Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-29 / 177. szám
Ma este a ív-bem EZEK A FIATALOK Új magyar film Megszületett az első olyan •»agyar játékfilm, amelyben a magyar tánczene a főszereplő. Az Ezek a fiatalok című film sztárja a magyar beat-zene. Egy film nem születhet véletlenül, még a habkönnyű műfaj, a tánczenés film sem. Nem véletlen, hogy eddig nálunk hasonló műfajú játékfilmet nem láttunk, ugyanis hiányzott hozzá a megfelelő nívójú főszereplő, a színvonalas magyar tánczene és zenekar. Ma már az Illés és a Metro együttes a legkorszerűbb és a legmodernebb beat megszólaltatásával annyira megnyerte a fiatalság tetszését, hogy próféták lehetnek saját hazájukban is. Ez nagy szó nálunk, ahol mindig és minden korban a nyugati tánczenei irányzatok és zenekarok valamiféle elérhetetlen magasságban lebegtek a fejünk felett, legalábbis a fiatalság véleményében. Illésék egyéniségek, törevésük, hogy a magyar zenei kincset felhasználják számaik komponálásánál és hangszerelésénél. Az egyéniség utat tör magának, ha találkozik a közönség igényével, és Szörnéyi Leventéék is utat törtek a film felé. Saját számaikat játsszák a filmvásznon, saját szövegeiket éneklik egyenletesen magas színvonalon. Ma már a Szörényi—Bródy (a szövegíró társ) szerzőpá'r és a táncdalénekes Koncz Zuzsa arra is képes, hogy játékfilmmel bizonyítson tehetsége mellett. Nem jósolunk merészen, ha azt mondjuk, hogy a filmből, illetve a film dalaiból sláger lesz. És őszintén kívánjuk, hogy ezekből legyen is sláger! Nem véletlen, hogy ennyi szót pazaroltunk a zenére. Talán furcsának tűnik ez, hiszen filmről van szó. De zenés filmről. Sajnos, az Illés-zenekar produkcióját végigkísérő keret- játék nem ér fel a zene színvonalához. Banovich Tamás és Abody Béla története nagy igyekezetében, hogy elkerülje a hasonló „sláger”-filmek Nyugatról hozott sablonjait, önteltségét, magamutogatását és öncélúságát — átesett a ló másik oldalára. Fantáziátlan történet ez egy érettségi előtt álló fiatalemberről, aki közben gitározik. A filmben korunk szinte minden egyes ifjúsággal foglalkozó valódi és álproblémáiból jut egy-egy epizód, vagy odavetett utalás — a továbbtanulástól, az első csókon át, a szülőkkel való meg nem értésig. A filmben ugyan valóban fiatalokat látunk nagy tömegben, a hangversenypódium előtt, vagy tánc közben és az iskolában, de ezek a fiatalok arc nélküliek, szürkék. Szürkék, mint a képek, mert Vagyóczki Tibor kamerája elé nem került semmiféle egyéni a túlságosan tipizált tömegből és arcokból. Annyira hangsúlyozottan egyszerűek a képek, hogy az már hiba, és operatőri igénytelenségbe csap át, csökkentve a film élvezetét. Értjük mi azt, hogy ez nem revü- film, vagy nem egy sztár karrierjét bemutató film, de film, és azzal még nem esik az öncélú magamutogatás és a sztárkultusz hibájába, ha nem a végtelenségig fényképezi a kopár kultúrotthonok és báltermek világát. Mert nem dokumentum-, hanem játékfilmet látunk még akkor is, ha a színészek, Kosztolányi Balázs, Berek Katalin, Kállai Ferenc, Öze Lajos és a többiek, csupán Szörényi Leventéék „árnyékában” állhatnak csak a kamerák elé. Mindenesetre Banovich Tamás rendező — a kifogások ellenére — ismét újfajta filmmel ajándékozott meg bennünket, mint már előzőleg is egyszer, hiszen ő készítette az első egész estét betöltő táncfilmünket is. Űj filmje sikerre is számíthat, különösen a beatzene rajongóinak körében. Berkovits György Tegnap, ma, holnap Az érem minden oldala Szombat, 20.20, Komlóé János szerzői estje. Miként a műsor szerkesztője tájékoztatott bennünket, az adást a sokoldalú újságírónak — dráma- és filmíró, humorista, publicista, kritikus — humoros írásaiból állítottak össze. Kom- lós Jánost tehát ezúttal arról az oldalról ismerjük meg — ha őt még egyáltalán be kell mutatni a tv-nézőknek —, amelyet éppen a televízióban is gyakorol: vidám írásaiból kapunk teljesebb képet ezzel a műsorral, amely beillik a televízió, humoristákat rendszeresen bemutató szerzői estjéinek sorába. A bemutatásra kerülő krokik, vidám jelenetek közül egyeseket már ismerhetünk, másokat pedig a szerző kifejezetten erre az alkalomra írt. Az író a „tévé-szerűsí- tést” is maga végezte és a bevezetőt is ő mondja el. A műsorban helyét kapott darabok a tőle megszokott témakört: az aktuális közéleti és kulturális kérdéseket ölelik fel. Képünkön Váradi Hédi és Márkus László, a szerzői est két főszereplője. Sikeres fél év Helytálltak a vasutasok Három asszonyt, egy nápolyit, egy milánóit és egy rómait alakít ebben a három apró meséből összeállított filmben Sophia Loren. A három novella három vígjátéki ötlet, s közös vonása mindháromnak az őszinteség, amely nélkül vígjátékot írni nem lehet. És itt nem azért hangsúlyozzuk az írást, mert a Nápolyi Adeli- nát Eduardo de Filippo irta, a Milánói Anna forgatókönyve Alberto Moravia elbeszéléséből készült, míg a Római Mara Cesare Zavattini szellemes parabolája a kurtizán és a pályájáról lemondani készülő pap- növendékről, Ezek a filmnoOlasz fflmvígjáték mekektől nyüzsgő Nápolyt, a feloldódó, mindenben közügyet kereső együvé tartozást harsogják a képek, majd a hűvös és gazdag Milánóban a gazdag és rideg lelkű asszonyt kapjuk, hogy a harmadikban. Rómában, a lélek dolgairól elmélkedhessen az író, a rendező, a szép Mara — és a közönség. Amennyire Sophia Loren filmje ez a három novella, legalább annyira Vittorio de Sicáé is, akinek egyénisége, életfelfogása szabja meg ennek a három, egymondatos ötletből készült filmnek a havellák szövegükben lírai remeklések, nem minden bölcselkedés nélkül. tárait és teremti meg atmoszféráját. Csak az asszonyt járja itt körül a rendező, és nem engedi, hogy a partner, Marcello Mastroianni, egy pillat- ra is szabaduljon alárendeltségi helyzetéből. így válik líraivá minden képsor, mert csak állapotot rögzít anékül, hogy az asszony körül a tettek küzdelemmé alakulnának. S az is rendezői bravúr, hogy a vígjátékot a szellemes párbeszédek juttatják célba. Giuseppe Rotunno színes képei hűen adják Nápoly, Milánó és Róma levegőjét. Tro- vajoli zenéje pedig szerenád- szerűen édesíti a. vígjátékot, amely Sophia Loren kasszasikert hozó jutalom játékának tűnik. Farkas András Eredményesen, jól dolgoztak az elmúlt fél évben a hatvani MÁV dolgozói. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint hogy valamennyi szolgálati hely élüzemszint fölött teljesítette féléves feladatát. Pontosan, precízen indultak a személy-, a tehervonatok, maximálisan kihasználták a vagonokat, megtakarítottak 6200 tonna szenet lényegesen javult a munkafegyelem, s ami nagyon biztató eredménynek számít: számottevően csökkentek a balesetek. Külön dicséretet érdemelnek a Hatvani Fűtőház, a Hatvan—füzesabonyi Pályafenntartási Főnökség és a Villamos Vonalfelügyelőség dolgozói. Minden egyes tervmuItattót túl teljesítettek, munkájukkal jelentősen hozzájárultak a szép eredményekhez. A hatvani MÁV szocialista brigádjai az elmúlt fél évben is példamutatóan dolgoztak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom '50. évfordulójának tiszteletére szocialista munka- versenyt szerveztek. A jubileumi munkaversenyhez jelentős vállalásokkal csatlakoztak a brigádok. A vállalásokat, az ígéreteket tettek követték. Valameny- nyi brigád 100 százalékra teljesítette ígéretét. Tovább erősödött az elmúlt fél évben a hatvani és a kassai brigád-bará+ság. A két állomás szocialista brigádjai már évek óta baráti kapcsolatban állnak egymással, közös megbeszélések, tapaszta- latcserés látogatások fémjelzik a két állomás baráti együttműködését. Helytálltak a munkában a KISZ-fiatalok is. Az óv elején védnökséget vállaltak a Vison- tára érkező gépek szállítása fölött. A gépek mindig időben érkeztek rendeltetési helyükre. Munkával köszöntötték a KISZ VII. kongresszusát, és a KISZ-brigádok is csatlakoztak az 50. évforduló tiszteletére indított jubileumi munkaversenyhez. Az eredmények azt mutatják; a hatvani MÁV dolgozói becsülettel helytálltak munkában az elmúlt félév ben. DOBOZ V IMRE A Nápolyi Adelinában sokszor nem is arra figyelünk, mit és hogyan mesterkedik ez a börtöntől reszkető, íeketéz' nápolyi asszony, hanem azt a szórakoztató és számunkra bizarr folyamatot ámuljuk végig | ahogyan ennek az Adelinának a sorsa nápolyi közüggyé dagad. Csak egy szürke nápolyi utca szürke asszonyát állítja elénk olcsó okok és nagyszerű emberi célok közötti küzdelemben az író, Eduardo de Filippo, mégis teljes képet kapunk az életért tíz körömmel harcoló, sokszor megmosolyogható nápolyi kisemberről. A gazdag milánói asszony egyetlen autóútja, néhány mondata és pár kendőzetlen mozdulata elegendő ahhoz, hogy Alberto Moravia egy elkényeztetett szépasszony életének ürességét, tartaimatlan- ságát bemutassa. A Római Mara hősnőjének szomszédságában öregek élnek fiatal papnövendék-unokával. Mi sem természetesebb, hogy a nagyvilági call-girl kíváncsi lesz a fiatal, tiszta lelkű fiúra, az viszont romlatlan izgalommal érdeklődik a testi bájait alig takaró nagyon csinos nő után. A konfliktus nyilvánvaló, be is következik a krízis, de hogyan oldja fel Zavattini? A játék perdül. Mara ajándékaival, áhitatos ígéreteivel — amiket be is tart — visszaküldi a fiatal fiút pályájára, míg maga is a sajátján marad. A rendező, Vittoria de Sica, három pikáns témát illes’kt egymás mellé, de mindegyiknek meghagyja, saiátos légkörét. mondanivalóját. Nem véletlenül következnek úgy a novellák, hogy először a gyer1067. július 29., szombat 36. Kilépek gyorsan, ne húzzuk az időt, és egyszer legalább elébe vágok Desőnek (ha már hagyja): közben azt gondolom, de persze csak gondolom, hogy nem mindig az a legalkalmasabb, aki legftu- gébben jelentkezik. — ön hadnagy? — Igen. — Megbízom önt a megalakítandó magyar század parancsnoki teendőinek ellátásával. Ismerkedjék meg Baluh kapitánnyal, a további rendelkezéseket és felvilágosításokat tőle fogja megkapni. Helyettesére, a szakaszparancsnokra, a szolgálatvezetői beosztásokra nézve majd neki tegyen személyi javaslatokat. Egyúttal kérem, vegye tudomásul, hogy a századhoz ezt az elvtársat... — Fésűs Járó! — Igen, ezt az elvtársat neveztem ki politikai tisztnek. Gallai ezen annyira elcsodálkozik, hegy füttyent egyet, holott ilyesmit parancskiadás közben nem szokás mivelni. — Na mi az? — kérdi, míg kifelé igyekszünk a parancsnok szobájából. — Te is felcsapsz? Azt hittem, csak dumálni tudsz. Mindenki megkönnyebbült. Döntöttünk. Sorki elröhriti magát. — Ez — mondja, Fésűs Járóra mutatva — minden kilométert kétszer tesz meg. A gacsos lábával nemcsak lép, hanem kaszál is. 1 Fésűs Járó is nevet, nem sértődik meg. Deső azonban rászól Sorkira. — Ha elfeledted volna, figyelmeztetlek: Fésűs Járó mostantól fogva katonai elöljáród, engedelmességgel és tiszteletadással tartozol neki. Sorki köp egyet. Desőről az újdonsült politikai tisztre bámul. Homloka dudora mögött nyikorogva elindul a gépezet, s lassan, módszeresen feldolgozza azt a tényt, a belőle eredő következtetésekkel együtt, hogy Fésűs Járó zsidónak gyanított, ám annak idején szabályszerűen keresztvíz alá tartott, bujkáló munkaszolgálatos egyik pillanatról a másikra tisztté változott. Kint a folyosón egyszer- csak odapattan melléje, s a szokottnál kissé éneklőbbre nyújtott, illedelmes érdek’ő- dést rejtő hangon lejelentkezik. — Politikai tiszt úr, Soi-ki törzsőrmester alázatosan jelentkezem. Gallai zsírosán vigyorog. Ezt a gazember Sorkit, miután a fogságtól megmeneke- dett, légióként az érdekli, vajon meghagyják-e a törzsőrmesteri sarzsijában, vagy afféle kutyaütőként kell elölről kezdenie a. katonai pályafutást. Fésűs Járó azonban nagyobb dolgokkal foglalatoskodik, ügyet sem vet a hangsúlyra, annál inkább a megszervezendő egység demokratizálására. — Ez így nem lesz jó — feleli. — Először is, elvtárs vagyok, nem úr. Másodszor, hogy alázatosan, ez nincs, ez meghalt. Jelentkezem, kész. Sorki megpróbálja ekképpen, az elvtárs azonban herseg a foga közt, mint az éretlen egres. El is savanyodik tőle a képe. Két órával később karszalaggal, igazolvánnyal, csillagos sapkával felszerelve lépünk ki a parancsnokság kapuján. Fél négy. Szürkül. Reggelig eltávozást kaptunk, becsületszóra, hazamehetünk, csak reggél kezdődik a munka, az első itteni magyar egység megszervezése. A front messze lökődött, távoli moraját alig hallani. A Cseresznyés felől másféle lárma közelít: kocsizörgés, kiabálás. Binetek fuvaros ereszkedik le a főtérre stráfkocsival, o-osz katonák és ámuldozó civilek kísérik. A fuvaros öklét rázza, erősen kiabál. Végre megértjük, mit. — Én, magam! Senki se segített! Beléjük! Hadd kiabáljon, gyerünk, úay is kevés az időnk. Gallai azonban megáll, visszafog bennünket. Elkeseredetten káromkodik. — A rabló istenit, odanézzetek: ellopta a hulláinkat. Binetek fuvaroson, ahogy hadonászik, jobbra-balra leng foltozott bőrkabátja. őszes üstöké kitűremli1' a kucsmája alól, hangja olyan rekedt, mintha egy jó hosszú lakodalmat kidanolt volna. Mögötte a stráfkocsi fenékdeszkáján ügyesen kiterítve a nyilas meg a két csendőr, szinte többnek látszanak, mint ahányan vannak. Ez a Binetek kirakatrendezőnek is megtenné. A hullák lábáról már hiányzik a csizma, a fejük alatt azonban gondosan elhelyezett venyigeköteg. — Én magam! — recsegi Binetek. — Senki se segített! Beléjük! Sorki haragra lobban, süppedt szeme zölden világol. Erkölcsi felháborodása csaknem olyan heves lehet, mint a lepipált szakmabeli bosszúvágyó dühe. Hullát még nem lopott. — Adok én néki egy olyan pofont, az anyjába hempere- dik vissza. Hát ekkora disznót is megbír a föld? — Itt maradsz — inti le Deső. Rajta nem látszik semmi felindulás. Inkább valami messzenéző, öreges derű. — Fogadni mernék — mondja elgondolkozva —. senki se kérdezte meg, mivel durrantott beléjük. Így aztán, ha nem jön közbe semmi, negyedóra múlva Binetek Demeter nemzeti hős. Ha elhiszik neki... miért ne? — Én magam! — hörgi a fuvaros. — Senki se segített... A stráfkocsi, publikummá! körülvéve, oda kanyarodik, ahonnan mi kijöttünk, be a parancsnokságra. Fésűs Járó Sötéten bámul utána. — Na, én azért — fogadko- zik — holnap majd befűtök ennek a piszoknak, csak most már nem akarok visszamenni. — Hirtelen elneveti magát. — De hát tetemet lopni, hogy is juthatott eszébe? Az Áj fái alatt elválunk. — Reggel hétkor, de pontosan — mondja Deső, aztán fejét rázza, hozzám fordul. -- Bocsáss meg, erről le kell szoknom: ez már a te dolgod. Látom a szemén, ez nem annyira feledékenység, mint inkább figyelmeztetés: meg mindig nem szóltam egy kukkot sem, hogy Golovkin irodájában miért vállaltam olyan gyorsan, s a többiek megkérdezése nélkül a századparancsnokságot. Vajon gyanítja-e a teljes igazságot? — hogy egyszer már fölébe kellett kerekednem? Gallai is rám mereszti dülledt szemét. Hiába bámulsz, ezt úgysem lehet szavakkal elintézni, vagy hiába is magyarázkodnék. — Attól tartottam — hadarom, és közben szégvellem magam —, hogy az őrnagy félreérti a te vonakodásodat. Különben is remélem, számíthatok a tanácsaidra. Fésűs Járó bólint. Kezét nyújtja, itt tér le az öregvárosi útra. — Az a fő — mondja elégedetten —, hogy a doigok mégis megoldódtak valahogy. Deső elfordul. A téren lomhán szétterül a homály. — Nem — mondia halkan —, semmi sem oldódott meg Abban igaza van az őrnagynak, hogv vagy innen lehet oda lőni,. vagy onnan ide. Ennél többet azonban nem tudok... Miért ez történt velünk, ami történt, és mi történik majd a háború után? Jó lenne megérni, hogy az ember végre ne gázoljon a maga szennyében: de ha csak kimondom is ezt a kívánságot, inkább misszionáriusnak érzem maiam, mint katonának. Gyorsan búcsúzik. — Jó estét mindnyájatoknak, reggel találkozunk. És hát élünk, reménykedünk: ez végül is nem olvan kevés. Az Aj kavicsai ropognak a talpam alatt. Élünk, reménykedünk. Ez valóban nem kevés. Üjra lehet kezdeni mii» dent. VÉGS
