a vállalatokat a szükségletnek megfelelő termelés dinamikusaob fejlesztésére serkenti, mi pedig arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket, hogy a válla’ati tevékenységet ésszerűen fokozzák bővítsék. Ahol mindezek ellenére is létszámcsökkentés (Folytatás a 3. oldalon) körű vitára bocsátottunk. A jogos észrevételeik és helyes javaslatok figyelembevételével átdolgozott tervezetet a Minisztertanács újra megtárgyalja, s ez év őszén az országgyűlés elé terjeszti. Fontosnak tartjuk, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezeteink jól beilleszkedjenek az új gazdasági mechanizmus rendjébe. Ebből a célból rendeztük a termelőszövetkezetek álló- és forgóeszköz-hiteleit és töröltük tartozásaiknak azt a részét, amelyekre állóeszközeik újjá- értékelése szerint a termelésben nem volt fedezet. A törlés után az ilyen jellegű adósság- állomány lényegesen csökkent és a megmaradóra is kedvező visszafizetési határidőket állapítottunk meg. Bevezettük a termelőszövetkezetek teljes állóeszköz-állományára az amortizáció-képzés kötelezettségét Fokozatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételét annak, hogy saját árbevételeik alapján minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti miunkadíjazás rendszerére. A tavalyi jó termés mellett az árrendezések, a termelőszövetkezeti tagokat érintő szociálpolitikai intézkedések, az említett hitelrendezés és az elterjedő rendszeres munkadíjazás máris kedvező eredményeket hozott Csökkent a mérleghiányé® szövetkezetek száma, javult a gazdálkodás szervezettsége és szilárdult a tagok munkafegyelme, megkezdődött a faluról korábban elvándorolt fiatalok visszatérése, természetesen elsősorban a jód működő szövetkezetekbe. hagyja jóvá Hsi arányait pozása kívánatossá teszi, a vállalatok minél nagyobb mértékben kössenek külföldi partnereikkel szerződéseket. Változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük és fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a baráti szocialista országokkal, elsősorban a KGST államaival. Ügy véljük, hogy az eddig élért kétségkívül jelentős eredmények nagymértékben továbbfejleszt- hetők, ezért a KGST-n belül a kapcsolatok különböző új formáit is keressük és kívánjuk kezdeményezni. Bővíteni kívánjuk külkereskedelmi kapcsolatainkat a más gazdasági-társadalmi berendezkedésű országokkal is, a kölcsönös előnyök alapján. Ismeretes, milyen fontos szerepet tölt be népgazdaságunk megalapozott fejlesztésében a helyes beruházási politika. Az új beruházási rendszerben továbbra is a kormány hagyja jóvá a beruházások fő elosztási arányait, a népgazdaság fejlesztésére jelentős hatást gyakorló beruházásokat. De teret biztosítunk a vállalatok számára ahhoz, hogy a piaci hatások, a jövedelmezőség figyelembevételével, a központi szabályoknak megfelelően, megvalósíthassák a számukra legelőnyösebbnek ítélt beruházásokat. »zásokat hoz trendszerben ? rendszerben, ezért erre bővebben kitérek. Igen fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk a népgazdaság egységes termelői árrendszerének megteremtése. 1968- ban ebben jelentős lépést te- ' szünk előre. A termelői árre- ' form a jelenleginél kiegyen- ' súlyozottabb árviszonyokat ’ hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a | gyorsabb fejlődést, az ipar | korszerűsítését és — többek ’ között emiatt — lemaradtunk más országok mögött új anyagok és nagy teljesítményű új ■ gépek igénybevételében. Az . iparban az árrendszer javítása elösorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más be- ' rendezéseket régebben teljesen i díjmentesen bocsátotta rendel- i kezésére. Ez nem ösztönzött ' takarékosságra. Az utóbbi irányító szerveknek kevesebb, de nagyobb jelentőségű üggyel kell foglalkozniuk. Figyelmüket a fontosabb dolgokra össz- pontosíthatjá , nagyobb körültekintéssel, gondosabb elemzések alapján dönthetnek. Továbbra is a népgazdasági tervben határozzuk meg a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és a fogyasztás mértékét, a beruházások összmeny. nyiségét és főbb irányait. Emellett a terv szerves részévé tesszük azokat a gazdasági szabályozó elveket és eszközöket, amelyek biztosítják a gaz. daságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A mechanizmus reformjának egyik jellemző vonása a döntési jogkörök decentralizálása. Az eddig a kormány és a minisztériumok hatáskörébe tartozó számos kérdés eldöntésében a vállalatok és a tanácsok lesznek illetékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és a szükségletek között vállalati és társadalmi méretekben egyaránt. Így bővül rendszerünk demokratizmusa. növekszik a dolgozók aktív közreműködése a közös feladatok megoldásában és mindez a bürokratizmus csökkentését eredményezi. Az üzemi demokrácia tervezett nagyfokú kiszélesítésének feltété1'", hogy a szakszervezetek megfelelő jogkört kapjanak. A dolgozók kötelességének és jogainak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anyag, érdekeltség fokozása mellett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők. Ezt már fir gyelembe veszi az új munka- törvénykönyv, amelyet széles a kormány sok fő elosztó feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Néhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi — szervnek már megadtuk a közvetlen export-, illetve importjogot. Számos további termelővállalat, megfelelő felkészülés után, igényelheti e tevékenység átvételét. Az állanaközi szerződésekben — közöttük a KGST-ar- szágokkal kötött hosszú lejáratú egyezményekben — vállalt kötelezettségeinket az új gazdaságirányítási rendszer feltételei között is teljesíteni fogjuk. Szükséges, hogy a jövőben mát a nemzetközi egyezmények előkészítésébe megfelelően bevonjuk a gazdaság minisztériumokat és az érdekelt vállalatokat. A következő időszak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő új módszereket sikeresen alkalmazzuk a baráti országokkal való együttműködésben. E feladatot nagy körültekintéssel, a szocialista országokkal egyetértésben kell megoldanunk. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a termelés folyamatossága és az 1968. évi árucsereforgalmi egyezmények előkészítése és megalaMilyen váltó a reform az ái A kormány határozatot hozott a műszaki kutatási munkák irányításáról, továbbá a találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztéséről is. A találmányok díjazásában a feltaláló és a felhasználó vállalat jogszabályokban rögzített keretek között, de a korábbinál szabadabban állapodhat meg. Az újításoknál a vállalatok a legkülönbözőbb formákban, de kellő ösztönzést adó módon díjazzanak minden kiemelkedő műszaki teljesítményt, származzék az munkaköri kötelezettségből, vagy munkakörön kívüli tevékenységből. A szabályozás előfeltételei adottak, ezért kormányunk a törvényjavaslatot ez évben elkészíti. Érthető módon a lakosság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus reformja az ársére. A 44 órás munkahétre történő áttérés több mint egymillió-hatszázezer dolgozót érint. Az egészségre ártalmas munkakörökben is befejezzük a harminchat-negyvenkét órás munkahét bevezetését. A kormány a munkaidő rövidítéséhez szükséges feltételek létrehozását a növekvő önállósággal rendelkező vállalatokra bízta. Reméljük, hogy a felügyeleti hatóságok és a SZOT útmutatásával, ezt a fontos ügyet jól oldják meg. Fontos feladatunk, hogy fokozatosan megszüntessük a két nagy dolgozó osztály élet- körülményei között fennálló különbségeket. mechanizmus szükségessége legjobb megoldásokat biztosító módszerek. 1 A Minisztertanács és a kor- j mány Gazdasági Bizottsága , számos határozatot hozott, amelyek a Központi Bizottság ’ irányelveinek megfelelően az ‘ egyes részterületeken megszabják az új mechanizmus alkal- j mazásának szervezeti kereteit ' és módszereit. A közvélemény előtt ismeretesek legfontosabb : határozataink, rendel eleink* í Erre tekintettel most csak ^ az új gazdaságirányítási rend- ' szer néhány vonatkozásáról kívánok szólni. Mindenekelőtt < szeretném hangsúlyozottan alá- i húzni, hogy az új gazdaság- > irányítási rendszerben a terv- 1 gazdálkodás szerepe és haté- < konysága jelentős mértékben i megnő. A jövőben a központi 1 Továbbra Is a beruházás A termelőszövetkezet! demokrácia továbbfejlesztésében jelentős előrelépés, hogy a termelőszövetkezetek küldőiéinek kongresszusa életre hívta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát A tanács jogot kapott a kormánytól arra, hogy állást foglaljon minden olyan szövetkezetpolitikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdésben, amely a szövetkezetek működését alapvetően érinti. Az év folyamán megalakulnak a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Etet fontos politikai eseménynek tartjuk, s működésüktől sokat remélünk. A szövetkezeti szervek a mozgalom koordinálására, az elvek egységes érvényesítésére szükségesnek nyilvánították egy főtanács létrehozását. A kormány a kezdeményezést támogatja. A termelőszövetkezetek országos kongresszusa, majd júniusban a Minisztertanács megtárgyalta az új földjogi és termelőszövetkezeti törvények tervezetét. E törvény-tervezeteket megküldtük az ország- gyűlésnek, kérve, hogy az illetékes bizottságok tárgyalják meg és észrevételeiket, javaslataikat közöljék a kormánynyal. Az ezek figyelembevételével elkészülő törvényjavaslatokat ősszel nyújtjuk be a Tisztelt Országgyűlésnek. A gazdasági mechanizmus reformja népgazdaságunknak kevés területét érinti olyan mélyen, mint a külkereskedelmet. Lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmusban szorosabb kapcsolat alakuljon ki a belső és a külső piac között. Azért fontos ez, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac ösztönző hatását a hazai termelésre, értékesítésre és fogyasztásra, a műszaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi munka termelékenységének növekedésére. Mivel hazánk gazdasági fejlődésében nagy jelentősége van a nemzetközi munkamegosztásnak, ezért továbbra is szükséges a nemzetközi kapcsolatok központi állami irányítása. A külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett, a gazdasági folyamatok átfogóbb egysége céljából jobban össze kel! kapcsolni a termelést a ' külkereskedelemmel, és ahol ez indokolt, ennek szervezeti (Folytatás az 1. oldalról) meggyorsítására. Növeltük bizonyos építési anyagok importját; töröltünk a beruházások közül, hogy több lakást építhessünk, egyes középitke- zéseket; új beruházásokat kezdünk az építőanyagipar fejlesztésére. Terven felül 270 millió forintot biztosítunk a magánerőből épülő társasházak közművesítésére. Meggyorsítjuk a házgyárak üzembe helyezését. Az állami gazdaságok dolgozói számára a következő tíz évben 10 ezer lakás felépítéséhez biztosítunk kedvezményes állami fiitelt. Határozatot hoztunk az ipari ás építőipari dolgozók munkaidejének általános csökkentéA gazdasági i reformjának s E cél megközelítéséért léptettük életbe ez év január 1-től a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerét. Felemeltük a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékát. A termelő- szövetkezetekben dolgozó nők. re is vonatkozik a gyermek- , gondozási segély bevezetéséről hozott rendelkezés. A születések számában az utóbbi időben örvendetes javulás mutatkozik. Reméljük, hogy az intézkedéseink a javulás tendenciáját tovább erősítik. 1 A gyermekgondozási segély 1 bevezetése az anyák és a család iránti megbecsülést, a tár- i sadalom gondoskodását juttatja kifejezésre. Erre a célra évi 400 millió forintot irányoztunk elő. A kormány örömmel vállalná a felelősséget, ha nem sok idő múlva ennek a keretnek a túllépését jelenthetné. Szocialista humanizmusunk diktálta, hogy törvényerejű rendelet kiadását kezdeményezzük, amely a magukra maradt idős emberekkel kö- 1 tött tartási szerződésekkel el- 1 követett visszaélések meg- 1 szüntetését szolgálja. 1 Tisztelt országgyűlés! ! ‘Jt Évek óta gazdasági életünk f fejlődéséről számolhatunk be — és hozzáteszem, mindenkor 1 teljes joggal tesszük ezt — en- < nek ellenére azt is tapasztal- < tűk, hogy léteznek olyan ne- 1 hézségek, amelyek gátolják 1 gyorsabb előrehaladásunkat. < Ezeknek a tényezőknek az : elemzése arra a felismerésre : vezetett, hogy gazdasági éle- j tünk mechanizmusát kell meg- j változtatnunk, továbbfejleszte. j nünk. Ezért került sor — pár- i tunk irányításával — a gazda- j sági mechanizmus reformja , alapelveinek kidolgozására. ■ Az új mechanizmus heve- s zetésének célja, hogy új 1 eszközökkel és módszereikkel erősítsük társadalmunk 1 szocialista jellegét, tegyük hatékonyabbá tervgazdálkodási rendszerünket. Szolgáljuk szorgalmas munkával a közösség és egyén ; alapvetően azonos érdekeit és így gyorsítsuk meg a szocializ- ; mus teljes felépítését, mozdítsuk elő népünk életkorúimé- ■ nyeinek folyamatos javítását. A gazdasági mechanizmus reformján más szocialista országokban is dolgoznak. E tény is bizonyítja, hogy megérett a . szocialista gazdálkodás mód- : szerei megváltoztatásának a szükségessége. A tapasztalatokat összevetve megállapítható, hogy az elképzelésekben sok a hasonlóság, de egyszersmind az országok adottságaiból fakadó különbözőség is. Mi a saját viszonyaink között azt láttuk a legcélravezetőbbnek, ha a reformot megfelelő előkészítés után a népgazdaság egészében egy időben hajtjuk végre. Az egyes részletkérdések kidolgozásában sok vita folyt. Ezen nem is lehet csodálkozni. A különböző nézeteknek, elképzeléseknek és javaslatoknak nemegyszer igen éles ösz- szeütközése azzal az előnnvel járt. hogy kialakultak az adott körülmények között a lehető
