Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-22 / 171. szám
szűntetik meg az élőiéi vételeket az egyetemeken és a főiskolákon? ’ VIVA PÓLÓN!A! Jövőre megszüntetik az előfelvételi-rendszert a felsőoktatási intézményekben. A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei ezzel kapcsolatban elmondották az MTI munkatársának: A 60-as évek elején bevezetett egyetemi előfelvételi rendszert több meggondolás tette indokolttá. Az egyik például az volt, hogy sok tehetséges fiatal jelentkezett az egyetemekre és főiskolákra, s ezeknek előfelvétellel akartuk biztosítani a helyüket a felsőoktatási intézményekben. Az élő- felvételisek azonban a következő esztendőkben bizonyos mértékig lekötötték a felvehe-: tők keretszámát —, amely nem korlátlan, és amelyet mindenkor a társadalmi, népgazdasági szükséglet határoz meg — ilyen formán a gondokat csak ideig-óráig enyhítette. Egy másik, lényeges indok, pedagógiai jellegű volt Ügy gondoltuk, hogy hasznukra válik az egyetemre, főiskolára felvételt nyert fiataloknak, ha egy évet munkában töltenek. A gyakorlat azonban ezen a téren sem igazolta az előzetes várakozást. A fiatalok munka- vállalása ugyanis az eseték nagy többségében formális volt, mivel a munkahelyet jórészt nem a leendő képzéshez alkalmazva választották meg. Éppen ezért a munkahely nem segíthette elő a fiatalok fejlődését, nem adott útravalót az elöfelvé telisnek egyetemi tanulmányaihoz. Ráadásul, a munkahelyek többsége a csupán egy évre alkalmazott fiatalra nem fordított kellő gondot, s ezért a javaslatok is Többnyire formálisak, semmitmondóak voltak. További negatív tapasztalat hogy az előfelvételis egyetemi hallgató tanulmányi előmenetelében az első évfolyamon — különösen a nyelvszakon — határozottan észlelhető volt a folyamatos tanulás hiánya, a kiesett idő. Az előfelvételek megszüntetése mellett szól az is, hogy a felvételi keretszámok előlegezett igénybevétele inkább növelte, semmint csökkentette az úgynevezett divatos szakok iránti érdeklődést. Sok fiatal ugyanis azért ragaszkodott a divatos szakhoz, mert bízott benne, hogy ha a túljelentkezés miatt azonnal nem is veszik fel, előfelvételivel majd csak sikerül bekerülnie. Így aztán míg egyes karokon, szakokon sokszoros túljelentkezés volt, addig például a felsőfokú technikumokba —, amelyek száma az utóbbi evekben lényegesen megnőtt — kevés volt a jelentkező. E meggondolásokból fenn dúlva, két év óta fokozatosan csökkentettük az előfélvételisek számát, sőt néhány egyetemen, illetve szakon az előfelvételt teljesen megszüntettük. A tudományegyetemeken az idén még viszonylag kis számban volt elő- felvétel bizonyos szakokon. A következő esztendőkben azonban az előfelvételi rendszer teljesen megszűnik. Szeretnénk megjegyezni, az előfelvételi rendszer fogalmát számos esetben tévesen értelmezték az egyetemre és főiskolákra felvett és katonai szolgálatra bevonuló fiatalokkal kapcsolatban. A honvédelmi törvény értelmében a 18. életévüket betöltött fiatalok —, ha alkalmasak katonai szolgálatra — bevonulnak. Ez vonatkozik természetesen azokra is, alak egyetemre, főiskolára pályáztak és sikeresen megálltak a helyüket a felvételi vizsgán, ök valójában nem előfelvételisek, hanem felvettnek minősülnék. Rájuk továbbra is az vonatkozik, hogy egyetemi tanulmányaikat a kötelező katonai szolgálati idő letöltése után kezdhetik meg. (MTI) 7*\ Így múlik el a világ dicsősége. Vagy inkább a miénk. Azt nyilatkozza a magyar vívók vezetője az újságírónak, hogy semmi baj, igaz, férfivivóink, s különösen kardozóink, nem győztek Kanadában, de semmi baj, mert „méltó ellenfeleikf" voltunk a szovjet vívóknak. Hát igen, így múlik el a világ dicsősége és a miénk, mert volt idő, amikor a szovjet vívók voltak méltó ellenfeleik a magyaroknak... Viszont az is igaz, hogy ezt ők nem könyvelték el megelégedetten, hanem. _ Igen: hanem. „ Most mi lettünk méltó ellenfeleik nekik. Változnak az idők, csak a tanulság nem változik: vívni tudni kell. Mind jobban és jobban, hogy nekünk legyenek méltó ellenfeleink. (-Ő) Az emberi boldogulás, a humanizmus minden híve őszinte tisztelettel köszöntötte tavaly a lengyel állam millenniumát. Ma, a népi Lengyelország fennállásának 23. évfordulóján küldi újra szívből fakadó üdvözletét Mi, magyarok, úgy érezzük, az első sorban levők között a helyünk, amikor a baráti lengyel néppel együtt ünnepelnek a békés nemzetek. Lengyelországnak természeti kincsekben és szépségekben gazdag tájai vannak, elbűvölök a városai és falvai. A lengyel ipar, bányászat, mezőgazdaság, kereskedelem grafikonja folyamatosan fölfelé ível. 1946-hoz képest a nemzeti jövedelem az ötszörösét is jóval meghaladja. Ez a tény egymaga kifejezi a lengyel népgazdaság életerejét, s utal arra a már meglevő szilárd szocialista alapra, amelyre az új, minden eddiginél szebb, gazdagabb és boldogabb Polónia épül. Mi, magyarok, igen jól tudjuk, mit jelent évszázadokon át a balsorssal viaskodni, s az óriási megpróbáltatásokat leküzdeni. Lengyel barátaink történelmi múltjuk során éppúgy harcoltak nemzeti létükért, függetlenségükért és szabadságukért, mint ahogy mi is harcoltunk. A két nép>et vérrel megpecsételt barátság köti egymáshoz. Ha képletes is a szó, valót állítunk, amikor azt mondjuk: haza megy a magyar, amikor Lengyelországba megy, és otthon érzi magát a lengyel, ha ellátogat hozzánk. Sok azonos vonás jellemzi a múltunkat, de több a jelenünket és még több közös jövőnket. Lengyelország kimagasló sikereket ért el a szocializmus építésében. És a lengyel nép ott van mindenütt, ahol kiáilanak a népek testvérisége, szabadsága és a világ békéje mellett. Lengyelország aktív és következetes küzdelmet folytat az imperializmus ellen. Szolidáris a Szovjetunió és a szocialista országok békés célokat követő külpolitikájával. A világ valamennyi népe számíthat Lengyelországra, igazságos ügyének védelmében. Történelmi barátság a magyar és a lengyel nép testvérisége. Azonosak a céljaink. Erős honvédelmünk az általános békét szolgálja. A Varsói Szerződősben tömörült országok népei és köztük a lengyel és a magyar nép összetartása, egyik záloga annak, hogy sem lengyel földön, sem a mi hazánkban nem történhetik soha többé más, mint amit a nép akar. Köszöntjük lengyel barátainkat nagy nemzeti ünnepükön. Velük vagyunk. Együtt hala dunk új sikerek felé. F. M. sz-elnök es újíts»... Pólón kai Lajos, a makiári Lenin Termelőszövetkezet elnöke, erőteljesen tiltakozik. — Nem vagyok újító, amiket kitalálok, nemhogy újításnak, de még ésszerűsítésnek sem lethet nevezni. Csak ötletek, melyek megkönnyítik a munkát. Odalép a szekrényhez, deszkából, hurkapálcákéiból készült makettet vesz elő. Egy kukon cagóré makettjét — Sokat gondolkoztam ezen, mert a régebbi tárolók már nem felélnek meg a mai követelményeknek. Nálunk kevés a munkaerő s ezért olyan építmény kell, ahol jóformán mindent géppel lehet végezni. Ez a góré eltér a hagyományostól. AlapterüLete négyszer négy, magassága pedig öt méter. Belül a közepén, függőlegesen egy légosaíoma húzódik. A góré tetején nyüás van, ott lehet beönteni a kukoricát. A terményt futószalag szállítja a földről a beön- tőnyílásdg. A kukorica kihordása is egyszerű. A lábakon álló góré alján ajtó van, ott lehet kiengedni a terményt, amelyet aztán futószalag szállít a pótkocsira. Aztán arról beszél, hogy az aratás idején igen sok embert lekötött a zsákolás. — Van egy futószalagunk, amit évek óta nem használunk. Arra gondoltam, hogy a tisztítás után nem rakjuk zsákba a gabonát, hanem a futószalaggal egyenesen a pótkocsikra rakjuk, ömlesztve. Megwm Építőbrigád a város felett AZ EGRI ALMAGYAR- DOMBKOL készülő, impozáns épülettömb uralja a várost. Köntösét ugyan még csak most „szabják”, ám így is rangos, tekintélyt parancsoló. Körös-körül minden alatta van, az öreg vár, a százados templomok, régi házak, paloták — egyedül az ember emelkedett fölébe. Az építő ember, akinek keze alatt született a főiskola új kollégiuma. A tervező, az építész, a munkás, akiknek parancsára engedelmesen simult kövek alá a domboldal s a kis kertek végén, a fák között büszke falak nőttek. Most az ember megveti a lábát a legfelső emelet tetején s elégedetten tekint végig a messzi tájon: nincs nála nagyobb, amerre csak a szem eflláfr.. ■ Kőművesekkel beszélgetek, fiatal emberekkel. Román Lajos a vezetőjük. — Mikor jöttek a kollégiumhoz? — Tavaly tavasszal vettük át a munkát, az ÉM 22. számú Állami Építőipari Vállalattól, amelyiik csak az első szintig jutott. Ami azóta készült, abban mindben részünk van. — Nehéz feladatokat kaptak? — Volt könnyebb is, nehezebb is — mondja a brigádvezető. — A legkomiszabb munkát talán a kőfalak építése jelentette. Odalenn mi faragtuk és az utcáról mi is (lerdtuk fel a köveket. Egyegy darab súlya meghaladta még a fél mázsát is... No, persze, néha még a téli munkák során is megizzadtunk... — Most is vizes az ingü-k. — HÜ, MOST NAGYON meleg van — fúj az inge alá Takács József, alá tizennégy esztendős munkaviszonyával a brigád törzsgárdistái között is az idősebbekhez sorolja magát. — Meg aztán egy kicsit „hajtottunk” is. Sajnos, az alvállalkozóink némi adósságot hagytak maguk után s ezt már nekünk kell kiegyenlíteni. — Sikerül..? — Talán. Ha például így haladunk mindig, mindennel mint ma, akkor behozhatjuk a hátrányt, tartani tudjuk a határidőt. — Mennyire haladtak ma? — Reggel héttől tíz óráig végeztük el ennek a húsz méternyi hosszú folyosónak a durva vakolását. — Ez derék ..! — Nagy a brigád. — Hányán vannak? — Jelenleg huszonhármán. Csupa ilyen magunkkorabeli ember, jítle~osan a harminc év alatt. Mátyás Bemát újságolja, hogy már kétszeres védői a szocialista címnek. Az idén harmadszor is el akarják nyerni a kitüntetést..: összeszokott, régi társaság, az idősebbek még tanulóiként jöttek az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Azóta együtt dolgoznak. Építették már az Egészségház, a Hadnagy és a Csákány ptcai lakótelepeket, ott voltak az SZTK- székház felújításánál, átalakításánál, bővítésénél, mondhatni, csupa olyan helyen, ahol iparkodni kellett. A brigád általában mindenütt állta a szavát, számíthattak a segítségére. Nemegyszer határidő előtt végeztek feladatukkal. Ez utóbbinál elegendő talán éppen a kollégium homlokzati vaikolá- sát említeni: egy-egy épülettel egyetlen hét alatt végeztek, Pedig a betonfalra erősített rabic-hálóra nehezebb rásimítani a cement-adagolással készített különleges habarcsot..: A LEGUTÓBBI MUNKAVERSENY-értékeléskor a 2. helyet szerezték meg a főépítésvezetőségen. Mindig a jobbak között vannak, teljesítményük nem marad a száz százalék alatt. Amióta szocialista brigádban dolgoznak, nem emlékeznek különösebb balesetre, ismeretlen nálu-k az igazolatlan hiányzás. Fegyelmezik, nevelik egymást, Aki nem közéjük való — a Csákány utcai, két évvel ezelőtti eset bizonyítja — azt elkü’d'k. Aki viszont hozzájuk kéri mayát. dolgozni akar. azt segítik, abból embert faragnak. Paop István, Verebélvi József igazolhatja ezt. saját példájával. Újításokat nem emlegetnek, csupán a nagyobb gyakorlatnak egy-egy jobh mód~~'r«- nek természetes átadásáról beszélnek. Azt vallják, hogy közös az érdek, a cél — közös az „újítás” is. A munka mellett közösen tanulnak, szórakoznak is. A télen egy hosszabb előadássorozatot hallgattak végig gazdaságirányításunk új rendszerének kialakításáról és az időszerű (külpolitikai kérdésekről. Néha együtt mennek a moziba, egy-egy jobb filmre. ■ Fele-fele arányban dolgoznak együtt a kőművesek és a segédmunkások. Ezt sohasem emlegetik. A brigádot egynek érzik, a munkát, az embereket nem választják ketté. Ki-ki ott segítj ahol kell, azt végzi, ami a legsürgősebb. Dolgoznak — haladnak. A szakmunkások 2 ezer forint körül keresnek, de a segédmunkások is elérik az ez er hatszázat. Igyekezetükért olykor erkölcsi elismerésben is részesülnek. Román és Takács például éppen az idei építők napján kapott Kiváló dolgozó-jelvényt s vele természetesen a járandó pénzösszeget. TÖBBNYIRE ELÉGEDETTEK. Életükkel is, munkájukkal is. Ez utóbbival azonban még elégedettebbek lennének, ha néha előrehaladásukban nem gátolnák őket a különféle anyagellátási nehézségek. Legutóbb az építőipar új munkarendjéről beszélgettek s úgyszólván kivétel nélkül az „5+2”-re szavaztak. Az ötnapos munkahétre és a két pihenőnapra. Egy idő óta erre gondolnak a legtöbbet odafenn a magasban ... Gyóni Gyula beszéltem a gabonafelvásárló vállalat vezetőivel s ők beleegyeztek. Azóta így csináljuk. — Mi ennek az előnye? — Tíz ember két hétig dolgozott volna a zsákolásnál. Most a szalmalehúzásinál, kaz- lazásnál segíthetnek. — Sajnos, kevés az időm, különösen most, az aratás idején. Pedig jó néhány probléma foglalkoztat. — Például? — Az egyik ilyen dolog a kuitivátorozás. Jelenleg az erőgép megy elől, utána pedig a kultivátor. A vezető tehát nem láthatja, hogy menet közben milyen munkát végez. Ha meg hátra néz, akkor nem tud vezetni. Éppen ezért most házilag olyan kultivátort próbálunk konstruálni, ami a hagyományoktól eltérően a vezető előtt halad. Biztos vagyok benne, hogy a munka minősége jelentősen javulni fog. S aztán arra az ötletre tér át, amelyiktől a legtöbbet várja. — Kertészetünk mintegy négyezer négyzetméter felületű hollandi ágyakkal rendelkezik. Erre a területre minden évben húszezer mázsa trágyát és 800 köbméter földet kell kiszállítanunk, ami tekintélyes mennyiség. Ez kell ahhoz, hogy a megfelelő hőmérsékletet biztosítsuk a növényeknek. Van viszont két malomépületünk, amelyekben egyenként egy- egy 16 lóerős turbinánk van, amelyet valamikor az Eger-patak hajtott. Ma ezek a turbinák kihasználatlanok. Arra gondoltam, hogy újra munkába kellene állítani őket s biztosíthatnák a kellő elektromos áramot a kertészet fűtéséhez. A turbinák évente februártól május közepéig üzemelnének, 5 így a nyár folyamán már nem vennék el a vizet az öntözéstől sem. De... ?... — Sajnos, az a baj, hogy nincs egy szakember, aki legalább azt meg tudná mondani, hogy érdemes-e egyáltalán az ötlettel foglalkozni. Higgy 1 el, sok mezőgazdasági éssze rűsítés ezen bukik meg. J. lenne, ha néhány szakembí segítené ezekben a kérdések - ben a szövetkezeteket. Le.i alább tanácsokat adhatnának Polonkai Lajos termelőszövetkezeti elnök estéit töprengéssel, gondolkodással tölti. Ismeri a problémákat s válás*1- keres arra, hogyan lehetne j ban, ésszerűbben, kévés energiaráfordítással dolgo, 1. Újító, ésszerűsítő? Mindegy minek nevezzük. Annyi biztos, hogy ötletei forintokkal gazdagítják a szövetkezetei. Kaposi Levente AImim ■ 1967. július 22., szombat
