Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

fá . A pcterváoári 500 ezer Az emberséget kereste egy fél évszázadig. ÉLETRAjZ Molnár Antal 53 évig élt uz Amerikai Egyesült Államok­ban. 1913-ban 20 éves korá­ban ment ki Pétervásáraról, majd Budapestről, ahol ko­vács és alkairm munkás voll. A bátyja és az öccse az USA- ban élt már akkor, ö vas­munkás volt. Clevelandban embertelenül dolgozott. Meg­nősült, magyar származású jó­módú lányt vett el. Később felesége és gyerekei meghal­tak. Itthoni unokatestvérével nem levelezett hosszú ideig. Rossz levélíró volt. 1963-ban bátyja, Molnár Ágoston haza­jött és meghalt. Molnár Antal 1964-ben látogatott haza elő­ször, és megismerkedett roko­naival Pétervásárán. Ekkor már súlyos beteg volt. Visz- szautazott gyógykezeltetni ma­gát, majd 1966. március 18-án végleg hazaköltözött. Néhány hétig Molnár Jánosnál, az unokatestvérénél lakott Péter- vásárán. majd Budapesten a Ráth György utcai Országos Onkológiai Intézetben feküdt. 1966. áprilisában belevett a Magyar Szocialista Munkás­pártba. Néhány hét múlva meghalt. Végrendeletet ha­gyott hátra. Emberséget gyako­rolt. VÉGRENDELET Molnár Antal 500 ezer fo­rintot hagyott a pétervásári községi tanácsra. Amint írta, régi munkásmozgalmi ember és meggyőződéses kommunista. Amerikai állampolgár, útleve­lének száma: E 28920, de kéri a magyar állampolgárságot. Tudja, hogy menthetetlen, az lelőrehaladott tüdőrák gyó­gyíthatatlan. Vagyona a Ma­gyar Nemzeti Banknál van letétben: 700 ezer magyar fo­rint és 4 ezer amerikai dollár. A félmillió forintot falubeli (pétervásári) tehetséges mun­kás és parasztfiatalok részére szánja, hogy gondtalanul ta­nulhassanak tovább, olyan fiatalok, akik hűek a munkás- mozgalomhoz és a párthoz Az érdemesek kiválasztását a köz­ségi tanácsra bízza. Ha a ta­nács nem tudná felhasználni e hagyatékot üy módon, akkor a községi KISZ és az úttörő- szervezetek számára ajánlja fel. Egy kikötése van: leendő pap és ügyved nem részesül­het a végrendelet összegéből. A dátum: 1966. április 13. A közjegyzői hitelesítés: 1967. június 16. A végrendelet há­rom példányának tulajdono­sai: az MSZMP Központi Bi­zottságának titkársága, a Pé­tervásári Községi Tanács és Szijjártó Lajos böhönyei la­kos. A végrendelet összege jelenleg takarékkönyvben ka­matozik, a betétkönyv pedig a községi tanács páncélszekré­nyében van. ÖRÖKÖSÖK Ivádi László, a községi ta­nács elnöke: — A vb. egyelőre úgy dön­tött, hogy kamatozzon a fél­millió. Évi kamata 25 ezer fo­rint, s ebből majd hozzájárul­nak néhány fiatal továbbta­nulásához. Boldog, boldogtalan számot tart a pénzre, olyanok is akik kényelmesen fedezhet­nék gyermekeik taníttatását. Több ezer forinttal rendelkező betétkönyv-tulajdonosok is kértek az összegből. Vélemé­nyem szerint a legjobb az len­ne, ha iskolabővítésre használ­nánk fel az örökséget. Szántó István, községi párt­titkár: — A falubeli gyerekek egy részét az egri gimnáziumok nem tudják felvenni hely­hiány miatt. Nálunk meg meg­szűnik a gimnázium, pedig van tanári kar. viszont nincs hely, nincs épület. A falu és a körzet igényelné a közép­iskolát. Bővíteni kellene az isko'át hogy elférjen a gim­názium is. ROKONOK — Müyen ember volt Mol­nár Antal? — kérdezem a nem­rég meghalt unokatestvérének, Molnár Jánosnak a feleségé­től. — Mi nem ismertük azelőtt, nem leveleztünk, a címét is csak 1958. óta tudjuk. Egyszer- csak beállított, nálunk bete­geskedett néhány hétig. Ak­kor már fárasztotta a beszéd. Bennünket szeretett, jó bará­tok és jó rokonok lettünk, emberségesek voltunk egy­máshoz. — Az biztos, hogy meggyő­ződéses kommunista volt — mondia Molnár Jánosné lá­nya, Bokros Bálintné. — Mi so­kat beszélgettünk, jól megér­tettük egymást, én is párttag vagyok. Amerikában Amat bácsi olvasta Marx és Lenin műveit. Amikor meg hazajött, nem ismerte meg a falut. Mindjárt mondogatta, hogy amikor elment, itt még zsup- fedeles házak voltak és a lá­nyok mezítláb jártak a bálba. Kint ő világéle-tében vasmun­kás volt, de jómódú magyar lányt vett feleségül, innen származhat a pénz. Itthon annyira meglepték a változá­sok, — amit el sem tudott kép­zelni eddig — hogy szinte mániákus rajongásba esett. El­telt az emberséggel, amit ta­pasztalt Rögtön kérte felvéte­lét a pártba és hazaköltözött. — Miért zárta ki végrende­letéből a leendő papokat és ügyvédekeit? — A papokat azért, mert materialista volt. Az ügyvé­dekre meg nagyon haragu­dott: azt mondogatta, hogy Amerikában egy ügyvéd olyan szemérmetlenül megnyúzza az ügyfeleit, hogy az már ember­telen. ★ Molnár Antal sokszor ma­gyarázhatta, hogy mennyire más itthon az egyik ember vi­szonya a másikhoz, mennyivel emberségesebb. Ilyenfaita vi­szonyt keresett világéletében és itthon megtalálta. Berkovits György Kérdez az olvasó — válaszol az illetékes Az elmúlt héten az egri Dohánygyárban megrendezett Népújsag-ankéton olvasóink több olyan közérdekű gon­dokra kértek választ, amelyek nagyobb nyilvánosságot kivan­nak. Kérdésük túlnyomó részt a városuk iránt aggódó, azt szépíteni igyekvő egriek kérdé­se volt. Néhányukra póbáltunk választ keresni az illetékesek­nél. KÉRDÉS: A Gyermekváros építkezése óta járhatatlan a Szalapart utca. Mikor javítják ki? VÁLASZ: Az út javításának terve szeptemberre lesz kész. Az építést még az idén megkezdik és jövő áprilisban fejezik be. KÉRDÉS: A nagytemplom alatti borkóstolóban az egyik vasárnap palackokból mérték a „Bikavért”. Miért? VÁLASZ: Nemcsak a „Bika­vért”, más bort is. A borkós­toló ugyanis jobb híján kény­telen volt a kimért bor he­lyett palackot felbontani. Most már, a jövőben is, kellő meny- nyiségben és minőségben kap­ható a kimért bor. KÉRDÉS: A Kováts János utcában februárban kezdték meg az úttest javítását, azóta is többször fel kellett bontani, a felfakadó víz miatt. Nem fiz üzemiek segítségével (Tudósítónktól): Az Apci Községi Tanács harmadik ötéves tervében sze­repel a község vízellátásának megoldása is. A tanácsülés ha­tározatot hozott arra, hogy az 1968—69. és 70. évi községfej­lesztési alapot tartalékolják és ebből 1970-re felépítik a víz­müvet. A terv végrehajtásá­hoz váratlan segítséget kap­tak. A községben lévő Quali tál üzemnek is szüksége van vízre, ezért úgy határozták, hogy a községgel közösen lé­tesítenek vízvezetéket és állí­tanak fel egy hid'roglóbuist. A megegyezés után hamaro­san hozzáláttak a terv megva­lósításához. A Szolnoki Víz­ügyi Igazgatóság elkészítette a tervet, s már megépítettek egy szivattyútelepet, két nagy tel­jesítményű szivattyúval. Egy hónappal ezelőtt megkezdték a vízvezeték-hálózat lefekteté­sét is. Még ebben az évben 4000 méter fővezetéket raknak le. A községi tanácsülés foglal­kozott a víztársulás megszerve­zésével, s a tanácstagok kör­zetükben szervezik a társu’ás- hoz a tagokat. Már eddig is több százan írták alá a nyilat­kozatot. A társulás első köz­gyűlésén olyan határozatot hoztak, hogy egyegy tagnak 1500 forintot kell fizetnie, öt év alatt. Azoknak, akik nem lépnek be a víztársulás-- ba, de vizet szeretnének kap­ni, egy év alatt kell kifizetni­ük az 1500 forintot. Az apciak terve az üzem se­gítségével három évvel hama­rabb valósul meg a kitűzőt! határidőnél, s ezzel megoldó­dik a község egyik legnagyobb problémája. lehetne rendesebb munkát vé­gezni? VÁLASZ: Nemcsak az ott lakók bosszúsága ez, hanem a városi tanács építési és köz­lekedési osztályáé is. Az út építését még mindig nem végezhette el a tanács és nem is végezheti, amíg a Vízmű Vállalat ki nem javítja a víz­vezetéket. Június 10-re ígérték ezt, de azóta sincs kész. Több csőtörés okozott már kisebb „árvizet” az utcában, s az út­karbantartó üzem dolgozói­nak újra le kellett vonulni, hogy a vízmű ismét, és ki tud­ja hányadszor már, átvegye a munkát. Bizonytalan, mikor fe­jezi be — végleg... KÉRDÉS: Tenyérnyi papírt adnak a kenyérhez, miért nem csomagolják be rendesen? VÁLASZ: Minden kenyér­hez, ha kérik a vásárlók, ha nem, adnak papírt, bár erre külön rendelkezés nincs. Ez csupán kedveskedés az üzle­tek részéről. (A „Nagycseme­gében” például a péksüte­ményekhez papírzacskót is ad­nak.) KÉRDÉS: A Rajner Károly utcában nemrég javították, építették az utat Miért nem szélesebbre? VÁLASZ: Az úttest valóban nem autósztráda. Egyelőre azonban a Rajner Károly ut­ca forgalma nem teszi szüksé­gessé az úttest szélesítését, bővítését. KÉRDÉS: A vásárolt tej sa­vanyú, összemegy. Mi ennek az oka? VÁLASZ: Az Egri Tejüzem dolgozói már éjjel két órakor lerakják az első bolt elé a kan­nákat, hogy nyitásra vala­mennyi üzlet megkapja a te­jet. Reggel nyégytői nyitásig a kannákat éri a nap. A bolt­ban vagy hűtőbe kerül hamar, vagy — nem. A tejüzemben a visszahozott, kifogásolt tejet azonal kicserélik. Magia az üzem is hűtési gondokkal küzd, azonban a termelés és az el­látás ésszerű átcsoportosításá­val (már az elmúlt héttől kezdve) sokat tudnak segíteni a panaszok megszüntetésében. KÉRDÉS: A tejüzembe be­száll a por. Mikor rendezik a környékét? VÁLASZ: Az üzem előtti kis tér valóban nagyon poros, ráadásul az ott húzódó patak­parton kiöntik a szemetet is. A városi tanács ezen a részen is rendet teremt, amikor — nemsokára — sor kerül az északi városrész rendezésére. KÉRDÉS: A Mária utcában a régi patakhíd már több hó­napja használhatatlan, lebon­tották. A megmaradt gerendá­kon gyerekek, felnőttek is „közlekednek” a patakon át, Mikor lesz kész a híd? VÁLASZ: A tanács több íz­ben megtette az óvintézkedést, táblát helyezett el a parton, elkerítette a helyet, azonban a tábla eltűnik, a szögesdrótot elszaggatják felnőttek is, gye­rekek is. A gyaloghíd a jövő évben készül el, és kerül át­adásra. KÉRDÉS: A Farkas-völgy utcában nincs gyalogjáró, a vízért messzire kell menni. Kihez forduljanak? VÁLASZ: Az igazság ked­véért: gyalogjáró van. Igaz, nem végig az utcában. A tanács községfejlesztési ter­vében a járdaépítés méterek­ben szerepel, s csupán csak annyit tud elvégezni egy terv­időszakban, ahány méter gya­logjáró építésére megvan a költség. A későbbiek folya­mán természetesen tovább „nyújtják” a gyalogjárót eb­ben az utcában is. Ami az ivóvizet illeti: ha 300 méte­ren belül van a kút, az illeté­kesek nem kötelesek új ku­tat építeni — szól a rendelet. Ebben az utcában pedig alig 200 méter a legnagyobb távol­ság a közkutak és a távolabbi lakók házai között. ★ Lehet, hogy a válaszokkal, valamennyivel, nem minden­ben ért egyet, akit érint. Van olyan válasz is, ami bennünket sem elégít ki. Igaz például, hogy a legtöbb boltban papír­ban adják a kenyeret, a pék­süteményeket. Ha ez nem csu­pán figyelmesség lenne, ha­nem a higiéniát szem előtt tar­tó rendelet, bizonyára vala­hány kenyérboltban így kapná a kért árut a vásárló. Az sem kielégítő válasz, hogy jövőre készül el a Mária utcai híd. ha nem érezzük: valamilyen for­mában elhárítják a balesetve­szélyt. Az is egy külön kérdés a kérdésben, hogy — mi aka­dályozza meg a vízmű válla­latot az eredményes, jó mun­kában? Ezekre még külön jól jönne a válasz. (K. G.) — Szeged híres város... — zengik esténként a Dóm kar-* csú tornyából az ünnepi fan­fárok, jelezve, hogy a hatal­mas, csillagos boltozatú szín­ház fényfüggönye hamarosan kialszik, s kezdődik az előadás. Szeged valóban híres város, így igaz szó szerint, — ezt. ta­núsíthatom. „Hívja és várja Szeged” — így és még sok-sok ptletes vál­tozatban csalogatnak a plaká­tok, műsorfüzetek. És mert hívtak, elmentem, kíváncsian arra, vajon várnak-e? És főleg hogyan várnak? Hogyan várja sok ezer vendégét a híres Sze­ged városa? Vártak. Kedvesen, barátsá­gosan, vendéglátó házigazdá­hoz illően. Zászlók, üdvözlő feliratok és köszöntőt közve­títő hangszórók fogadtak az ál­lomáson, de várt a villamos, s a kedves kalauz pontosan megmondta, hol kell leszáll- nom. Vártak az idegenforgal­mi hivatalban, ahol közöltek, hol lesz a szállásom. (Igaz, dél­után érkeztem, de késő éjsza­ka vagy kora hajnalban éppen így vártak volna, mert ilyen­kor Szegeden éijel-nappal nyitva tart a hivatal.) Nem tu­dok jobb szót. csak ezt ismé­telhetem: vártak. Várt az ele­gánsan fehérbe öltözött sarki rendőr (rég láttam együtt eny- nyi barátságosan fiatal és szin­te válogatottan jó megjelené­sű rendőrt), a frissítőt kínáló büfés, várta’ a virágos narkok. a megszépített házak, és vár­tak a szegediek, akik ismeret­lenül is ígv üdvözlőitek: Érez­ze jól megát a fesztiválon, a naofénv városiban Szeged híre® város A színpadon a Mojszejev-sgyüttes női kara. Iíműmg 1967. július 30., vasárnap Napfény és fesztivál — több­ször is hallottam ezt így együtt. Egyformán büszkék mindket­tőre a szegediek: a messzi föl­dön híres szabadtéri játékokra és a napfényre, amely a me­teorológusok szerint hazánk­ban Szegeden ontja fényét * melegét legtovább. Igaz, az utóbbi nem a szegediek érdé me, természeti ajándék inkább, de az első büszkeség az már emberi munka, s valóban az ő érdemük. És ezt bizonyítják is a szege, diek évről évre... És természetesen várt az im­pozáns Dóm tér, a színpad, s a felejthetetlen előadások. Még máig sem tudom eldön­teni teljes bizonvossá-'al, mi volt nagyszerűbb, lenyűgözőbb: Erkel Hunyadi I,ász1 ójának színvonalas el "adása, a szín­pad látványos forgataga, a szinte szereplőként előlépett Dóm, v-agy a hétezres nézőse­reg, amely félkaréjban körül­fogta Erkel ope-áját. És körülfogta a közönség Shakespeare Hamletját is. S a forró siker, amely ott szüle­tett a csillagos égboltozat alatt, a szakemberek és a közönség előtt egyformán igazolta: nem­csak a zenének, a látványos­ságnak, hanem a drámának, a gondolatnak is méltó színháza a hatalmas szabadtér. Igazi.él­mény volt a dán királyfi tör­ténete, de talán még maga Shakespeare is megbocsátaná amiért azt írom: élmény volt számomra a közönség is, aho­gyan az emberek figyelték a cselekvő színpadod s ahogyan befogadták az írói gondolatot A harmadik este a táncmű vészeié volt. Jelzők és rangok nélkül is nyugodtan leírhatom csak egyszerűen így: Mojszeje- vék vették birtokukba a szín­padot, hogy beavassanak ben­nünket a táncművészet rejtel­meibe. S mi hétezren ismét közrefogtuk a színpadot, s né­ma csendben, majd fergeteges tapssal fogadtuk Mo'szejev táncosainak szinte egyedülálló érdekes és izgalmas produkció­ját. Várt a kereskedelem is. Szer­vezetten, jól felkészülve. Ne kérdezzék, hogyan csinálták — nem tudom. De az az érzé­séin, a fesztivál idejére szinte a város apraja-nagyja felcsa­pott kereskedőnek. Volt enni- és innivaló is, éjjel nappal. Nem volt hiány borban, sör­ben, de még hűsítő italokban sem. És minden jeges volt, ami így hidegen jó. A legifjabb kereskedő alig volt tízeszten­dős. Vállukra akaszlott tálcák­kal járkáltak a fiatal fiúk és lányok a büfésoron, a színpad (Enyedi Zoltán felvétele) nézőterén és hangos szóval kí­náltak cukrot, parfét, cigaret­tát és képeslapot. S mindezt szorgalmasan, nagy komolyan, mintha valami missziót telje­sítenének. Hogy a vendéglátó- ipar milyen jól és szervezetten várta a fesztivál vendégeit, hadd jegyezzek fel erről egyet­len példát: az előadások előtt és a szünetekben mindenki könnyedén hozzájuthatott az enni- és innivalókhoz. Pedig hétezer ember szomjazott egy­szerre. És még a palackok visszaváltása sem okozott kü­lönösebb problémát... A nézőtér mindig zsúfolt, de tele a város is vendégekkel. Jönnek az ország különböző vidékeiről, de messzi külföld­ről is és viszik a város jó hírét-, a szabadtéri játékok élményeit. Hogyan csinálják mindezt a szegediek? Az idegenforgalmi hivatal vezetőjénél kerestem választ erre a kérdésre. Hozzáértő szervezés és jó propaganda — így lehetne rö­viden summázni a feleletet. A szegedi ünnepi hetek kereté­ben nemcsak a szabadtéri já­tékok, hanem kiállítások, be­mutatók és különböző sport- versenyek — közel száz ren­dezvény — várja a vendége­ket. összesen 350 ezer vendé­get várnak az ünnepi hetek­re, s ebből közel százezret külföldről. Széles körű propaganda eredménye ez. Tíznyelvű pros­pektust terjesztenek külföldön, de ott vannak az ünnepi hetek­re hívó hirdetések, a Genfben megjelenő Fesztivál Városok Szövetségének kiadványában is. Aki határainkon az or­szág területére lép, mindjárt találkozik Szegeddel: az ide­gen nyelvű prospektusokkal, műsorfüzetekkel. S hogy a hívott vendéget várják is, sőt el is tudják látni, a személyes tapvztalaton túl ime néhány számadat: ötezer ággyal rendelkezik Szegeden az idegenforgalmi hivatal, eb­ből félezer szállodai, közel négyezer pedig modern kollé­giumi szoba. S egyetlen dél­ben vagy este 36 ezer vendég ülhet terített asztalhoz Szege­den. Amikor Szegedre érkeztem, kezembe adták a szabadtéri játékok programját. Nem akar­tam elfogadni, mondván, ne­kem már van ilyen. Moso­lyogva válaszoltak: ez nem az idei, ez már a jövő évi prog­ram. S ebben a programban már azt is olvashattam, hogy a Bánk bán első előadására már minden jegy elkelt, így csinálják... Érdemes volt Szegedre mef1 ni. Márkusz László

Next

/
Thumbnails
Contents