Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
„Ütszéli" riport Rendszámok néhány perces története —Néhány napja érthető idegesség uralkodott az országutakon azoknak a járművezetőknek a körében, akik nem szeretik, ha kényelmetlen kérdésekre kell válaszolni. Lép- ten-nyomon ellenőrzésbe ütköztek: a BM és a KPM közös ellenőrzésébe. Az Eger—Sírok—Recsk—Párád útvonalra küldött járőr- kocsiban kaptam helyet, hogy tanúja legyek nyolc óra „út- széli” történetének. Kézifék, mint díszítés... A tűző forróság ellenére élénk forgalom zajlott ezen az Útvonalon is, úgyhogy a járőr Egerbakta előtt egy kis ellenőrzésre megállt. Másodperceken belül megérkezett az első motoros El 25—04 rendszámmal és zavart tekintetű vezetővel. — Legyen szíves a vezetői igazolványt átadni — szólt a rendőr szakaszvezető. — Igen... köszönöm... a személyigazolványt is... A papírok rendben voltak, de az ellenőrzés nemcsak erre kiváncsi. Rövid időn belül kiderült, hogy a kézifék még dísznek sem alkalmas. Helyszíni bírság... Aztán bepöfögött a VA 44— 33-as rendszámot viselő vontató. Műszaki vizsgálat, amely kettős eredményt hozott Az egyik a tűnődés: hogyan lehet Útjára bocsátani olyan járművet, amin rossz a fék, a világítás, a kormány és az üzem- «nyag-adagoló!? A másik: bevonták a rendszámtáblát. Talán szerencse is — megelőzése az esetleges tragédiának. A vontató a pincegazdaságé... Az egerbaktai ellenőrzés további eredménye: SB 03—37-es rendszámú teherautó — jogosulatlan bérfuvarozás, 000 liter szeszes itallal; AB 36—47-es „Gaz”-típusú személygépocsi — papírok nélkül. Ember az árokparton A további útirány Sirok. Itt nyugtattak meg a járőrök, hogy nem maradok téma nélkül. Az útkereszteződésnél álltunk meg. Miközben folyt az ellenőrzés, két siroki asszony jött hozzánk, hogy nem messze, a kocsma melletti árokban, egy ember üldögél, motorkerékpárja közelében. — Nézzék már meg, mert csuda részeg. Megnéztük. Épületes látvány volt. Szabó Imre névre hallgatott, és egy érthető szót sem tudott kinyögni. Szeretettel nézte a járőrt, de nem tiltakozott, amikor sérült motorkerékpárjáról (ő is sérült volt) leszerelték a rendszám- táblát. Egykedvűen fújt a pillanatok alatt ijesztő színre változó szondába, miközben nagy tömeg gyönyörködve nézte. Az italbolt csaposa is ... Amikor azonban tanúkat kért a szakaszvezető, megszűnt az érdeklődés, furcsa bizonyítványt adva — sajnos — a sirakiakról is. Miután a rendőri nyelven „ittas” (nekem „tökrészeg”) motorost feltettük a buszra, Recsk felé indultunk. A községen éppen áthaladni igeykezett egy vontató (VA 23—92), de nem ment tovább. Rendszámtábla nélkül, csak haza — a legrövidebb úton. A táblát bevonták. Miért? Rossz a kormánymű, rossz a világítás, rossz a kézifék... — Én nem is akartam már ezzel kijönni, de hát utasítottak, — mondta a vezető. Ketten a boglya tetején Lassan besötétedik. Az esti országúton Sirok felé — de sok bajt is okoznak! — egy vontató ballagott, pótkocsija magasan megrakva szénával. Fönt a kazal tetején pedig két utas! .. .Vajon a siroki Váralja Tsz vezetői mit mondanak — és a vontató vezetője! — ha a két idős ember közül, akár csak az egyik is lezuhan? — Valahogy haza kellett hoznom őket... a földről... — mondja a vezető. Újra bent, Sírokban... KJ 69—19-es rendszámú motorkerékpár, rossz a kézifék. Aztán a járőr karjaiba zötyög egy kivilágítatlan szekér. — Csak ide megyünk... Távolság? Egy méter is elég — a gyászhoz. ★ Szerdán hajnalban folytatódott az egész megyére kiterjedt ellenőrzés és délben fejeződött be. A kétszer nyolc óra eredménye: több mint 2000 járművet ellenőriztek, mintegy feléréseméi találtak valami hibát, szabálytalanságot, amelynek következménye: figyelmeztetés és helyszíni bírság, forgalomból való kitiltás, sőt — előállítás is volt. (kátai) ÉDES ÁLOM — Nem, kérem, nincs az ágyában, már régen a hivatalban kell lennie! (Wochenpresse karikatúrája) Meglelem a „Béke és Szocializmus” júniusi száma A folyóirat júniusi száma közli az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Va- ry-i értekezletének dokumentumait, továbbá Leonyid Brezsnyev és Kádár János felszólalásait. A Karlovy Vary-i értekezlet jelentőségét „A kommunisták és az európai biztonság” címmel J. Prazsky méltatja. Az Októberi Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatban több cikket közöl a folyóirat. J. B. Marks, a neves dél-afrikai politikus „Az októberi forradalom és a nemzeti felszabadító mozgalom” címmel írt tanulmányt, melyben vázolja az októberi forradalom világtörténelmi szerepét és megvilágítja a nemzeti felszabadító mozgalmak fellendülésére gyakorolt óriási hatását. R. Castellano®, a Panamai Népi Párt vezetőségi tagja „Az októberi forradalom és a latin- smerikai kommunista mozgalom néhány problémája” címmel írt cikket, melyben áttekintést ad a latin-amerikai forradalmi mozgalom fél évszázados fejlődésérőL Ugyanebben a rovatban Katona István ismerteti az MSZMP KB február 15-i határozatát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünnepléséről, N. Ganszovszkij pedig beszámol a bolgár testvérpárt hasonló tárgyú határozatáról. FUmfórum Csendőrök lew Yorkban Francia—olasz Ilim A Saint-Tropez-i csendőrök — a Jean Girault rendező és Jacques Vilfrid forgatókönyvíró által diktált elgondolás szerint útra keltek New Yorkba, hogy ott is megmutassák: mit és hogyan tudnak ezek a rendszerető, a legnotóriusabb nudistákat is megrendszabályo- zó francia csendőrlegények. Körülöttük az égvilágon semmi rendkívüli 'nein történik, hacsak az nem, hogy az amerikai épületek, az utcák forgalma törpévé teszi őket. A rendezőnek ebben a filmben nem kizárólagos mondanivalója akart lenni a Saint- Tropez-i csendőrbrigád, Ludo- vic Cruchot kivételesen összeszedett alakulata, s ezzel annyit vesztett a film, ameny- nyit az amerikai arányokra pazarolt a filmből. A felőkar- colókkal, a szédítő utcai forgataggal elvonta a figyelmünket ezekről a kedves és hét- köznapian csetlő-botló francia kisemberekről. Mert más csendőrnek lenni Saint-Tropez-ben és vendégeskedni New Yorkban. A kedélyes farsangi móká- zás itt bizonyos fokig erőlte- tetten hat. Ütban Amerika felé meg kell mutatni a valóban óriási és luxus kiadású France tengerjárót, be kell kukkantani minden érdekes részletébe. A megérkezéskor nem lehet kikerülni a Szabadságszobrot, ennek a New York-i behemót kikötőnek a felszínét és gyomrát, az American szálló szédítő forgalmát, az utcát, a bábeli magasságokat. A francia csendőrök is keresik, egymást, mi is keressük őket, hogy visszaérkezzenek Saint-Tropez-i hangulataikhoz. Hiába — Jean Girault, a rendező, széditően pontos külső felvételek kedvéért — rohanást diktál, hogy még a csendőrök minden furasága is elférjen a filmben. Legjobban élveztük az amerikai túlzásokat szatirikusán bíráló jeleneteket: a képsor a pszichológusnál, a gyógyítás agresszív fokozatai a kórházban, a rendőrség beavatkozása Cruchot vitathatóan normális ügyeibe és a gengszterfogás nagy balettje — franciásan szellemes gúnyolódás a gazdag világ hóbortjain és fiatalos túlzásain. Louis de Funes — annyi film érdekes és eredeti hőse — most nem tűnt sem érdekesnek, sem eredetinek. Bökdöste legényeit, kereste-üldözte fel-feltűnő lányát, de mindezt mégsem jóízűen végzi, mert a levegő, az atmoszféra a színorgia ellenére ridegen és idegenül hatott. Geneviéve Grad franciás szépség, nem teszik próbára képességeit. A „derék fiúk” — Michel Galabru, Jean Lefebvrei Christian Marin, Grosso és Modo megteszik a magukét, — Edmond Sechan képei színesek és gazdagok, néhol az amerikai arányok megmutatásánál bravúrosak. René Forget zenéje — egy dal a tévében és az utcai balett — eseménye a filmnek. (farkas) Nem tilt ja senki ? Gyerekek a Zagyuaban Üjsághír: Ismeretlen körülmények között a Zagyvába fulladtak Sőth József 11 és testvére, Sőth Csaba 5 éves gyerekek. A Zagyva folyó túlsó partján, Lőrincitől kissé távol lakik a Sőth család. Az árnyat adó hatalmas fák tövében szerényen húzódik meg a ház, körötte csend. A kis pádon asszony ül — gyászban. Szava halk, nincs fény a tekintetében. Tenne-venne maga körül, 1 OOBOZV IVIRe Y JRA LEHET 12. A főjegyző nyugtalan. El se teszi zsebkendőjét, folyton törölközik. Szaladna haza a falujába, Bitta is csak három kilométerre van a fronttól, de az uraság jelenlétében nem mer se türelmetlenkedni, se a gondjairól szólni. Gáldy szivarral kínál bennünket. Gallai a whiskyből is iszik, a barackból is, ő az első, aki szivarért nyúl, láthatóan élvezi a helyzetet. Desőhöz húzódom. Vékony, szép arcán tűnődő derű. Nézd a hadnagyot, mondja halkan, legendákat szokott mesélni róla, hogy miniszteri fogalmazó korában micsoda társaságokban forgott. egy osztálvfőnökkel vagy államtitkárral vacsorázni neki csak ennyi volt, mint másnak, ha elmegy uzsonnára az anyósához. De valami dísznóság miatt hamar kirepült a fogalmazá- ságból, amely — sajnos — .annyi ideig sem tartott, hogy Gallai eltanulhatta volna a társasági viselkedés alapszabályait. Aztán valami textilesnek ugynökölt, rengeteg pénzt keresett, a zsákot is el tudta adni leedsi szövetnek, de a modora érthetően tovább romlott. •' — Hová való? — Komárom megyei. Gers- tenfeldernek hívták, jóravaló sváb. ezért káromkodik folyton überelni akar. zaftosabb magyart még néni láttál. Neve. persze, nem illett a tiszti uniformishoz, a hadseregben kérte a névmagyarosítást. Külön4 Nwäisäj 1967. július 1., szombat ben nem baj, ha iszik. Igyon csak, hátha mond valanű jó vastagot ezeknek a fabábuknak, amitől megrándul a képük. — Nem hiszem, hogy a báró... — Mindegyik játszik. Igen, a báró jól. De a többi? Az esperes... hát gondolod, hogy a whiskyn jár az esze? És nézd a főjegyzőt, figyelmeztetni kellene, ne egye meg a zsebkendőjét, lesz vacsora. Irigylem Desőt. Nagyobb veszedelemben forog mint én, legalább olyan keserves volt neki elválni az anyjától, mint nekem búcsú nélkül Klárától, de most is parancsol magának, az egész társaságban, Gáldyt is beleértve, ő a legkorrektebb, legelegánsabb jelenség. — Nyáron nem iszom wiiis- kyt — közli Gáldy, valahová közénk nézve. — Az angolok nyáron is isszák, jeges vízzel. Én nem. A főjegyző friss zsebkendőt vesz elő. Egyet már teleizzadt. — Ősztől tavaszig méltóz- tatik, nagyon helyes — mondja az esperes, szóra szánva magát. —. Mikor az ember érezni kezdi a csontjában, hogy valamilyen idő van, akkor ezek a tömény szeszek nagyon jók. — Hát még, ha megjön az eső — bosszankodik a főjegyző, kellő reverendával, szemét a báróra függesztve. — Ilyenkor ősszel, ha rákezdi, se vége, se hossza. Én ugyan a csontomban nem érzem, de a fejemben annál jobban Egész nap fogatokért gyötörnek, igen, a mi falunkban alig van katona de már mindegyik külön fogattal járna: igen de ha feláznak az utak, a parasztot bottal sem lehet fuvarba hajtani. —• Még aztán — véli Gallai. szépen vörösödve a vegyesen fogyasztott italtól —, ha a fenekébe durrogat a ruszki, az még rosszabb. A paraszt az időnél is érzékenyebb a golyóra. Az esperes figyelmeztetőleg köhint. A főjegyző a répa miatt kezd bánkódni gyorsan, kint van a földeken, nagyon bajos lesz behordani. — Nyáron — folytatja Gáldy, ahol abbahagyta, mintha megállapodás lenne köztük, hogy épp csak a háborúról nem szabad beszélni — legjobb a száraz, könnyű bor. A sör puffaszt. Nem is való magyar embernek. Jellegtelen lötty. A magyar ember a karaktert keresi ételben-italban. Deső meglöki a könyökömet, figyeljek. Gallai nagyon jól ér. zi magát, derűsen és megille- tődötten jártatja szemét a finom eleganciájú, szép szalonban. Annyi olcsó csillogásé, mindig vasárnapias, úriszobás, szalonos polgárlakás után, melyekbe az itthoni visszavonulás során bekvártélvozta magát, ez végre valami eredeti és igazi. — Tiszteletem, méltóságos uram — mondja egyszer csak, poharát a házigazdára emelve, — Engedje meg, hogy jó egész. : igét. boldogságot kívánjak. Gáldv iszik egy kortyot. — őszintén mondom, nem az ital beszél belőlem — folytatja a hadnagy, bepárásodó szemmel —, fáj a szívem, ha erre a gyönyörű kastélyra gondolok. Legalább kétszáz éves — Valamivel több — mondja Gáldy, mosoly nélkül. — A közepét, amelyben most vagyunk, 1440-ben kezdték építeni. Gallait nem zökkentette ki a helyreigazítás. — Annál jobban fáj a szivem. Mert szarrá lövik ezt a pompás kastélyt, méltóságos uram, nagyon rossz helyen áll, az ellenséges ágyúk lő vonalában, és a ruszki fenemód ért az ágyúhoz. Malikinóban egy lövéssel széttúrták a tiszti étkezdét, egy másikkal az ezredparancsnok úr klozettjét, és sajnos, személyesen benne ült... Grétha esperes indulatosan rákiált. — Elég! Gallai a száját nyalja, fogalma sincs róla, miért hur- rogják le. — De mi baj van, esperes úr? — ön kétszeresen is megfeledkezik magáról. Ebben a társaságban... hát nem gondolja, uram? És mit jelentsen az, hogy ruszki? — Oroszt jelent, esperes úr. Az a gyanúm, ön is meg fogja tanulni. — Mi az, hogy orosz? Banda! Istentelen banda! ön itt kedélyeskedik, mintha nem. tudná... De még nincs vége! Az Űr megpróbált bennünket, bizonyára rá is szolgáltunk: de megálljt fog inteni, én ebben... igen, uram, én ebben bizonyos vagyok. Tele lett a pohara, kicsur- rant. Sajnálom az öreg esperest, de közben épp az ingerel ellene, bogy gyámoltalan, begyulladt trotli, az ijedség kia-- bál belőle. Eleget minisztrát- tam neki, ha csak egy gondolattal elkéstem a csengetéssel úrfelmutatáskor, kiverte a víz. vékony nyaka rögtön nedvesen csillogott. Az iskolában, még akkor plébános volt. ni éh lábosnak csúfolták a háta mögött, egyszer meshallotta. de ahelvett, hoev felnnfozott volna bennünket, a tábla elé térdelt. és imádkozott a lelkünk üdvéért. (Folytatjuk) hogy gyötrő gondolataival ne maradjon egyedül... — Itt szaladgáltak délben, talán a Csabi kért egy pogácsát... A pecabotot keresték és elmentek. Én az uramat ké- szítettem a munkába. Kenyérért küldtem volna később a nagyobbat. Kiáltottam értük és akkor láttam, hogy gyerekek msgg állnak a parton **** Odamentem, de érre gondolni se mertem... — Jóska ruhája ott lebegett a vízen, még elértem a parttól. Kiemeltem, forgattam én, de nem ért az semmit... A kisebb víz alatt lehetett, hárman is keresték, de nem hagyták megnézni... Már nem tud sírni A nagyobbik fiú képeit nézi. A/ ötödikesek csoportképén nevető gyerekarcok, a legfelső sorban az övé £ 11 éves Jóska. — Hatodikb menne, a ki sebb augusztusban lenne ötéves és jövőre elsős... Mindig szaladoztam utánuk, de nem tudtam megőrizni... A községi tanács igazgatási előadója, Illés József egészíti ki a tragédia történetét: — A nagyobbik fiú megmentésében még bíztak az oda siető emberek. Berecz Illés traktoros szállította az orvos rendelőjébe, de már késő volt. A kisebbet Roznyik József találta meg a víz alatt. Feltételezhető, hogy pecázás közben a kisebb beleestt a vízbe és a nagyobb utána ugrott... A Sőth gyerekek tragédiájának nem volt szemtanúja. — Sajnos, nem az első eset: áprilisban az erőmű tavába fulladt egy 28 éves vasutas, tavaly egy kisfiú és egy villanyszerelő... másfél évtized alatt tizennégyen lelték halálukat a vízben^ Keresem a Sőth fiúk pajtád sait. Márkus Zolival állunk a Zagyva hídján. — Ismerted őket? — Csak három éve költözz tek Lőrincibe, de sokat láttam a kicsit is, a nagyobbat is. Azon a napon fociztunk, a Csaba fogta a bátyám szemüvegét, hogy össze ne törjön. Tizenegy óra lehetett akkor... Barátja, Czakán Ferenc: — Mindig együtt lehetett látni őket, olyan csendes gyerekek voltak... — Jártok fürdeni? — Délután is megyünk. Lesz a Zagyvában ma is vagy ötven gyerek. — Nem tiltja senki? — Térdig sem ér a víz... — És a Sőth fiúk? — Arra' a részre mi nem járunk. Onnan öntöztek valamikor és ott nagyon mély a víz... Valamivel távolabb a tragédia színhelyétől vidám gyerek- csapat kergeti a labdát. Néhá- nyan nagyot prüszkölve fröcskölik egymást a gyilkos foly* hűs vizében... Pilisy Elemé«
