Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
Mit tesz a vállalat? figyelemre méltó kezdemé- ezést tapasztaltunk a Heves »gyei Bútoripari Vállalatnál, Finomszerelvénygyárban és Selypd Cukorgyárban. Mi le- t közös vonás, miért említ- k egymás mellett ezt a há- m, nagyon is különböző emet? Azért, mert mindhá- M vállalat vezetői érzik, hogy jtuk a sor: tenni, cselekedni U, készülni kell a gazdaság- myítási rendszer reformjáAz új gazdasági mechaniz- usért mit tehet már ma a Halat? Az első és talán a gíontosabb feladat, hogy szót tsenek azok, akik ezután is yütt akarnak dolgozni. Ezért dyeseljük a Heves megyei jtoripari Vállalat igazgatójá- ik kezdeményezését, hogy nácskozásra hívta össze köz- jtlen munkatársait: műsza- akat, az irodai munka irá- yitóit, valamint a legjobb akmunkásokat Együtt vizs- ílták, hogy milyen bútort tényei a lakosság, milyen le- etőségeket biztosít az új me- aanizmus, milyen előnyökre 3 milyen nehézségekre kell sámítani. A Finomszerelvénygyárban s világos, hogy hatékonyában kell élni a műszaki féj- jsztés lehetőségeivel, jobban lkalmazkodni a Piac igényei- ez, és az eddiginél is na- yobb szükség lesz a közgazdaági elemző munkára. Éppen zért a Finomszerelvénygyár- •an új szervezeti sémát dol- oznak ki, javaslatokat teszlek, hogy hol és miként javít- ák a munkát. A Selypi Cementgyár koüek- ivája bebizonyította, hogy öreg” gyárban is lehet kere- ett, új terméket gyártani. A űzálló, illetve a fehér ce- aenttél országos sikert értek 1 Selypen. De a folyamatos és áztonságos termelés, a gazda- ágos értékesítés sok feladatot d még. Kire számíthatnak, it, hogyan oldhatnak meg sa- át erőből? Selypen erre keresik most a választ Természetesen nemcsak az smlített három vállalatnál, és íemcsak a vázolt módon gon- lolkodnak és cselekszenek az ij mechanizmus szellemében, le ne álltassuk magunkat, ■em mást, több vállalatnál nég nincs elképzelés a jövő- ■ől. Nincs, mert nem is gon- iolkodtak róla. Arra hivatkoznak, hogy a tervek készítésre, elképzelések rögzítésére íem kaptak rendelkezést Lehet-e, kell-e arra rende- et és útmutató, hogy 1968. ja- íuár 1-től mit tegyen és hogyan dolgozzék a vállalat? A ■eform elveit és több célkitűzését már ismerni lehet és kell. Kétségtelen a reform bevezetéséhez, az igények és a lehetőségek pontos felméréséhez, az árak és a kalkulálható nyereség pontos megállapításához még további központi rendelkezések szükségesek. Az országgyűlés legutóbbi ülésén a kormány elnöke hangsúlyozta a szükséges intézkedések meggyorsítását. Ezeket a rendeleteket és tájékoztatásokat közük, amint lehetséges, de addig nem várhatnak a vállalatok, nem halogathatják az előkészületeket. Hol, mikor lehet már ma is konkrét intézkedéseket tenni? Az elmúlt év és 1967. első félévének alapos elemzése nyomán javítani kell a vezetés színvonalát. Ne elégedjünk meg szólamokkal, vagy fél igazsággal. Ne tűrjük a valóság elkendőzését. Alaposan, sokkal elmélyültebben, mint eddig, elemezzük a vállalati munkát. A megengedettnél, vagy az átlagosnál miért magasabb az anyaghányad és a selejt? Hány forintot jelentene, ha a második fél évben egy százalékkal kevesebb anyagot használnának? Hol és miért akadozik a termelés? Jobb szervezéssel, gondosabb előkészítéssel hogyan lehetne elérni a munka folyamatosságát? Megfelelő-e a gépek kihasználása? Mibe kerül az amortizáció, az eszközlékötési járulék és ezzel arányos-e a gépek kihasználása? A jelenlegi ismeretek szerint a vállalatnál ki mit tudna tenni a műszaki fejlesztésben, a Oí egyetem egy antológiája Ukrajnában kiadták öt szocialista ország egyeteme, a pozsonyi, a brnoi (Csehszlovákia), a debreceni (Magyarország), a krakkói (Lengyelország) és a kijevi (Ukrajna) egyetem tudósai közös tudományos antológiáját. A felsorolt egyetemek vezetői beszámolnak a hazai tudomány fejlődéséről és eredményeiről. Külön fejezetbe gyűjtötték össze a nemzetek közötti kapcsolatok és a szocialista országok testvéri együttműködése problémáinak szentelt tudományos cikkeket. A fényképekkel és táblázatokkal illusztrált gyűjteményben helyet kaptak olyan anyagok is, amelyek a vegyészet, a fizika, a matematika és a nyelvészet időszerű kérdéseivel foglalkoznak. Az antológiát a kijevi egyetem kezdeményezésére adták ki. Hasonló kiadások látnak napvilágot Csehszlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban. Az ukrán tudósok véleménye szerint az együttműködésnek ez a formája kölcsönösen előnyös az egyetemek munkatársai számára és ösztönzőleg hat a szocialista országok tudományának fejlődésére. (APN) Ami nem található az Idegen Szavak Szótárában... Több levélírónk szóvá tette, hogy bár sok idegen szót megtalálnak a szótárban, de csak rövid értelmezést olvashatnak róla. Egyesek pedig többre is kíváncsiak, s az is érdekli őket, hogy egy-egy idegen szónak mi az eredete, s hogyan kerültek be a széles körű nyelvhasználatba. Két egri és egy vidéki olvasónk pL a következőkre kíváncsi: 1. Mi az eredete a skrupulus és a skru- pulózus szóalakoknak? Az Idei gen Szavak Szótára mindkét szót röviden értelmezi, de erehet tudniillik kedveskedő, humoros, évődő jelfentésámyala- ta is. De van olyan jelentése is, hogy mihaszna, nagyon vén, kopott, elmaradott, begyepesedett stb. Ilyen jelentésárnyalattal él ezzel a szóval Ady Endre is: „Űjfent morognak salabakterék: Mi magyarságunk nekik nem elég.” Ezt a szót eleinte a régi könyvek megnevezésére használták fel, és salabakterok voltak az öreg, elnyűtt, disznóbőrbe kötött, már nem használt könyvek. A szó eredetére vonatkozólag csak annyit, hogy egyesek szerint egy bécsi könyvárus neve rejlik a szóban. Már Itt megígérjük, hogy a többi, ilyen jellegű kérdésre is rövidesen válaszolni fogunk. Addig is kérjük levélíróink szíves türelmét, és várjuk további kérdéseiket Dr. Bakos József, tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Gahonasiló Hevesen ... ■r 1 p I • sé»Á'0: ■ ' y.\ ;4 ifi Já||f|§ ■f ■■■ ..... Uj, modern gabonatároló épül Hevesen. Feladata lesz majd, hogy a környék termelőszövetkezeteinek gabonáját tárolja, később pedig a közelében épülő új malom nyersanyagát biztosítsa. (Foto: Kiss Béla) detüiket nem magyarázza. A skrupulus szó jelentésárnyalatait a következő magyar szavakkal fejezhetjük ki: aggály, aggályoskodás, kétely, kétség stb. A skrupulózus melléknév jelentései: aggályoskodó, habozó, kétségeskedő, nagyon pontos, aprólékosan gondos, túlságosan pedáns. A szó latin eredetű. Eredeti konkrét jelentése: hegyes kődarab, kövecske, szikladarab stb. Később alakultak ki el- vontabb jelentésárnyalatai: tér. és súlymérték, töprengés, aggodalom, kétkedés. A régi patikákról szóló írásokban olvashatjuk, hogy „a patikáriusok mértéke a skrupulus is.” (A szó magyar megfelelője a terecs volt!) A skru- pulussal való, igen pontos mérést a skrupulizál szóval jelölték meg. A magyar nyelvbe eleinte ezzel a két szóalakkal került be. Eredeti jelentése tehát: gondosan, lelkiismeretesen mér, mérlegel, illetőleg lelkiismeretesen, pedánsul mérő, mérlegelő. Ebből a jelentésalakból fejlődtek azután ki a gondos, a pontos, az aprólékos, a töprengő jelentés- árnyalatok. 2. Egyik női olvasónk azt kérdezte, hogy mi az eredete a keresztrejtvényekben is gyakran olvasható talár szónak. Az Idegen Szavak Szótára legújabb kiadásában (Bp. 1957.) nem is található meg a kérdéses szó. Bizonyos hivatást jelző, hosszú, bő, palást- szerű ruhadarabot neveznek meg ezzel a szóval. Ilyen nyelvi mezőben szoktunk vele találkozni: fekete talárban beszélt, ügyvédi talárban jelent meg, a bírói talár is tekintélyt adott neki stb. Ez a szó is latin eredetű, s valójában a bolca konkrét jelentésű talus szóból származtatható. Már a rómaiak is a bokáig érő tunikát vestis talaris névvel nevezték meg. A talár egyik jellemzője valóban az, hogy bokáig érő öltöny, palást. 3. Egyik elkeseredett öreg olvasónk azt kérdezi levelében, sértés-e az, amikor őt egysek így szólítják meg: „No, te vén Salabakter!” Hogy sértés-e, vagy nem, azt' elsősorban az a beszédhelyzet dönti el, amiben elhangzik ez a régi szólásszerű mondat. Le... hogy feltétlenül itt az ideje különbséget tenni a fúrás és a pletyka között. Egyszerűen tűrhetetlen már, ahogyan tudományos életünk foglalkozik ezzel az alapvetően fontos kérdéssel. Ha egy tudós előtt, aki a biológia nemes és érdekes tudományával foglalkozik, azt merném mondani, hogy: cethal ... hozzátéve, hogy a cet is vízben él és úszik, tehát a cet éppenúgy hal, mint a törpeharcsa, égnek tartott kézzel fakadna sírva a hallatlan emberi hozzá nem értés miatt. Amit a biológiában nem lehet, azt a homológiában (speciális embertan, azt hiszem, így én találtam ezt fel!) minden lehetséges, még az is, hogy a pletykát összekeverjék a fúrással. ' Márpediglen, kedves olvasóim, mi, akik nem műveljük, de alkalmazzuk ezt a tudományt, mi, akik nem kutatjuk titkait, mert ismerjük, hiszen mi csináljuk ezeket a\ titkokat, nos, szóval, mi tudjuk, hogy különbség van a kettő között. De micsoda különbség! Éppen ezért, mert több homológiát művelő tudóé embertársam is megkért erre és mert magam is időszerűnek látom, hogy tudományos életünk e fehér foltját eltüntessem, kifejtem és megmagyarázom e két fogalom különbségét és e különbség lényegét. Ember, dolgozó és munkahelyhez kötött ember lévén, higgyék el, empirikus alapon, de korántsem az oktalan általánosítás alapján, otthonosan mozgok e témakörben. Először is: ha fúrunk, akkor céltudatos tevékenységet végzünk. Amikor fúrunk, akkor mindig annak az embernek a beosztását, prémiumát, előléptetését vesszük célba a magunk számára, akinek a beosztását, prémiumát vagy előléptetését mi magunknak szeretnénk. Bár kétségtelen, a fúrás eszközei rendkívül módon hasonlítanak a pletyka eszközeire — ez az a bizonyos „víz”, amely hallá tesz mindent, ami benne él —, de ez tévedés, mert nem az eszköz, hanem a cél a lényeg. Az is hozzátartozik a fúrás lényegéhez, hogy bár igen sokan és igen elterjedten gyakorolják, valójában céltudatos és alapvető fúrást általában egy embér alig néhány esetben képes csak elvégezni. Nem annyira fizikai és szellemi képességei miatt, inkább azért, mert mindössze néhány feljebbvalója van, akit lehet és érdemes fúrni; a minisztert, a kormányelnököt, vagy az országgyűlést fúrni már a viccek világába tartozik. Ott már egy egész népet kellene fúrni ehhez! Az meg kissé veszélyes. És itt a dolog utolsó, de nem legutolsó lényege; fúrni egyet jelent: nem vállalni a veszélyt. A veszélyt vállalni magyarul nyílt kritikát jelent. Ez utóbbival élni viszont nálunk csak a miniszterrel, a kormányelnökkel és az országgyűléssel szemben szokásuk egyeseknek, a csoportvezetővel szemben már nem... Hogy ez miért van, ez még számomra is további tudományos kutatást igényel. Ezek után mi a pletyka? Nézzünk talán erre egy példát. Azt mondja Nagy a Kovácsnéról, hogy mindenkivel lefekszik _ Ezt azért mondja, mert vele nem fekszik le? Szó si ncs róla, hiszen azt is mondja, hogy undorító és gusztustalan perszóna, szívből sajnálja a Kovácsot, akinek nemcsak élnie kell egy ilyen nővel, de még szarvakat is viselnie egy ilyen nő miatt. Mi a tanulság ebből? Semmi más, mint az, hogy a pletyka célja: maga a pletyka. Rosszat mondani másról, vagy másokról, minden haszon nélkül, illetve csak azzal a haszonnal, hogy sikerült jóízűen elcsevegni egy vagy másfél órát valakiről, avagy valakikről. A pletykának nincs gazdája — a fúrásnak se mindig: ez tény —, mindenki csak úgy hallotta és úgy adja tovább, bizalmasan, csakis a másiknak, hogy az el ne mondja ... S miután elhangzott a varázsige, hogy „el ne mondd senkinek” az illető máris nyugodt lehet, hogy a másik illető úgy szalad elmondani valakinek, mintha szódiaréja lenne. A pletyka ősi, régi emberi hagyomány. A fúrás a modem kor terméke. A pletyka olyan, mint a tangó, eljárják a fiatalok is; a fúrás modem Beatles-szám, a mi, viszonylag fiatal társadalmunk tánca, de ha kell, eljárják ezt a táncot a régi társadalom ittmaradt öregjei is. Hiába, lépést kell tartani a korral. Ám mégis van valami közös, van valami „víz”, amitől hal lesz a cet is, meg a rák is, sőt a békanyál is: ember által gyakorolt nem emberi tett mind a kettő. Szülőanyjuk a gyávaság, nemző apjuk a butaság, kereeztántijuk a múltból örökölt rongyos-rojtos szellemi móring. Három dologtól szoktam hányingert kapni: a széttaposott hernyótól, a romlott ételtől és a ... Igen: ezektől a „halaktól”. Emberi tettek ezek. Emberi? Mert emberek teszik? Utálom a liliomtiprókat. A törvény is bünteti. Sokan azonban az, emberi becsületet nem tekintik liliomnak, néhányon még rongynak is alig. Éppen ezért aligha hiszem, hogy ez emberi tett lenne. vendég a $ő... — Jó ez a kávé — mondtam a kávéfőzőnőnek, aki sem any- nyira fiatal, sem annyira szép nem volt, hogy hazudnom kellett volna. — Igazán? — derült fel az arcán a szakmáját szerető és a tudását elismerő ember iránti hála mosolya. — Valóban nagyon jó, kitűnő íz, kitűnő zamat, illat, s ' csak annyira forró, a menynyire egy duplának illik ahhoz, hogy ne tévesszék össze a fagylalttal, de ne is kapjon tőle az ember orvosi kezelést — dicsértem még egyszer szellemeskedve a kávét és mesternőjét. — Igazán hálás vágyók az elismerésért — pironkodott, miközben megállás nélkül rángatta a kávéfőző gép karjait. — Mondja, nem téveszt ösaze valamiféle ellenőrrel? — szellemeskedtem tovább, mert úgy éreztem, hogy ezért a kávéért egy kis szellemes fecsegéssel is tartozom. A kávéfőzőnő arcán indigná- lódó fensőbbség: — Ugyan, kérem, miért tévesztettem volna össze... Igen. A humoristák rögeszméje, hogy a kávéfőzőnő akkor főz jó kávét, ha valakit ellenőrnek néz... Itt jön már ki a könyökömön — mutatott oda, ahol kijön az elkoptatott humorötlet. — Már egyenesen felháborító, hogy ezeknek a humoristáknak nincs jobb és okosabb dolguk, mint ezeket az ötleteket pufogtátják el állandóan ... — Biztosan ötletszegények ... — próbáltam. megvédeni a humoristákat. — Akkor ne vegyenek se kávéscsészét, se tollat a kezükbe... Különben is, kedves uram, vegye tudomásul, hogy nálunk az a szokás, amióta állandóan ezt írják ezek a humortalan toliforgatók, hogy az ellenőrök kapják a rossz kávét, „ a kedves vendég a jó kávét ... Mert nálunk a vendég a fontos. Az, hogy ő legyen elégedett, s ne az ellenőr... Hát r.em igaz? Mi a hasznunk abból, hogy az ellenőrt felismerve, neki jó kávét főzünk, a kedves vendégnek meg rosszat. A ked- ve$ vendég a több, nem igaz?. Én, a kedves vendég, meghatódva hörpöltem a kávét, magamban gúnyos fintorokat vágtam a humoristák arcába. Hiába, nem ismerik az életet, amely fejlődik és változik, s amelynek fejlődését és változásait egy kávéscsésze tartalmában is le lehet mérni... — ... bennünket az ellenőrök nem érdekelnek: jelszavunk: éljen a kedves, az ismeretlen vendég — fejezte be szónoklatát a kávéfőzés angyala, majd apró uj- jacskáival közel intett magához és bizalmasan a fülembe súgta: — Tessék csak ezt nyugodtan megírni, kedves újságíró elvtársi (egri) belső tartalékok feltárásában, vagy a reform politikai előkészítésében ? A vállalatok nagyobb önállóságot kapnak a létszám- és bérgazdálkodásban. Sem a tanács, sem a minisztérium nem fogja megszabni, hogy a vállalat öt új szakembert vegyen fel, vagy az eddigieket jobban megfizesse. Vajon nem időszerű már most megvizsgálni, hogy kellően ösztön- zö-e a vállalat bérrendszere, okosan, célszerűen gazdálkodnak-« a prémium- és a jutalomkerettel? Az erkölcsi ösztönzők megfelelnek-e az erkölcsi normáknak? A vállalat vezetői vizsgálják meg azt is, hogy miért türelmetlenek az emberek, miért vágynak máshová. Vajon csak a keresettel elégedetlenek, vagy inkább a munkakörülményeket és a bánásmódot kifogásolják? Értsük meg és a legnagyobb munka között se feledkezzünk meg róla, hogy a párt és a kormány határozatait, az új mechanizmust az emberekkel és az ember javára keli megvalósítanunk. Helye* döntések, jó kezdeményezések csak annál a vállalatnál születhetnek, ahol a vállalati kollektíva érti és akarja a változtatást. A vezetők kezdeményezése és a dolgozók támogatása szükséges az új gazdasági mechanizmus előkészítéséhez, majd annak végrehajtásához. A felsőbb szervek és a nép bizalma kölcsönös. A kölcsönös bizalom jegyében lássunk munkához! Most már rajtunk a sor. Dr. Fazekas László
