Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-21 / 170. szám
i% parecsaeti mustiecs is éS@i — üig§@r9*en A megyeszékhely lakóinak mintegy 25—30 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Számuk a „kétlakiakkal” együtt eléri az 50—60 százalékot. A paraszti munka és élet alakulása tehát Eger szinte minden második polgárát érinti. Hogyan él, dolgozik, £ oldo- gul Eger termelőszövetkezeti parasztsága'! Hogyan találja meg helyét a városi élet pezsgő ritmusában, kulturális életében? — e kérdéseket elemezzük a városi tanács végrehajtó bizottságának beszámolója és vitája alapján. A törpebirtok és héteser hold A múltat csak néhány vonással jellemezzük. 1935-ben több mint másfél ezer termelő öt hold alatti „birtokokon” gazdálkodott. A gazdálkodók 92 százalékának volt törpebirtoka, amely nem biztosította a megélhetést és ezért mintegy háromnegyed részük napszámbérből tartotta el családját. Az 1945-ös földreformmal földhöz juttatott parasztok 1949-ben a megyeszékhely területén két termelőszövetkezetbe tömörültek. 1961 óta két és fél ezer tag dolgozik a négy közös gazdaságban, több mint hétezer holdon. Közös gondok A város termelőszövetkezeti parasztságának közös munkája nem indult és később sem folyt gondok nélkül. Eger termelőszövetkezetei főleg szőlőből élnek. Mégis, az összes szőlőterület több mint 65 százaléka közepes és gyenge. Nem ritka az 50—60 éves, nagyon tönkrement állomány. Nehezítette a közös munkát az is, hogy a város termelőszövetkezetei munkaerőhiánnyal küzdöttek és küzdenek. Az 1961-es két és fél ezres taglétszám 1967-re csaknem kétezerre olvadt. A tsz-tagok közül sok a inyugdíjas, a járadékos. A tsz-tagság átlagéletkora csaknem elérte a hatvan évet. A város tsz-tagjainak több mint 20 százaléka hetven évnél öregebb. Nagy a női dolgozók aránya, A háztáji gazdaságok munkaerőelvonó szerepe is jelentős, nem egy helyen a közös munkában való részvétel rendszer- telén. Szembenézni a tényekkel Szembe kell nézni a tényekkel. Eger termelőszövetkezeteinek anyagi helyzete nem a leg- rózsásabb és így a fiatalok sem vonzódnak a közös gazdaságokhoz. Az elöregedett tsz-tagság pedig nem képes e területeket jól megművelni. Ipari dolgozók is besegítenek, ez azonban nem sokáig járható út, mert így az ipar és a mezőgazdaság is fél emberekkel dolgozik. A város megnövekedett igényeit sem képes ellátni az ily módon dolgozó négy termelőszövetkezet. A tsz-ek 1962-ben megkezdték a szőlő rekonstrukcióját, és az elmúlt hat év alatt 760 hold nagyüzemi szőlőt telepítettek. Az új szőlők azonban csak 1971—72-re fordulnak termőre. A négy—öt éves bevételkiesést csak megfelelő hitelrendszerrel tudják „átvészelni” termelőszövetkezetei nk. És ha utána a hitel vissza- íizetése fogja bénítani őket? Ügy érezzük, állami segítségre van szükség. Ugyanis az eredményesebb, korszerűbb gazdálkodás csak sok, de észszerű segítséggel érhető el. Ezt követheti a jövedelmek emelése, amely sokat segít majd a fiatalok megnyérésé- ben. A segítség szükséges A hitelrendezés nagymértékben segítette a megyeszékhely termelőszövetkezeteit is. A további segítség sem marad el az ár és egyéb támogatás formájában. ' A problémák nagy részét azonban önmaguknak kell megoldaniuk. A legsürgősebb tennivalók: a négy tsz belső gazdálkodását a kor követelményeinek megfelelően átalakítani, minél gyorsabb ütemben fokozni a gépesítést, hogy csökkenjen a munkaerőgond és olcsóbban tudjanak termelni. A segítség azonban szükséges. A saját erő mellett várják a város vezetőinek támogatását is. Gépkocsi — és érdektelenség A városi parasztság munkájának gondjairól, e gondok megoldásáról dióhéjban eny- nyit. Érdemes néhány szóval jellemezni azt az átalakulást is, amely a városi termelőszövetkezeti parasztság életében végbement. A termelőszövetkezeti parasztok bekapcsolódtak Egerben is a társadalmi élet irányításába. Közülük 130-an dolgoznak a tömegszervezetek vezetőségeiben. A közös gazdaságokban azonban kevés a párttagok száma. Így politikai befolyásuk nem átütő erejű. A termelőszövetkezeti tagság a világpolitikai és belpolitikai eseményekre nem mindig reagál intenzíven és közülük sokan nem foglalnak határozottan állást. Életszemléletükben a közös munka több változást hozott. A tsz-tagok nem gyűjtögetik a pénzt föld-, 6zölővásárlásra, hanem új házat építenek, a régit átalakítják, sőt autót vásárolnak. Majd minden családnak van rádiója, több mint kétszázan tévé-tulajdonosok — ezek az eredmények azonban sajnos, még miniig alatta állnak a városi átlagnak. A tsz-tagság szociális ellátottsága sem jó. Legtöbbjük a város peremén él. ahol például három—négyszáz méterre van ivóvíz, rosszak az utak. Mégis, korszerűtlen gondolkodással — KOVÁCS BAL LÄBBAL ébredt. Keserűnek találta a kávét, kócosnak és öregnek a feleségét, a fiát pedig hülyének bélyegezte, pedig a srác amúgy is kisebbségi érzésekkel küszködött. Peches reggel volt, már az idejével is úszott és odakint esett az eső. Elmenőben még egyszer belekötött a feleségébe, és futtában kifejtette az asszony szüleinek taszító hibáit, amelyeket kedves kis felesége is örökölt. — Tíz éve egyfolytában ezt mondod, hát nem unod még? — kérdezte a megbántott nő indignált hangon. A férfi csak erre a szemrehányó hangra várt, hogy még durvább lehessen. — Vedd tudomásul, hogy undorodom az egész bagázs- tól, ha eszembe jutnak, mozog a gyomrom. — S győztes kacajjal becsapta az ajtót. Rohant. A villamosra hárman húzták fel, mert nem volt már húszéves, s bal lábbal kelt. — Ezt a marha vezetőt! Azt hiszi a Grand Prix-ért fut, vagy a Tour de France-on vesz részt, — kiabált, mert szégyellte az iménti ügyetlenségét. Ismét pechje volt. Nem vette észre a kalauznőt, aki mellette állt. — A kedves utas úgy viselkedik, mint egy rossz gyerek. Kovács megesküdött mindenki előtt, hogy a kalauznő hülyegyereket mondott, neki, a családapának. — Kikérem magamnak! — ordította és ravaszul figyelte a karzatot, hová áll, mellé vagy a kalauznőhöz. Kovács nem nagy lélektannal dolgozott, azt sem tudta, hogy az emberek reggel örülnek, ha nem tanosnak a lábukra. Az emberek most is elfordultak. Ketten maradtak hát a poron- don. t u . i , a házi kertek bevételét féltve — ellenállnak a városfejlesztési terveknek. Lassan nő a művelődési igény Lassan növekedik a művelődési igény. A megyeszékhely termelőszövetkezeti parasztsága nem él eléggé a város kulturális lehetőségeivel, nem látogatja rendszeresen a színház-, mozielőadásokat. Kevés közülük a könyvtári tag. A fejlődés jelei azonban már mutatkoznak, mert például a Dobó Tsz tagsága a legutóbbi zárszámadáskor színházi előadást kért a szokványos vacsora helyett. Az utóbbi két—három évben minden termelőszövetkezet kirándulásra viszi jól dolgozó tagjait. De megelégedhetünk-e eny- nyivel? Hiszen a tsz-ek vezetői és tagjai még nem élnek azokkal a plusz lehetőségekkel, amelyeket a város biztosít minden lakójának. Gyorsabb fejlődést Nem lehetünk elégedettek Eger termelőszövetkezeteinek fejlődésével. Igaz, valamit korszerűsödött a munka, köny- nyebbé vált, de az objektív és sokszor szubjektív dolgok bilincsbe szorítják a tsz-eket És a tagság is aggódik a közös gazdaságok jövőjéért. Ezekét a bilincseket feltétlenül és mielőbb szét kell törni, élve a belső és a külső lehetőségekkel. Jó lenne gyorsítani a tudat- formálást és a szociális—kulturális lehetőségek biztosítását is. Ehhez a város poltikai, kulturális szerveink hathatósabb segítsége szükséges. A gazdasági helyzét megváltoztatása talán túlnő a város, sőt a megye lehetőségein is. De az egri szőlőkultúra fejlesztése, kétezer család gondja, a szövet-, kezeti mozgalom tekintélye és nem utolsósorban a város jobb ellátása sürgeti a megfontolt intézkedést, a segítséget. Sok a tennivaló és sok mindent lehet is tenni. Fóti Péter BÁL Li — Tessék a jegyet.: 5 — váltott hangnemet a nő. — Kérem, bérletem van .. i — KÖSZÖNÖM, — mondta a kalauznő teljesen megbékélve, hogy ő is megmondhatta a magáét. Hiszen mi lesz még ma, mennyi rabiátus, ri- golyás ember, ficánkoló, ugráló gyermek, magatehetetlen öreg utas. Nem szabad kora reggel ellőni az összes puskaport Kovács is megnyugodott, ülőhelyet is kapott, szemben egy csinos nővel. Azonnal a térdeit kezdte behatóan tanulmányozni, de a nő szórakozottan kibámult az ablakon. „Szóval, levegő vagyok ennek a kis izének”, gondolta dühösen és dacosan ő is kibámult az utcára. Reménytelenül esett. A házak komorak voltak. az utcán járó emberek ázott verebek. Esze már a munkahelyén járt. Megnézte óráját, késni fog, állapította meg s a gondoláitól azonnal elfelejtette a női térdeket és a saját térdei kezdtek kocogni. A kapuban barátságosan a portádra vigyorgott. — Jó regééit,, Józsi bácsi. — Jó reggelt, az . igazgató barters már kereste Kovács kartársat. Tessék felmenni hozri. ..Piszkos senki. Partvonalon fut. műveletlen és eneem hivat. a din’omást. Csak azért, mert ké-tem egy negyed- órácskát.” Mtg rohant felfelé a lépcsőn, tovább átkozta főnökét. Az igazgatói szoba ajtaján halkan kopogott és belépett. — Szervusz, kérlek . — és meghalok. — Szervusz — fogadta az igazgató Kovács köszönését. Cikkünk nyomán: A demjéni Haladás Termelőszövetkezet megkapta a kijavított dinamót Lapunk e hó 8-i számában cikk jelent meg „Egy dinamó- javítás ügyében” címmel, amelyben szóvá tettük, hogy hosszú hónapok óta húzódik a demjéni Haladás Termelőszövetkezet hegesztő-dinamójának javítása. A javítást a Győri Vagon- és Gépgyár vállalta, de a kijavított dinamó helyett sokáig csak ígérgetések érkeztek. A termelőszövetkezetnek pedig, különösen a nyári mező- gazdasági munkák idején, igen nagy szüksége lett volna a dinamóra. Cikkünk nyomán, a hosszú huzavona után, végre elintéződött az ügy, a közös gazdaság elnöke közölte, hogy megkapták a kijavított dinamót, amelyet már üzembe is helyeztek. Malvinka bűbájos, édes, fiatal és nagyon érdeklődő városi hölgy, aki el van ragadtatva a természet mezőgazdasági művelés alatt álló részétől. És elragadtatottan kérdez is. Ilyeneket: — Jé... nem is gondoltam volna, hogy ez a cuki növény a búza. — Ne is gondolja. Ez a kukorica... — Jé... az ott mind futórózsa? De hol vannak a rózsák? — Az szőlő — mondom rezigriáltan. — Jaj, egyem is meg a pofikáját... Ezt ismerem, ezt láttam az állatkertben is... Ez ugye tehén? — Az. Tényleg tehén... — Na látja, nem is olyan kunszt megismerni a mezőgazdaságot — mondja boldogan, és lehajol, hogy letépjen egy istenien cuki kis zöldséget, amelyet olyan pompás lesz majd télen otthon nézni a cserépben. Már nincs időm szólni: csalán volt! (—6) Egy gép önéletrajza Második rész — fél év múltán Az első önéletrajzomra már biztosan sokan nem emlékeznek, és hogy jobban megértsék önéletrajzom második részét, röviden még egyszer elmondanám életem történetét Geo-rendszerű alátétszerkeze t-megmunkáló automatikus húzó-maró célgép a — kissé hosszú nevem. Gyöngyösön születtem, a váltó- és kitérőgyárban. Gulyás Emil, Szabó László gépészmérnököknek Mocsári László és Papp Nándor technikusoknak köszönhetem, hogy a világra jöttem. Származásomat tekintve nem is tudom hova soroljam magam, mert ilyen gép, mint én vagyok, még sehol sincs a világon. Sokan nem is akarták elhinni, hogy egyszer megszületek. Megjegyzéseket tettek szüléimre, hogy mit akarnak ők velem, amikor tőlük sokkal okosabb emberek sem tudtak a világra hozni. Az én szüleim azonban fittyet hánytak a kételkedőkre, a megjegyzésekre, és egy olyan ragyogó kis tiptop gépet csináltak belőlem, hogy az csuda. Miért van énrám szükség? Arról van sző, hogy Magyarországon a mi gyárunk készíti a geo-lemezeket. Geo-lemez? Ezzel rögzítik a vasúti síneket a talpfákhoz. Én még csak próbaként dolgozom, de eddig már több mint 200 ezer geo-le- mezt készítettem. Nem akarom megsérteni megöregedett gépkollegáimat, de szavamra mondom, tízen sem versenyezhetnek majd velem. Ha leáll- nék, megnézhetnék a gyár tervét. Állítom, hogy nagy baj lenne. Nem kell megijedni, eszemben sincs, hogy ne dolgozzak. Csak az bánt, és azért vagyok szomorú, hogy szüleimmel nagyon mostohán bánnak. Már mióta dolgozom, de még most sem mondták meg nekik, hogy tulajdonképpen mi vagyok. Újítás? Találmány? Kutyafű- le? És tessenek még hozzátenni: egy. nyomorult krajcárt sem kaptak még értem. Pedig nagyon sok baj volt ám énve- lem. Képzelhetik: játszva megnyomom a 15—16 tonnát, van bennem vagy 800 alkatrész, a rajzdokumentációm is közel van az öt kilóhoz. A hozzáértők szerint is, még a legzsugoribb mértékegységgel is, megKovács fölnézett^ aztán ismét: — Szervusztok —, de akkor már nagyon meglepődött. A szobában ott voltak a főosztályvezetők, az osztályvezetők, és néhány csinosabb titkárnő. Kezükben pohár, arcukon mosoly. — László-nap van, öregem — mondta az igazgató, — Gyere, igyál, hiszen te is László vagy. AZ ELSŐ POHÄR konyak után csak annyit volt hajlandó magában elismerni, hogy azért az igazgató is megszerezte a gépészmérnöki diplomát. A második konyaknál, amelyhez feketét is felszolgáltak, bevallotta magának némi kis irigységgel, keserűséggel, hogy a „pali” Kossuth- díjat is kapott és a találmányát a franciák is megvették. Az igazgató mindenkivel pertut ivott. A feszültség teljesen feloldódott. Nagy Gyuri felesége arcon csókolta az igazgatót a pertunál. El akarta kerülni a félreértést. viszont a csókhoz ragaszkodott az igazgató. Nagy Gvuri is mérnök volt a vállalatnál. a felesége pedig a diri titkárnője. Ez Kovácsnak fájt. mert neki is tetszett az asczonv. * Később a büfében Kovács fél revem t a Na«vot. aki tulaj- ^onieér^o^n áldott, jóságos, balga lélek volt. — Gyurikám, miért hagyod? — kérdezte sejtelmesen. — Mit? — hüledezett Nagy — Hát a feleséged .:. öregem. holnap az egész vállalat rólatok fog -beszélni, hogy karrieristák vagytok. — Mi? — hüledezett tovább a férj, mert maximálisan tisztalelkű ember volt — A feleséged megcsókolta az igazgatót mindenki azt fogja hinni, hogy ezt magáért és teérted tette, az előbbreju- tásodért — aztán gyorsan hozzátette még: — Természetesen én nem, én tudom, hogy te és a feleséged tiszta emberek vagytok. Nagy otthagyta Kovácsot. Kovácsnak mozijegye volt. Az asszonnyal, az Irma te édes című pikáns kis filmet akarták megnézni. Fél hatkor a mozihoz ment, tíz perc múlva csöngettek, bement egyedül, mert az asszony nem jött. A híradó után a jegyszedőnő elkérte a jegyét ellenőrzésre. A nő háta mögött egy robusztus férfi és egy filigrán kis nőcske állt. — Ez a jegy nem jó, kérem. Az esti előadásra szól. Tessék nyolckor visszajönni. Önöké a hely — fordult a várakozó párhoz. Megsemmisülten kijött a moziból, hazament. — Későn jöttél, a vacsorád is kihűlt és a moziból is elkésünk. — Honnét? — kérdezte révet égül. Az asszony megismételte. — A moziból, nyolctól van jegy. — HAGYJ ENGEM BÉKÉBEN, annyit dolgoztam ma, nincs kedvem moziba menni. — Kár — mondta az asz- szony — drága volt a jegy és azt mondják, jé a film. — Édes fiam, mikor értőd te meg az én munkáim? Ha tudnád mennvi gondom bajom van a vállalatnál* És a felelősség... Pihennem kell. Az asszony hallgatott. Kovács bevett két altatót, lefeküdt, a fal fe’é fordult, hogy minél harr>ai-óv.b megszabaduljon önmagáté!. [ i Suha Andor érek 450 ezer forintot. Ugye hogy nem is olyan egyszerű gépecske vagyok én, mint né- hányan gondolnák. Aki nem hiszi, látogasson meg a gyárban és győződjön meg, hogy igazam van-e. Ha tetszenek rám emlékezni, így fejeztem be első önéletrajzomat és most máris elkezdeném a másodikat. Nekem nagyon-nagyon rosz- szul esik és rettenetesen elkeserít, hogy már 300 ezer geo- lemeznél is többet csináltam, de még most is úgy bánnak velem, mint a kutyával. Senkihez sem tartozom. A műszaki fejlesztési keretet már nem terhelem, mivel még nincs rám szerződés, így a vállalat tulajdonát sem képezem. Ar» azonban jó vagyok, hogy dolgozzak. De sajnos nemcsak velem, a szülőimmel is így bánnak. Kétszer is voltak már a minisztériumban, de eddig még senki sem nyilatkozott rólam. Arról aztán nem is beszé’ve, hogy szüleimnek a mai napig sem adtak egy fillért sem. Pedig én már nagyon nagy értéket termeltem ennek az országnak. Szülőim igazán megérdemelnének értem néhány fori .tot. De ne adj isten, hogy fizetnének. Még csak nem is biztatják őket. Még ennél is szomorúbbnak, érthetetlennek tartom, hogy a „főfő” emberek nemcsak a pénzzel fukarkodnak, hanem a segítségadással is. Bizony isten néha már arra gondolok, hogy egyszerűen fúrják szüléimét, szántszándékkal akadályozzá <, hogv belőlem igazi, híres gép legyen. Pedig könnyen az lehetnék. Tessenek elhinni, hogy szülőimnek már régóta a kis- ujjukban van egy még tőlem is okosabb gép. Engemet okosítanának tovább, ha egy kis segítséget kapnának hozzá. De nem kapnak. Vajon miért? De jó lenne megtudni! Az én szülőim nem ezt érdemlik s feletteseiktől. Csodálom is őket Mert ha én értéktelen gép lennék, megérteném, hogy nem törődnek velem, szüleimmel. De dolgozom, lernt-eim millióikat érnek, 300 ezer geo-lemezt nem könnyű legyártani. A le* mezek is megfelelnek a követelményeknek, velem sincs semmi baj, olcsó, gazdaságos, vagyok. Nem csinálok balesetet, egymagám többet termelek, mint a többi öreg gép. Akkor mi baj van velem? Szólaljon már meg valaki a „felelősök” közül. Már külföldön is ismernek és érdeklődnek utánam, itthon meg úgy élek, dolgozom, mintha meg sem születtem volna. Senki sem vesz észre. Meddig kell még ilyen szomorú önéletrajzokat írnom? Koós József ,kmisw 7 1967. július 21„ p nitek
