Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

Éllel a dara! kezelni, nappal mosni Van valami a levegőben... Éjfél van. Kezdhetjük a nap Pégén, hiszen 24 óra van, de SWdhetjük az elején is, mert íulla óra is van. Ducza Jó- '.séfűének például a nap most tezdődik. Éjszakás. Fent ül /agy öt méter magasságban és i villamosdaru három nyomó­gombját kezeli. Számára most nappal is lehetne — a neon- fény világít. A daru odakúszik egy váltóhoz, a darukötöző rá­erősíti a daruláncra, a daru Eelkapja és szállítja, ahová pa­rancsolják. Ducza , Józsefné csak kapcsol — a daru a híd továbbító révén jobbról balra és vissza halad a pályáján. Ducza Józsefné egy másik gombot nyom meg és az emelő süllyesztő máris kúszik a meg­felelő munkadarab fölé és le- merül. Duczáné egy harmadik gombot lenyom és a macska felemeli és továbbítja a síne­ket, a váltót — a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár egyik nagy üzemcsarnokában. Ez így megy percről percre, éráról órára. Ducza Józsefné már 13 éve darukezelő. Ezen a héten éjszakás, csa­ládja, férje és három gyereke otthon alszik a kis családi ház­ban, az Esze Tamás u. 7/1-ben. A kis utcában sötét van és csend van. A műhelycsarnokban vad zaj és fény, Duczáné mázsás terheket emel, egy műszak alatt több száz tonnát. Gyen­ge karja van, női izmokkal, de a daru erős, bár motorja már kimerülőben, hiszen az ere­detileg öt tonnára hitelesített gép ma már csupán három tonnát emelhet. Lent férfiak dolgoznak. Fent egyszerre há­rom nő, mind darus. Aztán kialszanak a neonfé­nyiek, kivilágosodik. A zaj ugyanaz, a munka ugyanaz, a három nyomógomb ugyanaz. Vége a műszaknak. Duczáné lejön a magasból és elindul haza. Közel lakik a gyárhoz, öt-hat percre. Q — A nyílt országúton bizto­san könnyebb a gépkocsiveze­tőnek, mint a darusnak fent a darun. Ott szabad a pálya, itt csupán három gomb van, há­romféle mozgással mindent el kell intézni. Fizikailag nem nehéz, idegi­leg kimerítő. Majdnem olyan orvosi vizsgálat kell, mint a sofőröknél. Az érzékszervek­nek tökéletesen kell működni­ük. A nagy zajban ott fent, fi­gyelni kell a lentiek szavára, hogy hová kússzon a daru, mit ragadjon meg és hová ci­pelje. Az ember és az anyag kavargásában látni kell, fi­gyelni kell mindenre, hogy ne legyen karambol, baleset, ne ütközzek a daru senkinek és 31. Szürkül, mire kitámolygunk a présházból. Üres a gyom­runk, csak a bor kotyog benne A katonák énekelnek, három­féle nótát egyszerre, kinek mi jut eszébe Az altiszt rájuK ki­ált, de ezeknek már kiabálhat reggelig, az ajtót tárva hagy­ják, Géza hasztalan szeretné bezárni, elpenderítik onnan, nyavalyás burzsuj, de nagyon félted a vackodat. Vagy két­száz lépés után az altiszt meg­számlálja csapatát, vissza kell fordulnunk, egy ember hiány­zik. Az ászokfa alól cibálják ki, elázott mint a mosogató­rongy, vinni kell. Szidják, hogy nehéz akár a só. Szerencsére nem bízzák ránk, maguk nyög­nek alatta. A Cseresznyés szé­lén megint megállunk, a kato­nák végigtapogatnak bennün­ket, nem maradt-e náluk pisz­toly vagy gránát. Jókor jut eszükbe. Nem találnak sem­mit, csak Sorki zsebében egy arasznyi hosszú, keskeny pen­géjű szalonnázó bicskát. Az altiszt zsebre vágja, nem fog­játok hátba szurkálni az orosz katonát. Különben megdicsér, amiért eevéb fegvvert nem 1867. július 23., vasárnap semminek, se fent. a darupá­lyán, se lent — magyarázza Debrei Józsefné, a daruveze­tők csoportvezetője. Rajtakapom magam, hogy csodálkozva hallgatom Debrei- nét, aki tizenöt éve darus, tizenöt éve nagyüzemben, ti­zenöt éve nehézipari üzemben. Valamit felfedeztem. Valamit, túl értelmes, világos, egyszerű és szabatos mondatain. Ezt sze­rettem volna már felfedezni régen: a mai modern asszony típusát Bizonyára nem ő az el­ső, akire ezt rámondhatom, de benne fedeztem fel és nem a divatlapok reklámfotóin, a ki­hívó, a divatos és a túlápolt nőkön. Nyugodtnak, egyszerűnek és kiegyensúlyozottnak tűnik. Munkaruhában van, olyan ru­hában, amiben csak gyárban lehetnek: sötét vászonnadrág­ban és kívül hordható világos- barna vászon blúzban. Lábán magasított sarkú, parafa tele- talpú szandál. Most jöttem rá, a munkaruha eleganciájára, a munkával való összhangjára, arra, hogyan maradhat vala­ki a mindennapi munkában, a gyárban is valódi asszony. És arra, hogyan lehet egy asszony valódi munkás. Fekete frizu­rájával és ápolt arcával akár színházba is mehetne innen egyenesen és amikor kezet nyújtott, fel sem tűnt, hogy olajos, ő figyelmeztetett erre, hogy ne haragudjak, a mű­helyből jött és ezért olajos. A munka eleganciája sugárzott róla, a harmónia, amit a munkában is megtalálhatott. Debrei Józsefnét valódi nagyüzemi munkásnővé vará­zsolta a tizenöt évi üzemi mun­ka — úgy érzem, a harmónia megtestesítője. Segített feltárni munkatár­sainak, beosztottjainak min­dennapjait. S ebben egy kicsit az ő mindennapjai is sűrű­södtek. 0 Reggel van. Ducza József­né átöltözik, leveti a munka­ruhát és hazamegy. Otthon még alszik, vagy már ébrede­zik a család. Bevásárlószatyrot vesz és elmegy. Mire visszatér a boltból, vagy a piacról, az utcabeliek elmentek dolgozni. Ducza József a gyöngyösoroszi ércbánya felé buszozik. A na­gyobb lánya már elfoglalta he­lyét a városi tanácsnál, az író­gép mögött. A legkisebb, a kis­fiú, nyaralni van a Dunántú­lon, a középső, a 13 éves kis­lány otthon van és fent van. S akkor Duczáné lefekszik. A kislány most végezte a he­tediket: — Ilyenkor olyan a ház, mintha halottak laknák. Anyu­kám alszik, én kitakarítok, dugtunk el. Na igyatok, kínál megint, majd egy kicsit dolgoztoK mi- nálunk, jobb a fogság, mint elpatkolni, legalább meglátjá­tok, hogy Oroszországban nin­csenek ilyen kinyalt burzsu- jok, akik a más verítékén pa­rádéznak, ott mindenki pol­gártárs, rátok fér egykis isko­la, mire hazajöttök, rendes ember lehet belőletek. Nem kell a bor, kóvályog a fejünk, erre-arra nyaklik a lábunk, mint a paprikajancsié. Ilyen marhaság, ott volt a présház­ban a rengeteg kolbász, szalon­na, felpakolhattunk volna, ne­kik is jut. de nem engedtek mozogni, ők meg csak az italt fedezték fel, az ennivalót nem. Igyatok! Az altiszt orrunk alá dugdossa a demizsont, kezd dühbe gurulni. Iszunk, egye meg a fene, de még a java hátra van, a kapatos altisztnek eszébe jut, högy megdanoltas- son minket. — Ne csak ti hallgassátok a mi nótánkat. Mi is hallani akarjuk a tiéteket. Na, rajta! Gallai káromkodik, ez sincs benne a genfi egyezményben, óbégassunk feltartott kézzel, végig a szétlőtt városon. De hiába minden, az altiszt nem tágít, végül is Sorki rázendít, hogy Páros csillag az ég alján, rezegteti szolgálatkészen, nyú­lik a nóta mint a kovász, nem esetleg, ha anyu szól, hogy főz­zek, akkor főzök, pedig nem nagyon szeretek. De kell. Nagy csend van a házban, anyut nem szabad zavarni, fáradt, ideges az éjszakai műszak után. Ilyenkor sokszor meg­szid. A kislány vizet hoz az ut­cai kűtból. A konyha felmo­sásához készülődik. Édesany­ja alszik, a szoba sötét, kint süt a kánikulai nap. § Ugyanebben az utcában, ugyanezzel a házzal szemben lakik egy másik darus asszony, Gál Józsefné. ö más műszak­ban dolgozik, iriint Duczáné, ő most nem alszik, ő most ott­hon tevékenykedik. Hétfőn mosni szokott, ked­den kint volt a kis gyümöl­csösben, barackot szedni, szer­dán nagyobbszabású takarítást végzett, csütörtökön a hetek óta gyűlő ruhát vasalta ki, pénteken bevásárolt néhány napra, szombaton pedig több fogásos ebédet főzött. Hasonló­képpen telik el otthon minden hete. Vasárnap a hároméves gyerekével játszadozik. A fér­je segít, főleg azzal, hogy le­veszi válláról a gyermekneve­lés egy és más dolgát. Amikor az asszony főz, mos, vasal, ta­karít, vásárol, barackot szed, vagy amikor a gyárban dol­gozik, a férj a gyerekkel van. Ellenkező műszakban dolgoz­nak, nincs soha egyedül a ki­csi, legfeljebb fél, vagy egy órára. És ilyenkor a kisgyerek néha rir. Például elmegy Gálné a gyárba, ha délutános, három órára. Ilyenkor fél három és háromnegyed három között el­indul. Gál János negyed négy, fél négy között ér haza. Addig egyedül van a gyerek, bezár­va... S Délután van. Gálné már a darun dolgozik. Duczáné ott­hon felkel. Szerepet cseréltek. Duczánét Gálné helyettesíti és Duczáné most ugyanazt csi­nálja, mint Gálné délelőtt. Debreiné pedig határozottan, tárgyilagosan, magától értető­dően elkísér mindenhová, se­gít, ő is kérdez, még rejtettebb titkokat lebbent fel, hiszen ő igazi szakértője a nagyüzemi munkésnők életének. Nemcsak szakértője, ő maga is az, egyé­niségébe ivódott! Azon van — ha sokszor nem is tu­datosan —, hogy a többiek is vérbeli nagyüzemiekké válja­nak és azon van, hogy a töb­biek is olyan harmonikusan él­jenek. mint ahogyan ő. Hu­szonhárom éves fia most há­zasodik ... jó ez, nem lehet lépni rá. Má­sikba fogunk. Sudármagas, su- dármagas a nyárfa teteje. Tet­szik az altisztnek, lóbálja a demizsont mint tamburmajor a botiát, minden sor végén nagyot rikkant oroszul. Az ál­lomás mögött egy leégett ház parázsló maradékával vasuta­sok vesződnek. Bolényi pálya­mester ránk mered, nem hisz a szemének, még kevésbé a fülének. Sudármagas, sudár- rpagas... Idétlen história ez az egész, az már igaz, cérnaszá­lon lóg a nyomorult kis világ, még tán elbúcsúzni sem tu­dunk senkitől, de közben ita­losán, komyikálva rúgjuk a port az út közepén. A telepi iskolánál ijedt csődület, asz- szonyok, gyerekek is batyuk­kal, mindenféle holmival, bizo­nyosan a kibombázottak. Rá­ordítok Sorkira, aki még min­dig fújja. — Csend az istenedet! Sűrűsödik a sötét. Jobb is, hogy nem látom a várost Va­jon látom-e még? Lehet, hogv már ma éjjel tovább indíta­nak. Mintha hideg vízbe már­tottam volna, hirtelen lehűl a feiern, tisztul be1 öle a mámor Helvet ád a tehetetlen döbbe­netnek. A bonyolult, nehéz helyzetek engem mindig aktív gondolkodásra, gyors és ered­ményes fejtörésre sarkallnak. De most nem jut eszembe — Ideges vagyok, semmire se tudok figyelni. — Fáj a fejem. — Valami van a levegő­ben. — Frontátvonulás. Mennyiben és milyen mér­tékben okolhatjuk a kelle­metlenségekért az időjárást? Hippokratész majd 2000 éves szabályai már utaltak arra, hogy az embereken „meglátszik az időjárás”. Mégis hosszú idő telt el ad­dig, amíg a törvényszerűsége­ket tudományosan is kimutat­ták. Az érzékeny pontot provokálja — Az ember, az élő szerve­zet állandó kapcsolatban van a légkör változásaival, — mondja dr. Kérdő István fő­orvos, az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet biomete­orológiai osztályának vezető­je. — A légköri, időjárási változások ezért állandóan be­folyásolják szervezetünk mű­ködését, de az egészséges szer­vezet alkalmazkodik a 'külső hatásokhoz, s az esetleges za­varokat kiegyenlíti. így az egészséges ember — általában — nem érzi meg az időjárás normális ingadozásait. — Más a helyzet a beteg szervezettel. Itt már, a beteg­ségtől függően jelentkezhet bizonyos fajta érzékenység. Ha az időjárás ezt az érzé­keny pontot „provokálja” sú­lyos kellemetlenség, baj lép­het fel. — Az arvosmeteorológia egyik feladata éppen annak a megállapítása, hogy a külön­féle időjárási típusok, válto­zások milyen hatással vannak a szervezetre, milyen betegsé­gek, illetve gyógykezelések esetében kell ezeket nagymér­tékben figyelembe venni. Ez a biometeorológusok munká­ja nélkül elképzelhetetlen. A biometeorológusoknak kell az időjárást olyan speciális mó­don elemezniük, hogy az ada­tokat felhasználhassa a — gyógyászat. Az orvosmeteoro­lógiának pedig az a feladata, hogy a kielemzett időjárási viszonyokat és a kóros jelen­ségeket egybevesse. Az időjárás két- csoportban Magyarországon az Orszá­gos Reuma- és Fürdőügyi In­tézet biometeorológiai osztálya végzi ezt a munkát. Az ősz­semmi, s nem is érzem képes­nek magam arra, hogy elkezd­jek gondolkodni. Ez nem do- nyolult helyzet. Lehetetlen. Hiszen nem a félszakasz kato­na jelenléte nyom. A felisme­rés: itt vannak, elözönlöttex, más rendet szabnak: a nagy szállítószalag — melyről néha nem is jut eszünkbe, hogy sza kadatlanul a vég felé döcög velünk — a kezükbe került. Repülő köröz felettünk. Rata. Olyanformán búg, mint a régi szürketaxik, a magomobilok: nekidurálja magát, majd szu­sza fogytán, épp hogy liheg. Desőhöz húzódom. Szökjünk meg, súgom neki, mihelyt becsuknak valahová, kimászunk az ablakon, felszed­jük a padlót, kiborítjuk a ca- lat, mit tudom én hogyan, de meg kell szöknünk, összevisz- sza mászkálunk, egészen az Ájig, aztán vissza a Szeliny: fakereskedésig, az oroszok nemrég épített német parancs­noksági bunkerbe terelnek bennünket Innen nem lehet kijutni. Ablak nincs, csak va­lami láthatalan szellőzőnyilás, a padozat beton, a fal i's min­denütt vasbeton, innen csak kiengedhetnek. Sötét van, sűrű büdösség, mocorgás. A bunker dugig tömve. De kikkel? ör­dög tudja. Nagy nehezen el- vackolódunk a nyirkos beto­non. Nem tudok aludni. Múlik az idő, oly vontatottan, jelzés- telenül, felosztás nélkül, mint­ha belezuhantunk volna a vég­telen idő sodrába. Agyamban már feloldódott a bénult döb­benet, gondolkodom, azon kap­va magam, hogy valami védő­beszéd-félét tákolok össze iparkodva: ha majd valaki il­letékes elé kerülök, koszén tályt 1952-ben hozták létre, ide Kutatásainak módszereire és eredményeire már külföldi szakkörökben is felfigyeltek. Ugyanis Európában nálunk valósult meg először az, hogy ugyanazon intézetben, tehát közös munkahelyen dolgozik a kutatóorvos és a biomete­orológus. Csak ilyen szoros, közvetlen együttműködéssel vált lehetővé az orvosmeteoro­lógiai értékelések új szem­pontok szerinti rendszerezé­se. Az ORFI biometeorológiai osztályán együtt dolgozó szak­embereknek sikerült a-z idő­járási tényezőket két csoport­ra osztaniuk, aszerint, hogy azok a szervezet, illetve az alkalmazkodási reált ciókat szabályozó idegrendszer mű­ködését milyen irányban be­folyásolják. Ez tette lehetővé annak előre jelzését, hogy a 'különböző betegségeknél mi­lyen tünetek és milyen szö­vődmények várhatók, az idő­járási változásokkal kapcso­latban; Amikor a műféf nem maradhat el — Az „orvosi” élőre jelzés” nem a nagyközönség, hanem az egészségügyi szolgálat szá­mára szükséges. A prognózist tovább adjuk a velünk kap­csolatban álló intézmények­Hol található mostanában a legtöbb ember egy csomóban Egerben? A strandon. Hétköznapon­ként négy-hatezer, vasárna­ponként több mint tízezer, a csúcs tizennégyezer volt. Próbát tettünk: vajon van­nak-e olyanok, akik munka­idejük alatt napoznak és für- denek. Bemondattuk a mikro­fonba: „Kovács János éj Kiss Sándor azonnal menjen be a munkahelyére.” Többen lélek­szakadva rohantak az öltö­ző felé... — Jancsi, gyorsan gyere ki, hív a főnököd — kiabál valaki a partról a medencébe. A VAD ÚSZÓK Reggel nyolc órakor nyit a strand hivatalosan. Azonban hattól már lehet úszni, de csu­pán hét óráig váltható a pénz­tárnál jegy, nyolc órakor már a reggeli turnusnak el kell hagynia a strandot. Héttől álljon a mondókám, igazságta­lanság engem kivinni innen, én voltaképpen szembefordul­tam, én nem szolgáltam rá, én... Hülyeség. Ebben a beton­kapuk alá szorított hangya­bolyban mindenki a maga me­nekítésén rágódik, és minden­ki hiába. Reggel Fésűs Járó lecsap­kodja köpenyéről a rászáradt sarat, igen mozgékonyán te z- vesz, mint akinek határozott, és természetes napi beosztása van. — Na — mondja Desőnek —, gyere csak velem, odame­gyünk az ajtóhoz, intézkedni. Ez azzal kezdődik, hogy Fé­sűs Járó háromszor megdün- díti a vasajtót, majd kissé fél­rebillentett fővel, figyelmesen várja a választ, amely, bizako­dó képének tanúsága szerint — nem is kétséges —, nem­csak szóbeli reagálás lesz, ha­nem ajtónyitás, és séta ki a világba. Jó öblös hangja van az ajtónak, akár egy öntöttvas fazéknak, kong tőle az egész bunker. Kint azonban nem hallják, vagy nem vesznek ró­la tudomást. Fésűs Járó nem veszti el a kedvét. Szorgalma­san csépeli a vasajtót, mígnem szőrös arcát kiveri a víz. Ak­kor aztán, mivel odakintről semmi mozgolódás nem hallat­szik, lassacskán hervadozni kezd róla a tevékeny magabiz­tosság. — Nem értem — dörmögi bosszúsan. — Ezt a süketnek is hallania kéne. Azzal be'erugdos az ajtóba. Egy időseb'- népfelkelő" korú katona odasző neki. — Bal lábbal rugdosd. test­vér, hátha úgy szerencséd lesz! (Folytatjuk) nek, ugyanakkor megtesszük a szükséges intézkedéseket az ORFI betegeinél. Néhány pél­dát mondok. Vannak olyan időjárási helyzetek, amikor gyakrabban lépnek fel kü­lönféle simaizomgörcsök (epe, bél, gyomor) s ilyenkor, tud­va, hogy „görcsokozó időjá­rás” közeledik, megfelelő gyógyszerek adagolásával megelőchető a görcs. Hason­lóképpen bizonyos időjárási változások csökkentik a vér­nyomást. Például a műtét idején, amikor a vérveszteség és az altatószerek következté­ben amúgy is csökken a vér­nyomás, előre és több vér­nyomásemelő szert lehet ad­ni. Vannak olyan időjárási szituációk, amikor nagyobb a vérzési hajlam. A műtét nem mindig halasztható el, azon­ban a fokozott vérzési ve­szély ismeretében nagyobb mértékben adnak vérzéscsök­kentőt és szigorúbbá válik a műtét utáni felügyelet. Bizo­nyos időjárási viszonyok kö­zött a szívbetegeknél légzési zavarok lépnek fel; preventív gyógykezeléssel akár ezt, akár pedig a reumásoknáí várható nagyobb fájdalmakat is kiküszöbölhetjük. Az orvos­meteorológia feladata tehát az, hogy hárítsa el előre a kritikus helyzeteket, segítsen megelőzni azt, hogy a beteg­nél kellemetlenség, rosszab­bodás vagy súlyosabb baj lép­jen feL (3. S) nyolcig senki sem mehet be. — Miért? — Kevés a kabinos. Munka­idejük nyolctól este hétig tart Reggel hatkor csupán egy ka­binom és néhány kabin áll rendelkezésre. Sokan járnak már korán reggel a strandra, mert ilyen­kor még tiszta a víz, kevesen vannak és a „vad úszók” ezt szeretik. Az ő nevükben is kö­szönjük ezt a kétórás túlórát PISZKOS? MELEG? Az idén első ízben nagyobb mennyiségű homokot szórtak el a strandon. Szerintünk nem nagyon vált be. A gyerekek él­vezettel rugdossák, száll a por, hamarább lesz piszkos a víz. Nehezebb is takarítani a me­dencéket. A medencékből minden más­nap leengedik a piszkos vizet. Egyszer az egyikbe, máskor a másikba eresztenek tisztát, tehát mindennapra jut egy tiszta vizű medence. Ennek ellenére sokan pana­szolják, hogy pisj^QS a víz. De meleg is — különösen ilyen ká­nikulában T— sőt. túl meleg. A tavaly elkészült legújabb me­dencébe először hidegebb vi­zet engedtek — senki nem ment bele. Most viszont ott van a hideg medencék között a legmelegebb víz és tömve van. Hiába, itt Egerben megszok­tuk a meleg vizet. AZ ELKERÍTETT TERÜLET Labdázni szinte sehol sem lehet. Ahol lehetne, amit erre a célra szántak, az még elke­nteit, gazos, hepehupás rész. Nehezen tudjuk elhinni, hogy ennyi idő alatt ne lehetett vol­na füvesíteni, elegyengetni a talajt. Különben is zsúfolt a strand, kevés az egy emberre jutó terület, főleg vasárnap. Több napozóágy is elkelne, meg külön-külön fedett női és férfi tusoló... De hát ne le­gyünk maximalisták, valljuk be, hogy ez a strand Eger egyik legnagyobb nyeresége. A NYITOTT KABIN — Ki az utolsó vendég? — Rendszeresen mindig ugyanaz, ha hiszi, ha nem, egy szemüveges fiatalember. Min­dig háromnegyed hét és hét kö­zött megy öltözni és utolsónak hagyja el a strandot. S a szemüveges fiatalember elmondja, hogy rendszeresen nyitva találja a kabinját, már háromnegyed hét után öt perc­cel is. Türelmetlen a kabinos néni és előre kinyitja, siet ha­za. De' hát a munkaidő hétig tart és nem hét előtt tíz per­cig, s ugye, egy nyitott kabinblí bárki bemehet... B. Gy. Berkovits György Hattól nyolcig és nyolctól hétig — vízben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents