Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-12 / 162. szám
SZOBA KIADÓ Fizető vendég-szol gálát Heves megyéken Egyszer aludtam Balatonfüleden, verandán egy hétig, — bár igaz, hogy fedett volt. Napi 30 forintot fizettem, öltözni és vetkőzni mehettem az előszobába, mosdani — ha ki tudtam várni a megfelelő pillanatot — a fürdőszobába, ruháim a bőröndben voltak a verandái ágy alatt, s ha esett az eső, beljebb húztam az ágyat a terasz szélétől. Rajtam kívül még ketten aludtak itt ugyanígy, ugyanennyiért, tehát a veranda napi 90 forintot jövedelmezett. A minap Mátrafüreden megnéztem egy szobát, ahol kényelmes rekamié, nagy asztal, székek, fotelok, szőnyegek, festmények, a szoba mellett fürdőszoba, és ha netalán tél lett volna, központi fűtés várta volna a venéget, — a fizető vendéget, napi ötven forintért. Ez az egyik szobája itt a fizetővendég-szolgálatnak. A fizetővendég-szolgálat nálunk néhány éve indult fejlődésnek. Heves megyében Egeren, Mátrafüreden, Mátraszent- imrén és a hozzá tartozó Mát- raszentlászlón, Mátraszentist- vánon, Galyatetőn, valamint Párádon és Parádsasváron kívül újabban bevezették már Szilvásváradon, Bükkszéken, Noszvajon, sőt Hevesen is. Egerben •ok szobája van a fizetővendég-szolgálatnak. Jelenleg 50 családnál 80 szoba. Ez azért sok, mert pillanatnyilag még húsz szobában sem laknak. Igaz, hogy a főidény még nem kezdődött el és Kovács László- né szerint — ő foglalkozik a fizetővendég-szolgálattal — a mostani húszszázalékos kihasználtság 70—80 százalékos lehet. A szobák nagy része, körülbelül 50, I. osztályú, 50 forintos, a többi II. osztályú, 40 forintos, ahol nincs fürdőszoba és nem külön bejáratú a szoba. Sokszor hallottuk már, hogy Egerben nem túl jók a szállás- lehetőségek. Ez csak akkor állja meg a helyét, ha a szállodára vonatkoztatjuk. A két szálló és a diák-turistaszálló sokszor jelent telt házat és ilyenkor a vendég tanácstalan. Fel kellene jobban hívni a figyelmét a fizetővendég-szolgálatra. Kedvezőbb kapcsolatot kellene kiépíteni a szállodákkal, hogy a portások ajánlják a fizetővendég-szolgálat szobáit. Még este is bérelhetnek szobát a vendégek, csak el kell menniük Kovács Lászlóék lakására eligazítás végett. De hogy hol van az Idegenforgalmi Hivatal, vagy Kovácsék lakása, azt valahogy tudatni kellene azokkal a vendégekkel is, akik nem olyan szándékkal érkeztek a városba, hogy a fizetővendég-szolgálatot vegyék igénybe, vagy nem foglaltattak maguknak Budapesten már előre szobát a fizetővendégszolgálat központjában. El tudnánk képzelni egy plakátot valahogy így: „Legyen rendég egy egri házban. Választhat: barokk belváros, strandhoz közel, vagy kertes /illa. Melyiket kedveli? Fbr- iuljon hivatalunkhoz...” (S itt jöhetne a két előbb említett :ím.) A plakáton a rajz értékeltethetné, hogy van für- iőszoba, külön bejárat... Né- íány idegenforgalmi kiadvány- aan sem ártana ezt reklámozni, sőt a szállodák halijában sem. Bizonyára több vendéget letetne így Egernek toborozni, nert azok a látogatók akik drá- 'állják a szállodaárakat, vagy íem kapnak a hotelokban szolét, vissza- vsgy átutazás he- yett itt maradhatnának. A fentiekkel talán azt a lát- zatot keltettük, hogy Egerben t szállás szempontjából minien rendben van, csak vendéit kell fogni. De hogy a ló násik oldalára teljesen át ne ssünk, hallgassuk meg Csé- iány Ferencet, a megyei Ide- .enforgalmi Hivatal vezetőjét: — Két év alatt a szobák szá- na és a szolgáltatások színvo- íala sokat emelkedett. Az új, a nagasabban megállapított szo- >aárak miatt még többen íjánlják fel szobájukat. De ezeknek, még az I. osztályúaknak is, egy része felel csak meg üdülési célokra, s ez szerintem csak 20—30 százalék. Ezért bármennyire is sok az üres szoba, jelenleg szükség van a megépítendő turistaszállóra, hiszen a fizetővendég-szolgálat csak szállodapótló. A Mátrában viszont már magasabb igényeket is kielégít az effajta szolgáltatás. Mátrafüred szinte ebből él a főidényben. Egyre többen modernizálják házaikat: fürdőszobát csináltatnak, vagy ha már van, akkor csempéztetik; cserépkályhát rakatnak, vagy egyenesen központi fűtésre térnek át; tataroznak, parkettáznak, festenek; szépítgetik a kertet, új kerítést csináltatnak; néhányan a bútorokat is kicserélik. Mindezt azért, hogy szobájukat I. osztályúként, s abban is 50 forintosként adhassák ki. Van ugyanis 45 forintos I. osztályú szoba is, ahol régebbiek a bútorok, a fűtés nem annyira modern, vagy messze van a fürdőszoba. Sokan a fedett verandát vagy a hallt már-már társalgónak alakítják át, kiviszik a tévét vagy a rádiót, karosszékekkel rendezik be, hogy a vendég úgy érezze magát, mint egy szállodában. Füreden több mint 300 férőhely van jelenleg a fizetővendég-szolgálat csaknem 150 szobájában. A zöme, majdnem 100 szoba, kétágyas. Az összes szobák mintegy hét-nyolc százaléka II. osztályú csak. Az L osztályú, de 45 forintos szobák száma az 50 forintosnak csupán 20 százaléka. Tehát ezek az adatok is bizonyítják a modernizálást. Évente mintegy 20 százalékkal többen jelentik be szobáikat, hogy szívesen kiadnák. A vendég jól érzi itt magát, mert a mátrafürediek tudják azt, hogy ha a modernizálást tovább akarják folytatni, ha azt akarják, hogy mindez megtérüljön, akkor ennek elsődleges feltétele: a vendég semmiben sem érezzen hiányt. A szobák számától függően a tulajdonos 10—30 ezer forintot kereshet évente (s ez főleg a nyári főidényre esik). Nem megvetendő kereset. Izráei János, a helyi megbízott: — Van olyan vendégem, aki négy éve mindig visszatér. Sok vendéggel év közben is levelezünk. Jól megy nálunk a fizetővendég-szolgálat, jelenleg is a szobák 90 százaléka ki van adva. Szeretném, ha télen is többen jönnének ide, ezért is szerelünk be központi fűtést vagy rakunk cserépkályhát. Várkonyi Gyulának, a gyöngyösi IBÜSZ-kirendeltség vezetőjének is hasonló a véleménye Füredről, de már Mátra- szentimréről nem. Hazánk legmagasabban fekvő községében sehogy sem tudnak közös nevezőre jutni az IBUSZ-szal. Mátraszentimrén Held László, ottani megbízottal beszélgettünk. — Kevés vendéget küld az IBUSZ. Emiatt erre nem várhatunk. Mindenki örül, ha kiadhatja a szobáját. Sokszor megtörténik, hogy az IBUSZ Pestről küld egy vendéget, egy általa meghatározott szobába, de azt már kiadták. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak. Több mint tíz évig úgy volt, hogy az IBUSZ-központ le- küldte a vendéget és itt mi biztosítottuk számára a szobát, ott, ahol hely volt. Most ők előre kijelölik a szobát. Ez csak akkor lenne reális, ha sok vendéget küldenének és az ember tudná, hogy nem lesz üres a szobája. Például nevetségesnek tartom, hogy az IBUSZ azt jelentette, hogy augusztusra 90 vendégnapot kiadott. Hát én egymagám csináltam a tavalyi évben hétezer vendégnapot Jelenleg Mátraszentimre és vele együtt Szentlászló és Szentistván mintegy 200 férőhelyének kihasználtsága csak 30 százalékos és az IBUSZ pillanatnyilag nem is számít erre a területre, nem küld vendéget. A szovjet hűlt Ara kiváló személyiségeinek nyílt levele A Pravda keddi számában megjelent a szovjet kultúra 32 kiváló személyiségének nyílt levele, amely hangsúlyozza: „Minden becsületes etpber kötelessége, hogy véget vessen az Egyesült Államok vietnami és Izrael közel-keleti agresz- sziójának.” A levél aláírói hangsúlyozzák, hogy a maguk részéről határozottan síkra szállnak az új háború veszélye és mindazok ellen, akik még jobban kiterjesztik a vietnami háborút, előidézték a közel-keleti konfliktust és újabb katonai provokációkat szerveznek. A nyílt levelet Grigorij Alekszandrov és Szergej Ge- raszimov filmrendező, Nyi- kolaj Tyihonov és Mihail So- lohov író, Dimitrij Kabalevsz- kij és Tyihon Hrennyikov zeneszerző, Maja Pliszeckaja és Galina Ulanova balettművésznő, Szergej Konyenkov szobrászművész és mások írták alá (MTI) 16 év — egymillió jogfOsMváiiy Az „autóiskola” tanterme. Budapesten már 1912-ben egymillióan vizsgáztak járműműködött egy állami járműve- vezetésből, zető iskola, amely a magánis- — Az elmúlt esztendőben kólákkal párhuzamosan ké- 25,971-en tették le a hivatásos pezte az autóvezetőket. Ásta- gépjárművezetői vizsgát. Nem tisztikai adatok szerint 1949- hivatásos, tehát „úrvezetői’’ tői 1966. év végéig több mint Hullámvölgy Párádon Bükkszéken, Szilvásváradon, Noszvajon és Hevesen egyelőre nem megy még a fizetővendég-szolgálat. Talán még Párádon úgy, ahogy. A többi helyet kevésbé ismerik és idő kell hozzá, valamint megfelelő környezet, szolgáltatás és más vonzerő, hogy igénybe vegyék. Berkovits György Egy-két jobb sorsra érdemes, jó képességű csapat mindig — szabályszerűen — hullámvölgyben tanyázik. Mert amióta a futball létezik, van hullámvölgy is. Olyan gyakori e kifejezés használata, mint amennyire sűrűn emlegetik, azt a sarjcalatos igazságot, hogy „a labda kerek”. A labda kereksége behunyt szemmel is nyilvánvaló számomra, ám a hullámvölgynél nincs minden rendben. Örök rejtély számomra: hogyan lehetséges, hogy egy egész csapat, tartalékostól, mindenestől, hirtelen, egy csapásra hullámvölgybe kerül? Lehet, hogy éppen edzői utasításra vonulnak testületileg hullámvölgybe? Ha azt hallom, hogy a bal- összekötő sportszerűtlen életet él, vagy a középhátvéd szerelmes, akkor értem a formahanyatlás okát. De ha olyasmit hallok, hogy „erős csapatszellem”, jó erőnlét” stb., nagyon csodálkozom, hogyan lehet ilyen adottságokkal hullámvölgybe zuhanni? Egyáltalában csodálkozom: miért előjoga a sportolónak, főként a futbáll-csapatoknak a hullámvölgy? Mert ugye, olyat még senki sem hallott, hogy „az n-i szimfonikus zenekar az őszi évadban hullámvölgybe került” — pedig az összjáték a Filharmóniánál is fontos szerepet játszik. Nem vagyok futball-elle- nes, nincsenek futbáll-ellenes elveim. Sőt javíthatatlan és menthetetlen szurkolónak vallom magam. Olyannyira, hogy az egyik éjjel azt álmodtam, hogy mi, szurkolók is hullámvölgybe kerültünk. Vasárnap délután üresen ásítoztak a lelátók, senki sem kapcsolta be a televíziói, hogy a délutáni futball-mér- kőzést végignézze, inkább könyveket szedtünk le a polcokról és verseket olvastunk, meg novelláikat. Brrr! Egészen „lemerevedtem” a gondolatra. Es fájt a fejem, amikor felébredtem. (pataky) DOBOZ V IMRE 4 Wmwűi 1967. július 1Z„ szerda 21. Géza a homlokára üt, a fenébe is bámészkodom itt, beszalad a házba, táskájával jön vissza, mire észbe kapunk, már a szérüskertben lohol, a cselédházak felé. De..ő mozdul, kiáltana is, de meggondol, ja magát. Nincs joga megtiltani, hogy Géza ellássa a kocsist. — Ez... nem veszélyes? — kérdi Fésűs Járó, nyugtalanul pillogva. — Nyakunkra hozhat valakit. — De veszélyes — mondja nyersen Deső, és befordul a házba. Gallai lecsót főz, amikor Géza visszajön. A présház körül szedte a paprikát, paradicsomot, rég megcsípte a dér, de nem baj, jobb lesz, mint hideget falni, meg is kellett volna mosni alaposan, ez azonban csak akkor jutott eszébe a hadnagynak, mikor már beleaprította a lábasba, majd megsülnek a bacilusok ebben a jó, forró zsírban. Gallai láthatóan élvezi a főzést, egyszerre két embernek is dirigál, ezt adjanak a kezébe, meg azt, kolbászt vág karikára, szalonnát szeletel vékonyan, lágyan po- tyogtatja a lecsóba, tág orrlyukkal szimatol mint a cső- dör, isteni lesz, gyerekek, szent Péter is megnyalná az ujját. — Csúnya törés — mondja Géza. — Ha Összeforr is, nem biztos, hogy rendesen csukódik a szája. Kezet mos. rágyújt. — Apámnak megmondom — folytatja — este ha kijön, hogy holnapra hozzon civil ruhákat. Jobb lesz mindnyájatoknak kibújni az angyalbőrből. Gallai otthagyja a lecsót. — Mit hallottál? — Alighogy bekötöztem a kocsist, odaért a körorvos. — Tudja, hogy itt vagyunk? — Nem. Tőlem biztosan nem. Azt mondja, az oroszok a mándori révnél nem a túlsó partra lőnek. Deső bólint. — Gondoltam. Élesebb a dörgés. — Igen, már az éjjel átjöttek. Mándor és Bitta közt tankcsapdákat ásatnak a civilekkel, de hát úgyse tudják keresztben felásatni az egész határt. — És? — kérdezi mohón Fésűs Járó. — És? Nem felelnek neki. Deső elgondolkozva járkál, Sorki leoldja övéről a kötényül odakö. tött konyharuhát. — Főhadnagy úr, még nem késő... Amíg nyitva az út, meg kellene próbálni. Beleremeg, ahogy kimondja. Szeme idegesen ugrál. Egyszerre szakadt rá a riadalom, any- nyi ütközet, annyi menetelés után itt a küszöbön a fogság. Ezt tálán a főhadnagy sem gondolta végig, mi lesz, ha betoppan az ajtón az első orosz katona, nem, ezt nem lehet megvárni, menni kell innen, bele a világba, míg a kör be nem zárul. Csontos arca merő víz, egv pillanat még, kirohan a présházból. Deső ráemeli szemét. — Igen, Sorki, ezen át kell esnünk. Ha kiteszed a lábad az első igazoltatás után lepuf- fantanak. — De hát ha így is? Főhadnagy úr, én magának mindig... — Elmehetsz, ha akarsz. Nem parancsolhatlak vissza. De bármit csinálsz, saját felelősségedre teszed. Tarba zöld, mint a leveli béka. — Én nem maradhatok... Eszembe jut a gyűjteménye. De hiszen nincs nála, ott maradt a századnál. Igaz, csak a rongyokat hagyhatta el, mindazt a rémséget, mely hozzájuk kötődik, magával hordja. Gallai káromkodik. — Az anyátok beszari szentségit, nem értitek? Civil gúnyába bújunk, sose voltunk katonák, bárki kérdje, semmi közünk az egészhez! De még ha kiszagolnák is, szökevények vagyunk, saját hadbíróságunk elől pucolunk, a genfi konvenció szerint ez egészen más... főhadnagy úr, parancsolj rá ezekre a barmokra, hát persze hogy ideér a ruszki, mit gondoltatok, horgászni fog a Puna-parton, míg itt mindenki tisztára mossa a gatyáját? — Legalább azt tudnám — gondolkozik hangosan Géza —. hogy mondják oroszul, orvos. — Vracs — feleli Deső. — Persze, te tudod. El is felejtettem. De hát ez kitűnő! Ha beszélni tudunk velük, minden rendben lesz. Engem az idegesített, hogy mutogatni kell, az rémes, hadonászik az ember, mégse tudja pontosan megértetni magát... kezeltem egyszer egy süketnéma nőt. úrv felbőszített mindig, maid lelöktem az asztalról, pedig nekem a beteghez áldott türelmem van. — Terítsetek — mondja Gallai —, rögtön kész a lecsó. Tarba kezdi széjjelrakni a tányérokat. Sorki az evőeszközt, ügyesen és figyelmesen csinálják, belemenekülnek ebbe a semmi kis tevékenységbe is, elfoglalják magukat, sajnálják abbahagyni, addig se kell gondolkodni. Amint Tarba elém helyezi a tányért, csomót érzek a torkomban, ördögbe is, ezzel a kezével akasztott, most egész ebéd alatt arra fogok gondolni, hogyan pászította az elítéltek nyakára a kötelet. — És? — kérdezi Fésűs Járó. — Ha szabad érdeklődnöm, miről fogtok beszélni velük? Még nincs a nyeregben, még megtáncoltathatják a nyilasok, vagy bárki más, de már nagy a szája, hát persze, a mándori rév húsz kilométerre nincs tőlünk. Gallai rá is formed, ne ugrálj, szarházi, nem mi bújunk tenálad, te bújsz miná- lunk, különben sem akarunk bevágódni a krumplikajtató barátaidnál, Deső azonban nem szól semmit, háttal fordul Fésűs Járónak, kibámul az ablakon. Milyen rozsdás a diófa levele,' milyen fekete rozsdás, mintha vér száradt volna rá. — Rendben van — mondja Fésűs Járó, ügyet se vetve Gallaira —, letagadjátok, amit csináltatok, éntőlem letagadhatjátok, nem érdekel, bár gondolom, nemcsak tökmagot rágtatok odakint. Az is rendben van. hogy elmondjátok szép soriában, mi mindent nem csináltatok: nem engedelmeskedtetek a parancsnak, vagy a behívónak, már mint a legvégén, amikor ugvis kilátástalan minden, nem öltétek meg apátokat-anyátokat. De mit csináltatok? A sok nem után mi lesz az ivén? Mit tudtok mondani arról, hogv tettetek is valamit a háború ellen, a nácik ellen, az e»ész országvesztő banda ellen? (Folytatjuk) jogosítványt 32 ezren szereztek. Motor- és segédmotor-vezetői engedélyt 98 eser 775-en kaptak, 17193-an pedig vontatótraktorvezetői képesítést. Különleges járművek vezetését 2551-en tanulták meg. A KPM Autóközlekedési Tanintézete a budapeetin kívül minden megyeszékhelyen tart fenn fiókiskolákat, ezeken kívül Keszthelyen, Mátészalkán* Nagykanizsán* Sáoraljaúj helyen, Siófokon és Sopronban még kirendeltségekít is létesíti c. Országszerte 55 helyen vizsgáznak a hallgáók. Évekkel ezelőtt — mondták a Közlekedés- és PcBtaügyi Minisztériumban — s>kan indokoltan kifogásolttk, hogy hallgatóink kevés gyakorlati oktatást kaptak. Eárt az év elejétől már új fematiKával képezzük hallgatómrat, növeltük a vizsgakövetelményeket is és korszerű szenléltető eszközök segítségéve emeltük az elméleti és a gykor lati oktatás színvonalát. — Budapesten, Szombathelyen, Debrecenben, Szegeden, Miskolcon és Kecskeméten KRESZ-táblákkal alátott motorkerékpár-vizsgipályákat létesítettünk és eek számát tovább akarjuk bővíteni. — Ebben az évben új vizsgáztatási módszert vezettünk be: aki ennek is rreg akar felelni, annak az elnéleten kívül a legfontosabb karbantartási műveleteket is él kell sajátítania. — További tervek? — Üj szolgáltaiét vezetünk be, azoknak az énényes gép- járművezetői jogosítvánnyal rendelkezőknek — akik valamilyen okból „kiesek a gyakorlatból”: — szánukra vezetési lehetőségeket iiztosítunk. Erre a célra új Moszkvics-* Warszava-, Fori-Taunus-* Volkswagen-, Skoda- és FIAT- kocsikat szereztünk be. Zs. Korai öröm. (Kiss Béla rajza)
