Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
Milliós javaslatok A napokban egy értekez- “ létén hivatalos jelentés •dta tudtul, hogy a MÁV Hatvani Fütöházfőnökségének műhelyeiből 279 javaslatot küldtek az elmúlt évtized folyamán, s az elfogadott, megvalósított mintegy másfélszáz újítás népgazdasági eredménye meghaladja az 1 millió forintot. A számok talán önmagukban nem mondanak sokat, hiszen ismeretes, hogy a különféle ötletekből egyedül a magyar vasutak területén 40 milliós megtakarítás születik esztendőről esztendőre. Annál figyelemre méltóbb azonban az, hogy a szóban forgó újítások mintegy egyhatodát tavaly nyújtották be, — s az emlegetett 1 millió forintnak több mint ötödrészét az idén „írták" az összeghez. Ez utóbbiakból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a fűtőháziak újítási mozgalma sokat fejlődött. A tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy a kocsiműhely lelkes kis brigádja jó talajba szórta a magokat, a dicséretes példának követői akadtak. S ez a tábor valószínűleg még népesebb is lehetne, ha igyekzetükben akarva, akaratlanul, nem gátolták a javaslattevőket. Elegendő ennél az ügyvitel visszásságaira célozni. Egyesek még mindig hajlamosak a munka könnyebb végét megfogni: „mondvacsinált”, gyakran rosszindulatú elutasítással dobnak el egy-egy tippet, máskor pedig felületes, szűkszavú — utasításra, később természetesen kiegészítésre kerülő — jellemzéssel késleltetik a megoldást. Volt már példa olyanra is, hogy nemcsak egy sokat sejtető újítás került a vezető asztalára, hanem éppenséggel már a sikerrel befejeződött kísérlet zárójelentése is — ám a gyakorlatba vételtől mégis idegenkedtek. Elrettentő eset-' ként emlegetik Halász Benő és Nyilas Illés ügyét, amelynek lezárása három-, Illetve ötszáz forintos díjak kifizetésével kereken három évig váratott magára. A melyik javaslat tűi Jut a hatvani akadályokon, megakad esetleg a pesti igazgatóság útvesztőiben — s ilyen előzmények után nyilván idegenkednek a további újításoktól. S ha mégis kezdeményezni mernek, „átverekszik” magukat a hivatali formaságokon —, még mindig hátra van a kivitelezés. A fűtőháziak úgy vallottak a múltkori ankéton, hogy egy-egy újító nemegyszer afféle „fusi munkában”, minden különösebb segítség nélkül próbálja keresztülvinni elképzeléseit, s gyakran csupa elfekvő anyagból, ócska kacat- ból. Ezért van aztán az a furcsaság, amely még az idegennek is szembetűnik: a jó megoldások olykor a korszerűség legelemibb követelményeit is nélkülözik. Az újító elgondolása a fellelhető anyaghoz, alkatrészekhez kényszerül igazodni — nem pedig fordítva. Ebből adódik, hogy menet közben megváltozik a gondolat, más születik mint gazdája hitte. Különös mindezeket észrevenni, már annál is inkább, mivel a kísérleteknek Hatvanban is lenne pénzügyi fedezete, amit anyag- és alkatrészvásárlásra igénybe vehetnének, csakúgy, mint a művezetők hivatali segítségét — amiért viszont manapság bizony még „udvarolni" kell. Az újítások a műszaki fejlesztés szerves részét adhatnák, ám — mint a salgótarjáni műhelyből panaszolták — a Hatvantól nem is olyan messzi eső munkahelyen ma sem ismerik a feladatterveket, a közös gondokat, de még a közös eredményeket sem, mivel a Zagyva-parti város egy-egy új, bevezetett, s természetesen Nógrádban is hasznosítható módszeréről meglehetősen ritkán szereznek tudomást Jó dolog az, ha az újítók munkásvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak, a biztonságosabb, egészségesebb munkahelyek kialakításáért fáradoznak, — de nem ártana, ha mind gyakoribbak lennének a műszaki fejlődést előmozdító javaslatok is. Ilyenket azonban csakis akkor várhatnak a fűtőházfőnök- ségnél, ha a kiadott feladatterveket sehol sem rejtik az íróasztalok mélyére, nyilvánosság elé viszik a problémákat ismeretterjesztő előadásokon, termelési tanácskozásokon keltik fel a dolgozók érdeklődését. A jó propagandához tartozhatna — ösztönzésül — természetesen az is, ha minden esetben közölnék a dolgozókkal: ki, milyen népgazdasági megtakarítást hozó újításáért, mekkora összegű díjat kapott. Az idei, átlagos hat százalékos díjkulcs gyakoribb használata, a lelkiismeretesebb hatvani, pesti ügyintézés még nagyobb kedvet adna az embereknek, valószínűleg még többen sorakoznának fel a legszorgalmasabb javaslattevők, Kocsis Sándorék, Komáromi Károlyék, Cserháti Dénesék, Szép Lajosék mögé. S elkelne Hatvanban valamiféle műszaki brigád is, amely a kivitelezésnél siettetné minden esetben az elképzelések legtökéletesebb, leggazdaságosabb megvalósítását. A hatvaniak eredményei ugyan csak töredékét adják az újításokból eredő országos megtakarításnak, ám mégis tiszteletre méltóak, s az elismerés mellett — a mostaninál nagyobb támogatást is megérdemelnének. Gyónl Gyula i A törvínyek mfíhelyfben Készül a termelőszövetkezeti kódex Az országgyűlés és az egész társadalom számára eseményt jelent egy-egy új törvény megalkotása. Rövidesen ismét Jelentős, új törvénytervezet kerül a képviselők elé: az új termelőszövetkezeti kódex és a földjogi törvény. A törvény előkészületeiről az Igazságügy-minisztérium törvényelőkészítő osztályán tájékoztattak bennünket. A tervezet A szocialista mezőgazdaság fejlődése, a nagyüzemi gazdálkodás és a termelőszövetkezet! demokrácia követelményei több vonatkozásban is túlhaladták a szövetkezeti gazdálkodás, a földtulajdon-viszonyok meglevő jogi szabályozását. Ezt elsősorban a szövetkezeti gazdák érzik, és a különböző állami és tanácsi szervek vezetői. Ezért I960 tavaszán a Földművelésügyi Minisztérium irányításával közigazgatási és agrár szakemberekből, valamint jogászokból álló bizottságot hoztak létre a megváltozott viszonyoknak megfelelő új termelőszövetkezeti kódex és földjogi törvénytervezet előkészítésére. Ez a munkabizottság rögtön az indulásnál elkészítette a kódex felépítésének tervét, majd felosztotta a munkát az egyes szervek között, így például a Földművelés- ügyi Minisztérium lett a gazdája a tsz-tagok jogai és kötelességei új meghatározásának; az Igazságügy-minisztérium és a Legfőbb Ügyészség pedig a termelőszövetkezeti viAz egyesítés utáni sikerek, gondok Boconádon AMIKOR A TÉLEN a két boconádi tsz, a Petőfi és a Búzakalász, Béke Tsz néven egyesült, a hevesi járás vezetői némi aggodalommal figyelték a 4300 katasztrális holdat kitevő gazdaság további útját. Nem volt-e elhamarkodott lépés az egyesítés? A termelőszövetkezet vezetői meg tudnak-e birkózni a megnövekedett feladatokkal, gondokkal? A járási pártbizottság a legutóbbi vizsgálata azonban megállapította: nincs ok aggodalomra. A boconádi emberek szorgalmasan dolgoznak, az időszerű munkákban nincs lemaradás. — Sőt, azt is ki merem jelenteni a jelenlegi terméskilátások alapján, hogy meglesz az egy munkaegységre tervezett 51.60 forint. No persze, ha be Is tudjuk takarítani a terményeket — nyilatkozik bizakodóan Lalatka József fő- agronómus, majd hozzáteszi — a kombájnok már aratnak, és a 420 holdat kitevő őszi árpá- hól 18 ,mázsás holdanként! átlagtermést várunk. De a többi kalászos is szép termést fr-'-r. Tehát nem panaszkodhatunk ..: De nincs okuk panaszra azokkal a termékféleségekkel kapcsolatban sem, amelyeket már betakarítottak. A borsó például holdanként 8 mázsával adott többet a tervezetnél, és többletbevétel megközelíti a 70.000 forintot. — Mi lett a régi borsóterület sorsa? — A borsó helyén már virít a karfiol, a karalábé, de sorol már az uborka is, mind másod vetés. — A szárazság.!.? — Intek az utca feletti levegőt remegtető tűző napfényre. A főagronómus legyint — Minket nem aggaszt, és azt is elmondom, hogy miért. Két legyet ütöttünk egy csapásra ... Az történt, hogy kora tavasszal Fehér Márton elnök javasolta, nyissunk a borsótábla végében sóderbányát. Dupla lesz a haszon, mert a jó minőségű, mosott sóderra nagy a kereslet, és a gödörből öntözni lehet majd a környező területeket. BEVÁLT AZ ÖTLET. — A sóder tetszik a vásárlóknak, amit az is bizonyít, hogy a megye és a Uászság távoli vidékeiről is érkeznek megrendelők, akiknek tetszik, hogy a saját rakodónkkal terheljük a gépkocsikat, és ha a vásárlók igénylik, vontatóinkkal haza is szállítjuk. A beszélgetés végére érkezett az irodába Fehér Márton elnök. Elégedett a határszemlével, az aratás menetével, a növényféleségek minőségi és mennyiségi növekedésével, csupán egy dolog fölött bosszankodik. — Helytelennek tartom, hogy a nálunk lévő göngyöleg miatt a MÉK közel másfél millió forinttal terheli meg a termelőszövetkezetet. Ezt egyébként szóvá tettük az országos termelőszövetkezeti tanácskozáson is. Hatalmas ösz- szeg hever ígv kihasználatlanul, nem beszélve a magas kamatról, amit az összeg után fizetünk. Az ilyesmit össze- egyezhetetlennek tartom a mai, rugalmasabb gazdasági követelményekkel. De említhetném a megbízhatóságot, a kKWXnöq bizalmat is ... NEHÉZ ITT EZEKRE a szavakra választ, adni, de úgy gondoljuk, hogy-— mivel országos ügyről van szó — az illetékesek rövidesen rendezik ezt a valóban nehézkes, hatalmas összegeket lekötő üzleti vitát Laczik János A bányászok kifelé tódultak a kapun. Kiss János is ott lépkedett kényelmesen. M-eg-meg- lökték a jobban sietők, de ő Ügyet sem vetett rájuk. Arcán boldog mosoly bújkált, amint megtapogatta a pénzt a zsebében. Mosógépet vásárol ma. A pénz megvan, még csak fél három — nézett az órájára —, Idő is van bőven. Már elképzelte, milyen jól illik a vajszínű gép a konyhabútorhoz. Molnár segédvájár szava megállította. öb[ös hangja csak úgy dördült a fekete bajusz- függöny alól, — Na, János, nem öblítjük le a port egy sörrel? — szólt, és feleletet sem várva, gyengéd erőszakkal tuszkolni kezdte Kisst a vendéglő felé. Kiss megállt egy pillanatra. — Idő lenne éppen rá, de ne, nem, yár az asszony... — Mi lesz? — lépett melléjük Kasznár, egy idősebb csillés. — Egy sörre mennénk, de János nem akar — válaszolt Molnár. — Egy sör nem a világ — szólt, és megindult, a másik kettő most már szótlanul követte. A pult előtt Kiss kikötötte, csak egy kört isznak. A másik kettő szótlanul bólintott. A csapos máris eléjük tolta a három nagyhasú korsót. Az ital habja kívánatosán púposodott, gzinte beborította a korsót. Mindhárman — ahogy sörrel szokás —, odakoppantottak egyet a bádogpulthoz, aztán szomjasan nyelték a habos italt. Ahogy fejüket hátrabillentve ittak, az arcuk helyett csak a korsó látszott. A hab egy pillanatra árulkodón ott maradt szájukon. Molnár szörtyögtette legtovább a hívatlan bajuszdíszt, A másik kettő kézfejjel tisztította meg a sör útját. Molnár csak úgy szemmel Intett a résen álló csaposnak, aki máris odapenderített újabb három korsót. Kiss rosszalló pillantására barátságos hátbaveréssel válaszolt, és' máris koppantak, emelkedtek, gyorsan ürültek a korsók. A harmadik kört — itt már Kiss nem tiltakozott — Kasznár kérte. A pult körül lassan gyülekeztek az emberek, a poharak gyorsan* ürültek. Kissék közben már egy asztalnál ültek, ahová még többen is kerültek. Vidám volt a hangulat. Kiss az órájára nézett. — Hová sietsz? Még csak negyed négy, van idő — hangzott többfelől. Kiss János jól érezte magát és maradt. Csibuk, aki a szája szögletében örökké ott lógó pipájától kapta a nevét, odasodródott az asztalhoz. Egy darabig némán figyelt. Apró, ravasz szemével felmérte az embereket. Lassan felállt, a pulthoz lépett, és mire ismét visszaült, ott álltak az új korsók. A habjuk kissé csapott volt, középen lyukas, és a sör szép, világos színe zavartalannak látszott, mint amikor rummal „bélelik”, ahogy tréfásan mondani szokták. Senki sem figyelt arra. Az ellenállás végképp motort. Az arcvonások megkeményedtek, a kezek ideges mozdulattal hajtották fel az italt. Vártak valamire. A légzés gyorsabb lett, a mozdulatok szögletesebbé váltak. Újabb bélelt sörök kerültek az asztalra. A zsíros, kopott kártya észrevétlenül csúszott Csibuk zsebéből az emberek elé. Ö adta a bankot. A kezek gépiesen vették fel a lapot. — Adok! — hangzott a kődön át Kiss fülébe. —- Kér — szólt Kiss rekedtté változott hangon, s az asztalra csapott. — Kilenc! — hangzott Csibuk felől, A piros hasú százasok mintha életre kellek volna, szemrehányóan néztek Kiesre, az ügyet sem vetett rájuk. Csendes csusszanással jártak a lapok, Izzadtak az arcok. Molnár bajsza csapzottan csüngött alá, szeme meredten nézett. Kasznár ökle vágódott az asztalra. — Kér! — Ad — surrant a szó a pipa mellől. A lámpák kint és bent is régen kigyúltak, a teremben sűrű volt a levegő a szeszgőztől, az emberi párától, a dohányfüsttől. A karok emelkedtek, sülylyedtek, amint felemelték, meg letették a lapokat. A füstgomo- lyag furcsa démonokat rajzolt a játékosok feje köré, de azok mit sem láttak. Ittak, vették, adták a lapot. A pénz egymás után bújt elő a, tárcákból. Csibuk olykor egy-két osztásra átadta a bankot is ilyenkor „rabolt”. Hanyag mozdulattal gyűrte 'zsebre a pénzt, mint altit nem érdekel. Egyszer meg is jegyezte, Kisshez intézve a szót: — Jól megy a lapja, szaki. Kiss János nem is figyelt rá, némán magához húzta az éppen megnyert tétet. Aztán ismét Csibuk a bankos. — Adok... Kérek... Adok... Kérek — cserélődtek a rövid szavak. És Csibuk csak nyert. Most már nem is hangzott egyéb szó. — Ad — Kér — Ad — Kér. A részeg emberek meredten, alig figyelve csúsztatták a lapot. Vettek, gusztáltak, fizettek. Csibuk egyre nyert. Már csak ketten játszottak. A többiek ködön át figyeltek kifejezéstelen szemmel. A fejek előrebukva figyelték a lapváltást. — Ad... Kér... Ad... Kér... Kiss az utolsó százasát fektette az asztalra. Kezével tiltván védekezve takarta el a ph ros pénzt — Ad — sziszegte Csibuk. — Kér — hörögte Kiss alig hallhatóan, és szeme, mint az eszelősé, meredt Csibuk kezére. Az lassan csúsztatta a lapot. — Dáma! — Még! — Üjabb dáma. — Kettő — csapta fel re. ménytelenül a lapokat. — Ot — ejtette a szót halkan Csibuk, olyan szenvtelenül, hogy szinte koppant az asztalon. Aztán a pénzért nyúlt, s lassan maga felé húzta. A füstgomoly most mint tömör felhő ült az asztal fölött. Kiss, mint akiből elszállt az élet, úgy ült. — A mosógép — motyogta. — A mosógép. Most mintha... igen... igen. A füstfelhőből egy mosógép formája keveredett a mámoros ember szeme előtt. — Megvan! — ordította magánkívül és a részegek tétova mozdulatával kapott utána, hogy' megfogja. Kaszált a levegőben, mire a füst szétoszlott, s keze a semmit markol aszta. — Itt volt, itt volt! — suttogta maga elé, majd erejét vesztve a székre zuhant, majd az asztalra borulva zokogott. Néhány pohár feldőlt. A hirtelen támadt csöndben csak Csibuk pipaszorh ogása hallatszott. Az utolsó tételt piszkos kártyájával egybefogva gyűrte zsebre és mentege- tődző mozdulattal kisietett az &ÓQ. tás ügyek eldöntésének szabályozásához nyújt segítségetA kodifikációs munka során nemcsak a saját, hazai tapasztalataikat használták fel, hanem a külföldieket — a szocia? lista országok termelőszövetkezeti mozgalmai fejlődésének tanulságait — is. A törvényelőkészítő munka hagyományos méreteinek megfelelően az első tervezetben a problémákat, a másodikban a vitás kérdéseket, a harmadikban a javasolt szöveget vetették papírra. A fő kér t lsek közül a legjelentősebbeket az MSZMP IX. kongresszusa is jelezte. Ezek fontosságára való tekintettel a törvénytervezetek gazdája — a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium — a tervezetek elkészítéséhez a legjobb elméleti és gyakorlati szakemberek, valamint a mezőgazda- sági kérdéseket jól ismerő jogászok segítségét vette igénybe. A parlament előtt Mint Ismeretes, a nemrégiben lezajlott termelőszövetkezeti kongresszus plénuma is megvitatta a törvénytervezeteket, kiegészítéseket és módosításokat javasolt azokhoz. A Termelőszövetkezeti Tanács nemrég tartott ülésén is foglalkoztak a törvénytervezettel. Az új országgyűlés frissen választott mezőgazdasági állandó bizottsága ugyancsak első feladatai között tárgyalja a termelőszövetkezeti kódex-, illetve a földjogi törvényjavaslat- tervezetet. Mindezeket figyelembe véve dolgozták át a törvénytervezetet. Miután előzőleg már valamennyi érdekelt minisztérium ég országos főhatóság vezetője látta, s megtette hozzá észrevételeit, a törvénytervezet a Minisztertanács elé került. A Minisztertanács ülésének vitájában a tervezet gyakran módosul; ez érthető, hiszen itt történik az előkészítő munka összegezése. Ha a kormány elfogadta a tervezetet, határoz arról, hocv azt további eljárás végett az Elnöki Tanács, illetve az országgyűlés elé terjeszti. A tsz-kódex és a földjogi törvény tervezetei ebben a fázisban valószínűleg még egyszer az országgyűlés mezőgazdasági és jogi bizottsága elé kerülnek; ezek újból megvitatják a tervezeteket és kijelölik a törvényjavaslatok országgyűlési előadóit. A végrehajtási rendeletek A jogi előkészítő munka sokrétűségét lellemzi, hogy mindezzel párhuzamosan készülnek a végrehajtási rendeletek, Illetve ezek tervezetei Is. így amikor a törvényt megalkotják, akkor annak megfelelő szakaszai után ott sorakoznak már a végrehajtási rendelkezések, instrukciók Is. Itt az az elv, hogy a szabályozandó kérdéscsoport legfontosabb, alapvető elvei kerüljenek be a törvény szövegébe, példánk esetében — egyebek között — a tsz-tagok jogai, kötelességei. A gyakorlati jellegű, kisebb jelentőségű kérdések, illetve azok, amelyeknél inkább lehet számítani változásra, alacsonyabb szintű jogi szabályozásra — a végrehajtási utasításba — kerülnének. Ez alkalommal a törvények előkészítésének csak a mechanizmusát kívántuk felvázolni. Azt próbáltuk szemléltetni, hogy a fontos kérdések legmagasabb szintű jogi szabályozását, a törvényhozást, sok száz kiváló elméleti és gyakorlat: szakember, jogász, állami és tanácsi funkcionárius hozzáértése, a dolgozók állami és tár sadalmi síkon összegyűjtött sűrített élettapasztalata segíl tető alá hozni. Ezért válik egy egy törvény az élet különbőz területeinek hosszú távra szó! szabályozójává. (U. L.) MmM IMI. Július 7„ péntek
