Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-12 / 162. szám
Garantált mnnkadíj a termelőszövetkezetekben N em szükséges külön bizonygatni, hogy minden embernek, aki munkájából él, így a szövetkezeti gazdának is, mennyire befolyásolja ragaszkodását, munkakedvét, hogy munkája után milyen biztonsággal, mekkora jövedelemre számíthat. Emellett a rendszeres jövedelem biztosítását követelik meg a falusi lakosság fogyasztási szokásainak az átalakulása, — egyre több élelmiszert vásárolnak, nő az iparcikkek iránti igény — és nem utolsósorban az a körülmény, hogy a falusi fiatalok otthontartásának, visz. szacsábításának” is alapvető feltétele: rendszeresen végzett munkájukért rendszeresen kapják meg a munkadíjat. Az MSZMP Központi Bízott, ságának a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozata a szövetkezeti jövedelem- elosztás rendszerének továbbfejlesztéséről ezért előírja: Arra kell törekedni, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme, — amelyet a szövetkezet a részesedési alapban tervez meg, — két részből álljon; az egyik legyen az év közben kifizetésre kerülő, a szövetkezet által garantált részesedés, vagyis a munkadíj, a másik rész pedig az év végén kifizetésre kerülő év végi kiegészítő részesedés. A gyenge termelőszövetkezeteket az állam támogatással tegye képessé arra, hogy íagjainak — a közös munkábat való részvétel mértékétől függően és ennek előmozdításán — az adott viszonyoknak negfelelő munkadíjat fizethessetek. A határ)zat nyilvánosságra kerülését követően egyik legtöbbet vifctott kérdés, hogy ki vállaljon garanciát a tagok közös gazdságból származó jö- vedelemrézesedéséért, az állam, vág; a szövetkezet? A termelőszövetkezeti gazdaságok jellegből természetszerűen következik, hogy tagjaik számára oak önmaguk biztosíthatják í megfelelő nagyságú jövedékiét, tehát a szövetkezeteknél kell vállalniuk a garanciát. Az állam természetesen megteremti a tsz-ek számára azoiat a kedvező köz- gazdasági 'eltételeket, amelyek révén — zakszerű és lelkiismeretes ríunka esetén — jövedelmezővé válik a gazdálkodás. Az ujóbbi időben végrehajtott és’ tervezett árszínvo- nal-emelésk, a hitelek rendezése, a tszek tevékenységi körének a hevítése és a többi ismert intexedések képessé teszik a tsz-eket arra, hogy vállalhassák t garanciát. A magsabb és biztonságosabb jövetelem nyomán erősö. dő munkacedv újabb forrása lesz a szövetkezetek gazdasági fejlődésének. | gyaacsak gyakran vitatott kérdés: milyen nagyságú munkadíjat garantáljanak a tsz-ek tagjaik számára? Sokan azt tartják, hogy a rounkadíjakat minden tsz-ben az állami gazdaságok átlagbérszintjén kellene garantálni. Ennek az elképzelésnek termő, szetesen nincsen semmiféle reális alapja, hiszen a gyenge tsz-ek, de még a közepesen gazdálkodók sem rendelkeznek ma és a közeljövőben olyan bevételekkel, hogy ilyen színvonalú jövedelmet garantálhassanak. Mégis, melyek azok a legfontosabb követelmények, amelye. két figyelembe kell venni a jövedelmek színvonalának kialakításában? Először is hosz- szabb távon a IX. kongresszus határozatának megfelelően a tsz-tagok jövedelmeinek közelítenie, majd végső soron el kell érnie a népgazdaság más területein dolgozók jövedelmi színvonalát. Másrészt rövidebb távon, a jelenben és a jövőben is, az egyes termelőszövetkezetek tagságának jövedelmi színvonala az adott szövetkezet gazdálkodási eredményétől függ. Tehát még a garantált munkadíjazás általános bevezetése után is lényeges különbségek lesznek az egyes tsz-ek jövedelmi színvonalában. Ebből az is következik, hogy a tsz-ek saját gazdasági erejüktől, lehetőségeiktől függően, maguk állapítják meg a része, sedési alap nagyságát. A különböző adottságú szövetkezetek közötti kirívó jövedelembeli különbségeket lehet és szükséges is csökkenteni, de végső soron a tsz-ek közötti különbségek továbbra is fennmaradna!!. Ehhez tartozik, hogy a garantált jövedelem bevezetése nem jelenti a természetbeni részesedés megszüntetését. A munkadíj garantálásán a pénzbeli és természetbeni részesedés rendszeres kifizetését,illetve kiadását kell érteni. A mezőgazdaság mai helyzetét, a népgazdaság igényeit tekintve, nem mellőzhető, hogy a termelőszövetkezeti családok jövedelmük egy részét természetben kapják meg. A garantált munkadíjazás bevezetése, ha az első időszakban esetleg nem is jár együtt a jövedelem érezhető növekedésével, mindenképpen előnyös a tsz-tagok számára, nemcsak amia'.t, hogy rendszeres jövedelemhez jutnak, hanem azért is, mert a tsz-vezetőket arra ösztönzi, hogy a részesedés rendszeres kifizetését a korábbiaknál megalapozottabb, reálisabb tervek készítésével, igényesebb szervezéssel biztosítsák. Dr. Dankovits László U Mi van - a hanttal?... Válasz a mszsláfcsgalék panaszára Több mozilátogató panaszolta az elmúlt hetekben, hogy az egri Bródy Filmszínházban a hangszóró érthetetlen szöveget „sugároz” s talált többet segítene a szórakozásban a feliratos filmek vetítése... A másik panasz a Kertmozira érkezett, ahol viszont a hang — túl erős. Erre főképpen a környéken lakók panaszkoltak, mert igaz, hogy az ablakokból egy-két alkalommal megnézik az előadást — objektív okok! — de huzamosabb időn keresztül a hangszóró bömbölcse már kevésbé szórakoztató ... A Heves megyei Moziüze- mi Vállalatnál érdeklődésünkre a Kertmozival kapcsolatban elmondották, hogy elromlott a hangszóró hangerő-szabályozó berendezése, és Id'őbe telt, amíg kicserélhették. A nanoban ez már megtörtént, és remélik, több panasz nem lesz. Ami a Bródy mozít illeti, ott már kevésbé ad okot az optimizmusra a szomorú válasz: — A vo’t — ideiglenes — sz'nbázi épület sajátosságaiból edódik hogy ez a t°«-om az élő szöveg megértésére alkalmasabb, mint a hangszóróból áradó szavakéra. Igaz a hangszóró elhelyezése nem a legalkalmasabb, de ezen lehet segíteni. A baj ott van, hogy ez a hangszóró ez a típus a teremben akusztikailag alkalmatlan, mélyíti a hangot, érthetetlenné teszi. A vállalat a KERAVILLtől már sokkal régebben kért új, fémmembrános hangszórót, de a két héttel ezelőtt megérkezett „küldemény” alkalmatlan volt a beszerelésre: még rosszabbat kaptak, mint a jelenlegi. Újabbat — hosszú huzavona után csak augusztus végére ígért a KERAVILL, így a vállalat fölvette a kapcsolatot a Filmtechn’kal Vállalattal. Remélhetőleg gyorsabb és több eredménnyel. Befejezésül: nem érezzük magunkat feljogosítva, hogy szakemberként nyilatkozzunk a magas és mély hangok rejtelmeiről. Egyben azonban nyilatkozatképesek vagyunk: aki jegyet vált a moziba, az nemcsak látni, de hallani is akar. Mély vagy magas? — mindegy: érthető és élvezhető hangot. Meghalt a barátom, humorista volt, A szakma azonnal a saját látottjának tekintette, lehet, azon az elvi alapon; ma neked, holnap nekem. Mint mondtam, humorista volt a barátom, ezért neki csak 240 forintos koszorú járt a szakmától. Bezzeg a komoly müfajis- táknák 380 forintos koszorú jár — mondta az egyik életben maradt. A másik mintha nem hallotta volna mindezt, vagy talán mert hallotta, a következőképpen reagált: ,jA humoristák korán halnak .. ” A harmadik élő lektor csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy ezt József Attila a mosónőkről írta. Mindegy. A szakma úgy határozott, hogy az elhunytat, mármint a koporsót, a mo- rózusabb kollégák vigyék a vállukon a ravatalozótól a sírhantig. Engem is kijelöltek. Sötét ruhába öltöztem, fekete nyakkendőt kötöttem, így dolgoztam végig egy kínos délelőttöt. Kettőkor kimentem a központi temetőbe, átfúrtam az embergyűrűt, léhány gyászoló lábára lépwindMyájuHkiHik énekelni... tem, közelről akartam elbúcsúzni a barátomtól. Égő sztearinbűz keveredett friss virágillattal. Mellé álltam. Most is fiatal volt, arca szép, emberi. Aludt csupán. Intelligens fickó volt, így is az maradt. Aztán eszembe jutott: ez a fiú öt éve tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. És mégis mindig vidám volt. Milyen jókat mondott. Világos: egy cejjel nagyobb volt, mint mi. Ezt gondoltam, de nem mondtam el senkinek, mert itt nem illik beszélni, csak sírni. Valaki azért mégis beszélt, a mi nevünkben búcsúzott a humoristától, mert a beszélőt is kötötte a földhöz ragadt konvenció, pedig ö is tudta, hogy szótlanul is szépen lehet búcsúzni. Ekkor arra gondoltam, hogy akik itt vagyunk, rokonok, barátok, kollégák, mindmind szerettük ezt az embert „Ki mii tud”* kiállítás az IIKOV liataljainak munkáiból Újszerű jelentkezéssel vonták magukra dolgozótársaik figyelmét a 4. számú AKÖV fiataljai: KISZ-szervezetük kezdeményezésére kiállítást rendeztek Ceglédi (József, Csatlós Árpád, Kása László, Kerékgyártó Andrásné, Kelemen László, Kutnyák Géza, Pápai János, Varga I. László és Varga II. László legszebb munkáiból. A vállalat egri, központi épületének első emeleti, lépcsőházi előterében adtak számot eddig jórészt ismeretlen hobbyjaikról, amelyek egyeseknél már úgyszólván művészi értékű alkotásban mutatkoznak. Grafika, akvarellek, olaj- festmények, ötvösremekek, üvegfonások, kézi festésű térítők, modem lakásdíszek vallanak a fiatalok kézügyességéről, jó érzékéről, nemegyszer merész fantáziájáról, egy valódi, szemre is tetszetős elektromos gitár igazolja a kivételes tehetséget. S egyúttal bizonyítják, hogy a 17—24 évesek hasznos időtöltést is találhatnak maguknak — munka után. 7°' A nőkről vagy jót, vagy rosszat, — de beszélni kell. ★ Úristen! Hányadik napon is teremtetted a feleséget? Hogy a hetediken nem, abban biztos vagyok... Megfejthetetlen rejtély számomra: hogyan lesznek a bűbájos, halk szavú, szirompuha lányokból házsártos, rikoltozó, kaktusz feleségek? Az asszonyok álma az olyan férj, mint a ka- íári: mindig ott ül a kalitkában, lehet etetni, állandóan trillázik a boldogságtól és csak vizet iszik. ★ A legcsúnyább férfi is megszépül, ha van asszonya, aki szereti, — ez tény. És a legszebb nő is megcsúnyul, ha nincs férje, aki szeresse, — ez is tény. Ami e két tény között van, abból lesz a sláger és az irodalom... ★ Egy időben a dolgozó nőből az volt a fontos, hogy: dolgozó. Később csak az, hogy nő, — Most; mind a kettő. ★ Fiú az apjához, egy családi vita Után, őszinte részvét és aggódás hangján: — Apu, ha megnövök, én is férj leszek?! (~ó) Ö.ömök és gondok Sírokban és most nem beszélni és sírni kéne, hanem mindannyiunknak énekelni, ez volna a legszebb temetés. Váltunkra vettük a koporsót, könnyű volt. Elindultunk. Lankáson kapaszkodtunk felfelé, valahonnét, honnét a csodától, mellém jön a feleségem, suttogva kérdem, mit akar. — Gyere ide — mondja. — Nem lehet — mutatok a koporsóra. — Add át egy percre Tibinek — mutat a barátomra. Tibi átveszi, szégyellem magam. — Mit akarsz? — kérdem. — Elfelejtetted reggel ideadni a pénzt. Nem tudok bevásárolni az unokádnak... — Parancsolj, kisfiam. — De lehet, hogy nem is mondtam semmit, csak a pénzt nyújtottam oda, mert ugyebár az élőknek... Vissza szaladtam és utolérSokan panaszkodtak az elmúlt hónapokban, hogy sem kerékpárra, sem motorra nem lehet láncot kapni. Persze, az igazsághoz tartozik az is, hogy nem állandó a panasz, csak időszakonként fogy el a lánc. De a Heves megyeieket nagyon bosszantja az eset, hiszen tudják, hogy Sírokban gyártják a hiánycikket. Sok az export, vagy keveset gyártottak a Mátravidéki Fémművekben? Az export valóban sok, nemcsak láncból, hanem különféle tubusokból is egyre többet szállítanak külföldre a siro- kiak. A vállalat első félévi exportterve 48,3 millió forint volt és 49 millió forint értéket teljesítettek. Láncból is a tervezettnél többet, összesen 509 ezer folyómétert exportáltak. Ezért nem jutott elegendő a hazai üzletekbe? A vád ellen Sírokban tiltakoznak, mert a a belkereskedelem megkapta a szerződésben kikötött mennyiséget. Talán az igények pontos felmérésével van még baj és nincs megoldva a biztonsági tartalékolás. Ez viszont nem a gyár, hanem a kereskedelem feladata. Segít az Acélárugyár Miért, hogyan sikerült több exportot elérni? Sirokban egyre jobban ügyelnek a minőségre, több láncot igényelt a külkereskedelem és a Salgótarjáni Acélárugyár soron kíné a menetet, átvettem átérhet. Gondolatban mormoltam: „Ne haragudj, öregem, tudod, az unokám", — Marha vagy! — megesküszöm, hegy ezt mondta az elhunyt barátom, és tsodál- koztam, hogy senki sem hallotta. A sírhantnál vigyázva letettük a humoristát. Égy élő, vidám szívű humorista beszélni kezdett és potyogtak a könnyei. Fogaim vicsorogtak, hallottam, hogy csöndben káromkodom, de azt hitiem, hogy ez nem (n vagyok. A göröngyök dübörgését nem hallgattuk tovább, elindultunk. Az első kocsmánál megálltunk, bementünk és megUtunK egy fél konyakot. — Kötőhártya-gyullidásom van — mondta a vidám szívű, élő humorista. — Ilyenkor, tavasszal a szellőtől is icönnyezem. Tibi, aki átvette a koporsót tőlem, kért még egy kört és láttam, hogy neki is kötőhártya-gyulladása van. A pincér, amikor a második kört hozta, kedvesen megkérdezte tőlünk: — Ilyen erős volt a konyak? Äuha Ander vül adott anyagot. A Mátravidéki Fémművek beállító lakatosai és gépkezelői két gép helyett hármat is vállaltak, az elmúlt hónapokban becsülettel helytállt az egész láncüzem A Május 1., Roham- és Tyeresko- va-brigád valóban megérdemli a dicséretet. Persze, nemcsak a dicséretet, az elismerő szavakat, hanem a magasabb keresetet és a jutalomüdülést is. A balatonszárszói üdülőbe 10 jutalomüdülést adtunk ki — mondta Krisztián István üzemvezető. Akadozik a tubusgyártás Már az adatok is csalnak, megszédítik az embert? Joggal kérdezik ezt most a tubusüzem dolgozói. Ugyanis az a fonák helyzet állt elő, hogy ha forintban mérik a tubusgyártás tervteljesítését, akkor úgy tűnik, hogy a fél év végén nincs különösebb baj. De a mennyiség árulkodik: pár millió darab tubussal a szükséges, nél kevesebbet gyártottak és nem mindig azt, olyan fajtát, amire szükség és rendelés volt. És mennyi baj van még a minőséggel! Sok a selejt, egyes fajtáknál nem csökkent, hanem szaporodott. Sokan az anyagbeszerzés nehézségeire panaszkodnak. Igaz, ez országos gond, sok bajt és kárt okozott ez Sirokban is. Anyaghiány miatt gyakran át kellett csoportosítani az embereket, nemcsak üzemen belül, hanem a láncgyártástól a tubusüzembe, vagy fordítva. Alapos vizsgálattal kellene megállapítani, hogy idejében és mindent megtettek-e a a anyagellátás biztosítására. Vajon kellő előrelátással, tervszerűbb és fegyelmezettebb együttműködéssel nem lehetne csökkenteni az állásidőt? Panaszkodnak az asszonyok Nagy Ferenc üzemvezetőnek egyik legfőbb gondja, hogy valóságos „átjáróház” a tubusüzem, a dolgozók nagyobb része állandóan cserélődik. Nincs idő és lehetőség a begyakorlásra, a gépek alaposabb megismerésére, a szakma elsajátítására. Az asszonyok panaszkodnak, hogy nem bírják a levegőt, az erős festékszagot és a nagy forróságot. Űj szellőző módszerrel igyekeztek orvosolni a jogos panaszt. Valamelyest javult a helyzet, de a sok felmondásnak, a gyengébb teljesítménynek okát részben a rossz munkakörülményekben kell keresni. Éppen azért a gyár műszaki vezetői nem mondhatnak le az üzem korszerűsítéséről, jobb szellőztetéséről. Nem kevés azok száma, akik egyes termékek gyártását kifogásolják és arra hivatkoznak hogy erre nem alkalmasak a gépek, így körülményes és ráfizetéses a gyártmány. Igaz, de keresni kell a megoldás módját. Ha gépállítással nem megy akkor műszaki fejlesztéssel vagy kivételes esetben kéz' munkával. A megrendelésber nem lehet „csemegézni”, nerr szabad csak a kedvezőt választani. Meg kell tartani a vevőt ettől függ a következő évek sikere. F. L. Négy év tervei Vízmű, aluljáró, vendéglátóipari kombinát épül Füzesabonyban áthelyezik és korszerűsítik í TÜZÉP-telepet, a földműves szövetkezettel karöltve módén vendéglátóipari kombináto alakítanak ki a község központ jában. A megnövekedett utas forgalomra való tekintettel to vább fejlesztik a község üz lethálózatát, tejivót, büfét nyit nak. A tervek megvalósításáho: közel 30 millió forintra va: szükség. Hogy minden megvalósuljor nagy szükség van a vállalati) összefogására és a község la kóinak segítségére is. Cs. I. Elkészült Füzesabony négyéves községfejlesztési terve. Sok új létesítmény valósul meg az elkövetkezendő évek alatt a járás székhelyén. Tizennégy millió forintból víztársulási alapton vízmüvet építenek. A vízmű és a vezetékhálózat teljes kiépítése tökéletesen megoldja a lakosság ivóvízellátását. Jelentős összeget fordítanak a községben a járda- és útépítésre, a belvíz levezetésének végleges megoldására. A három és fél millió forintból épülő korszerű aluljáró a vasúti pályatest alatt összeköti a telepi és a községi részt. Két és fél millió forintból felújítják a telepi óvodát és egy bölcsődét létesítenek. A tervek szerint a négy év alatt a volt tűzoltólaktanyában modern sütőüzemet létesítenek, Mmim3 1967. július 1&, szerda
