Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

Kél évtizedes iskola <m z új gazdaságirányítási rendszer közelsége a különböző nézetek, állásfogla­lások valóságos láncreakcióját indította el a közvéleményben. Ezen azonban csak az lepőd­het meg, aki nem számol eleve a vízbe dobott kő természetes és egymásra torlódó, hullám- mozgásához hasonló, gondolati gyűrűzéssel. A gazdasági reformmal kap­csolatos kérdőjelek, aggodal­mak között van egy, amelyről azért is fontos egyértelmű nyíltsággal beszélni, mert az új mechanizmus lényegét érin­ti. Ez pedig, röviden összegez­ve, az a kétség, hogy vajon a vállalatok különböző posztokon dolgozó mai irányítói megfe­lelnek-e majd az újszerű gaz­dálkodás követelményeinek? Aki erre a kérdésre általá­nosan érvényes igennel vagy nemmel próbál válaszolni, anélkül, hogy a gazdálkodás tényleges folyamatait vizsgál­ná, az legfeljebb jósol, de nem felel az aggodalomra. A vállalati vezetést csupán azoknak a tényezőknek az elemzésével lehet megítélni, amelyek azt a bizonyos vezetői stílust, magatartást folyamato­san alakították. E tényezők összegezett, sűrített kifejezése pedig: a gazdasági mechaniz­mus, az irányítás ilyen vagy olyan struktúrája. Ez azt je­lenti, hogy a „régi” mechanizr mus történelmileg szükségsze­rű periódusa a feladatokhoz „szabott” vezetést és stílust ér­vényesített, s ebben csak ak­kor jelentkeztek új tünetek, új követelmények, amikor a gaz­daságirányítás rendszerében is sokasodtak a korszerűsítés irá­nyába mutató jelek. Ami azonban a „régi* me­chanizmus követelményrend­szerét illeti, ebben a gazdál­kodási atmoszférában a benne működő vállalati, minisztériu­mi vezetők teremtették meg az irányítási feltételeit annak, hogy a nemzeti jövedelem — nemzetközi méretekben is ki­magasló ütemben —, 1949— 1965 között évi 6,7 százalékkal növekedjék, hogy az ipar a háború előtti szint hatszorosát termelje, s hogy ebben fél- feudális-félkapitalista elma­radott országban modern ipari ágazatok egész sora alakuljon ki. S tegyük hozzá: mindezt azok a vezetők irányították, akik annak idején, egyik nap­ról a másikra, minden tapasz­talat híján vették át ipari nagyüzemek, ágazatok vezeté­sét őzben, tudjuk, a gazda­ság fejlődött, a kereslet differenciálódott, fokozatosan bekapcsolódtunk a nemzetkö­zi kereskedelem árrendszeré­be, és mindez, meg tucatnyi tényező, történelmi értelemben napirendre tűzte a gazdaság­irányítás rendszerének korsze­rűsítését E roppant hatású gazdasági változásokkal együtt formálódott a vállalati vezetőit zöme is — bár természetesen: nem valamennyi. S itt nem­csak arra utalunk, hogy e ve­zetők számottevő része idő­közben — a tapasztalatok mel­lé — a tárgyi tudást, a kép­zettséget is megszerezte. De ta­lán ennél is fontosabb az a gazdasági körökben ismert ta­pasztalat, hogy a vállalatok vezetőinek egy része már jó néhány esztendeje korlátnak érzi a gazdaságirányítási kö­töttségeket, hogy olykor még különböző furfangos eljárások­kal is megkísérelte érvényesí­teni ötleteit, gondolatait, vagy­is: sokan alig várják, hogy önállóan, elvi és gyakorlati ta­pasztalataikra alapozva dol-i gozhassanak. Természetes, hogy ez nem vonatkozik kivétel nélkül min­den vezetőre. Az új irányítási rendszer egész sör új ismeretet is követel, — a nálunk még szokatlan piackutatási módsze­rektől a matematikai model- lekig, az elektronikus terme­lésprogramozás alkalmazásától az iparszociológia előnyeinek hasznosításáig. Megalapozat­lan és tudománytalan feltéte­lezés lenne azt állítani, hogy ennek minden vezető megfelel majd. Csakhogy figyelembe kell venni az új mechanizmus­nak azt az alapvonását, hogy sok mindent — a vezetői kész­séget, rátermettséget is — „le­tisztítva” mutatja fel; amíg ugyanis a tervalkudozás rejt­hette egykor az alacsonyabb színvonalú irányítás következ­ményeit, a jövőben a vállalati nyereség voltaképpen egyetlen és bárki által leolvasható „mű­szerskálán* fejezi ki majd a vezetés színvonalát yilvánvaló viszont hogy itt sem vezethet ered­ményre a kapkodás, a türel­metlenség, hiszen olyan méretű változás teljes „fordulatsebes­ségének” eléréséhez, amilyen az új mechanizmus, nemcsak az anyagi javak felhalmozásá­ban, de az új irányítási mód­szerek, ismeretek tekintetében is időre van szükség. Két év­tized gazdálkodási eredményei, tényei bizonyítják azonban, hogy a vállalati irányítók zöme képes a legnehezebb feladatok megoldására is. Tábori András Rekord a Pereces-dűlőben A kombájnos mérges. Megint le kellett áll­ni, pedig a fer- tődi búza olyan engedelmesen hajlik a motol­lák alá. Lehet, hogy megint rekordok szü­lethetnek, de hát az új gép időnként ma- kacskodik, mint most is. A se­gédvezető nya­kig porosán, olajosán javítja a hibát, amíg Elek Károly, a gyöngyöshalászi Győzelem Tsz kombájnosa, a beszélgetésre szakít néhány percnyi időt. — Mióta dol­gozik itt? — Két hó­napja. Azelőtt a gépállomás kenyerét ettem. — Milyen a gépe? — SZK 1 cs. jó teljesítmé­nyű gép. — Ezzel érte el a rekordot? — Rekordot? Nem tudom, mire gondol — kérdez vissza Elek Károly, és végül helye­sel, hogy valóban, a Pereces­dűlőben 26 holdnál is nagyobb területet aratott le gépével egyetlen nap alatt — De mennyi egy kombájnos napja? — Természetesen hajnalban kezdődik. Az ember felkel 4— 5 órakor, rendbe teszi a gépet aztán nekivág az árpatáblá­nak. Mint ez a Pereces-dűlő­ben is történt — És akkor? — És akkor hajt délig. Köz­ben meg kellett nézni, hogy a kaszafejnél meglazultak-e a csavarok és mit kell utána­húzni, javítani, hogy késő estig menjen a gép. — Minden sikerült? — A terményforgalmi alig bírta átvenni az árpát, olyan gyorsan fordultak a kocsik. Persze, nagyon jók voltak a terepviszonyok is, így sikerült elérni a rekordot... Ha ezt ma­guk rekordnak gondolják, mert, igaz, hogy nem az idén, de arattam én már le 32 holdat is egy nap alatt Egyik termelőszövetkezet­ben történt, hogy a fiatal me­zőgazdász nem tudott kimen­ni egy távoli munkahelyre, mert mással voltak elfoglal­va a járművek. A főkönyvelő sietett a türelmetlen fiatalem­ber segítségére: — Az udvaron találod a motoromat, menj azzal. — De én nem tudok moto­rozni... Ez a jellemző történet ju­tott eszembe, amikor leendő agrármérnökkel találkoztam Pétervásárán, akik nagy aka­rással, de váltakozó sikerrel sajátították el a motorozás tudományát. Majsányi László­val, a gépészképző szakiskola igazgatójával néhány indítás után akaratlanul is behúny- tuk a szemünket... — ötödik alkalommal vá­lasztják iskolánkat az egyhó­napos szakmai gyakorlat ide­jére a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hallgatói — mondja az igazgató és az előbbi aggodalom úgy látsz’k nem volt hiábavaló, mert az egyik bukósisakos amazon, Nadabán Teréz nekivezeti a motorját a falnak. Baj persze nem történt, a lánv később megint jelentkezik Király Im­re és Danyi László tanárok­nál. — A 124 hallgató kétharma­da jelentkezett motoros vizs­gára. Közöttük sok a lány. Az új agrármérnökökre nem lesz jellemző az előbbi történet, mert megtanulnak motorozni és traktort vezetni. __ A hallgatókat alaposan próbára tette ez a hónap — szól közbe Kun Imre tanár —. lényegében a traktorvezetők háromhónapos tanfolyamának anyagát kellett elsajátítani ilyen rövid idő alatt. És bi­zony az elméleti előadásokkal felvértezett diákok nehezen boldogultak a gyakorlattal... — Mit kell tudni a vizsá­gán? - * V — Ismerni kell az erogepek teljes felépítését, a motorok működését és a több mint har­minc munkagép használatát, valamint a KRESZ-t. Nehéz dolguk lesz azoknak, akik a KPM képviselői előtt is vizs­gáznak, mert a bizonytalanko­dóknak kevés az esélyük-. Bakonyi Sándor tanár a na­ponta ismétlődő gyakorlati be­mutatókról beszél: — Reggel héttől este hatig két óra ebédszünettel tartot­tuk a foglalkozásokat. Egyik részük elméleti kérdésekkel foglalkozott, a többi külön- külön csoportban az erőgépek­kel, munkagépekkel ismerke­dett és vezetési gyakorlaton vett részt. A főiskola elsőéves hallgatói MTZ és Utas trak­torokon tanultak vezetni. A főiskolások — a lányok és fiúk egyaránt — az utolsó órákat is kihasználják a tanu­lásra, izgulnak a jó érdemje­gyekért. Vizsgára készül Di- mény Judit, a földművelés- ügyi miniszter és Kozma Ilo­na, a rektor lánya is. — Nagyon jók voltak az it­FÜST MILAN: Elek Károly ugyanis régi masiniszta. Majdnem húsz éve, uogy megismerkedett a géppel, tíz éve ül kombájnon, és ilyen­kor, nyáridőben, nincs semmi akadály, ami őt visszavetné, hogy látástól vakulásig, a gép és az ember erejét összevetve, ne produkáljon valami rend­kívülit. Mint most, ezt az idei 26 hol­das rekordot. — Ez lesz talán a csúcs? — Nem biztos. Igaz, hogy ott, azon a részen, könnyű volt az aratás, egyenletes a föld, ke­vés a géphiba. De azért... — Szóval, mások is van­nak... rekordra törők? — Ezt nincs időnk figyelni. Az ember hajt, dolgozik... meg a versenytársak is. Időnként kijön valami rendkívüli telje­sítmény, de különben szimpla munka ez az egész. Eltart majdnem másfél hónapig. Az idő alatt... szóval, lehet dol­gozni. — És keresni? — Azt is. 200 forinton felül is jutunk, ha minden sikerül, ha jó a szállítás. Ugyanis ez nem rajtunk múlik. Időjárás, tájviszonyok, hőség, kedv, szer­vezés, mind hozzájárul a re­kordhoz. Ügy mondja ezt a traktoros, aki húsz éve nyergeli már a gépet, mintha neki semmi kö­ze nem lenne az egészhez. Pedig van... és talán neki a legtöbb. Aki naponta levág annyit, mint huszonöt kaszás együt- véve. Kovács Endre Megfutották a szeszesitalok vámmentes behozatalát Az utóbbi időben a külföld­ről érkező turisták egy része nagyobb mennyiségű szeszes italt és kakaót csempészett be az ország területére, hogy azoknak törvénybe ütköző ér­tékesítésével is forinthoz jus­sanak, kiadásaik és vásárlásaik fedezésére. E törvénysértő cse­lekmények megszüntetése szükségessé tette a szeszes ita­lok behozatalának megtiltását, a kakaó behozatalának korlá­tozását. A Magyar Közlöny jú­lius 28-1 számában megjelent rendelet megtiltja az utastari­fa alapján ez ideig vámmente­sen behozható szeszes italok behozatalát, a kakaó behoza­talát pedig személyenként fél kilogrammra korlátozta. BESZEDES GYERMEK Homályos térség, egy kisfiú térdei a közepén és egy hang szól valahonnan. A gyermek: Én olyan jól játszottam. Egy hang: És mit játszot­tál, gyermek? A gyermek: A földön ül­tem egy szekrény mellett. S a szekrény alatt volt egy szép, színes tányér s abban színes ezüstpapírok s én ezekkel játszottam. A hang: De mit? A gyermek: Azt nem tu­dom már megmondani. Csak azt tudom, hogy mindenfélét képzeltem erről a papírról, — gyönyörű aranydiókat képzel­tem hozzá, meg egy szép kis menyasszonyt, s közben na­gyon jól is éreztem én ma­gamat. A hang: És aztán mi volt? * A gyermek: Oh, istenem! Beszéltek a szobában, de én semmit se figyeltem rájuk. Egyszer aztán felemeltek az ablakhoz, hogy nézzek csak ki rajta, esik kinn a hó, s a téren, úgy mondták: a hó­függöny mögött ott baktat Rosen bácsi, hogy nézzem csak, mennyire igyekszik, mennyire siet mifelénk, mert biztosan nekem hoz megint ki tudja, mit, hogy milyen mulatságos dolgokat, például azt a könyvet, amelynek cí­me: Tom Tit száz kísérlete és produkciói. S habár én ilyen­kor újjongand szoktam, ilyen­kor el voltam mindig ragad­tatva, még tapsolni is szok­tam és olyasmit kiáltozni, hogy — istenem, jaj, mit hoz nékem a Rosen bácsi, — úgy látszik, mámoros voltam, bó­dult az ezüstpapírtól. (Szü­net Tűnődve.) Én olyan jói játszottam... A hang: És még ki volt ott a szobában? A gyermek: Oh, voltak ott egy páran, Tinike is ott volt. Hol van most Tiniké? A hang: Tinike nem halt meg, tehát odaát maradt, de te meghaltál, tehát itt vagy. A gyermek: Oh, én igazán meghaltam? (Szünet, senki se felel. Könyörögve:) Én olyan jól játszottam. A hang: És még ki volt ott a szobában? A gyermek (tűnődve): És mért kellett nékem meghal­nom!, . . . I , , A hang: Torokgyík, mit csi­náljunk? Torokgyík. (Kis szü­net). És még kik voltak ott a szobában? A gyermek: Anyám. (Szü­net. Hirtelen észbekap, si- koltva): Hol van most édes­anyám? (Csönd, senki se fe­lel.) A gyermek: Ö, milyen ke­gyetlenek vagytok. (Zokog­va): Hol van most édes­anyám? (Zokogása egyre el- halóbb): Hol van most édes­anyám? Jaj, ugye, nem hagysz? (A tér lassan elsöté­tül s a gyermek eltűnik.) Nyolcvanadik életévé­ben elhunyt Füst Milán Kossuth-dí.jas költő, író. FJső verseskötete 1913-ban, első regénye 1920-ban je­lent meg. ö vezette be a magyar irodalomba a sza­bad verset. Különösen tör­ténelmi drámáival jelentős sikereket ért el. Kiemel­kedő prózai műve — az idegen nyelven is — több kiadást megért A felesé­gem története. 1948-ban az elsők között tüntették ki Kossuth-díjjaJ. i (Dobrocsi Pál tudósítónktól): A napokban tartották érte- ' kezletüket a petőfibányai gép­üzem munkavédelmi aktívái. ; A kultúrotthonban megrende- j zett ankéton Gadl Béla, a gép- üzem főmérnöke, beszámolt az • első fél évben történt balese- , tekről, a balesetek körülmé­nyeiről, majd szólt a megelőző , feladatokról. . Szomorú tényről adott szá- • mot a statisztika: a gépüzem­ben az 1966. évhez viszonyítva a létszám 122 százalékos nö­vekedésével szemben a baleset növekedésének aránya 367 szá­zalékos. Csak egy példát a sok kö­zül: Az elmúlt fél évben ki­lenc szemsérülés történt Vala­mennyi elkerülhető lett volna, ha a dolgozók nagyobb figyel­mességgel, körültekintéssel dolgoznak és munka közben használják a balesetvédelmi szabályok által előírt védő- szemüvegét A könnyelműség, a felelőtlenség tehát megbosz- szulta magát. Sok balesetet okozott a túl­zsúfoltság, az új munkák be­indítása, a hiányos védőfelsze­relés. De olyan mulasztás is volt, amelyet az utólagos el­lenőrzés derített ki, hogy 15 új dolgozó nem részesült bal­eseti oktatásban, s nem tettek vizsgát, csak három hónappal később. A tanácskozás részvevői egy­ségesen azon a véleményen voltak, hogy a munkavédelmet külön kell választani a terme­léstől, s olyan intézkedésekre van szükség, ■ amelyek szigo­rúan betartatják a munkavé­delmi szabályokat, nagyobb önfegyelmet, felelősséget köve- , telnek meg a dolgozóktól. hat hónap alatt mindössze 200 ezret tudtak csak legyártani, ma már egy hónap alatt 260— 300 ezret is legyártanak. A je­lentős mennyiségű felfutás mellett lényegesen javult a mi­nőség is. Rövidesen a választék is bő­vül. Még ebben az évben el­kezdik gyártani az 500, a jövő évben pedig az 50, 70 és a 100 köbcentis palackokat. Aerosolos palackok? Külön­böző vegyi anyagok, például hajlakk, rovarirtó szer, nap­olaj csomagolására használják. Rövidesen a gyógyszerek egy részét i's ilyen palackokba cso­magolják. Magyarországon csak a Mát- ravidéki Fémművek gyártja. Mindössze két éve, hogy hoz­zákezdtek a gyártásához, addig drága valutáért importáltuk Angliából és más nyugati or­szágokból. Az elmúlt évben azonban már megjelentek a hazai pia­cokon a Mátra vidéki Fémmű­vek palackjai. A gyár műszaki kollektíváját illeti a dicséret, az elismerés, ők tervezték, kí­sérletezték ki az első hazai pa­lackokat Teljes sikerrel. A 200 köb­centis palackokát már sorozat­ban gyártják. A rövid idő alatt lényegesen fejlődött a gyártás technológiája is. Míg tavaly ^ * A <*• «ffe *> 4M Csak Sírokban gyártják az AEROSOLOS palackokat Lányok bukósisakban Hogy indul az UTOS? - A nagy tét - Milyen legyen az agrármérnök... teni előadások, jól tudjuk használni a jegyzetünket — mondják többen is. — Csak­hogy kevés az idő, sok a tétel és a vizsgának nagy jelentő­sége van: aki nem felel meg a műszaki minimumvizsgán, annak évet kell ismételnie. Nagy a tét tehát, u vizsgáztató bizottság motor-m.szakiból 60, erőgéptanból, a Ki-ESZ-ből és munkagép-ismeretből is több tucat kérdésre vár kimerítő választ Nagyon fontosnak tartják a műszaki ismereteket a főisko­la oktatói is, mert tudják; a gyakorlatban is jártas agrár­mérnök bátrabb és magabizto­sabb a munkahelyén... A budapesti főiskolások ban­ketten búcsúznak a pétervásá- ri szakiskolától. Reméljük, mindegyiküknek jó kedve lesz. (pilisy) A tanácskozáson több javas­lat is született: Ezután nagyobb gonddal kell megtartani a balesetvédel­mi oktatásokat, a művezetők­nek, a brigádvezetőknek szigo­rúbban kell betartaniuk a bal. esetvédelmi szabályokat, rövid időn belül pótolni kell a hiány­zó védőeszközöket és lényege­sen jobban kell dolgozniuk a balesetvédelmi őröknek. A balesetek kivizsgálását is nagyobb lelkiismeretességgel, körültekintéssel kell végezni. Ne úgy, ahogyan az egyik pél­da is mutatja: A dolgozó rálépett egy vas­ra és kificamodott a bokája. A művezető r. baleset okát figyel­metlenségnek jelölte meg a baleseti jegyzőkönyvben. A ké­sőbbi vizsgálatok viszont ki­derítették, hogy az említett dolgozó fegyelmezetlenül, ren­detlenül viselkedett munkahe­lyén és így következett be a baleset. A balesetek megelőzésében kezdeményező szerepet vállal­tak magukra a gépüzem szo­cialista brigádjai. Az üzem ve­zetősége is mindent elkövet, hogy a következő fél évben lé­nyegesebben kevesebb baleset történjen, mint az elmúlt fél évben. Az üzem vezetősége öt­ezer forintos célprémiumot tűzött ki a balesetek megelő­zésében legjobb eredményeket elért dolgozók, brigádok szá­mára. ül3 1967. július 29„ szombaö Munkavédelmi ankét Petőfihányán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents