Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

SlzaScmunkasIcépzés- magasabb színien C sökken a „jő kezű”, min­denhez értő szakmun­kások száma. Egyre keveseb­ben vannak, s most — némi joggal — sokan már attól tar­tanak, hogy a fiatalok végleg eltűnnek majd az utánpótlás tagjai sorából. S még jó, ha csak ezek a mindenhez értő, nagyon ügyes mesterek tűn­nek el; de holnap már egysze­rűen a mesterség rutinjával (rendelkező ifjú szakemberek is eltűnhetnek — vélik egye­sek. Nem hinném, hogy manap­ság ne kerülnének ki ügyes kezű mesteremberek a fiatalok közül. A fokozott aggodalomra viszont az adott látszólagos okot, hogy rövidesen bevezetik az emelt szintű szakmunkás- képzést. Ez — sok minden más mellett — annyit jelent, hogy a Munkaügyi Miniszté­rium intézeteiben általában több lesz az elméleti órák szá­ma, kevesebb a gyakorlaté. így például a gépalkatrész és sze­relés elméleti tantárgyát va­lamennyi gépgyártó szakmá­ban tanítják majd. Hasonló­képpen minden ipari jellegű tanintézetben elektrotechnikát is kell tanulniuk a fiatalok­nak. Valamelyest növekszik az úgynevezett közműveltségi tárgya'.: — tehát magyar nyelv és irodalom és a matematika — óraszáma is. Ennek megfe­lelően a műhely- és üzemi gya­korlatok ideje — különböző mértékben csökken. A szak­munkásiskola után viszont nem kell elölről kezdeni a ta­nulást az érettségihez: tehát megszűnik az ipaiútanuló-kép­zés zsákutca jellege. Mert ed­dig, az iparitanuló-képzés so­rán „áttanult éveket” nem is­merték el, ha tovább akart tanulni a fiatal szakmunkás. Ezután — az alaposabb elmé­leti képzés eredményeképpen — olyan tanfolyamon vehet részt a továbbtanulni vágyó fiatal, amely két év alatt érettségihez juttatja. Heti 16 órát kell itt tanulni, s ebből 13 órát szakmai elméleti ismere­tekkel foglalkoznak, három órát pedig ismét közművelő­dési tárgyakra fordítanak. Szép, szép — válaszolhatják erre gyárakban, üzemekben —, csak ezután ki fog dolgozni? Amúgy hagyományosan: a ma­ga két kezével? A válasz bi­zony nem is olyan egyszerű, mert az igaz ugyan, hogy a fiatal munkáskezek adottak, de mi lesz akkor, ha ezek a kezek nem „szoknak” a mun­kához? E lőször is le kell szögezni, hogy továbbra is járnak majd tanműhelybe, üzemi gya­korlatra ezek a fiatalok, — csak valamivel kevesebbet, mint korábban. Hiszen a heti négy nap továbbra is arra va­ló, hogy gyakorlati foglalko­zásokon vegyenek részt. A manuális, tehát az effektiv ké­zi munkára való előkészítés eddig a szakmák többségében a képzési idő nyolcvan száza­lékát tette ki. Most, némi el­téréssel, általában hatvan szá­zalék marad a munkafolyama­tok gyakorlására; ez az idő elegendő lehet egy-egy szak­ma megtanulásához. Másodszor egy világjelenség­re kell felhívni a figyelmet. Manapság egy szakmunkásnak legalább tízévenként ismét és újra meg kell tanulnia a sa­ját szakmáját. Nem mindent, de nagyobbrészt éppen azokat a reflexeket, beidegződéseket kell újakkal felcserélnie, ame­lyek a gyakorlati munkából adódnak. A technika mai tem­pója mellett legalább tízéven­ként — van, ahol gyorsabban — elavulnak a gépek, beren­dezések, a kiszolgáló eszközök, s újakkal kell felcserélni azo­kat. Az új fogásokat, munka- folyamatokat, technológiát pe­dig meg kell tanulni. Ez a fej­lődés egyre inkább kikapcsolja a kezet, s egyre jobban igény­be veszi az agyat. Közismert igazsága fejlődő századunknak, hogy fokozatosan változik az ipari munka jellege. Indokolt tehát, hogy ebből a megfelelő tanulságokat az ipari szakok­tatás is levonja. Végül még egy fontos kö- ® rülmény. A világon mindenütt nagy gondot okoz, hogy a túlságosan specializá­lódott szakképzés miatt egy- egy szakmunkás nehezen mo­zog a szakmán belül is, hiszen speciális szakképzettsége erő­sen köti egyes technológiákhoz. Mindenki tudja például, hogy egy mérnök az egyetem után sok mindenhez ért általában, mégis bele kell tanulnia egy adott munkahely speciális fel­adataiba. Valami Ilyesmiről van szó a szakmunkásképzés­ben is. Bemdth László Lehetne még jobban? Egy ISEB-vizsgálat tanulságai Heves megye — vetőmagter­mesztését tekintve — évek óta az országos élvonalban van. Éghajlatánál és talajadottságai­nál fogva kiválóan alkalmas erre a tevékenységre, nem egy kiugró eredmény bizonyítja ezt. Megyénk mezőgazdasági üzemei évente mintegy har­mincezer holdon termelnek ve­tőmagvakat, s nem egy üzem bevételének jelentős részét ez a gazdálkodási ág biztosítja. Az eredmények jók, de vajon nem lehetnének-e még job­bak? — erre a kérdésre kere­sett nemrégiben választ egy népi ellenőrzési vizsgálat. A vizsgálat, amely az el­múlt hat esztendő tevékenysé­géről adott számot, megállapí­totta, hogy a mezőgazdasági üzemek az összes szántóterület mintegy tíz százalékán termel­nek különböző vetőmagvakat. A lehetőségeket tekintve ez az arány reálisnak mondható. Az elkövetkezendő időben a termésátlagok növelé­se és a termelés biztonságának fokozása a cél. A vizsgálat so­rán több olyan probléma me­rült fel, amely akadályozza a gazdaságosabb termelést. A termelőszövetkezetek bebizo­nyították, hogy a jelenlegi áir mellett az étkezési borsónak még a termelési költségei sem térültek meg. Ez a megállapí­tás — a jelenlegi gyenge ter­mésátlag miatt — helyénvaló. Ugyanakkor arra is fény de­rült, hogy néhány gazdaság­ban a borsót a legrosszabb te­rületekre vetik s csak kizáró­lag talajvisszapótló értékét aknázzák ki. Egyik közös gaz­daságunk pedig kimondottan hitelfedezetének biztosítása ér­dekében foglalkozik a borsó termesztésével. Nyilvánvaló: e helytelen szemléletek megvál­toztatása feltétlenül szükséges a további fejlődés érdekében. Több probléma felmerült a szerződéskötésekkel kapcsolat­ban is. Különösen azért, mert egy-egy külföldi fajta tenyész- idejéről, igényéről, termőké­pességéről a termelőszövetke­zet nem kap semmiféle infor­mációt s ez veszélyezteti a ter­melést. A vizsgálat megállapí­totta, hogy az ilyen fajtákról maga a vetőmagtermeltető al­központ sem kap tájékoztatást, mert az AGRIMPEX 6ok esetben késve köti meg a külföldi szerződéseket s nincs idő a tájékozódásra. A mező- szemerei Dózsa Termelőszövet­Bővítik a mezőgazdasági üzemek tevékenységét Az Agrártudományi Egyesü­let kedden kibővített orszá­gos választmányi ülést tartott a Technika Házában. Az ülést dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztórhe- lyettes, az egyesület elnöke nyitotta meg, majd dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter ismertette a mezőgazdaság és élelmezésügy állami irányításának rendsze­rét és módszereit. Kifejtette, hogy az utóbbi években számos fontos intézkedést tettek a ko­rábbi költségek felszámolására és új közgazdasági környeze­tek kialakítására. További ha­tékony intézkedések vannak máris kimunkálás alatt, ame­lyek segítik majd kibontakoz­tatni a mezőgazdaság és az élelmezésügy, valamint az er­dészet és az elsődleges fafel­dolgozás önállóbb gazdálkodá­sát, lehetőséget adnak az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére. Legfontosabb köztük az új termelőszövetke­zeti törvény és a földtörvény tervezete. Mindkettőt még az év őszén az országgyűlés elé terjesztik. Intézkedés készül a közeljövőben a mezőgazdasági üzemek tevékenységi körének bővítéséről, valamint az áru- forgalmazás új rendjéről. Az előadó hangsúlyozta, hogy fokozottan előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés kérdései, a belterjesebb, hatékonyabb gaz­dálkodás módszerei, a vezető szakemberek nagyobb cselek­vési szabadsága. A távlati ter­vek megvalósításához sokhe­lyütt még át kell formálni a szakemberek gondolkodásmód­ját, szemléletét. Hatékonyabb információs rendszert kell ki­alakítani a termelőüzemek, vállalatok részére, hogy a ko­rábbi termelési mutatók meg­szűntével áttekintő tájékozta­tást kaphassanak az üzemi ter­veik kidolgozásához. kezelnek emiatt mintegy 70 ezer forintos kiesése mutatko­zott. Hasznos lenne, ha a meg­alakuló termelőszövetkezeti vetőmagszakértőt is alkalmaz­nának, aki felvilágosításokkal tudna szolgálni, valamint véde. né a szövetkezetek érdekeit. A vizsgálat során megálla­pították, hogy a mezőgazdasá­gi gépgyártás még nem halad együtt az igényekkel. Még nincs megfelelő gép például a lucer­na és vöröshere betakarításá­hoz. Jelenleg a betakarítás során mi"1:gy 20—30 százalé­kos a szemveszteség, ami igen nagy anyagi kárt jelent a gaz­daságoknak. Továbbra is probléma a tá­rolótér és a tisztítás is. A ká­li tisztítótelep már átadásakor kicsinek bizonyult, s ebben az évben négyszáz vagonos ka­pacitású üzem hatszáz vagon mag fogadására kénytelen fel­készülni. A vizsgálat természetesen nemcsak a problémákat sorol­ta fel, hanem javaslatokat is dolgozott ki ezek megszünte­tésére. Többek között hangsúlyozta: szükség lenne, hogy a korsze­rű védekező szerek kellő mennyiségben álljanak a gaz­daságok rendelkezésére. Szük­séges lenne új betakarítási gé­pek konstruálása, beszerzése. Időszerűvé vált a vetőmagkér­és jogi, műszaki, forgalmazási kereskedelmi vonatkozásait magában foglaló és szabályozó vetőmagtörvény megalkotása. Hasznos lenne továbbá, ha a termelőszövetkezeti szövetsé­gek felülvizsgálnák a szerző­déseket és azokat —, ha szük­séges — megfelelő módon kor­rigálnák mindkét fél érdekei­nek figyelembevételével. Rendkívül sokat segítene, ha a szövetkezeteket megfele­lően tájékoztatnák az új fajtákról, ha sor kerülne a megfelelő szakkönyvek beszer­zésére, és a vetőmagtermelök széles körű tájékoztatására. Szükséges lenne új tisztítótele­pek építése is, hiszen a mosta­niak már nem felelnek meg az igényeknek. Lehetne még jobban? Lehet­ne. S ehhez minden bizonnyal hozzájárulnak e vizsgálat ta­pasztalatai, ha megvalósulnak a népi ellenőr szakemberek ja­vaslatai. K. L. A KPVDSZ megbízottai a t közelmúltban megyénk négy c új és felújított, korszerű sí- j tett kereskedelmi egységében 1 — áruházában, kisvendéglőié- 1 ben — folytattak vizsgálatot, feleletet keresve arra, hogy a r szóban forgó helyeken megfő 1 lelő-e a gazdálkodási, betart- ^ ják-e a kötelező egészségügyi, s munkavédelmi normákat, t Általában elégedettek vol- < tak a Heves megyei Élelmi- c szer Kiskereskedelmi Válla- t lat egri, Hadnagy utcai szupe- t rétijével. Megfelelőnek talál- £ ták az áruellátást és értékesí- £ test, a különféle helyiségeket, < magát az önkiszolgáló üzlet- t csarnokot, a raktárakat, hűtő­kamrákat, szociális létesítmé­nyeket. Jóllehet, hogy az an­nak idején, felhasznált beru­házási összeg a vártnál vala­mivel később térül meg — az a vélemény, hogy a pénzt jó helyre tették, az áruház nép­szerűvé, hasznossá vált a lakó­telepen. Az fmsz gyöngyösi Kékes Kisvendéglője az átalakítás után a korábbi 60 helyett már századagos konyhával rendel­kezik s előírásszerű mellékhe­lyiségekkel. Korszerű portálja mögött modem díszítésű, be­rendezésű étterem és presszó fogadja az embert. Aligha lehet véletlennek ne­vezni, hogy a megnövekedett személyzeti létszám ellenére az egy dolgozóra eső forgalom az év első öt hónapjának át­lagában már 16 ezer forintra tehető. Az egri fmsz félmillió fo­rintos beruházású, két esz­tendeje megnyitott íelsőtárká- nyi Sziklaforrás Kisvendéglő­je ugyan rendelkezik a köte­lező létesítményekkel, felsze­relésekkel, gazdálkodásával még korántsem lehetünk elé­gedettek. Jóllehet, valami ja­vulás már tapasztalható — ám az üzlet még mindig veszte­séges. S feltehető, hogy ez nemcsak a „kisvendéglők veszteségéből” adódik. A megnyitás óta igazán volt idő arra, hogy „megfogják” a ven­déget, de ez — úgy látszik — nem sikerült. Az átutazók nem váltak visszatérőkké. S nem is válnak mindaddig, “emíg olyasmik előfordulhat­nak egy-egy jámbor próbál­kozóval, hogy este fél héttől nyolcig biztatják várakozás­sal a pincérek, mivel koráb­A HOLDON IS Valaki mesélte: Csodálatos képességű emberek élnek a földön és ha fölkerülnek a holdra... Talán a hatásuk; személyi varázsuk? Mit tu­dom én! Inkább elmondom azt, elmondok magának a sokból egy esetet, maga új­ságíró, talán megírja és akkor a történet önmagáért mesél. Jónevű színész kollégám megkért, kísérjem el a hold­ba, ahol éppen egy hangjá­tékra szeretnék szerződtetni. Időm volt, éppen indult a ra­kétajárat, vele mentem. A kapuban megkérdezték, kihez megyünk. Kollégám mutatta a meghívót: dátum, hold, név stb. Azonnal beengedték. — Ö kicsoda? — mutatott rám a holdi cerberus. — Színházigazgató, az én igazgatóm a földön. Azonkí­vül színész, neves színész — protezsált a kolléga. — Sajnálom, papírja nincs, nevét nem ismerjük, nem me­het sehová. Egy félórácskát sétáltam az egyik jéghideg kráterben, amikor a portás mosolyogva rám szólt. — Tessék csak idejönni... Odamentem és kifejtettem, hogy én már nem is akarok bemenni, tulajdonképpen nagyon jól érzem magam itt a kráterben. Odabent biztos meleg van. — ön ismeri Kovács Juci­két a földről? — Igen — válaszoltam cso­dálkozva és hozzátettem még, bár nem akartam Jucikét megbántani, csak a precizi­tásomat fitogtattam: — Napidíjas kóristalány az én színházamban. Én írtam alá tavaly az ajánlólevelét ide a holdra, önökhöz. — Jucika, ismeri ezt a fic­kót? — szólalt meg ismét a portás, mintha ón egy kuk­kot sem szóltam volna. — Igen, ismerem — rebel­te a lány meghatottam Érde­kes, eddig én Jucikét nem vettem észre, valószínű a háta mögött állt Amikor szemtől szembe kerültünk egy puszit lehelt az arcomra és így folytatta. — Diri a földön, de azért engedjék be. Jucikéba karoltam és be­mentem vele a Pagodába. Megittunk két üveg nagy- kanizsai Kinizsit és érdek­lődtem a sorsa felől, hogy és mint? — Először is, vegye tudo­másul igazgató elvtárs, hogy a puszi nem magának szólt, az az én foglalkozásom kel­léke, mint mondjuk a földön egy alpingernek a távcső. így könnyebben beengedik a földlakókat. Itt én protektor vagyok, nem rossz foglalko­zás. Minden földről jövő nyikhajt én igazolok a por­tán. Azok hálából fizetik az italom és az ennivalóm. Pénzre nincs szükségem, anélkül is jól megélek. Meg­elégszem a rangommal és a ténnyel, hogy a holdon va­gyok. És külön öröm, hogy a holdon vagyok. És külön öröm, högy a földön minden barátnőm megpukkad az irigységtől. — Hogyan lett, hogyan le­het valaki protektor a hol­don? — kérdeztem bambán a lánytól. — Maga mindig ilyen naív volt. Pontosan úgy, mint a földön. Én a maga papírja­val bekerültem ide. De azt mondták, tehetségtelen va­gyok és nem alkalmaztak. Többször kiültem a portára, és a górók keresztnevét úgy ejtettem, mintha puszi paj­tások lennénk, szóval azóta azt hiszik, itt dolgozom, sőt, hogy valaki vagyok. Minden­estre jóban vagyok a főnök­kel. így hát szavam hihető, mindenkin tudok segíteni. — Értem! Ez nagyszerű. Szóval itt is pontosan úgy •** *** •«* •** *♦* *** *i* •** Kavicsok *:**> »:• *:* *:• »: mennek a dolgok, mint a földön. MENNYI ITT A FIZETÉS? Két kórosabb kolléganővel meglátogattuk a laktanyát. Amolyan félhivatalos minő­ségben, de azért komoly arc­cal bámultuk az ágyúkat. Ott azonnal elhatároztuk, hogy szép cikket kanyarítunk a napi élményekből. „Ugye, fiúk, szép élet a katonaélet...” Csak az a baj, ha valaki laikus, civilkoffer, s abszolút nem ért ehhez a szép élethez. Mert akkor ha engedik, igen sok marhaságot tud kérdezni a kiskatonáktól. Délután négykor tisztele­tünkre összehívtak vagy húsz fiút, nagyon vigyázva arra, hogy földiekkel találkozzunk. Én északi vagyok, az egyik elvtársnő dunántúli, a má­sik debreceni. A gordiuszi csomót kettévágandó, mind a húsz kiflkatonái pestiekből válogatták össze. A kultúr­terembe mentünk. Leültek, mi velük szembe. Köhécse- lós, torokköszörülés. — Rá lehet gyújtani! — szólt a tiszt. Kérdeztem néhány marha­ságot, a beavatott obsitos tu­dálékosságával. Hogy a kaja, meg a kimenő... Az asszo- nyojt leintettek, mondták, eleget kérdeztem már. Igaz is... — Mondja, fiam, maguknál mennyi a fizetés? — hang-' zott az első kérdés, melyet meglehetős derültség foga­dott. De még mindenképpen tisztelettudó derültség. — Zsold... — akartam se­gíteni, de elharaptam a szót, mert lehet, hogy a néphadse­regben nem is zsoldot adnak, hanem valami más címen kapják a kiskatonák a zseb­pénzt. — Az én lányom olyan rendetlen, pedig már tizen­kilenc éves és mégis szét­hagy mindent. Szívesen el­küldeném ide magukhoz a laktanyába. Biztosan megta­nítanák a rendre — szólt ár­tatlanul a másik asszony. Teljes röhej. — Tessék elküldeni... Meg­tanítjuk. A tiszt elvtárssal kimen­tünk a folyosóra, ő is Kos­suthot szívott, én is... A BUSZBAN „Tulajdonképpen egy szép, okos, szívhez szóló értekezést kellene írni... És azt leközöl­ni minden lapban, elmondat­ni egy nagy színésszel a té­vében: magyar férfiak nem ennyire enerváltak... Igaz, a népszaporulattal baj van, de az más káposzta. Azt nem oldja meg a miniszoknya. És minden reggel és minden este bárhová néz az ember, be van falazva. Combok itt, combok ott, amerre néz az ember. És' ha kinéz, mereven az ablakon, akkor mi van? A szem domború. Lencséjébe sok minden belefér. És milyen divat ez? Ez vol­na a test kultusza? És mi az oka? Mi a célja? Biztos lép­tekkel haladunk a Freud ál­tal megjósolt szexuálklímá- ba? Vagy a kéjgyilkosságok számát kívánjuk növelni? És a férfiak? Vőlegények és férjek, akárcsak partne­rek? Miért hagyják? Vagy éppen ők diktálják? Meg akarják osztani örömüket az egész világgal? Hencegnek? Látjátok, milyen jó nőm van? Igaz is, a nők mindig olya­nok voltak, amilyeneknek a férfiak akarták látni őket. De ez a divat Svédországban volna érthető, indokolt. És nem nálunk. Nálunk?! Sze­rencse. hogy nem született lányom... De az a kis fekete ott, nem rossz...” „Mit bámul, mit akar ez a pali tőlem? Menjen ki a Pa­latínusra, ott valamivel töb­bet láthat... Jaj, istenkém, el- kések. Jóska megint agyon­ver...” Suha Andor JJßniUtün 3 1367. július 5., szerdtt szolgálniuk a szociális létesít­ményeknek. Egyiket-másikat ugyanis előszeretettel használ­ják raktárnak — mivel ennek meglehetősen szűkében áll­nak. Ez viszont, talán a ter­vezők — több helyütt ismét­lődő — bűne is: áruömlcsztést hangoztatnak, azt bizonygat­ják, hogy úgy a legjobb, ha a különféle iparcikkek az üzlet­térben, közvetlenül a vevők előtt vannak felhalmozva nagy tömegben, ennek során elhagyják a raktárakat Ké­sőbb döbbennek rá, hogy azért a megfelelő tárolóhe­lyekre is szükség lenne... k (—ni) ban nem képesek részére va­csorát hozni, de még egyetlen pár virslit főzni sem, mert a konyha éppenséggel kirándu­lócsoport részére dolgozik;. A füzesabonyi fmsz-áruház reményen felül beváltja a hozzáfűzött elképzeléseket: a vártnál jobb a „termelékeny­ség” és a készletek forgási se­bessége, lényegesen ragyobb a forgalom. Igyekszenek gaz­dag választékról gondoskodni, törődnek a vásárlókkal — s természetesen foglalkoznak a személyzettel is. Ez utóbbinál azonban sohasem szabadna arról megfeledkezni, hogy voltaképpen milyen célt kell Mit tettek a fogyasztóért és az eladóért? A kereskedelmi beruházások vizsgálata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents