Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-25 / 173. szám
Ünnepélye« fesztiválavatás Szegeden Egy rossz cím és egy jó előadás Hát igen: a világirodalom nemcsak kimeríthetetlen, kincseskamra, de a meglepetések háza, pontosabban palotája is. Turgenyev, a „vadász”, aki száműzetésében sorra-rendre igyekszik leleplezni az orosz „felesleges ember”-t, az Apák és fiúk írója, aki a forradalmár alakjának megformálásával is megpróbálkozott, aki realizmusában és nemes egyszerűségében inkább volt drámai mint szarkasztikus, — vígjátékíróként mutatkozott be. A Reggeli a marsallnál — nem jó cím, a lehető legkevésbé találó és kifejező — nemcsak kitűnő, de ma is elevenen, frissen ható vígjáték. Alakjai, bár a korabeli Oroszország nemeseinek karakterisztikus rajza, de jellemei, a felszabadult nevetésre ingerlő szituációk, a nevetséges emberi kapcsolatok ma is feltalálhatók. Turgenyev, a vígjátékíró, nem hozott szégyent Tur- genyevre, a realista regényíróra, míg Dosztojevszkij legutóbb bemutatott víg játékában felfedezhető volt a zseni, itt egy zseni fedezte fel a vígjátéki formát mondandója számára. Békés András rendező pergő ritmusban vitte képernyőre ezt a furcsa reggelit, harsányan, de nem harsogóan, a rögtönzés hatását keltve, de valójában szigorú rendet és fegyelmet tartva. A képváltások, a „drámai” pillanatokban állandó zabálás közben felvillantott bíró, a katonásan tökkelütött új szomszéd előkelőén ostoba érdeklődése holmi rokoni szálak után, — nem az előadást megtör- pantó mellékcselekmények, hanem az egész mondanivalójának kitűnő motiválását jelentették. Mezei Mária olyan lenyűgözően egyesítette magában a há- zsártos ostobaságot és a kretén ravaszságot, hogy egyetlen gesztusa, egyetlen arcfintora igazolta a vele szembeni kétségbeesett tehetetlenséget. Mezei Mária „nővéréről”, mint a makacs butaság vastag kőfaláról, egyszerűen lepattant minden jó szándékúnak ítélhető kezdeményezés. Az ő alakításán múlt, hogy érthetővé vált: nem a birtok megoszlása körüli vita gúnyolása volt _ e vígjáték célja, hanem a cáiri orosz nemesség szellemi kvalitásának megméretése és kegyetlenül könnyűnek taiálta- tása. Olyan partnerei voltak ebben, mint a jó szándékúan tehetetlen marsall, Ungvári László megformálásában, vagy Kovács Károly, az egyenruhába butult cári tiszt, avagy Basili- des Zoltán féktelenül zabáló bírója. Végezetül: úgy látszik, rokonszenves kezdeményezés a Magyar Televízió részéről, hogy az orosz, szovjet klasz- szikusok újszerű, munkásságuk kevésbé ismert oldalának bemutatására törekedjék, örvendetes program ez, amely korántsem kuriózumot jelent a nézőknek — legfeljebb azt is —, hanem élvezetes szórakozást, az orosz történelem, az irodalomtörténet múltjának, a szovjet jelennek jobb, igazabb megismerését. (gyurkái Estétől hajnalba nyúló próbákkal mozgalmas napok előzték meg Szegeden a szabadtéri játékok megnyitását Szereplők, technikai alkalmazottak: világosítók, díszlete- zők tarka sokasága töltötte meg a teret, s a még ásító nézőtér szegélyén ott ültek a íkék csíkos belépőkhöz jutottak. A nyitány előtt már 75 ezer jegy elkelt Július 22-én este ünnepélyes keretek között nyitották meg a szegedi fesztivált. Erkel Hunyadi László című operáját mutatták be, Vaszy Viktor vezényletével, Mikó András rendezésében, s a felújított játékok történetében ötödízben színpadra vitt verbunkos ihletésű opera új köntöst öltött, leegyszerűsített, monumentálisabb formában került a közönség elé. A színpadot egyetlen hatalmas alapdíszlet töltötte ki, többsíkú sarkított lépcsősorral, ahol a jelenetek mozgalmasan követték egymást, a zenei interpretáció igyekezett mellőzni a romantikus sallangokat. Címszerepben Szőnyi Ferenc, az Állami Operaház tenoristája nagyvonalú teljesítményt nyújtott, s Sikert arattak partnerei: Déry Gabriella, Ágay Karola, Nagy Sándor, Szabó Miklós, Ivánka Irén, Gregor József és Réti Csaba is. í Másnap, vasárnap este mutatta be Shakespeare Hamletját a fővárosi Madách Színház társulata, Vámos László rendezésében és díszlettervei alapján. A vállalkozás nagy volt, hiszen egy jelenetei szerint kamaradarabot kellett látványosságra törekvőén nagyított méretekre alkalmazni. Hatalmas hasábok egymáshoz hangolt mozgatása oldotta meg a különböző helyszíneket, s különösen a szellemjelenet szcenirozása volt újszerű, izgalmas. A darab neves előadóművészei: Gábor Miklós, Bessenyei Ferenc, Tolnay Klári, Avar István, Ajtay Andor, Vass Éva, Kőmíves Sándor osztatlan sikert arattak. N. I. Tavasszal születik a legtöbb gyerek Az Országos Közegészségügyi Intézetocn hat év születési statisztikáját dolgozták fel annak megállapítására, jelentkezik-e az élővilágban általánosan tapasztalható szezonális ritmus az emberi termékenységben, az élve-, halva- és a koraszületésekben. A vizsgálat érdekes megállapítása, hogy hazánkban az élveszületések száma február és május között tetőzik, a legmagasabb márciusban, amikor 9,5 százalékkal haladja meg az évi átlagot. Jóval kevesebb gyerek születik október és január között. A decemberi átlagos születés száma 12 9 százalékkal kisebb az évi átlagnál. A halva- és a koraszületések aránya a hideg hónapokban magasabb, június és szeptember .között pedig kifejezetten alacsonyabb az átlagnál. A koraszületések, a kis súlyú újszülöttek számának nyári csökkenése azzal is magyarázható, hogy a meleg hónapokban a terhesség általában nyolc nappal tovább tart, márpedig a magzat súlygyarapodása szempontjából éppen a terhesség utolsó szakasza a legjelentősebb. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a fogamzások ugyancsak jellemző szezonális ritmust mutatnak. A legkevesebb megtermékenyítés a késő téli, kora tavaszi hónapokra, a legtöbb a nyári időszakra esik. Tji lepesi k a ^ßlavson ... MINDEN VALÓSZÍNŰ, például az is, hogy eljutunk egyszer a Marsra meg a Ve- nusra, több más izgató bolygóra, vagy egykoron elképzelhetetlen sebességgel repül az űrhajó más naprendszerek felé ... Erről beszélt a tudomány után kullogó, vagy játszva elébe vágó fantázia. így aztán miért ne juthatna eszembe, hogy Eger mellett űrállomást létesítenek, ahonnan Hold-beli átszállással a Marsra indulnak a telepesek — mint, teszem azt, Füzesabonyon át Budapestre? Amikor e harcias nevű bolygó földközelben van, „csupán” 56 millió kilométernyi a távolság (valami 2 és fél perc), hát miért ne...? És elindultam jelentkezőket keresni. — A Marsra? ... — kérdezte az egyik Alany. — Oda. Elmenne? ... — Előbb a szőlőbe megyek. Ott van egy kis dolgom. Egyébként is — messze van. Hogy jönnék vissza? — Tegyük fel, hogy minderre akkor kerülne sor, amikor már nyélbeütötték a biztonságos közlekedést. \ — Nos akkor... illetve: akkor se mennék. Itt jobb. Még Egerből sem kívánkozom el, nemhogy a Földről! Egy későbbi beszélgetés: — El tudom képzelni — mondta a bukósisakos férfi, aki bukósisakkal is, anélkül is technikus. — Ahhoz azonban, hogy marslakó legyek, feltételeim is vannak. — Milyen feltételek? — Először is: hogy magammal vihessem a családomat. Aztán az, hogy a törvények még szigorúbbak legyenek, mert az egymásrautaltság is nagyobb lesz. Viszont találjak lehetőséget a saját életem berendezésére, mert ugyan szeretem a társaságot, azonban néha jó az egyedüllét is. A legfontosabb pedig: meg- tiltatnám bármilyen ölésre használatos szerszám „exportálását” a Marsra. Még a kést sem engedném. Marslakók? Amit eddig olvastam, az arról szólt, hogy magasabbren- dű élőlényekkel nemigen találkozik odafent az ember. — A MARS... — kérdezte egy másik Alany. — Ahol valami csatornafélék vannak? Hallottam már róla, de ne haDOB O Z V IMRE 32. Valamelyik homályos zugból a polgármester siet elő, a nadrágját gombolja. — Nem bírom tovább visz- szatartani — közli a sokasággal. A nénfölkelő káromkodik. — Mért a köpenyem zsebébe vizel, a bandzsa istenit! Csak civillel össze ne keveredjék az ember, ez még a fütyülőjével se bír célozni! A polgármester mintha jelt adott volna mindazoknaK, akik szintén nem bírják visz- szatartani, csakhamar jó hosz- szú sor mozog előre a vasajtó felé. Ha már kijutni nem lehet. legalább levizelik az ajtót. Folyik a lé, akik a közelben ülnek, dühöngve húzódnak beljebb, a fene eeye meg ezt a sok bűzcsinálót. Egy órával később azonban mind- nvá’an kibékülnének vjsle. ha csak vizeletszagot éreznének a bunkerben. 4 MnűUá| 19ö7. július 25., kedd — Tiszteletem, polgármester úr! Szivarcsutkára próbál rágyújtani, rám, néz kíváncsian. — Te is itt vagy, Ernő fiam? Na nézd csak, Deső Kálmán! Nem jöttök át a másik szálába? Ott van, kérlek, az egész városháza. Behajtottak ide bennünket, ahogy voltunk, az íróasztalomat se hagyták bezárni. Szépen kezdődik, uramisten! Ahol tizenkilencben abbamaradt... Akinek valaha is búgot vasaltak a nadrágjába, ezeknek nem kóser. Nem értem, hogyan foghattak össze velük az amerikaiak. Illetve az amerikaiak hagyján, wild west az egész, vagy mi a csoda, gyönyürű bagázsi, folvton lődöznek. De az angolok? Egy ősi jogállam! Mv house is my castle! És leállnak ezekkel az Ázsiából szállított analfabétákkal, akik se kihallgatás, se vizsgálat... Bánom. hogv megszólítottam. Elviselhetetlen. A báró legalább tudta, horv az oroszok megtanultak írni-olvasni, sőt, egyebet is megtanultak: ez a vén hülye még ennyit sem tud. — Ne haragudj, polgármester úr, a németek alatt megszokhattad volna, hogy embereket vizsgálat nélkül becsuknak, ki is végeznek. — Engem? A legnagyobb tisztelettel kezeltek, én mindvégig a város első tisztviselője voltam a szemükben! Én ezt az injuriát nem hagyom ennyiben, és protestálok... Gallai este óta meg sem szólalt. Üres fülét piszkálja egykedvűen, lába közé köpdös. Aztán egyszer csak, mikor már párásodik a szeme a bűztől, elkezdi vizsgálni Sorkit, mintha fel kéne becsülnie. — Te barom — mondja neki végre. A törzsőrmester kérdőleg rebbenti rá süppedt szemét — Ha te — folytatja Gallai — nem erőlteted azt a rohadt kastélyt, ahol bele szerettél volna túrni minden fiókba a disznó enyves kezeddel, akkor most nem itt lennénk. Esetleg kellemesebb helyen. — Jelentem, hadnagy úr... — Fogd be a pofád. — Igenis! — Mit akartál jelentem? — Ezen az elfogatáson valahogy át kellett esnünk, tisztelettel. Én a kastélyt csak civil ruhák miatt forszíroztam, különben... — Nem érted, miről van szó? — De értem, alázatosan. Hogy esetleg máshová kerülhettünk volna. Na, de mindegy? Fogság, fogság... — Hányán vagytok testvérek? — Négyen, hadnagy űr. — Ha hazamégy, mondd meg apádnak, csak három gyereke normális. — Értettem, de... — Megfulladunk a szarszagtól! Vagy neked mindegy, milyen levegőt szívsz? — Persze, hogy mindegy — mondja egy nyilas a sarokból. — Csak harcolni ne kelljen. Azért csukhatják be az egész országot, mert a katona urak nem méltóztattak harcolni. Sorki nagy káromkodást gurgat a szájában, de nincs rá ideje kimondani, a sűrű kis határvadász őrvezető hirtelen felpattan, lekever visszakéz- ből egy kiadós pofont a nyilasnak, de olyan csattanósat, mint a pisztolylövés. — Nem harcoltunk? Az anyád hétszentségit. Akarsz még egyet? A nyilas felugrik, két-há- rom társa mögötte, a katonák azonban iparkodnak az őrvezető köré, így nincs tettle- gesség, csak morognak egymásra, a nyilasok megígérik az őrvezetőnek, hogy lepedőbe gyűrik, az meg elküldi őket az anyjukba, s mérgesen ballag vissza sebesült társához. — Marhák — mondja. — Még mindig nem értenek semmit. Desőnek tetszik a mokány határvadász. — Mit kéne érteniük? — kérdi tőle. A határvadász ránéz, legyint. — Ezeken nem is csodálkozom. De följebb. Ott már igazán be kellett volna látni. Ott már meg kellett volna érteni. — Te mit tettél volna a helyükben? — Kik helyében? — Akikről azt mondod, hogy be kellett volna látniuk. — Nem voltam a helyükben. — De ha lettél volna? Az őrvezető hallgat. Térdét bámulja. — Rahó - felett kerültünk szembe a ruszkival — mondja aztán. — Mindjárt láttuk, hogy elnyom bennünket. Még egy lövés nem esett, csak felvonultak a szemközti hegy n. de azt mindjárt látni kellett, hogy elnyomnak. — És? — Mit és? Aki ezt nem látta, az nem törődött vele, hány magyar pusztul. Vagy nem volt esze. Én kis faluba va ó vagyok, Pókah “évesre, hetven ház az egész. Mi már suttyó korunkban se mentünk cl olvan búcsúba, ahol előre tudtuk,, hogy megve-cricv írünket (Folytatjuk) ragadjon, engem nem érdekel. Még a Göncölszekér sem. Annyit tudok még, hogy a Holdban Szent Dávid hegedül, és egy regényben ágyúból lőttek ki embereket. Ehhez semmi kedvem. Miért nem arról ír, hogy milyen nagy az alkatrészhiány, meg hogy a fizetésem öt éve nem képesek emelni? Egy főiskolás arról beszélt, hogy milyen házakat építene a Marson. — Teljesen szigetelt épületeket kellene építeni, mert a légkör nem alkalmas légzésre. Odakint az űrruhában járnék és a bejáratokat zsilipkamrák biztosítanák. Egy fiatal tanár szerelmese mindannak, ami az egyelőre fantasztikumszámba menő bolygóközi utazásokról szól. Könyvtárának nagy részét a szakirodalom és a fantasztikus regények töltik ki. — Ha fölmennék? ... Mindenekelőtt tanulmányoznám a Mars viszonyait, az ott járt expedíciók tapasztalatait. Számos összetevője akad az ott kialakítandó kolónia életének. Hőmérséklet, levegő, víz... A Mars egyenlítőjén például a legmelegebb 20 C fpk, az átlaghőmérséklet pedig igen alacsony. Igaz, elképzelhető, hogy az ember befolyásolja az időjárást, valamilyen módon gondoskodjék a víz-, és levegő-utánpótlásról, ez azonban évezredes perspektíva, tehát a körülmények sokkal nehezebbek lesznek, küzdelmeseb- < bek, veszélyesebbek az oda utazók számára. Mindennek tervét már itt, a Földön ki kell dolgozni. Apró részlet azok mellett, ami a készülődéshez szükséges. Köteteket írtak már erről, és fognak is... Egy biztos: valamikor földi ember is fog járni a Marson. KEVESEKET foglalkoztat a téma, pedig már ma is elég nagy a forgalom a világűrben. Verne álma kiöregszik az emberekből. Nagyobbrészt furcsán néztek rám, ha a beszélgetésben erre tereltem a szót. Pillantásuk legyintésszámba ment, miként legyint gallyaival a fa is, és egykedvűen szívja a földből gyökereivel a tápanyagot. Ügy döntöttem, hogy egyelőre nem létesítek űrállomást Eger mellett. Kevés a jelentkező .., (hátat)
