Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

Miért szüntetik meg a gyöngyösi XII-es akna termelését ? Gondoskodnak as emberek elhelyezéséről Ismeretes, hogy te előző évekhez képest már 1966-ban, májú az idén is jelentős mér­tékben csökkent az ország szénigénye. Mivél a szenet nem lehet sokáig tárolni, a termelést az igényekhez kell szabni. A széntermelés orszá­gos csökkentését a Nehézipari Minisztérium úgy hajtotta végre, hogy a legmagasabb költségszinttel üzemelő trösz­tök, illetve bányák termelését korlátozta, sőt egyes akna- üzemek megszüntetéséről kel­lett dönteni. Miért szűntetik meg a gyöngyösi XU-es aknát, hogyan gondoskodnak az em­berekről? — Ezekre a kérdé­sekre kértünk választ dr. Ha­lász Tibortól, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt igazga­tójától. — Az utóbbi két év alatt a Mátraalji Szénbányászati Tröszt termelése mintegy 35 százalékkal csökkent. Az 1967. év elején kiadott termelési tervhez képest áprilisban to­vábbi 190 ezer tonna darabos lignitcsökkentés történt. Töb­bet nem tudunk eladni, több­re nincs szükség. Nincs más választás, a tényleges igények­nek megfelelően kell ütemezni a termelést. — Heves megye területén lignitet az ecsédi külfejtés és a perembánya, valamint a gyöngyösi XII-es akna termel. Az utóbbi időben Gyöngyös naponta 150—170, a perem­bánya 60, az ecsédi külfejtés napi 350 vagon lignitet adott. A darabos lignittermelés túl­nyomó többsége Gyöngyösről került ki, ugyanis a XII-es akna termelése mintegy 60 százaléka darabos szén. — Milyen okok indokolják, illetve teszik szükségessé a gyöngyösi XU-es akna meg­szüntetését? — Már szó esett arról, hogy ez év áprilisában újabb 190 ezer tonna darabos szénnel csökkentették a tröszt terme­lését. Más kiút nem maradt, a három bánya közül az egyi­ket le kell állítani. A tröszt gazdasági számításai, vala­mint az emberek elhelyezési lehetősége szerint úgy kellett dönteni, hogy a gyöngyösi XII-es akna szűnjön meg. — A munkások szállítása és elhelyezési lehetősége is azt diktálta, hogy az említett há­rom bánya közül a gyöngyösi XII-es akna szűnjön meg. Ugyanis a rózsái üzem terme­léskorlátozása következtében ez év elején a gyöngyösi mély- művelésű bányába mintegy 200 rózsái, szűcsi és gyöngyös- patai munkás került. A 200 ember naponta autóbusszal utazik. Az ecsédi peremíej- téshez kevesebb a buszköltség és kevesebb időt töltenek utazással az emberek. De fő­leg a munkások elhelyezkedé­si lehetőségeit kellett figye­lembe venni a döntés előtt. A visontai Thorez Külfejtéses Bányaüzem fejlődik, ennek létszámigényét a gyöngyösi XII-es aknától célszerű kielé­gíteni, mert az itt dolgozók közül mintegy 240 ember Gyöngyösön lakik, további 100—150 fő Vísonta környéké­ről jár be Gyöngyösre. Az or­szág széntermelésének korlá­tozása azt eredményezte, hogy a drágábban termelő mélymű­velési bányákat meg kell szüntetni. Most a gyöngyösi XII-es aknára került sor, de 1968. végén minden bizonnyal a napi 60 vagonos perembá­nya is befejezi a termelést. — Mikor és hol helyezik el a gyöngyösi üzem dolgozái.t? — llúnius végén a gyön­gyösi bányánál 520 fizikai munkás dolgozott. Ezek közül a rózsái, szűcsi és a gyön­gyöspatai lakosokat, összesen 216 embert július 1-én az ecsédi külfejtéshez és a pe­remfejtéshez helyezett a tröszt. A visszamaradt mint­egy 300 munkás megkezdte a bánya kirablás! és lezárási munkáit. E3z a munka a ter­vek szerint 1968. első féléve végére fejeződik be, addig te­hát a 300 ember Gyöngyösön szakmájának megfelelő mun­kát és keresetet talál. A 300 emberből mintegy 200 gyön­gyösi lakos, 100 pedig a kör­nyékből jár be. A fizikai dol­gozók fele vájár, segédvájár és csillés, a másik fele szak­munkás és segédmunkás. A gyöngyösi bánya bezárása után szakmunkásokra: lakato­sokra. villanyszerelőkre. he­gesztőkre a visontai külfejté­se» üzemnél és a gépszerelési üzemnél lesz szükség és VI- sonta segédmunkásokat is Igé­nyei. A váiárok és a segéd­munkások közül mintegy 60— 70 fő 1968 közepéig az Ors/á- eos Érc- és Asvánvbánya Vál­lalat gvöngyösoroszi és kör- nvékbell üzemeinél fog mun­kát kapni, a fennmaradó lét­szám pedig a XU-es akna épü­leteit igénylő vállalatoknál és a visontai üzemeknél fog dol­gozni. — Hol helyerfk el a tntön- mrösi rima. mű'.smki. firtivi- vlsrfratrn és ecvréb drylnnzAit? — 1969-ben már megkezdi munkáját a visontai nagy kül­fejtés és a hőerőmű. Így a gyöngyösi akna műszaki és adminisztratív létszámának többségét Visontán lehet majd foglalkoztatni. A kise­gítő és egyéb dolgozókat a XII-es akna épületeit átvevő üzemekhez fogjuk helyezni, te­hát ők továbbra is helyben maradhatnak — válaszolta dr. Halász Tibor trösztigazgató. A gyöngyösi XII-es akna dolgozói mindig becsülettel helytálltak, de az idő eljárt a mélyművelésű lignitbányák felett, ezt tudomásul kell venni, akkor is, ha kellemet­len, akkor is ha fáj. Hiába­való lenne minden további jó szándék és fáradozás, nem le­het tovább terrhelnl, ha nem tudják eladni a gyöngyöst lig­nitet. Senki sem kerül az ut­cára, nem máról holnapra küldik el az embereket Az üzem megszüntetésének ha­táridejét nem a gazdasági kényszer, hanem a dolgozók elhelyezésének lehetősége dik­tálja Az új szakmát tanuló fiatalokat személyi pótlékkal, a Időseket kedvezményes nyugdíjjal segíti államunk és minden lehetőt megtesz, hogy enyhítse az érintett családok gondját r. l / EGY NAP Tízezer napban benne tBk­röződik 30 év paraszti élete. Egyetlen napban benne csil­lognak ezer napok; a ma. Egy nap összefogja a tegna­pot, mikroszkóp alá helyezi a mát és belelát a holnap­ba is. A mindennapok értékét kell megtalálni. Olvasni kell az „egyetlen napokban”, hogy a huszonnégy óra évek ta­pasztalatával szóljon. Hogy meséljen az egy nap.„ Pista bácsi, a hevesi Rákóczi Tsz kocsisa, reggel 6 órakor állt a hintóval az iroda udva­rára. Leszállt a baléról és vár­ta a főmezőgazdászt. — Mi újság? Tudja, az a legjobb, ha nincs gyakran új­donság. Az öreg mindent hall a gyeplő mellől, mindenről tud. Mégis a szokvány „mi újság?” kérdésre nem tud semmit vá­laszolni. Nem érdekelné, hogy az út két oldalán hogyan gaz­dagodnak? De igen érdekli. Azonban ez számára nem új­ság. — A fiamat már kitették az újságba — mondja az öreg az első kérdés újság szavánál ma­radva. — Acélöntő tanuló. Azt írták róla, hogy „akkor Is tud dolgozni, ha nincs ott a mes­ter...„ örült az öreg, hogy így be­bizonyította: vágányon van már a fia élete. Aztán elindul­tunk a határba, — Nem vagyok éppen nagy. korú — kezdte Krisztyán Lász­ló, a traktoros. Tizenhét éves vagyok, korengedély kellett, (Tudósítónktól.) A balesetről nem érkezett sehová sem hivatalos jelentés, szerencsés szerencsétlenség volt. Egy csöndes nyári dél­utánon emberek sétáltak a selypi cukorgyári tó mentén. A nyári csendbe hirtelen har- sant fel a kiáltás: egy lány a tóba esett! Nagy Lajos, a cukorgyár gépüzemének dolgozója, fele­ségével halászgatott a tóban, amikor meghallotta a kiáltást. Egy pillanat alatt a mólónál termett, és belépett a vízbe és rövid idő múlva a felszínre hózta a kis Boháti Erikát. A fuldokló kislányt elsősegély­ben részesítették, mentőt hív­tak és beszállították a kór­házba. Az életmentő, Nagy Lajos szerény szavakkal emlékezik tettére, amelynek egy gyer­mek élete köszönhető. i,Nem mertem beugrani a tóba, mert nem tudtam, mer­re van a kislány. Szép csende­sen beléptem a mólóról. Alig tettem néhány lépést a majd kétméteres vízben, amikor megbotlottam a kislányban. Lehajoltam érte, gyorsan ki­hoztam. Szegény kislány már eszméletlen volt, de a gyors elsősegélynyújtás után megin­dult a szívműködés, lélegzeni kezdett...” A kislány azóta meggyó­gyult, jó egészségnek örvend, csak rossz emléke a szeren­csétlenség, amely tragikusan Ili végződhetett volna. Az élet­mentő pedig szerényen, köszö- .retet sem várva végzi min­dennapi munkáját il mongol nép ünnepe 1967. július 11-én ünnepli Mongólia néipe a népi forrada­lom 46. évfordulóját A társadalmi haladás minden igaz hive együtt ünnepel a mongol néppel, mert népi forradalmának sikereit a saját sikerének is tekinti, és mert e forradalomnak többszintű nemzetközi jelentősége van. Amidőn Szuhe Bator, a nép fia, és vele együtt a mongo­lok apraja-nagyja hőskölteménybe illő elszántsággal kisöpör­te földjéről a cári fehérgárdista terrorcsapatokat és velük együtt a feudális urakat — Mongólia középkori jellegű, el­maradt ország volt. Ipari és mezőgazdasági termelés csírájá­ban is alig létezett, állattenyésztése pedig az ősi kezdetleges formák között folyt. De Szuhe Bator, Csotbajszán és a Mongol Népi Forradal­mi Párt — Lenin személyes tanácsát követve — csodákat művelt. Ma ez a 46 évvel ezelőtt még oly reménytelenül el­maradt ország fejlett és szakadatlanul fejlődő agrár—ipari ország lett. Iskolái, kórházai, könyvtárai és a modern társa­dalmi élet minden egyéb kulturális vívmányai igen fejlettek. Több száz iparvállalata nemzetközi színvonalon termel. Me­zőgazdasága modem termelőmódszereket alkalmaz. Állatte­nyésztése mennyiségi és minőségi eredményeivel nagy elis­merést érdemel. Mongólia a Szovjetunió után másodiknak lépett a mar­xizmus—lenin izmus, a szocializmus útjára a világon. Mongó­lia szilárdan kitart szovjetbarátsága mellett, mert ez nemzeti érdeke. A mai Mongólia a szociálisa humanizmus nagy, viruló országa, a béke Igaz védelmezője és ott van mindenütt, ahol a népek testvérisége és szabadsága helytállást kíván. Mi magyarok testvéri szeretettel kőszöntjük a Mongol Népköztársaság népét nagy nemzeti ünnepén. Ismerjük nagy eredményeiket, becsüljük tehetsegüket és szorgalmukat, el­ismerjük bátorságukat, amellyel mindig, minden körülmé­nyek között diadalmaskodnak minden nehézségen. F. M. • • Üzemi találkozások A TECHNIKUSLANY lat, már döntöttem is: ott foly­tatom a munkám. Aztán a fi­nommechanikai „gyárból” F i- nomszerelvénygyár lett, s én a rajzasztal mögé álltam. — Milyenk a napjai? — Idebenn? Nos, jóllehet, hogy már rajzoló koromban is foglalkoztam különféle techno­lógiai kérdésekkel, most már csak ez a feladatom. Gyártás­tervező vagyok, a műszaki fő­osztály dolgozója. Remélem, hogy sok izgalmas, érdekes megbízást adnak majd a szá­momra. — Mit vár? — Különösebben nem érde­kel, hogy milyen munkát ka­pok, akármit adnak, nem fo­gok közte válogatni. Korábban részt vettem már a Diesel- adagoló-alkatrészeket készítő üzem telepítésében, különféle „folyó munkák” ilyen-olyan üzemi berendezések tervezései­ben. Mindegyik munka tet­szett. — Itt akar maradni? — Egyelőre nincs más elkép­zelésem. Dolgozni, pihenni aka­rok.*, éji ősztől idegen nyelvei tanulok majd. — Jól érzi magát? — A „Diesel” szocialista KISZ-brígád tagja vagyok, ilyen együttesben öröm dol­gozni. — Ügy érzi, hogy sohasem lesz hűtlen a technikusi ok­levélhez? — Erre nem mernék még ha­tározottan válaszolni. Az anyám tanár, tőle is örököl­tem valamit. Talán a kated­rát is szeretem... Még nem fe­lejtettem el gyerekkori álmai­mat, gyakran gondolok a pe­dagóguspályára. Ha egyszer mellette döntenék véglegesen, természetesen akkor sem vá­lasztanék más szakot, mint amit annak idején akartam. — Ha mégis tanár lenne egy­szer, hol tanítana legszíveseb­ben? — Valamelyik iparitanuló­intézetben vagy technikumban. Ez azonban még messzi van. S lehet, hogy a gyár el is fe­ledteti velem, talán a Berva végleg magához köt. Majd meglátom (űröni) * -—1-----rg|'T" m»jrp-j|0i ember arcán akadt meg tekin­tetem. Elindultam felfelé az elevátoron, hogy beszélgessünk a szalma tetején ülő egykedvű tekintetű öreg parasztemberrel. *— Hatvanöt éves vagyok. Nézze, a lábam be van fásliz- va: visszeres. És ha a kocsit el­hagyják a kerekek, hiába jó felül minden. Kovács Lajos bácsi a kazal tetején szalmaszálat tett vörös Ínyei közé. — Ha nekikezdek valami nagy munkának, én végigcsi­nálom. Csak aztán? Tavasszal is mindig a helyemen voltam... Utána meg két hónap pihenő. A társak vigasztalták: majd nyugdíjba megy, tesz-vesz a ház körül. — Hát csinálom is én min­dig. Amíg ki tudok jönni itt a táblán, ha nem, hát az ud­varban. Ott is van disznó. Az öreg felállt a kazal tete­jén a vasvillára támaszkodva. Büszke volt, hogy most a bi­zonyításnál nem hagyta cser­ben a lába. A kazal aljába újabb traktor érkezik. Szőke hajú, szőkén pelyhedző ajkú 16 éves legény­ke áll mellette. — Én nem vezethetem a gé­pet, mert megbuktam az isko­lában. Nyolc hónapig bírtam csak Pétervásárán a három év helyett. Elkezdem a hathóna­post, hátha az könnyebb, majd­csak átengednek. Nagy József a traktor mel­lett áll. Fekete hajú bárátja a kormányt markolhatja. Öt kombájn úszik a szőke ősziárpatengerben. Marsi IsU Tóth Joachim száll le róla. Az apa — mert apáról és fiúról van szó — átveszi a gépet. — Rangidős segédvezető va­gyok, — mondja az egri Dobó Gimnáziumban idén érettségi­zett fiatalember. — Tovább szeretnék tanulni, de a kom­bájnt nagyon fogom sajnálni. Visszaérkezik az édesapja. Együtt indulnak a sárga ka- lásztengemek. A most érkező kombájn nem tudja terhét vontatóra üríte­ni. Hol vannak a pótkocsik? Az elnök és a főmezőgazdász gépkocsira pattan. — Ennek nem lesz jó vége — kiáltja az elnök a vesztege­lő rakodóknak. — Ha elromlott is a befúvó, tessék lerakni az árpát Állnak a kombájnok. Nagy szusszanással ömlik a gabona a betonpadlóra. — Ha sokat jajgat, akkor kell a leg­több munkát a vállára tenni — mondta az elnök Szabolcsi István főmagtáros jellemzéséüL És tényleg ez a csupa lelke­sedés 35—40 év körüli ember kiabál, amikor megérkezünk: Hol a gép? Nem tudok róla semmit. És ha nedves árpát te­szek a magtárba? Begyúllad az egész. — Szóval, ilyenkor kell mun­kát adni neki, hogy elhallgas­son — és a plusz feladattal együtt is mindent ellát. Üjabb vontató hozza a kö­zös munkájának sárga szemű eredményét Fóti Péter JúHun 29—30-án t Hétezer fiatalt vár Szeged Július 29-én és 30-án nagy­szabású ifjúsági találkozó színhelye lesz Szeged, ahová erre a két napra hétezer fia­talt vár a szabadtéri játékok városa. Az ott megrendezendő ifjúsági nagygyűlés szónoka Méhes Lajos, a KISZ köz­ponti bizottságának első tit­kára lesz. Heves megyéből a megyei KISZ-bizottság és az ifjúsági Expressz háromszáz ICISZ-istát tud vinni Sze­gedre. Eddig már több mint kétszázan jelentkeztek (a ha­táridő július 12.), A két nap programjában az ifjúsági nagygyűlés mellett szerepel a szabadtéri játékokon a Ham­let megtekintése és részvétel a nagyszabású ifjúsági karne­válon. A 197 forintos költség az utazáson, a szálláson, az ét­kezésen kívül fedezi a rendez­vények részvételi díját is. 1967. július 9, vasárnap * Életmentés a cukorgyári tóból — Gémes Mária... — Hallom, hogy sikerülteik a vizsgák, megvan végre az oklevél. — Igen. Most már én is gé­pésztechnikus vagyok. — Azelőtt mi volt? — Műszaki rajzoló, koráb­ban pedig műszerész és diák, aki tanári pályáról álmodott. _ Magyar vagy történelem sz akról? — Nem. Ábrázolóról, műsza­ki tantárgyakról. — Egy lányt vajon mi vonz a számok, ábrák, vetületek, mechanikus szerkezetek vilá­gába? — Mérnökember az apám.i. — Hogyan került a Béná­ba? — A balassagyarmati gim­názium elvégzése után nem vettek fel az egyetemre, így más választás híján a műsze­rész szakmát tanultam meg Pesten. S közben elvégeztem a rajztanfolyamot is... Ami Egert illeti, már régóta szimpatizál­tam a kedves várossal, s ami­kor megtudtam, hogy van itt valami finommechanikai vállár ván, kombájnos mellett átlót a vezetői poszton. Ű a karok között bűvészkedik, én pedig inkább azt nézem, hpgy a sár­ga kalászok hogyan hajlanak alá a motollának. Ahol a sárga tenger átadta a helyét a tüskés tarlónak, Gulyás Sándor elnök és Kiss József főmezőgazdász féltérd­re ereszkedve a földet nézi. Elhullott szemeket keresnek, aztán odaszólnak a kombájnos- nak: meglesz a prémium. Id. Tóth Joachimmal a föl­dön beszélgetek. Aztán megáll egy kombájn és egy ifjabb hogy elvégezhessem a trakto­rosiskolát. Idén beléptem a tsz-be. Nagyon szerette a gépet és idén a közösben megindíthat­ta a motort Naponta megke­resi a 70—80 forintot Apja az állami gazdaságban dolgozik, 6 itt, a közösben látott célt. A nem éppen „nagykorú” elkezd­te a munkát a földön. Maga mondta: „vágányon van az életem.” Ügyes fiú, azt hiszem, úgy dolgozik, mint egy idős mester... Az ifjú traktorista mögött a kazal tetején egy fáradt öreg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents