Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
V Vendégvárás a Mátrában Gyermekek a holt tankon Amilyen mértékben igyekeznek ma az emberek a városokba, ugyanolyan mértékben tapasztalható a törekvés a városlakóknál: ki a szabadba, minél több időt tölteni a hegyekben , a természetben. De a ma embere a természetben is kényelmet akar magának biztosítani, valamiféle összkomfortos turisztikára vágyik. Ezért van az, hogy a Mátrában annyian bosszankodnak, mérgelődnek a — pihenés helyett. Miért? Végigjártuk a leglátogatottabb üdülőhelyeket és igyekeztünk megállapítani: hogyan várja a Mátra a vendégeket. Mátrafüred - kenyér Szép is, közel is van, még kisvonattal is rövid idő alatt elérhető Gyöngyösről, tehát a legtöbben Mátrafüredet keresik fel. Érthető, hogy itt található a legtöbb vendéglátó egység Kezd kialakulni egy üzletsor a főút mentén, ami szintén a jobb ellátást szolgálná. A gomba forgalma mindig a legnagyobb. Most már teraszt is építettek mellé, aki szereti a tűző napsütést, itt nyugodtan verejtékezhet. Kár, hogy azon a napon, amikor a gomba szünnapos, délután az élelmiszerüzlet is zárva tart. — A kenyeret későn kapjuk — panaszkodik Besze József, a gomba vezetője. — Fél kilenc- kilenc, mire kiérkezik. És hiába kérek nagysüteményt, nem kapok azt, amit kérek. Tejjel nincs gond. A tejivó időben megkapja a reggelihez való kiflit és zsemlét is. Gyömölcs-, zöldségféle van elegendő. A borkóstolóra azért panaszkodnak, hogy kevés _a választék, bár a kellemesen hűtött ital mindenkinek örömére szolgál. Sástó - tef A legkellemesebb meglepetést Sástón a kisvendéglő okozza. Amilyen rossz volt a koszt tavaly, amilyen kétes értékű tisztaság fogadta itt még tavaly a vendéget, most annyira felfrissült, megváltozott minden. Étkezésenként tízféle a választék. És ahogy Fodor Lajos másodéves honvéd mondta: nagyon ízletes és kielégítő. Ha ezt egy öreg katona állapítja meg, annak igaznak kell lennie. — Sajnos, április óta még mindig nem kaptam meg a szeméttároló edényeket — halljuk Juhász Sándor üzletvezetőtől. — Hűtőm sincs a söntés- ben, jeget pedig nem leihet szerezni. Kimért bort hiába kérnek a vendegek, azt nem kapok. Az Élelmiszer Kisker. eláru- sító kocsijában bőséges az áru- választék. Egyedül a tej... Abból nincs mindig elegendő. És meg valamit: már tavaly is kellett volna ide egy villany- kávédaráló, hiszen a campin- gezók szívesen főznének kávét, de hogvan darálják meg? A MÉK mutatós elárusító pavilont állíttatott fel a Sástónál, ahol friss gyümölcs- és zöldségféle kapható. A forgalomra sincs panasza a pavilon vezetőjének. Végre öt alumínium csónakot juttattak a campingnek, de a rozoga deszkacsónakokat is jó lenne minél előbb kicserélni. Mátraháza - víz Itt az átmenő forgalom nagy. Aki meg akar pihenni, vagy lentebb, vagy fentebb áll meg. A tenyérnyi területen mindent összezsúfolva találunk: elárusítóhelyek sorjáznak egymás mellett. Iparcikk és élelmiszer, zöldség és ajándéktárgy, könyv és ital egyaránt kapható. — Vizem az nincs — tudjuk meg az élelmiszerbódé vezetőjétől. — Csak annyi, amennyiben kezet tudok mosni. Tejet nem tartunk, mert nem keresik. És ha megmarad, a tejüzem nem veszi vissza, illetve: csak takarmányárban. Van itt egy mini-ÁBC-üzlet is. Az emléktárgyakon mátraházi képek díszelegnek. A jobb minőségű emléktárgyakból olyan nagy mennyiséget kell átvennie az üzletnek, hogy a készlet azokból évekig eltart. Levelezőlapokból bő a választék, de a színes lap...? A fodrászüzlet mellett ott álldogál egy kis könyvárusító pavílonocska. A tábla szerint 9-től 13-ig tart nyitva. Délután már ne akarjon senki könyvet vásárolni. Megszépült az Utasellátó, hideg ennivalóból, száraz tésztából többféle is kapható. Épül már az új élelmiszer- üzlet, ami végre kiszorítja a helyéből a nagyon elavult bádogbódét Kékes - ennivaló Évekbe került, míg végre a korszerű üzlet elkészült a Kékesen. Ez is olyan mini-ÁBC, hiszen sokféle igényt kell kielégítenie. Vagy — kellene...? Ennivaló? Csak konzerv és kenyér. Meg téliszalámi. Felvágott? Nincs. De van szalonna helyette. Főtt virsli? Tavaly még volt, most azonban a virslifőző bent szomorkodik a raktárban. Állítólag nincs kéréseiét a virsli iránt A múltkorában amiatt hallottunk panaszt, hogy valaki külföldi vendégeinek még virslit sem tudott venni Kékesen, ö volt a kivétel? Ki tudja ezt ellenőrizni? Hűsítő ital? Van, citromszörp. Mi fogy a legojbban? A bor és a sör, aztán a fékéi®. A modem üzlet felszerelése gazdag, a kihasználása ennek a felszerelésnek már kevésbé az. Ügy látszik, nem vagyunk Jó kereskedők, nem tudjuk a lehetőségeinket kellő mértékben kihasználni. Néhány kis táblácska soványkodik egyik-másik fán az élelmiszerbolf felirattal. Nem lehetne az áruválasztékot is feltüntetni? Persze megfelelő nagyságú táblákon. Igaz: mit kínáljanak a kedves vevőnek, az eltikkadt turistának? Össze aezve Kétségtelenül sokat fejlődött egy év alatt a mátrai vendéglátás színvonala. A legnagyobb változást a MÉK árusítóhelyeinek létesítése hozta. Dicséret érte! Külön ki kell emelnünk a sástól kisvendéglő jelentős színvonalemelkedését Ha itt még egy fedett teraszt is építenének, nagyon látogatott hely lenne. Megérné a befektetést Nem rendeződött még megnyugtatóan a kenyér- és a tejellátás. Legutóbb a tejüzem vezetője nyilatkozott erről, és ő mondta: hajlandók akár naponta kétszer is szállítani árut a mátrai üdülőhelyeknek. Miért nem él ezzel a lehetőséggel az élelmiszer kisker? És... a kenyér, valamint a péksütemények kiszállítására összefoghatna a tejüzem a sütőiparral. Végre rendezni kellene ezt a régóta meglevő panaszt is. Nem vagyunk elégedetlenek, de a még jobbat szeretnénk mi is. G. Molnár Ferenc Gyerekek mászkálnak a tankon, a repülőgépen, a páncéltörő ágyún, a légvédelmi ágyún. Nézik, tapogatják, csavargatják forgatható részeit, játszanak a veszedelmes fegyverekkel. Csakhogy esek a fegyverek jelen pillanatban nem veszélyesek, jelen pillanatban békés célokat szolgálnak: egy kiállítás haditechnikai bemutató eszközei az egri Ul-as számú Általános Iskola udvarán és két tantermében. Múzeumi tárgy ás modern fegyver A kiállítás újszerű, mert itt mindent meg lehet fogni, tapogatni és működtetni — természetesen csak „üresjárattal”, lövedék nélkül. S addig valóban gyermekjátékszerek ezek a fegyverek is, ameddig így működhetnek. Szeretnék, ha ezek a komoly fegyverek továbbra is játékszerek maradnának, hogy továbbra is mint technikai eszközök csupán látványként és érdekességként ismeretet gyarapítaná- nak. A kiállítás vándorkiállítás, sok helyen az országban bemutatták már. Célja: főleg az ifjabb korosztálynak közelről érzékeltetni, szinte tapintható- an a katonai kiképzés fegyvereit, nem a legmodernebbeket, hanem a néhány évvel ezelőttieket, amelyek már csak kiállításra valók, szinte múzeumi tárgyak. A legmodernebbek nem idevalók. Ugyanis a múzeumi tárgyak már nem veszélyesek, legfeljebb az emlékük. Ezek már nem pusztítanak. A legmodernebbeket viszont egy másik teremben, csupán képeken mutatják be. Azok sem ölnek, legalábbis a mi kezünkben nem, sehol a világon. Azt szeretnénk, hogy azok is békés múzeumi tárgyak legyenek, de ehhez még modernebb fegyvereket kell, hogy gyártsunk, amelyek csak képeken valók egy kiállításra — visszarettentve mindenkit attól, hogy pusztításra használják fel őket. Gvermekzsivaj és komoly csend — Mi a legérdekesebb? — kérdezem egy kisfiútól. — A pisztolyok — mutat a három legkisebb fegyverre, amelyek a nagyobb géppisztolyok, golyószórók, karabélyok között fekszenek. A gyerekek tábori távbeszélőn beszélgetnek egymással egyik sarokból a másikba, nézegetik a hatalmas prizmás tüzérségi távcsövön keresztül az utca forgalmát, meghívják egymást a rádió adó-vevőn. Most igazi gyermekparadicsom ez a terem: soha nem látott eszközökkel játszhatnak, gyermeki fantáziájuk új ismereteikkel gyarapodhat —% de ||p; T|' . ' ' >•••- .*, .■ 1A • iám vwjx jBm 'str.fjgjSSj EK ~~ f 0 w pip mSmM SggäHR '0 * : jHH Kx : .■:0‘ IrÜÄI life Terefere (Foto: Kiss Bélét) DOB O Z V löőRe 19. Fésűs Járó tűt, cérnát vesz elő, köpenye szakadásain öltö- get. Meg-megdörzsöli bozontos képét a keze fejével. Látom a szemén, borotválkozni szeretne, utálja 'ulajdon elhanyagoltságát, de nem kér szerszámot, mi meg nem ajánlunk neki. Pattog a tűz a kályhában, a négv katona körülüli, külön világ ők most, talán a századot siratják könnytelenül, job. ban s esettebben ősszetartózó- nak látszanak, mint mikor a fegyelem fogta őket. Géza fejét rázza, nem, nem akarok gondolkozni, de csak bámul dülledten maga elé, mégse bírja elhessenteni gondolatait. Reggel heves ágyútűzre ébredünk. Délre valahol a mán- dori rév körül dübörög a tüzérségi párbaj. A présház mögül, bakhótra állva hallgatózunk. Erőltetik az áttörést, morogja Gallai, az anyjuk szentségit, már ezeknek is van annyi eszük, ne menjenek fejjel a falnak, délről akarják körül- nyalábolni az egész dél-budai frontot. Fésűs Járó is kimerészkedik, valaki mégis megszánhatta, Sorki vagy Tarba, adtak neki beretvát, körül is kaparta a képét, furcsán pucér, mintha levetkőzött volna. Most készül a báró, mondia Géza, odább tapogunk a szőlő széléMtwisiw IMI. július 9« vasárnap ben, a venyigerakások mögé, innen épp be lehet látni a kastély udvarára, a szérüskert fái között. Az eső elállt, hűvös szél fodrozza a meggyűlt tócsákat. A kastély udvari feljárója előtt bőrrel bevont karosszériáid, fedett útihintó áll, mögötte három szekér. Az istálló előtt hosszú lábú, erős vasderes mént nyergeinek, az uraság hátaslovát. Gáldy bolyhos vadászkabátban, puha szárú csizmában járkál a gömbformára nyírt tujabokrok között. Badalik kocsisgazda ellenben ordítva sza. ladgál az udvaron, vastag kampósbotját rázza, Dornics, a kurva anyádat, hol vagy? — Ügy látszik, a harmadik kocsis elaludt. Ismerem ezt a Dornicsot, mogorva rác ember, Bittára való, egyszer vele vitettek haza a kastélyból, zuhogott az eső, egész úton szitkozódott, megáznak a lovai semmiért. Dornics, te átkozott tekergő, kitiprom a beledet. Az ő szekerét rakják épp, két cseléd egv barnára mázolt, roppant faládával veszkődik. Egymást dirigálják, nyögnek, isteneinek, a rakomány valahogy mégse akar felkerülni a szekérre, a két cseléd láthatóan mindent elkövet, hogy ripityá- ra zúzza a barna láda tartalmát. Cselédbosszú, mondja Gallai nevetve, elszórakoznak egy ideig. Sorki köp egvet az ingyen cirkuszra, majd én felté- tetném velük, állítja, s el is hiszem, meg tudná usratri a társaságot. Sovány elégtétel, véli halkan Fésűs Járó, azért a sok jóért, amit a báró úrtól kaptak. Badalik abbahagyja Dornics kaj tatását, elfogy a cérnája, ráordít a két cselédre, az anyátok istenit, tegyétek le a ládát, közben észre sem veszi, hogy nadrája hasítékát elfeledte begombolni. Egy szép barna szobalány elemózsiás kosarat visz a hintóhoz, rászól Badalikra vihogva, tessék vigyázni gazda úr, elveszti a csingilingijét. Badalik mérgesen begombolkozik, botját ráz. va vezényel. Le a saroglyát! Mógi, te tetves, lépj föl! Fogd meg! Sitkény, te rühes, kapaszkodj bele! Na, most...: húzd! Idehallatszik minden szó, lihegés is, erre tereli a szél. A láda szépen emelkedik felfelé, mindjárt eléri a szekér fenékdeszkájának magasságát, ekkor azonban Mógi vad jaj- dulással kap a hasához, a láda elbillen. Sitkény meg a gazda alig győznek elugrani előle. Mi a hétszentség van a hasadban? Nem tudom, gazda űr. mintha kést löktek volna bele. Nahát, te nyamvadt piszok, szaladj csak, keríts valakit magad helyett. Nem kell, gazda úr, már múlik. Ne pofázz, mássz le onnan, te meg, Sitkény, kapaszkodj fel. Gallai a szemét törli, istenem, bazári majmot csinálnak a gazdából. A cselédek ledobják kabátjukat, helyet keresnek a lábuknak, fennszóval biztatják egymást. újra nekigyűrkőznek. Most Mógi nyomja, Sitkény húzza. A válságos magasságnál Badalik fültépő nagyot üvölt, el ne ereszétek disznók megint, erre akkorát emelnek rajta, a láda átlendül a szekér olalán, dübbenve esik a kavicsos útra. Fésűs Járó is mosolyog, egyre jobb az egész, addig játszanak a ládával, míg az oroszok ide nem érnek. Közben a majoriak sorba előszállingóznak a cselédházakból, falkába verődnek a kútnál. Különös, de közülük senki sem nevet Az asszonyok bátortalanul szipognak, az emberek komoran bámulják a kastély előtti sürgés- forgást. Valami korcs kutya kezd vonyítani, orrát a hideg szélnek fordítva, oldalba rúgják. Hirtelen csend lesz, a barna láda, mintha zsinóron húznák, felsíklik a szekérderékba Két csendőr jön a szélső cselédház felül, közrefogva hozzák Dornicsot Jellemző, mondja Fésűs Járó, még elmenni se tudnak csendőr nélkül, Badalik a fejét csóválja, látod, te ostoba vadrác, kár volt makacskodni, úgyis menni kell: és miért nincs tarisznyád, miért nem pakoltál élelmet az útra? Sitkény felkapja kabátját, ravasz malacképe ijedten megnyúlik, majd én hozok neki valamit, és elszalad. A csendőrök a hin- tóig kísérik Dornicsot, jelentést kell tenni a bárónak, Gáldy azonban türelmetlenül int, indulni akar. A Duna felől vadászgép bukkan ki a rongyokra szakadt felhők közül, sivítva ereszkedik lejjebb. Fenébe is, mondja Gallai, még közibénk cserdít. A vadászgép mélyre lecsap, szinte súrolja a víztorony hegyét, de nem lő, egy kör után felhúz a magasba, délnek fordul. Deső rám néz, egyszerre mondjuk, Rata. Egy sovány, szalmaszőke hajú, lapos mellű asszony, Dornics felesége, sikoltozva szalad ki a szélső házból, de nem mer továbbmenni a kútnál, kezét hasára szorítva megáll, és elhallgat A csendőr szakaszvezető elengedi Dornics karját. Tedd a dolgod, ne ellenkezz, nem lesz annak jó vége. Nyúlarcú, csontos nagyfülű ember a csendőr, nem beszél gorombán, restellkedve néz körül. Dornics mozdul a szekere iránt, kezét is emeli, nagyon szereti a lovait, szereti tenyérrel meglapogatni őket. De aztán elfordul, megy visz- szafelé lassan, mint akinek semmi keresnivalója a kastélynál. Badalik elébe térül, botját emeli, Dornics kitér, négy tovább. Állj, mondja idegesen a szakaszvezető. A fiatalabb csendőr lekapja puskáját, a kocsis után szalad. Amikor utoléri, szuronnyal tereli visz- szafelé. Dornics nem szólt semmit, bárgyún huzakodva megy a szekérig, mint a kötélre fogott állat, innen fentről mindenképpen olyannak látszik az egész, mint mikor az emberek körülkerítenek egy engedetlen állatot, de mihelyt a csendőr odébb emeli szuronyát, megint megfordul. Elég, mondja a báró keményen. a szakaszvezető nyakon ragad’i Dornicsot, odapenderíti a lovai mellé. Nyúlarca vörös. Az istenedet, hát mi ez. mondja lihegve. Dornics rácul káromkodik, vakkantó torok hangon, hirtelen nekiugrik a csendőrnek. A szakaszvezető r-uskatussal lökné vissza, de a kocsis megeörbedve ugrik, fővel a csendőr hasának, melle helyett állán éri az ütés. Idáig hallatszik a reccsenés. A szakaszvezető hátrálva lóbáli a nuskáiát. Marha, mondja, és nekiveti hátát a szekér oldalának, te vagy az oka. én nem így» (Folytatjuk) valakinek ott kell állni a hátuk mögött figyelmeztetésként, hogy túl a gyermeki képzeleten mi azért mutatjuk be ezeket az eszközöket ilyen szabadon, mert vannak modernebb eszközeink, amelyek védenék bennünket, miközben ezekkel a holt fegyverekkel játszhatunk. A másik teremben, ahol a fotók vannak, nincs gyermekzsivaj, Komoly csend van. A Varsói Szerződés államainak, a népi demokratikus országoknak, a Szovjetuniónak, Lengyelországnak, Csehszlovákiának, az NDK-nak, Romániának, Bulgáriának és hazánknak a legmodernebb fegyvereit láthatjuk és harckészültségét szemlélhetjük meg. S az itt lévő komolyság biztosítéka a másik terem és az udvar felszabadul tságának. R holt tank és fordítottja Az udvaron MÍG—15-ös lökhajtásos gépen vagy tíz gyerek csüng. A T—34-es harckocsin még több, arrébb forgatják a volánszerű szerkezettel a hatalmas páncéltörő és légvédelmi ágyút. Felnőtt laikusok magyarázzák, hogyan működik a lök- hajtásos, hogyan kell célozni az ágyúval. A felvigyázó kis- katonák komolyan adnak magyarázatot és vigyáznak, hogy a gyerekek le ne essenek a hatalmas gépekről. Vigyáznak, da nemcsak itt, hanem sokkal veszélyesebb helyeken is, vigyáznak és előkészülnek, hogy ezek a fegyverek inkább egy kiállítás tárgyai legyenek, mint harcban működő eszközök. De ehhez még modernebb fegyverek és elszánt helytállás kell —, mert inkább gyermekek mászkáljanak egy holt tankon, mint fordítva. —berkovits— Gépjárművek műszaki felülvizsgálata A növekvő autópark és az emelkedő közúti balesetek száma szükségessé tette, hogy a gépjárművek háromévenként ismétlődő s már esedékes műszaki felülvizsgálatát augusztus 1-től megkezdjék. A járművek műszaki ellenőrzésekor a rendőrhatóságok ellenőrzik a kötelező szavatossági biztosítás esedékes díjának befizetését is, amelynek elmulasztása esetén bevonják a gépjármű forgalmi engedélyét. A vasút virágai A hatvani vasúti vontatási laktanya szomszédságában, tizenkét holdnyi területen, facsemetékkel, sokszínű virágokkal — a megyében egyedülálló kert pompázik: a MÁV 523 ki- lométeres vonalszakaszának sínmellékét, állomásait díszítik innen valami hetven esztendő óta. A kertészek —, akik közül többen húsz, vagy még ennél is több éve dolgoznak az utóbbi időben már szocialista címmel kitüntetett üzemegységben — tavasztól késő őszig, Ceglédtől Somoskőújfaluig, Szajoltól Salgótarjánig s innen Űjszászig járják a vonalakat, télen pedig jobbára az üvegházakban találnak munkát. Évről évre harminc változatból 450 ezer egynyári és 400 ezer tő kétnyári virágot nevelnek, ültetnek szét. csupán rózsából százötven fajtát gondoznak. Ha a faápolást is beleszámítják, januártól decemberig 25 ezer órát töltenek a sínek mellett, hogy a vonatból szebb látványban legyen részük az utasoknak. Fáradozásukat néhol siker koronázza, másutt azonban csak bosszúsággal „fizetik meg” igyekezetüket. Ring Lajos főkertész a „hazai állomások”, Hatvan és Vámosgyörk mellet( különösen Ceglédet dicsérte rendben tartott parkjaiért s az újszászi vasutasokat marasztalta el hanyagságukért —, amikor a minap látogatást tettünk a Zagyva-parti város „paradicsomában” és a kis üzemegység munkájáról érdeklődtünlr, (—»)
