Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Sés First — örsééég! A tábor bejáratánál szigorú és alapos az ellenőrzés: idegen nem léphet erre a területre, amelyet egy kis hegyi patak medre vesz körül és a fák lombjai alatt sátrak sorakoz­nak. Nyolcvan gyermeknek van helye ebben a romantikus környezetben. Titokzatos éiszaka Lénárt László feldebrői paj­tás az ügyeletes őr. — Két napja négyen ma­radtunk a táborban Molnár La­jos ^ tanárbácsival, csak holnap várjuk a feldebrői és szihalmi úttörőket. A tábor közepén csupaszon mered az ég felé a zászlórúd. — Két új sátrat vertünk fel, az ott a raktár és mellette a konyha... — Ki főz? — Pék Laci a szakács... — mondja Kása Mihály és gyor­san hozzáteszi, hogy tegnapi főzés nem sikerült: a papri­káskrumpliba jó negyedkiló zsírt rakott— Persze rajtuk Katonai szolgálat és az egyetemi tanulmányok A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása Az 1966. nyarán egyetemi felvételt nyert és katonai szolgálatra bevonult fiata­lok, 11 hónapi szolgálat után, augusztus 2-án leszerelnek — tájékoztatták az MTI mun­katársát a Honvédelmi Mi­nisztérium illetékesei. — A katonai szolgálat éllá­tása mellett a fiataloknak módjuk volt arra is, hogy kapcsolatot tartsanak azokkal az egyetemekkel, illetve fő­iskolákkal, amelyeknek szep­temberben hallgatóivá vál­nak. Oktatók segítségével ké­szültek tanulmányaikra. Meg­győződésünk, hogy ez előnyös a fiataloknak, és a tanév megkezdéséig mintegy 5—6 hét szabadidő is áll rendel­kezésükre, s ez idő alatt ki­pihenhetik a katonai szolgá­lat fáradalmait. — A honvédelmi törvény értelmében a 18. életévet betöltött fiatal — amennyi­ben alkalmas katonai szol-' gálatra — köteles katonának bevonulni. A felsőoktatási intézményekre felvett fiata­loknál az egyetemi tanul­mányokra való tekintettel a szolgálati idő tartama 11 hó­nap. Évről évre nő a honvéd­ségnél azoknak a fiataloknak a száma, akik egyetemi ta­nulmányaik megkezdése előtt vonulnak be katonai szolgá­latra. Az idén már az egyete­mekre felvett és katonai szolgálatra alkalmas fiata­lok túlnyomó többsége be­vonul katonának. Augusztus utolsó napjaiban megkapják a behívót és szeptember 1-én megkezdik a katonai szolgá­latukat. — A Művelődésügyi Mi­nisztérium és az egyetemek tanári karának egybehangzó véleménye: a honvédségből kikerülő egyetemisták főisko­lások magatartása, fegyelme­zettsége és szorgalma előnyör sen érezteti hatását a tanul­mányi előmenetelükben. A Honvédelmi Miniszté­riumban elmondták még, hogy a sorkatonák bizonyos feltételek mellett — egyete­mi felvételre jelentkezhet­nek. Amennyiben a pályázót felvették valamelyik felső- oktatási intézmény nappali tagozatára, úgy katonai szol­gálati idejének letelte előtt, vagyis a tanév kezdetekor, leszerelik. A tapasztalatok szerint e fiatalok szorgalom­mal, jó tanulmányi ered­ménnyel megállják a helyü­ket. Előfordulhat ugyan, hogy akadtak, akik vissza­éltek a „korai leszereléssel”, s az egyetemet csak arra használták fel, hogy megrövi­dítsék katonai szolgálatuk idejét és alapos indok nélkül abbahagyták a tanulást. Amennyiben egyetemi kima­radásuk indokolatlan, ismét be kell vonulniok és ki kell tölteniök katonai szolgálati idejüket ugyanúgy, mint azoknak a „11 hónaposok­nak”, akik a leszerelés után ok nélkül othagyták az egye­temet. (MTI) em rNwmm l 1967. július 30., vasárnap letek, intézkedések, úgy kezd feltámadni a remény, hogy talán mégis sikerül — mert kell — megoldást találni. Ezt követeli az elkövetkezendő időben ilyen célra kötött újabb milliárdok sorsának jobbra fordulása, de a termelőszövet­kezetek, építők érdeke is. Biz­tató híreket hallottunk, hogy a közös gazdaságok most már maguk dönthetik el, hogy mit, milyen vállalattal, mikor épít­senek, vagy építtessenek, hogy a nemzeti bank is igen bugái- 1 másán — de természetesen a gazdaságosságot figyelembe véve — kezeli a hiteleket. Hal. lőttük hogy a megyei Beruhá­zási Iroda bonyolításával ez év élső felében a korábbinál zök­kenőmentesebben épült fel 14 istálló, 4 magtár, 18 vízmű és öntözőberendezés, 15 gépüzem és sok más gazdasági épület. De ahogy ,a véleményeket hal­lottuk, a tsz-ek koránt sincse­nek megelégedve ezzel a fej­lődéssel. Meg lehet érteni őket Amy- nyit károsodtak, s annyira sze­retnék, hogy most már végre összehangolódjon a népgazda­ság és a szövetkezetek érdeke az építkezéseknél is. Ezért érthető az igényük, hogy a tervek elfogadása előtt őszinte szakmai tanácsokat kapjanak az épületek haszná­ról, méreteiről, hogy önállósá­guk ne csak képletes legyen annak eldöntésénél, hogy mit, mennyiért, hová akarnak épí­teni. Eddig ugyanis igényeik­hez és anyagi lehetőségeikhez mérten nem lehetett módosí­tani a típusterveket, hogy öt méterrel hosszabb vagy rövi- debb legyen az istálló, milyen tetőszerkezet legyen az épüle­ten, s ebbe érthetően most már nem nyugszanak bele, és nem is engedi az új gazdasági mechanizmus sem, hogy ezek a merev megkötöttségek tovább­ra is érvényesüljenek. A termelőszövetkezetek azt szeretnék, ha érvényesülne a gazdaságosság, a praktikusság, a gyorsaság az építkezéseknél és ne drága, kényelmetlen „aranycipőket” sózzanak a nya­kukba, mikor számukra jobban megfelel a tartós, olcsó „bőr­cipő” is. Kovács Endre örüljenek, hogy pénzt, hitelt kapnak istállóra, vízműre, út­építésre. A tervek — és sok esetiben a típustervek — nem a terme­lőszövetkezetek igényei szerint készültek. Ismeretes az ezzel kapcsolatos tévéfilmben látott visszásság, közte az az acél­szerkezetű tető gyászos bukása, amelyet háromszor terveztek át, s amely mégis csak felesle­ges költségeket és bosszúságot okozott a termelőszövetkeze­teknek. Igaz, Gyöngyöspatán módosítottak rajta, de akkor meg a bank nem akarta a hi­telt rá megadni. A gyöngyös­pataiak más ügyben is hozzá tudnának szólni e tervek „praktikusságához”, hiszen öt­ezer férőhelyes tojóházuknál egyéves vita után többszörös átdolgozással is csak nehezen tudták megoldani a levegőz­tetést. De beszélhetnénk a föld alá tervezett górékról, amely­ben nemcsak a termény ro­hadna el, de maga az „épület" is, a palántanevelőkről, ame­lyek vagy összedőlnek, vagy csak rövid ideig használhatók és két-háromszorosával drá­gábba kerülnek, mint a me­gyében tervezettek. Hivatkoz­hatnánk a gyöngyöshalászi 3 milliós palántanevelőre, amely nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket, a horti csibe­nevelőre, amely annyira alkal­matlan erre a célra, hogy kénytelenek raktárnak hasz­nálni. A drága peTmetlétor- nyokkal és sok-sok más léte­sítménnyel is érvelhetnénk, amelyeket dupla költséggel fel. építettek az utóbbi években, de gyakorlati hasznuk úgyszól­ván alig van ehhez képest Es hiába szóltak a szövetkezetek, építők, nagyon-nagyon lassan halad ezeknek az elavult, hi­bás típusterveknek a kivonása, s helyettük ésszerű, olcsó épü­letek tervezése és elfogadása. | Módosíts önkéntelenül jön a kérdés: ha látják a termelőszövetke­zetek — a megrendelők —, hogy egy-egy épület terve mó­dosításra szorul, hogy az ő igényeiket a lehető legjobban elégítse ki, miért nem változ­tatnak a típus- és egyéb ter­veken? Mert eddig igen kevés le­hetőségük volt rá. Pontosab­ban, ha a tervező, kivitelező, beruházó egyetértett, akkor véghez lehetett vinni. Es ha nem? Arról nem is szólva, hogy ez mennyi időbe került. Tarnazsadányban mondták', hogy ők is szerették volna a mostanában épülő istálló tűz­veszélyességét csökkenteni és praktikusabbá tenni, pontosab­ban, középen is ajtót vágni. Kérték a módosítást, de köz­ben haladt az építkezés. Ahogy látják, mire megkapják az en­gedélyt, valószínű kész is lesz az istálló, kezdhetik ők az ajtóvágást saját költségükön. Mert ha az átadásnál két aj­tóval több lenne az istállón, mint tervezték, nem lehetne átvenni, hiába állná a tsz a többletköltségeket. Nagyon szövevényes még mindig az építkezések rendje, s mire kiismerik magukat a szövetkezetek vezetői, sok eset­ben már elkéstek. [ Ráfizetés Az igazságot valahol ott kell keresni, hogy a termelőszö­vetkezeti építkezések nem túlságosan vonzóak... és nem is nagyon nyereségesek. Távol az utakíól, vasúttól, szétszór­tan kell dolgozni, sokba kerül a szállítás, az emberek se mennek szívesen az isten háta mögötti tanyákra, ahol ellátá­suk is messzemenően rosszabb, mint a városban dolgozó tár­saiké. Ráadásul sokkal több a megkötöttség, mint az állami építkezéseknél, több szervvel kell kapcsolatot tartani, egy­szóval nehézkes és drága ez e munka. | Lehetőség Ezek a hibák, nehézségek, akadályok nem mostani kele­tűek, de ahogy egymás után jelennek meg az újabb rende­sek szövetkezeti majorban, tanyán jártunk, sok ember vé­leményét hallgattuk meg, ter­vezőkét, építőkét, beruházókét. Szakembereket és laikusokat kérdeztünk: mi a véleményük a termelőszövetkezeti építke­zésekről, annak gondjairól, si­kereiről, de leginkább arról, miként lehetne eredményeseb­ben felhasználni azokat a mil- liárdokat, amelyeket megyénk­ben szánnak és szántak gaz­dasági épületekre? Mert milliárdokról van szó. A legutóbbi hitelelengedés is jó félmilliárd forintot tett ki, de a termelőszövetkezetek megalakulása óta ennek több­szörösét építették be a tanya- központokba, majorokba. És építik ma is. Ezért nem közöm­bös, hogy miként hasznosod­nak majd az újabb milliárdok, s meg lehet-e találni a közös érdeknek azt a szintjét, ahol a termelőszövetkezet, az építő­vállalat, a tervező, az építke­zést bonyolító beruházási iro­dák és nem utolsósorban a népgazdaság megtalálja számí­tásait. | Panaszolt Nem lennénk igazságosak, ha rögtön a panaszok felsorolásá­val kezdenénk, annak megál­lapítása nélkül, hogy ezek a milliárdok feltétlenül szüksé­gesek és hasznosak voltak. Azt szolgálták, hogy a fiatal közös gazdaságok megerősödjenek és az eddiginél több mezőgazda- sági terméket adhassanak az ország lakosságának ellátásá­hoz. Nem kis számban akadtak azonban olyan esetek, amelyek méltán bosszantották a terme­lőszövetkezetek tagságát, aki­ket az épületek árával meg­terheltek. Az építők, beruházók is szinte nap nap után szem­bekerültek a merev, idejét­múlt szabályokkal, intézkedé­sekkel, tervekkel. Nemrég en­nek egyik példájaként meg­írtuk a tarnazsadányi felvonu­lási épület lebontásának histó­riáját, amely mint cseppben a tenger, tükrözte a szövetke­zeti építkezések buktatóit. De nemcsak ez az eset foglalkoz­tatta a közös gazdaságok tag­jait, vezetőit. Rózsaszentmár- tonban mutatták az egyik is­tálló padlóburkolatát, amely gödrös, veszélyes, egészségte­len. Annak idején, amikor épí­tették, — szinte könyörögtek, hogy néhány zsák cementtel többet tegyenek a burkolathoz felhasznált betonba, mivel az egész épület süppedékes bá­nyahordalékra épült és a jó­szágok hamar tönkreteszik a vékony betonlapot. Akkor le­intették őket, mondván: a terv nem engedélyez több cemen­tet. Majd ha kész lesz az épü­let és a termelőszövetkezet át­veszi, utána úgy alakítják át, ahogy akarják. Persze, saját költségükön. A mátraderecskeiek is hiá­ba kérték, hogy néhány centi­vel szélesebb legyen az istálló, mint a típusterv előírja, hogy függősínt szerelhessenek be a takarmány szállítására. Náluk is minden maradt a régiben, és most ölben hordják az abra­kot, villával a szénát, jó 120 méterre a szűk folyosókon. Ná­luk is néhány centiméteren múlt volna a praktikus szállí­tás, de a tervtől itt se lehetett eltérni. Egy másik istállóban elkeseredetten magyarázták a gondozók, hogy nincs középen átjáró, és ha a túloldalt el­szabadul egy bika, vagy meg kell kerülni az egész istállót, hogy megfékezzék az állatot, vagy gátfutókká kell átképezni magukat, hogy a méternél is magasabb jászlakon keresztül gyorsan odaérhessenek a vész színhelyére. 1 Merevség Nem látták vajon a terme­lőszövetkezetek vezetői, tagjai és az építők, hogy nem a leg­olcsóbb és legpraktikusabb megoldású épületet húzták fel a tanyákon? És ha látták: Miért nem szóltak? Megnyugtattak bennünket, látták... és mindenütt szóltak. De igen sok esetben hiába. Mert esvik termelőszövetkeze­tet hitelelvonással fenyegették tneg, másikkal pedig közölték, *ez van, ezt kell szeretni”, Merev elírásuk, szolgai betartás ... sok sok kár A tsz-építkezések helyzete és reményei szélt: „A helyemre százan 4a ezren lépnek. Az eszme, ame­lyért éltem és dolgoztam* győzni fog ... Közeleg egy szebb és jobb korszak, és az a mi harcaink eredménye is lesz!” A rögtön ítélő bíróság csak egyféle ítéletet hozhatott: ha­lált. De még be sem vonultak a terembe a bírák, amikor megmozdult a világ jobbik fe­le: táviratok áradata özönlött Budapestre. Tiltakoztak angol és francia munkások, világhí­rű jogászok, gondolkodók, til­takozott Thomas Mann, Ro­main Rolland, Käthe Koll- vitz ... mindhiába. A Horthy fasizmus ram ismert kíméle­tet, amikor meg akarta fé! em­líteni a dolgozó tömegeket. H ősként élt, hősként állt a bírák előtt, hősként halt meg Sallai és Fürst. S el­jött a kor, amelyért fiatal éle­tüket adták, a legtöbbet, amit ember osztályáért, társaiért, népéért feláldozhat; itt az új világ, s népünk most tiszteleg a mártírok emlékének. Emlé­kezik és nem felejt: érte, mai életéért vállalta a halált ma 35 éve Sallai és Fürst. Lantos László landor felrobbantotta a bia­torbágyi viaduktot, s nyomban meghirdették a statáriumot, amelynek előre megtervezett célja a kommunista mozga­lom, a gazdasági és a politi­kai elnyomás ellen mind erő­teljesebben, határozottabban fellépő munkások és parasztok elhallgattatása volt. Az illegá­lis párt helyiségében Buda­pesten, egy Thék Endre utcai házban fogták el Sallai Imrét és Fürst Sándort, s kegyetlen kínzás, barbár vallatás után állították mindkettőjüket a Töreky-tanács elé. Sallai Imre akkor 35 éves volt, Fürst Sándor hat esz­tendővel fiatalabb. Sallai a Tanácsköztársaság idején fele­lős tisztséget viselt, az azután következő időszakban a nem­zetközi munkásmozgalomban tevékenykedett — Fürst Sán­dor az 1919 utáni hazai moz­galom neveltje. Életútjuk a forradalmi harcban találko­zott. Együtt küzdöttek, együtt szervezték a pártot — Sallai 1931-től a KMP titkárságát ve­zette —, együtt hirdették: nincs már messze egy jobb vi­lág. Sallai Imre a siralomház­ból küldött üzenetében így be­» X én, m2. Július 29-én, (tatárláUs tárgyaláson halálra ítélték, majd kivé­gezték Sallai Imrét és Fürst Sándort, a Kommu­nisták Magyarországi Párt­ja két vezetőjét. Jd kommunista szervez- kedésben azért vet­tem részt, mert teljes meggyő­ződéssel a háború ellen vol­tam” — így felelt Sallai Imre a véres kezű, annyi igaz hazafit halálba küldő Törekynek, amikor a statáriális bíróság megkezdte a formális kihallga­tást. Mert jogi formaság volt csupán ott, abban a Markó utcai teremben akkor minden: bíró és ügyész, vád és véde­lem — az ítélet hónapokkal előbb készen állt. A történelem eddig talán legsúlyosabb gaz­dasági világválságának köze­pén, a fasizmus németországi hatalomra jutásának előesté­jén, a Horthy-rendszer bizo­nyítani akart: a külföld előtt igazolni hatalma erejét, az éhe­ző, annyi szenvedéstől gyötört magyar munkásoknak és pa­rasztoknak pedig kérlelhetet- lenségét: vigyázzon mindenki, mert könyörtelen a leszámo- molás. Az ürügy maga is ör­dögi volt: egy nemzetközi ka­Vakáció a hegyekben gazdára talált, esténként nép­szerű szórakozás a televízió­zás. Azt mondani sem kell, hogy a legnépszerűbb műsor­szám az Angyal és a Táncdal" fesztivál közvetítése -volt. A lányoknak Aradszki és Zalat- nai számai tetszettek. Nemé- nyi Drága bakter úr című da­lára volt olyan, aki négy sza­vazatot is küldött — testvérei és édesapja nevében. Az eredmény Németh Katalin Idén már f tizedik vakációját tölti Mátra- szentistvánon. A nyolcadikos kislánynak különösen jót tét! a hegyi levegő. — A nagy kirándulásod után mindig farkasé tvággya látunk az ebédhez, az eltelt ti: nap alatt másfél kilót híz­tam... Szelenszky Máriának ez i kilencedik nyaralása itt, szinte „az ország tetején”. — Mióta külön vagyunk ; felnőttektől, jobb. Az éjszak; is kikentük egymást... A: ilyen csinytevések nélkül nerr igazi a nyaralás. — Karcsi bácsi milyen ebéd del várja a gyerekeket? — Daragaluska leves, kel káposzta főzelék lesz sertés sülttel és pozsonyi kifli... Itt is, ott is hallottam: „t hegyekben vakációzni csudi j dolog... Pilisy Elemér nem fogott M, mert leöntötték a tetejéről. A szakácsot nem olyan fá­ból faragták, mert visszatá­mad. — Dicső harcosok, Inkább az éjszakai támadókról beszél­jetek... — és elmeséli a titok­zatos éjszaka történetét, ami­kor az őrt megijesztette — két kóbor macska... A mai zöldségleves és sertés- pörkölt már mindenkinek íz­lett és holnap hivatásos sza­kács veszi át az ügyeletet a füzesabonyi járás úttörőinek parádfürdői váltótáborában. üdülő - gyermekeknek Mátraszentistvánon építették fel egy évtizede a lőrinci erő­mű dolgozóinak szép üdülőjét, ahol nyaranta sok gyerek él­vezte a vakáció örömeit. — Júniusban készült el a gyermekek üdülője — mondja Rohonczi Károly üdülővezető — ahol kéthetes időbeosztás­ban egyszerre 28-an pihenhet­nek. Teljes az összkomfort. A panelépületet — amelyben négy hálóterem, televízióval, könyvtárral, rádióval felsze­relt klubszoba, hideg-meleg vizes mosdó és fürdő található — a szülők építették. Minden csoporttal pedagógus is érke­zik az üdülőbe, az általános is­kola felső osztályosaival Pusz­tavári Mária jött. — Mi a Programm? — Nyolckor reggeli, délelőtt általában kirándulás, fél egy­kor ebéd, kettőtől-négyig csen­des pihenő, azután uzsonna és vacsora. A házikönyvtár nagy része

Next

/
Thumbnails
Contents