Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
Áz „idegen'7 búza A tarnazsadúnyi Egyetértés 'tsz az Idén OOO holdon termel Bezosztája fajtájú búzát „A tamazsadányi Egyetértés Tsz az idén 600 holdon termel Bezosztája fajtájú búzát.“ Ennyi volt a híradás és joggal kerülte el sok-sok olvasó figyelmét, hiszen az élet, a mezőgazdasági termelés rendje az, hogy vessenek, arassanak, búzát termesszenek, közte Bezosz- táját is. Itt, Tamazsad ányban azonsam nem szokványos termelési líradás húzódik meg a 600 sold Bezosztája termelése mö- jött Nagyon nem akarták, nagyon húzódtak itt is az „ideien” búzától, és hiába volt a zakemberek érve, szava, miatta a semmibe hullottak volna i bizonyítékok egyes emberek oaradiságán, makacsságán. — Amíg nem látjuk, nem dsszük... — ezzel zárták le a ■itat és ez a vélemény indítot- a el a volt egyéni gazdálkodót, Jagy G. Józsefet a kísérletezés ltjára, aid jelenleg a termelő- zövetkezet elnökhelyettese. — Na, nem hiszitek ei. 11 itajd én megpróbálom bebizo- lyítani, hogy igenis meg lehet onosítani az „idegen” búzát a sadányi határban is. — Ezt lár most mondja Nagy G. Josef, a faluszéli házának hús smácán, ahol ebédidejét ra- oltuk el azzal a kéréssel: mon- aná el, miként segített meg- onosítani ezt a nagy hozamú úzafajtát. — Én is sokfelé Jártam, s láttán, hogy milyen szépek az yen kalászok. A szolnokiak is oltak itt és mondták, náluk i néhány mázsával magasabb *tt a termés, mióta a Bezosz- iját vetnek. De hát itt nem agyon hitték. — És miként sikerült beM- snyítani az új fajta előnyét? __ Azt mondtam... ha nem té rik a közösben elvetni, el- etem én a kertemben. Jó há- omszáz négyszögöl van itt a áz végében. Én bíztam ben- e, hogy sikerül, rászántam az gészet a Bezosztájára. — Milyen sikerrel? __Az első évben holdankénát lagra számítva 32 mázsát ozott az „idegen búza”. A kö- etkező évben „gyengélkedett”, kkor „csak” 28 mázsát adott oldanként És ráadásul a má- tdvetésű csalamádé is olyan ;épen megnőtt utána hogy ^ódájára jártak a környékről, .z igaz, nagyon jó talajba vetítem és semmit se sajnáltam üe. — Ilyen körülmények között iztoisan a _Fleischmann” és a »-•meglesz rajta a 22—24 mázsa holdanként fiunk, s máris ott találjuk magunkat a csendesen himbálózó búzatenger szélén. Hírős, acé’os szárakon kövér, hosszú kalászok hintáznak. — Pedig megnyomkodta a víz a tavasszal — magyarázza Nagy G. József, de így is meglesz rajta a 22—24 mázsa holdanként. Morzsolja a kalászokat, nézi a szemeket, s közben szüntelenül magyarázza a Bezosztája előnyeit. — Jobb ez a gépre, mint a többi búza. Erősebb szárú, s a toklász úgy fogja a szemet, hogy akár Szent Mihályig is száron maradhat, nem pereg ki belőle. A „Fleisehmannrá meg csak ránéz a szél és máris leszórja a földre az összes szemet — És most már nem hadakoznak ellene a faluban? — Csak ránéznek erre a táblára és csóválják a fejükt, hogy ez az „idegen” hogy nekibátorodott a mi földünkön, és hogy meghálálja a munkát — Ezzel tehát be is fejeződött a kísérlet... a Bezosztája bevált, most hát Józsi bácsi is átadhatja a kertjét a szokásos házi veteményeknek. — A kísérlet... ? Nem, az tovább folyik, nemrég kaptunk a kompoltiaktól egy újfajta búzát, a Minonovszkáját Lehet, hogy ez még jobban beválik. És a kert? Oda most őszi árpát vetettem... tavasz- tzal. ügy látszik, ez is sikerült Csak a verebek ne szeretnék annyira. — Na hallod — ugratja az egyik ismerős — nálad mindig újat ehetnek. Kovács Endre Megalakult az első szocialista brigád a Gumiipari Ktsz lőrinci üzemében A Gumiipari Ktsz lőrinci üzemegysége egyre ismertebbé válik a község határán túl is. A kis üzemegység nagy eseménye volt a napokban az első szocialista címért küzdő brigád megalakítása. A brigád, — melynek tagjai az alapanyag- gyártó részlegben dolgoznak — Kun Béla elvtárs nevét vette fel, s mát megtették vállalásukat a Nagy Októbri Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Vállalást tettek az anyagtakarékosságra, a szakmai ismeretek növelésére, Szagos vagy illatos ? Mind a szagos, mind az illatos szó bizonyos beszédhelyzetekben, elsősorban gúnyos értelmű megjegyzésekben, sőt hivatalos ízű megállapításokban ellentétes jelentést is hordozhat: rossz szagú, bűzös stb. A szagos vaj, hús kifejezéssel azt akarjuk mondani, hogy a hús, a vaj rossz szagú, állott, avas. A régi magyar nyelvben a szag, az illat szavak különben jól megférnek egymás mellett. Ilyenféle nyelvi mezőben gyakran találkozunk velük: Csodálatos illatnak nemes szaga... ” Egy régi közmondásunk is azt mondja: „Nincs jobb szag. mint a penészes pénz illata”. Ma a szagos és az illatos nevek jól teljesítik szerepüket külön-kü- lön is nyelvünkben. Űj abban mintha a szagos szó a szagos virág jelzős szerkezetből kikopnék, és helyére az illatos jelző tolakodik. Mégsem helytelen szagos virágokról beszélni, de akinek jobban tetsző, az illatos jelző, ám használja azt! Dr Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa s elhatározták, hogy nyolcvan óra társadalmi munkát is végeznek. Ezt a nyolcvan órát az általuk kezdeményezett és tervezett fásításnál töltik el. Egy- egy napot segítenek a b'rigád egyik tagja családi házának építésénél is. Természetesen szerepel a brigád tervében a kollektív szórakozás, közös kirándulások szervezése is. Az első szocialista brigádot bizonyára több is követi majd,- hiszen az üzemegység más területén is születtek szép eredmények. A gumicsizma-gyártó szalagnál például már egy hónapja teljesítménybérben dolgoznak az asszonyok mind a két műszakban. Gyo'rsan elsajátították a különböző munkafogásokat, s a múlt hónap végére műszakonként 450 pár csizma került le a szalagról. Július 1- óta a két műszak napi terve összesen 1000 pár csizma. J to* hogy magyarázni tudni kell. Aki nem tud magyarázni, vagy még pontosabban fogalmazva, aki nem tud „megmagyarázni”, az ne vegyen lantot, akarom írni, pecsétet és tollat a kezébe. Szerencsére azonban kis hazám kies tájain oly sokan élnek kiváló megmagyarázok, hogy büszkén emelhetem fel a fejem bármely ország képviselője előtt, mondván: — Uram, igaz, hogy sok mindenben még nem értük el végső céljainkat, de a megmagyarázásban már jóval túlhaladtuk a világszínvonalat... Ügy vélem, kedves olvasóim —, akik között minden bizonnyal akadnak kiváló magyarázók is —, már ennyiből is rögtön tudják, hogy kikről és miről van szó ... Bizony azokról és arról van szó, hogy nemcsak a kisdiák magyarázza meg apukájának a bizonyítványt, de illetékes szervek, fel egészen a minisztériumokig, kitűnően meg tudnak magyarázni olyan dolgokat, amiket nem megmagyarázni kellene, hanem mondjuk gyártani, vagy megoldani. Itt van például a vágott baromfi ügye. Nem nagy ügy, azt hiszem, félkilós ügy, de ügy, éppen úgy, mint a tejes kávé ügye, s mindkettő azért lett ügy, mert drágább lett, mint addig volt. E lap hasábjain megkérdeztük: miért lett drágább? Egyszerű, világos kérdés, annyira világos volt, hogy nem is volt kérdés, hanem csak szónoki fogás, hogy kérdésnek fogalmaztuk, mert voltaképpen bizony számonkérésnek szántuk. Az illetékesek megmagyarázták! Ne részletezzük, miért, hogyan és mennyire magyarázták meg, de megmagyarázták. Az ár azonban maradt. Vagy itt van például a sokat emlegetett sörügy. Azt is megmagyarázták. Szépen, nagyvonalúan, a saját igényeinket ellenünk bunkónak felhasználva magyarázták meg, hogy nincs és nem is lesz elég sör a sifonérban, akarom mondám a boltokban, vendéglőkben. Megmagyarázzák ezt, megmagyarázzák azt: magyarázó ország lettünk! Néha-néha, egészen merész éjszakai álmaimban feltűnik egy arc és csendülni hallok vélni egy ajkat, amely éppen szóra nyílik, valahogy ilyeténképpen: — Kérem, amit kifogásolnak, hogy miért nines, az egyszerűen azért nincs, mert hibát követtünk el, nem mértük fel megfelelően a körülményeket. Kérem önöket, bocsássák ezt meg nekünk, és ígérjük, hogy tőlünk telhető gyorsasággal egy hónapon belül _ egy éven belül mindent megoldu nk ... És akkor’ én ttyenko\ fel szoktam ám ébredni, felülök az ágyacskámban, imára kulcsolom a kezem, de szemem nem nyitom ki és ezt suttogom az arcnak: — Köszönöm, hogy őszinte volt, természetes, hogy megbocsátok, egy vezérigazgató is ember, az is tévedhet... Bízom az ígéretében... Amen... És utána nyugodtan visezahajcsizok a párnámra, hogy reggel felébredve káromkodjak, mert hallom, hogy egy interjú keretében éppen most magyaráz meg valamit egy illetékes a rádió nagy nyilvánossága előtt. Nem tudom, elég világos-e, hogy igyekeztem mindvégig különbséget tenni — hála a magyar nyelv árnyaltságának —, a „magyarázás” és a „megmagyarázás” között. Mert magyarázni, érvelni, értetni mindig és mindenkor szükség volt és szükség is lesz rá. Nagyon jól és értelmesen magyarázták meg a nem magyarázkodni, vagy megmagyarázni akaró illetékesek a sertéshús hiányának okait... Igaz, ettől még azonnal nem lett több hús, de minden józan fejű ember megértette: miért volt gond, mit kell és mit akarnak tenni azok, akiknek ez a feladatuk ... Tökéletesen és pontosan megértettük annak idején az egyébként nem csuromédes boldogságot jelentő autóbuszjegy-árak emelkedésének okait és célját. Magyarázták: megértettük. Mert logikus, gazdaságpolitikailag megindokolt in- r tézkedés volt, úgyannyira, hogy már régen nem is beszélünk? róla. Tudomásul vettük! De egészen más dolog, ha olyasmit akarnak magyarázni nekünk, fogyasztóknak, állampolgároknak egyesek, amelyet csak megmagyarázni lehet, de még kimagyarázni sem, s amely mögött nem kétségtelen nemzetgazdasági problémák, hanem nagyon is kétséges magyarázkodás húzódik meg. Ki ne értené meg, hogy egyik napról a másikra nem lehet tízmillió autót behozni az országba?! Ki ne értené meg, hogy egyik évről a másikra nem lehet megoldani a lakáskérdést hazánkban?! De ki érti meg, hogy például egy évtized alatt ne lehessen megoldani a sör, szódavíz és hűsítő ital problémáját egy olyan országban, amely — úgy tűnik — ezeknél már mintha kissé nehezebb problémákat is megoldott volna, nem is tíz, de két-három év, vagy éppen ugyanannyi hónap alatt? Hát természetes, hogy senki sem érti meg! Akkor meg mire jó és kinek jó ez a magyarázkodás? Hát természetes, hogy ezt sem érti meg senki. Még az se, aki magyarázkodni próbál. A munka, a termelés, a tenni akarás nyelvét azonban mindenki és azonnal megérti. Egyébként az a véleményem, hogy nincs is szebb és igazabb nyelv ennél Se felföldre utazom Utazzam Bergen* góciába? Nem utazom. Útlevél, vizűm, valuta, utazás és nem is érdekel Bergengócia. Akkor meg minek utazzam oda! Utazzam Küloriá- ba? Nem utazom. Útlevél, vízum, valuta, meg minden, és nem is érdekel Küloria sem. Tehát oda sem utazom. De utazni mégis kell valahová, mert ha megkérdik tőlem, hol voltam-e külföldön az idén, nem pironkodhatok, hogy én bizony sehol. Gyanakodva nézne rám legjobb barátom is, összehúzná a szemöldökét és csak ennyit mondana: — Nem voltál? Érdekes, nagyon érdekes —, ami lefordítva ezt jelenti: — Nem voltál bizony. Mert nem kaptál útlevelet. S manapság csak az nem kap útlevelet, akinek vaj van, vagy volt a közelmúltban a fején. Tehát megbízhatatlan vagy. Tehát többet szóba sem állok veled... Nos, akkor hogyan utazzam én külföldre úgy, hogy ne kelljen mégsem utazni,. ám mégis azt mondhassam, igen, kérem, én voltam az idén is külföldön, belföldre külföldre, külföldre belföldön, az, hogy „külföld, Megvan: utazom illetőleg utazom Mert mi bel”, meg ? Nekem ez beide egy osztráknak külföld* viszont ami nekem külföld, mondjuk Becsben, az belföld egy osztráknak. Egyszerű tehát a dolog, két-három napra, vagy mondjuk egy hétre osztráknak érzem magam, akinek ez külföld, ám valójában nekem ez belföld, így tehát úgy voltam külföldön, hogy közben belföldön lévén, utaznom sem kellett. Nincs szükség útlevélre, vízumra, valutára és nagyon jól ismerem a legközvetlenebb belföldemet, így aztán annak idején majd igazi otthonossággal beszélhetek a külföldi belvi- szonyokról, illetőleg a belföldi külviszo- nyokról. l <á naüM gondolatok, a nagy tettek voltaképpen egyszerű és szerény ötletek gyermekei! Ezek után tökéletesen megnyugodva, töprengésemet félretéve, egy rövid nadrágot felhúzva, hogy tirolis legyek, jódlizva lementem a Jó utca 4. b elé, s kellemes, könnyed, csevegő hangon, magabiztos németséggel megkérdeztem egy éppen arra járótól: — Was mache ich, mein brúder? Mire az éppen arra járó idegen azonnal megmondta magyarul. Máris volt egy külbelföldi ét' ményem arról, hód milyen triviális rövidséggel beszélnek itt a külföldiekkel. íegri) a fonott székről, s invitál bennünket, győződjünk meg a saját szemünkkel róla. Csak a ház előtt vivő úton kell átvég„FertődF* is ennyit termett volna. — Kísérleteztem és azokkal is, de 18 mázsától nem jutottam tovább — válaszolt Nagy G. József és szakszerű magya- , rázatba kezd, hogy a magyar fajtájú búzákat olyan talajon érdemes termeszteni, amely mostohább, mert az a vizes, hideg földben is kibokrosodik, s ha nem is kimagasló, de tisztességes termést ad. — A nagy hozamúak kicsit „kényesek”. Jó talajt, rendes gondozást kívánnak, de aztán gavallérosan fizetnek. — Tehát ezért került ősszel 600 holdon Bezosztája a földbe. . — Igen, de ez talán kicsit sok is. Jövőre 350—400 holdnyit gondolunk vetni belőle. Ehhez lesz elegendő jó terület... — Arról még nem mondott semmit, hogy milyen sikerrel termesztik a közösben? — Nagy G. József elmosolyodik, feláll : nek bizonyítására idézzünk néhány sort régi magyar virág- i énekeinkből, népdalainkból is: 1 „Szagos virágok közt ékes i menyásszonyság” — „Szagos a ' rozmaring, földre hajlik az < ága” stb. Az illatos szó jelentésköre . szőkébb, mindig csak a kelle- ; mes szagú, jó illatú, valami- j lyen illatszerrel illatosított jelentésben élünk vele: illatos ibolya, illatos cigaretta, illatos füvek, illatos virágok stb. Ré- ' gebben az illatos szó minden, . természeténél fogva illatot, jó szagot árasztó dolog megnevezésére szolgáló szóhoz hozzátársulhatott: illatos sáfrán, il- . latos cédrus illatos narancs, illatos kert, illatos levélke, illa- , tos cukor. Mivel a virágok is általában jó szagúak, jó szagot árasztok, ezért társult az illatos jelző i virág szóhoz is. Az illatos anyagok gyűjtőnévvel nevezzük még a mesterségesen előállított illatosító szereket is. A mai ember használatában gyakoribb illatszer szó helyett a régiek inkább az illatos ozer nevezettel éltek. Apáink és ' anyáink még ismerték az illa- . tos port is, s ezzel töltötték meg az illatos vánkosokat^ Ezt a vagylagos kérdést soksor teszik fel azok, akik azt itatják, hogy a virágnak nem :aga, hanem illata van, s a rágról nem mondhatjuk, hogy :agos, hanem csak azt, hogy latos. Egyik olvasónk azt körözte, mi az igazság? A szagos szavunk több je- ■ntésárnyalatot is hordoz. Aidában szagosnak nevezzük rt, aminek jól érezhető, erős '■aga van. Nem véletlenül kap- l pl. az egyik növény a sza- }S borjúpázsit nevet. Leggyak- ibban a szagos szó a követke- > jelzős szerkezetekben je- ntkezik: szagos szőlő, szagos jümölcs, szagos fű, szagos laj, szagos szappan, szagos it, szagos víz. Néhány évvel selőtt még szagos vízzel, vagy jzsalevéllel szagosított rozsa- '.zzel jártak öntözködni a gye- Jkek. Amint látjuk, a szagos szó hát elég gyakran a kellemes jó szagú, jelentésárnyalatot ordozza. E jelentésárnyalatú serkezetek közé vonhatjuk a tagos virág jelzős kifejzést is. londhatjuk tehát bátran: De tagos ez a virág! Hogy gyako- i volt ez a nyelvi képlet, en-
