Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-25 / 173. szám
Segít a gyár Ä felnémeti Petőfi Tsz elnöke személyesen kereste fel s patronáló Egri Finomszerel- vénygyárban a tmk négyszeres szocialista üzemet: — Eltörött egy csigakerék a kombájnban. Ha a gépjavító állomásra várunk, több napos kiesés hátráltatja az aratást. A tmk-üzemben gyorsan intézkedtek, társadalmi munkában, egy műszak alatt elkészült az új alkatrész, még a csigakerék-házat is behántolták. A SZOT parádsasvári gyermeküdülőben elromlott a mosógép. Apró bosszúság, de a szervizre napokat kell várni, a „gyermek-paradicsomban” a főidényben erre nincs lehetőség. A védnökséget vállaló finomszerelvénygyáriak sürgősen kijavították a meghibásodott motort. Az egri gyermekváros játszóterére is eljutott a bervai segítség. A szocialista „F” üzemegység dolgozói szabad idejükben hintákat szereltek a kis lakók számára. A Népújságban arról olvashattunk, hogy a Finomszerel- vénygyár 70 ezer forinttal járult hozzá az egri fényújság költségeihez. A bervai gyár igazgatósága címére, legutóbb Novajról hozott levelet a posta: A község vezetői meleg sorokban fejezték ki köszönetü- ket a négyszeres szocialista 26-os üzem brigádjainak, amelyek az újjáépülő óvoda játszóeszközeinek elkészítésében, társadalmi munkában, nagyon sok órát áldoztak fel szabad idejükből. A részletekről a helyszínen Kővári Dezső novaji iskola- igazgató örömmel tájékoztat: Augusztus 1-én nyílik meg a kibővített óvodánk. Nagy segítséget jelent számunkr i az önkéntes társadalmi munka. A kisgyerekeket addig, ideiglenesen az iskolában helyeztük el, de a lurkók alig várják az időpontot, hogy délutánonként felügyelet alatt birtokukba vehessék a pompás, új játékokat. Golyóscsapágyon forog az olajfékes ringlispíl, már minden óvodás kipróbálta. Majoros Sándor villanyszerelő és Kovács László autó- buszvezető kislányai, Csilla és Erzsiké, egyetlen kiáltással „klassznak” minősítik a magasba lendülő hintát. A lakatosárugyáriak is segítettek, Király István kisfia, Ferike, nem véletlenül védi bravúrral az új focikaput. Teljes az üzem az új játszótéren. Egy pillanatnyi szüne*da slágerét, a gondtalanul játszadozó gyerekek ajkáról. Az átadásra váró szép óvodának, a nagyszerű játszótérnek együtt örül a nevelő és a kis óvodás. ★ Segít a gyár. A példákat Minden hely foglalt a ringlispílen. (Foto: Pozsonyi) ben a pajtásai bemutatják Berecz Lacikát, tőle hallottuk a legújabb novaji szenzációt: — Zsuzsa néne! Kigyulladt a tévéjük. De én eloltottam! Egy vödör vizet öntöttem bele, — Osioseri bot-só, bab lencse — halljuk távozóban az óvofőleg a Finomszerelvénygyár- ból idéztük, említettük a la- katosárugyárat, de sorolhatnánk a megye több ipari vállalatát is, ahol a gyár és a tsz, a vállalat és az iskola, szocialista együttműködésük révén, kölcsönösen segítik egymás munkáját Simon Imre Előítélet nélkül VIGYÁZAT! Szélhámos! Éspedig a szélhámosok legveszedelmesebb fajtája, minthogy a törvény alól teljes mentességet élvez. Amellett hihetetlenül népszerű; kétszer is meggondoltam, míg rászántam magam, hogy szólok ellene. Igazán nem a magam érdekében teszem. Bennem minden jóakarat megvolt ahhoz, hogy beletörődjek: én vagyok a hibás, végtére az ember öregszik, elmarad a kor rohanó tempójától, nem bírja tartani a lépést a fürgén változó, újabbnál-újabb áramlatokkal, hiába — ez a világ rendje. Pedig nem kedvelem az előítéleteket. Vásároltam tehát annak idején hegyes orrú cipőt, meglátogattam festőművész ismerősöm nonfiguratív — pontosabban: nullfigu- ratív — házi tárlatát, fegyelmezetten végighallgattam teenagereknek szerkesztett zenei műsorakat, olvasgattam verseket, amelyek alulról fölfelé semmivel sem mondtak kevesebbet, mint a konzervatív irányból olvasva, ettem csigapörköltet is — csak mindezek után törődtem bele, hogy megöregszem inkább, csendben, észrevétlenül, kerülve minden feltűnést. Mert a szükségesnél öt centivel hosszabb s két centivel keskenyebb cipő szorított, és minduntalan felbuktam benne a lépcsőn, mert a vászonra locsolt pacnik — bármerről néztem a művet — egyetlen érzést sugároztak belém: a sajnálatot, jobb sorsra érdemes vászon és festék iránt. Mert a zenei műextázistól ugyanúgy futkosott a hideg a hátamon, mint a hasonlóan jaesterkélt, de érzelgősen pózoló magyar nótáktól, melyek mérték nélkül halmoznak temetőt, keresztfát, holdvilágot. S mert az említett versen átütött a verejtékszag, és mert rágós volt a csigapörkölt. Mondom, beletörődtem, hogy megöregszem, inkább, eszem zaftos marhapörköltet, vállalva a megbélyegzést, hogy ti. konzervatív ízlésű vagyok, — versbe tördelt keresztrejtvények helyett olvasok Arany Jánost, József Attilát, Illyést, Nagy Lászlót; az egy idényre előállított zeneipari termékek helyett hallgatok olyan zenét, amely jövő ilyenkorra sem avul el, inkvizíciós lábbeli helyett járok konzervatív és viselhető cipőben. Csakhogy nem olyan könnyű nálunk békén megöregedni! AZT MÉG ELVISELNÉM, hogy a divatáruk, az irodalmi, a művészeti idénycikkek propagátorai konzervatívnak tartanak, s lépten-nyomon a szememre vetik, hogy elmaradtam a tizenöt évesek zajosabb részének ízlésbeli s értelmi színvonalától. „ Tulajdonképpen sok mindent elviselek a békesség kedvéért, akár a gyümölcsárui kofa is naponta becsaphat a méréssel, — ha ezt elég nyilvánvalóan teszi. Csak azt nehéz máról holnapra — a békesség kedvéért — megjátszani, hogy az ember nem veszi észre, amikor „átrázzák”. Nos, ezúton jelentem be: a békességre nem tartok tovább igényt. Hosszú idő óta tudjuk — önök is tudják, én is tudom —, hogy egy szélhámos szó újra meg újra félrevezet, becsap, átráz bennünket, és mi hosszú idő óta fegyelmezetten meg játsszuk az együgyűt, a balekot. Természetesen ez a széltoló szó az* amire önök is gondolnak: modern. NEHÉZ MOST MAR — így utólag — kinyomoznunk, mikor kezdett el szélhámoákod- ni. Csakis akkor kezdhette, amikor a nagy többség számára nyilvánvaló lett, hogy a világ állandóan változik, a technika megállíthatatlanul fejlődik, az ember gondolkozása, szemlélete szükségszerűen átalakul, s a történelem mindig azoknak ad igazát, akik szembe mernek szállni koruk ostobaságaival, előbb vagy utóbb, de törvényszerűen azokat a forradalmárokat igazolja az idő, akik a gidres-gödrösre taposott sétányok helyett új utakat keresnek a kibontakozáshoz, új ösvényeket mernek vágni az emberi butaságok, előítéletek, maradiságok legsűrűbb bozótjában is. Jó pár ezer évnek el kellett telnie, míg az ember társadalmi méretekben felismerte, hogy: a haladás vastörvény. A modern szó csengése megtisztult, értéke megnőtt, árfolyama pedig felszökött — ezt a valutát most már érdemes volt hamisítani. Mondom, nehéz tetten érni utólag, mikor kezdődött ez a folyamat. Arra határozottan emlékszem, hogy Hitler a nemzetiszocializmus fogalomtárára — a történelemnek erre az ószeres ládájára — már aranybetűkkel vésette a címkét: „A XX. század legmodernebb eszméi.” S minden alkalmat megragadott, hogy az általa túlhaladottnak, elavultnak, korhatagnak minősített demokráciával szemben hangsúlyozza a fasiszta diktatúra korszerűségét, modernségét, sőt: forra- dalmiságát. Emlékezhetnek az idősebbek, modernségükkel tetszelgő nyilasaink is hogy lenézték — „maradisá- guk, konzervativizmusuk” miatt —■ eszmei ellenfeleiket. Megveszem — a semmit.,; Tájékoztató az egyetemi fellebbezési kérvények elbírálásáról Az 1967—68-as tanévre pályázó egyetemi felvételizők a •közelmúltban megkapták a felvételi vizsga elbírálásáról szóló értesítést. Több tízezer jelöltről lévén szó, nagy érdeklődés kíséri a felvételi eljárás soron következő fázisát: a fellebbezési kérvények elbírálását. Ezzel kapcsolatban az illetékesek tájékoztatást adtak az MTI-nek: a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő egyetemeken augusztus végéig lebonyolítják az átirányítást kérők ügyeit. Az érintett intézményeken a febf-bbezési kérvények elbírálására pp, átirányítási ügyek lebonyolítása után, . vagyis augusztus 29-én, 30-án és 31-én kerül sor. így a pályázók a fellebbezési kérvényeik elbírálásáról szóló értesítést szeptember elcő napjaiban kapják kézhez. (MTI) Méltatlannak tűnik ebben az ügyben Hamlet dán királyfi szavait idézni, mondván, ha nem is sző szerint, hogy különb dolgok vannak égen és földön, Horatio, mintsem bölcs elmétek felfogni is képes, — méltatlan, ám nagyon találó, ami a földet illeti. Mert aligha hiszem, hogy az égben találták volna ki, hogy megvegyem a semmit. A dolog úgy kezdődik, hogy a szomjazó ember itt, a földön bemegy az egyik presszóba és kér egy üveg hideg sört. Van. Lengyel sör. Sebaj, az se rossz, sőt talán még jobb is, ha kevesebb is, mint a Kinizsi. Aztán az ember fizet, s aztán megkérdi, hogy miért eny- nyit? — Kérem — mondja udvariasan a felszolgáló, aki igazán nem tehet róla 1 —, meg kell vennie az üveget is. De elviheti, ha óhajtja! Én, aki kora gyermekségem óta mindig azon panaszkodtam, hogy semmire sem használható lengyel sörösüvegeket gyűjtsék, meg- hökkenve kérdem: — De miért vinném haza? — Hát nem kell, de lehet. Amit kell: ki kell fizetni az üveg árát is. így szól a ren- dftikezés — ma*rvaráTza láthatólag kínos zavarban a felszolgáló. Nyilvánvaló, hogy az üveg marad. Nyilvánvaló. hovy kedvesemmel, nejemmel, barátommal betérvén egy-egy üveg sörre, nem cioefsk se én, se te, se ő felesleges sörösüvegeket. Akkor mi ez? Megveszem a semmit: az üveget, amely a két forintomért marad. Hogy mi ez? Burkolt árdrágítás. De miért lenne burkolt? (gy- g.) Er&sébet-híd — földből Nem először találkoztam vele. Sokat hallottam már róla. Egyesek azt mondták: kiégett ember. Mások azt, hogy túlságosan lobog. Beszélgettünk. Illetve ő beszélt. ★ — A szobrász alakot farag a kőből, a mérnök megáll az Erzsébet-híd előtt és azt mondja: „Ez az én alkotásom”. Különböző anyagokból összeáll az érték — és az élet értelme. Én azt mondom, hogy zöld táblákból, csillogó víztárolókból, ön- tüzőművekből, mindennapi lelkes irányításból testet ölt egy mezőgazdasági mérnök „Er- zsébet-hídja” is. Ha végig tudja az ember vinni a tervét, elmondhatja: alkottam. ★ — Esténként az ágyban sok minden eszembe jutott. Ilyenkor éreztem, fantáziátok: „Ezek utópiák”. Reggelre mindig el kellett felejtenem az ideákat, mert tudtam, ezt a gyenge tsz-t kell felemelnem és csak aztán gondolhatok azokra a tervekre, amelyeket az agyam mélyén hordok. — Ilyenkor este az is eszembe jutott, hogy néhány embert el kellene zavarnom. Nem értik meg a célt, jó szándékúak, de kerékkötői a fejlődésnek. Reggelre ezt is el kellett felejtenem. Azokkal az emberekkel lehet célomat, célunkat elérni, akik rendelkezésre állnak. ★ — Amikor hozzáláttam a nagy tervhez, az öntözéses, korszerű „mintagazdaság” kialakításához — nagyon megtámadtak. Elveszem az emberek pénzét, beleölöm a „mániámba” — ezt kiabálták. Négy hónapig dolgoztak a gazdasági számításokon, egyetemi tanárok és bebizonyították, hogy tervem helyes és célravezető. Kicsit csendesebb lett a légkör és én lelkesen terveztem, rohangáltam: alkottam. ★ — Irtó sok munkám volt abban, ami megvalósult. Szerintem nem alkotó vezető az olyan, aki csak azt mondja meg Pista bácsinak: ide tessék menni kapálni. Én azt láttam, hogy forintok jönnek majd azokból az ötletekből, amelyeket a táblákba ölünk. És ez mindennél fontosabb. — Hónapokat jártam a bankba. Veszekedtem pénzért, hitelért. Közben győzködtem mindenkit, hogy jó lesz, higy- gyenek nékem. Ha a magyarázkodás nem vette volna el napjaim nagy részét, lehet, hogy be tudtam volna fejezni a művet. ★ — Akibe egyszer befészkeli magát egyetlen szó: alkotás- vágy, az szerintem „elveszett”. Ha az ember ezt kitalálja, már megteremtette az alapot, amelyre hiúsága épül. Igen én is nagyon önzőén hiú voltam. Én akartam alkotni — bár az talán felment, hogy másoknak is. — Akibe egyszer belefészkeli magát az „alkotásvágy”, annak le kell számolnia az ideg- rendszerével. A hiúságból és lelkesedéből táplálkozó feszültség szétzilál mindent az ember közvetlen környezetében, és ez a feszültség ott vibrál a nagyobb közösségben is. Az elektromosság pedig ráz. — Akibe egyszer befészkelő- dött ez a mánia, az nagyon sok hibát követ el. Izeg-mozog, rohan — az egy helyben topogók nyugodtsága mindent fel tud fedezni e vágtatás két lépése között. — Mindezekért érdemes alkotni. ★ Később azután nemcsak lenézték. Ám ha a világpolitika szintjén ilyen vakmerő hamisítások kerülhettek forgalomba, elképzelhető, a divatba jött szónak milyen inflációja kezdődött a vásári kikiáltók standjai körül. Figyeljük csak: újszerű formára mondják, de megújult tartalomra, jobb minőségre értik: modern tánc, modern frizura, modern szövetminták, modern vonalú bútorok, cipők, vázák, gyertyatartók, karosszériák, feszületek, bárpultok, retikü- lök, sírkövek, gyerekkocsik, cigarettaszipkák. DEHOGYIS AKAROK én az újszerű, a divatos formák ellen ágálni! Nyilván megvan a létjogosultságuk — olykor a minőségi többlet miatt is — a formabontásoknak, a divat folytonos megújulásának. Pusztán arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy évtizedek óta ugyanazzal a szóval fejezzük ki a mennyiséget és minőséget, a formait és a tartalmit, sőt: a feketét és a fehéret, az igent és a nemet: modern. Ugyanazzal a szóval a pillanatnyilag divatos, gyorsan avulót, mint fogalmi ellentétét: a sohasem avulót, a forradalmit, a maga korában sosem divatost. Talán külön bizonygatás nélkül is érthető, hogy a tegnapról mára elavult nyakkendőminta, hajviselet vagy táncdal tegnap sem abban az értelemben volt modern, ahogyan modern volt és maradt Galilei vagy Voltaire, Liszt, Bartók vagy József Attila, — ahogyan folyamatosan modern száz év óta Baudelaire, ötszáz év óta Villon, harmadfél ezer év óta Arisztopha- nész. Egyszóval: minden eredeti művészi tett, minden eredeti nagy gondolat, minden igazi forradalom. Amit a modern szó valaha is jelentett, mindannak hovatovább az ellenkezőjét is jelenti, s érezhetően romlik a hitele. Figyeljük csak, milyen mellékíz tapadt máris ehhez a szapora jelzőhöz: modern nő, modern házasság, modern fiatalok, modern vers, modern festmény, modern lakás, modern életmód. Akit sokszor félrevezetett ez a szó, az legalábbis gyanakszik. Még egyszer és nyomatékosan hangsúlyozom a félremagyarázni Szeretőknek: formai kísérletezésre, újításokra, divatra stb. — szükség van; a viselet, a külsőség sok mindent elárul az emberről; már csak azért is hasznos dolog, ha ki-ki szabadon kifejezheti ízlését, akár divatolhat, kedve szerint. De — vigyázat. Azt a nagy történelmi tanulságot, hogy a haladás vastörvény, túl sokan szeretnék aprópénzre váltani. Mert a be- tokosodott kispolgárnak különös tehetsége van a mimikrihez, pudvás érzelmi és gondolati világát folyton új ruhákba cicomázva őrzi; irtózik minden éredeti gondolattól, tehát lelkesen befogad minden majmolhatót, s szolgai módon utánozhatót; irtózik minden forradalomtól, tehát lázasan gyakorolja a lázadás pózait. És persze agresszíven s erőszakosan kényszeríti környezetére az aznapi sikket, és persze megbabonázva bámulja magamagát, a köznéptől rikítóan elkülönülő, ultramodern fenomént. A JELEK SZERINT semmivel sem könnyebb ma a szellem forradalmárának lenni, mint volt ötszáz vagy harmadfél ezer évvel ezelőtt. Hiszen ma a sokféle előítélet, ostoba, hazug babona, csökött nyárspolgári vaskalaposság ellenállásán túl le kell győzni a forradalmiságot üres pózokkal, külsőségekkel m:'me. lő, olcsó modernkedés agresszióját is. Fekete Gyula — A saját tervek lelkesítik az embert. És a terveim kezdtek megvalósulni. Nagyszerű érzés volt ez. És azt is tudtam, hogy majd a jövő, az fog igazából igazolni. Akkor is, ha azt a jövőt más fogja leszüretelni. — Én úgy gondoltam, hogy az ember az életében egyetlen Erzsébet-hidat .tud csinálni Nekem ez lesz az „Erzsébet- hidam”. Utána elmehetek tanítani, szívből oktathatok, mert fel tudok mutatni valamit a hátam mögött. ★ — Egyszer aztán nagy lelkesedésemben elhibáztam valamit. Egy rokoni szálat nem fedeztem fel. Lelepleztem egy olyan ügyet, amelyről az „élet- tapasztalat” hátrányos gondolkodása hallgatásra késztethetett volna. Izgágáskodtam. — Egyébként is „nehéz ember” voltam. Velem mindig kellett foglalkozni, tőlem mindig kellett félni, hogy valamit kitalálok. A hagyományos úton taposok legalább a mim dennaook szürke eredményeit nyújtják. Én meg a többet akarva, ráadásul sok hibát is elkövettem. — Ügy döntöttek hát, hogy jobb lesz tőlem megszabadulni. Ne itt izgágáskodjak, lelkesedjek. Lemondattak, elhelyeztek. ★ — Hát ezért van az, amit maga észrevett: „a fél szívem még mindig a régi tsz-ben van”. De ha az embernek a maradék fél szíve elég erős. megépíti a másik járásban a magaa „Erzsébet-hídját”. Fóti Pc'er Mmsm3 1967. július 25., ked^
