Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

Kuba, jiilins 20. Filmekről, regényekből. Bines riportokból ismerjük • latin-amerikai karneválok dalban, táncban, vigalomban gazdag, látványos forgatagát. Tizennégy esztendővel ez­előtt, 1953 július 36-án kar­nevál volt egy latin-ameri­kai országban: Kubában. Santa Ana napja volt és Santiago de Cuba utcáin felcsendültek a karnevál tü­zes ritmusú spanyol és néger dallamai. S abban a karne­váli forgatagban egy csoport fiatal kubai, diákok, munká­sok — és vezetőjük, az ak­kor 26 éves ügyvéd, Fidel Castro — hallatlanul bátor tettet hajtottak végre. Meg­ostromolták a korrupt, ke­gyetlen, népelnyomó Batista- rendszcr egyik laktanyáját, a Moncadá-t. Akkor még nem sikerült •— nem sikerülhetett — a maroknyi bátor férfi akció­ja, mégis felfigyelt rájuk a világ. Azt a célt elérték, amit akkor tűztek maguk elé. Megmutatták Kuba né­pének, hogy van lehetőség az elnyomó terror-rendszer el­leni fegyveres harcra, van esély Batista uralmának megdöntésére. Július 26-a maroknyi csa­pata azóta, tudjuk, milliós hadsereggé növekedett. Ku­ba győzedelmesen megvívta forradalmát, példát mutatva az amerikai kontinens első igazán szabad földjévé vált, ahol a nép önmaga intézi sorsát. A forradalmi mozga­lom kezdetéről, július 26-áróI azóta is beszél és emlékezik Kuba, beszél és emlékezik a világ. A felsza­badult, szocializmust építő Kuba az egész szocialista tá­bor, a haladó emberiség ba­rátságát és rokonszenvét él­vezi. <B. T.) Szovjet állásfoglalás az arab menekültek ügyében Fedorenko, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-megbízottja, U Thanthoz intézett válaszlevelé­ben felhívta a figyelmet az arab menekültek, valamint a kárt szenvedett egyiptomi, Szí­riái és Jordániái lakosság meg­segítésével kapcsolatos július 4-i ENSZ-határozatra. Fedorenko kifejtette a Szov­jetunió álláspontját az arab menekültek ügyében. Újból hangoztatta, hogy elsősorban Izrael, mint agresszor, köteles maradéktalanul és minél ha­marabb megtéríteni az EAK- nak, Szíriának és Jordániának, valamint az arab lakosságnak okozott károkat New York helyett — Párizs ? ALGÍR (MTI): Az AP és a UPI algíri híré­ben az arab országok színfalak mögötti diplomáciai kezdemé­nyezéseiről számol be. Mindkét hírügynökség olyan értesülést közöl, hogy az arab országok és az el nem kötelezett nemze­tek képviselői tanácskozást tar­tottak az ENSZ New York-i székhelyének Párizsba való át­helyezéséről. Ezt a tervet a hírügynöksé­gek összefüggésbe hozzák Bu- teflika algériai külügyminiszter hétfőn elhangzott nyilatkozatá­val, miszerint a nemzetközi szervezeteket mindaddig köny- nyebben befolyásuk alatt tart­ják az imperialista hatalmak, amíg a vitákat New Yorkban tartják. Buteflika még New Yorkba utazása előtt felkereste De Gaulle francia elnököt és állí­tólag felvetette neki az ENSZ székhelyének megváltoztatásá­ra vonatkozó elgondolását. KAIRÓ (MTI): Az egyiptomi kormány Nasz- szer elnök vezetésével öt és fél órás tanácskozást tartott. A kormányülésen az 1967—68. évi költségvetést vitatták meg. Szerdán este a kormány újabb ülést tart A költségvetésen kívül a mi­niszterek megvitattak számos kül- és belpolitikai kérdést Az A1 Ahram rámutat, hogy az új költségvetési intézkedé­sek célja a gazdasági élet egyensúlyának megteremtése és a fokozott katonai kiadá­sok biztosítása. A UP1 arról tájékoztat, hogy Odd Bull tábornok hétfőn es­te, a kairói megbeszélések be­fejeztével, Jeruzsálembe ment. Mint az A1 Ahram megjegyzi, Odd Bull kairói tárgyalásain teljes megállapodást ért el a tűzszüneti vonalon elhelyezen­dő ENSZ-megfigyelők szerepé­ről. A megállapodás rögzíti a Eseményeit — SXVXXXXXXXVXXX>XX>XVXXXX>XXX>XVVVXXXXXVW*X* v ^ PÁRIZS: Szerdán végre a párizsi kö­zönség elé került Diderot Az apáca című regényéből készült új francia film. Mint ismere­tes, a múlt esztendőben Yvon Bourges akkori tájékoztatás­ügyi államtitkár, a cenzúrabi­zottság javaslatával ellentét­ben, túlzó vallásos körök nyo­mására megtiltotta az Anna Karina címszereplésével ké­szült film franciaországi és külföldi forgalomba hozatalát. Ez év tavaszán az alkotmány- jogi bíróság megsemmisítette , Yvon Bourges döntését ISZTAMBUL: VI. Pál pápa kétnapos hi­vatalos látogatásra Törökor­szágba érkezett. Az isztambuli repülőtéren fogadására megje­lent Sunay török államfő, De- mirel miniszterelnök és több vezető közéleti személyiség. Tizenkét évszázad alatt ő az első katolikus egyházfő, aki látogatást tesz Isztambulban, régi nevén Konstantinápoly­ban, — a keleti kereszténység volt fellegvárában. BELGRAD: Igazi szubtrópusi hőség kö­szöntött a napokban Jugoszlá­viába. A hőhullám hétfőn érte em csúcspontját. A bosznia- jfercegovinai Mosztárban a hő­mérő higanyszála árnyékban is 40 fokra emelkedett. CARLETONVILLE: A Johannesburgtól körülbe­lül 80 kilométernyire fekvő aranybányában, Carletonville. ben egy szerencsétlenség 50 af­rikai bányász halálát okozta. A nagyon mélyen fekvő bányá­ban szokatlan baleset történt. A bányászok az igazgatósági épülettől egy alagúton át in­dultak munkába, s az alagút- ban a csoport elején haladók hirtelen lezuhantak a lépcsőn. Az utánuk következők ráestek az előzőkre, s így ötvenen éle­tüket vesztették. 49 bányász megsebesült. PÁRIZS: A tűzoltók szeme láttára égett meg elevenen egy ki­gyulladt ház első emeleti la­kásában Guy Cagliardi, 62 éves rokkant, Croissy-Sur- Seyne-ben. Mindez azért, mért a Párizstól alig 20 kilométer­nyire fekvő kis község tűzoltói­nak nem volt létrájuk. Előbb egy falétrával kísérelték meg kimenteni az égő lakásban bennszorult embert, a létra azonban maga is tüzet fogott. Ekkor szereztek valahonnan egy fémlétrát, áz azonban any- nyira áttüzesedett, hogy az az­besztkesztyűvel nem rendelke­ző tűzoltók nem tudtak fel­menni rajta és tétlenül nézték a szerencsétlen ember tűzhalá­lát. (MTI) De Gaulle montreali beszéde „nagy aggodalmat*’ keltett 2 jUßSiuitMJS •— — ..........*■ mb 19 67. július 26., szerda Meggyilkolták a meztelen-modeüt A szép Luz holttestét a tengerbe dobták RIO DE JANEIRO (MTI): A rendőrség nem hitte, hogy komoly a dolog, — de úgy tű­nik, hogy Luz del Fuego bra­zíliai fotomodellt ezúttal való­ban meggyilkolták. A hölgy 16 éve folyamatos botrányaival tartotta magát a címlapokon és a brazil rendőrség azt hit­te, hogy újabb hírverési trükk- ről van szó, amikor eltűnt ar­ról a nudista szigetről, ahol az utóbbi években működött. Az alaposabb kutatás azon­ban kiderítette, hogy hálószo­bájában vérnyomok vannak, és több értékes tárgya eltűnt A Gaulle tábornokot. Milyen jogon avatkozik De Gaulle tábornok ilyen bizton­sággal és megvetéssel egy ál­lam belügyeibe? Milyen jogon teszi meg magát döntőbíróvá és izgatóvá Quebec sorsában? Azt is meg lehetne 'kérdezni — írja a lap — milyen szük­ségletet elégít ki a francia na­cionalizmusnak ilyen ádáz felszítása? Attól kell tartani, hogy mindez olyan vállalko­zásba torkollik, amely egy­szerre időszerűtlen és veszé­lyes. Nem a miniszoknya oka • • • rendőrség szerint valószínű, hogy a szép Luz holttestét, súllyal nehezítve a tengerbe dobták. Luz del Fuego első botránya akkor tört ki, amikor egy portugál filmben meztelenül lépett fel. Pert indítottak elle­ne, de végül felmentették. A botránylapok gyakran közölték meztelen képét. Nemrég újból összeütközésbe került a hatósá­gokkal, mert nudista szigetére nem engedte be felöltözve a népszámlálási biztosokat, ku­tyákat uszított rájuk . az PÁRIZS (MTI): Nem a miniszoknya az oka annak, hogy Franciaországban a nemi erőszakkal kapcsolatos bűntények valóságos hulláma söpör végig — jelentette ki a francia belügyminisztérium szóvivője. Mindig voltak nők, akik ilyen helyzetbe kerültek, és a miniszoknya nem felelős ezért nagyobb mértékben, mint például a mély dekoltázs. Va­lójában a miniszoknya — mon­dotta a belügyminisztérium szóvivője — csupán újabb já­rulék ahhoz az erotikus lég­körhöz, amely a fiatalkorúakat állandóan körülveszi. A nemi erőszakkal kapcsolatos bűnté­nyek régen magányos pszicho­paták művei voltak, most azonban testben és lélekben látszólag egésaséges fiatalok csoportjai követik el. Sokan egyszerűen nem tudják, hogy bűnt követnek el és meg van­nak lepve, amikor bíróság elé kerülnek. a viszály eredménye, és ami az amerikaiakat illeti, csendben mindkét felet támer gatták. Legcélszerűbbnek lát­szott számukra: nem elismer­ni Biafrát — Észak kedvéért, de nem támogatni feltűnően Északot — a Keleti Tartomány olajmezőinek biztonsága érde­kében. Ami az afrikai országokat Illeti, ők egységesnek szerették volna látni Nigériát és gyana­kodva figyelték Ojukwut: nem akar-e egy „nigériai Katangát” csinálni, mipt ahogy Csőmbe tette Kongóban? A szövetségi kormány csapa­tai jelenleg a Biafra Köztársa­ságnak kikiáltott területen harcolnak, s megpróbálják el­foglalni a fővárost, Enugut. Még ha ez sikerül is nekik, Nigériában aligha áll helyre a béke. Az ibók készek partizán­harcra is. Az a viszály, amely­nek magvát még a gyarmato­sítók vetették el, s amelyet a törzsi sovinizmus csak tovább szított, most véres katasztrófá­ba sodorta ezt a hatalmas af­rikai országot Patkó Imrl egységes nemzeti állammá akarta tenni Nigériát. A tar­tományok élére katonai kor­mányzókat állított és elrendel­te egy új alkotmány kidolgo­zását. Az egységes központi hatalom megteremtését azon­ban a feudális Észak ellenez­te. 1966. júliusában ismét katonai államcsínyt hajtottak végre, ezúttal főként északi, hausza tisztek vezeté­sével. Megölték Ironsit és Go* won alezredes lett az állam vezetője. (Gowon hausza törzs- beli, de keresztény, az angliai Sandhurstben végezte a kato­naiskolát.) Ezzel egy időbér Északon a hauszák rettenetes mészárlást vittek véghez az ibók között. Több mint 30 ezer férfit, nőt és gyérmeket lemészárol­tak, mintegy másfél millió ibc elmenekült Északról Délre, a2 ibólakta Keleti Tartományba. Az új katonai kormánvza' visszaállította az angolbarát Észak fennhatóságát, s Gowon fel akarta számolni az egysé­ges Nigéria koncepcióját is. A hauszák és az ibók együttmű­ködése az elmúlt hónapok vé­rengzése után szinte lehetet­lenné vált. Megpróbálkoztak ugyan a közvetítéssel közöt­tük, elsősorban az angol—amerikai befolyás alatt álló Ghana részéről Ankrah tábornok, ghanai ál­lamfő a nigériai - szö­vetségi kormány és a tartományok katonai veze­tőit tanácskozásra hívta a gha­nai főváros közelében fekvő Árusába. Az arusai megegye­zést azonban a szövetségi kor­mány és Gowon államvezető — a Keleti Tartomány vezető­je, Ojukwu vezérezredes sze­rint — nem tartották be. Ügy tűnt. hogy Ojukwu és a Kele­ti Tartomány, vagyis az ibók tiltakoznak Nigéria állami egy­sége ellen és a federáció he­lyett a lazább államszövetsé­get, konfederációt javasolták Ez a gyakorlatban annyit je­lentett volna, hogy az ibókat nem rendelik alá egy északiak vezette központi kormánynak, továbbá, hogy a Keleti Tarto­mány nagy olajjövedelmei nem a központba, hanem zö­mében a helyi kormányhoz folytak volna be. Gowon hiába tett engedmé­nyeket a Keleti Tartómé óv­nak, Ojukwut nem lehetett ki­elégíteni. Amikor pedig a Shell-BP Petroleumtársaság a július 1-én esedékes részese­désből egy kisebb, jelkéres részletet, 700 ezer dollárt Ojukwunak fizetett be, a kér­dés élesen vetődött fel: a köz­pont elveszti a Keleti Tarto­mányt, ha nem cselekszik... Elkerülhetelennek látszott a belháború. Gowon utolsó ja­vaslata szerint az országot nem négy, hanem 12 tartományra kellett volna felosztani. Ojukwu megmaradt volna egy kisebb tartomány vezetőjének. E helyett Ojukwu és társai in­kább az elszakadás mellett döntijttek, és kikiáltották a Keleti Tartomány területén az önálló Biafra Köztársaságot. Ezt az új államot azonban sen­ki sem ismerte el; a nyugati nagyhatalmak arra vártak, hogy mi lesz African Ltd, amely az angol­holland Unilever társaság le­ányvállalata; a másik a Sheii- BP (British Petroleum) olaj- vállalat, ugyancsak angol-hol­land társaság, amely a nem­rég feltárt olajmezőket aknáz­ta ki. Az olaj kétharmadát a Keleti Tartomány adja. Újab­ban amerikai olajtársaságok is kaptak itt koncessziót, elsősor­ban a texasi Gulf Oil. Az or­szág függetlenségének kikiál­tása után is az angol befolyás volt a legerősebb Nigériában, különösen Északon és a szövet­ségi fővárosban, Lagosban; a nigériai légierőt azonban nyugatnémet tisztek szervezték, parancsnokuk is az NSZK-beli Thimming repülőezredes volt. Az országban mérhetetlen korrupció uralkodott, az észa­kiak minduntalan meghamisí­tották a választások eredmé­nyeit, hogy megőrizhessék uralkodó szerepüket. Ezért a nép óriási többsége lelkesedés­sel üdvözölte az 1966. január 15-i katonai államcsínyt, amelynek résztvevői többsé­gükben haladó gondolkodású ibó katonatisztek voltak, akik aztán a hatalmat átadták a hadsereg vezérkari főnökének — az ugyancsak ibó — Ironsi tábornoknak. Az államcsíny során megölték Azikiwe ál­lamelnök kivételével (5 éppen Angliában tartózkodott) az ál­lam legfontosabb vezetőit. Az ibó származású régi vezetők történetesen életben marad­tak. Ironsi tábornok katonai kor­mánya haladó reformokat ve­zetett be, a federáció helyet* dalmat” okoz... kinek, aki támogatja Izraelt és akinek országa hídfő Izrael af­rikai behatolásához. Kongó ENSZ-küldötte a Jeruzsálem­mel kapcsolatos határozatnál nem szavazott együtt az arab országokkal, — igaz ugyan, hogy Mobutu, a kongói állam­fő, ezért rosszallását fejezte ki.” A Révolution Africalne fel­teszi a kérdést: vajon előfor­dulhat-e, hogy Csőmbe húz hasznot Kinshasa Izrael iránti rokonszenvéből? A Nigériában jelenleg folyó háborút csak a helyi viszo­nyok és feltételek, s a törté­nelmi előzmények ismeretében lehet megérteni és megítélni. Nem mondhatjuk például, hogy Nigériában „polgárhábo­rú” folyik, hiszen kétes, hogy lehet-e egyáltalán nigériai nemzetről beszélni, amikor e területen 250 törzs él, s köztük három nagy, uralkodó helyze­tű nép: Északon a mohamedán hauszák i(28—40 millió); dél­nyugaton a yorubák (9—10 millió) és délkeleten a nagy­részt keresztény, de még csa­ládi-törzsi szervezetben élő ibók (12—14 millió). Bár az 1960-ban függetlenné vált Ni- gériai Szövetségi Köztársaság fenntartotta az angol gyarmati idők négy tartományra való felosz­tását, a csaknem egymillió négyzetkilométer területű or­szág 56 millió lakosa tudatá­ban volt annak, hogy „nigé­riai”. Nigériát a britek „mintaál­lamnak’ reklámozták, mert vi­szonylagos békében élt a terü­let sokfajta nemzetisége. Való­jában azonban az angolok el­sősorban a területre és lélek- számra legnagyobb, Északi Tartomány feudális muzulmán uraira támaszkodtak. Olyan választási rendszert vezettek be, amelynek alapján a legtöbb zavazatot adó Észak kezében volt a szövetségi parlament többsége, a hauszákból kerül­tek ki az állam vezetői. Nigériában hagyományosan két nagy nemzetközi tröszt működött, az egyik az ország pálmaolaj- és földimogyoró- termését felvásárló United­Csombe „bonyo ALGÍR (MTD: A Mobutu.-r3Z.sim és Izrael kapcsolata akadályozza Csőm­be kiadatását Kongónak — ez tűnik ki a Révolution Africalne című algériai folyóirat legfris­sebb számából. Mint ismeretes, Algéria hadiállapotban levő­nek tekinti magát Izraellel, vi­szont Mobutu kormányának iz­raeli katonai tanácsadók nyúj­tanak segítséget. „Mi készek vagyunk kiadni Csombét Mobutunak — írja a Révolution Africaine —, azon­ban nem adjuk ki olyan vala­Belháború Nigériában megfigyelők feladatait a tűz­szüneti vonal egyiptomi szék- 1 torában. Az egyiptomi oldalon három megfigyelőállomást lé- ; tesítenek és a megfigyelők ■ ezek között az állomások kö­zött állandó őrjáratot tartanak fenn. Két napon belül a meg­figyelők számát tízről tizenhá- , romra növelik. Abba Eban izraeli külügy­miniszter az ENSZ közgyűlésé­nek ülésszakáról visszatért ha­zájába. A külügyminiszter elé­gedetten nyugtázta az ülésszak eredményét, mert az — meg­állapítása szerint — „siker” volt Izrael számára. Nyilatkozott Ben Gurion volt miniszterelnök is. Nasszer el­nök vasárnapi beszédével fog­lalkozott és ebből azt szűrte le, hogy az EAK nem tekinti be­fejezettnek a közel-keleti há­borút. Mind ő, mind pedig Begin tárca nélküli miniszter megismételte azt az izraeli ál­láspontot, hogy a megszállt arab területeket nem fogják kiüríteni. Begin azzal vádolta Nasszert, hogy hatalmas arab birodalmat akar összeková­csolni és meg akarja semmi­síteni Izraelt flz egyiptomi kormány öt és fél órás tanácskozása As izraeli külügyminiszter „elégedett” lennek kapcsán utalt azokra a megállapodásokra, amelye­ket Daniel Johnsonnal, Que­bec miniszterelnökével írtak alá. Az elnök azt mondta, hogy montreali fogadtatása és az utazása során tapasztalt ünneplés az 1945. évi felszaba­dulás franciaországi légkörére emlékeztette, De Gaulle így fejezte be beszédét: „Éljen a szabad Quebec”. Pearson kanadai miniszter- elnöknek „nagy aggodalmat” okozott De Gaulle montreali beszéde. Mint a miniszterel­nökségi hivatal egy szóvivője elmondta, Pearson, aki De Gaulle beszédét a televízió ■közvetítésében hallgatta, ké­sőbb kérte a beszéd leírt pél­dányát. A szóvivő hozzátette, hogy a miniszterelnököt töb­ben felhívták telefonon és nyugtalanságukat fejezték ki a francia elnök beszéde miatt. PÁRIZS (MTI): A Quebec-i kommunisták támogatják a tartomány la­kosságának önkormányzati kö­vetelését — állapítja meg De Gaulle tábornok útja kap­csán az Humanité, amely részleteket közöl Lucien Jacques-nak, a Kanadai Kommunista Párt eevlk veze­tőiének nyilatkozatából. A Kanadai Kommunista Párt régóta szükségesnek tartja effv új alkotmány kidolgozá­sát, amely elismeri, két nem­zet él Kanadában és magá­ban foglalja mindkét nép jo­gát az önkormányzatra, egé­szen a különválásig. A Combat vezércikke Que- becben elmondott beszéde miatt élesen támadja De MONTREAL (MTI): De Gaulle tábornok Que- becből megérkezett Montreal- ba, ahol a városházán Jean Drapeau, Montreal polgármes­tere fogadta. A francia elnök a városháza erkélyén rövid beszédet mondott az őt lelke­sen ünneplő tömeg előtt, amelynek soraiban a résztve­vők a nemzeti függetlenségi tömörülés jelszavait lobogtat­ták. Beszédében De Gaulle Fran­ciaország nevében üdvözölte „Francia Montreal városát” s biztosította hallgatóságát ar­ról, hogy Franciaország nagy bizalommal és szeretettel vi­seltetik a kanadai franciák iránt. Megállapította, a fran­ciák kötelességüknek tartják, hogy hozzájáruljanak Francia Kanada előrehaladásához, s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents