Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

Tudományos kutatás — tudományos iwnnka Látogatás az egri Főegyházmegyei Könyvtár dolgozószobájában ^.Legforróbb vágyam, hogy az egri iskola Felséged védőszár­nya alatt univerzális Lyceum- má fejlődjék” — írta latin nyelvű előterjesztésében gróf Eszterházy Károly egri püs­pök Mária Teréziának, 1763. október 14-én. Ennék az egy mondatban megfogalmazott nagyszerű szándéknak egyik része, a beteljesületlen egri egyetem egyik megmaradt va­lósága a Főegyházmegyei Könyvtár, amelyet ünnepélye­sen 1793-han megnyitottak a nagyközönség számára. Az akkori tizenhatezer kö­tetes könyvállomány — az ak­kori európai tudományos élet könyvkiadási remekeiről van szó! — ma már százezerre rúg Ennék az intézménynek az arányai, értéke, művészi kör­nyezete, a fafaragásé® könyv­szekrények idegenforgalmi látványosság. De óriási tévedés lenne azt hinni, hogy ez a könyvtár „holt anyag”, aminek már nem lehet hasznát venni, hiszen a technikai forradalom, földrajzi és csillagászati isme­reteink tágulása már túllép­te az ész századának, a XVIII. századnak szellemi horizont­ját A Főegyházmegyei Könyvtár rendezett gyűjtemény. A XIX. század végéig rendszerezték az ekkor legmodernebb nürnber­gi módszer szerint. Az 1893-ból származó kétkötetes katalógus és annak két pótkötete csak­nem kétezer oldalon sorakoz­tatja fel a könyvtár gazdag anyagát, amelyben felbecsül­hetetlen értékként tartják szá­mon a 33 kötet 1500 előtti kö­zépkori kódexet, a 92 ősnyom­tatványt, az 1711 előtt kiadott magyar nyelvű könyveket, az ún. Régi Magyar Könyvtárat és a ritkaságokat, a könyv­tári szaknyelven „raritásnak” nevezett különleges könyvtári értékeket. ' A régi egyetemes gyűjtés ma már illúzió lenne, ehelyett 1945 után nagyobb lendületet vett a könyvtár anyagának tudomá. nyos feldolgozása, és a korsze­rű gyűjtés. Olyan irányú tö­rekvések érvényesülnek itt, amelyek ezt a rendkívüli szé­les tudományos területet ma­gában foglaló könyvrengeteget rendszerezik, hozzáférhetővé te­szik a mai érdeklődő számára. A mai gyűjtés elsősorban segédkönyvek, bibliográfiák, le­xikonok, szótárak, könyv- és könyvtártörténeti munkák be­szerzésére irányul. Az évszá­zadok alatt felgyűlt könyvek feldolgozásában és hasznosítá­sában tesznek jó szolgálatot ezek a művek, másrészt tájé­koztatást adnak arról, hogy itt, ebben a könyvtárban, vagy másutt, az országos könyvtá­rakban mit lehet találni egy- egy témakörben. . Gyűjtik a Heves megye múltjára, történetére, jelenére vonatkozó irodalmat, különös előszeretettél és érthetően ran­gosán kezelik Eger történetét A régi röpcéduláktól a nagy szakművekig rendszeresen gyűjtik az Egerben valaha is megjelent nyomtatványokat. E tárgyszeretetről tanúskodó munka dicséretére írjuk le: mintegy négyszáz olyan egri nyomtatvány sorakozik már ebben a könyvtárban, amikből az Országos Széchenyi Könyv­tárban nincs példányszám. Az ajándékköteteken felül 41 folyóirat jár a könyvtárnak: a legjobb magyar és külföldi tudományos lapok, többek kö­zött a Valóság, a Világosság, a Kritika, vagy a Wort und Wahrheit is. A rendszerező ég tájékoztató munka is folyik. Most fejezték be a kéziratos anyag modem, kórszerű feltárását. Az ered­mény egy 500 oldalas katalógus és a kéziratok külön szekré­nyekben történt elhelyezése. Folyamatban van a középko­ri kódexek katagolizálása, eredetük felderítése, történetük feldolgozása. Külön katalogizálják az egri nyomtatványokat. 1900-ig pon­tosan tudják, mit adtak ki Egerben, az 1900-tól napjain­kig terjedő anyag háromne­gyed része már rendszerezett. Külön gyűjteményként állí­tották össze a hajdani egri csillagvizsgáló mintegy 500 kötetből álló könyvtárát, hogy stílszerűen csatlakozzék a csil­lagászati múzeum mellé A tudományos érdeklődésnek egyik szép eredménye a 4000 —4500 cédulában felsorakozó helytörténeti anyag, amelyben az Egerre, a Heves megyei he­lyiségekre és a megye, vala­mint a város történetében elő­forduló nevesebb személyekre vonatkozó irodalmat tárják fel az érdeklődők előtt. S hogy ez a törekvés egyáltalán teljes le­hessen Eger viszonylatában, el­készítik az Egerben valaha is megjelent időszaki kiadványok, újságok, folyóiratok bibliográ­fiáját. Az Egerben megjelent és megjelenő újságok és folyóira­tok tartalmazzák a helytörté­neti anyag legnagyobb és leg­értékesebb részét. E gyűjtő és rendszerező munka során de­rült ki, hogy Heves megyében 250 időszaki orgánum jelent meg az idők folyamán. Azt is tudjuk, ki, mikor adta ki és ki szerkesztette ezeket. Ehhez a munkához azért fogtak nagy lelkesedéssel a könyvtár dol­gozói, Iványi Sándor, a könyv­tár vezetője és munkatársa, dr. Kishonthy István, mert ez az anyag igazít el a legbizto­sabban és a legmélyebben a helytörténeti kutatásoknál. Ezek nélkül nem s lehet Eger vagy a megye múltját érintő kutatásokat végezni. Érdemes megemlíteni, hogy eddig több megyében is köz­zétették már a helyi újságok és folyóiratok bibliográfiáját. Célszerű lenne ezt a jó példát Heves megyében is követni, hiszen Eger és a megye rend­kívül mozgalmas évszázadokat élt át, népe sok-sok szenvedé­sen, hányattatáson ment ke­resztül a történelem viharai­ban. A könyvtár hire túljár az or­szág határain. Az idén már ed­dig 45 000 látogatója csodálta meg a méreteire és gazdag­ságára ii lenyűgöző gyűjte­ményt A tudományos érdeklődés sem elhanyagolandó. Évente nyolc—tízezer kötet kerül ku­tatói kézbe, ezek közül az egy- harmada kikölcsönzés, a töb­bit a helyszínen forgatják az érdeklődők. De ez a forgalom nem olyan, mint amennyit ez a gyűjte­mény megérdemelne. A tudo­mányos kutatás iránt fogékony fiatalok még nem szereztek tudomást arról, hogy itt, ebben a jól renszerezett és korszerűen feltérképezett anyagban má minden rejlik az Eger és a me­gye múltja után kutató szen­vedély számára. £farkas) 15. — Érdekes. Nincs tovább? — Ne legyen fölényes. Én nem értek a politikához, ön ebben bizonyára professzor hozzám képest. De bukott pro­fesszor, ezt kár is tagadni. — Igaz. Most legalábo úgy látszik. Sajnos, ön azt hiszi, hogy ez az egész... magyar ügy. Verje ki a fejéből. — Azzá lehetett volna. Igen! Német tisztektől tudom, a szomszéd országokban milyen erős a nemzeti felkelés. — És milyen áron? — Így is pusztulunk. De ér­telmetlenül. És hiába beszél nekem, szerb ügy lehet? Ro­mán, csehszlovák, lengyel, mindenféle, csak magyar ügy nem lehet? De miért nem? Kérem, én történelemtanár va­gyok: mindabból, amit itt ezer éven át végigcsináltunk, mivel cáfolja meg, hogy a magunk zászlaja alá is oda tudunk áll­ni? Épe amíg magunkért ve­tekedtünk, akkor volt becsüle­tünk mások előtt is. Egyik fe­lettesem azt mondta, szegény jó főméltóságú urunk belehű- lyült a háborúba. De nem akadt más? Se mellette, se el­lene? Engem már a Tiszántú­lon megkörnyékeztek néhány­4 Mműisg 1967. július 5., szerda szór, adjak nyolc-tíz fegyvert, vagy húszat, valamicske töl­tényt is hozzá... hát ne ver­jem falba a fejem, nemzeti megmozdulás helyett csak si­ralmas pótlékra, erőtlen kalan­dokra telik tőlünk? Én egy egész századdal... mit is kezd­hettem volna... De önök közt, báró úr, még ilyen se akadt, aki legalább a maga egy szál bőrét vásárra vitte volna, ha S“mmi másért, úgyis elvisz az ördög, hát a virtusért Igen, én is tudom, zászló kell. és vezér, aki felemeli... De az ön egész tudománya nem több Juvenalis egyetlen mondatá-i nál: ille crucem sceleris prae- tium túlit, hic diadema. Csak­hogy ez nem mentség. Hiszen akkor teljesen mindegy, ma­gyaroknak hívjuk-e magunkat, vagy zuluknak... mi a tartal­ma az egésznek? Múlt héten a Hungáriában együtt vacsoráz­tam egy frontismerősömmel, Groedke századossal. Ti, ma­gyarok, mondta nekem, érthe­tően pesszimistábbak vagytok mint mi, németek: együtt vál­toztok mindenféle változással, és ez nem ád valami nagy biz­tonságérzetet. De hát volt idő, báró úr, ezt önnek jobban kell tudnia mint nekem, hogy vál­toztatni is tudtunk, nemcsak változni. Gáldy feláll, sokáig nézeget egy lágy színezésű akvarellt. Aztán a hamutartóhoz lép, de meggondolja magát, szivarja hamuját a remek szőnyegre üti. Azt hiszem, ezzel a moz­dulattal búcsúzott el igazán a kastélyától. — Kedves tanár úr — mond­ja, és leül —, maga talán érti a történelmet Mi csináltuk. Nem biztos, hogy a kettő ugyanaz. De hát mi biztos? A főjegyző úr hatszáz évet emle­getett. Több is, pontosan hat­száznegyven. A családi levél­tár itt marad, ha kedve tartja, belenézhet. Nos, hát talál majd Gáldyt Ferdinánd oldalán, egy másikat Zápolya udvarában. A Gyapán vár volt valamikor, ha már járt ott hóvirágot szedni, láthatta a falak omladékát. Abban a várban Gáldy Boldi­zsárt, kétheti ostrom után, het­ven vitézével együtt kaszabol­ta le a török. Boldizsár fia, István, a budai basa menleve­lével és támogatásával kezdte újjáépíteni ezt a kastélyt. Har­coltunk Rákóczi seregében, és Rákóczi ellen. Képzelheti a szituációt, Majténynál az egyik Gáldy lerakja a fegyvert a másik előtt. Két Gáldy esett el negyvennyolc csataterein, Nagysallónál és Vácott, a har­madik Világosnál lőtte főbe magát, a negyedik egy osztrák tűzértábornok adjutánsa volt. Furcsa a mi történetünk. Majdnem bolond. De kegyet­len logikájú. A hősöket tisztel, tűk, a kiegyezőkből éltünk, ök őrizték meg a családnak a birtokot... Ez persze, ahogy ön nevezi, rohadt alku, az Autoker „pultján** Az Autókét-: az ország gép­kocsijainak szervezett pótal­katrész-ellátója, kiselejtezett gépkocsik „boncolója”. Ha le­het, értékesít, felújítja a szét­esett autók alkatrészeit. Uj gépjárműveket ad el állami vállalatoknak, szövetkezetek­nek, intézményeknek. Átveszi a hasmáit gépjárműveket, mi­nősíti, majd értékesíti, hasz­náltan vagy felújítva. Nagyke­reskedelmi hálózatából nyolc elosztót irányít, hetet Buda­pesten, egyet Miskolcon. Me­gyei fiókjai Békéscsabán, Deb­recenben, Győrött, Keszthe­lyen, Miskolcon, Nagykanizsán, Pécsett, Szegeden, Szekszárdon, Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen és Tatabányán működnek. A fővárosban há­rom szaküzlete kizárólag a ma­gánfogyasztók rendelkezésére áll. Ezekben Moszkvics-, Sko­da-, Wartburg- és Trabant- alkatrészek vagy felszerelési cikkek kaphatók. Hatos számú elosztóállomása a Fiat, a Re­nault, a Zasztava, a Simca, a Mercedes és más gépkocsik al­katrészeinek értékesítésével foglalkozik. Újabb félmilliárd értékű alkatrész Ezekhez a pótalkatrész-ellá­tás — köztudottan nagy ne­hézségekbe ütközik. Az egyik ilyen nagy akadály: a rugal­mas keresletet az Autóker nem követheti év közi rendelések­kel — a fennálló rendelkezé­sek miatt Mind bélföldre — negyvennyolc vállalattal és hét külkereskedelmi vállalattal áll kapcsolatban —, mind a kül­földi szállítóknak — néhány ki­vételtől eltekintve — csak egész évre adhatnak fel rende­léseket: tehát egy évre előre „sejteni kell”, hogy mire lesz szükség. Tetézi ezt a gondot, hogy a szállítások nem egyenletesen történnek. Mindezen csak meg­felelő készletek biztosításával lehet változtatni. Az Autóker már most mindent elkövet, hogy az új gazdasági rendszer gyakorlati alkalmazása ne ér­je váratlanul: felkészül rá. Az autóalkatrész-bázist mind mennyiségben, mind választé­kában olyan szintre emeli, hogy alkalmas legyen a nö­vekvő fogyasztói igények ki­— De egy kis ország urai nehéz helyzetben vannak, akár arisztokraták, akár nem. Vagy kívül keresnek kompromisszu­mot, nagyobb urakkal, és ak­kor megmaradnak: vagy belül, más néprétegekkel, és akkor már fel is számolták magukat. Ki vállalja ezt? Minek? Az is­tenadta nép úgyis új urakat csinál magának, hát akkor in­kább, ameddig lehet, maradja, nak a régiek. Nem, most ne szakítson félbe... Még valamit, és bevégzem. Ismeri Palmers­ton nyilatkozatát az angol par­lamentben, a szabadságharc legnehezebb időszakában? Igen? Látja, hát így fest a magyar''ügy... Maguk értel­miségiek évtizedek óta nyag- gatják egymást, ádáz polémi­ákban. Ugyan, mi magyarok mi is vagyunk voltaképpen: Kelet-e vagy Nyugat? Micsoda szószátyárkodás, úristen! Tu­rista stúdium. Azok fontosko­dása, akik csak kirándultak valahová, de nem éltek ott. Nem, tanár úr... nem vagyunk sem ez, sem az. Ez itt Közép- Európa. Bevakarhatatlanul és menthetetlenül. Egy csomó egymás ellen vadított, izgága, nagyszájú népség, amely — épp azért, mert külön-külön mind a tulajdon nem létező nagyságának gőzében fő — hol innen, hol onnan kap­ja nyakába a kívülről odave­tett borjúkötelet. Azt his?c=m... most is csak erről lesz szó. Ha a Nyugat, hatalmi és katonai érdekből, ragaszkodni fog, pontosabban szólva... ragasz­kodni képes Európának ehhez a zagyva, de fontos részéhez, akkor én, történelmi vétkeim ellenére, visszajövök Gáldra. és ha közben szétlövik a kas­télyomat, majd felépíttetem. De ha nem bírnak elébe vágni a szovjet előnyomulásnak, ami, elégítésére. Az idén és jövőre félmilliárd forint értékű alkat­résszel növeli készletét a vál­lalat. Biztonsági őv Az Autóker szeretne minél szélesebb választékot a „pult­ra tenni” a jövőben. Erre több intézkedést hoztak. Jelentős tételben vásárló vevőitől in­formációkat szerzett be a leg­fontosabb, legkeresettebb al­katrészekről. A vidéki fiókok­ban hamarosan autóápolási cikkeket is árusítanak. Beve­zetik a garázs- és szervizberen­dezések szolgálatát. Az Autóker kezdeményezte Magyarorszá­gon először a külföldön már elterjedt autós biztonsági öv használatát. Lengyelországból kétezer biztonsági övét ren­delt, először tehát a Warszawa gépkocsikat látják el a baleset veszélyét csökkentő biztosító övékkel. Néhány hét múlva el­készül az első magyar bizto­sító öv mintapéldánya, amely univerzális lesz: vagyis min­denféle gépkocsiban alkalmaz­ható. Információs iroda Kifejezetten a vevők érde­kében létesítették Budapesten a Népköztársaság útja 14. szám alatt működő információs iro­dát. Ez nemcsak tájékoztat, hanem ismerteti az Autóker legújabb cikkeit, ugyanakkor biztosítja az úgynevezett ex­pressz szolgáltatást. Ennek lé­nyege: az Autóker telefonren­delésre is vállal szállítást a szervizvállalatoktól és magá­nosok megrendelésére. A kö­zeljövőben mind nagyobb mennyiségben szeretnének for­galomba hozni felújított alkat­részeket és fődarabokat A magánautósok boltjaiban már kartont vezetnek arról az al­katrészről, amelyet a vevő nem kapott meg. Ha megérkezik — a Vévő kívánságára — az üzlet értesítést küld vásárlóinak, il­letve házhoz szállítja a pótal­katrészt Békés Attila Egy város viseli gondjukat AKAR 10 GYERMEK ka­paszkodott sok-sok évvel ez­előtt a szoknyájába, akár ma­ga élt, hatvan éven felül az egyedüllét nyomasztó teher, Tenni-venni a parányi szo­bácskábán, s csak a macskával zsörtölődni, napokig feküdni a szomszédasszony jó szivére utáltán, már nem kellemes magány, hanem fájó magára- maradottság. Két esztendővel ezelőtt az ilyen öregekre gondoltak Egerben, amikor megnyitották két kis szobában az öregek napközi otthonát. 27 idős em­ber talált így családot. A soh- sem volt, vagy távol élő, nem­törődöm gyerek helyett sok­sok „pótgyerek és unoka” je­lentkezik itt naponta, hogy derűsebbé tegye a véget nem érő napok egy-egy percét. Két esztendeje, amikor be­költöztek egész napos tartóz­kodásra az új napközibe, még kicsit bizalmatlanul méreget­ték egymást, ma, ha az egyik vagy a másik betegágyban marad, eltipegnek az öreg lá­bak látogatóba, viszik az ételt az Ilonkának, a Máriának, mert nincs aki rájuk nézzen és mert itt az átlagosnál is igazabb: ma neked, holnap sajnos, valószínűnek látszik, s ennek következtében majd a béketárgyalásokon is mérsék­letet kell tanúsítaniuk... nos, a cselédeim még nem tudják, de én tudom, hogy akkor itt többé semmi sem az enyém. — Azt hiszi, hogy az orosz megszállás az életformát is de­terminálja? — Kedvesem, én szkeptikus ember vagyok. Semmit sem hiszek. Én csak következtetek. Nálunk, ami a vezetést és a hivatalnoki-tiszti garnitúrát il­leti, csak végletes tradíciók él­nek. Középút nincs. Vagy ku­ruc, vagy labanc... vagy Kos­suth, vagy Ferenc József... Ti­zenkilenc óta, ha lehet, ez még rosszabb. Vagy fehér, vagy vö­rös. Olyan típusú társadalmi berendezésre, mint például az angol demokrácia, egyszerűen nincs emberünk, se fent, se lent. Elnyomja szivarját, feláll, még egyszer teletölti a poha­rakat. Nagyon örültem, mond­ja, és kiissza konyakját. Nem kíván vitatkozni tovább, nem kíváncsi Deső ellenvetéseire még kevésbé az enyéimre. Jobb is. Azt hiszem, a báró logiku­san felépített határozott véle­ményével szemben nekünk jobbára csak homályos indula­taink, összefüggéstelen részlet­koncepcióink lennének. Én is, ha haragszom, inkább mágam_ ra, mind Gáldyra. Ez az em­ber, ha egyetlen család létének szemszögéből is, de tisztázta helyzetét, és könyörtelenül le­vonta a szükséges konzekven­ciákat. Épp azt tette, amire mi képtelenek vagyunk. A hat­száznegyven esztendő ellenére vagy abból következően, szin­te vallásosan önző. De cselek­vőén az. íFolytatjuk) nekem.” Egy egész város törődik ve­lük. A háziipari szövetkezet maradék fonalakat, textilt ad, hogy az öreg kezek ne tétlen­kedjenek. Ilyenkor, amikor szállítmány érkezik, lázasan hasogatnak, szabnak, gombo­lyítanak, s készül a horgolt pokróc. A téli napokban, amikor didergető hideget árasztanak a nedves, öreg falak, olyan jő lesz beburkol­ni, melegebbé, kedélyesebbé tenni a társalgóvá avatott szobákat. Mások motyogva számolgatják a recehorgolás mintáit, szekrénycsíkok, térí­tők készülnek a fehér horgoló­fonalból, a közös otthon díszí­tésére. És készül „Mazsola” szivacsfigurája, a kosárkák­ban megbúvó csibepár, a viaszosvászon nyuszi:.. Kell a munka itt! Hogy ne Nézzék haszontalannak létü­ket. Elkelne valamelyik házi­ipari szövetkezet olyan mérvű segítsége is, hogy apró, az idős emberek számára is el­végezhető munkát adjanak. Nem a kereset a fontos, — a néhány forintot közös kirán­dulásokra fordítanák, — ha­nem az, ne érezzék felesle­gesnek létüket. A TÖRŐDÉSNEK ezer for­máját találták meg az egri vállalatok, ktsz-ek, dicséret illeti őket érte. A pincegazda­ság gondoskodik arról, hogy jelesebb ünnepeken egy-egy pohárka erősítő bor is kerül­jön az asztalra. A cukrászok időnként egy-egy tál süte­ményt hoznak. A cipész ktsz- től pénzt kaptak, sürgősebb megvásárolni valókra. A festő ktsz pedig társadalmi munká­ban kifesti, kitakarítja a pa­rányi szobácskákat, „tisztába rakja” az otthonokat. Vannak asszonyok, — névtelen segí­tők —, akik hetenként bejár­nak, összeszedik az öregek mosnivalóját, s otthon a saját­juk mellett ezt is rendbe tart­ják, megvarrogatják. 27 ember élete jobbra for­dult. De csak 27-é. Pedig so­kan élnek így magukra hagy­va. Az elmúlt napokban egy idős bácsika állított be a vá­ros szociális előadójához: hol az a Mohácsiné? Meg akarom mondani neki a véleményem! Sokan vagyunk nyugdíjas fér­fiak, egyedülállók, nincs aki egy teát főzzön a számunkra. Miért nem járhatunk be mi is a napközi otthonba? Miért vasvunk mi, férfiak, mosto­hák? NEM MOSTOHÁK. Csak férőhely nincs. Kellene leg­alább még egy-két szobányi hely. Talán a fénykéoészek műterme, ha oniian elköltöz­nek, vaev ha a földszinten valamelyik lakónak lakást le­hetne találni. Nehéz, de olyan «ok embernek, idősnek és öregnek. elhagyottnak adná meg a résen elvesztett, vagy «o''a «fern Volt családot. Náhmk sokat törődnek az yoöpVW. JT r'-<+<Z’rnhá TTVÍ fi Wer, múlik. hn*rv n& c«ak ?.7 lewen a megelégedett esi* öregek számai •—d.—

Next

/
Thumbnails
Contents