Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-07 / 158. szám

Dokumentumok a vakációról vagy program Ä három gyerek anyaszült meztelenül fürdik a Zagyvá­ban. Az egyik Pestről jött Hat­vanba nyaralni. — Mit csináltok egész nap? — Hát játszunk — Mit? — Ami jön. Most éppen a meztelen für­dés jött Vagy tíz fiú éktelenül fröcs­köli egymást Hortnál egy meg­lehetősen nagy, de piszkos ál­lóvízben, az út mellett Kislány ül a parton és figyeli őket — Hogy telik a vakáció? %— Libákat őrzök. — Hol vannak a libák? —- Amott, ni — és felszalad az országú tra, hogy megmutas­sa az út másik oldalán legelé­sző libákat — Ezt csinálod egész nyá­ron? — Megyek pestre, meg lehet, hogy Szeged mellé is, roko­nokhoz. Május elején kiadták a tábo­ri felszerelés listáját amely 21 féle különböző darabot tartal­mazott Néhány tárgy a listá­ról: sapka, tű, szalvéta, nylon- tasak, két váltás fehérnemű, úttörőigazolvány.., A tábor tervét május 10-ig beadták a KISZ-bizottsághoz, jóváhagyni Költségvetési ter­vet készítettek. Huszonnégy­Én pedig felületesen átlapoz­va visszaadom a krónikásköny­vet a napiparancsokat az ese­ményfüzetet, az étlapot (reg­geli: kávé, vaj, kenyér; 10 óra­kor; májkrém, kenyér; dél­ben: karfiolleves, túrógombóc, málna; 17 órakor: zsíros ke­nyér; vacsora: tökfőzelék vag­dalttal), a fényképeket átfu­tom a faliújságot-.. A vakáció spontán időtöltés —• volt nagyon sok évig. Az előbb említett gyerekeknek még most is az. De a vakáció lehet megter­vezett hosszú hónapok mun­kájával rendszerbe foglalt hasznos szünet — ma már egy­re inkább az. A megyében több ezer gye­rek így tölti szünidejét, kü­lönböző táborokban, pedagó­gusok vezetése mellett S a táborozás tulajdonkép­pen már ősszel kezdődik. — Előre — köszön a két lány őrszem a mátrafüredi diák-tu­ristaszálló kapujában. Éppen ebéd utáni csendes pihenő van, csak ez a két kis­lány van talpon. Aznap éppen a következő volt a program az egri Ul-as számú iskola II. Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapatánál: 6.30 órakor ébresztő, azután torna, mosakodás, körletrend, szemle, zászlófelvonás, reggeli, őrsi foglalkozás, tízórak kézi­labda-mérkőzések, ebéd. A pihenő után a következő lesz a további program: aka­dályverseny, uzsonna, Ki mit tud?, zászlólevonás, vacsora, mosakodás, szabad foglalkozás és takarodó 22 órakor. A gyerekek sokszor járulnak a faliújság elé: a kifüggesztett programból percnvi pontosság­gal megtudhatják, hogy mikor mi következik. Az eltelt nap krónikáját a zászlólevonásnál felolvassák, vicces, verses vagy más for­mában. Amikor érkezem, ép­pen a krónika írásán törik a fejüket a pedagógusok. De hogy az előbb felsorolt egy napi program gazdagsága, pontossága ilyen, az azért van, mert a négy tanár október óta ezen törte a fejét. huszonötezer forintban van a csapat — 60 gyerek — kéthe­tes táborozása. Mielőtt idejöttek volna, bú- csútábortüzef rendeztek az is­kola udvarán. Kezdődnek az akadályver­seny előkészületei. Én pedig belemerülök a „tetszett, nem tetszett” kérdő­ívekre adott válaszok tanul­mányozásába. Az akadályverseny megkez­dődött. A négy tanár elém teszi a Tábortűz, az Üttörővezető, az őrsvezetők könyve, a Dalos­könyv példányait Ez az iro­dalom — a tudományos iroda­lom a táborozáshoz. Folyik az akadályverseny. A zaj vidám. (Foto: Pilisy) —és közben vége Is lett az aka dályversenynek. Tisztelettel nézek a négy pe­dagógusra, akik ezért a két hétért nyolc hónapot dolgoztak, szerveztek, tárgyaltak, tábor- birodalmat” olvastak, törték a fejüket, hogy a vakáció ne tel­jesen spontán, „ahogy lesz, úgy lesz”-alapon érjen véget Jelmondatuk mindennap más. Az egyik ez volt: „Az út­törő, ahol tud, segít” öreg néni ment az utcán. Ketten meglátták, kirohantak az udvari pásztortűz mellől és elvették a csomagját, elkísér­ték a buszhoz... A másnapi jelmondat ez is lehetne: Töltsd hasznosan az idődet! Berkovits György DCulltu'álu HÍREK 140 millió forint körüli for­galmat mutat az elmúlt tizen­két hónap statisztikája a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Válla­latnál, amely egy évvel ezelőtt alakult meg az üzemi könyv­terjesztés első számú gazdája­ként. Jelenleg 65 boltjuk mű­ködik a fővárosban, az ország különböző vidékein. Elsősor­ban a megyei és a járási szék­helyeken. Csaknem ötezerre tehető azoknak az üzemi könyvbizományosoknak a szá­ma, akik a dolgozók körében az írásos kultúra terjesztőinek de­rékhadát jelentik. A munká­juknak köszönhető a vállalat forgalmának mintegy 60—65 százaléka. Csütörtökön külföldi turnéra indul a „Fáklya”, a magyar- országi központi nemzetiségi táncegyüttes. A 30 tagot szám­láló művészcsoport — tánco­sok, szólóénekesek és a zene­kar tagjai — július 6 és 12 kö­zött részt vesz a hollandiai Leidenben és Alkmaarban megrendezésre kerülő nemzet­közi népi táncfesztiválon. A „Fáklya” útja innen a belgiu­mi Schottenbe vezet. Itt tart­ják július 13—22 között a tánc- együttesek nemzetközi sereg­szemléjét. (MTI) Kígyó a jelvényben legalább annyi misz­tikum veszi körül a gyógy­szertárakat, mint a kórháza­kat. A misztikumot „előír­ja” maga a jelvény is, mely­ben ott található a rémek ré­me, egy tekergőző kígyó... És odabent? Tégelyek, dobozok, tabletta- levelék — fiolák, üvegek, mérlegek... és emberek a pult két oldalán: a gyógyítás munkásai és a gyógyulni vá­gyók. A főutcai, vagy hiva­talosan az egri 18/8-as gyógy­szertárban jártunk, ahol Tóth Zsigmond, a gyógyszertár ve­zetője ezt mondta: — A nyár ellenére, össze­hasonlítva a téli hónapokkal, nem csökkent a betegek szá­ma. Évtizedes tapasztalatok ta­nulsága szerint Eger és kör­nyéke szeptemberben, illetve októberben a legegészsége­sebb. Akkor kezdődik a szüret és az iskola, a nyári hónapok­ban a szervezet „feltöltődik” vitaminnal... Most azonban nagy a forgalom. Receptre, vagy az nélkül kapható gyógy­szereknél egyaránt. Kalmopyrin. Istopirin, kom- binált-porok... — A gyógyszerész szemével: a recept nélkül vásárolható Sörpanasz - szomjúságból A kánikula megnövelte szom­júságunkat Szomjúságunk fo­kozta sörfogyasztásunkat Sör­fogyasztásunk nem oltotta megfelelően szomjúságunkat — egyszerűen azért, mert ke­vés sör volt a múlt hét végén és a hét elején Egerben. Gondolom, nemcsak Eger­ben és környékén volt így, ha­nem még sok helyen az ország, ban. Jól tudjuk, hogy kevés sörgyárunk már évek óta nem elégíti ki a kánikulák okozta szomjúságot Terveznek egy sörgyárat Miskolc mellett és máshol is az országban, de hát addig is... Addig is nem lehetne a vár­ható meleg előtt néhány hét­tel a raktárakat feltölteni? Az egri söripari kirendeltsé­gen szinte nincs is raktáron tartalék, csak annyi, hogy a palackozóüzem egynapi terme­lését biztosítsa. Ezért történhe­tett meg, hogy a múlt hét csü­törtökén feladott egy vagon sör elkésett egy napot — szom­bat reggel helyett vasárnap reggel érkezett — s már szom­bat délután krónikus sörhiány volt a városban. Ez, mint egy ragályos betegség, terjedt to­vább, hogy még szomjasabbá tegye az embereket, mintegy pótolni kívánván vasárnap, hétfőn, kedden, a szombati sörhiányt De hát nem tudták pótolni. És addig is, ameddig új sör­gyáraink felépülnek, nem le­hetne több import sört be­hozni? — Soha nem jött még ennyi import sör, főleg lengyel, mint az utóbbi hetekben — feleli Nyúl László, az egri kirendelt­ség vezetője. Szó ami szó, újból az ő sza­vait használva: „a kánikulá­ban kétszer annyi sör kellene, mint amennyi van”, vagyis: kétszer hétezer hektoliter (eny- nyi lesz júliusban), azaz tizen­négyezer hektoliter. Ennyi kel­lene, és ez hiába több 10 szá­zalékkal, mint tavaly, azért azt hiszem, továbbra is szomjazni fogunk. De hogy jövőre ne kelljen ugyanezt leírni, gondoljunk a raktárkészlet feltöltésére és a sörimport további fokozására, — hogy legyen a kánikulában. (—vits) orvosságok forgalma miről árulkodik? — Sok az ideges ember, és az idegességből származó fej­fájás. — És a receptre kapható or­vosságok forgalma... ? Erre a krédésre Tóth Jánost a 18/9-es (Dobó téri) gyógyszer­tár vezetője válaszolt: — Szívbetegségek, érrendr szeri megbetegedésék, magas vérnyomás. Nemcsak nálunk; hanem az egész világon is ez tapasztalható. Kortünet... A gyógyszerfogyasztásban ész­revehető ez. Például az Andaxin, ebből havonta 700 levéllel, a Tri- oxazinból pedig 400 dobozzal kel el! A KÍGYÓ NEMHIÁBA sze­repel a „címerben”. Nagy­mértékben fogyasztva méreg az orvosság! Sperlák József megyei fő­gyógyszerész elmondta- hogy azokat a gyógyszereket, ame­lyek nem minősülnék méreg­nek az emberek könnyedén kezelik és olyan mértékben fogyasztják, hogy a következ­mény vetekszik a népbetegsé­gekkel. Sajnos, a gyógyszer­mérgezés — a mérgezések sta­tisztikájában — igen előkelő helyet foglal el. Talán az or­vosság „fétisizálása” miatt? Érdekes kísérletet folytattak egyszer. A sok — egyféle — orvosságot fogyasztó betegeket < tudtuk nélkül „átvezették” egy másik gyógyszerkúrába: az addig a betegek feltétlen bi­zalmát élvező orvosságot egy teljesen közömbös, de külsőleg azonos tablettával helyettesí­tették — és a hatás ugyanaz volt!... — Ha a beteg — mondta Sperlák József — feltétlenül hisz a gyógyszerben, ez már egy lépés a gyógyulás felé. A „fétisizálás” azonban már tragédiához is vezethet! A felvilágosító mun­kában sok segítséget jelentett a KÖJÁL és a Dobó tért gyógyszertár közös kezdemé­nyezése. A kirakatban gyümöl­csöket, főzelékféléket látha­tunk, melléjük írva, hogy me-. lyikben milyen vitamin van. Nemcsak a tabletták, gyógyít maga a természet is. Néha többet ér az egészséges táplálkozás, egy jól felszerelt és ötletszerűen használt házi gyógyszertárnál. (fcátai) • Krónikáskönyv, étlap, napi- parancs, eseményfüzet, kérdő­íves közvéleménykutatás ered­ménye és fényképek fekszenek a veranda asztalán. Szinte zug a fejem a rengeteg papírtól, jegyzettől, kérdőívtől — a tá­bori adminisztrációtól. De hogy a tábor ilyen sike­res és mintaszerű — mint ahogy a turistaszálló vezetői is elmondták —, annak ezek a íapiparancsok, eseményfüze- ;ek és kérdőívek adják az ilapját. Hundt Istvánná táhorpa- •ancsnok, dr. Gyarmati Mihály­ié, Győrfi Barnabásné, Kócza mréné tanárok és Gulyás Gyu- a gazdasági vezető októberben anácskoztak először. Három áborhelyet látogattak meg az isszel és ezt találták a legjobb­lak. Decemberben már le is Oglalták a helyet, pontosan zekre a napokra. Meghirdet­ek az iskolában a tábort, és . rengeteg jelentkező közül a sapattanács az úttörőmunka lapján döntött: ki érdemes rra, hogy részt ve^en a tábo. »záson. A szülőktől írásbeli igedélyt kértek és már no- imberben tudták azoknak a •erekeknek a nevét, akik a borba jönnek és ismerték ntosan, hogy rajukba kik -toznak majd. Mmisőn 1867. július 7„ péntek DOBOZ V IA 17. A présház előtt még ott áll Bartal kocsija, a lovak ro­pogva rágják a zablát Nem lesz ez jó, a nagyorrú ennyit sündörög körülöttünk, még ránk csődít valakit — Te Géza, szólj apádnak... — Nem is értem, elment az esze! Az öreg fejét leejtve szun­dikál, arcára árnyékot vet a lámpaemyő, csak lilás, bunkó orra lóg bele a fénybe, mint egy nagyra nőtt padlizsán a napon. Még valaki ül a sa­rokban. Elrongyolt katonakö­peny van rajta, tátogó ba­kancs, szőrös és aszalódott képe akár a kecskéé, az ör­dögbe is, hiszen ez Fésűs Járó Ferenc. Feltápászkodik, de nem szól hozzánk semmit, az öreg Bartalt lökdösi a széken, keljen már fel. A szomszéd szobából Sorki bámül be ál­mosan, hosszú szárú gatyában, hersegve vakarja a fenekét, morog valamit, és becsukja az ajtót. Elképedve nézzük epymást. Deső is felismerte Fésűs Járót, látom a szemen, csak Géza lel a hangjára, in­dulatosan ront neki apjának. — Ezt hogy gondolod? Er­ről nem volt szó! Megmond­tam neked, rajtunk kívül.:. a fene egve meg. miért nem fuvaroztad ki mindjárt az egész várost? Bartal a szemét dörgöli. —Há, hó, na végre. Olyan soká jöttetek, élbólin­tottam. Pedig mindig menni kellett volna, anyátok nem tudja, hol kódorgók, ilyen marha időben... — Arra felelj, amit kérdez­tem — Na, igen. Igaz is... — Bartal feláll, zsákforma tes­tét nyújtóztatja, vállát-térdét ropogtatva, de közben tanács­talanul pislog. — Üljetek már le. Rossz nézni, hogy csak áll­tok, álltok s. s — Nem ülök 1& — Jobb lenne Ha állsz, mindjárt ideges vagy, fiam. Ügy is elég a bajunk, ne idegeskedj még te is, valami kurva gránát a birkák közé csapott, ingyen dobálom széj­jel a birkahúst, oda a drága szép cigája nyájam, az egész Horváth-köz az én húsommal csapja el a hasát... — Tehát? Fésűs Járó megnéz bennün­ket egyenként, összerántja magán a rongyos köpenyt. — Ne fáradjon, Bartal bá­tyám Ha magának könyörög­nie kell, mit kéne csinálni nekem Megy kifelé. Bartal azonban visszahúzza. — Itt maradsz. Lenyomja Fésűs Járót a székre, recseg a szék. Vadpa­raszt az öreg, ha dühre lob­ban, cselédei citeráznak előt­te, mint a rezgőnyárfa Hát most eldől benne a borjú, öb­lösen ordít, zeng a présház. — Nem érted az egészet, doktor úr? Nem tudod, kik állnak az öregvárosban? — Ne ordíts! — Én ordíthatok! Én nem bújkálok! — Ha ez a bajod, én.; 5 — Fogd be a pofád! Rád aggatnék mindent, mint a ka­rácsonyfára, te meg... te ki­művelt állat! Az anyád úris- tenit, kin akarok én segítni? Magamon? Eleget éltem, ha most megdöglök, azt se bá­nom ... de ehhez én jobban értek, hiába jártál annyi isko­lát, doktor úr, tizenkilencben miért a főszolgabírót dugtam el a szénapajtában? — most meg miért ezt a nyo­morultat? Hát én szabom meg, milyen idők jöjjenek? A hétszentségit, de annyi eszem már legyen, magam ellen, a családom ellen nem vétek! — Ilyen áron én... — Milyen áron? — Nem akarod megérteni, hogy én nemcsak a bőrömet védem? Az elveimet, igen! Semmi közöm ehhez a nyilas bandához! Mást nem tehetek, fegyver sose volt a kezemben, azzal tiltakozom egész disznó, e-szMen ka’andink ellen .:. az értelem, igen, és a humanitás nevében, hogy félreállok. Buj­kálásommal tiltakozom! De azokkal sem vállalok semmi közösséget, akik jönnek ... Úristen, hát miért nem lehet megérteni, hogy most minden­féle kupec ravaszkodás csak lealjásítjá az embert? — De fiam, drága fiam... — Tudod te, kik az oro­szok? Mit hoznak magukban s magukkal? Tudod? De már komáznál velük, bolond vén­ember, talán épp azt a kést köszörülöd, amelyet a nyakad­nak szánnak! — Kiverik innen a németet — mondja Fésűs Járó. — Ma­gyar embernek ez most elég kell legyen, — És ezzel vége? Hogy ki­verik a németet? Te már tu­dod a folytatást is? Hát én is épp eleget tudok... egyik ter­rorból nem kívánok a másik­ba besétálni. Mitől szebb a vörös, mint a zöld? Vagy a barna? Nincs akarata köztük az embernek, semmi akarata, a diktatúrák nem tűrnek eféle rakoncátlankodást, aka­rat, vélemény, egyéniség ... de ha neked jók, csak szaladj hozzájuk. Magyar embernek ez elég kell legyen! Ilyen hü­lyeség, magyarságot emleget­ni az oroszok szomszédságá­ban. fülyülnek rá, ki milyen náció..-: mikor mondták, hogy világ nemzetei egyesül­jetek? Hallottál ilvet? Csak a világ proletárjairól szónokol­nak, hát én magyarázzam meg neked, hogy... — Különb hazafiak, mint te. Verekednek érte, ami az övék. — Hát csak bújj beléjük; Megtehetted volna, apám napaj táj ától ötszáz lépésre vannak. — Megpróbáltam. Ha lehet­séges volna, azt hiszed itt len­nék? És ne rágalmazz senkit, a terror nem igaz. Mit tud­hatsz róluk? Amit fasiszta szennylapokból összeolvastál, amit az ellenség el akar hitet­ni veled. — A katyni tömegsír se igaz? A lengyel tisztek lemé­szárlása? Csak úgy kitalálta a hullákat az ellenség ... mi? vagy fölöltöztettek ötezer ha­zátlan hullát lengyelnek, mi? — Ott voltál? — Én nem, de nekem.:; — Azt állítsd, amit a saját szemeiddel láttál! — És te? Mit láttál Orosz­országból? Egy négyszögölet se. Még eleven oroszt se, nem­hogy beszéltél volna velük. De azért mindent tudsz, mert veled, ugye Fésűs Járó Fe­renccel nem lehet elhitetni semmit, csak velünk, hülyék­kel! Sorki, Tarba az ajtóban állnak, meresztik a szemüket. Bartal elfakad sírva. Szörnyű; Inkább ordítana. Nyála is csepeg, nemcsak a könnye, ne­héz teste ráng, izgalmában csuklik és böfög. Akár egy megriasztott, hajszolt, öreg állat. — Drága fiam, én csak ... Miattad, énnekem mindegy, én már... De te, édes gyer­mekem. élj, neked élned kell, mit bánom én. ezért az ör­dögnek is kezet csókolnék: ha élsz, Gézuka, kisfiam ... majd lesz valahogy, hallgass rám, de ha elpusztul az ember ... mindennek vég-e, akkor mái nem tud fordítani semmin;. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents