Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

Szív és értelem K őszontjük a szövetkezőket ft termelőszövetkezetek el- ” ső országos kongresszu­sán arról beszélt az egyik fel­szólaló, hogy véleménye sze­rint új szakaszába lépett ha­zánkban a nagyüzemi társas­gazdálkodás fejlődése. S ezt az új szakaszt — amint hangsú­lyozta, — ő nem kizárólag a gépesítésre, a technikai és tu­dományos előrehaladásra vo­natkoztatja, hanem a szövet­kezeti parasztság gondolkodás, módjára is. „Hat-nyolc évvel ezelőtt sok parasztember csak fizikailag volt termelőszövet­kezetekben, de érzelmileg nem, vagy nem egészen. Az értel­mük belátta, hogy a termelő- szövetkezeteké a jövő, de a szívük az első időkben nem a nagyüzemi társasgazdálkodás­ért dobogott,” — így beszé't a kongresszuson egy másik ter­melőszövetkezeti elnök, aki már tizenhetedik éve tölti be ezt a tisztséget, s cselekvő ré­szese volt mindannak, amit a mezőgazdaság, a falu szocia­lista átalakításáért tettünk, „Ma már — folytatta — a termelőszövetkezeti tagság je­lentős részének a szíve is ide húz, megszerette azt a gazdál­kodási és életformát, amely­től eleinte idegenkedett”. őszinte, józan vélemény ez. Nem tagadja, hogy a gondol­kozás átalakulása, megváltozá­sa lassúbb folyamat, mint az anyagi, gazdasági előrehaladá­sé. s nem állítja, hogy ma már problémamentes a termelő­szövetkezeti gazdálkodás. Sőt. az idézett elnökkel egyetértés­ben a mai magyar falu leg­több ismerője vallja azt is, hogy nem kevés gonddal kell megbirkóznunk, ha a termelő­szövetkezeti mozgalomnak eb­ben az új szakaszában tartós sikereket akarunk elérni. A gazdaságirányítás reformja, s mindaz, ami ebből fakadóan a termelőszövetkezeteket, a falut közvetlenül érinti. felszínre hoz olyan problémákat is, amelyek eddig nem mutatkoz­tak meg, s rendezésükhöz ala­pos hozzáértés, gondos felké­szülés szükséges. Mégpedig nemcsupán a vezetők részéről, hanem mindenkitől, aki a ter­melőszövetkezetekben él és dótgozik. Nem kizárólag az el­nökök, a főagronómusok és a főkönyvelők tudásától függ te­hát, hogy a tsz-ek mennyire és hogyan tudnak élni növek­vő önállóságukkal, hanem a milliónyi termelőszövetkezeti tag szívétől és értelmétől is. M ostanában sokféle elgon. ■ ■ dolással, tervezgetéssei. kezdeményezéssel találkozunk, ha a falvakat, a termelőszövet­kezeteket járjuk, örvendetes és biztató dolog ez, mert arról tanúskodik, hogy mind többen látják értelmét véleményük nyilvánításának, s annak, hogy elmondják, szerintük miképpen lehetne jobbá tenni a gazdál­kodást. Nem szabad megijedni attól sem, ha az embereknek ez az igyekezete párosul a bí­rálókedv növekedésével s oly. kor türelmetlenség is kevere­dik bele. Alaptalan a nyugta­lansága azoknak, akik rossz néven veszik, ha gyűléseken, vagy más alkalmakkor viták­ra, szenvedélyes eszmecserékre kerül sor. Vannak, akik úgy vélik, hogy az úgynevezett egyszerű termelőszövetkezeti tagok nem képesek érdemlegesen részt venni a gazdálkodás lényeges kérdéseinek megítélésében, a bonyolult üzemszervezési, köz- gazdasági feladatok megoldá­sában. Igaz, hogy, azok á százezrek, akik nem végeztek közép, vagy felsőfokú iskolát, akik nem járatosak a tudomá­nyos szakirodalomban, akik nem értik az egyes gazdasági szakkifejezéseket, azok az ilyenfajta kérdések elméleties- kedő megbeszélésén nem lehet, nek vitaképes partnerei a fő- agronómusnak, vagy a köny­w velőnek. De a gazdálkodás mindennapi tényeit, tapaszta­latait, feladatait mérlegelő és összegező tanácskozásokon an­nál inkább. incs az országnak olyan vidéke, ahol nem volna megfigyelhető, milyen sokat je­lent egy-egy termelőszövetke­zet boldogulásában, ha tagjai úgy törődnek a közös vagyon­nal, a kínálkozó termelési ál­lattenyésztési lehetőségek jó hasznosításával, mint ahogyan néhány holdas gazda koruk­ban tették. Való igaz, hogy ez a fajta törődés a Közösség ügyeivel a termelőszövetkezeti élet és munka különféle prob­lémáival nemrég még sok he­lyen hiányzott, illetve csak részben volt rpeg. Napjaink­ban már egyre általánosabb a gazdaként való foglalkozás a termelőszövetkezetek ügyei­vel. Szív Is, értelem kell ehhez. S nagyon jó, hogy mostaná­ban már a termelőszövetkezeti tagok többségét ez jellemzi. Felmérhetetlenül sok haszon származhat belőle nemcsak a t&z-eknek és tagjaiknak, ha­nem az egész országnak. Pótol, illetve kedvező hatásában tel­jessé tesz sok százmilliós be­ruházásokat, amelyek szintén csak akkor hasznosulhatnak igazán, ha nem hiányzik mel­lőlük a szorgalmas, lelkiisme' retes ember. Gulyás Pál Rozsdatemetőnek hihetné a tájékozatlan szemlélő a Horti Gépjavító Állomás udvarán tornyosuló lánctalphegyet. Ez azonban nem értéktelen vastömeg. Az elhasznált láncokat az ország számos megrendelőjének újjávarázsolják a hortiak. (Foto: Kiss Béla) Aki megáll, lemarad: közis­mert a mondás. Arról is sok szó esik, hogy a gazdasági versenyben a világszínvonalat kell elérnünk, sőt: túlszárnyal­nunk. Még közvetlenebb ser­kentő hatás is érvényesül ná­lunk az üzemekben: a gazdasá­Műszaki fejlesztés a gyöngyösi üzemekben gi irányítás reformjának kö­zeli megvalósítása. Ezek az általános megálla­pítások azonban nehezen vált­hatók aj^opénzre, mert keve­sebbet beszélünk arról, váro­sunk, megyénk üzemei mit tesznek az előbb felsorolt cé­lok mielőbbi eléréséért, minél gyorsabb megközelítéséért. A Gyöngyösi Városi Pártbi­zottság végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén erről a té­máról tárgyalt. ' Gyártmányok változása Kétféle tendencia érvénye­sült a gyártmányok területén a gyöngyösi üzemekben az eltelt néhány év alatt. Egyfelől a gyártmányok körét bővítették, másfelől viszont a korszerűt­len termékek előállítását szün­tették meg, amennyire lehe­tett. _ A legnagyobb változás az Egyesült Izzónál tapasztalható. Amíg néhány éve még össze­sen 27 terméket állítottak elő, napjainkban már ez a szám 44-re emelkedett, és csupán egyetlen régi terméket talál­hatunk közte. A MÁV Kitérőgyártó ÜV- ben a gyártmányok * száma a négyszeresére szökött fel négy év alatt. A Vas- és Fémipari Vállalat termékeinek hatvan százaléka az új. És lehetne még sorolni a Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó Vállalat ta­karmánytápjainak és koncent- rátumainak felfutását, a Mát­ra vidéki Építő- és Szakipari Sktsz-nek a Mátra nevet viselő irodaberendezését, a Kitérő­gyártó ÜV nagyívű kitérőit, a sínfej edzésének bevezetését ugyanitt, és még tovább foly­tatva a skálát. Mi a lényeg? Azt mondhat­nánk: a gyöngyösi üzemek nemcsak tudomásul vették az igények megváltozását, hanem ennek megfelelően, gyorsan, rugalmasan álltak át a válto­zásra. II gyártásmAtiok is változtak El sem képzelhető az új ter­mékek bő választékának kiala­kítása a gyártási mód korsze­rűsítése nélkül. Csökkenteni kellett a fizikai munkát, új technikát kellett bevezetni, komolyan1'kellett venni a ku­tató munkát, gondoskodni kel­lett a tömeggyártás miatt a ti­pizálásról. És a szakmunkások, műsza­kiak? Ök maradták ott, ahol voltak? Az embereknek is változniuk kellett, szintén mi­nőségileg: bővebb szakisme­retek birtokába kellett jut­niuk, hogy helyt tudjanak áll­ni. A szakértelem növekedése kihatott az újítómozgalom fel- pezsdülésére is. Persze, nincs még mindert maradéktalanul rendben. Itt említhetjük meg, hogy az Iz­zóban a lemezlakatos munkát még ma is a korszerűtlenség jellemzi. Ennek a következ­ménye a sok minőségi rekla­máció az ilyen munkákkal szemben. A kitérőgyáriak a szerelés­nél, mint befejező műveletnél még ma is nagymértékű élő munkát használnak, éppen az illesztések miatt. Érthető, ha emiatt a szerelési idő elhúzó­dik. Ennek különböző követ­kezményeit kell részletez­nünk. Néhány mondatban szóljunk az újításokról is. Ezek haté­konysága még nagyobb lehet­ne, ha a vállalatok dolgozói részletesen ismernék a fejlesz­tési feladatokat. De az újítá­sok körüli huza-vona, az újítá­sok értékelésének lassúsága is kedvetlenséget szül. És még az elfogadott újítások beve­zetése is nagyon nehézkesen megy. Kutató As Kísérleti munka Találunk jót is1, kevésbé di­cséretes dolgokat is a kuta­tások és a kísérletezések ese­tében. Ott van az Izzóban a mun­kalélektani laboratórium. A Magyar Tudományos Akadé­mia pszichikai intézetével lé­tesített együttműködésük már forintokban is mérhető ha­szonnal járt. Eddig a megta­karítás 800 ezer forint a mun­kalélektan törvényszerűségei­nek alkalmazása következté­ben. Ne feledkezzünk meg azok­ról sem, akiknek a műszaki fejlesztés a feladatuk. Az Iz­zóban 11, a Kitérőgyártó ÜV- ben 4 szakember munkáját te­szi ki. Igaz, ők is inkább a na_ pi feladatokra koncentrálják erőiket, mert a pillanatnyi ér­dekek ezt kívánják meg. Ez a A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 45 évvel ezelőtt avatta július első szombatját a világ szövetkezőinek nagy ünnepévé. A szövetkezeti eszme születésének idejét 1844-től számítjuk, amikor az angliai Roch- dale-ban 28 munkás a kizsákmányolás ellen- súlyozására, az utópikus szocialisták követői­ként meghirdették a szövetkezés eszméjét egy emberibb társadalom megvalósításáért. Hazánkban a szövetkezeti mozgalom nyolc évtizedes múltra tekint vissza. Kezdeti ne­hézségek után 1886-ban alakult meg a Hitel- szövetkezet, majd 1898-ban a Hangya, 1904- ben pedig az Általános Fogyasztási Szövet­kezet. A szövetkezeti mozgalom különösen a fel- szabadulás után indult nagy fejlődésnek. A földreform során a földhözjutottak és sze­gényparasztok részvételével gyors ütemben alakultak a földművesszövetkezetek. Főként a nagybirtok felosztásakor felszabadult gépek és elhanyagolt eszközök hasznosításával, a termeléshez szükséges anyagok beszerzésével, értékesítésével foglalkoztak. Az áruforgalmi tevékenységet tehát a me­zőgazdasági termelés szervezésével kapcsolták össze, így alakultak meg később a termelő­szövetkezeti csoportok. A földművesszövetke­zeteket tehát a termelőszövetkezeti mozgalom bölcsőjének tekinthetjük. Hazánk szövetkezeti mozgalmának harma­dik jelentős eseménye, a kisipari termelőszö­vetkezetek megalakulása, 1948 után vett erő­teljes lendületet. A fogyasztási cikkek terme­lésével ma is jelentősen kiegészítik az áruvá­lasztékot, számos szolgáltatást nyújtanak, exportcikkeket termelnek. A szövetkezeti mozgalom szerves része a megye társadalmi, gazdasági életének, s azon munkálkodik, hogy maradéktalanul végre­hajtsa pártunk IX. kongresszusának határo­zatait, hozzájáruljon a város és falu közti kü­lönbség csökkentéséhez, tagjainak anyagi, kul­turális felemelkedéséhez. A termelőszövetkezetek, mint szocialista gazdaságok, a tagság szorgalmas munkája nyomán és az állam jelentős támogatásával megszilárdultak. Tért hódít e közösségben a modern technika, növekedett a gépesítés szín­vonala, nőtt a termelés és emelkedett a tagok jövedelme. Megyénkben tevékenykedő 28 kisipari és háziipari szövetkezet mintegy 4500 dolgozója segíti a lakosság szükségleteinek kielégítését ipari termelő és szolgáltató tevékenységével. Éves termelésük meghaladja a 350 millió fo­rintot és több mint 60 millió forint értékű árut exportálnak. A földművesszövetkezetek — melyek nevét a SZÖVOSZ VI. kongresszusa a mozgalom te­vékenységében végbement jelentős változások következtében Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezetre módosította — 126 ezres tagságával, áruforgalmi, felvásárló, értékesítő, iparszolgáltató, tömegpolitikai, kulturális te­vékenységükkel jelentős részt vállalnak az előttünk álló feladatok végrehajtásában. Ezt bizonyítja többek között a közel 1,2 milliárd forintos évi kereskedelmi áruforga­lom, a több mint 6000 vagonos burgonya-, zöldség-, gyümölcsfelvásárlás, a 2300 vagon export, az egyre fejlődő üzlethálózat, a ven­déglátóipar kulturáltságának növelése. A tények igazolják, hogy a hazánkban mű­ködő szövetkezetek a köztük levő testvéri kap­csolatok kiszélesítésével és elmélyítésével si­keresen valósítják meg a szövetkezés úttörői által elképzelt célokat. Tevékenységükkel eredményesen szolgálják a szocializmus épí­tésének ügyét. A világ szövstkezőinek egységes, határo­zott fellépése komoly tényező a nemzetközi élétben, a népek közötti kereskedelmi, gazda­sági kapcsolatok fejlesztésében, jelentős erő a haladás, a béke szolgálatában. A nemzetközi szövetkezeti mozgalommal együttműködve nekünk, magyar szövetkezők­nek is az a feladatunk, hogy a szövetkezeti eszméhez való hűséggel segítsük elő szocia­lista társadalmunk fejlődését, összefogásunk­kal erősítsük népünk nemzeti egységét, s tő­lünk telhetőén járuljunk hozzá az elnyomott népek felemelkedéséhez, a világbéke meg­őrzéséhez. A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából köszöntjük megyénk szövetkezeti tagságát, a világ csaknem 400 milliós szövetkezeti’ táborát, s őszintén kívánjuk, hogy az együttműködés, a kölcsönös segítség, az összefogás, a béke eszméje győzedelmeskedjék mindenütt a vi­lágon. Havellant Ferenc,, a MÉSZÖV elnöke Eacgsort iMieszicwcil»« NEM GYÜMÖLCSÖT és nem bort szállítanak. Az árut cirülbetűs ládákba csomagol­ják. Cím: Technoproiniport, Moszkva. Feladó: Egyesült Izzó, Gyöngyös. Amikor a gyárban jártunk, csak távirati stílusban tud­tunk beszélni. Mindenki sie­tett, rohant. Az első félév utolsó exportszállítmányát in­dították Gyöngyösről Moszk­vába. A csarnokban ládák hever­tek egymás mellett. Először körülmény is, de a bérezésük furcsasága is arra ösztönzi a műszaki osztály dolgozóit, hogy a gyártás területére igye­kezzenek, vagy más vállalat­hoz juthassanak, ahol többet kereshetnek. Panaszolják még, hogy kevés a külföldi tanul­mányút. A szakfolyóiratok és a műszaki könyvtár állománya adta lehetőséget viszont keve­sen használják ki. Pedig ez helyben lenne. Hogy mennyire ludas ebben a propaganda- munka erőtlensége? Bizonyá­ra itt is akadna még javítani való. Külön vizsgálódást érdemel­ne: milyen mértékben tudják az üzemek a műszaki fejlesz­tési alapot felhasználni. Kik és milyen módon rendelkeznek ezzel? Könnyű a következtetés Anélkül, hogy lényegesebb elemző munkát kellene végez­nünk, a mostani vázlatos meg­állapítások után is kimondhat, juk: a műszaki fejlesztés fon­tos eszköze a termékek kor­szerűsítésének, a térmékek iránti kereslet fokozásának, a termelékenység növelésének, a gazdaságossáenak, végső soron gazdasági életünk fejlődésé­nek. Ma már ezeket senkinek sem kell magyarázni. Amire azonban az eddigiek­nél nagyobb gondot keUene még fordítanunk: tervszerűb­ben kellene a személyi feltéte­leket megteremteni, a szak­emberek képzését, kiválasztó, sát, továbbképzését biztosítani, a versenymozgalmakban rejlő erőt tudatosabban összpontosí­tani, hiszen minden technikai haladásnak nemcsak végső cél­ja, hanem forrása is az ember: tudásával, akaratával, képes­ségeivel. És ez az erőforrás kimerít­hetetlen.­lg. molnár) 1967. július 1„ szamba* 17-et számoltam meg. Aztán szóltak, hogy a sarokban kettő már „szállításra kész” és jobbról-balról is láthatok még két nagy ládát, összesen 23 láda és mindbe tartalékalkat- rószeket csomagoltak. A láda- jegyzék pontosan mutatja, hogy miből mennyit, de a szállítási szerződésben is pon­tosan rögzítették, hoyv a gé­pekhez mennyi tartalékalkat­részt kér a megrendelő. — Mi tagadás, nagy hajrát vágtunk ki. Nemcsak most, az utolsó napokban, hanem az egész félévben — magyarázta Petrahai Ferenc fődiszpécser. — Mi okozta a kapkodást? — Nem szervezési hiányos­ság és nem a rossz szokás. Az első félévre váratlanul nagy gyártási és főleg nagy export­feladatot kaptunk. Az első hat hónap exportterve hatmii- . lió forinttal haladja meg a második félévit. E:z önmagá­ban nem okozott volna zavart, de nem volt elegendő forgá­csoló szakemberünk. Lénye­gesen változott a gyártmány­összetétel. Tavaly és azelőtt főleg vasszerkezeti lakatosok­kal dolgoztunk, az idén sok forgácsoló munkát kellett vé­gezni. Most szabadulnak a ta­nulók, pár nap múlva mintegy 20 esztergályost és gyalust ve­szünk fel —• mondta a £ő- diszoécser. AZ IDÉZETT pár mondat­Túlteljesített« a Hatvani F Következik a zöldbal Két hetet késett az idei zöldborsó. Tavaly május 23-án érkezett a Hatvani Konzervgyárba az első szál­lítmány, az idén csak június 7-én kezdték a gyártást. Jú­nius elején még kevesen gon­dolták, hogy a hónap utolsó napjára túlteljesítik az éves tervet és megközelítik a kongresszusi vállalás teljesíté­sét is. Mekkora hegy lehet 570 va­gon borsó! A Hatvani Kon­zervgyár 560 vagon borsó tar­tósítására kapott tervet és csütörtök délután már több mint 570 vagon borsót dol­goztak fel. Eddig több mint 180 vagon zöldborsót exportáltak a Hatvani Konzervgyárból. Ed­dig kiváló a borsó minősége, a Szovjetunió minden szál­lítmányt szívesen átvesz és bói is kitűnik, hogy az idea nagy gondokkal küzdöttek az Egyesült Izzó gyöngyösi gyár­egységében. Már a tervezésnél is látszottak a nehézségek, 30 ezer túlórát engedélyeztek. Sokat dolgoztak az emberek, főleg a forgácsolók. Nem raj­tuk múlt, hogy adósággal zárták az első félévet. Az előzetes számítások sze­rint 85 százalékos az Egye­sült Izzó gyöngyösi gyáregy­ségének exportteljesítése. De ehhez az szükséges, hogy az elkészült termékek, valamint a tartalékalkatrészek a félév utolsó napján elhagyják a ha­tárt. Helyben, a gyöngyösi gyárban vámolták az árut, sőt az utolsó szállítmányt pót­kocsis teherautóval szállítot­ták a szovjet—magyar határ közelébe. AMPULLAGYÄRTÖ beren­dezésen kívül televízióképcső aluminizáló berendezést és izzólámpák gyártásához szük­séges gépeket gyártottak ex­portra Gyöngyösön. A munka nehezén már túl vannak, de Gyöngyösön nem titkolják, hogy az első féléves exportle­maradás behozása nem kis gond. A második félév első munkanapjától jól megfon­tolt intézkedési terv szerint dolgoznak, hogv az idei évet az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára sikeresen zárja. F. L. í borsótervét konzervgyár *, majd a paradicsom valószínű, hogy a jövő lét végére egész éves borsó ex­porttervüket teljesítik a hat­vaniak. A termelőszövetkezetek meg­kezdték a zöldbab szállítását is. A hét közepén 13 mázsa babot dolgoztak fel, de ez csak próbagyártás volt, a sze­zon most kezdődik, mondták a Hatvani Konzervgyárban. Tavaly július 22-én kezdték a paradicsom feldolgozását. Ha az idő kedvez, az idei pa­radicsom korábban érik. Te­hát zsúfolt programra, nagy kampányra számíthatnak a Hatvani Konzervgyárban;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents