Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-20 / 169. szám

Szombaton kezdffdnek a szegedi ttimept Játékok EGRI NYÁR — vagy divatbemutató keretműsora? A csillagos boltozatú színház Erkellel nyitnak kilencedszer is — Nemcsak a legnagyobb, hanem a legkorszerűbb — Városnegyed a töld alatt — Sultogók Fellép a Mojsze.ev-eyyünes Máskor hasonló produkció­ról nem is szoktunk írni. Most is csupán azért térünk el ettől, mivel kötelességünknek érez­zük, hogy az Egri nyár rendez­vénysorozatának minden egyes műsoráról megemlékezzünk. Ügy érezzük, hogy az Egri nyár ötlete helyes, fontos és hé­zagpótló, olyan nyári jellegze­tes kulturális eseménysorozat, amely évről évre többet nyújt a városnak és látogatóinak. Nem titkoltuk már eddig sem, hogy a jövőben még egyénibb és jellegzetesebb programot várunk tőle, olyat, ami Eger ideuenlorualmi vonzásának egy újabb bizonyítékát nyúj­taná. Az idén már kaptunk ilyen produkciókat — elég ha csupán a Pécsi Balett és Mező László gordonkaművész estjét említjük. S nem szállíthatjuk alacsonyabbra a mércét még akkor sem, ha sokkal könnyebb műfajról, a tánczenéről van •zó. Kedden este a rossz időtől való félelem szorította ki a várból a Gárdonyi Géza Szín­házba a Pannónia gitáregyüttes tánczenei hangversenyét. S ez a színházi est lehetett volna akár délelőtt is, egy divatbe­mutató vagy lottósorsolás ke­retműsora, mint ahogy már ilyen nem is egyszer volt, ép­pen ebben a színházban. Vagy­is: a műsor szerkezete, számai, az egymás után következő énekesek nem nyújtottak töb­bet a sok évtizedes szokvány­nál, nem lépték túl az előbb említett lottóhúzás kereteit S ez bizony nem illik az Egri nyárhoz. A Pannónia zenekar jó be­nyomást keltett, főleg az ere­deti beat-számokkal és né­hány világslágerrel ért el si­kert. Kiemelkedett közülük az együttes elektromos orgonistá­ja. Vezetőjüknek, Szilárd Bé­lának saját szerzeménye is megütötte a kellő mértéket. O szólaltatta meg a Beatles-együtfes felfedezését, egy új fúvóshangszert, a mé­lát ont is. Ugyanezt azonban nem mondhatjuk el róluk ak-! kor, amikor az énekeseket kí-j sérték. Ebben már nem mutat-1 28. Deső csak ül, bámul, szél kavarja a rontás felhőit a vá­ros felett, ilyenkor bedugul a bölcsessége, dögölj meg, csil­logóan pedáns, türelmes, tudós töprengéseiddel együtt, nagyon tudsz analizálni, a dolgokat logikai rendbe és történelmi távlatba illeszteni, de amikor valamit gyorsan ki kellene ta­lálni, valami használható meg­oldást, csak mereszted a sze­med, akár a beteg macska, ez az egész. Menj a fenébe, mind elmehettek, idő és értelem hü­lye konfliktusba keveredett egymással, nincs rend, nem is lehet csinálni, ilyenkor a gyorsan, ügyesen eligazodók, a talpraesettek boldogulnak. Kilöktél az ajtón... Mondha­tom később, hogy csak moz­dulat volt, indulatos reakció, nem ez a lényeg, prédikátor módra lemennydörgött ötletem helyébe nem tudtál másikat adni. Nem is értem, hogyan lőhetett a csendőrökre, abban a szempillantásban. Csak -gy lehet, már előre eltökélte, hogy lőni fog. Igen. ha nincs készen nála ez a megalapozott eltökéltség, hagvta volna le­fogni magát, mint a boriú. de á hadbírósáei idézés kézhezvé­tele óta biztosan végigrágta 4 Mémlső 1967. július 20., csütörtök tak az előzőhöz hasonló rá­termettséget. A táncdalénekesek közül el­sőként egy zeneszerzőt, Dobos Attilát kell megemlítenünk. A jelenleg talán legsikeresebb slágerszerző saját számait olyan temperamentummal és előadói készséggel adta elő, hogy a legjobb énekesek kö­zött a helye. Másodszor egy színésznőt kell kiemelnünk, Pécsi Ildikót, aki jól kiválasz­tott sanzonjaival ismét bebizo­nyította, hogy azért az sem mellékes, hogyan tálalnak egy számot. Ők a műsor átlag­szintje felett szerepeltek. A többiek — Bakacsi Béla, Ben- cze Márta, Mari Zsuzsa, Né­meth József — közül csupán Bencze Márta érdemelt sikert. Társait már a tv-ben sokkal jobb formában is láttuk, hal­lottuk. S itt kell megemlítenünk azt, hogy ma már a tévé a leg­kisebb faluba is olyan tánc­zenei produkciókat visz el, hogy az ilyen és ehhez ha­magát egy sor lehetőségen, és a sok közül végül is ez az egyetlen maradt. — Főhadnagy úr — mondja Sorki —, itt ez a nagy mar­ha kastély, egészen elfelejtkez­tünk róla. Gallai legyint. — Ostoba kukac. Azt hi­szed, ha belebújsz, nem talál­nak rád? — Nem arról van szó, alá­zatosan. De az ilyen uraknak annyi göncük van, folyton öl­tözködnek, ez az uraság se vi­hette magával egész motyóját, hát arra gondoltam... — Ott a cselédség, biztosan be is zárták a kastélyt. — Jó vicc, alázatosan, olyan zárat még nem találtak ki... Rákiáltok örömömben, en­nek a mogorva parasztnak nem zökkent ki az esze, meg tudnám csókolni mosdatlan haramiapofáját. — Sorki, te aranyat érsz! Ne félj, ha nem üres kézzel jössz vissza, nem bánod meg. — Igenis, hadnagy úr. Átlé­pek, felpakolok, nem olyan nagy dolog az egész, tessék csak rám bízni. Felvillanvozódott, jár a ke- ze-lába, mi minden lehet eb­ben a roppant kastélyban, csak egvszer szabadnlion be. csak meg ne előzzék. Gallai utána kiált, hagyd itt a fegy­vert, a törzsőrmester azonban ezt meg se hallja, lohol be a szérüskertbe. — Anyám — mondja Deső — lépni se tud. sonló esték bizonyos hiány­érzeteket hagynak maguk után. És amikor a fejlett híradás- technikai eszközök jóvoltából kitűnő művészeket, konferan- sziékat hallhatunk és látha­tunk, akkor oem tudjuk elfogadni Halmi Gábornak, a műsor konferansziéjának ötlettelensé­gét, helyenként a jó ízlést is sértő szereplését, amely már akkor sem tetszett, amikor elő­ször hallottuk. Nem tudjuk, hogy valaki szerkesztette-e vagy rendezte-e ezt a műsort. De nem is hisz- szük, mert ez egyáltalán nem látszott meg rajta. Ment ma­gától, mint az évtizedes tánc­zenei megszokás, sablonjaival, hibáival, ötlettelenségével együtt. Ezért sajnáljuk, hogy érre az estre az Egri nyár pro­dukciójában került sor, mert ami jó egy divatbemutatónál, az kevés az Egri nyárnál. — berkoviti — Háttal fordul a városnak, arcán a megélt pusztulás me­rev fájdalma Nem sajnálom, másnak is van anyja. Fésűs Járó azonban melléje lép, ne add át magad, mondja nek’, mindnyájan így vagyunk, de élni kell, Kálmán, a többiekért is, hát ez mindenkit vigasztal, mint egy gebévé vedlett ked­vesnővér, itt kellene hagyni az egész ,érzelgő népséget. — Ha nem támogatják, az udvarra se tud kimenni — mondja Deső. — Tavasszal ás­tam ott egy árkot, óvóhelynek, de nem bír odáig menni, a szomszédok, biztosan magukkal vannak elfoglalva. Vigyázz, kiáltja Tarba, a sárgakúti országút felől három határvadász kapaszkodik fel a szőlőhegyre, a középső csám- pásan húzza fél lábát, a má­sik kettő hátrafelé rángatja a fejét, lőnek is egyet-egyet a semmibe, nem látok mögöttük senkit. Deső feláll, elébük megy. — Hová, fiúk? Van köztük egy őrvezető, zömök, fekete, sűrű kis ember, ráemeli véres szemét a főhad­nagyra, nem tiszteleg, meg se szólítja, csak előre löki fegy­verét. — Eresszen. Deső a fejét rázza. — Nem akarlak visszakül­deni. — Hát hová? — Sehova., — Akkor eresszen. A vas­úton UU~. ___ E hét végén, szombaton es­te, a szegedi szabadtéri játé­kok immár kilencedszer kez­dődnek klasszikus zeneköl­tőnk, Erkel Ferenc dallamai­val. A csillagos boltozatú színház az idén a Hunyadi Lászlóval nyit, majd vasár­nap Shakespeare Hamletjével folytatódik a program. Csak hajnalban csendesedik... E napokban a téren a szó szoros értelmében szünet nél­kül folynak a próbák, az elő­készületek. Itt nincs nappal vagy éjszaka, legfeljebb a haj­nali órákban csöndesedik el egy kissé a tér. De alig kel fel a nap, már ott találja a mű­szakiakat, —■ a színpadi ácsok, festők, villanyszerelők valóságos kis hadseregét —, aztán délután megjelennek a statiszták, a táncosok; kezdőd­nek a próbák, amelyek este már a színészek, operaéneke­sek részvételével az előadá­sok hangulatát vetik előre. Amikor jóval éjfél után fá­radtan hallgat el a mikrofo­non irányító rendezői hang. még akkor sincs vége a pró­báknak, mert a világosítók, a szcenikusok ilyenkor is foly­tatják a felkészülést, a külön­féle színpadi képek minél tö­kéletesebb beállítását A technikai felkészülés idén még a tavalyinál is im- pozánsabb. Joggal mondja dr. Tari János, a szabadtéri já­tékok igazgatója, hogy az idei esztendő kiemelkedő ál­lomás a játékok történetében. Mostantól kezdve ugyanis nemcsak az ország legna­gyobb, hanem a legkorszerűbb színháza működik itt. A fényorgona Tavaly ősz óta folyt a munka, hogy a föld felett és a föld alatt kiépítsék, beren­dezzék, felszereljék az alig — Késő. Az őrvezető körülnéz, gyul­ladt szeme kétségbeesetten ta­pogatja végig a tájat, nem bírja elhinni, nem akarja, hogy semerre sincs kiút, de aztán hirtelen eldobja fegyve­rét, mi is a magunkét, a kas­tély felől szakasznyi orosz ka­tona jön lépésben, előttük Sor­ki, magasra tartva a kezét. Tarba eszelősen felordít, futni lódul, de megtorpan mindjárt, mellének fordítja géppiszto­lyát. Gallai csavarja ki a ke­zéből. — Adja visza, ha istent is­mer! Én nem kerülhetek a ke­zükbe— Deső rászól. — Maradj veszteg. Semmit sem tudnak meg. A szakaszvezető remeg. Fegyvereink kis halomban, a diófa alatt. A sebesült lábú határvadász leül, hányni kezd, annyi ereje sincs, hogy oldalt fordítsa a fejét, összepiszkítja köpenyét. Tartsd magad, mondja az őrvezető, nem tud segíteni, csak odaáll, szurtos tenyerét a sebesült fejére te­szi, másik kezével a köpenyére ragadt sarat kaparja. Egyene­sen áll. majdnem vigvázzban. és tisztogatja magát, hihetetlen ez az elcsigázott kis ember mennyi méltósággal tudja ■ be­fejezni katonai pályafutását. Kétszáz lépésre vannak az oroszok. Azt mondják, utálják a fogoly tiszteket. Azt mond­ják, le is durroeatnak közülük. Vagy félszáz dobtáras sépoisz- toiy n^z ránk. hullámzó vonal­ban. föl s le süllvedve a léné- sek ütemére. Gallai előrántja piszkos zsebkendőiét, meglen­geti. a fehér rongvdarab ide­gesen cikázik a levegőben, látniuk kell, hogy fegyverte­lenek vagyunk. A csendőrök! két hete átadott új, nagymé­retű színpadi komplexumot. A korábbi, fából épült színpad helyére új, nagyméretű vas­beton színpad épült, ami egy­ben a tér szépségét, monu­mentalitását is fokozza. A né­zőtér felőli színpadi nyílást 29 méter szélesre bővítették. Űj világosító tornyok épültek föl, kicserélték és kiegészítet­ték a világító berendezést, s a régi 76 reflektor helyett ma már 176 működik. Az egyik új világosító toronyban kapott helyet a különlegességnek számító fényórgona. Ez a fényszabályozó asztal az or­gonáéhoz hasonló billentyűk százaival a legkülönfélébb fényhatások, fényerősségek, beállítására szolgál. „Agya” a föld alatt található: ott van a memóriaközpont, amely ki­bernetikai rendszerrel rögzí­ti a fényorgonán beállított kí­vánt megvilágítást és a szük­séges időben működésbe hoz­za. A föld alatt egyébként va­lóságos kis városnegyed hú­zódik. A fő folyosóból 25 ki- sebb-nagyobb terem nyílik: öl­tözők, hangosítószobák, mű­szaki berendezések helyiségei, itt vonul a kábelhálózat, itt az új transzformátorállomás, de még büfé, fürdő, fodrász­terem is helyet kapott itt. Ezzel a nagyarányú korszerű­sítéssel függ össze a hangosí­tás tökéletesítése is. Már ad­dig is híres volt a szegedi sza­badtéri, a háromezer kis „sut­togó” hangszóróval elért ki­tűnő hanghatásokról. A han­gosítás most azzal tökéletese­dett, hogy a néző valóban ab­ból az irányból hallja a hangszórón a hangot, ahonnan az a színpadon elhangzik. Üt a tánchoz Mindez a páratlan műszaki apparátus természetesen a já­tékok elsődleges célját, a mű­vészi színvonalat szolgálja. Az új karakterek új művészi tar­talmat is hoznak. A játékok legrégibb rendezője, Mikó András, a budapesti Operaház főrendezője, aki már ötöd­ször viszi színre Szegeden a Deső, hát miért nem kiabálsz, lelőtted őket, ez számít, ez... Fésűs Járónak folyik a könnye, elébük sietne, de nincs ereje, bőg csak, és meg-meg- lebbenti vézna karjait, hülye­ség, ezt mindennek vélhetik, csak üdvözlő integetésnek nem. Húsz lépésre vannak. Ólom a lábam, iszonyú fáradt­ság szivárog széjjel bennem, rossz álomból ébredek ilyen összetört állapotban, kivert a víz, menekülni akartam, vala­mi szörny vagy gép elől, de a lábam nem engedelmeske­dett, ütöttem-vertem volna dü­hömben, de hiába. Deső kilép, sapkájához emeli kezét, oro­szul jelentkezik, a szakaszt ve­zénylő, fiatal tiszt megáll, vé­gignéz rajtunk, szeme kíván­csian tér vissza Desőre. Tolsz- t_'; Bunyin, Gorkij. Turge- nyev, sorolom magamban, két­ségbeejtő, ho"” egyetlen szót s m értek, magamat se bírom megértetni velük, én nem va­gyok bű. ős. nézzetek rám. én r m ártottam senkinek. Fésűs Járó odamegv a tiszthez, sírva hadar, mellére mutogat, kezét kínálja, a tiszt zavartan elfo­gadja, a katonák figyelnek Nem lőttek. 2 .őst már nem is fosnak, a veszélyes nillanat el­múlt. Micsoda viharos, vad megkönnyebbülés, énekelni kellene, a reánk szeffeződő feswerek fölött, s alatt most kezdem látni a sapkákat, ar­cokat. könenveket, csizmákat a könenyek felett terenmintás sá-torlap, a katonák velem cév­kornak, s még fiatalahtink. folsztoi Bűmön. Gorkij. Tur- senvev. mondom kqneosan. A tiszt rám bámul, a katonák ' -ülzán'ák a nrécházat. nasv zsongást csennek odabent, aztán kitódnlnak f°!villanvoz- va. lármásain kérlelik a hadna­gyot (Folytatjuk) Hunyadi Lászlót, most új fel­fogásban mutatja be a közön­ségnek nagy nemzeti operán­kat. A díszletek is korszerűbb, maibb színházi felfogást tük­röznek. A címszerepet az idén Szőnyi Ferenc, Gara Nándort Nagy Sándor, Szilá­gyi Erzsébetet Déry Gabriellát Máriát Ágai Karola, az Álla­mi Operaház művészei ének­lik. V. Lászlót Szabó Miklós érdemes művész, Ciliéi Ulri- kot Gyimesi Kálmán szegedi operaénekes tolmácsolásában hallhatjuk. Kiemelkedő művészi él­ményt ígér a Hamlet bemuta­tója is. A címszerepben Gá­bor Miklóst, a főbb szerepek­ben Bessenyei Ferencet, Va$9 Évát, Tolnai Klárit, Avar Ist­vánt, Ajtay Andort, Löte Atti­lát láthatjuk. Ugyancsak júliusban érke­zik Szegedre a világhírű Moj- szejev együttes is, amely je­lenleg a Német Demokratikus Köztársaságban vendégszere­pei. „Üt a tánchoz” című ösz- szeállításáért ryerte ej leg­utóbb az együttes vezetője, Igor Mojszejev a Lenin-díjat. Most ezt a műsort láthatjuk Szegeden a sajátos előadás­módjáról, összeforrotts ágáról híres száztagú együttestől. A műsor táncképekben és tema­tikus táncszámokban mutatja be az ember viszonyát a tánc­hoz, gazdag kifejezőnyelvé­hez. Don Carlos és a Cigánybáró Mojszejevéket egyébként jú­lius 25, 27, 28, 30-án láthatja a 7 ezer néző befogadására alkaímas „színház” közönsége, a Hunyadi László július 22-én, augusztus másodikén és ötö­dikén kerül színre, a Ham­let pedig július 23, 26 és 29-én. Az idei szegedi szabad­téri játékok második felében két különösen jelentősnek ígérkező produkció lesz: augusztus 6, 12, 15, 19-én Johann Strauss muzsikájával A cigánybáró, az osztrák Willi Boskovszky vezényleté­vel, Palcsó Sándorral a cím­szerepben. Ezt követően augusztus 13, 16 és 20-án Ver­di zenéje hangzik fel: a Don Carlost Vaszy Viktor vezény­li, Szinetár Miklós rendezi (ugyancsak ő rendezi a Ci­gánybárót is). Az olasz nyel­vű operaelőadáson II. Fülöpöt Raj faele Arié, a milánói Scala tagja, Eboüt Gyurgyevka Csa- karevics, a belgrádi opera szó­listája, Posa márkit Nicolae Herlea és a címszerepet Ion Bűze a, a bukaresti opera szó­listái éneklik. A szombaton felharsanó szabadtéri fanfárok idén is nagy művészi eseménysorozat kezdetét jelzik, amelyekhez gazdagon társulnak a szegedi ünnepi hetek számos más, ugyancsak jelentős kulturális eseményei. Lökös Zoltán Hétfői tanácstalanság Szerenád... 1 DOROZV IVIPE •

Next

/
Thumbnails
Contents