Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

•• Összkomfort A FOGLÁR UTCABAK A két hosszúkás épület szé­les ablakaival néz a városra. A földszinten és négy emele­tén 51 lakás. Erkélyes, három szoba, összkomfort. Beépített szekrények, központi fűtés (de azért van kémény is, ha ne­talán baj lenne a központi­val). Hideg és meleg víz, külön lomkamra, minden lakásban telefon (a lépcsők ázban nyil­vános telefon is), központi tv- antenna, szemétledobó szerke­zet, a földszinten pedig garázs. Még kis szervizhelyiség a talál­ható a 30 garázs mellett, olyan­féle, ahol mosni és szerelni is lehet a gépkocsikat. Az eme­letre kényelmes lépcsők vezet­nek — lift csak azért nincs, mert négy emelethez nem en­gedélyezik —, sőt azon túl a tetőteraszra is, ahol nemcsak nagyszerű kilátás, de zuhanyo­zó is várja a ház lakóit. A kényelem a vendégeket is szolgálja. Lent a bejárat mel­lett ott a visszajelző készülék: a vendég csak megnyom egy gombot, és ha a lakásban oda­haza vannak, visszajeleznek egy csengetéssel. Egyszóval: összkomfort Nem áltatom tovább a ked­ves olvasót; ne keresse még ezt a modern, kényelmes la­kásokkal megrakott épületet az egri Foglár utcában. A me­gyeszékhely főutcájától alig néhány lépésnyire még düle- dező házikók, végső napjaikat „élő” épületek állnak. És mo­sókonyha, meg sertéshizlalda... Az 51 kényelmes lakás még­sem egyszerűen csak vízió, va­lóság ez — csak még nem ké­szült el, s így nem is lakható. Pedig a tervezgető első gon­dolat időpontja: 1964 szeptem­bere. Csak hát túl lassan men­nek a dolgok, sok a huzavona, tartós még a bürokrácia; szó­val, göröngyös az út _ 196 4 második felében a ter­vező elképzelése már találko­zott az igényekkel: többen ér­deklődtek egy belvárosi társas­ház építése iránt. 1965 elejére elkészült az első tanulmány- terv: kilencemeletes modern épület a Foglár utcai „rom­házak” helyén. Október 25-én az OTP kez­deményezésére már 70 család tanácskozott a tervezővel. Né­hány nap múlva pedig a leen­dő lakástulajdonosok négytagú intéző bizottságot választottak. Ettől kezdve minden gond, fe­lelősség és persze a munka is az intéző bizottságé. 1965 november. Tovább szer­vezik az építőközösség tagjait. Közben megszerzik a területi főépítész elvi engedélyét, az­tán rendszeresen tárgyalnak a tervezővel, majd hosszú ki­lincselés következik az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség engedélyéért. De a társasház magassága megbontja a mű­emléki környezetet — ezért nem adnak rá engedélyt. A nagyszerű elképzelés itt meg­reked. A tervező több tervel­gondolást is küld a műemléki hatóságokhoz.„ 1966 február. A műemléki felügyelőség közli, hogy elké­szítteti a Széchenyi, a Beloian­nisz, a Foglár é,s a Csíky Sán­dor utcák által határolt terület rendezési tervét. E bejelentés­re leáll a szervezés és a to­vábbi tervezés is... Áprilisban a műemléki ha­tóság értesíti az intéző bizott­ságot, hogy a tömbtanulmányt megrendelték a VÁTERV-nél. 1966 június végére elkészült a terv. Eszerint a Foglár ut­cában legfeljebb négyemeletnyi magas lehet az új épület. A társasház tehát alacsonyabb lesz, ezért nagyobb területre* kell építeni. Az új területi igény a Hittudományi Főiskola gazdasági épületeinek egy ré­szét érinti. Helyszínelések, tár­gyalások, viták, — de nincs megoldás. Július 8-án az inté­ző bizottság a leendő lakástu­lajdonosok közgyűlése elé tárja a gondokat. Paradicsomszedők Látogatás a szentmártonkátai építőtáborban Az épület valaha kastély volt, most a helyi állami gaz­daság központja, hatalmas fák alatt, hangulatos környezet­ben. Nem messze a kastélytól áll a tábor, körülkerítve, és pilledten a tűző napon. Népte- lenek a sátrak, lakóik, Heves megyei diáklányok, dolgozni vannak, kint a paradicsomföl­dön. A sátrakon feliratok, mint például „Vár-lak”, vagy egy másikon, hogy: „Vihog-lak”, amelyeken nem szükséges cso­dálkozni: diákok élnék itt, hat éve minden nyáron, s nemcsak hogy diákok: diáklányok, száz­nál is többen ... ilyen tömeg­ben sokféle ötlet születik. Az is természetes, hogy a tábor faliújságján, az esti tábortűz műsorára jelentkezőket váró A gyengébb nem fiatal kép­viselői — munkájukat látva — kevésbé bizonyulnak a „gyenge” jeltó birtokosának, olyannyira nem, hogy egymás után hallatszik a kiáltás: „lá­dát!” Nem győzik az üres lá­dákat hordani nekik. A 8. szá­mú brigád — hevesi gimnazis­ták — délelőtt tíz óráig 103 ládás teljesítménnyel büszkél­kedhet — Az építőtáborokból — mondta Üjvári Klári „briga- déros” — majd mindig a he­vesi gimnazisták vitték el a pálmát. Természetesen most is ezt szeretnénk™ A mellettük lévő 7. számú együttes a rivális, ők a száza diknál tartanak. Másütt fo­gyasztják a tízórait — napi Munka után a legfontosabbak egyike: a posta. Hogy a most vásárolt lapokat ki kap ja? Az egyelőre w titoké. (Foto: Kiss B., hirdetmény mellett a „nap slá­gere” is helyet kapott, misze­rint valakit elfeledtek, ám egy másik illető szíve visszavár­ja ... Mondom, törölnie tszett diáktábor ez, jelen pillanatban két „őrzővel”, a táborparancs­nok helyettesével, Birkás Sári­val és Artner Edináival, az egyik ügyeletessel. A táborvezető után érdek­lődünk. Kint van a lányoknál a táblán. Birkás Sári készség­gel kísér bennünket oda, ahol a százötven Dobó, Szilágyi és hevesi gimnáziumi lány szedi a paradicsomot. Menet közben megtudjuk, hogy egy nap het­ven láda a brigádonkénti tel­jesítmény, és azt is, hogy az előző Heves megyei turnus túl­teljesítette a normát, 198 szá­zalékot könyvelhetett el ma­gának. A táborvezető Poczok Évt tanárnő. Kerékpárral járja b< a nagy területet. — A munkaidő reggel hattó fél egyig tart. Akkor bejönnek lezuhanyoznak — van hideg meleg víz —, aztán ebéd majd a kötelező pihenő. A tá borrendet egyébként — és tér mészetesen az étrendet is — maguk a diákok, a tábori ta­nács állította össze. Gondosko dunk szórakozásról is: tábor tűz, filmvetítés, könyvtár, rész vesznek különböző előadáso kon (munkavédelmi, ifjúság védelmi), sportolhatnak: vai röplabdapálya, asztalitenisz sakk, tollaslabda... Sőt, mos egy kispályás focimérkőzé: gondolatával is foglalkoznak < lányok! A sátrakban rend, és — negyvenkét fokos hőség. B még a kisebb baj. Ha azonbai esik az eső, mindenki ment. Igen rossz állapotban vanna’ már a „Vár-lakok” és a „Vi hog-lakok”. Hat éve szolgálja az építőtábor lakóit hát ner csoda... A paradicsomválogatók két féle ládába rakják a szép pi ros szemeket, belföldre í exportra Munka közbe Krausz Ilona elmondja, hog mi is lesz az esti tábortűznél. — A műsor sízól a tábc névadójáról, Furák Terézrő az októberi forradalom 50. < a KISZ, meg az építőtábora 10. évfordulójáról. Verseke énekszámokat adunk elő, aztá játszunk is. Az ebédig terjedő időben « zuhanyoznak, és megrohan... részint a postást bélyegekéi és levelezőlapokért, részint G< dai Feri bácsit a büfében hí sítő italokért és csokoládéér Az ebéd aznap: zöldségleve sonkástészta és alma. Délután több órára elesel desül a tábor: kötelező piheni Ez persze a pusmogást nei zárja ki, amely megbocsát1'' tó vétség olyan helyen, a1- százötven diáklány tartóz’ dik egyszerre. Bizonyára ■ témájuk. A tábor egyetlen lakója" van csupán a legkeve''" munkája, ez azonban nem be A „munkanélküli”: dr. Ken­dek Erika tábori orvos... (kátaQ négy étkezést biztosít az álla­mi gazdaság —, és megbeszé­lik az esti tábortűz műsorát. Bárdos Mária gitározni akar, és énekelni hozzá. Mit? Ter­mészetesen a „Lobó’H. Közben nagyokat harapnak a vajas kenyérbe, és á mellékelt cse­megeszalámiba. Ez a tízórai. Étkezésről lévén szó, az egyik ládahalmaz mögül tömör szen­tencia érkezik: — A kaját ki lehet bírni... Arrébb tragédia történik. Lugosi Melinda egy paradi­csomtő mellett visítva fedez fői egy egérlyukat Társnője azonban halálmegvető bátor­sággal eltorlaszolja az egér otthonának bejáratát. A tragé­dia a rágcsálót érte, „akinek” legalábbis meg kell ennie a paradicsom-torlaszt, ha ki akar jönni. Dolgoznak. Van, aki kendőben, van, aki szalmaka­ImmMi GYÖNGYÖSOROSZI felé haladva az út jobb oldalán gáttal fogták el a patak vi­zét és csendes tó fodrozódik a két domb hajlatában. Nagy munka volt a Gyöngyös-patak megzabolázása és a több százezer köbméternyi vizet tá­roló gát felépítése. Számoljuk durván a költségeket: így öt­millió forint jön ki. Ezért a temérdek pénzért ott áll a tó, kínálja vizét. Öntözésre, hi­szen körülötte 89 holdnyi földterületet öt kilométernél is hosszabb csőhálózat fon be és ahogy a víz mennyiségét nézzük és a szakembereket hallgatjuk, 250 holdnyi terüle­ten lehetne öntözni a Gyön- gyösoroszi Február 24 Tsz nemrég megépített víztároló­jából. Lehetne.­Mert az elmúlt évben — aláírások bizonyítják, — üze­melésre készen vették át a közös gazdaság, a Beruházási Iroda megbízottai a régen várt öntözőtelepet. Ki is pró­bálták, még 1966 decemberé­ben s a műszaki átadás után mindenki úgy ment el a dü­börgő szivattyúmotorok s a vizet öntő csövek mellől, hogy már ez évben is nagyon sok hasznot hoz majd a közösség­nek ez a sok millió forintba került beruházási . , A tó hiába kínálja vízkincsét De eddig egyetlen fillér hasznot nem hozott. Sőt! A té­len szétfagyott az egyik szi­vattyú, valamint a tolózár és durván számolva majd 30 ezer forintos kár származott csak ebből. Aztán jött a szán­tás ideje és a százezreket érő csővezetékeket, csapokat a lánctalpas traktorok „kiszán- tjották”, elszaggatták, össze­törték, úgyhogy gyakorlatilag használhatatlanná vált ez a része is a nagy költséggel épült öntötóműnek. DE HÄT AKKOR MÉG ko­ra tavasé volt, a garanciális javítások ideje nem járt le, „lehetett volna valamit keres­nie” a termelőszövetkezetnek, ha egyáltalán törődnek az ön­tözőművel. De úgy látszik, nem volt ee létfontosságú kér­dés számukra, hiszen az el­múlt év óta csak most men­tek be a szivattyúházba. Miért? Mert „nem jó kulcsot küldtek hozzá. Most próbál­ták ki júliusban először, hogy lehet-e egyáltalán használni az öntözőberendezést s most bukkantak rá azokra a súlyos bibékra* amelyeket már 1067. július 23„ vasárnap majdnem egy év óta tudhat­nának, — ha egyáltalán fi­gyelmet fordítottad volna er­re a drága öntözőműre. A gé­pek siralmas állapotban van­nak. Nem kaptak egy csepp olajat, a villamos berendezé­seket sem gondozták megfele­lően. Az öntözőműhöz érkező gépeket is a szabadban „rak­tározták”, úgy rongálódott, ahogy akart. Később sem igen értettek hozzá kezelőik, mert hogy nem is jelentek meg az oktatásnál, amikorra a szak­emberek várták őket. Hét hónapja vették át a gyötngyösorosriak a víztáro­lót, az öntözőtelepet és az­óta sem használják. A gát mellett nem messzire ott tik- kad a hőségben a nagy here­tábla, a kertészet, az egymil­lió oltvány és csak most — nem tudni mi kapcsán — ju­tott eszükbe, hogy meg kelle­ne kérni a Beruházási Iroda és a vízügy szakembereit, néz­nék meg, mi van egyáltalán a tóval és az öntöző berende­zésekkel? Eddig vagv hagyták száradni a növényeket, vagy a közeli patakból öntöztek. Pedig a két jó szivattyúval, a tó vizével kora tavasztól ellát­hatták volna vízzel szinte a fél határt. Ráadásul a még meglévő hibákat is kijavítot­ták volna az építők, mert hisz az belefért volna a ga­ranciába. Beszélgettünk az emberek­kel, vezetőikkel és akkor meg­világosodott a korábban szá­munkra is érthetetlen közöm­bösség, oka a hatalmas össze­gű beruházás iránt. Azt mondta az egyik szövetkezeti tag: „Jön nekünk a víz az ég­ből is. Minek ide az öntö- cés ...? Különben is éri a ré­gi vezefők fundálták ki. Ne­künk nem kell.” ÉS A TÓ MOST IS OTT (kí­nálja vízkincsét a tikkadó földek közepén, állnak a szi­vattyúk, érintetlen a víztükör, bénán összetörtén merednek fel a barázdákból a vezeté­kek és csapok. Itt hever majdnem ötmillió forint fel­használatlanul és még mindig nincs semmi biztosíték arra, hogy rövidesen feldübörögnek a gépek a szivattyúházban és a növényeket élesztő vizet bő­ségesen permetezilk szét az oroszi határban. Legutóbb is csak egy újabb jegyzőkönyv született ebben az ügyben. Kovács Endre / lapban, a tűző napon. Az S számú brigád minden tagj, sombrerót visel. Egyre emel kedik a paradicsommal meg rakott ládahalmaz. — Van itt elsős is, negyed! kés is — mondja a velük lé vő tanárnő, Csiki-Mészáro Magdolna. — A lelkesedé azonban egyforma. Bakos Antal, az állami ga2 daság igazgatója is dícsér szavakkal beszél a Heves me gyei gimnazista lányokról. — össze sem lehet hasonlí tani őket a tavaly itt járt pesti ekkel. Tudják a feladatukai nem kényeskednek. Öröm iát ni a lelkesedésüket, jó együt dolgozni velük. Mi is igyek szünk megadni nekik min dent. bontsanak-e egy-egy düledező i épületet? Mindenki tudja, ol- , esőbb és előnyösebb is a sza­nálás. A közművesítés lakáson- , ként eléri az 50 ezer forintot, a szanálás pedig például a Foglár utcában csupán a fele lakásonként. Igaz, a bontásnak mindig lakás az ára — a Fog- , lár utcában négy lakást kell előlegezni az állami épületek­ből. De 51 lakás épül helyette! S ezzel javul a város lakás­helyzete, szebb lesz a városkép, de még a négy lakás is vissza­térül: a társasház gazdái közül négyen állami lakásban lak­nak, s ha az épület elkészül, nyomban átadják a régi la­kást. .. A szanálás persze így is sok gonddal jár. Egy javaslat, amely bátorít is egyben: Létre kellene hozni egy kö­zös szanálás alapot, ahova a leendő lakástulajdonosok előre befizetnék az egységes szaná­lási költséget, — mondjuk 15 ezer forintot. Ezt az összeget akkor is befizetnék, ha keve­sebb a szanálási költség, ahol pedig magasabb ez az összeg, ott ebből fedeznék a külön- bözetet. Még a költségvetésből is lehetne segíteni ezt az ala­pot, hiszen o közművesítés fo­rintjai ilyen formában is a tár- sasház-építkezés céljait szol­gálnák. Előnyös lehetne ez az alap azért is, mert az előre befize­tett összegekből még a szaná­lás előtt kisebb-nagyobb tár­sasházakat lehetne építeni, ahova a lebontandó épületek tulajdonosai költöznének. A KIK pedig ugyanebből az alapból építhetne, vagy felújít­hatna lakásokat, a szanálásra ítélt házak lakói számara. így még csak előlegezni sem kel­lene az állami lakásokból™ Amikor az érdekéitekkel be­szélgettem, többen is igyekez­tek lebeszélni: nem kell írni erről a témáról, nem aktuális, nem szabad senkit megbántani. Igaz, hogy lassan megy, de azért mindenki igyekszik™ Valóban mindenki igyekszik és az illetékes fórumok is tá­mogatják a társasház-építke- zést. Erről tárgyalt a közel­múltban a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága is, most a napokban pedig a Parlament­ben maga a kormány elnöke jelentette be, hogy terven fe­lül 270 millió forinttal segítik a társasházak közművesítését. ­Tehát mindenki segít. Még­is négy esztendeig tart!? Egy szakember mondta: Há­rom év a reális idő. Hadd legyek türelmetlenebb: két esztendő! Márkusz László Decembert írtunk, amikor az Egri Városi Tanács építési osz­tálya elfogadja a VÁTERV be­építési tervét. Később külön­böző aggályok merülnek fel: tervmódosítás, majd ismét meg kell szerezni a műemléki felügyelőség engedélyét és a területi főépítész hozzájárulá­sát. Ez ismét két hónap! Aztán folynak a tárgyalások* alkudozások, a lakókkal, akik­nek lakás kell, a háztulajdo­nosokkal, akik ha akarják el­adják, ha nem akarják, nem adják el a házat. És ha mégis igen: akkor mennyiért? A vá­rosi tanács közben igyekszik segíteni: elrendeli a két ház kisajátítását. 1967 júliusát írjuk. Elkészült a társasház terve, épp most kérik az építési engedélyt. A lebontásra kerülő egészségtelen lakásokban még ott vannak a lakók, vitásak a tulajdonviszo­nyok, így az építők még min­dig nem kezdhetik a munkát. Talán majd ősszel. Ha így lesz. akkor 1968 novemberében be­költözhet az 51 boldog lakás- tulajdonos... Nem szükséges különösebb számítás, az időpontok önma­gukért beszélnek: négy eszten­dő szalad el, amíg fölépül egy társasház. És nem az építők dolgoznak lassan, — az elő­készítés, az ügyintézés fo­gyasztja a türelmet_ — A társasház-építkezés elő­nyeit mindenki elismeri, segí­tenek is, mégis gyakran úgy érezzük, nincs gazdája ennek a mozgalomnak. Mennyivel más lenne, ha valamilyen hi­vatalos vagy félhivatalos szer­vezet kérné az engedélyeket, a több tucat okiratot, igazolást, s nem mi, végeredményben maszekok tanácskoznánk part- nerejnkkel, — így fogalmazta meg az intéző bizottság veze­tője a társasház-építkezés égyik lényeges panaszát. (Pedig ez az intéző bizottság hozzáértő emberekből áll: vezető ügyész, tanácsi osztályvezető, sőt épí­tész is van közöttük.) A másik gond — és ez a na­gyobb —, kevés Egerben a te­lekkínálat. Legalábbis a belvá­rosban kevés. (Akik 170 ezer forintot áldoznak egy lakásért, azok nem szívesen építkeznek a külvárosi részeken.) Igaz, bőven akad olyan düledező épület, amely szinte lebontá­sért kiált, de nincs kész a ren­dezési terv, enélkül pedig sem­mit sem lehet kezdeni. Pedig van pénz és vállalkozókedv is. A vita — közművesíteni, vagy szanálni — kissé alább­hagyott ugyan, de azért még mindig nehézkes a döntés: le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents