Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

150 ezer ember menekül! arab főidre az izraeli megszállás alól KAIRO (MTI): Gussing, U Thant ENSZ-fő- titkár személyes képviselője szombaton újabb megbeszé­lés-sorozatot tartott kairói ve­zetőkkel a menekült-helyzet­ről, majd Beirutba utazott. Gussing látogatást tett a Sinai- eivatag és a gazai övezet me­nekültjeinek szaharai táborá­ban. Látogatását követően je­lentést készít U Thantnak a menekültek helyzetéről és a hadifogolycseréről. Az egészségügyi világszer­vezet Kairóban tartózkodó igazgatója időközben bejelen­tette, hogy a közel-keleti há­ború óta a Jordán folyó Iz­rael által megszállt nyugati partvidékéről körülbelül 150 Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára in­terjút adott a La Tribüné de Lausanne párizsi tudósítójá­nak. Ebben meghatározta azo­kat a feltételeket, amelyek­nek teljesítése lehetővé teszi a baloldal kormányra jutását Franciaországban. Rámutatott arra, hogy a leg­utóbbi nemzetgyűlési választá­sok új politikai helyzetet te­remtettek. Nem biztos, hogy a most megválasztott nemzet- gyűlés 1972-ig hivatalban ma­rad, ha a népi ellenzéki moz­galom továbbra is megfelelően í ijlődik a baloldali pártoknak nagy esélyük nyílik a többség megszerzésére. Ehhez azonban két fontos feltételnek kell tel­jesülnie. Az első: széles körű akcióegységet kell kifejleszte­ni az országban a kormány antiszocialista és antidemokra­tikus politikájával szemben. A második: a Francia Kommu­nista Párt és a többi baloldali párt közös kormányprogram­jának kidolgozása. Elmondotta, hogy a Francia Kommunista Párt saját prog­ramját nem tekinti olyan szö­vetségnek, amelyet a többi pártnak feltétlenül el kell fo­gadnia. Arról van szó, hogy kölcsönös javaslatok alapján, együttes akarattal közös prog­ramot dolgozzanak ki. ezer ember menekült arab föld re. Az iráni megbízott elmon­dotta, hogy a szíriai Kuneitra városból körülbelül ötvenezren települtek le Damaszkuszban és a főváros környékén. Karthoumban folytatódnak a kedden kezdődő arab kül­ügyminiszteri értekezlet elő­készületet Kairól értesülések szerint legalább tíz arab ál­lam képviselteti magát, kö­zöttük két újabb jelentkező: Tunézia és Marokkó. Algéria és Szaúd-Arábia állásfoglalása egyelőre nem ismeretes. Jelez­te már részvételi szándéku­kat: Egyiptom, Szíria, Liba­non, Jordánia, Jemen, Kuwait, Líbia és — mint házigazda — Szudán. A kommunisták nem köve­telik az egész gaulleista al­kotmány eltörlését, hanem csak azoknak a rendelkezések­nek a megváltoztatását, ame­lyek a személyi hatalmat in­tézményesítik. Kifejtette, hogy az európai biztonság tekintetében a kom­munisták fő feltételei a kö­vetkezők: a háború utáni né­met határok tiszteletben tar­tása, annak megtiltása, hogy Németország bármilyen formában nukleáris fegyver­hez jusson, a két német ál­lam létezésének elismerése, együttműködés valamennyi európai nép között. WASHINGTON (MTI): A UPI washingtoni jelenté­se szerint Robert McBride, az Egyesült Államok kinshasai nagykövete, felkereste Mobutu kongói elnököt, hogy közbelép­jen Csőmbe érdekében. A nagykövet kifejtette, hogy az amerikai kormány véleménye szerint Csőmbe kivégzése „nem lenne bölcs dolog” és rossz ha­Események —- sói okban WOOMERA: Az ausztráliai Woomerában szombaton hajnalban két má­sodperccel a start előtt, mű­szaki hiba miatt, elhalasztot­ták az Európa 1. elnevezésű, a nyugat-európai országok ösz- szefogásával megépített rakéta indítását. PORT SZAID: Abie Nathan, izraeli vendég­lős, aki másfél évvel ezelőtt sportrepülőgépén egyízben már „egyéni béketüntetésre” Egyiptomba repült, megismé­telte vállalkozását. Fehérre festett kis repülőgépe a Port Szaid mellett levő El Gamil repülőtéren leszállási enge­délyt kapott, mert üzemanya­ga elfogyott. Az EAK hatósá­gai szerint Abie Nathan ma­gatartása arra vall, hogy nem egészen normális. Kihallgat­ták, megvendégelték és figyel­meztették, hogy többé ne pró­bálkozzék hasonló kalandos repüléssel, majd gépéhez ve­zették, amelyet Időközben fel­töltöttek üzemanyaggal. Abie Nathan elrepült Port Szaid re- pülőterérőL Kairói sájtóértesü- lések szerint, hazatérése után az izraeli hatóságok letartóz­tatták. KAIRO: A Gumhuríja újabb részle­teket közöl az EAK-ban elha­tározott pénzügyi intézkedé­sekről. Megírta, hogy a kivált­ságok felszámolása jegyében kétszáz különböző kedvez­ményt és segélyt szüntetnek meg:ezzel 4,6 millió fontot ta­karítanak meg. ROMA: Egy felbecsülhetetlen értékű, 13. századbeli Madonnát és több más értékes festményt talált a svájci rendőrség Quinto Giorgini olasz állam­polgár villájában, a Luzerni- tő partján. A Madonnát 1964- ben lopták el egy olasz temp­lomból. Giorginit letartóztat­ták. (MTI) tást váltana ki külföldön. A washingtoni hivatalos sze­mélyiségek a hírhez gyorsan hozzáfűzték, hogy a nagykö­vet véleménynyilvánítása „nem volt hivatalos véleménynyilvá­nítás”. Ha az lenne, akkor még az a vád érhetné az Egyesült Ál­lamokat, hogy beávatkozik Kongó belügyeibe. WaJdech Rochet i A baloldali pártoknak nagy esélyük nyílik a többség megszerzésére Franciaországban Az amerikai kormány véleménye: Csőmbe kivégzése „nem lenne bölcs dolog" A JIu fogadtatnia (109 évvel ezelőtt jelent meg a Tőke első kötete. Franz .»»earing Marx Károly élete című könyvében beszámol a korszakalkotó mű nemzetközi fogadtatásáról. Itt közölt részle­tünk a könyv egyik fejezete.) A z a remény, amelyet Engels a Tőke első kö­tetének befejezése után úgy fogalmazott meg, hogy Marx e „lidércnyomás lerázása” után egészen más embernek fogja magát érezni, csak rész­ben ment teljesedésbe. Marx fő gondja egyelőre könyvének sikere maradt. 1867. november 2-án ezt írta Engelsnek: „Könyvem sorsa idegessé tesz. Nem hallok és nem látok semmi mozgást." Akkor, amikor Marx a fen­tieket írta, könyve még alig két hónapja látott napvilá­got, alapos bírálat megírásá­hoz ez túl rövid idő volt. Amennyiben azonban nem az alaposság volt a lényeg, ha­nem csak az, hogy némi „lár­mát csapjanak” a könyv kö­rül — s Marx az Angliában elérendő hatás kedvéért eleinte azt tartotta a legszük­ségesebbnek —, úgy e tekin­tetben Engels és Kugelmann jelentős sikereket értek el. Számos lapban, köztük polgá­ri lapokban is, előzetes is­mertetéseket helyeztek el a könyv megjelenéséről, s itt- ott leközölték magát az elő­szót. Ezenfelül előkészítettek egy — az akkori idők fogal­mai szerint — bomba hatású reklámot is: Marx életrajzá­nak és arcképének közzététe­lét a „Gartenlaubé”-ban. Marx könyve, ha nem is mindjárt az első hónapokban, de alig valamivel később, néhány igen jó kritikát ka­pott. így Enge Is tői a „Demok­ratisches Wochenblatt”-ban, Schweitzertől a „Social De- mokrat”-ban és Josef Dietz- gentől ugyancsak a „Demok­ratisches Wochenblatt!”-ban. Marx nemcsak Engelsről, akinél ez magától értetődő volt, hanem Schweitzerről is elismerte, hogy tudja, hol vannak a dolog súlypontjai, és egyes tévedésektől elte­kintve, egész jól átrágta ma­gát az anyagon; Dietzgent pe­dig — akiről Marx csak könyve megjelenése után hal­lott először — mint filozó- fiailag tehetséges főt üdvö­zölte, anélkül azonban, hogy egyébként túlbecsülte volna. A z első „szakember” is hallatott magáról már 1867-ben. Ez Dühring volt, aki a Meyer-féle lexikon ,,Függelék”-ében ismertette a könyvet; Marx úgy vélte, hogy Dühring nem érezte meg, hogy a „Tőke” fejtege­téseiben milyen új alapele­mek vannak, de azért nem volt elégedetlen ezzel a bí­rálattal. Sőt, „nagyon tisztes­ségesnek” mondta, habár sej­tette, hogy Dühring nem any- nyira az ügy iránti érdeklő­désből és megértésből foglal­kozott a könyvével; mint in­kább a különféle egyetemi nagyságokkal szemben érzett gyűlöletből. Marx dialektikus módszere ugyanis egyeseknek valóban érthetetlen volt. Ez különö­sen abban mutatkozott meg, hogy még olyanok is, akik nem voltak rosszakaratúak, sem közgazdaságilag járatla­nok, csak nehezen tudtak el­igazodni a „Tőké”-ben, míg éppen megfordítva, mások, akik alig rendelkeztek köz­gazdaságtani ismeretekkel, s többé-kevésbé ellenségesen álltak szemben a kommu­nizmussal — viszont valami­kor otthonosan mozogtak á hegeli dialektikában —, nagy lelkesedéssel beszéltek Marx könyvéről. Különösen hangzott Frei- ligrath ítélete az első kötet­ről, amelyből egy példányt Marx ajándékba adott neki. Marx és Feiligrath 1859 óta barátilag érintkeztek, habár barátságuk ege, harmadik személyek hibájából, olykor be-bebörult. Freiligrath szí­vélyes köszönetét mondott a „Tőke” első kötetéért Leve­lében azt írja, hogy nagyon sok tanulságot, gazdag élve­zetet merített a mű tanulmá­nyozásából. A siker, vélte Freiligrath, talán nem lesz túl gyors és túl hangos, de csendes hatása annál mé­lyebb és tartósabb lesz. „Tu­dom, hogy a Rajnánál sok kereskedő és gyáros lelkese­dik a könyvért. Ezekben a körökben be fogja tölteni a tulajdonképpeni célját — s mellékesen, a tudósoknak, mint forrásmű, nélkülözhe­tetlen lesz.” Egészen másként nyilatko­zott Ruge, aki a kommuniz­must legszívesebben megfoj­totta volna egy kanál vízben, s akinek a feje egyáltalán nem volt túlterhelve közgaz­dasági ismeretekkel, viszont hajdanában, mint újhegelista, jól megállta a helyét. „Kor­szakalkotó mű — írta Ruge —, ragyogó, sőt olykor va­kító fényt vet a különböző társadalmi korszakok fejlő­désére és hanyatlására, va­júdásaikra és borzalmasan fájdalmas napjaikra.” A z értéktöbblet leveze­•*“-lése a meg nem fizetett munkából, a korábban ma­guknak dolgozó munkások ki­sajátításának elemzése, a ki­sajátítók kisajátításának megjövendölése valóban klasszikus. Marxnak széles körű tudományos képzettsé­ge és nagyszerű dialektikus tehetsége van. Hasonlóan vé­lekedik Ludwig Feuerbach is, csakhogy ő, saját fejlődésé­nek megfelelően, nem annyi­ra a szerző dialektikáját tar­totta fontosnak, mint inkább azt, hogy a „könyv igen gaz­dag. rendkívül érdekes és tel­jesen vitathatatlan, jól lehet hallatlanul zsúfolt tények­ben”. Fordításban az első kötet először Oroszországban je­lent meg. Marx már 1868. ok­tóber 12-én közli Kugelmann- nal, hogy egy pétervári könyvkereskedő azzal a hírrel lepte meg. hogy a fordítás már nyomás alatt van, és ké­ri tőle a fotoprogrammját (aláírásának kópiáját) a könyv címlapjára. Marx nem akarta ezt a csekélységet „jó barátaitól”, az oroszoktól megtagadni; hiszen a Proud­hon elleni könyve is, úgy­szintén a „Politikai gazdaság­tan bírálatához”, sehol sem volt olyan kelendő, mint Oroszországban. A dolog azonban még- sem így állt. A fordí­tás ugyan csak 1872-ben je­lent meg, de komoly, tudo­mányos teljesítmény volt, amely „mesterien” sikerült, mint befejezése után maga Marx is elismerte. Az orosz cenzúra a fordítás kiadását a következő indoklással enge­délyezte: .Habár a szerző, meggyőződése szerint, teljes mértékben szocialista, s az egész könyvnek teljesen ha­tározott szocialista jellege van, de figyelembe véve azt, hogy a könyv előadási mód­ja egyáltalán nem nevezhető mindenki számára hozzáfér- hetőnek, s másrészt azt, hogy bizonyítási módszere szigo­rúan tudományos, matemati­kus, — a bizottság kijelenti, hogy e könyv bírósági úton való üldözése lehetetlen.” Ezzel egy időben kezdett napvilágot látni a francia fordítás, mégpedig ugyan­olyan formában, mint a szín. tén akkor megjelenő máso­dik német kiadás: részletek­ben. Az angol fordítást pedig, amelytől pedig oly sokat várt, Marx már nem élte meg. H műszaki fejlesztés és az éGe^szlBSMOjaeal Lapunk szombati számának első oldalán tájékoztatást adtunk arról, hogy pénteken Egerben ipari aktivaértekezlet és azt megelő­zően a megyei párt-végrehajtóbizottság tár­gyalta a műszaki fejlesztés helyzeteiét és fel­adatait. Mérnökök, közgazdászok, igazgatók és pártmunkások mondták el tapasztalataikat, figyelemre méltó javaslatok és fontos határo­zatok születtek. Mindezt a napi munka során hasznosítani kell, ezért a fontos tanácskozás főbb megállapításairól emlékeztető összefog­lalót közlünk. Az 1953—1966 évek között teljesített beru­házások összege közel ötmilliárd forint volt és ezek a befektetések jelentős hatást gyako­roltak megyénk arculatára, ipari szerkezetére. Űj üzemek létesültek, kőolaj, földgáz, bento- nit, félvezetők, kompresszorok, alumínium tu­busok és más új termékek előállítására, gyártására került sor. Az iparban sok dolgozó talált munkát és biztos megélhetést. Vajon kellő mértékben kihasználtuk a ren­delkezésre álló anyagi és szellemi erőt? Mit kell tennünk ezután, hogy a műszaki fejlesz­tés hatékonyabb legyen és jobban szolgálja a lakosság életszínvonalának emelkedését? Fő­leg erre a kérdésre keresett választ az ipari aktívaértekezlet, nagy felelősséggel és hozzá­értéssel, a gazdasági élet elemzésével, az okok és okozatok felderítésével, gyakorlati tapasz­talatok és elméleti következtetések leszűrésé­vel. Előrehaladás — lemaradás Az 1957 utáni években több figyelem for­dult a műszaki fejlesztésre. Ennek eredmé­nyeként bővült az előállított termékek köre, nőtt a termelés gépesítése, automatizálása, villamosítása és kemizálása. Nőtt az üzemi dolgozók kultúrája, csökkent a fizikai és a szellemi munka közötti különbség. A műszaki fejlesztés eredményeként kevesebb lett a ne­héz fizikai munka aránya, kisebb a baleset- veszély. A fejlődést többek között elősegítette: a személyi feltételek javulása, a szemlélet es a közgazdaságtudomány előnyös változása, va­lamint az anyagi lehetőségek bővülése. A fejlődés ellenére néhány területen jelen­tté lemaradás tapasztalható. A gyártmányok korszerűsége nem minden üzemben kielégítő, az országos átlagnál lassúbb ütemben nőit a gépesítés. Az anyagi eszközök felhasználása — a javulás ellenére — még mindig nem ki­elégítő, a szellemi kapacitás nem kellően össz­pontosított. A gyártástechnológia terén előrehaladás kö­vetkezett be, a kis- és a részleges gépesítés terén számottevő előrehaladás történt, jelen­tősebb gépipari üzemeink elérték a komplex gépesítés színvonalát. Viszont nem kielégítő az üzemen belüli anyagmozgatás, a szállítás, a raktározás gépesítése. Elmaradtunk a köve­telményektől a gyártási folyamatok megfelelő műszaki színvonalú szerszámokkal, készülé­kekkel, műszerekkel történő felszerelésében. Űj, korszerű termék megyénkben a vezér­lőberendezések, gyógyszeripari gépek, mü- anyagbetétes koronadúgók, Diesel-elemek. Si­került felszámolni a profilgondok többséget Intézkedések történtek a korábban Is gyár­tott termékek hasznos tulajdonságainak foko­zására, a műszaki és esztétikai követelmények kielégítésére. Tovább nőtt — ha nem is a le­hetőségekhez képest — az exportképes ter­mékek sora. Az ózonfejlesztő berendezés jobb­nak bizonyult a nyugatnémet terméknél, a tűzálló alumínát cement minőségben megelőz­te a francia gyártmányt, a dohánygyár ter­melésének mintegy 2/3-a exportképes, kor­szerű gyártmány. A tanácskozás felhívta a figyelmet, hogy az üzemen belüli tudományos, kutató és kí­sérleti munka bevezetésére, illetve kiszélesíté­sére még csak a kezdeti lépéseket tettük meg A műszaki könyvtárakat, a rendelkezésre álló szakirodalmat és a tanulmányútakat nem ki­elégítően használják fel. Az újítómozgalmat kevésbé sikerült a műszaki fejlesztés szolga­latéba állítani. Nem kielégítő a műszaki fej­lesztés és újítás anyagi-erkölcsi ösztönzése. A pártszervezetek általában napirenden tartót ták a műszaki fejlesztés kérdéseit, de jelen­tőségéhez képest nem kapott megfelelő helyet a párt gazdaságszervező munkájában, a szo­cialista munkaverseny kedvező hatással volt a termékek minőségére, korszerűségére, az exportképesség fokozására, általában a gazda­ságos termelésre. A műszaki fejlődés viszony­lag lassú ütemére a gazdasági, közgazdasági tényezők és politikai munka hiányosságai ki­hatottak. Fokozott igények — nagyobb lehetőségek A tanácskozás egyöntetűen megállapította, hogy a párt gazdasági szervező, irányító és ellenőrző munkájában a műszaki fejlesztés­nek fontosabb helyet kell biztositanl. Ezzel eredményesebben segítsék elő a műszaki-gaz­dasági vezetés hatékonyságának növelését, hogy megteremtsük az életszínvonal folyama­tos emelésének anyagi alapjait A politikai munka eszközeivel értessük meg az üzemek dolgozóival, hogy a műszaki fejlő­dés lehetséges leggyorsabb ütemének megva­lósítása nem rövid időre szóló feladati ha­nem a szocialista társadalom fejlődésének minden szakaszára érvényes, tehát általános követelmény. Érvekkel, tényekkel magyaráz­zuk, hogy az élet- és a munkafeltételek jelen­tős mértékben függnek a termelés minden­kori műszc ki színvonalától. A pártszervezetek segítsék elő, hogy a mű­szaki fejlesztés hosszabb távra kidolgozott program alapján történjen. A napi operatív feladatok megoldása feleljen meg a távlati céloknak, ezzel is biztosítsuk a fejlesztés tu­datosságát és tervszerűségét. A műszaki fejlesztési munkában a legfon­tosabb feladatok továbbra is a műszaki-gaz­dasági szakemberekre hárulnak, mégis, a ko­rábbinál jobban kell támaszkodni a szakmun­kásokra és az újítókra, akiknek gyakorlati ta­pasztalata, szaktudása jó segítséget jelent. Kis ráfordítással nagy eredményt A gyártás- és a gyártmányfejlesztésen túl további erőfeszítések szükségesek a meglévő állóeszközök jobb kihasználására. Ezért a meglévő állóeszközök jobb kihasználása mel­lett a legtermelékenyebb gépek, berendezések több műszakos üzemeltetésével, az alkalma­zott technológia optimális megválasztásával, a gyártási útvonalak lerövidítésével segítsük elő a termelés minőségi mutatóinak javulását. Fokozni kell az exporttermelést folytató üzemek korszerű technikai felszereltségét, a termékek hasznos tulajdonságainak fejleszté­sén túl az esztétikai és a csomagolást igények­re az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordí­tani. Természetesen anyagi eszközökkel a jövőben sem fogunk bővelkedni, de az új gazdasági mechanizmus megteremti annak lehetőségét, hogy a vállalatok a műszaki fejlesztéshez szükséges eszközöket megszerezzék. A gyárt­mány- és a gyártásfejlesztés a jövőben válla­lati kategória lesz. Ebből következik, hogy a tudományos kutatások eredményeit közelebb kell vinni a gyakorlathoz, jobban fel kell használni a termelésben. A mérnökök, technikusok és közgazdászok az eddiginél jobban kapcsolódjanak be a szo­cialista verseny különböző formáiba, segítse a munkavállalások és az újítások megvalósí­tását. Az üzemek fordítsanak nagyobb figyel­met a műszaki és közgazdasági szakemberek képzésére és foglalkoztatására. A viszonylag szűkös lehetőségekkel is bol­dogulhatunk, ha jól differenciálunk a fela­datok között, ha a fejlesztés feltételeit ponto­san számba vesszük, ha a legfontosabb fela­datokra összpontosítjuk a szellemi és az anyagi erőt. Kis ráforításokkal viszonylag gyorsan megtérülő és nagy eredményt hozó fejlesztésre törekedjünk. Eddigi sikereink jó feltételeket teremtenek a következő feladatok megoldásáho*. W- A.

Next

/
Thumbnails
Contents